Köztes űr

Őszintén meglepett, hogy visszakérdezett. Egy fáradt mosoly ült ki az arcomra. És ahogy ecsetelni kezdte a dolgokat, úgy fogtam fel egyre jobban az egészet. Végül egyszerűen csak leültem elé a földre. Nagyot sóhajtottam.
- Nem tudom hogy úsztuk meg, de örülök hogy megúsztuk - tettem össze a kezeimet a szám előtt. - Bár haza jutni nem tudom hogy fogok - szontyolodtam el egy kicsit a gondolatra. Most úgy éreztem egyedül nem merném még egyszer ezt az utat megtenni visszafelé.
- Őszintén? Jelenleg fogalmam sincs mihez lenne kedvem, de egy ital biztosan jót tenne. Persze, ha megígéred hogy legalább idáig visszakísérsz utána - villant a szememben némi félelem. Még ha nem a Marsról is lenne szó... de most arról volt szó, úgyhogy nem csak idegen területen voltam, hanem mindenképpen veszélyes ismeretlen területen.
Breuddwydion

Láttam, hogy mennyire maga alatt volt Lyen, így nem ártott némi önbizalmat önteni bele és egy kis biztatással ellátni.
- Egy-két pohár után már jobb színben fogod látni a világot, és ha tudok beszélni a parancsnokommal, talán meg tudom kérni, hogy biztosítson neked egy kis kíséretet hazáig, vagy legalábbis addig, míg már biztonságosan haza nem jutsz. - mondom neki mosolyogva. - Ennyit csak megér neki, hogy épségben hazafuvaroztál. - kapom össze a cókmókomat, benne a Földről származó üzenettel és a jóféle itókával.
- Menjünk és rúgjunk ki egy kicsit a hámból.

//Breuddwydion//

/Inferno/

Az agyam megpróbáltam készenlétbe helyezni. Éreztem, hogy bármelyik pillanatban be kell vetnem majd a képességem, de ehhez kellett az a rohadt fél percnyi koncentráció! Hirtelen nagyon elkezdett érdekelni, hogy mit álmodott legutoljára ez a fickó. Ha jót, ha szart, akkor is megkapja most a képébe, csak bírjam összeszedni a gondolataim! Talán a késre nincs is már szükség, de ezen a hülye űrruhán nem volt zseb, ahova bedughattam volna. Ezért aztán maradt a kezemben, én pedig észrevettem ezt a ravasz kis aviátort. Na és hol? Hát persze hogy az irányítópult környékén! Nem vagyok hülye, tudom, hogy nem azért áll ott, hogy megcsodálja a színesen világító gombokat... Én pedig úgy döntöttem, ez az a pillanat, amire vártam már nagyon-nagyon régóta... úgy nagyjából két perce.
Lassan lépegettem a pilóta irányába. Pont úgy, mint a fiam, miután lefektettük, de ő állandóan ki akart osonni a nappaliba játszani. Ravasz kis krapek volt, pontosan tudta, hogy kell lépnie, hogy ne recsegjen alatta a parketta... na most én vagyok olyan, mint Anton. Csak ez most itt nem nagyon parketta, én pedig nem nagyon vagyok már gyerek.
Majd megtorpantam. Hallottam a pilóta hangját is, de elmém ekkor már az övébe volt gabalyodva, félig-meddig. Behunytam a szemem és megpróbáltam az agyának abba a kis zugába belesni, majd "kiráncigálni" belőle azt, amit benne találok...

(ha nem akadályozod meg Kaspert a képessége használatában, akkor a következő posztodba szőve, vagy annak a végére biggyesztve kérnék szépen dióhéjban egy leírást a legutóbbi álmáról )

Kezeimet magam elé emeltem védekezésként és kissé összébb húztam magam mikor közeledett. Nem úgy tűnt mint akinek az agyáig eljutott hogy köszöntem. vagy csak ignorálta. Minden esetre nem tűnt eddig se túlságosan épelméjűnek.
-Figyelj, azzal a késsel nem mész sokra ellenem. Inkább tedd le mielőtt valaki megsérül és elvérzel...
Továbbra sem tűnt úgy mint aki felfogott volna akár egy szót is abból amit mondtam neki.
-Hallod?
Ahogy közeledett egyre furcsább érzés fogott el. Nem a félelem, nem is a rettegés hanem valami más...

