Anastasia Camilon háza

Mikor hozzám bújt én boldogan öleltem magamhoz, szorosan, hogy érezzem perzselő bőre érintését, halljam zakatoló szíve dobogását, mely egy ritmust vert most az enyémmel.
Örültem, hogy nem csinált problémát a piros horzsolásból, mert bizony azt hiszem nagyon is izgató volt a dolog mindkettőnknek, így nincs kizárva, hogy megint ki kell majd próbálni.
- Ennek igazán örülök és ígérem legközelebb cserélhetünk, ha akarod. – vigyorogtam rá kajánul és élveztem, ahogy olyan szorosan fonódik körém, mint egy éhes óriáskígyó.
- Hé, ha ilyeneket csinálsz, nem sokáig maradok ám nyugton. – figyelmeztettem halkan felnyögve, ahogy simogatására és ölelgetésére meleg hullámok indultak végig rajtam.

*A cserére összevontam a szemöldököm és kissé kétkedve néztem rá.*
- Ez most komoly? * Számomra igen érdekesen hatott az is, hogy én ilyen helyzetben voltam. Nem még az, hogy egy nagybetűs férfi legyen ennyire kiszolgáltatatva. Persze ez nem jelentette azt, hogy nem élek a lehetőséggel, ha úgy alakul.*
- Vigyázz, mert Én nem biztos, hogy ilyen könyörületes leszek. *Csillantak meg a szemeim játékosan, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, hogy mit fogok kezdeni a helyzettel.*
- Hééé… *Nevettem fel és egy kicsit hátra billentettem a fejem, hogy szavaim közben apró puszikkal halmozzam el a nyakát, vállát és az állát.*
- Igazán jó veled. De ha csak erre összpontosítunk akkor megfogsz unni. * Mosolyogtam rá vidáman, hogy bizony lássa ezt nem igazán gondoltam komolyan.*
- Inkább mesélj egy kicsit magadról. Azt se tudom, hogy mit szeretsz, hol laksz, mitől ver ki a víz is… szóval, a pályafutásodon és a nyilvános adatokon kívül semmit.

Láttam, hogy tetszik az ötlet a drága Ana-nak, és a szavai mosolyt húztak az arcomra, melyet azért szavakba is öntöttem.
- Miért, úgy érezted, hogy kíméletes voltam? – morogtam, mint egy éhes farkas. – mert akkor megismételhetjük kissé kíméletlenebb formában is. – fenyegettem meg, de persze a hangomból hallhatta, hogy mennyire is gondoltam ezt komolyan.
Arra, hogy ha sokszor csináljuk, amit még jóformán be sem fejeztünk, akkor megunnám, majdnem nevetésben törtem ki.
- Szerinted ezt meg lehet unni? – fordítottam magam felé az arcát, hogy megcsókolhassam. – Kizárt dolog! – ráztam meg a fejem, de aztán sóhajtva hanyatlottam hátra, mert láthatóan Ana, most kicsit beszélgetni akart.
- Mit szeretek? – ráncoltam össze a homlokom. – Rajtad kívül? Hát főleg aludni, mert abból nem sok adatik meg, ha dolgozom. – sóhajtok. – Aztán beülni valahová a haverokkal, valami nyugis helyre és eldumálgatni egy-egy sör mellett. A lakásomról jobb nem beszélni, hiszen alig vagyok benne és tipikus legénylakás. – vonom meg a vállam. – És arra gondolsz, hogy mit nem szeretek? Vagy mitől félek? – próbálom értelmezni a kérdést. – Félni …….hát, hogy elveszítek valakit, aki fontos nekem. – mormolom szinte csak magamnak. – Eddig nem is nagyon bonyolódtam tartós kapcsolatba, de te………megbolondítottál. – igyekszem elvenni a komorság élté, ahogy rámosolyogok. – De most te jössz, te mesélj magadról?

*Kérdésére jóízűen felnevettem és megingattam a fejem.*
- Nem Drága, egyáltalán nem gondolom. Elsőre nagyon is kíméletlen volt. De, az első varázsát ellőtted. A fagyinak így már tuti, hogy ezek után nem volna olyan hatással, mint most volt. Azonban ne becsülj alá. Egy szóval sem mondtam, hogy ugyan azt az eszközt használom, amit Te. * Kacsintottam a férfire sejtelmesen. A csókjára elmosolyodtam, jelezve, hogy nem feltétlen gondoltam komolyan, hogy rám un. De vártam a válaszaimat is és a sóhajára csak a szemem forgattam.*
- Héé… ne essen nehezedre, kicsit kordában tartani magad. * Engesztelgettem apró puszikkal, hogy bizony egy kicsit bírnia kell magával.*
- Mármint úgy értettem, hogy időtöltés… vagy étel, szín szóval ilyen apróságokra. *S közben figyelmesen hallgattam a válaszait.*
- Arra, hogy mit nem szeretsz. * Válaszoltam a kérdésére, de a félelmeire adott válasznak is örültem. Egy ideig. Aztán már azt is megbántam, hogy megszülettem. Volt valami a hangjában, amitől már nem volt kedvem mosolyogni.*
- Miért nem? A munkád miatt? * Kérdeztem rá a kapcsolat hiányának okára. De ahogy visszadobta a lehetőséget hirtelen nem tudtam mit mondjak. *
- Nem nagyon van mit mondanom Jimmy. Nem szeretem a felhajtást a magánéletembe, ha hülyének néznek, de leginkább azt nem, ha hazudnak nekem. A parlamentbe elviselem, ott már a megjelenés is egy hazugság. De az ott… diplomácia és politika. Bár nem értek egyet velük, de megértem. Szeretem a sütiket és az öcsémet féltem a legjobban. Hogy neki baja esik és ennek az oka én leszek. De láthatod hogy élek… semmi érdekes nincs. Én nem járhatok el csak úgy, ahova épp kedvem szottyan. Pedig régen a Temze parti bulikat imádtam. Nem csinálhatom azt, amit épp akarok. Persze, bármit elérhetnék és házhoz rendelhetném. De azt se tudom, hogy mikor voltam utoljára a toronyba. Azt levédetni több óra, lerázni a fotósokat még több és általában lehetetlen. Hisz ha a média nem is kap el, az emberek igen. Ezen nincs mit mesélni, azonban a szeretem hallgatni a hangod. * Mosolyodtam el egy pillanatra.*

