Név: Franko Fernand Camilon, de több mint egy évtizede nem használja ezt a nevet. Kalóz berkekben csak "Rhodan" néven ismerik.
Születési idő: 2972.08.21 (30 éves)
Faj: Ember
Rang: Csontváz a szekrényben. Egyébként kalózkapitány.
Képességek: -
Család:
Fernand Camilon; Édesapja elhunyt 19 éve egy kocsmai verekedésben, 90 évesen. Korábbi foglalkozása kutató volt, egy implantokat gyártó cégnél.
Samantha Camilon; Édesanyja 87 éves, és mindig is háztartásbeli volt. Férje halála után kisebb munkákat vállalt, hogy a hátrahagyott pénz teljes mértékben lánya taníttatására fordíthassa.
Anastasia Camilon: Nővér, Jelenleg 65 éves. Valahova nagyon közel álltak egymáshoz, ám az utóbbi 14 évben csak a holoneten látta őt, a parlamenti közvetítésekben, szegény nővére pedig azt sem tudja róla, hogy él-e még. Valószínűleg jobb is ez így.
Foglalkozás: Kalóz. A jövedelme elég változó.
Ingóságok:
-DL-44 Nagy erejű sugárvető pisztoly.
Egy nagy hangú, könnyű energiafegyver, mely közelről képes a csontig leégetni a húst egy ember arcáról, s távolról is halálos sebet ejt, ha valakit a fején, vagy a karján ér találat.
-CHS-24 Teherszállító hajó.
A "Roppant Kellemetlen"-t, vagy ahogy a legénység hívja röviden "RK"-t előző kapitányétól örökölte Franko, mikor az tragikus körülmények között hunyt el, egy balul sikerült akció közben. A hajó ezt követően 3 darabban feküdt a földön, mielőtt helyrepofozták annyira, hogy újra képes legyen felszállni, 5 évvel ezelőtt.
Egy sajnálatos nézeteltérés miatt, ami a bérezéssel volt kapcsolatos, a legénység nagy része már az előtt elhagyta a hajót, hogy leszálltak a Marson, ezért jelenleg vállalkozó szellemű egyéneket keres, akik be tudnák tölteni az általuk hagyott űrt.
Egészségi állapot: Csodával határos módon teljesen egészséges.
Kinézet: Magas, jóképű férfinek tűnik, korlátlan bőrellátmánnyal, ugyanis szinte kivétel nélkül a fekete motoros Dzsekijét viseli, ha kimozdul az utcára, s még farmernadrágján is a bőröve tartja ott kedvenc fegyverét. Hosszú ujjú kabátját, és pólóját sosem veszi le mások előtt, ezzel leplezve, hogy a bőrfelülete jó negyedét hatalmas, és kimondottan csúnya sebhelyek, heget, és égési sérülések mementói borítják, melyek többségét 20 éves kora előtt szerzett be, Új-London utcáin.
Személyiség: Franko mindenek előtt gyakorlatias, kimért, és a végletekig számító. Szereti abba a tévhitbe ringatni társait, hogy a végletekig hűséges a hozzá tartozó emberekhez, de az igazság az, hogy ha úgy szolgálja érdeke, bárkit gondolkodás nélkül hátba döfne, szó szerint, és képletesen értve is. Ez alól talán az egyetlen kivétel a nővére lenne, ám a gyakorlatban még nem sikerült tesztelni ezt az elméletet.
Szexualitás: Hetero
Előtörténet:
Bármilyen hihetetlen azok számára, akik ma Rhodan néven ismerik, Franko Fernand Camilon valaha egy teljesen normális, sőt, szinte idilli család sarjaként jött a világra. Édesapja, ki neves kutató volt, úgy várta őt, mint a messiást, miután kénytelen volt megbékélni a gondolattal, hogy elsőszülött leánya akkor sem fog implantokkal foglalkozni, ha az lesz az egyetlen elérhető munka a tejútrendszerben. Ami Franko-t illeti, ő maga sem bolondult annyira a testbe építhető kütyükért, de fogékony volt a témára, s illedelmesen hallgatta apja beszámolóit, ami egyenlőre bőven elég volt a z öregnek, egy ilyen fiatal fiútól, és egyébként is anyja mindig úgy tartotta, hogy talán nem ártana megvárni a pályaválasztással azt az időt, amíg a kicsi megtanul legalább beszélni.
