Anastasia Camilon háza

- S ha én kijövök a szobádból éjszaka, akkor is téged fognak leszidni? *kérdezi, félig kíváncsian, félig tagadhatatlanul mosolyogva, sejtetve, hogy min töpreng. A kislányt idáig sem zavarta, ha megnézik, s így a kamerák jelenléte sem zavarja különösebben. Jelenleg még kicsit fél az új helyzettől, bármennyire is igyekszik megszokni, s ez fontosabb, mint az a tény, hogy napi több, mint 86000 másodpercben megfigyelik. Amíg Ana, vagy Ryan nem szól rá, addig nem bánja, s mint tapasztalta, élete eddigi folyamán is igen jól megúszta a lebukásokat.*
- Ki akaj téged bántani? * kérdezi kíváncsian, nem garantálva, hogy meg is fogja érteni, ha a nő megint olyan szavakat használ, mint a Protektor.*
- Lőni tanított. Lufik jöttek, s tűket kellet jájuk lőni, hogy kidujjanjanak. *mondja készségesen elismételve a nap első játékának főbb momentumait.*
- Igen. Azt mondta ügyesebb vagyok, mint te, mejt neked nem sikejült kipukkasztani a lufikat.*mondja mosolyogva, nem is sejtve, hogy milyen „veszélybe” sodorja a férfit.*
- Köszönöm. *mondja, mikor eltüntette szendvicsét, s a székről lecsusszanva a mosogatóba teszi tányérját.*
- Fuja. Az enyémek jobban tetszenek.

- Nem Nuo… akkor Téged. Mert Én tudom a jelszót és nem jönnék ki a szobámból, úgy, hogy nem kapcsolom. * Ch… micsoda gonoszság. Máris egyből rám kenne mindent. Meg kell hagyni, azért van a esze a kicsinek, még ha az kicsi is. A kérdésen elgondolkodtam.*
- Nos… bárki, aki valamit el akar érni és másképp nem menne neki. Nem minden ember becsületes. * Adtam egy tágabb választ hisz jelenleg egyetlen emberen kívül nem volt senki, akit ebbe a kategóriába sorolhattam volna.*
- Tudom Nuo… Nekem is kellett olyat csinálnom. * Mosolyogtam a poharamba az emlék hatására. Na és persze az sem volt utolsó, hogy annyira hadonásztam azzal a vacakkal, hogy lábon lőttem Ryant. *
- Nos ez így igaz… Nekem nem sikerült eltalálnom a lufikat de talán nem is akartam. HA tudnék lőni akkor nem kéne Ryan. *Vontam meg a vállaimat. Ha meg már úgy is van, akkor meg lövöldözzön Ő, ha szükséges. Belőlem hiányzik valami ehhez. Talán a hidegvérem vagy épp szívből jutott több mint másoknak. Mire Nuo megeszi a kenyerét Én is végzek a kávémmal, és ahogy el pakolja a tányérját a kezem nyújtom felé.*
- Nos… majd megszokod, hisz azokat ki kell mosni és nem lehet mindig rajtad. De ha szeretnéd, akkor elmehetünk vásárolni is, hogy olyat válasz, ami tényleg tetszik. * Mondtam neki miközben a szobám felé vezettem.*

*Látványosan, ám nem feltétlenül hihetően elszontyolodik, mikor a nő közli, hogy alvajárása esetén ő lesz megbüntetve, nem pedig Ana, a kislány pedig nem buta, csak néha ijesztően gyerekes, így nem is feszegeti tovább a témát, s komolyabban az sem fordult meg a fejében, hogy esetleg éjszaka kiszökjön. Se azért, hogy a nőt megbüntessék, sem pedig más miatt.*
- Pedig vicces volt. De meguntam. *meséli tovább a lövöldözést, törhetetlen jókedvvel, s lelkesedéssel.*
- Nem, elég nekem a régi ruhám. *mondja gyorsan, elvetve a vásárlás lehetőségét.*
*Megfogja a nő kezét, s ezután már csöndben követi őt a szobába, útközben felvéve a szobájából a maciját.*

- Nos… Ryan nem fog nevetni rajta elhiheted. * Mondtam lágyan, hisz a kislány nem tudhatta, hogy ezért most haragszom a férfire. De semmi kedvem nem volt ezt ma elintézni, majd reggel. *
- Nuo… nem rossz dolog új ruhákat kapni és nem kérek cserébe semmit. * Próbáltam megnyugtatni de hát nem erőszak, ha nem, hát nem. Semmi jogom nem volt ahhoz, hogy a kislányt befolyásoljam. Még akkor sem, ha ezt a jó irányba tenném. A szobám ajtaját kinyitva engedtem előre Nuot. *
- Én lezuhanyozom, feküdj csak le nyugodtan. * Intettem a fekete selyembe bújtatott nagy ágy felé s a fürdőbe indultam. Szerintem öt perc sem kellett és már kint is voltam egy hálóingbe. Bebújtam az ágyba, a kis ketyerén aktiváltam a riasztót és karommal átölelve a kislányt adtam a fejére egy puszit.*
- Jó éjt… * Köszöntem el és már vissza is tettem a fejem, hogy magamhoz szorítva a leányzót merüljek mély álomba… *