Nagyon is felcsillantak a szemeim, mikor közölte, hogy elég kreatív tud lenne a fagyin kívül is, ha kíméletlenségről lesz majd szó legközelebb. Hát ettől egyből megmozdult bennem a kisördög, na meg más is, amit persze azonnal észrevett Ana is, és játékosan meg is lettem róva érte. Nagyon vártam, már a pillanatot, mikor megtapasztalhatom mire gondolt.
Természetesen alaposan félreértettem, hogy mit szeretne tudni rólam, és talán egy kicsit többet is árultam el magamról, mint amit szerettem volna, hiszen nem akartam komor dolgokkal elrontani ezt a gyönyörű napot, amit kettesben tölthetünk. Ki tudja mikor lesz ilyenre máskor lehetőségünk.
- Ááá, szóval időtöltés! – csapok a homlokomra a szabad kezemmel vigyorogva. – Nekem olyan elég kevés van, így a legtöbbször inkább csak kiütve alszom. – rázom meg a fejem. – És a tökfőzeléktől igazán kilel a hideg. – rázkódom meg látványosan.
Persze sejthettem, hogy nem kerüli el a figyelmét Ana-nak, amit arról mondtam, hogy nem akarok magamhoz kötni senkit, de tényleg nem most akartam erről beszélni.
- Ez egy szomorú történet és én most nem akarom ezzel elrontani a mai napot, de ígérem, egyszer elmesélem. – néztem elkomolyodva azokba a gyönyörű, mosolygós szemekbe.
Aztán figyelmesen hallgattam, hogy ő mit mesél magáról, és meg kell vallanom pár szó, amit a hazugságról mondott, nagyon is szíven ütött. Tudom, hogy hülyeség, de komolyan felmerült bennem, hogy el kéne mondanom ki, vagyis jobban mondva, mi vagyok, de ezt a szívem súgta, az eszem tudta, hogy akkor lenne igazán vége mindennek.
Még ha Ana, mint magánember el is tudná fogadni, Ana, mint Protector nem tehetné meg, és ő becsületes asszony, és így is döntene, és én nem is hibáztatnám érte.
Jobb, ha a kilétem továbbra is titok marad!
Mikor arról beszélt, hogy nem mehet el sehová, mindenféle készültség és felhajtás nélkül, eszembe jutott valami.
- Ana! Van egy őrült ötletem! Szépen felöltözünk, te főleg valami kapucnis, arcot takaró kabátba és kiszökünk együtt. Elviszlek abba a toronyba és onnan nézzük közösen a várost. Senki nem fogja tudni, hogy ott vagyunk és ha kilevegőztük magunkat, visszasurranunk. – fogtam a kezeim közé az arcát. – Mehetünk? Legyünk kicsit őrültek!

- Mi bajod a tökfőzelékkel? *Kérdeztem mosolyogva, de az igazság az volt, hogy Én sem szerettem. Ahogy sok minden mást sem. De egyszerűbb lenne listát írni, mint felsorolni az már biztos. Kissé oldalra billentettem a fejem, hisz ez pont ugyan olyan nap mint bármelyik másik. De aztán végül csak bólintottam.
- Rendben. De szólok, hogy nem fogok többet rá kérdezni. Majd ha úgy érzed, akkor magadtól neki állsz, vagy soha nem tudom meg. * Figyelmeztettem, hogy ne várja, hogy még egyszer rákérdezek. Nem akartam erőltetni és igazából rajta múlik, hogy mikor tudom meg vagy megtudom-e egyáltalán. Ahogy felcsillantak a szemei már gyanakodva néztem rá, ami aztán még látványosabb lett, az őrült szónál. A szemeim pedig folyamatosan kerekedtek ki a szavait hallva, míg el nem nevettem magam. A kezébe azonban belesimultam és kissé oldalra billentettem a fejem.*
- Szívem szerint rá vágnám, hogy menjünk. De, ennek a ház falain kívül egyetlen holttér sincs, ahol meglóghatnánk. A monitorokat meg folyamatosan figyelik. De az épülettől nem jutnánk messzire és Ryan máris a nyakunkon lenne. De ha még mind ez sikerülne is… akkor sem biztonságos. Nekem semmiképp sem. ÉS ez csak fizikális… Romvárosban van az a hely Jimmy… ott pedig a fél életüket is eladnák némi pénzért vagy anyagért. Szerinted mennyi idő alatt jutna el a sajtóhoz? Két perc? Öt? Esetleg egy fél nap. S annyi előnyünk lenne, hogy nem kéne kínos kérdésekre válaszolni, de az újságok lehoznák… *Ingattam meg a fejem kissé szomorúan.*