(Az álmai az elmúlt időszakban valójában emlékek előző életéből, és 99% ban valamiféle tűzeset. Legutóbbi az volt amikor felégette a Britt szigetvilágot az utolsó gyűjtőkkel. )

Nehezen ment a koncentrálás, hiszen ő is arról pampogott, hogy tegyem le a kést. Mindig mindenki erre kér... csak egyszer jönne már valaki, aki azt kérné: nyugodtan vágjam csak bele a késem! Minden erőmre szükség volt, hogy aztán ne kezdjek el azon gondolkodni, hogy ha valaki megsérül, akkor miért én véreznék el...? De nem, ez az egész kérdés nem ér annyit, hogy ne tudjam elsütni az én kis álomidézőmet! A szám széle megrándult és egy torz félmosollyá alakult. Már nem tudtam, hogy még mindig beszél-e hozzám, vagy már megszűnt körülöttem a külvilág... persze csak olyan képletesen, nem tényleg.
Csukott szemeim elé érdekes mozi kezdett beúszni. Tűz, tűz és tűz mindenhol... mi ez, csak nem valami gyújtogató? Lehet, hogy ő is megjárt már egy sárgaházat és ő is szökésben van? Tovább néztem az álomképeket és bár eddig csak találgattam, hogy ki volt a tüzek okozója, de mostanra már egyértelmű lett, hogy pilótagyerek! Nem érdekelt, hogy ezeket tényleg megtette-e, vagy csak álmodozik róla, most megint láthat itt egy égést... Miután áttekintettem az álomképeket nyomást gyakoroltam az agyára, hogy elszabadulhassanak a képek... szemeim hirtelen felpattantak és a moziműsor véget ért a számomra. Most már teljesen a káröröm és a gonoszkodás öröme jellemezte az arckifejezésem, derűsen vigyorogtam a pilótára és meglepettségre utaló testtartásából sejthettem már, hogy mit láthat maga körül. Talán már az egész űrhajó lángokban áll? Nem tudhatom, de olyan jó érzés volt a tudat, hogy mindezt nem én látom, hanem ő...
Bízva abban, hogy most már kevésbé lesz kedve végigzongorázni a Penge műszerfalát, megint megindultam felé, továbbra is késsel a kezemben.
- Most pedig elviszlek magammal! A gépedért majd visszajövök... eddig az jobban kellett, de rájöttem, hogy inkább mégiscsak egy rabszolgát szeretnék jobban. - vihogtam fel jókedvűen, amikor az agyamba hasított a fejfájás, mint egy kibaszott dárda. A nevetésemből hirtelen fájdalmas ordítozás lett, én pedig térdre rogytam. A porontyok jöttek a segítségemre és biztattak, hogy nehogy most dobjam be a törölközőt, különben összeszurkálnak a karmos kis ujjaikkal! Hisztérikus ellenkezésbe kezdtem, habár egyetlen értelmes szó sem hagyta el a számat ez idő alatt. A késre néztem és hirtelen elhatározásból megpróbáltam belevágni a sisakomba, nagyjából a halántékom környékén. De ez a szardarab olyan kemény volt, hogy meg sem kottyant neki...

//Előzmény: EZ//

A felszállást követő kissé gyanús, és nem elhanyagolhatóan nyugtalanító remegések megszűnésével, a kapitány személyesen jelenik meg Jimmy lakosztályának ajtajában, hogy szóljon pár kedves szót első nem potyautasához.
-Durván 30 percen belül landolunk a Holdon. Ha valami probléma van, vagy ilyesmi, a falon található konzol segítségével tud hívni valakit. Ha csak nem életbevágóan fontos, ne hagyja el ezt a szobát. Az egyik emberem itt marad a környéken, hogy maximálisan tudjon ügyelni az ön biztonságára addig is. További kellemes utat.
Ezzel magára hagyja őt, és megindul a gépház felé, hogy ellenőrizze, mi baja van már megint a plazmareaktornak. Egyetlen fegyveres őr áll Jimmy ajtaja előtt, és nem az a fajta, akivel könnyedén el lehetne csevegni, az érdeklődési köre ugyanis csak a puskájára, és a mozgó célpontokra terjed ki.

z, hogy előre kérte a pénzt, már a pofátlanság teteje volt, arról nem is beszélve, hogy így nem volt egy életbiztosítás egy kalózhajón utazni, habár az semmilyen módon nem volt az. Még jó, hogy azt nem nézte meg, hogy mennyire vagyok felfegyverkezve, mert az már okozott volna némi kavarodást.
A cingár fickó, aki felkísért és megmutatta a kabinomat, nem is tudom, hogy került a bandába, de biztos jó volt valamiben, ha más nem utasok kísérgetésében, bár azt kétlem, hogy túszokon és rabszolgákon kívül sokan megfordultak volna itt.
Mikor végre fel mertem állni az ágyról a felszállás után, úgy, hogy nem féltem, hogy orra esek, és kicsit nekiláthattam volna körülnézni, megjelent a "kapitány", hogy ellásson néhány jótanáccsal és kényelmi intézkedéssel, mint egy őr az ajtóm előtt. Mintha gondolatolvasó lett volna!
~ A fene! Ez a fickó, nem valami észkombájn, tehát átverni nem fogom tudni, az tuti! ~ méregettem az ajtónállót, miután Rhadon elment.
- Figyelj haver! - szóltam ki pár perc múlva kissé pánikóló hangon az ajtón, mint aki rémeket látott. - Láttam valamit a fürdőben, valami borzalmas lényt! Mit szállítotok ezen a bárkán? Nem lehet, hogy kiszabadult valami? - igyekeztem nagyon jól játszani a szerepem és rémülten nézegetni hátrafelé. - Ott látod?
Ha a fickó bejött és elindult a tusoló felé, akkor gyorsan átváltoztam és mikor megfordult, azonnal lecsaptam rá és egy ütéssel mély álomba küldtem. Bár nehéz volt ilyen formában uralkodni az ösztöneimen, nem nyúltam hozzá, hanem gyorsan visszaváltoztam. Így ha felébred, csak az én állításomat tudja alátámasztani, hogy egy szörny garázdálkodik a hajón.
Kinézve a folyosóra, mikor láttam hogy üres, elindultam felkutatni a kapitány kabinját, ami azért nem volt olyan nagy cucc, csak kérdés, hogy nyitva van-e, vagy fel kell törni valahogy.