- Jemélem nem fog bántani, amiéjt beszéltem neked a lufikról. *mondja ezúttal mosoly nélkül az arcán, mikor tudatosul benne, hogy a nem nevetés valószínűleg maga után vonzza azt is, hogy Ryan a beszélgetést élvezni sem fogja.*
- Ezt te nem éjtheted. *mondja, s ha a lány nem cak a szavakra figyel, bizony némi szemrehányást is észrevehet a kislány hangjában, ami nem feltétlenül szándékosság jele. Legalábbis Nuo nem annak szánja, egyszerűen csak nehéz elmagyaráznia azt, amit a nő valószínűleg soha sem élt át. Az utca általában sokkal „jobb nevelést” ad, mint a gazdagság.*- Engem az utca nevelt fel. Amióta anya elküldött, soha nem laktam embejnél. *mondja, észre sem véve, hogy egész konkrétan egy másik fajnak állította be az emberiséget magánál.* Tudom, hogy nem kéjsz semmit. Csak… *próbálja magát kifejezni, nem mondhatni, hogy a legjobb eredményekkel.* Nekem idáig enni sem sikejült mindennap, juhája meg nem volt pénzem. *mondja, bízva benne, hogy Ana megérti a dolgot, s olyan hirtelen ül vissza a mosoly arcára, egy emlék hatására, hogy azt nehéz volna nem észrevenni, s a következő mondatot, már olyan boldogan mondja, mintha az volna a világ legjobb dolga.* - Képzeld, egyszej összeestem, mert nem ettem. *mondja, a barna szemekbe nézve, némi dicséret reményében, letörölhetetlen mosollyal pofiján.*
- Jendben. *mondja, mikor a nő elmegy zuhanyozni, ám csak felül az ágy szélére, s a maciját a lábán tartva, s nézve, megvárja míg Ana visszaérkezik, s a minden bizonnyal kétkedő szemekbe néz, hogy miért is nem fekszik ő már az ágyban.*
- Az utcán mindenkinek megvan a helye. Nem akajtam elfoglalni a tied. *mondja, ám végül, reményei szerint, mindketten megtalálják a helyüket, s Nuot óvó karok veszik körbe. Szemből a macija védelmezi, minden rossz elől, még másik oldalról a nő. Kap egy puszit, mire megfordul s a nőt megölelve ő is megpuszilja az arcát.*
- Jó Éjszakát!

- Nézd, bántani nem fog. De gyerek vagy. Nem volt Tőle okos dolog lőni tanítani… *Magyarázom kedvesen és a lány sejtheti, hogy ezért Ryan kap a fejére. Aztán már csak próbáltam megérteni a kislányt. Nem volt nehéz, bár abban igaza van, hogy ezt nem érthetem. Hisz soha nem laktam ott ahol Ő, még akkor sem, ha a fényűzés nem velem született dolog volt. De nem is legalulról indultam.*
- Nézd Nuo… Én ezt megértem, bár soha nem tapasztaltam. De most nem kell ilyennel foglalkoznod, mert itt vagy, s amíg ez így van, addig mindent megadok, amire csak szükséged van. De nem erőszakolom rád az akaratom… * Ingattam meg a fejem ám arra, hogy milyen vidáman mesélte az összeesését csak lehunytam a szemeim.*
- Nuo… ez nem játék lehetett volna komolyabb bajod is. * Fedtem meg egy kicsit, hogy azért ennek ne nagyon örüljön a kislány.
A zuhanyból kiérve csak összevont szemöldökkel néztem rá ám a szavaira elmosolyodtam.*
- Igazán figyelmes vagy Nuo… De én mindig ezen az oldalt alszom. * El is foglaltam a helyem.*
- De nem lett volna gond, ha oda fekszel. Át feküdtem volna a másik oldalra. A puszira csak szélesen elmosolyodtam és szerintem perceken belül el is nyomott az álom. Ha a kislány forgolódni kezdett, akkor csak kicsit magamhoz húztam, hogy maradjon egyhelyben. Mintha csak egy plüss macit szorongatnék. *

- Azt mondta, a nők is hajcolnak, pedig az sem jó. *mondja, tovább víve a beszélgetés ezen fonalát, de közben beérnek a szobába, s a nő elmegy megfürödni, míg a kislány megvárja az ágy szélén ülve, a macijával játszva.*
- De én ezt nem szejetem. *mondja.* Még élek, s csak egyszer estem össze. *mondja büszkén csillogó szemekkel.* Ez nekem olyan, mintha az embejek nem hinnék el, hogy ügyes vagyok. *mondja, s ez a fejében kellően komolynak is tűnik.* De tudtam enni, csak nem mindig.
*A nő szavaira elfoglalja a másik oldalt, csöndben „tűrve”, hogy a nő átölelje, s a puszi után ő is lehunyja szemeit, de sokáig nem tud aludni, csak forgolódik Ana kezei között.

- Szóval harcolni tanított… * Nem kérdés volt, hanem megállapítás. Hát én kitekerem a nyakát, az fix. Bár még én sem tudtam, hogy melyik opció a rosszabb. Az, hogy lőni vagy az, hogy harcolni tanította a kicsit. De akárhogy is, egy gyereknek nem ilyen játék kell. Az kell még, hogy olyan legyen, mint Skater kisasszony. Grr… már a gondolattól is kiver a víz.*
- De Nuo… ez akkor sem játék. Én elhiszem, hogy ügyes vagy, de ne ebbe bizonyítsd. * Sóhajtottam fel fáradtan, de már nem akartam vitatkoztam. Meg egyébként sem, bőven elég nekem bent. Az ágyba bújva még félálomba éreztem, hogy Nuo mocorogni kezd.*
- Nuo, aludj… * Szóltam rá álmosan, ám ha továbbra sem hagyja abba, akkor csak egyszerűen hátat fordítottam neki, hogy mélyebb álomba merülhessek… *