Örültem neki, hogy nem erősködött tovább a kötődés ügyében, így ezt egy megnyugvó sóhaj kíséretében vettem tudomásul.
Viszont azt már nem vettem olyan jól, mikor elkeserített, azzal kapcsolatban, hogy nem tudunk csak úgy megpattanni a házból, hogy egy kicsit egymagunk legyünk és Ana felhőtlenül, mindenféle szervezés és kíséret nélkül levegyülhessen és élvezze a szabadságot.
- Azt hittem neked van valami lehetőséged, hogy kikapcsold azokat a kamerákat és riasztókat, amik jeleznék Ryan-nak, hogy kicsit leléptünk. – szomorodtam el, mert elég alaposan alátámasztotta Ana, hogy miért is nem fog ez a vad ötlet működni. – Nem hiszem, hogy mindenki belebámulna az arcodba, ha egy kicsit eltakarod valami kendővel, vagy kapucnival, így nem valószínű, hogy bárki felismerne, én meg ott lennék veled, hogy ha valaki beléd akarna kötni, megvédhesselek. – fejezem még be, de már látom, hogy ebből a dologból nem lesz semmi. – De amúgy is csak egy hülye ötlet volt, egy meggondolatlan rendfenntartótól. – csókolom meg az ajkait lemondóan.
- De végül is annak is örülök, ha itt maradunk az ágyban egész nap. – vigyorgok már ismét, mivel azt hiszem ezt a pár órát nagyon jól letudjuk majd tölteni.

- Majdnem Kedvesem. A riasztókhoz van hozzáférésem a házon kívül is. Azonban a kamerákhoz nincs. Ryan azt mondta, hogy jobb így, mert ha megzsarolnak vagy bármi történik velem, ne tudjam kényszer hatására deaktiválni. De ha még tudnám is, az emberek nem véletlen cirkálnak az udvaron és közvetlen parancsot nem adhatok egyiknek sem, hogy legyen időnk meglógni. *Na de itt aztán beugrott valami, aminek hangot is adtam összevont szemöldökkel. Ám a sóhajára a csókja után hangot adtam az elméletemnek.*
- Őrült vagy és azzá teszel engem is. Ha mindenképp szeretnél oda eljutni és velem, akkor ki lehet játszani az őröket. Kapok egy telefont, hogy megbeszélésem van valahol. Kisebb emberekhez csak Ryan jön velem, meg maximum még két őr, ha nyilvános helyen van. Idő nincs felkészíteni a terepet, ha sürgős. A mosdóból meg meg tudok lépni, oda nem kísérnek el és csak 5 perc után néznek utánam. Megjelenésem helyén való lesz, de a táskádba dobhatok be válltó ruhát és bérelhetsz egy kocsit is, hogy meg tudjunk lépni. * Na de aztán elnevettem magam és Jimmy homlokának hajtottam a sajátom.*
- El sem hiszem, hogy épp azon elmélkedek, hogy miként játsszam ki a saját őrségem és keverjem magam nagy bajba. De ha vigyázol rám… * Néztem mélyen a szemeibe még mindig ebben a helyzetben.*
- Bár nem tudom melyik a csábítóbb… ez az őrültnél is őrültebb ötlet vagy az, hogy itt maradjunk.

Bár már egészen kezdtem lemondani róla, hogy egyszer kettesben is eljuthatunk valahová, úgy, mint más normális ember, és azt is megértettem, hogy Ryan miért tette ezeket az óvintézkedéseket, de egészen felvillanyozott, amikor Ana elkezdett azon agyalni, hogy talán mégis meg tudnánk oldani egy szökést, bár nem ebből a házból.
- Látod, látod! – kuncogtam fel, ahogy nekem döntötte a homlokát és kicsit kancsal módon tudtam csak ránézni. – Rossza hatással vagyok rád. De olyan jó lenne, figyelő tekintetek nélkül, szabadon kicsit kéz a kézben sétálni. – sóhajtottam vágyakozva. – És megígérhetem neked, hogy még az életemnél is jobban vigyáznék rád, ha belemennél ebbe. – csillantak fel a szemeim a lehetőségre, hogy mégis megteszi értem.
- De, ha azt mondod, hogy túl nagy a kockázat számodra, hiszen azért az tagadhatatlan, hogy az itteni viszonyokkal te jobban tisztában vagy, akkor inkább a biztonságos ágyat választom és a csodálatos tested. – nézek rá kérdőn, és igaza van, nehéz dönteni, hogy melyik időtöltés a csábítóbb a maradék órákra. – Ha azt mondod nem nagy kunszt megoldani, akkor már mehetünk is, de ha sokáig tart, akkor inkább most téged választalak, - csókolom meg kissé megharapdálva az alsó ajkát, - és majd legközelebb szökünk. – ajánlom fel.