-Hö? - Kérdi az őr, bezárva a kommunikátorán a weblapot, amit mivel nem láttunk, hogy mi volt, feltételezzük, hogy a Heti Világtudomány, és nem valami...más. - Miféle szörnyeteg? - Kérdi bambán, majd primitív agya azon kezd gondolkodni, ez vajon belefér-e a víz+WC utasításba, amit a főnöktől kapott.
-Asszondod a fürdőben? Na jó, megnézem...egyébként csak búzát, legfeljebb pár marsi patkány keveredhetett bele, de cudar egy dög lehet, ha ki tudta rágni magát a csoma...
És itt elhallgattatja őt Jimmy, szóval további duma helyett jobbnak látja ájultan heverészni a földön. A legénység többi tagjával nem fut össze, a kapitány ajtaja előtt pedig nem áll őr, és rendfenntartóként nem jelenthet neki gondot bejutni egy zárt ajtón, így hamarosan körbenézhet a kabinban, ami egy ágyból áll, a mellette lévő éjjeliszekrényből, egy nagyobb ruhásszekrényből, és egy számítógépből az íróasztalon, melynek minden fiókja zárva van. Nem tudni, meddig marad üres ez a szoba, ezért érdemes sietni.

Minden további bonyodalom nélkül elérek a kapitány kabinjához, ahol pár mozdulattal már be is jutok az ajtaján. Hátamat az ajtónak vetve nézek körbe és meg kell állapítanom, hogy nem egy luxus szobába csöppentem, hiszen épen csak a minimális berendezés van benne, de egy előnye van, nem kell sokat törnöm a fejem, hogy mit nézzek át.
Pár lépéssel az asztalnál termek és bekapcsolom a számítógépet, majd míg feláll a rendszer, addig megpróbálom a közben a kezembe kapott késemmel feltörni a fiókokat, majd minél gyorsabban átnézni a bennük lévő dolgokat, iratokat, ha vannak, de hát különben miért is lennének zárva, nem igaz?
Remélhetőleg találok itt majd valami utalást arra nézve, hogy nem a most használt név az eredeti neve, vagy valami más dokumentumot, ami megerősít benne, hogy jó nyomon járok.
Ha az időm engedi, még a gépet is igyekszem átnézni, hátha ott is tárol valami érdekeset.
Nem tudom mennyi időm lehet, így aztán fülelek is, hogy hallok-e valami mozgást odakinn a folyosón, mert nem szeretném, ha meglepnének.

A gép meglepően lassan, és nyikorogva indul el, ami azért elég sokat elárul egy olyan masináról, ami egyáltalán nem tartalmaz elvileg mozgó alkatrészeket, ahogy jóformán semmilyen számítástechnikai eszköz sem már több mint fél évezrede. A fiókokkal viszont nem jár sikerrel, azért vannak zárva, mert így kapta, és egyszer sem nyitotta ki őket, amióta megvannak, igaz mit is tenne beléjük? Nos, ha Jimmy elég kitartó, erre is megkapja a választ, némelyik fiók alján ugyanis ott lapul néhány műanyag tányér, gyors éttermi kaja csomagolása, illetve extra akkumulátor különböző energiafegyverekhez.
A géppel már más a helyzet. A merevlemezen mondjuk csak különböző térképek, és más hajók útvonaltervei találhatók, illetve valami eszméletlenül sok nő telefonszáma, a holonetes böngészőt megnyitva viszont már érdekes dolgokra lelhet a férfi. Állítólag onnantól számít valaki betegesnek, ha nincs olyan billentyű, amit lenyomva nem egy...olyan oldalt ajánlana fel a gépe. Nos, Rhodan gépe egy meglehetősen kíváncsi (és nem kicsit felelőtlen) felhasználóról árulkodik, ám ha Jimmy ezen túlteszi magát, láthatja, hogy a tulajdonos AZT leszámítva rengeteg időt tölt a Protector asszonnyal kapcsolatos hírek olvasásával, legyen az bármilyen jelentéktelen hír, s majd minden mozgóképes szereplését látta már. Sokkal több ideje nincs nézelődni, ugyanis súlyos léptek hangja közeledik az ajtó felé. Legalább ketten vannak, és nehéz elképzelni, mi mást akarhatnak a kapitány szobájában, mint lelőni valakit, főleg, ha felfedezték, hogy valaki nincs a helyén.