***Pár nappal később*** (Nuo kedvéért, hogy biztos észre vegye xD)

A szokásos reggel, a szokásos készülődéssel. Ryan az ajtón kopog, a kommunikátorom az asztalon csipog… Fáradtan kiabáltam ki és egy gyors zuhany és öltözés után már kint is voltam. Reggeli eligazítás miközben reggelizünk Ryannel. *
- Fél1re a Ritzbe kell mennem ebédre. Igaz nem felejtetted el?
- Nem, már minden elő van készítve. Délre érted megyünk, ha úgy megfelel.
- Igen, tökéletes és onnan pedig az irodába megyek vissza. Nuot pedig ne tanítsd még egyszer lőni és vigyázz rá. Nem tudom, hogy mikor jövök… Nincs kizárva, hogy megint későn. De Nuot fektesd le és ne felejts el neki vacsorát adni és elküldi fürdeni. Múltkor is megvárt és még csak nem is vacsorázott. * Fedtem meg a másikat a héten már nem először a tettei és feledékenysége miatt.*
- Oké-oké… ne legyél már ennyire… nő. * Húzta el a száját, mire csak elnevettem magam.*
- Oké, menjünk inkább… Holnap már nem kell korán kelnem szóval haladjunk, hogy hamarabb végezzek. *Ásítottam egyet. S felállva az asztaltól elindultunk, hogy elvigyen dolgozni.*

Nagyon nehezen telt a szolgálat, hiszen egyfolytában Ana körül jártak a gondolataim, és néha erőszakkal kellett figyelmeztetnem magam, hogy nem biztos, hogy okos dolog ez, hiszen nem a halálhíremmel akartam meglepni.
Ahogy letettem a lantot pénteken, máris lefoglaltam a helyem az első földre tartó gépen, hogy mielőbb viszontláthassam azt a drága arcot, aztán már csak a bepakolás és az utazás maradt hátra, amit még ki kellett bírnom valahogy.
Igazán még bocsánatot sem kértem tőle, amiért olyan bajba sodortam és most biztos issza miatta Ryan bosszúját és büntetését, így még ezt is megszerettem volna ejteni mielőbb, bár sejtettem, hogy ennek még én is megiszom a levét.

Mikor megérkeztem a kikötőbe az első dolgom volt, hogy felhívjam Ana-t és jelezzem, hogy itt vagyok és repülök hozzá és reméltem, hogy tud majd egy kis időt szakítani kettőnkre, hiszen én is csak a hétvégére maradhatok egyelőre, még nem sikerült a szabadságot megbeszélnek a kapitánnyal. Szerinte már így is épp eleget lógtam.
Attól függően, hogy Ana, hol tartózkodott jelenleg, vagy az irodájába, vagy a házába indultam.

*Az ebéd után egyből az irodámba mentem vissza, volt még dolgom bőven. Na de a kávém az elmaradt, hisz még annyi időm sem volt, hogy kimenjek a büfébe. Így sűrű ásítások és szemdörgölések közepette próbáltam kiigazodni a dokumentumokban. És még azt mondják, hogy aki itt ül annak tiszta Hawaii az élete. Hát szívesen ide ültetném őket egy-egy napra, hogy megtudják milyen is ez. Mikor a kommunikátorom csipogni kezdett anélkül, hogy ránéztem volna emeltem a fülemhez. Az ismerős hangot meghallva egyből felébredtem pedig még az édes hírhez sem jutott el. Közöltem, hogy hol vagyok és egyből hívtam Ryant, hogy indulunk haza nem sokára. Mire Jimmy megérkezett már lent vártam a nem megszokott díszes kíséretemmel együtt, mely két őrből állt mellettem és a kocsi mellett. A férfinek feltűnhetett, hogy bizony meglátogattam a fodrászt, hisz most hosszabb volt a hajam és még göndör is, és már sokkal természetesebb volt, mint a korábbi szőkés. Ahogy a királykék szoknyám és a vörös blúzom is csak kiemelte a szabadon leomló hajam, és bizony jelezte, hogy ma volt egy üzleti ebédem.*
- Hiányoztál… * Öleltem át nyomban egy apró puszit lehelve az ajkaira annak ellenére, hogy épp hol vagyunk. Ha Őt ezt zavarta, akkor valahogy csak a tudtomra adta, ha más nem kitért.*
- Akár mehetünk is haza, ha nincs valami elintézni valód. De beszélnünk kéne útközben. * Sütöttem le a tekintetem, és ha nem volt ellenvetés beszálltam a kocsiba és velünk szemben egy drága őr foglalt helyett, míg a másik a sofőr mellé ült be. De nem érdekelt és szorosan a másikhoz bújtam, és sóhajtva vágtam bele a közepébe.*
- Otthon vár egy kilencéves kislány. A parkban találkoztam vele miután elmentél és haza vittem. Megígértem neki, hogy kiderítem a szülei hol létét és addig maradhat nálam. Tegnap megtudtam, hogy a szülei halottak, de későn értem haza és már nem tudtam vele beszélni, mert aludt. Kissé furcsa kislány Nuo, így fogalmam sincs, hogy hogyan kéne vele közölnöm. Nem tudtam korábban elmondani, mert nem ismerem a beosztásod és nem nagyon akartalak rosszkor zavarni így nem hívtalak csak egyszer, de akkor ki voltál kapcsolva. * Daráltam le egyszerre gyorsan, hogy ne érje olyan váratlanul, ha haza érkezésünkkor egy csöppség repül a nyakamba vagy épp másképp ad tudomást a létezéséről. *