- Itt sem figyelnek. De értem, hogy mire gondolsz s hidd el, hogy nekem is ez minden vágyam. Bár kérdés, hogy van-e még olyan ruhám, ami nem a rangomhoz kell.* Mosolyodtam el és már fejben át is túrtam a ruháimat. Nos, nem mostanában hordtam olyan pulcsikat, amiknek kapucnija volt. De nem nőttem sokat, és ha mázlim van akkor régről még maradt meg. *
- Nos… kockázat nélkül, nincs élet Jimmy… ez a politikában is így van. * Kacsintottam a férfire s bár a harapdálása egy halk nyögés kíséretében szított halvány tűzet, azért nem csábultam el és felültem, hogy akkor talán neki is kéne látni a készülődésnek. *
- De ha már így ki agyaltuk, akkor indulni kéne… kezdetnek mondjuk a zuhanyba. * S már mentem is, hogy a jégkrém maradványait és az izzadságunkat lemossam magamról. Ha jött, ha nem, akkor sem húztam sokáig és egy törölközött tekertem magam köré. Na irány a gardrób. Vállfán blúzok, szoknyák, kabátok… polcokon cipők, szandálok… de semmi egyedi nem volt benne. Csupa hivatalos megjelenés. Ezért inkább az egyik rész alján kezdtem el kutatni. A fél szekrényt ki kellett szednem mire meg találtam egy farmert és egy két számmal nagyobb felsőt.*
- Nem elegáns, de a célnak megfelel. Azért remélem fúrni nem kell, mert sportcipőm az nincs. * Ingattam meg a fejem, ahogy ezeket bele raktam egy táskába.*
- Ezt ezennel rád bízom, és most öltözök. * Na ez teljesen más volt… szoknya, blúz, harisnya, magas sarkú és még a hajam is feltűztem. Le sem tagadhattam volna, hogy hova tartozom. De nem is akartam.*
- Ha nincs más, akkor máris hívóm Ryent… * Vettem a kezembe a kommunikátorom, de megvártam, hogy van-e még valami. Így még nem tárcsáztam.*

Mikor aztán Ana elszakadt a karjaimból és tettre készen felült, már tudtam, hogy elszánta magát, és azt is, hogy ő is vágyott arra, amire én, hogy kettesben legyünk élvezve az életet.
- Ahogy mondod drágám. – biccentettem vigyorogva és elégedetten néztem formás alakját, ahogy bevonul a fürdőbe, hogy készülődni kezdjen.
Mikor végzett és megfelelő ruhák után kezdett kutatni és én letussoltam gyorsan, de nekem az öltözködés kicsit gyorsabban ment, csak felkaptam a sok zsebes gyakorló nadrágomat, a pólómat és a mellényemet, majd megvártam, míg Ana előbukkan egy váltás ruhával, mely majd elrejteni hivatott a kíváncsi tekintetek elől.
- Nem is bálba megyünk, hanem tornyot mászni. – mosolyogtam a megjegyzésére. – Nem hiszem, hogy a liftek még működnének. – tettem hozzá, remélve, hogy érti, sok-sok lépcsőt kell majd megmászni.
Reméltem, hogy Ryan nem annyira kíváncsi természet, hogy még a táskába is belekukkantana, de majd igyekszem leszerelni, ha mégis.
Aztán ismét elmerültem a gyönyörködésben, ahogy Ana hirtelen átalakult, az felvett ruhájával és kordába fogott hajával, és pár perc múlva már egy Protector asszony állt előttem.
- Én készen állok. – biccentettem. – Majd kintről rendezem a többit, nem szeretném ha bármi is kitudódna. – intek a kommunikátorom felé, hiszen nem nehéz idebenn lehallgatni.

- Nem lesz bajom a lépcsőkkel. Ha meg mégis, akkor majd te felviszel. *Öltöttem rá a nyelvem, hisz olyan könnyedén cipelt itt tegnap, hogy meg se kottyanna neki pár lépcső. De már mikor utoljára ott jártam sem üzemeltek. *
- Rendben. *S már hívtam is Ryant, aki szinte azonnal felvette.*
- Szia! Három perc múlva álljon, elő a kocsi van egy…
- Fél óra mire mindent elintézek mi az úti cél?
- A Worlds Restaurant, de erre most nincs időnk. Csak te kellesz és a jobb kezed. Szóval három perc és kint vagyok.
- A szeretőddel mi lesz?
- Nem a szeretőm és neki is dolga van. Kint elvállnak az útjaink. *Nyomtam le a telefont és egy bocsánatkérő csókot adtam Jimmynek, mely után letöröltem a rúzsom és szájfényem nyomait.*
- Mehetünk. * Kaptam fel az asztalról a dossziékat és egyenesen az udvarra vezettem Jimmyt a kocsihoz, miközben hallgattam Ryant.*
- Ana, ez nem biztonságos. Nem ismered a helyet, ott még csak biztonsági szolgálat sincs. Mért nem a Ritze mész?
- Minek vagytok Ti, ha külsős biztonságiakra alapoztok? *Szorítottam meg Jimmy kezét. Mert bizony nem engedtem el, így sétáltunk.*
- De még mi sem vagyunk ott, mert nem hagytál időt felkészülni.
- Ez már máskor is megesett Ryan.
- De akkor legalább ismertük a helyszint…
- Itt a legjobb alkalom, hogy ezt is megismerjétek. Most legalább kiderül, hogy mennyire vagytok hatékonyak.
- Asszonyom? * Hökkent meg Ryan és még a szemei is elkerekedtek.*
- Ne nézz így Ryan. * Álltam meg a kocsi mellett szembe fordulva a férfivel.*
- Ha ketten nem vagytok elegek egy tenyérnyi helyre aminek egyetlen bejárata van, akkor sajnálom, de valahol nincs rendjén az embereid kiképzése és felkészítése a váratlan helyzetekre. S ezen módosítani kell. Szóval, ha ott bajom esik, akkor eddig csak azért nem esett, mert a Ritz biztonsági főnöke hatékonyabban dolgozik. Ez esetben viszont felettesre lesz szükség, aki átveszi tőled az embereid felkészítését. * Zártam le a vitát és Jimmyhez húzódtam, hogy megöleljem. *
- Remélem, hamar látlak megint. * Csókoltam meg és most kihagytam a felesleges köröket, hogy szüksége van-e fuvarra. Csak beszálltam és bólintottam, hogy indulhatunk. Ryan velem jött, így a táska érintetlenül maradt.*