Azt hittem kinő a szakállam, mire a gép hajlandó volt felállni, addigra már a fiókokat is átnéztem, de szeméten kívül nem találtam semmit. Csak tudnám, akkor mi a fenének volt zárva!
Más esetben a térképek és az útvonal tervek is érdekesek lennének, de most nem ezekért jöttem és bár találok pár oldalt, amitől még nekem is kikerekednek a szemeim, de végül a lényeget is megtalálom. Anastasia szinte minden lépéséről gyűjti az információt Rhodan barátunk! Ez számomra elég meggyőző, hiszen mi a fenének követné nyomon a Protector asszony minden mozdulatát egy kalóz, ha nem azért, mert valamilyen köze van hozzá, valami kötelék fűzi vele össze.
Na, míg ezen agyaltam el is kalandoztam, aminek meg is lett az eredménye, hiszen két ember lépteit közeledtek a kabinhoz, ami nem volt túl jó hír.
Gyorsan lekapcsoltam a gépet és az apró fürdőszobába rohantam, majd levéve a ruháimat, egy szál gatyában, beálltam a csap alá és jól behabosítva magam direkt hátat fordítva az ajtónak dudorásztam.
Nem voltam nyugodt, de bíztam a szerencsémben.

-Biztos, hogy nem csak bepiált Jim? - Kérdi suttogva Tom a kapitányától, ami jó pont lenne, ha azért tenné, hogy ne leplezze le magukat, és nem azért, mert a férfi jelenlétében ez a maximum hangerő, amit meg meg ütni. Minden esetre az eszetlen trappolás után, amit levágtak itt, úgyis mindegy, ezért Franko normál hangon felel:
-Persze, és aztán kidobta az üveget, bevonszolta magát az utas szobájába, és közben beverte a fejét mi? Elég legyen, behatolunk, és ha fegyver van nála, lövünk.
-És mi van, ha lesben áll?
-Ne aggódj, erre is gondoltam - feleli, majd biztatóan elmosolyodik, és belöki a férfit az ajtón. - Élsz még? - Kérdi fedezékből, majd a válasz után ő maga is behatol, itt pedig már feltűnik neki a folyó víz hangja.
-Mi a... - Hökken meg, aztán belöki emberét a mosdóba, majd ő is utána lép.
-Van 10 másodperced elregélni, mi a fenét művelsz odabent, és a helyedben sietnék, amíg még van szám. - Figyelmezteti Jimmy-t, kedvesen, fegyverével pedig egyenesen a homlokára céloz.

A csobogó víz hangjától nem hallottam jóformán semmit, így igazán izgatott és ideges voltam, de el kellett játszanom a semmitől sem tartó, vidám fürdőzőt, egészen addig, míg meg nem hallottam a puffanást és hátra nem néztem.
Két ember volt még rajtam kívül a piciny fülkében, az egyik felkenődve a fülke falára, a másik Rhodan volt, aki szúrós szemmel állt velem szemben és egyenesen a szemem közé célzott.
A kezem továbbra is a fejem tetején tartottam, de hagytam, hogy a hab szépen kezdjen lefolyni a hajamról, úgy bámultam a meglepettet játszva a férfire.
- Hát, ha van szemed, akkor látod, éppen zuhanyozok. – szólaltam meg végül, mielőtt lejárt volna a 10 másodperc, mert nem olyannak látszott, aki nem tartja a szavát. – Talán baj? – nézek rá kérdőn, majd kitörlöm a habot a szememből és egy törölközőre mutatok , ami mellett lóg. – Ideadnád? Kezd hideg lenni így vizesen. Nálam, valami szörny garázdálkodik a fürdőben és míg az embered levadássza, gondoltam nem zavarom, hanem elintézem máshol a fürdést, nem gondoltam, hogy probléma. – vontam meg a vállam.

Kezd kételkedni benne, hogy ez itt a valóság, és nem volt sokkal nagyobb az a luk a generátor falán, amiből szén monoxid szivárgott a gépházba, minek következtében ő most ott hallucinál, halálközeli állapotban a padlón. De komolyan, ha nem a saját beteges képzelgése lenne ez, el sem hinné, hogy oxigénért kiáltó agy ilyet kitalálhat, nemhogy a valóságban megtörténjen.
-Nem gondoltad, hogy baj... - ismétli utána, aztán komolyan fontolgatni kezdi, mi lenne erre igazén frappáns válasz, ám minden gondolata a "légzsilip" szü körül kering. Azonban mielőtt felelhetne, a hajó megrázkódik, de úgy istenesen, aztán az interkomon meghallja harmadik embere hangját.
-Kapitány! Megtámadtak minket!
-Nem mondod b@$Đ+! - Feleli kissé paprikásan, aztán kommunikátora segítségével úgy is felel, hogy hallja a pilótafülkében őrködő embere. - Kik azok?
-Úgy nézem a rendfenntartók főnök.
-Na, még ez is! Jól van, te ott! Döntsd el a szörnyedtől félsz jobban, vagy ezektől a korrupt perverzektől, aztán maradj a kabinodban, vagy ne, mi meg menjünk!
Leereszti a fegyverét, de pusztán csak azért, mert ha elfogják, és véletlen bíróság elé kerülne ezek után valami csoda folytán, nem hiányzik neki egy hulla a fedélzeten.