Nővérével a kezdetektől fogva nagyon jóban volt, már csak azért is, mert a nála sokkal idősebb hölgy simán lehetett volna az édesanyja is a régi időkben, s az utcán valóban nehéz lett volna megmondani, hogy nem tényleg ez a helyzet, arról nem is beszélve, hogy sokáig Franko is mamának szólította őt, még az után is, hogy leszokott arról, hogy mindenkit így nevezzen.
Az iskolai évei alatt nem volt egy zűrös gyermek, minden nap bejárt, és próbált életben, illetve ébren maradni, ahogy elsuhant mellette az unalmas órák végeláthatatlan sora. Akkoriban persze ő is fontosabbnak élte meg az eseményeket, mint mindannyian, de a legtöbbünkhöz hasonlóan ő is mindössze egy emberrel tartotta a kapcsolatot a ballagás után, mára pedig ez a szám 0-na redukálódott, így valójában kár több szót pazarolni azokra az évekre. Annál fontosabb megemlíteni a tragédiát, ami 11 éves korában történt, és örökre megváltoztatta a kamasz fiú, vele együtt pedig az egész család életét. Épp a nővérével játszott, mikor kopogtak az ajtón, majd két rendőr lépett be, hogy közölje a rossz hírt...
Édesapja halála óta többé nem volt ugyanaz az gyermek. Attól a ponttól kezdve nem érdekelte az iskola, sem a tanulás, sem pedig anyja megrovásai, amiért az ellenőrzője a Woodstock nevű madárka beszédbuborékaira kezd emlékeztetni*, az íróasztalán pedig totemekben állnak a tankönyvek, melyek csupán az első napjukon találkoztak az iskolával, mikor hazahozta őket onnan. Egyre gyakrabban elmaradt iskola után, és gyakran csak sötétedés után ért haza, egy szép napon pedig már akkor sem...
A következő pár év történéseire nem szívesen emlékszik vissza, beszélni pedig sohasem beszél róluk, de sebhelyes bőre, és több helyen összeforrt csontjai arról árulkodnak, hogy a "szabad élet" korán sem volt annyira romantikus, mint amire számított. 4 éven át élt egyik napról a másikra, mígnem rá nem talált egy hajó kapitánya, és magával nem vitte a "Roppant kellemtelen" névre átkeresztelt, szebb napokat is megélt teherhajó fedélzetére. Onnantól kezdve az élete gyökeresen megváltozott, s immár egyik percről a másikra élt...
A következő öt évben az "RK" legénységének legfiatalabb, és legtöbbet cikizett tagja volt, ám ebben a szakmában az ilyesmi gyorsan meg tud változni, és gyakran csak a szerencsén múlik a dolog. A hajó egy nagyobb konvoj tagja volt, mely kereskedők kifosztásából élt, s bár puszta létük a bizonyíték arra, hogy jól csinálták azt, amit tettek, ez közel sem veszélytelen meló, így a második év végére mindössze a kapitánya volt régebben a hajón, a legénység másik öt tagja csak később csapódott be, hogy pótolják azokat, akiket elragadott a balszerencse, vagy a kapzsiság a flotta soraiból. Addigra már ő is megbecsült tagja volt a bandának, s nem is volt semmi gondja ezzel az élettel, egészen addig, amíg 3 évvel később a vezetőjük nem vágta túl nagy fába a fejszéjét...