// Folytatás: Worlds Restaurant //

Aztán Ana a maga határozott módján intézkedni kezdett és nem telt bele sok idő, már le is verte Ryan próbálkozásait, hogy lebeszélje az útról, vagy megakadályozza a távozását, ami mondjuk amúgy is halálra ítélt ötlet lett volna, és olyan pikk-pakk kiosztotta a testőr teendőiről, hogy a férfi időnként még pislogni is elfelejtett.
Mondjuk a „szerető” szónál kicsit felkaptam a fejem, de mielőtt még helyre raktam volna a testőrt a nyers modoráért, ezt megtette Ana helyettem.
A csókot persze azonnal viszonoztam, jó látványosan, hogy Ryan-nak gúvadjon a szeme, aztán nem elfelejtve a táskát, mentem én is kézen fogva szerelmemmel a kocsiig, de a testőr még útközben is azért igyekezett Ana-t jobb belátásra bírni, mondanom sem kell, nem sok sikerrel. Beleszólni nem akartam és teljesen jó volt ez így, hogy a Protector asszony maga tette helyre a dolgokat.
Az ölelés után nehezen engedtem el, de tudtam, hogy ha minden jól megy akkor hamarosan megint együtt leszünk, sőt most tényleg csak kettesben.
Persze nem becsültem le a veszélyt, ami esetleg Ana-t fenyegette, hogy nem lesznek ott a kísérői, de reméltem, hogy eléggé eltudunk vegyülni ahhoz, hogy senkinek még csak eszébe se jusson, hogy ki lehet a párom.

- Igen kicsim, megverem. * Simogattam meg a kócos és piszkos fürtöket. Azonban mikor Ryanhez szólt elnevettem magam.*
- Hívj nyugodtan Anának, a bácsi meg Ryan. * Mutattam be neki, de a férfi nem szólt, meg sem rezdült a kislány szavaira. Bár tény, szépen néznénk, ki ha le tudnám verni a saját testöröm. Akkor minek tartanám? Na de a kocsiba beszálltunk én meg csak bőszen agyaltam, hogy hol kezdjem a kicsi szüleiről a kutakodást.*
Szép lassan, de biztosan megérkeztünk a házamhoz. A kicsinek volt miben gyönyörködnie hisz ez a Temze partjának egy csendes részén volt. Aztán a nagykapu feltárult és mi meg begurultunk rajta. Nem állítottak meg, szépen is néztünk volna ki. De a kapuban és az udvarom felfegyverkezett emberek voltak egyen ruhában. Én pedig a kislányra mosolyogtam. *
- Tőlük nem kell félni. Ők ugyan ezért vannak itt, amiért Ryan is. Vigyáznak rám a csúnya bácsik miatt. * Igyekeztem megnyugtatni a kicsit, hogy nincs semmi baj. Aztán mikor kiszálltunk megfogtam a lány kezét, ha hagyta.*
- Nuo… mi a teljes neved? * Kérdeztem miközben haladtunk a ház felé. Kívülről is szép volt az egyszintes ház és a hozzá gondosan karbantartott nagy udvar. *