Valahogy van egy olyan érzésem, hogy Rhodan nem az az agyalágyult kalóz, akit ilyen gyenge magyarázattal le lehet venni a lábáról, de meg kellett próbálni, hiszen a másik variáció a tűzpárbaj lett volna, ami egy zárt hajó fedélzetén, körülvéve ellenséggel eléggé öngyilkos lehetőség lett volna.
Miközben a kapitány vívódik, nekem a másik fickó fegyverére vándorol a szemem, és már éppen készülök, hogy letámadva azt, valahogy mégis megpróbáljam kivágni magam, hiszen nem fogom megvárni, míg simán lepuffant, mikor felcsendül egy rekedtes hang a hangszóróban és ezzel egy csapásra huszadrangú problémává válik az ő behatolása ide.
~ Még jó, hogy nem tudja, hogy én is rendfenntartó vagyok, mert akkor biztos elküldené ajándékba a kollégáknak a fejemet. ~
- Perverzek? – hökkenek meg a szavain, a többit valahogy figyelmen kívül hagyva. – Ha nem bánnád, azért nem kuksolnék a kabinomba, mikor szétlövik alattad a hajót. – rázom meg a fejem. – Már megbocsáss! – állítom meg egy percre, mint aki teljesen tudatlan. – A rendfenntartók miért támadnak meg a teherhajót? És a mentőkabinok merre vannak? Ugyanis, ha jól emlékszem én csak egy utas vagyok egy gabonaszállító űrhajó fedélzetén. Egyébként nem lehetne beszélni ezekkel a rendfenntartókkal? Talán ki tudjuk magyarázni bármiért is támadtak meg.
Nem szeretném, ha pozdorjává lőnék a hajót míg én is rajta vagyok, ezért úgy döntöttem, ha visszajutok a kabinomba ideje lesz felhívni azt a számot, amit Anastasiától kaptam, és amitől azt remélem, hogy kihúz minket a bajból, ha elmondom neki, mire gyanakszom.

ezernyi szóvirága lenne a meztelen férfihoz, ki az ő saját fürdőszobája közepén állva kérdi meglepetten, hogy kikre gondolnak perverzek alatt, de sajnos ha nem akarja magáévá tenni az "űrszellem" becenevet ő is, mint annyi kollégája, akkor erre aligha van ideje, így csak annyit vet oda:
-Ha magadtól nem tudod, miért azok, nem akarod tudni. - Aztán megindul kifelé, de a küszöbről még visszaszól: - Jobban jársz, ha felveszel egy gatyát. Sokkal jobban...
Ez után nem áll meg senki kedvéért, ezért ha Jimmy tényleg zaklatni akarja őt a kérdéseivel, akkor bizony kénytelen utána szaladni, és addigra remélhetőleg felvett egy gatyát. Ha tényleg képtelen leakadni a kapitányról, az felel a kérdéseire, hisz semmit sem imád jobban, mint kiosztani valakit, miközben energiát von el a létfenntartó rendszertől a felső proton ágyúhoz.
-Mentőkabin? Ezt most komolyan kérded? Mit gondolsz honnan kapta a nevét ez a konzervdoboz? - Pár gombnyomás, és az egyre erősödő búgó hang jelzi, hogy valakinek odaát nagyon rossz napja lesz, ha még sokáig zaklatja ezt a szegény ártatlan kalózhajót. - A rendfenntartók egy nonprofit szervezet, akik a törvény fölött állnak errefelé, mit gondolsz, miből telik fegyverekre? Persze nem mind gazember...kalibráció indul...szóval az űrben senki sem hallja a sikolyod, és blabla. - Arra pedig, hogy nem lehetne-e megbeszélni velük a dolgot, felvonja a szemöldökét, aztán mosolyogva fordul utasa felé.
-Hát, ez is egy megoldás, de ugyanakkor...LÖVEG KÉSZ! TűZ!
A fejük fölött lévő üteg dobolni kezd, majd elhallgat, nem sokkal később pedig a pilóta hangja recseg az interkomon át:
-A vadászt kilőttem!
-Szép munka, eltaláltál egy ház méretű tárgyat, komputeres célzóberendezéssel... - aztán bekapcsolja a kommunikátort, és visszaszól: - Próbáld kilőni a nagyobbik hajó fegyverrendszerét, mielőtt...
Újabb rengés, ezúttal sokkal kisebb, mint az előző, és valahogy a hangja is más.
-Bakker...
Nem sokkal később nyílik Jimmy ajtaja, Franko pedig egy pisztolyt dob be rajta.
-Feljönnek a hajóra! Készülj, ez rázós lesz.