A munka kockázatosnak tűnt már az elejétől fogva, de a jutalomért megérte, ebben még a legbeszaribb kalóz sem kételkedett. A feladat egyszerű: megtámadni egy börtönhajót, mielőtt az megérkezhetne a földre, és kiszabadítani a maffiavezér pórul járt leányát, kit hamarosan örökre a szőnyeg alá söpörnek, ha pedig rá tudják venni, hogy beszéljen... Szóval fontos meló volt, és annak, aki teljesíti nem létezett volna többé elérhetetlen kívánság(igaz ehhez az is hozzásegít, hogy az ilyen söpredéknek nincs valami élénk fantáziája józanul), szóval nem volt kérdés, hogy vállalják. A támadás remekül ment, és bár sokan nem térhettek haza, a kiszabadított kalózok bőven pótolták az elesetteket, így ez sem jelentett volna problémát, a baj csak az volt, hogy a börtönhajó tele volt ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb kincsekkel, úgy mint a hadsereg álltan rendszeresített ismétlőpuskák, lézerágyúk, hajtóművek, és ion bombák, amik képesek megbénítani akár egy nagyobb hajót is. Óriási kockázatot vállaltak azzal, hogy kirámolták az egész szajrét, és ennek meg is lett az eredménye: hazafelé menet a sereg egyik hajója beérte őket. Mielőtt bármit tehettek volna, a hatalmas űrhajó csillagporrá zúzta a flotta egyik hajóját, a vadászok pedig már úton voltak, hogy elfogják a másik kettőt, és a túlerőben lévő hadsereg megszállja a hajókat, hogy visszaszerezhessék a nagy értékű hadifoglyot, és a fegyvereket. A zavaró rendszer miatt egyik hajó sem tudott eliszkolni, ezért hacsak nem hoznak kritikus döntést, mindannyian meghalnak. A kapitány nem értett egyet Rhodan tervével, és hátat is fordított neki, vagyis hibát hibára halmozott, és nem is élte meg a nap végét. Ezt követően útnak indított négy rakétát. A katonai úrhajó elhárító lézerei persze könnyűszerrel kivédték volna ezt a támadást, de nem is az volt a célpont, hanem az admirális, kinek rakterében ott lapult az összes ion bomba, melyek a találatot követően működésbe léptek, megbénítva az összes hajót a térségben. Az RK alig tudott arrébb ugrani, és a Mimas-on tett "landolása" sem volt a legkevésbé sem kecses, de a megbízó úgy döntött, mivel visszakapta a lányát, hajlandó szemet hunyni a sérülései felett, és hálája jeleként még el is engedi Rhodan-t élve, sőt, a hajóját is segít megjavíttatni.
Azóta öt év telt el, s bár még mindig hírhedt kalóznak számít, egyenlőre inkább a csempészmelókat favorizálja, amíg nem sikerül egy normálisabb flottát összeszednie, ami sajnos egyenlőre még várat magára.
Születési idő: 2972.08.21 (30 éves)
Faj: Ember
Rang: Csontváz a szekrényben. Egyébként kalózkapitány.
Képességek: -
Család:
Fernand Camilon; Édesapja elhunyt 19 éve egy kocsmai verekedésben, 90 évesen. Korábbi foglalkozása kutató volt, egy implantokat gyártó cégnél.
Samantha Camilon; Édesanyja 87 éves, és mindig is háztartásbeli volt. Férje halála után kisebb munkákat vállalt, hogy a hátrahagyott pénz teljes mértékben lánya taníttatására fordíthassa.
Anastasia Camilon: Nővér, Jelenleg 65 éves. Valahova nagyon közel álltak egymáshoz, ám az utóbbi 14 évben csak a holoneten látta őt, a parlamenti közvetítésekben, szegény nővére pedig azt sem tudja róla, hogy él-e még. Valószínűleg jobb is ez így.
Foglalkozás: Kalóz. A jövedelme elég változó.
Ingóságok:
-DL-44 Nagy erejű sugárvető pisztoly.
Egy nagy hangú, könnyű energiafegyver, mely közelről képes a csontig leégetni a húst egy ember arcáról, s távolról is halálos sebet ejt, ha valakit a fején, vagy a karján ér találat.
-CHS-24 Teherszállító hajó.
A "Roppant Kellemetlen"-t, vagy ahogy a legénység hívja röviden "RK"-t előző kapitányétól örökölte Franko, mikor az tragikus körülmények között hunyt el, egy balul sikerült akció közben. A hajó ezt követően 3 darabban feküdt a földön, mielőtt helyrepofozták annyira, hogy újra képes legyen felszállni, 5 évvel ezelőtt.
Egy sajnálatos nézeteltérés miatt, ami a bérezéssel volt kapcsolatos, a legénység nagy része már az előtt elhagyta a hajót, hogy leszálltak a Marson, ezért jelenleg vállalkozó szellemű egyéneket keres, akik be tudnák tölteni az általuk hagyott űrt.