*Mosolyogva ül be az autóba, bár fogalma sincs róla, hogy hova viszik, s hogy egyáltalán kik viszik. De Ana kedves volt vele, s ez az ő szemében pontosan elég. Összerezzen, mikor a kocsi elindul, de mivel továbbra sem esik bántódása, lassan megszokja, s pár perccel később már egészen nyugodtan képes ülni.
Kerek pofiját szó szerint felcuffantja az ablakra, mikor számára idegen helyre érnek, szisztematikusan összenyálazva az ablakot, melynek eredményességét tovább növeli a leheletével. Ha valamivel le is törölné, egész szép hatást érhetne el.
Mikor azonban meglátja a felfegyverkezett embereket, azonnal leválik az üvegről, s reflexszerűen összehúzza magát az ülésen, amennyire csak tudja, annak ellenére, hogy Ana szerint nincs mitől tartania. Nyikkan egyet, félelme jeléül, s bár nem érzi, önkéntelenül is a chip által adott képességéhez nyúl, s a levegő juttat némi fenil-etil-amin-oxidot.
Megfogja a nő egyik ujját, mikor kiszállnak a kocsiból, nem teljesen nyugodt állapotban, ami további fenil-etil-amin-oxid kibocsájátssal jár.
Mikor azonban Ana eltereli a gondolatait, kissé megnyugszik, s a fölösleges oxidtermelést is abbahagyja.
- Nuo… Nuo… Nuonev. *gondolkodik a teljes nevén. Évek óta nem használta, csak a Nuot, s előtte sem sűrűn kellett ezen gondolkodnia. Azonban csak eddig jut, akármennyire is igyekszik.*

*Ryan feltűnően mosolygós lett mikor kiszálltunk a kocsiból, de nem értettem, hogy miért így csak arra fogtam, hogy itt nagyobb biztonságban vagyok és ez megnyugtatta. De hogy miért a lányra, na az rejtély volt, ahogy ez a szúrós szag is. De inkább nem foglalkoztam vele.*
- Ennyi Nuo? Nincs vezetékneved? * Bár tény, ritka név és nem lesz nehéz utána járni. De már nyitották is nekünk az ajtót.*
- Gyere kicsim…* Invitáltam be. S ha körbe nézett, nos… sok szép és drága dolgot láthatott. Óriási nappali, aminek a bútorai fehérek. S egy faltól falig lévő üvegablak tárolt a Temze partjára előtte fából épített terasz, hinta székel és asztallal mely körül szintén székek voltak. A konyha egy pulttal volt elválasztva és itt is minden a legnagyobb rendben volt. *
- Előbb enni szeretnél vagy fürdeni? * Kérdeztem aztán Ryanhez fordultam, aki még mindig furcsán viselkedett.*
- Menj és kérj meg valakit, hogy vegyen Nounak pár váltás ruhát. Valami szépet és kényelmeset, meg cipőt is. * A férfi ment és tette a dolgát, de nem nagyon akaródzott elmenni a kislány mellől. *

*Nuo nem veszi észre a feltűnően gyors változást Ryan arcán, s mivel az oxid szagtalan, így igazából azt sem veszi észre, hogy bármit is csinált volna, ami hatással van a körülötte lévőkre. Figyelmét immár túlságosan is leköti az új környék, de továbbra sem tágít a nő közeléből. Bár szemeiből eltűnt az a félelem, ami a fegyveresek láttán eluralkodott rajta, azért teljesen még nem vetkőzte e gátlásait, így próbálja minél jobban leszűkíteni a távolságot a Ana és maga között.
- Nem emlékszem. *mondja csendesen.*
*Óvatosan lépi át a küszöböt, egyik kezével a nő ujját fogva, a másikkal a mackóját szorítva magához, mintha azzal megvédhetné magát. Zöld szemeivel körbenéz, s sok dolgot fel is ismer, ám bizonyára akad olyan a látómezejébe, amit még nem látott. Messzemenőleg más életvitel, mint amihez ő hozzászokott az utcán, már csak a tisztaság miatt sem.*
*Mielőtt még válaszolhatna Ana eldöntendő kérdésére elhangzik egy mondat, s Nuo előbb arra válaszol.*
- Nem kell új juha. *mondja, alig hallhatóan, szemeit a földre szegezve, s meztelen lábujjaival, a földön dobolva..* Szejetem a mostani ruháimat.

*Ha nem emlékszik, hát nem. Nem fogom erőltetni olyan pici és törékeny. Ryant nem hatják meg a kicsi szavai, én pedig csak leguggoltam elé, hogy a szemébe nézhessek.*
- Azért Ryan vetet neked párat, legfeljebb ha azokat nem szereted, akkor nem veszed fel. Így rendben lesz Nuo? * Simítottam végig az arcán ha hagyta.*
- De mit szólnál ahhoz, ha most ennénk egy kicsit? A bejárónőm finomat főzött. * Mosolyodtam el és ha megengedte akkor a konyhába vezettem, az asztalnál hellyel kínálva. Kivettem a hűtőből az edényt és két tányérra szedtem ki belőle. A menü spagetti volt, amit aztán be is raktam melegíteni. Közben pedig két poharat, villát és szalvétát raktam az asztalra.*
- Ha végeztünk, megmutatom a szobádat is. Sajnálom Nuo, de nekem nincsenek hercegnős ágyneműim vagy törölközőim. * Néztem bocsánatkérőn a lányra.*
- Nekem nincs gyerekem, és nem is tervezek. Szóval ezekkel nem tudok szolgálni. Mit szeretnél inni, vizet vagy valami gyümölcslevet?