Bár szerintem is csak a támadás mentet meg a csúf haláltól, azért még sem örültem a kollégák látogatásának annyira, mint kellett volna, hiszen ismerve a saját módszereinket, nem valószínű, hogy sokat fognak kérdezősködni mielőtt kivégeznének itt mindenkit, ha egyáltalán egyben marad a hajó a támadás után.
Így aztán persze, hogy sietve kapkodtam magamra a ruhámat, miközben loholtam a kapitány után.
- A nevéből nem szűrtem le, hogy mentőkabin sincs, de ezt előbb is mondhattad volna. – dohogtam adva a látszatra, bár egy mentőkapszulában még annyi esélyem se lett volna, mint itt.
Most aztán két tűz közé kerültem, mert azt sem szerettem volna, a a társaimat lövik ripityomra, igaz azért számítottam rá, hogy nem valami anyámasszony katonái ülnek odaát, viszont így meg magam ellen kellett volna drukkolni, ami szintén nem volt jó ötlet.
Mielőtt azonban bármi mentő ötlet jutott volna eszembe egy rázkódás, majdnem a földre döntött, de azt tapasztalatból tudtam, hogy ez nem lövés volt.
~ Azt hiszem itt az ideje, hogy a kabinomba rohanjak és magamhoz vegyem a fegyveremet. ~ álltam meg biztosabban a lábamon és már magára is hagytam Rhodan-t, mert tudtam mit jelent ez.
Így mikor nyílt az ajtó és berepült a fegyver, nem csodálkoztam a szavain. Persze neki nem kellett tudnia, hogy van nálam már egy, így ezt is eltettem.
- Nagyszerű! – morogtam vissza, és így is éreztem, mert fogalmam sem volt, hogyan mászok ki a csávából.
Minden esetre mielőtt ki mentem volna, gyorsan felhívtam a kommunikátoron egy ismerős számot.
- Hallo Ana! Kicsit meleg helyzetbe kerültem és azt hiszem megtaláltam az öcsédet, de segítened kell, különben egyikünket sem látod viszont. – beszéltem bele, miután felvették és megláttam a gyönyörű arcát, majd gyorsan és higgadtan ecseteltem a helyzetet. – Jack kapitány vissza tudja rendelni őket, de meg kell győznöd valamivel. – fejeztem be, mert már lövöldözés és lábdobogás is hallatszott. – Most mennem kell! Neked meg sietned! – néztem még rá remélhetőleg nem utoljára, majd kikapcsoltam a készüléket és kirohantam az ajtón.

[A karakter nincs jelen]

*Az időérzékem a múlté és már nem tudtattam, hogy hányóra. De nem is érdekelt, a munkámba temetkezve igyekeztem lekötni magam és nem minden percem azzal tölteni, hogy vajon mikor jut Jimmy nyomra. Épp az egyik kupacot fűztem össze, mikor a táskámban megszólalt az magán kommunikátorom. Összevont szemöldökkel halásztam elő, hisz ha ezen kerestek az sosem volt jó. De reméltem, hogy csak Anya akarja megnyugtatni magát és engem meggyőzni, hogy ideje haza mennem. *
- Igen? * Vettem fel a telefont, miközben hátradőltem a székemben. Nedves és csapzott haj, nyugodt, de sürgető hang. Már épp nyitottam a számat, hogy öcsém után érdeklődjek, de a következő szavaira megfagyott bennem még a vér is. *
- A jó k*rva… *Kezdtem volna Tőlem nem épp a megszokott szóvirágokkal, de végül csak bólintottam.*
- Vigyázz rá és próbáld meg húzni az időt. * Amint kinyomta a készüléket, felöltöttem a lehető legnyugodtabb maszkom és telefonálni kezdtem. Magamban meg imádkoztam, hogy minél hamarabb felvegye ezt a nyavalyát. *
- Jack Carthy? Jó napot kapitány, Anastasia Camilon vagyok. Azt hiszem akadt egy kis érdekütközésünk. Tudomásomra jutott, hogy az emberei kint vannak. Szeretném megkérni, hogy hívja vissza az embereit. *Kezdtem nyugodt hangon, mikor felvette szinte egy örökké valóságnak tűnő idő után.*
- De van egy ajánlatom. Az utas egyik személye jelentős információval szolgál számomra, egy merényletről mely a személyem ellen irányul. Ez magát aligha érdekli, de amint az embereim kiszedik belőle, azonnal átnyújtom magának a hajó teljes legénységét és maga a hajót is. Természetesen annak minden tartalmával. De ehhez most vissza kell hívnia az embereit. Vagy talán elviselné, hogy az életem a maga kezén száradjon, még ha közvetetten is? *Kérdeztem, és ha ez nem volt elég, hogy visszahívja Jack az embereit, kijátszottam az ütőkártyám. De reméltem, hogy erre nem lesz szükség.*
- Csak csendben jegyezném meg, hogy ha nem hajlandó megtenni, akkor az egyik legjobb embere életét is veszélynek teszi ki. Aki az említett személy nyomában van és a kezeim közé játssza. *Természetesen nevet nem mondtam, de a férfi láthatta, hogy komolyan beszélek és nem csak most találtam ki. Ha nem is a hajón ölik meg, mert lebukott, akkor a későbbiekben fognak az életére törni. Ezt még én magam is tudtam. Egy árulót nem visel el, semmilyen banda.*
- Cselekedjen belátása szerint, de gyorsan még mielőtt késő lenne. S ha döntött hívjon vissza, most figyelmeztetnem kell az emberét a hajón. *S ezzel kinyomtam a készüléket és egy gyors üzenetet pötyögtem.*

"Megtettem mindent. De mielőtt a Főnököd elé járulsz, beszélnünk kell. Vigyázz rá.”

-Ugh...mi...hol..mi történt?
-Á Mike, örülök, hogy felébredtél...
-Valójában a nevem...
-Persze, hogyne, na figyelj, amíg te itt lazultál, megtámadták az RK-t, és most dokkol be a légzsilipen vagy 8 rendfenntartó, ha jól számolta a Tom. Ragadj fegyvert, és menj a hídra, és bármi történik, ne mozdulj onnan, ha élni akarsz.
Miután embere kissé szédelegve szalad a híd felé, Rhodan épp az ellenkező irányba indul, hogy a gépházban még beállítson ezt-azt, majd dolga végeztével visszaszól az interkom-on:
-Létfenntartó rendszer kiiktatva teljesen, hajtóművek kikapcsolva. Kettes légzsilip 3 percen belül nyitva lesz, úgyhogy mindenki vegyen fel légzőfelszerelést, aki oxigénre vágyik!
Ezek után tényleg iszkol vissza a parancsnoki hídra, ugyanis levegő ez a művelet után csak ott marad majd, és ott sem sokáig. Út közben magához vesz egy légzőmaszkot, és Jimmy-hez is hozzávág egyet, mikor a szobájához ér.
-Ha élni akarsz, gyere!
~Várjunk...akarom én, hogy éljen? Á, túsznak még jó lesz, ha minden kötél szakad...~
Ha eljutnak a hídig, ott várja őket mindhárom embere már, állig felfegyverkezve, ha nem...na majd meglátjuk.
-Remélem tudsz bánni azzal a vacakkal, amit adtam neked. Ha ezt túléljük, esküszöm megbocsájtom neked, hogy használtad a zuhanyzómat... - Szavai közben azonban kirázza a hideg a gondolatra. Egy meztelen manus az ő lakrészében? Brrr....

Mikor Anastasia visszacsipogott rám és elolvastam az üzenetét, már éppen a hídra igyekeztem, de közben félúton összefutottam Rhodan-nal, aki egy légző maszkot vágott hozzám, ami már eleve nem volt valami jó jel, de a szavai meg főleg nem.
- Miért? Elszívják a levegőt vagy mi? - kérdeztem megütközve, mert ez nem volt eddig gyakorlat a rendfenntartóknál.
De nem nagyon várok választ, hiszen mindenki eszeveszetten rohangál a hajón, a parancsnok meg előttem rohan.
- Persze, hogy tudok bánni vele, de végre elmagyarázhatná valaki, hogy most mi a fészkes fene van. - léptem a hídra fegyverrel e kézben. - Nem kéne megadni magunkat? Azt mondtad csak gabonát szállítasz, akkor meg minek ez a pánik? - igyekeztem nyugtatni a kedélyeket, mert nem akartam valami nagy mészárlást egyik oldalon sem, főleg, hogy most, hogy megtaláltam Franko-t és Ana is tud már róla. Remélem, hogy sikerrel járt, mert ha nem akkor én biztos nem úszom meg élve. Vagy Franko, vagy a saját kollégáim lőnek le.
- Talán meg lehet őket győzni. - erőlködtem tovább, de azért a maszkot készenlétbe helyeztem, biztos, ami biztos.

-Nem, az speciel a mi tervünk - feleli lezseren, aztán a mellette lévő monitorra néz, amin szép lassan kiny3lik az egyik légzsilip, nem sokkal később pedig egy ember kapálózva száll ki rajta, ahogy a vákuum kiszippantja őt a hajó belsejéből, aztán pedig körbe körbe forgolódva sodródik egyre messzebb a hajótól, a többi társa azonban megállja a helyét, és ha lassan is, de közelednek a szoba felé, ahol ők öten tartózkodnak.
-Párszáz év az űrben, és mindenki Spock-nak képzeli magát! Hogy rohadnának bele a mágnescsizmájukba, és a légzőmaszkjaikba! - Dühöng, aztán Jimmy felé fordul, miközben letépi a saját álarcát. - Ha gondolod, megpróbálhatsz beszélni a fejükkel, de félek valamiért a fejükbe vették, hogy fegyvereket szállítunk, szóval kétlem, hogy ez össze fog jönni.
Ez után lehajol egy szürke színű hatalmas láda mellé, felnyitja azt, és kikap belőle egy hatalmas, aranysárgán világító energiamordályt, amit egyik embere kezébe dob.
-Mindenki más, aki nem képzeli magát diplomatának, vegyen magához egy ilyet. Ti ketten! Menjetek ki a folyosóra! Tom, maradj itt, és ne engedd őket be, ha kedves az életed! Te pedig velem jössz - mutat Jimmy-re - a gépházba megyünk, mielőtt valamelyik űrcowboy kilövi a főreaktort. Mindenki felfogta a parancsot???