Mivel Ana a munkahelyén volt, így oda taxiztam és nagyot dobbant a szívem mikor megláttam az új frizurájával és a csinos ruhájában, hiszen amúgy is alig vártam a találkozást, annyira hiányzott, de ez még rá is tett egy lapáttal. Alig bírtam betelni a látvánnyal, ezt láthatta a csillogó szemeimen is, és azon is, hogy nem foglalkoztam egyelőre a ránk tapadó testőrökkel, akik, mintha megszaporodtak volna.
- Te is hiányoztál, nagyon. – viszonoztam a csókot, és nehezemre esett megállni, hogy ne legyen hosszabb és sokkal forróbb. – És nagyon sexi vagy. – suttogtam a fülébe, míg beültünk az autóba.
- Nincs semmi és annak csak örülök, ha mihamarabb a lakásodra érünk. – bólintottam lelkesen, de aztán rémült arcot vágva kérdeztem. – De remélem Ryan nem kameráztatta be a hálószobát is.
De persze nem bírtam sokáig a komolyságot és elnevettem magam, bár meglepődtem volna, ah azt mondja Ana, hogy igen. Viszont láttam rajta, hogy valami böki a csőrét és őt ismerve nem is kellett sokáig várni, hogy elmondja.
- Óóóó! – mondtam elég tömören és velősen ahogy elhallgatott, majd egy kis szünet után, amíg megemésztettem a hallottakat, folytattam. – Nagyon jószívű vagy, hogy magadhoz vettél egy utcagyereket, de most, hogy kiderült meghaltak a szülei, mit fogsz vele kezdeni? Talán már be is lakta a házat és a szívedet, hogy fogod ezt megoldani édes? – szorítom magamhoz Ana-t, nem foglalkozva a szemben ülő testőrrel egy percig sem.
Közben azon töröm a fejem, hogy vajon, hogyan fogok reagálni egy kilenc éves kislányra. Sosem volt dolgom gyerekekkel, max utcakölykökkel, de hát az egész más szitú, és nem szerettem volna csalódást okozni Ana-nak sem.
- Hát majd igyekszem nem a gonosz oldalamat mutatni. – csókolom meg Ana-t, nyugtatóan, hogy nincs semmi baj.

*A bókra viszont már megint fülig pirultam ám örültem annak, hogy tetszik neki és nem kell s.o.s. időpontot kérnem a plázába, hogy visszacsinálják az egészet. A felvetésre csak felvontam a szemöldököm.*
- Szerinted hagytam? Egyébként szándékában állt, de kizártam és közöltem, hogy ha bekamerázza a szobám, akkor kirúgom. Bőven elég, hogy már a házamban is örök vannak és kamerák minden felé. *Forgattam meg a szemeim, de ezt már aligha láthatta, hisz igyekeztem minél jobban a másikba bújni. De mivel ez nem jött össze, így egy könnyed mozdulattal inkább az ölébe ültem oldalasan. A szoknyám mást nem engedett, ha csak nem akartam teljes belátást nyújtani a velünk szemben ülő férfinek. Már pedig nem akartam és kezem a nyaka köré fonva kissé félve vártam a választ. A kérdésre csak felsóhajtottam és szorításában adtam egy puszit a nyakára.*
- Nos, ezt még nem tudom. Talán elviszem az egyik nevelőotthonba és kezeskedem érte. Nem rossz kislány, csak furcsa. Ha nem akar menni, akkor nem tudom… talán maradhatna nálam is. *S ez egyben volt feltételezés és kérdés is a másik felé. Érdekelt a véleménye és az, hogy mit szólna hozzá.*
- Már ha a hír hallatán nem akar majd világgá szaladni. Engem egyelőre jobban foglalkoztat az, hogy hogyan is kéne közölnöm vele. Nem volt még dolgom gyerekekkel… * Sóhajtottam fel és visszafektettem a fejem Jimmy vállára, s ujjaim lágyan cirógatták a tarkóját. A felvetésre felnevettem talán a héten másodjára, a csókját éhesen viszonoztam, hisz hát na… egy hét azért sok idő egy ilyen jó dolgot nélkülözve.*
- Nincs is gonosz oldalad… * Suttogtam mikor kiszakadtam a csókból.*
- De mesélj, milyen volt a heted? *Persze volt még mit megbeszélnem vele, de az ráér este is, mikor már a szobában vagyunk. Egyenlőre ez volt a legfontosabb... *

Igazán nem tudtam mit mondani arra, hogy mit tegyen a kislánnyal ezek után, hiszen nekem még annyi tapasztalatom sem volt ebbe, mint neki, de az a felvetés, hogy ha nem akar otthonba menni Ana-val maradhatna, hát nem kicsit elgondolkoztatott.
- Ana, biztos vagy benne, hogy a te munkád mellett, jó lenne ha magadhoz vennél egy kilenc éves gyereket? Hiszen alig vagy otthon és még sokszor haza is viszel a munkádból, hétvégén meg mindenféle rendezvényre, estélyekre vagy hivatalos. – ingattam a fejem kétkedően. – Nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, amit a jó szíved diktál. – simogattam meg az arcát kedveskedve, ahogy az ölembe ült és a vállamra hajtotta a fejét.
- Abban, sajnos nem tudok segíteni, hogy hogyan kell egy kölyökkel közölni, hogy meghaltak a szülei, lehet, hogy humánusabb lenne, ha azt mondanád, nem találtad meg őket. – vontam meg a vállam bizonytalanul.
Mikor azt mondta, hogy nincs gonosz oldalam még a szívem is belefájdult, de annak örültem, hogy ő ezt nem ismeri és remélhetőleg sohasem fogja megismerni.
- A hetem? Fárasztó és nagyon hiányoztál. Ráadásul egyelőre a kapitány hallani sem akar arról, hogy szabadságoljam magam, arra még várni kell. – mondtam elkeseredve. – De most itt vagyok és ezt ki kell élveznünk, remélem nincs semmi programod a hétvégére….mármint rajtam kívül?