*Lassan bólint, ahogy nő lehajol hozzá, hogy szemeik egy szintbe kerüljenek, s megszólal, ám a mosoly csak a simításra tér vissza, s akkor is csak árnyéka régi önmagának. Túl nagy, s hirtelen a változás számára, s ezt még szoknia kell. Akár meddig is marad itt.*
*Hasa hangosan kordul, még mielőtt válaszolna, s ezután bármit is mondana, nagy valószínűséggel nem hatná meg a nőt, miszerint ő igazán nem éhes, s miatta nem kell külön megteríteni, így aztán csak helyeslően bólint, s kissé megszeppenve, de követi Ana-t a konyhába, kíméletlenül megsorozva kérdéseivel.
- Mi az a bejájónő? *kérdezi, maciját ezúttal már maga mellett, s nem teste előtt hozva magával.*
*Míg a nő megterít, kiválaszt magának egy széket, bízva benne, hogy az senkinek sem a megszokott helye, majd lelkesen megmássza, a számára Himalájának is beillő széket, s immár eredeti mosollyal az arcán le is huppan rá, lábát a szék alatt lóbálva, fejével éppen csak átnézve az asztal fölött. Hogy mindezt kompenzálja, egy kis mocorgás után maga alá húzza lábait, hogy normálisan kilátszódjon az asztal fölött.*
*Nem minden szót ért meg a nő mondataiban, s vissza kell gondolnia korai gyerekkorára, hogy az ágynemű, s a törülköző pontosan mit is jelent. Nem most történt, hogy ő ezeket a szavakat hallotta, esetleg használta volna tárgyi megfelelőjüket.*
- Vizet kéjek szépen. *mondja, s hangjában mintha érezhető lenne a feloldottság.*

- Azaz, aki reggel jön, kitakarít, ki mos, megfőz és mindent rendbe rak. Én nagyon keveset vagyok itthon és nincs időm főzni. Egy kedves néni, biztos kedvelni fog még ha furcsa is lesz neki, hogy egy kislány van az otthonomba. * Válaszoltam reflexszerűen a kislány kérdésére, nem igazán zavart, hogy kérdezz. Inkább kérdezzen és okuljon, minthogy valami miatt butaságot csináljon. Nem láttam, hogy a kislány hogyan ült le, és nem is foglalkoztam vele. Aztán mikor közölte, hogy vizet kér felálltam és a hűtőből elővettem egy flakon vizet és a gyümölcslevem. Majd töltöttem is, és ahogy a gép jelzett kivettem a vacsorát és elé raktam.*
- Várj Nuo, ez így nem jó. * Kihúztam a kislány székét és leemeltem róla. Egy mellette lévő székről elvettem a párnát és azt is a feneke alá raktam, majd leültettem rendesen és betoltam a székét.*
- Így kényelmesebb… * Aztán már magam is helyet foglalva láttam neki a korai vacsorának.*
- Egészségedre… * Szóltam még előtte, és mint máskor nem szoktam, úgy most beszéltem, hisz volt kivel.*
- Saját szobád lesz és megmutatok mindent, hogyan működik. Ha valamire szükséged van, akkor csak szólj. Ó s míg el nem felejtem, volna pár apróság, amire figyelned kell, ha nem gond. Rendben? * S vártam, még mielőtt kifejtettem volna, hogy mire is gondolok.*

*Hallgatja a nőt, próbálja feldolgozni a szavakat, amiből le is szűri, hogy a bejárónő egy kedves néni, s ezzel le is tudta a kérdést.*
*Hirtelen összerándul, ahogy jelet a mikró, pedig hozzászokhatott már a hangokhoz, elvégre az utca általában nem a legcsendesebb hely a világon.*
*Lelkesen tűri, ahogy a nő felemeli, s lábaival átfogja a derekát, míg kezeivel a nyakát öleli, s nevetve értékeli azt a röpke utat, míg a nő kerít a feneke alá egy párnát, majd visszaülteti a székbe.*
- Köszönöm. *mondja illemtudóan, s kezeit megtörli a nadrágjában, amolyan rögtönzött kézmosás gyanánt.*
*Valahol a messzeségben hallja, s agya fel is dolgozza a nő szavait, ám körülbelül ugyanekkora energiát fordít arra, amit a tányér mellett lát. Ránéz a nőre, s látja, hogy azokkal eszik, s mintha emlékeiben is volna valami hasonló, még szülei halála előtt. Esetlenül megfogja a villát, s igyekszik nem a legfeltűnőbb módon leégetni magát Ana előtt, miközben agyilag is visszatér a valóságba.*
- Mit kell csinálni? *kérdezi, megpróbálva egyszerre enni, s értelmesen beszélgetni.*

*Az evés más, majd megszokja a kislány az evőeszközöket. Így ebbe nem szóltam bele és csak mosolyogtam neki, nem is néztem, hogy miként eszik a kislány. Arról már nem is beszélve, hogy eszembe sem jutott, hogy megetessem. Ahhoz már nagy…*
- Ó csinálni semmit. A hangsúly azon van Nuo, hogy mit nem szabad csinálni. Például a házban van riasztó rendszer, minden helységben. Na azokat nem szabad piszkálni és nyomkodni. A tv-t majd megmutatom és nyomkodhatod kedvedre. De jelenleg büntetésben vagyok, és sok kamera van a házban is. NA azokat sem szabad piszkálni, mert kikapunk. De remélem ezek a kamerák nem véglegesek. A telefon működik és használhatod is, de nem szabad játszani vele. Bár… azt hiszem játék nincs is a házban. Ha valamit szeretnél, akkor segítünk, de mikor nem vagyok itthon akkor más fog. De inkább szólj, oké?

*Nem is várja el, hogy megetessék, még itten gáznak érezné magát. Annyira azért nem életképtelen, csupán csak elszokott az úri étkezésektől. Többnyire a két kezével megoldotta az étkezéseit, amikor szerencsés napja volt, s volt mit ennie.*
- Mi az a tv? *kérdezi mosolyogva, ezúttal nem várva meg, míg a nő mondandója végére ér.*
- Büntetésben vagy? Josszat csináltál? *kérdezi kuncogva.*
- Mi az a telefon? *teszi fel az utolsó kérdését, szintén nem várva meg, míg Ana kifogy a szuszból.*
- Van saját játékom. *mondja, lelkesen felemelve piszkos maciját, az asztal fölé.*
- Nem vagyok… *kezdi, de nem találja meg a megfelelő szót, így szállni hagyja, s inkább megkerüli a mondatot.* - Elég, ha anyáékat megtalálod. *mondja, szemében a bánat legkisebb jele nélkül, lévén, hogy leértek az első falatok a gyomrába.*

- Az az, amin majd tudsz mesét nézni vagy filmeket. * Adtam meg az egyszerű választ, aztán a következő kérdésére egy pillanatra megálltam a mozdulatban, ahogy a számhoz emeltem a villát. Végül csak sóhajtottam egyet és bólintottam.*
- Van egy barátom és hát… kiszöktem vele nem is olyan rég. Szóval igen rosszat csináltam és meg is kaptam a büntetésem miatta. Amit persze el kell viselnem, míg Ryan úgy nem dönt, hogy eléggé megbántam a bűneim. De az igazság az Nuo, hogy kicsit sem bántam meg és valószínűleg nem is fogom. Bár a büntetés jogosságát elismerem. De meg kell tanulnunk, hogy mi felnőttek sem csinálhatjuk azt, amit akarunk. Szóval neked is csak ajánlani tudom, hogy ne szökj ki engedély nélkül. Különben Ryan téged is megbüntet. * Mosolygok a lányra. Hisz ha már elmondtam, akkor legalább valami tanulság is legyen a történetben vagy mi. *
- Az, az, amin feltudsz, engem vagy Ryant hívni, hogyha valami gond van. * Meg bárki mást is, de kételkedtem abban, hogy a lánynak volna kit felhívnia.*
- Nem vagy nagyravágyó… * Egészítettem ki a kislányt ezzel megadva a megfelelő szót. Nem voltam biztos benne, hogy erre gondolt. De a következő mondatából erre tudtam csak következtetni.*
- Ami pedig az ígéretem illeti Nuo… Hidd el, mindent meg fogok tenni, hogy megtaláljam Őket. *Válaszoltam s utána ittam is egy kicsit.*

- Nézni? *bukik ki a kérdés a kislányból, egészen nyíltra sikerült, ámde kíváncsiságba keretezett hangon, mely hasonlóan, a csuklásnak álcázott tüsszentés esetén, nevetséges hangnemet ad, amúgy nem feltétlenül annak szánt kérdésnek.* - Én idáig csak hallottam. Anya mesélt, amikoj kicsi voltam, s aludtam. *mondja, s ha a nő nincs kötekedős hangulatában, nem fog belekötni az olyan apróságokba, hogy nem alvás közben hallgatta a mesét, hanem mikor csak készülődött a csukott szemes élethez, mit nem véletlenül, az emberek túlnyomó többsége alvásnak hív.*
*Kicsit kavarognak Nup fejében a gondolatok, a komolyabb, nullánál több, számára bonyolult, s értelmetlen szót tartalmazó mondatok miatt, de gyermeki lelkesedéssel dolgozza fel az agyában egész háborút lefolytató, s mindezt számára megmosolyogtatónak szánt párnacsatának álcázott ütközeteket, s ha a háborút nem is, a csatát megnyeri.*
- Nem akajtam. Kint vannak az ijesztő bácsik. *mondja, a nem is olyan régen látott fegyveresekre célozva, bár azt nem tudja, hogy komoly félnivalója nincsen, hisz képessége idáig is megmentette azoktól, akik bántani akarták.*
- Az az, amin a bácsik meg a nénik szidják egymást, s gombok vannak jajta? *kérdezi, bár külön-külön egyikkel sem szűkít a lehetséges dolgok körét, lévén, hogy az emberi faj rendkívüli kreativitással tudja saját magát is anyázni, s a technika fejlődésével valószínűleg nem a telefon az egyetlen, amin gombok van. Ám a két kör képzeletbeli metszete talán cak a telefonra vonatkozik, ha nem is teljes egészében.* - És ha sikítok? Azt nagyon tudok. *mondja nevetve, s felfújja magát, hogy rögtönzött bemutatót tartson a nőnek, miként képes a hangerőt, s a frekvenciát olyan leleményesen ötvözni, hogy azzal a legtöbb ember másodperceken belül kiborítson.*
*nem tudja, hogy a nő a fejében megfogalmazott gondolat, verbális megfelelőjét mondta e, számára ugyanis továbbra is rejtély a megfejtés, így csak egy bólintással, s egy „igennel” fejezi ki, amúgy valós gondolatait.*