Bár most már megtudtam, hogy az őrült terv a hajó kapitányának fejében született meg, amit aztán perceken belül meg is valósít, és aminek nem nagyon örülök, hiszen rögtön egy ember életébe is került, pedig szerettem volna vérfürdő nélkül megúszni.
Aztán, mivel a többi behatoló elég tapasztalt és rutinos volt, így ezzel vége is volt Rhodan pillanatnyi előnyének, ami kisebb dührohamot váltott ki belőle.
Már éppen bólintottam volna felvetésére, hogy tárgyalok a támadókkal és megpróbálom húzni az időt, de aztán tovább pattogtak a parancsok, ami kissé megakasztott.
- Most mi van? – néztem összeszűkült szemmel a fegyverekre, majd a kapitányra. – Akkor menjek tárgyalni, vagy menjek veled a gépházba, valami öngyilkos akcióra? Ha ki akarják lőni a főreaktort, akkor is kilövik, ha ott állunk mellette, vagy tévedek? – tettem fel a logikus kérdést, mert szent meggyőződésem volt, hogy a férfinak elmentek otthonról.
- Inkább megyek és beszélek velük, szerintem van keresnivalónk. – küldtem felé egy biztató mosolyt és elindultam az ajtó felé, de előtte felvettem a maszkomat. – Figyeld meg, hogy menni fog. Addig ne csináljatok semmi marhaságot.
~ Óóóó! Ana, remélem jó meggyőző képességed van és Jack kapitánynak is van szíve! ~ fohászkodtam közben.

~Ez a manus nem érti az iróniát...talán jobb lesz ezt megjegyezni, ha valami csoda folytán ma nem lőné le senki őt.~
-Nézd, az előbb azt hittem világos, de rendben: kalózok vagyunk. Azok a fickók ott kint, meg akarnak majd ölni, és ha szerencsénk van, inkább gyorsan teszik, kint lassan, de ha minden áron ragaszkodsz hozzá, hogy megölesd magad...
Ezzel előre hajol, és kikapja Jimmy kezéből a fegyvert, amit nemrég adott át neki.
-Sok szerencsét. Ha sikerrel jársz, mindenki meghív egy sörre, azt garantálom.
Jimmy távozása után a tátott szájú embereihez fordul, és nyomban rájuk rivall.
-Ti meg mit bámultok? MOZGÁS! Ha nyer nekünk pár percet, muszáj kihasználnunk.
Ő maga a gépház felé indul, igaz egy másik úton, biztos ami biztos, nehogy megzavarja ezt a diplomáciai küldetést.

Nem tudom, hogy miből kellet volna rájönnöm, hogy nem gabonaszállító űrhajón vagyok, ha nem tudtam volna, hogy tényleg nem az! Na, persze csak vicceltem, de hát jobb ezt így a saját szájából hallani, igaz, innentől kezdve nem biztos, hogy nem akar majd ő kinyírni, ha megszabadulunk a rendfenntartóktól.
- Nem áll szándékomban…. – kezdeném, de meglep, amikor kikapja a pisztolyt a kezemből, így kis késéssel fejezem be. – Szóval nem áll szándékomban megölteni magam, viszont a te módszereddel ez hamarosan bekövetkezne, így inkább megyek. – erősítettem meg. – Bár valami fehér vackot igazán adhatnál a pisztoly helyett. – tettem hozzá.
Persze honnan vegyek most valami fehér lepedőt, így aztán kockáztatnom kellett. A fegyver nem hiányzott, amúgy is volt nálam, de hülye lettem volna elővenni, hiszen akkor rögtön szitává lőnek, mielőtt kinyithatnám a számat.
Így inkább szépen feltartottam a kezem, ahogy kiléptem az ajtón és elindultam a „kollégák” felé.
- Tárgyalni jöttem! – kiáltottam már messziről, bár kétséges, hogy a maszkon keresztül ez mennyire volt hatékony.

Abban a pillanatban, hogy Jimmy megjelenik a folyosón, egy energiatöltet csapódik a falba a feje mellett, szikrát szórva mindenfelé, lángra azonban nem kap semmi, mint általában ettől a vöröses halálsugártól, hisz ahhoz még mindig túl kevés itt az oxigén. Szerencsére a kollégái "gyorsan" kapcsolnak, így több lövést nem adlak le a feltartott kezekkel közeledő férfira.
-Egyedül jött?! - Kérdi a legelöl álló ember a négy fős csapatból. - Hol vannak a többiek és...
Itt megáll egy kicsit, végigméri a férfit, majd újabb utasítást ad neki:
-Igazolja magát!
Továbbra is minden fegyver rá szegeződik, egyenlőre azonban senki sem akar lőni...de legalábbis ellen tudnak állnia kísértésnek.