*Azon amit mondott elgondolkodtam és be kellett látnom, hogy igaza van, azonban volt egy áthidaló módszer is.*
- Jimmy, nem az anyja akarok lenni, hanem csak otthont biztosítani neki. Csak találok mellé egy nevelőnőt vagy ilyesmit. * Sóhajtottam fel. Hisz tudtam, hogy nekem nincs időm gyereket nevelni ha lenne, talán már lenne sajátom. A szépen megfogalmazott hazugságra csak elhúzódtam Tőle és hitetlenkedve néztem a férfi szemébe.*
- Te sem gondolhattad komolyan, hogy hazudjak Jimmy. Ez nem volna igaz és senkinek nem hazudok, pláne nem egy gyereknek. Az csak további reményeket keltene benne és nagyobb volna a csalódása később. Nem… hazudni biztos nem fogok neki. * Ingattam meg fejem, és ha egy kicsit is ismert a másik már mikor kimondta tudhatta, hogy ez egy halott gondolat volt Tőle, hiába bujtatta szép köntösbe. A hétvégémre vonatkozó kérdése reméltem, hogy várat még magára egy kicsit, hisz ez volt az, amit meg akartam vele beszélni. De aztán lemondóan sóhajtottam…*
- Reméltem, hogy nem kérdezed meg és este Én tálalhatom nyugodtabb körülmények között. De ami azt illeti, van. Holnap este meg kell jelennem egy árveréssel egybekötött fogadáson. Mázli, hogy nem kell végig ott lennem, csak meg kell mutatnom magam. A vacsorával együtt maximálisan egy-két órát vesz igénybe… és hát… szóval… szeretném, hogy elkísérj. *Sütöttem le a tekintetem hisz nem csak a hangom volt bizonytalan, hanem én magam is. Nem tudtam, hogy a másik tudja-e, hogy ez mivel jár és, hogy el-e kísérne.*
- Viszont az ilyen estek nagy figyelmet kapnak. * Hívtam fel a figyelmét a lényegre, miközben az ajkamba harapva vártam a válaszát.*

*Miután begördült a kocsi az udvarra, kissé megkönnyebbülve szálltam ki és öleltem át Jimmyt. Az ajtó nyitva volt, így csak könnyedén beléptem rajta és már le is vetettem a cipőm. A konyha felé indulva… Én már ösztönösen hagytam figyelmen kívül a nappaliban és a konyhában lévő őröket. A nappaliban volt 3, a konyhában pedig 2 Ryannel együtt. Ahogy a kamerákat is melyek mindenhol ott voltak. Grr… rosszabb, mint egy börtön. De hittem, hogy ha nem veszek róluk tudomást, akkor nem is léteznek. *
- Szia Ryan… * Köszöntem az asztalnál ülőférfinek.*
- Hol van Nuo? Te is kérsz kávét kedvesem? * Fordultam Jimmyhez mosolyogva, miközben felkapcsoltam a kávéfőzőt. *
'- Sziasztok. Nuo az előbb még itt volt... *Tekintett körbe, hogy hova lett a csöpség.*
'- De Én is kérek egy kávét... kész ördögfióka ez a kölyök. * sóhajtott fel lemondóan és el sem tudtam képzelni, hogy mit művelt a kislány Ryannel, hogy megkapta az ördög jelzőt.*

*Bár az előbb még Ryannal volt a nappaliban, a maciját, s naplóját a szobájában felejtette, így visszament érte, észre sem véve, hogy a férfinak fel sem tűnt a távozása. Immár tévedés nélkül járkál a házban, most is elsőre megtalálja a szobáját, ágyán a fehér plüssmacival, amit fel is vesz, majd visszafelé veszi az irányt, a nappaliba. Mikor azonban belép, megtorpan. Annyira szerencsére nem lepődik meg, hogy a nőt ne ismerje fel, még így, új frizurában is, s Ryan is ott van, így nem érzi magát veszélyben a férfit illetően, azonban a székéhez nem megy vissza, csak áll az ajtóban, s halkan köszön.*
- Sziasztok! * köszön, a férfira függesztve zöld szemeit, s szép lassan a mosoly is visszakúszik az arcára, ahogy a maciját szorongatja.* - Szia Ana. * mondja, a nőt külön köszöntve, majd visszamászik az egyik székre, majd lábait maga alá húzza, s leteszi az asztalra a naplóját.* - Képzeld, ma nem lövöldöztünk! * mondja a nőnek, csak hogy ne legyen csöndben, s lelkesen nekiáll, hogy a tollat kieszkábálja a napló spirálos gerincének fogságából, melyhez nyelvét is kinyújtja, s alig pár perc múlva már a kezében tartja az íróeszközt. Lassan kinyitja a könyvet, megkeresve az utolsó oldalt, ahol még felfedezhetőek a különböző jelek, s úgy simít végig a lapon, mintha bizony amaz milliókat érne, s lassan kiolvassa magában, hogy hol is tartott.*

Továbbra is kételkedem benne, hogy ezt Ana jól átgondolta-e, de hát ő egy erős, határozott nő és nem akarok beleszólni a döntésébe, de mikor megjegyeztem neki, hogy akár el is titkolhatná a kislány előtt az igazat a szüleivel kapcsolatban, már az elhúzódása előtt tudtam, hogy ez nagyon rossz ötlet volt.
- jó, jó! – húztam vissza magamhoz Ana-t. – Tudom, hogy te egy nagyon egyenes nő vagy, így hülyeség volt részemről, hogy egyáltalán eszembe jutott. – mentegetőztem.
A hétvégével kapcsolatos szavaira először csak rossz előérzetem lett, hiszen arra számoltam, hogy egész végig együtt lehetünk, de hát a hivatása miatt az is benne volt a pakliban, hogy ez kútba esik. Viszont, amikor azt kérte, hogy tartsak vele, egészen elakadt a szavam.
- Tényleg ezt szeretnéd? – néztem rá kicsit eltolva magamtól, hogy a szemébe nézhessek. – Tényleg komolyan mutatkozni akarsz egy rendfenntartóval?
Nem azt mondom, hogy hitetlenkedtem, de azért nagy melegség öntötte el a szívemet, hogy ha megerősíti a szándékait, de hát miért is említette volna, ha nem ezt akarja. Épp az előbb tisztáztuk, hogy ő mindig igazat mond.
- Én…..én örömmel elkísérlek, ha így gondolod, de……….de látod, nem készültem szmokinggal. – mutattam végig magamon, a szokásos gyakorló ruházatomon. – És részemről nem zavar a figyelem, ha téged sem. – nyugtattam meg, ha esetleg miattam aggódott volna, bár a kapitánynak biztos leesik az álla, ha esetleg a fülébe jut a dolog.

