Bokszok/Asztalok

Felvonja a szemöldökét, hátra azonban nem tekint, részben mert pontosan tudja, kik ülnek ott, és akinek van füle, annak is lehet egy elképzelése, másrészt azt rögtön kiszúrta, hogy Jimmy-nek nem érdemes hátat fordítani, úgyhogy nem is teszi.
-Nem egészen értem mire céloz - vonja meg a vállait mosolyogva - lehet régimódi vagyok, de a gabona kirakodását szeretem parasztokra bízni. Ész nem kell sok hozzá, ha pedig valaki olyan választékosan használja a 3 vagy több szótagból álló szavakat, mint például maga, az sajnos nekem megfizethetetlen.
Hajója igazi nevének hallatán szeme egy röpke pillanatra összeszűkül, és még inkább gyanakodva kezdi fürkészni ennek a manusnak az arcát.
-Szóval...forró a lábad alatt talaj mi? - Kérdi elgondolkodva. - De sajnos, tényleg nincs szükségem több izomagyra. Egy jó mechanikusért a fél karom odaadnám, egy tűrhetőt meg akár meg is fizetnék, de ennyi. Viszont, ha nagyon utazni akar, van az a pénz, amiért elvisszük.

Nagyon úgy nézett ki, hogy a férfit nem ejtették a fejére és eléggé gyanakvó ahhoz, hogy ne akarjon a hajójára engedni, bár igazából semmi rosszat nem akartam neki, már ha ő a keresett személy, mert, ha nem…….hát akkor egészen más a helyzet.
Így sem hiszem, hogy Anastasia repesne örömében, ha közölném vele, hogy a gyanúm szerint a kedves öcsikéje egy kalóz. Inkább jobb, ha biztosra megyek.
Láttam a halvány reakcióját a hajó nevének említésére, bár, ha nem lettem volna rá kihegyezve, akkor talán észre sem veszem.
Azon filóztam miközben a kérdését hallgattam, hogy vajon mennyit is mondhatnék el neki. Nem hiszem, hogyha azonnal letámadnám a nővérkéje üzenetével, akkor ne pattanna fel és húzna el az űrbe, hiszen eddig sem lihegett a nyakán, miért pont most gondolná meg magát.
Talán még várnom kéne vele, talán még tapógatóznom kellene, de ahhoz mégis csak vele kéne tartanom.
- Valamennyire értek a gépekhez is, de ennyi, de akkor mond meg, hogy mennyiért vennél fel a hajódra, ha az lenne a helyzet, amit mondasz?

-Valamennyire - ismétli utána elmélázva - ha meg gáz van, legfeljebb eltoljuk az első szervizig, nem igaz? - Kérdi gúnyos hangon, de aztán legyint, és egy slukkra elpusztítja söre maradékát, igaz amilyen kevés maradt a korsó alján, akár ott is hagyhatta volna.
-A tarifa ötszáz, ha csendben maradsz, és ülsz a "szobádban" egész úton, ezer, ha körül is akarsz nézni, és kétezer, ha segíteni is akarsz az üzemeltetésben. A hetes hangárban töltik fel épp a "Serenity"-t, legyél ott egy óra múlva, vagy nincs üzlet.
A korsót lecsapja az asztalra, majd füttyent egyet, mire a mögötte lévő csürhe vele együtt áll fel az asztaltól.
-Ó, és előlegként elfogadjuk a meghívásodat. Akkor a hangárban találkozunk.
Ezzel magadra hagynak a számlával együtt, és a hangárba érve valóban elkezdik feltölteni a hajót, tényleg gabonával. Pontosabban, hárman ezt csinálják, "Rhodan" pedig a pisztolyával a kezében sétálgat, s várja, hogy elkészüljenek végre.
-Húzzatok bele, a végén még éhen marad a sok holdkóros, arról nem is beszélve, hogy lekéssük a Jacht-ot!

Az, hogy nem vevő a minimális műszaki tapasztalatomra, az valahogy nem lep meg, így már csak abban bízhatok, hogy utasként feljutok a hajóra, hogy aztán kicsit kutakodjak ott.
Valószínűleg lesz alkalmam, majd valahogy bejutni a kabinjába és ott körülnézni egy kicsit. Az ilyen fickók, akik az életüket az űrben, a hajójukon töltik, feltehetően minden személyes dolgot is ott őriznek. Ráadásul eszébe sem jutna, hogy engem ilyesmi érdekelhet.
- Rendben, akkor a hajónál találkozunk. - biccentettem, majd magamba fojtva a dühömet néztem, ahogy elsétál a bandájával együtt és a nyakamban hagyja a számlát fizetéssel együtt. Még jó, hogy Anastasia fedezi a költségeimet.

Összekapartam pár dolgot egy zsákba és a megbeszélt egy óra múlva megjelentem a kikötőben, a hajónál, persze előtte még nézelődtem egy kicsit, de egyelőre nem láttam semmi gyanúsat, ha csak azt nem, hogy Rhodan pisztollyal a kezében irányítja a rakodást, ami azért nem mindennapos, még itt sem.
- Itt vagyok. - sétáltam aztán elé. - Valaki megmutatja a kabinomat? Nehogy véletlenül eltévedjek és aztán a végén többet kelljen fizetnem: - mondtam kissé gúnyos felhanggal. - Aztán meg az sem ártana, ha tudnám végül is merre megyünk?

Az utas érkezésére felpattan a ládáról, amit eddig ülőalkalmatosságként hasznosított újra, és Jimmy-hez lép, majd felé nyújtja azt a tenyerét, amiben nincs fegyver.
-Előbb járulj hozzá nagylelkűen az útiköltséghez. Utálok bizalmatlan lenni, de könnyen lehet, hogy fél úton tankolni is kell majd.
Ha megkapja a pénzt, magához inti az egyik véznább trógerét, majd egy kiképzőtiszt lágy duruzsoló hangján utasítja őt:
-Mutasd őfelségének a lakosztályát, és gondoskodj róla, hogy megkapjon mindent, amire szüksége van, már ha víz kell neki, vagy a mosdó.
Arra kérdésre, hogy merre mennek kissé tanácstalanul méri végig a férfit, de aztán megvonja a vállait, és felfelé mutat a fegyver csövével.
-Ha nincs jobb ötleted, akkor először abba az irányba gondoltam, majd a Phobos-nál balra fordulunk, onnan pedig egyenesen előre, és ha nem k>#t@m el sebesség számítást, a holdon leszünk, mielőtt az a Föld mögé kerülne.
A suhanc a szobájába vezeti Jimmy-t, "Rhodan" pedig megragad egy ládát, és az embereinél jóval nagyobb vitalitással cipeli fel a raktérbe.
-Húzzatok bele! Ha lemegy a nap, kerülgethetem ezt a sárgolyót is!!!
Jimmy a szobájából nem lehet benne biztos, de mintha még lövéseket is hallana. Az viszont tuti, hogy a hangosbemondón keresztül néhány perccel később már a kapitány hangja szól hozzá.
-Felszálláshoz készülj!

//Folytatás: ITT //