Egészségi állapot: Csodával határos módon teljesen egészséges.
Kinézet: Magas, jóképű férfinek tűnik, korlátlan bőrellátmánnyal, ugyanis szinte kivétel nélkül a fekete motoros Dzsekijét viseli, ha kimozdul az utcára, s még farmernadrágján is a bőröve tartja ott kedvenc fegyverét. Hosszú ujjú kabátját, és pólóját sosem veszi le mások előtt, ezzel leplezve, hogy a bőrfelülete jó negyedét hatalmas, és kimondottan csúnya sebhelyek, heget, és égési sérülések mementói borítják, melyek többségét 20 éves kora előtt szerzett be, Új-London utcáin.
Személyiség: Franko mindenek előtt gyakorlatias, kimért, és a végletekig számító. Szereti abba a tévhitbe ringatni társait, hogy a végletekig hűséges a hozzá tartozó emberekhez, de az igazság az, hogy ha úgy szolgálja érdeke, bárkit gondolkodás nélkül hátba döfne, szó szerint, és képletesen értve is. Ez alól talán az egyetlen kivétel a nővére lenne, ám a gyakorlatban még nem sikerült tesztelni ezt az elméletet.
Szexualitás: Hetero
Előtörténet:
Bármilyen hihetetlen azok számára, akik ma Rhodan néven ismerik, Franko Fernand Camilon valaha egy teljesen normális, sőt, szinte idilli család sarjaként jött a világra. Édesapja, ki neves kutató volt, úgy várta őt, mint a messiást, miután kénytelen volt megbékélni a gondolattal, hogy elsőszülött leánya akkor sem fog implantokkal foglalkozni, ha az lesz az egyetlen elérhető munka a tejútrendszerben. Ami Franko-t illeti, ő maga sem bolondult annyira a testbe építhető kütyükért, de fogékony volt a témára, s illedelmesen hallgatta apja beszámolóit, ami egyenlőre bőven elég volt a z öregnek, egy ilyen fiatal fiútól, és egyébként is anyja mindig úgy tartotta, hogy talán nem ártana megvárni a pályaválasztással azt az időt, amíg a kicsi megtanul legalább beszélni.
Nővérével a kezdetektől fogva nagyon jóban volt, már csak azért is, mert a nála sokkal idősebb hölgy simán lehetett volna az édesanyja is a régi időkben, s az utcán valóban nehéz lett volna megmondani, hogy nem tényleg ez a helyzet, arról nem is beszélve, hogy sokáig Franko is mamának szólította őt, még az után is, hogy leszokott arról, hogy mindenkit így nevezzen.
Az iskolai évei alatt nem volt egy zűrös gyermek, minden nap bejárt, és próbált életben, illetve ébren maradni, ahogy elsuhant mellette az unalmas órák végeláthatatlan sora. Akkoriban persze ő is fontosabbnak élte meg az eseményeket, mint mindannyian, de a legtöbbünkhöz hasonlóan ő is mindössze egy emberrel tartotta a kapcsolatot a ballagás után, mára pedig ez a szám 0-na redukálódott, így valójában kár több szót pazarolni azokra az évekre. Annál fontosabb megemlíteni a tragédiát, ami 11 éves korában történt, és örökre megváltoztatta a kamasz fiú, vele együtt pedig az egész család életét. Épp a nővérével játszott, mikor kopogtak az ajtón, majd két rendőr lépett be, hogy közölje a rossz hírt...
Édesapja halála óta többé nem volt ugyanaz az gyermek. Attól a ponttól kezdve nem érdekelte az iskola, sem a tanulás, sem pedig anyja megrovásai, amiért az ellenőrzője a Woodstock nevű madárka beszédbuborékaira kezd emlékeztetni*, az íróasztalán pedig totemekben állnak a tankönyvek, melyek csupán az első napjukon találkoztak az iskolával, mikor hazahozta őket onnan. Egyre gyakrabban elmaradt iskola után, és gyakran csak sötétedés után ért haza, egy szép napon pedig már akkor sem...