Tehát volt min töprengenem addig, míg meg nem érkeztünk, ahol a derekát átölelve léptünk be a házba, de ott már hagytam, hogy Ana intézze a dolgát, ráadásul nem tudtam, mikor bukkan elő a kis vendég. Persze, hogy elsőnek Ryan-ba és a csapatába botlottunk, akit csak egy biccentéssel köszöntöttem, majd vigyorogva figyeltem a beszélgetésüket, egészen addig, míg egy halk hangot meg nem hallottam a szobák felől.
- Szia Nuo! – mosolyogtam vissza a kislányra, hiszen egyrészt nem akartam elijeszteni magamtól, másrészt az ő arcán is az fénylett. – Érdekes, de szép neved van. – tettem hozzá, hogy ne álljak ott kukán, aztán csak csendben hallgattam mit mond Ana-nak, de azért felszaladt a szemöldököm a lövöldözés hallatán.
~ Mi a szösz! Lőni tanítanak egy ekkora gyereket? ~
- Én kérek egy kis kávét Ana – szólaltam meg. – És miért is tanul lövöldözni Nuo? Talán veszélyben van? – kérdezem érdeklődve.

*A mentegetőzésre csak elmosolyodtam és nem is nagyon kellett vonni, hogy visszahelyezzem a buksimat a vállára. Még ha nem tette volna is visszamentem volna, pont eleget hiányoltam már ahhoz, hogy holmi durci miatt nélkülözzem még most is, mikor itt van. Így nem is reagáltam rá. Azonban mikor eltolt magától az kissé rosszat sejtetett és a szemöldököm is összevontam a kérdéseire.*
- Igen és nem. Tényleg ezt szeretném, de nem egy Rendfenntartóval mutatkozom, hanem a párommal. Az, hogy ez a szakmád már nekem mellékes. A csámcsogás meg nem érdekel. * Aztán mikor elfogadta az ajánlatom csak elmosolyodva öleltem át a nyakánál és egy puszit adtam az arcára.*
- A szmoking a legkevesebb, holnap tudunk venni vagy ha nem akarsz elmenni akár hozatni is, ha tudod a méreteidet. Felhívom az üzletet, hoz a méretedbe pár darabot és kiválasztod, hogy melyik tetszik. * Vontam meg a vállaimat. Ez ennyire egyszerűen működött. Legalábbis az Én világomban és még csak nem is kellett lezáratni az üzletet, míg ott vagyok.*
- Ugyan Jimmy… engem eddig sem érdekelt. Téged féltelek. Jack biztos nem fog az örömtől repesni és nem akarom, hogy kihasson a kapcsolatunk akár a személyes életedre, akár a munkádra. *Vontam meg a vállaimat még mindig jó kedvűen mosolyogva. Egyszer már kifejtettem az én hozzá állásom a médiához, de akkor talán nem vette komolyan. Most már vagy emlékszik, vagy nem, de már elhiheti.*

Nuo hangjára felé fordultam és már az állandóvá vált macin meg sem lepődtem. Szerintem még a mosdóba is cipeli magával. Ahogy Nuo felmászott a székre egyből oda mentem hozzá és a széke oldalán leguggoltam.*
- Szia Nuo… *Nyomtam egy puszit az arcára, mert bizony hiányoltam én azt az ölelést. De valószínűleg Jimmy jelenléte zavarta meg. Hangom kedves volt, szeretettel teli és barátságos. Mint általában mindig, ha épp nem vagyok hulla. De aztán felálltam és a nappaliból hoztam ki egy díszpárnát.*
- Gyere, ez így kényelmetlen lehet. * S ha hagyta, akkor felemeltem és a székére tettem a párnát, hogy az egy kicsit megemelje a másikat és kényelmesen tudjon írni. S persze őt is visszatettem rá, normális ülőhelyzetbe.*
- Ez a párna mától itt marad, neked erről mindig eléred majd. De figyelj rám egy kicsit Szépségem. A bácsi Jimmy O’Connor. Ő a barátom. Tudod, akit mondtam, hogy ritkán tud eljönni a munkája miatt. A hétvégén velünk lesz. * Mutattam be neki a számára idegen férfit, ám szavaira csak a szemem forgattam és kapott még egy puszit az arcára.*
- Ebben azért bíztam… * Mondtam s fel is álltam, hogy a kávés csészéket előkészítsem. Jimmy kérdésére csak a hajamba túrtam lágyan, ám Ryan nevetését hallva felé pillantottam aki nyomban felállt és egyenesen az ablakig hátrált.*
- Nem drágám… Elmentem dolgozni, Nuo megkérte Ryant, hogy játsszon vele. Ez a mamlasz meg szimpla játékból nekiállta megtanítani Nuot lőni. Ugyan azzal a tű-lufi megoldással mint amivel nálam próbálkozott. De ez még nem elég, mikor a leányzó ráunt és mást akart játszani neki állt harcolni tanítani. * S itt bizony olyan csúnyán néztem hogy ha lehetne a férfi már nem élne, de a mosoly ott bujkált az ajkaimon.*
’ – Hééé… csak megpróbáltam. Nuo közölte, hogy az fiúknak való és inkább bejött mesét nézni. És képzeld Jimmy ez a kislány máris jobban lő, mint Ana valaha fog. * Újságolta a férfi büszkén, de már dobtam is felé a konyharuhát, hogy fogja be. *
- Komolyan mondom Ryan… Nou még egyszer azzal fogad, hogy lőni tanítottad kirúglak. Kicsim, kérsz kakaót? * Néztem Nuora, hisz ez a becézés most bizony neki szólt, miközben a cukor és csészék kerültek a pultra. S persze a futó puszi sem maradhatott el a férfinek mikor elhaladtam mellette. Láthatta, hogy feltűnően jó kedvem van, mióta haza érkeztünk meg pláne.*

*Egy halk köszönés hagyja el ajkait, amit követ egy élettel telibb, bár továbbra is halk, amit már személyesen Ananak címez, majd felmászik a székre, hogy relatíve hosszú idő után ismét beleírjon a naplójába. Mióta a nő idehozta, még nem írt bele. Túl sok ideje sem volt, elvégre, ha nem a mese kötötte le a figyelmét, akkor általában vagy Anaval, vagy Ryannal volt.*
Így aztán elhatározta, hogy bepótolja az elmúlt napokat, s szép lassan megpróbálja magát utolérni, ami az elmúlt években általában nem jött össze neki. Nem tanult meg rendesen írni és olvasni, s általában gyorsabban következtek be életében az események, mint hogy meg tudja őket örökíteni. Ettől függetlenül még próbálkozik, s ha kellő időt fordít az írásra, akkor néha utol is éri magát, életének elmesélése közben.*
*Megpuszilja a nőt, mikor leül mellé a székre, s ellenkezés nélkül csimpaszkodik a nyakába, mikor felemeli, arcán boldog mosollyal, míg feneke alá kerül a párna, s a nő szerint ott is fog maradni.*
*Helyeslően bólogat, hogy emlékszik arra a beszélgetésre, s a mosoly nem tűnik el, mikor a férfira néz.*
*A tollal bíbelődik, míg a nő Jimmynek mesél, ám a beszélgetés végére már ismét képes a kommunikációra, s nem is rest közbeszólni, bár, hogy ez szándékos e, vagy csak jönnek belőle a szavak, nem egyértelmű.
- És nem akajt velem bújócskázni. Te tudsz bújócskázni? *kérdezi a kislány, s a fejében ez komolyabb kérdés egy amolyan „játszol velem?” szintnél. Ha a férfi rábólint, boldogan lecsusszan a székről, s ha nem állítják meg, akkor a maciját maga után húzva kiviharzik a szobából, hogy elbújjon valamelyik szobában.
- Nem kéjek köszönöm! *mondja, akár az ajtóból, akár a székén ülve, a férfi válaszától függően.*

Furcsa volt látni Ana-t, ahogy a kislánnyal beszélgetett, megpuszilta, majd felvette, hogy egy párnát rakjon alá. Valahogy sosem tudtam volna elképzelni egy gyerekkel foglalkozva, de be kell vallanom, hogy jól állt neki, az arca is egészen megváltozott, megszépült és én kedvtelve néztem a jelenetet.
~ Bácsi!!!!! Na szép, hirtelen még bácsi is lettem! ~ forgattam meg a szemeimet, mikor nem figyelt senki.
Aztán persze magyarázatot kaptam, hogy miért is volt ez a lövöldözés, és Ryan szavaira, meg Ana felháborodására majdnem elnevettem magam, de végül sikerült uralkodnom az arcvonásaimon.
- Erről jut eszembe, hogy én megígértem neked, hogy ezen az állapoton változtatunk, nem? – néztem a szerelmemre. – És ezzel legalább Ryan-nak is befoghatnád a száját végre ezzel kapcsolatban és megmutathatnád neki, hogy milyen tökös csaj vagy. – mosolyogtam Ana-ra és legszívesebben most is letepertem volna a konyhapultra és csak csókoltam volna, ahogy láttam milyen kivirultan teszi a dolgát.
A kislány kérdése kicsit váratlanul ért, de nem akartam elrontani sem az ő, sem Ana kedvét és úgy is jó volt valamivel elterelni a gondolataimat, míg nem bújunk ágyba, így bólintottam.
- Hát egy kicsit tudok, és ha gondolod megpróbálhatlak megtalálni. – de mire befejeztem a kislány már villámgyorsan el is tűnt a folyosón, így aztán csak egy vállvonás után, melyet Ana felé ejtettem meg, mentem hogy levadásszam Nuo-t.
- De, ha megtalállak, akkor te keresel meg engem, oké? – kérdeztem ravaszul, hiszen ha válaszol azzal el is árulja magát.

- Hééé… Én nem akarok „tökös csaj” lenni… különben is, akkor már nem lenne szükségem Ryanre. Szóval jó nekem így lecke nélkül is. * Nevettem fel, de persze tudtam, hogy egyszer eljön, azaz idő, mikor már nem bújhatok ki ez alól és mindenképpen megpróbálkozik vele Jimmy. Nuo kérdésére egy pillanatra megakadtam. Jimmy még annyira se volt játékos, mint Ryan. De nem szóltam bele és nem is akartam lebeszélni a kislányt a halva született ötletéről. Na de Jimmy válasza meglepett és ez tükröződött is a mosolyomon, ahogy Nuo lelkes csusszanása maga után vonta a párnát is. Amit persze visszatettem a helyére, ahogy eltűnt Jimmyvel a nyomában. A vállvonására csak a fejem ingattam és visszatértem a kávéfőzőhöz, mely lassan leadta a kávét, és míg Ők játszottak Én csak az asztalra helyeztem a csészéket a kávéval együtt és lassan kavargattam a sajátom, hogy az kissé hűljön. *

*Örömteli mosoly kúszik arcára, s a naplót szó nélkül hátrahagyva, lecsusszan a székről, s mire a férfi befejezi gondolatát, ő már kirohant a konyhából, nyomában a levegőben szinte suhanva, követi a mackója, s bár nem gondolta ki hogy hova fog bújni, lábai egyértelművé teszik, hogy a szobájában.
Lassítás nélkül ront be a szobájába, s szerencséjére nem fejjel előre, de lendületből beveti magát az ágya alá, tökéletes búvóhelynek titulálva a szűk helyet. Kicsit mocorog, hogy szeme az ajtó felé legyen, hogy lássa, ha a férfi betérne, arcán azzal az őszinte mosollyal, ami a boldogság vált ki az izgalommal együtt. Maciját a feje alá teszi, amolyan rögtönzött támasztóként, s hallgatózik, hogy a férfi merre járhat, igyekezve minél kisebb hanggal meglenni az ágy alatt.*

Mivel a kérdésemre nem érkezett válasz, két lehetőség van, vagy nem hallotta, vagy van olyan okos, hogy esze ágában sincs válaszolni, nehogy elárulja magát.
Persze azért egy lakásban nincs olyan sok hely, ahová el lehetne bújni, így mivel túl sok ajtó nyitogatást nem hallok, valószínű, hogy vagy valami mögé, vagy valami alá bújt el és nekem már elég nagy rutinom van a vadászatban. De azt is sejtem, hogy nem örülne neki, ha hamar megtalálnám, így szép lassan és módszeresen haladok helyiségről helyiségre és kukkantok be mindenhova.
A vendégszobához érve egy kis hallgatózás után meghallom a szuszogását, meg hát más hely már nem nagyon volt, de azért először a fürdőszobát túrom fel, majd lassan közeledem az ágyhoz, amit körbejárok, majd hirtelen hajolok le és lesek be alá.
- Csak nem itt rejtőzködik valaki? Áááá! Meg vagy, így most te keresel meg engem. - nyújtottam a kezem felé vigyorogva, hogy segítsek kimászni.
Ha belemegy a dologba, akkor elindulok és Ana szobájában a zuhanyfülkében rejtőzöm el. Persze nem lesz túl nehéz dolga, de hát most nem is ez a cél.

*Nem hallja meg a férfi kérdését, túlságosan is el van foglalva azzal, hogy találjon egy helyet magának, ahol elrejtőzhet. Persze tudja, hogy a férfi valószínűleg gyorsan meg fogja találni, elvégre mégis csak egy gyerek, s bár többet megélt, mint a legtöbb vele egykorú, azért elbújni nem tud úgy, mint egy felnőtt, főleg nem úgy, hogy nem is gondolkodik, csak mint valami rakéta, szinte lassítás nélkül bezúg az ágy alá, hogy aztán némi ficánkolás után az ajtóra szegezze figyelmét, állát a mackóján pihentetve. Látni véli, ahogy Jimmy elhalad az ajtó előtt, majd nem sokkal később ismét meglátja a lábakat, amik ezúttal be is térnek, s szívverése kicsit megugrik az izgalom hatására, ami sajnálatos módon kihatással van a légzésére is, bár ő ezt nem veszi észre. Arcán mosoly, s csak próbál beleolvasni a környezetébe, mintha ez gondolatokkal megvalósítható lenne. Mikor a lábak megállnak az ágy előtt, már tudja, hogy vége, de nem bújik elő, megvárja, míg a férfi leleplezi. S bár tudja, s várja is, hogy a férfi arca megjelenjen, a hirtelenség valamiért meglepi, s bár nem sikít fel, reflexszerűen rándul össze, s fejeli meg, saját ágyának alját. Megfogja a kezeket, igaz csak másodjára, mikor rájön, hogy úgy nem tud kapaszkodni, ha a maciját is fogja, így végül csak bekapja a mackó egyik fülét, s úgy huzatja ki magát a férfival. Megdörzsöli a fejét, ott, ahol beverte, de arcán nyoma sincs fájdalomnak, a mosoly elnyomja a rövid ideig tartó szúró érzést, majd az ágyra hajtja fejét, hogy számolni kezdjen.*
- Ety… Keő… *mondja hangosan, de rájön, hogy a mackó fülével a szájában nem tud sem értelmesen, sem elég hangosan számolni, így aztán a feje elé teszi a macit, kémlelő állásba, hogy lássa, merre megy a férfi, s befejezi a számolást.* - Három… Négy… Öt… Hat… Hét… Nyolc… Kilenc… Tíz… Megyek. *mondja, szinte kiabálva, hogy Jimmy biztosan meghallja, s kilép a szobából. Már-már módszeresen halad, benéz minden szobába, amerre halad, olyan helyekre is, ahova a férfi biztosan nem fér el, s kihagyva egy-két potenciális lehetőséget, ami remek lehetőség lenne. Elfeledve az illemet, lép be Ana szobájába, benézve az ágy alá, s mikor nem találja meg a férfit, benéz a fürdőbe is.*
- Megvagy! * kiált fel lelkesen, mikor meglátja Jimmyt az üvegen keresztül.*

Nem is tart sokáig, hogy meghalljam a közeledő halk lépteket, majd egy örömteli vidám hang már le is leplez.
- Hűű, de ügyes vagy! - lépek elő bánatos arcot vágva. - Ez hamar ment, kész nyomozó vagy. - dicsérem meg a kislányt, megborzolva a haját a feje tetején. - De most Jimmy "bácsi" megy és megissza az éltető kávéját és kicsit Ana "nénivel" is bújócskázik, mert szegény elunja magát ott a konyhában nélkülünk. - magyarázom Nuo-nak miközben elindulok a konyha felé, de előtte még oda nyújtom a kezem és ha akarja megfogja úgy jön velem.
- Ez a kislány remek detektív lesz, ha megnő. - jelentem be, ahogy a konyhába érünk és én egy csókot adok az asztalnál ülő Ana-nak, majd leülök mellé, hogy megigyam a kávémat.

*Mosolyogva leplezi le a férfit, s be is gyűjt érte egy dicséretet, mit mosolyogva fogad, bár ezt nehéz volna megmondani, lévén, hogy az elmúlt körülbelül 10 percben mosolyban virított az arca. A kézmegfogás, jelenleg csak Ana kiváltsága, ha ezt lehet annak nevezni, s a kislány nem is Jimmy kezét fogva érkezik vissza a konyhába.*
*Míg a többiek a kávéval vannak elfoglalva, addig ő visszamászik a székére ezúttal már a párnára, lábát a szék alatt lóbálva, s lapozza fel ismét a naplóját.*
*Lassan olvasa végig az utolsó sorokat, fejében beazonosítva a jeleket a betűkkel, s alkotva meg végül a szavakat, majd a mondatokat.*