A következő pár év történéseire nem szívesen emlékszik vissza, beszélni pedig sohasem beszél róluk, de sebhelyes bőre, és több helyen összeforrt csontjai arról árulkodnak, hogy a "szabad élet" korán sem volt annyira romantikus, mint amire számított. 4 éven át élt egyik napról a másikra, mígnem rá nem talált egy hajó kapitánya, és magával nem vitte a "Roppant kellemtelen" névre átkeresztelt, szebb napokat is megélt teherhajó fedélzetére. Onnantól kezdve az élete gyökeresen megváltozott, s immár egyik percről a másikra élt...
A következő öt évben az "RK" legénységének legfiatalabb, és legtöbbet cikizett tagja volt, ám ebben a szakmában az ilyesmi gyorsan meg tud változni, és gyakran csak a szerencsén múlik a dolog. A hajó egy nagyobb konvoj tagja volt, mely kereskedők kifosztásából élt, s bár puszta létük a bizonyíték arra, hogy jól csinálták azt, amit tettek, ez közel sem veszélytelen meló, így a második év végére mindössze a kapitánya volt régebben a hajón, a legénység másik öt tagja csak később csapódott be, hogy pótolják azokat, akiket elragadott a balszerencse, vagy a kapzsiság a flotta soraiból. Addigra már ő is megbecsült tagja volt a bandának, s nem is volt semmi gondja ezzel az élettel, egészen addig, amíg 3 évvel később a vezetőjük nem vágta túl nagy fába a fejszéjét...
A munka kockázatosnak tűnt már az elejétől fogva, de a jutalomért megérte, ebben még a legbeszaribb kalóz sem kételkedett. A feladat egyszerű: megtámadni egy börtönhajót, mielőtt az megérkezhetne a földre, és kiszabadítani a maffiavezér pórul járt leányát, kit hamarosan örökre a szőnyeg alá söpörnek, ha pedig rá tudják venni, hogy beszéljen... Szóval fontos meló volt, és annak, aki teljesíti nem létezett volna többé elérhetetlen kívánság(igaz ehhez az is hozzásegít, hogy az ilyen söpredéknek nincs valami élénk fantáziája józanul), szóval nem volt kérdés, hogy vállalják. A támadás remekül ment, és bár sokan nem térhettek haza, a kiszabadított kalózok bőven pótolták az elesetteket, így ez sem jelentett volna problémát, a baj csak az volt, hogy a börtönhajó tele volt ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb kincsekkel, úgy mint a hadsereg álltan rendszeresített ismétlőpuskák, lézerágyúk, hajtóművek, és ion bombák, amik képesek megbénítani akár egy nagyobb hajót is. Óriási kockázatot vállaltak azzal, hogy kirámolták az egész szajrét, és ennek meg is lett az eredménye: hazafelé menet a sereg egyik hajója beérte őket. Mielőtt bármit tehettek volna, a hatalmas űrhajó csillagporrá zúzta a flotta egyik hajóját, a vadászok pedig már úton voltak, hogy elfogják a másik kettőt, és a túlerőben lévő hadsereg megszállja a hajókat, hogy visszaszerezhessék a nagy értékű hadifoglyot, és a fegyvereket. A zavaró rendszer miatt egyik hajó sem tudott eliszkolni, ezért hacsak nem hoznak kritikus döntést, mindannyian meghalnak. A kapitány nem értett egyet Rhodan tervével, és hátat is fordított neki, vagyis hibát hibára halmozott, és nem is élte meg a nap végét. Ezt követően útnak indított négy rakétát. A katonai úrhajó elhárító lézerei persze könnyűszerrel kivédték volna ezt a támadást, de nem is az volt a célpont, hanem az admirális, kinek rakterében ott lapult az összes ion bomba, melyek a találatot követően működésbe léptek, megbénítva az összes hajót a térségben. Az RK alig tudott arrébb ugrani, és a Mimas-on tett "landolása" sem volt a legkevésbé sem kecses, de a megbízó úgy döntött, mivel visszakapta a lányát, hajlandó szemet hunyni a sérülései felett, és hálája jeleként még el is engedi Rhodan-t élve, sőt, a hajóját is segít megjavíttatni.
Azóta öt év telt el, s bár még mindig hírhedt kalóznak számít, egyenlőre inkább a csempészmelókat favorizálja, amíg nem sikerül egy normálisabb flottát összeszednie, ami sajnos egyenlőre még várat magára.
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók