Anastasia Camilon háza

- Eszemben sincs kimászni oda a farkasok közé, mikor itt van az én aranyos báránykám. – karoltam át, hogy szoros fogságban tartsam és érezzem minden egyes porcikáját, bőrének selymes érintését és melegét, ami persze hamar harci helyzetet teremtett az alsó fertályon, ami Ana figyelmét sem kerülte el.
- Hát sok mindent kell bepótolni és ami igaz igaz, be kell vallanom a bűnömet, hogy ha rólad van szó mohó is vagyok. – sütöttem le játékosan a szemeimet, mint aki szégyelli magát.
Aztán viszont elkeserítő szavakat hallottam tőle, de amire a végére ért, már megadóan biccentettem, hiszen legalább vígasszal is szolgált.
- Rendben, akkor a szavadon foglak és holnap egész nap itt maradunk, úgy hogy valami kalóriadús reggelit készíttess a szakácsnőddel. – javasoltam és úgy helyezkedtem el hanyatt fekve, hogy a fejének párnául kínálhassam a mellkasom. – Akkor most pihenj és regenerálódj, mert szükséged lesz rá holnap. – tettem hozzá haján mosollyal és egy csókot adtam a homlokára és húztam magamhoz, hogy a karjaimban aludjon el.

- Hát… ezen bűnödet azt hiszem, még megbocsájthatom. Talán… De csak akkor, ha nem óhajtasz változtatni rajta. * Nyomtam egy puszit az orra hegyére. Aztán szavait hallva elnevettem magam és csak a fejem ingatva kaptam az alkalmon, hogy rádőljek a vállára és kezemmel átkaroljam, miközben az egyik lábam elhelyezem rajta, hogy minél jobban érezzem.*
- Akarod mondani délelőtt, mert délután te mész nekem meg fel kell készülnöm az esti találkozóra. bár ez csak egy kis olvasással jár. * Vontam meg könnyedén a vállaim és a szorításának engedelmeskedve még jobban bele ékelődtem a karjaiba.*
- Majd holnap átadom neki… csak nehogy zokon vegye. *Kuncogtam fel, ám az utolsó mondatára megemeltem a fejem és egy jó éjt csókot adtam ajkaira.*
- Jó éjt Jimmy… *S visszahelyezve a fejem, kezem automatikus simogatásba kezdett a férfi oldalán. Ami egy idő után akadozni kezdett, majd mikor elaludtam meg is szűnt.

Még egy darabig élveztem Ana kezének simogatását, aztán az egyre mélyebb szuszogása jelezte számomra, hogy már elaludt. Nekem még idő kellett, hogy visszazökkenjek a normális ritmusomba és lelkiállapotomba, ezért még sokáig néztem a plafont és cirógattam lágyan a nő haját. Közben persze jártak a gondolatok a fejemben.
Először is tudtam, hogy addig nem aludhatok el, míg a sticket vissza nem szereztem, hiszen, ha a takarítónő reggel megtalálja, akkor az nem lesz nekem túl jó.
Másodszor meg tisztáznom kell magamban, hogy mit is érzek Ana iránt, ami nagyon kezdett olyan színezetet ölteni, mint amit szerelemnek neveznek, de lehetséges, hogy egy olyan szörnyszülött, mint én egyáltalán érezzen ilyet? Van-e jogom, hogy magamhoz próbáljak kötni egy olyan kedves nőt, mint Ana? Aztán, ha kiderül az igazság összetörni a szívét, úgy, mint ahogy annak idején az enyémet törték össze? Talán túl önző vagyok, de most képtelen voltam erre választ adni. Még ki szerettem volna élvezni, a régi érzést, hogy engem is szerethet valaki.
Talán éjjel három óra lehetett, mikor gyengéden ébresztgetni kezdtem Ana-t miközben a lelkiismeretem vadul háborgott.
- Édesem. – simogattam. – Ki kéne engedned, muszáj bekapnom pár falat kekszet, azt hiszem még sem ártott volna vacsoráznom. – magyarázkodtam halkan, miközben égett a képemről a bőr.
Ha kiengedett, akkor gyorsan igyekeztem megkeresni a kis adathordozót, hiszen láttam hová esett, majd tényleg felbontottam egy csomag kekszet és ettem párat, hogy alátámasszam az éjjeli túrámat.

*Az ébresztgetésre halkan morogtam és mozogni kezdtem. Semmi kedvem nem volt felkelni, de valami nem stimmelt. Egyrészt úgy éreztem magam, mint aki alig aludt, másrészt meg… ~ Ki a frász kelteget engem simogatva?~ Épp, hogy felfogtam a saját gondolataim ültem fel és pattantak ki a szemeim mint akit épp kilőttek. Pislogva párat fogtam fel, hogy ki van mellettem és már meg is enyhült a kissé ijedt tekintetem.*
- Mi? Jaaa.. én mondtam, hogy egyél… *De már vissza is dőltem az ágyba, de oldalra nyújtózkodva nyúltam a ketyeréért. Másik kezemmel megdörgöltem a szemeimet, de ez aligha sikerült felkellni. De a jelszót még álmomban is sikerült bepötyögnöm. Szerencsére rontás nélkül. Aztán meg deaktiváltam a nappalit is, hisz csak egy vékony vonalon lehetet volna eljutni a konyháig, amit egy idegen nem ismerhet.*
- Kikapcsoltam a nappalit is. Halkan, hogy Ryan ne kelljen fel… a keksz meg… keresd meg. De ha visszajössz… kelts fel, mert reggel kikapok. * Motyogtam az orrom alatt, de szerintem már vissza is aludtam. Még mielőtt ki kelt volna a másik az ágyból.*

A sticket magamhoz véve sétáltam vissza Ana szobájába, majd belépve az ajtón, nem mentem vissza egyenest az ágyba, hanem először a fürdőszobába mentem, majd a ki játékszert nemes egyszerűséggel lehúztam a wc-n.
Ezzel megszüntettem a veszélyt, amit jelentett és, ha még később keresni is kezdik, akkor sem találhatják meg nálam sem, ha esetleg felmerülne a gyanú.
Elégedett, de ugyan akkor bűntudattal voltam tele, hiszen szerettem volna, ha elmondhatom Ana-nak mi vagyok és azt is, hogy én nem vagyok egy gyilkos szörnyeteg, amilyenek az őseim voltak, és valószínűleg a mi fajunk tagjai sem egyformán kegyetlen szörnyek, de tudtam, hogy ez lehetetlen. Az ő pozíciójában ez, ha még ő el is fogadná, politikai öngyilkosság lenne és engem sem hagynának életben. Ez sajnos nem járható út és valószínűleg egyszer úgy is ez lesz a vesztem, de most itt van Ana nekem, és most csak ez számít.
Halkan siettem vissza az alvó nőhöz, aki békésen aludt az oldalára fordulva, a kezében a távirányítóval. Mellé simultam, majd ismét ébresztgetni kezdtem, hogy teljesítsem a kérését.
- Drágám, megjöttem, most már visszariaszthatsz, nehogy kikapj holnap Ryan-tól. – suttogtam a fülébe, majd egy lágy csókot adtam piros ajkaira.

*Épphogy csak elaludtam már megint keltegettek. Erre már csak egy hangosabb és dühödt morranással feleltem. De a szavai ismét eljutottak a ködön keresztül hozzám és félkómásan elkezdtem bepötyögni a jelszót.*
- Azt hiszem azokra az estékre mikor itt vagy kapsz saját jelszót. De ha még egyszer felkeltesz, komolyan mondom, a földön alszol. * Morogtam közben kómásan. Azt a vackot letettem a szekrényre és bár szavaim épp nem kevésségről árulkodtak, de visszabújtam szorosan Jimmyhez a felsőtestére lehelve egy apró puszit. De hát ki lenne kedves hangulatban mikor kétszer keltik fel fél órán belül? Hát én biztos nem. De nem is foglalkoztam már mással, csak azzal, hogy visszaaludjak és lehetőleg ki is pihenjem magam.

***Másnap***

A legjobb és talán a legvadabb álmomban voltam, mikor aztán a hangos vinnyogásra úgy riadtam fel, hogy már is elfelejtettem, hogy mit is álmodtam még. Ijedten néztem Jimmyre, hogy mi történt. De már meg is szólalt a kommunikátorom. Amiért azonnal kaptam is.*
- Mi történt? *Szóltam bele aggódó hangom. Miközben a fejem szét ment ettől a vinnyogástól. *
- Jól vagy? Felülírták a kódot. A Te készülékedről Ana… valamikor az éjjel. Deaktiválni akartam a konyhát és a nappalit, hogy a házvezetőnő bejöjjön, de három után megszólalt. A központba már beszóltam, hogy nincs baj. De a kódot nem sikerült feltörnünk és nem egyik sem a megszokottból. Ana Te írtad felül? *Szólt a kérdés, de hirtelen azt sem tudtam, hogy miről van szó. Aztán beugrott.*
- A francba… Én voltam. Valószínűleg mikor Jimmy ki ment enni és visszatérve felébresztet. De nem emlékszem, hogy mire. Vagyis… tartsd egy kicsit. *S már el is kezdtem serényen nyomkodni azt a nyavalyás konzolt. Az első próbálkozásra csak hangosabb lett a vinnyogás, amitől felmordultam. De a másodikra már végre kikapcsolt és végre csend lett.*
- Bocs Ryan. Félig aludtam. De mindjárt megyünk. *Aztán visszahanyatlottam a párnámra. *
- Kellemesebb ébresztőt is el tudtam volna képzelni. *Nyomtam egy puszit Jimmy arcára.*

Nyugtalan éjszakám volt, de legalább az vígasztalt, hogy Ana-t a karjaimban tarthattam, ez valahogy mindig megnyugtatott. Mikor megszólalt a riasztó, a szívem a torkomba ugrott, és szegény Ana- is úgy ugrott fel, mint akit rúgók löktek ki az ágyból, de már látszott a sok éves rutin, ahogy azonnal a kommunikátoráért nyúlt, ahogy az egyet nyekkent.
Megismertem a hívó dörmögő hangját, de továbbra is feszülten figyeltem, nem-e fenyegeti Ana-t valamiféle veszély, de aztán a nő válaszaiból rájöttem, hogy valami az éjszakai kiruccanásommal kapcsolatban nem stimmelt, szegény valamit elállíthatott, amikor nagy álmosan nyomkodta a gombokat, így viszont már ez sem maradt titokban.
Sejtettem, hogy a kedvenc testőröm figyelmét ez a kis közjáték nem fogja elkerülni és, ha csak a gyanú árnyéka is rám vetül valamiért, nem fogja annyiban hagyni.
A csend azonban határozottan jól esett, így megkönnyebbülve dőltem vissza a párnára.
- Megyünk? Hová sietsz kedvesem? – adtam vissza a puszit és karoltam át, hogy ne tudjon megszökni. – Nem kaphatjuk ágyba a reggelit? – csókoltam bele a még ágymeleg nyakhajlatába.

*Azért annyira nem akartam én szökni, ezt mi sem mutathatta jobban, minthogy a vonásba csak beleolvadtam és nem is kezdtem el kapálózni az ellen, hogy szabaduljak. Lehunytam a szemem és csak közelebb húzódva hozzá fogadtam az apró pusziját. Na de a kérdésre rögtön hátrébb húztam a fejem és meglepett pislogással néztem a szemeibe. *
- A reggelit? Az ágyba? Az Én ágyamba? * Kérdeztem hitetlenkedve, mint aki nem akarja elhinni, amit hallott. Még akkor is kivonszoltam magam a konyháig, vagy minimum a kanapéig mikor a legbetegebb voltam és azt hittem, hogy minden mozdulatba belehalok. *
- A bejáronőm nem arra van, hogy kiszolgáljon. Bár ha megkérem tuti megtenné… dee… - sütöttem le a tekintetem a mellkasára és az ujjaim ott játszadoztak - … Ryan riasztaná a dokit vagy maga rontana be, hogy mi van velem. Nem szoktam ágyban enni és talán még kamaszként volt rá a legutolsó alkalom mikor az egyik udvarlóm ezzel akart kedveskedni. Ha a munkám kérném az ágyba még az is elfogadhatóbb lenne tőlem, mint egy reggeli.

Azért a karjaimba olvadó nő még sokszor fog nekem meglepetést okozni, úgy gondolom, hiszen az ágyban reggelizés javaslatára, úgy reagált, mintha az mondtam volna neki, hogy látogassuk meg Collectort és ott együnk valamit.
Így aztán csak felvonva a szemöldököm, szép lassan egyre szélesebb vigyor kúszott a képemre, a szolid kirohanására, bár ebben a vigyorban az ujjainak játékossága is belejátszott.
- Rendben! Rendben! – emeltem meg a szabad kezem, amivel éppen nem őt karoltam. – Megadom magam! Igazad van, ne legyünk ennyire lusták, hiszen egy kis ágyon kívüli testmozgás sem árt. – mondom neki incselkedve. – Ryan meg nem hiányzik ide most azt hiszem, amúgy is ferde szemmel néz rám, nem akarom még jobban felzaklatni. A bejárónődet meg főleg! A végén még elrontja azt a finom rántottát, amit a múltkor olyan mesésen készített el. – forgatom meg játékosan a szemeimet.
Így aztán, bár én most úgy érzem reggeli nélkül is egészen jó formában vagyok, de egy sóhajjal, hagyom, hogy Ana kibontakozzon a karjaimból, majd én is a ruhám után nézek és ha kimegy, megyek utána.

*A megadására elmosolyodtam, azért nem volt olyan nehéz rábírni arra, hogy dugjuk ki a fejünket a szobából.*
- Ágyon kívüli IS? Nem tudom miről beszélsz… *Forgattam meg a szemeim, mintha nem is emlékeznék az este tett szavaimra, hogy ma bizony itt maradunk. De aztán mikor Ryant említette csak sóhajtottam.*
- Majd idővel megkedvel… ha meg, nos… akkor is muszáj lesz neki. * Vontam meg a vállaim könnyedén, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve kerekedtem felé és igyekeztem lefogni a kezeit maga mellett.*
- De én most jobban tartok a fejmosástól, amit kapni fogok az ébresztő miatt. * Hajoltam a füléhez és ezeket már csak lágyan suttogtam, miközben aprót haraptam a fülcimpájába. De aztán elnevettem magam.*
- Igen is értettem… egy tojásrántotta rendel. * S igyekeztem lemászni róla, hogy magamra kapjak valamit. Na nem felöltözni, csak épp a köntösömbe bele bújni ami után elhúztam a függönyöket.*
- Most pedig indulás a kínpadra… * Intettem színpadiasan az ajtó felé miután felöltözött de magam léptem ki elöször. A konyhához érve megtorpantam egy pillanatra. Ott volt Ryan, aki dühösen dobolt az ujjaival az asztalon és nyomban szolgálatba vágta magát egy alapos pillantás után. A bejárónőm remegő kezekkel igyekezet inni a pohárból, miközben tekintete fürkészőn mért végig minket. S volt ott még egy férfi. Már láttam korábban, de csak ritkán van itt, hisz Ő csak a rendszer működéséért felel és épp zordan kortyolgatta a kávéját. *
- Jó reggelt! * Köszöntöttem határozottan mindhármukat a pillanatnyi hezitálásom után és nyomban felkapcsoltam a kávégépet. Majd a pultnak vetve magam vontam össze a karjaim magam előtt. Ryan elfoglalta a helyét mellettem, ám köszöntésképp kaptam egy puszit az arcomra csak úgy, mint máskor.*
- Bocsásson meg, nem számítottam vendégre. Miben segíthetek Mr. ööö… * Tekintettem Ryanra lesújtó pillantással, de mégis várva a segítségét. *
- Kryle… * Felelte a ki nem mondott kérdésemre Ő maga. Aztán végig hallgattam, hogy miért is van itt. Közben a kávé is lefőtt és két bögrébe megcsináltam. Az egyiket pedig egy bocsánatkérő mosollyal Jimmynek nyújtottam.*
- Értem Én. De nem tehetek arról, hogy fáradt voltam és fogalmam sincs, hogy az agyam mért nem a megszokott kódok közül az egyiket alkalmazta. Arról meg végképp nem tehetek, hogy a saját rendszerét nem képes feltörni. Tudomásom szerint a készítőnek ismernie kell a rendszer gyengepontjait, hogy más módszerekkel tudják áthidalni. * Néztem határozottan a szemébe és hangom már a megszokott tárgyilagosság volt. Majdhogy nem azt az érzést kelltette, hogy bizony a másik követett el hibát. Ami nem így volt és szavaimmal be is ismertem a bűnösségem. De attól még olyan hatása lehetett. *
- Ana nem arról van szó, hogy elírtál pár karaktert vagy csak egy másik kódot adtál meg. Volt már ilyen korábban is és mindig feltörtük. Hanem arról, hogy egy olyan bonyolult és jól tervezett kódot adtál meg, aminek a visszakódolását még az illegális körökben sem ismerik. S a deaktiválás során kivonták a kódot, de még azóta is azon ügyködnek a melléképületben, hogy visszafejtsék. * Próbálta elmagyarázni nekem Ryan amit a sok technikai maszlag közül nem értettem meg. Kezdtem fel fogni, de szélesen elmosolyodtam.*
- Most ezzel azt mondtátok, hogy profi vagyok? * Kacagtam fel, elódázva a dolgot de a sok csúnya pillantást látva inkább a poharamba fordítottam a nevetésem és megismerkedtem a kávé már oly ismert ízével.*
- Nézze… Aludtam. Fogalmam sincs…
- Anastasia, csak arra kíváncsi az úr, hogy hol tanultad ezt a kódolást. * Fojtotta belém a szót Ryan én meg kétségbe esetten néztem Jimmyre.*
- Ryan, mindannyian tudjátok, hogy nem tudok kódolni még ébren sem. Neked is azt az alap rendszert majd egy évedbe került belém verni. Hidd el nem azzal töltöm a szabad időmet, hogy könyvekből tanulom a kódolást. Ha annyira érdekelne, már rég szakember segítségét kérem. De a technika nem az erősségem és nem is most fogom ezt elkezdeni. *Közben láttam ahogy a nő összeszedte magát és neki látott a reggelink elkészítésének.*
- Higgye el Mr. Kryle, ha tudnám a kódolást már az emberei negyedét nem alkalmaznám, hanem magam látnám el a feladatokat. Ezen felül pedig szívesen segítenék de fogalmam sincs, hogy… *Na itt megtorpantam és nagy erőfeszítésembe telt, hogy ne tekintsek hátra a kanapéra. De csak egy pillanat volt már folytattam is.*
-… milyen kódolással van. De nem is érdekel. Arra szeretném kérni önöket, hogy ne is foglalkozzanak vele. *Ez inkább parancs volt.*
- De Ana, meg kell fejteni… muszáj, hogy… *Kezdte Ryan mikor felemeltem a kezem, hogy belé fojtsam a szót.*
- Nem. Neki, az a dolga, hogy a rendszer működésével foglalkozzon, és ha gond van, akkor javítsa. Neked, az a feladatod, hogy Rám vigyázz. De ezen felül pedig mindkettőtöknek az, hogy kövessétek az utasításaim. Ami most a következő; Kimentek szépen, az éjszakai kódot törlitek a rendszerből és nyoma se maradjon annak, hogy valaha is bekerült. Én pedig szépen megreggelizek a… * Na itt hezitáltam egy kicsit, hisz nem tudtam Jimmy miként reagálna rá. De végül egy röpke pillantás után folytattam.*
-… párommal. *Az úr már távozóra is fogta, láthatta, hogy nem épp vagyok beszélgetős kedvemben. Ryan pedig nyomban utána, de elég feltűnően nézegette Jimmyt folyamatosan.*
- Ryan, maradj még egy percre… Megérkeztek amit kértem?
- Persze, a nappaliban van. Szükséged van még valamire?
- Nyugalom? *Mosolyodtam el, de aztán megingattam a fejem.*
- Nem. De ma már nem fogadok senkit. Óh és majd elfelejtettem… nem szeretem zavarba hozni az alkalmazottaim, szóval legközelebb légyszi szólj, hogy más is van itt. *S végre egyedül maradtunk Jimmyvel és a házvezetővel aki a reggelivel szorgoskodott. Leültem a már jól megszokott helyemre és szemeim forgatva néztem Jimmyre.*
- Elejtek egy párnát és már egyből földrengés lesz. * Ingattam meg a fejem, ám aggasztott valami de nem akartam mondani. Még nem… *
- Bocs a kicsit sem meghitt reggeliért…

Amikor azonban két vállra fektetett és fölém mászott, majd megrágcsálta a fülemet, hát nagyon nagy önuralomra volt szükségem, hogy nem játszadozzam el vele a reggeli helyett, de végül egy nehéz sóhajjal hagytam, hogy kimásszon mellőlem.
Mivel nem szerettem köntösben mászkálni, főleg nem Ryan és a házvezetőnő előtt, így inkább beleugrottam a nadrágomba és az inget csak magamra kanyarítottam, de nem gomboltam be, úgy ballagtam a konyhába Ana után, akit már egész fogadóbizottság várt.
~ Még jó, hogy felöltöztem! ~ néztem végig az idegen pasason, aki eléggé fontoskodó arccal várakozott.
Mivel nem akartam és nem is lett volna szerencsés, hogy beleszóljak a beszélgetésbe, így csak csendben, de érdeklődő arccal leültem az asztalhoz, hiszen láttam, hogy Ana, a kávét nem elfelejtve, beizzította a főzőt, ezért reméltem, hogy előbb-utóbb abból én is kapok.
Kíváncsi voltam, hogy miként szereli le fontoskodó embereit, mert már tapasztaltam, hogy ha szükséges elég keménykezű vezető tud lenni, és ez most is valószínűleg így lesz, ha kihozzák a sodrából.
Mielőtt azonban nagyon belemélyedtek volna, lejött a kávé, amit meg is kaptam, így legalább kényelmesen is élvezhettem a jelenetet.
Igazán én sem tudtam hová tenni, ami körül a beszélgetés bonyolódott, hiszen ha Ana ennyire nem értett a kódoláshoz, akkor tényleg érdekes volt, hogy álmából felriadva, hogyan volt képes ezt létrehozni. Valahol megértettem a biztonságiak pánikját is, de természetesen a nő mellett álltam volna ki, ha kérdeznek.
Aztán kicsit meghűlt bennem a vér, ahogy elkaptam Ana pillantását, amit a kanapé felé vetett, és amit csak azért vettem észre mert csak az ő arcát néztem, ahogy a vitától, olyan gyönyörűen kipirult. Sejtettem, hogy valami eszébe jutott és ez nem volt túl jó.
Mikor azonban megütötte a fülem a „párom” szó, hirtelen minden más gondolat kisöprődött a fejemből és csak épp nem szájtátva néztem Ana-ra.
~ Párom? PÁROM???? ~ ujjongtam fel hangtalanul és felragyogtak a szemeim.
Pár perccel később, miután már Ryan is megkapta a fejmosását, végre kettesben maradtunk, vagyis hármasban a házvezetőnővel, de ő a reggelivel volt elfoglalva.
- Semmi gond. – ráztam meg a fejem mosolyogva. – Ez jobb volt, mint a kévá. – fogtam meg a kezét, majd áthajolva az asztal felett adtam az ajkaira egy csókot. – Párom? – kérdeztem rá halkan és fülig ért a szám. – Ezt még kicsit később alaposabban és mélyrehatóbban meg kell köszönnöm.

*Szavaira elmosolyodtam és megemeltem felé a poharam.*
- Az én kávémnál minden jobb. * Vigyorodtam el kissé gondterhelten, de aztán már közeledet is felém az asztalon keresztül, ami nyomban kitörölte a memóriám azon részét, amely holmi kódokkal foglalkozott. A röpke csókot követve láttam arcán a jó kedvét.*
- Nem akarsz mellém ülni? * Billentettem oldalra a fejem ám az utolsó szavaira felnevettem.*
- Ejnye Mr. O’Connor. Igazán nincs mit megköszönnie azon, hogy nem álltam neki az alkalmazottaim orrára kötni a maga nevét, foglalkozását és azon jogát, amely egyébként nyilvánvaló. Szóval ezzel csak rövidre zártam és egy pár napot csúsztattam, hogy ne várják, Riporterek és újságírók sokasága mikor leszáll a gépe a Marson. *Aztán ha leült mellém, akkor közelebb húztam a székem és egy csókkal enyhítettem a szavait. Ha rám nézett láthatta, hogy csak csipkelődtem vele. *

Nagyon jól esett, ahogy a személyzete előtt elismerte, hogy a párja vagyok, főleg, hogy ezt Ryan is hallotta és bár nem néztem rá, mikor Ana kimondta a szót, hiszen engem is meglepett vele, azért el tudtam képzelni, hogy mi járhatott a fejébe. Biztos most azon töri a fejét, hogy mikor vesse be azt az ominózus tesztet vagy mit, na meg még ott a lerendezni való ügyünk is persze.
Gondolataimból Ana mosolya a csók és a visszautasíthatatlan felajánlása zökkentet ki, és mire befejezte már mellette is ültem, hogy a derekát átölelve húzzam közelebb magamhoz, érezve testének kívánatos formáit.
- Mi, mi, mi???? – engedtem el egy pillanatra, de a csókja a torkomra forrasztja a döbbent szavakat, de aztán a csillogó szemeiből már láttam, hogy bizony ugrat az én drágaságom.
- Szóval megfosztanál az általuk támasztott hírnév dicsőségétől? Ejnye, ezt nem gondoltam volna, te kis irigy. – hajoltam rá a nyakára hirtelen, hogy csókjaimmal megcsiklandozzam. – Azt hiszem kínszenvedés lesz kivárni most még ezt a finom reggelit is, mert én már a legszívesebben a desszerttel kezdeném. – súgtam a fülébe.

*Fejem ösztönösen kaptam oldalra, hogy kissé kirekesszem a lágy csiklandozást miközben kuncogva feleltem.*
- Ha ez minden vágya… akkor ott a telefon, hívja a sajtót. Mire ki teszi a lábát, már egy egész hadsereg fogja fogadni a kapuban és eldicsekedhet, az új szerzeményével. * Böktem állammal a házi telefon felé, ami a pulton volt. Fülembe suttogott szavaira szemeim apró vágyakozással kezdtek el csillogni. *
- Biztos találunk valami édességet, ha szeretnéd. * Igyekeztem komoly hangot megütni, ám ott bujkált benne, azaz apró vágy. De már fel is pattantam – már ha nem fogott vissza -, és a hűtőhöz sétálva kivettem egy doboz csokis jégkrémet és a fiókból két kanalat. Ennyi lazaságot Én is megengedtem magamnak, hogy a dobozból egyem a jégkrémet. Bárcsak azért, mert nem volt az a veszély, hogy bárki más is eszik belőle. Hisz Ryan nem volt egy túlzott édesszájú és különben sem szerette a csokit. Leülve kibontottam és az egyik kanállal vettem ki belőle egy kicsit, amit játékosan Jimmy felé nyújtottam. De nem hagytam, hogy bekapja… játszottam… és csak reméltem, hogy semmi baja nincs a csokival.*
- Szeretnéd mi? * Kérdeztem, és ha még nem vette el, akkor bizony hümmögve kaptam be én játékos fényű szemeimet az övébe fúrva.*

Ez a játékos magázódás annyira édes volt, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy nem teperjem le és csiklandozzam meg úgy istenesen, ezért a cukkolásért, főleg mikor azokba a pajkosan csillogó szemeibe néztem.
- Ha én most elmondhatnám, hogy mi a leghőbb vágyam…… - vigyorogtam szemérmetlenül miközben a derekát átkaroló kezemmel finoman simogatni kezdtem a hátát.
Éppen ezért váratlanul ért, ahogy felpattant, mert én egészen másfajta édességre vágytam, de persze tudtam, hogy most direkt félreért, hogy húzza az idegeimet.
Mikor visszatért a fagylalttal és két kanállal, csak megcsóváltam a fejem.
- Csoki? Éhgyomorra? Tudod mit vált ki ez egy férfiból, ha egy olyan szédítő nővel van összezárva, mint te? – kérdeztem kajánul és igyekeztem elérni azt a felém nyújtott kanalat, mikor azonban elhúzta előlem, kanalastól, mindenestől magamhoz rántottam és inkább megcsókoltam. – Hmmm! Ez is finom, mint a méz. Én már nem is vagyok annyira éhes, elleszek én ezzel. – suttogom a fülébe.

- Ami azt illeti, fogalmam sincs. *Kacsintottam rá a másikra. De az igazat megvallva tényleg nem tudtam. A jégkrém egy dologra jó… fáradt nap után egy kád forró vízben lazításra. Vagy épp csalódottságra búfelejtőnek. De én nő vagyok és nem is eszem férfiakkal jégkrémet. Na de mikor magához rántott és megcsókolt, nem is volt már olyan fontos az a jégkrém. Határozott tette annyira meggyengített, hogy miközben viszonoztam a csókját az édesség megolvadva kezdett el csöpögni a kanálról a köntösömre és a lábamra, mely felfedte magát a rántás során. A fülembe suttogott szavai közben történt, hogy észrevettem és a hideg érintésétől nevetve ugrottam meg.*
- Látod mit csináltál? Most nem elég, hogy moshatok, de még fürödhetek is. * Igyekeztem némi felháborodást csempészni a hangomba, miközben szalvéta után kezdet matatni a kezem, hogy letöröljem. Ez után már csak pár perc volt és a reggelinket is megkaptunk és a lángoló arcú bejárónő mosolyogva távozott, magunkra hagyva a reggelivel. Mely rántotta volt valami hússal és zöldséggel.*

Bár én nem biztos, hogy leállnék a csókolgatásával, de mikor hirtelen megugrik az ölelésemben és nevetve korholni kezd, hogy miattam most csúnya foltos lett a köntöse és még a combján is végig folyt a fagyi, először bűnbánóan lesütöttem a szemem, de aztán ördögi vigyorral térdeltem le elé gyorsan.
- Szívesen letisztítom. – azzal már hajoltam is kívánatos combjaihoz, hogy a nyelvemmel és csókjaimmal tüntessem el róla a hideg édességet.
Nem igazán tudott érdekelni a bejárónő, el is feledkeztem róla időközben, de ha eszembe jutott volna sem zavart.
Ha esetleg Ana eltolta a fejemet, akkor is boldogan vigyorogtam rá.
- De igazán jó ötletet adtál a nap további részére a szobádban. – jegyeztem meg, majd azért már az én orromig is elhatolt a rántotta nyálcsorgató illata, így azért csak vissza ültem az asztalhoz, hogy gyorsan belapátoljam, aztán mehessünk vissza egyet hancúrozni.
- A fagyit nehogy itt hagyd! – figyelmeztettem rá Ana-t nevetve.

*Kezem meg állt a kutakodásban ahogy Jimmy hirtelen elém térdelt. Csábító szavára kissé kétkedve néztem rá, hisz nem tudtam, hogy mit akart. NA de nem kellett rá sokáig várnom, hogy ezt megtudjam. Egy halk nyögés haraptam el az érzéki játéka miatt, és a hajába túrva húztam el a fejét a lábaimról, hogy előre hajolva hevesen megcsókolhassam. Röhej, hogy mire nem képes a nyelvével a másik. Szavaira homlokom az övének támasztottam ahogy elszakadtuk egymástól és arcom lángba borult. Volt némi elképzelésem arról, hogy miit is akart mondani a másik.*
- Ahhoz el kell kapnod. * Jegyeztem meg kissé játékosan és már a reggelim felé fordítottam a figyelmem, ahogy Jimmy is helyett foglalt. Nem vesztegetettem az időt holmi beszélgetésre, vagy pakolásra. Mikor végeztünk, csak a hűtőhöz sétálva vettem ki egy újabb doboz baracklevet és már indultam is volna, de Jimmy eszembe jutatta azt a fagyit.*
- Már el is felejtettem… * Morogtam zavartan, de végül magamhoz vettem azt is, a két kanalat no meg a nappalinak az asztaláról a vaskos dossziét. Azért a kötelességeim még nem felejtettem, de már a reggeli riadó és annak jelszava már a múlté volt. A szobába érve, egyből lezártam belülről. A dossziét és a fagyit az asztalra tettem, míg az inni valót az ágy mellé.*
- És most mégis mit akarsz? * Kérdeztem csillogó szemekkel nézve a másikat, és egy kis távolságot tartva Tőle. Hisz ha komolyan gondolta, hogy azt a hideg, folyékony édességet akarja grrr… már a gondolat is elég volt, hogy vágy gyúljon bennem. De azért nem eszik ilyen forrón a kását. Néha meg kell küzdeni egy-egy dologért. *

Mikor megláttam a pírt az arcán és meghallottam a szavait csak fülig szaladt a szám és bőszen bólogattam hozzá.
- Abban nem lesz hiba, elkaplak én! – biztosítottam róla határozottan.
Láttam, hogy Ana sem nyamnyog sokat a reggelivel, és ez felettébb jól esett, hiszen ebből kiderült, hogy legalább annyira várja, hogy visszaérjünk az ágyba, mint én.
Persze azért úgy tette végén, mintha a fagyi teljesen kiment volna a fejéből, de hát én nem felejtek olyan gyorsan, na meg már nagyon izgatta a fantáziámat, hogy miként is fogjuk hasznosítani ezt az édességet.
- Szerintem kanálra nagyon nem lesz szükség. – karolom át a derekát miközben a szoba felé megyünk és közben erősen vigyorgok.
Aztán látom, hogy nagyon gyorsan szabadulni akar ám a fagyitól, de ez nem fog sikerülni.
- Hogy mit akarok? – veszem el az asztalról a dobozt és közeledem felé mint egy zsákmányra vadászó ragadozó. – Mivel nem adtál belőle, úgy gondoltam ezért bosszúból rólad fogom megenni a részem. Ha szépen lefekszel, akkor előbb szabadulsz, de ha nem….. – lebegtettem meg a mondat végét és vérszomjas tekintetet vetettem rá. – Szóval?

*A közeledésére én bizony hátráltam, még akkor is ha a szavaiban semmi fenyegető nem volt. Menetközben úgy helyezkedtem, hogy oldalra eltudjak ugrani ha kinyúl elém, vagy esetleg még hátra. Ám a függőben maradt mondata és tekintete csak felkelltette az érdeklődésem.*
- Akkor mi lesz? * Kérdeztem kihívóan hisz eszembe sem jutott csak úgy hagyni magam. Na az kéne még. A végére még túlságosan megszokja aztán meg majd rám un. Furcsa lények a férfiak, de azt ennyi évtized alatt megtanultam, hogy a kíváncsiságukat és az érdeklődésüket valahogy fent kell tartani. *
- Ó nem Mr. O’Connor… ezt nem kapja meg olyan könnyedén. * Startoltam az ágy felé, hogy azon keresztül a másik oldalra kerüljek így a legnagyobb távolságot tartva, amit a szoba megengedett nekünk. Ám ajkaimon ott volt játékos mosolyom és csillogó tekintetem is várakozással volt teli. Hisz hiába kap el, akkor sem fogok egyhelyben feküdni… ha csak meg nem akadályozza a mozgásom valamivel.*

Na persze hiú ábránd volt, hogy engedelmesen lefekszik az ágyra és hagyja magát, bár be kell vallanom nem is szerettem volna, ha így tesz, hiszen abban semmi izgalmas kihívás nem lett volna. De Ana magához hűen dacolt velem és egyre csak hátrált, majd még az ágyat is megkerülte, hogy az kettőnk közé kerüljön, így megnehezítve a dolgomat.
- Hogy mi lesz akkor? – kérdezek vissza még mindig sátáni mosollyal, miközben lerúgva a cipőmet, egy mozdulattal felugrom az ágy közepére, és így jóval előnyösebb helyzetbe hozva magamat, miközben érzem, ahogy a fagyi olvadozni kezd már a kezem melegétől, a kezem meg egyre hidegebb lesz. Na ez is elég hangos sikolyokat fog gerjeszteni szerintem. – Hát az lesz, hogy akkor nem csak „bizonyos helyeken” hanem mindenhol bekenlek vele és úgy fogsz ragadni, mint egy vattacukor, persze csak addig, míg meg nem kérsz szépen, hogy szabadítsalak meg tőle. – nézek rá villogó szemekkel, miközben közeledek hozzá. – És nem is szeretném ha megkönnyítenéd, de arra van egy külön tervem. – bólintok rá és még be sem fejezem, mikor már egy nagy ugrással megpróbálom sarokba szorítani, és ha sikerül, akkor az ágyra penderítem, miközben kirántom a köntösének az övét, nem kevés hátsó szándékkal.

*Áhítatos tekintettel néztem, ahogy Jimmy egy röpke mozdulattal az ágy tetején landolt. Minden nehézség nélkül úgy, hogy a kezében még a jégkrém is ott volt. De persze mit is vártam volna egy rendfenntartótól. De nem álltam ám, egy helyben, hanem szép lassan oldalaztam kifelé, hogy véletlen se tudjon sarokba szorítani. *
- Könyörögni? Ugyan Mr. O’Connor… ezt maga sem gondolhatja komolyan, hogy egy magam fajta nő könyö… *Na már befejezni nem tudtam hisz már ugrott is. Ahogy Én is, egyenesen az íróasztal felé. Ahonnan bizony nem volt menekvés, ha beállt elém. De még így is megpróbáltam kislisszolni a karja alatt kissé meggörnyitve magam. Ha ez összejött akkor most a fürdő felé hátráltam. Ahonnan már nem lett volna kiutam, de a másiknak se be. De ha még így is sikerült elkapnia, akkor egy halkabb sikoly kíséretében az ágyon landoltam. S mire kettőt pisloghattam volna a selyem szétcsúszott a testemen az öv hiányában. *
- Mit akarsz azzal? * Kérdeztem gyanakvóan, ám szemeim hiába szűkültek össze, ott csillogott benne a mohókíváncsiság. De nem maradtam egyhelyben. HA nem fogott le, akkor bizony elkezdtem felfelé csúszni az ágyon, hogy a másik oldalon kössek ki így megint távolságot tartva tőle.

Úgy tudtam, hogy most aztán megdolgoztat azért, hogy megkapjam a testét és gondolom a fagyi hideg érintésére sem vágyott, de hát én sem vagyok az, aki könnyen feladja és mivel elhatároztam, hogy már pedig róla fogok desszertet enni, én sem tágítottam.
- Tudom, hogy nem fogsz, és ezért meg is fogsz bűnhődni hidd el. – morogtam fenyegetően miközben vidáman csillogtak a szemeim, mert alaposan felkeltette bennem a vágyat a menekülő nő, mint ahogy egy oroszlánban a menekülő gazella.
Persze megpróbált kibújni és elsőre sikerült is, de aztán az asztal és a fürdő között már nem tudott elmenekülni, mert gyors voltam, mint a lecsapó kígyó.
Így aztán az ágyon landolt, ahogy én is, miután vetettem egy mohó pillantást a szétnyíló köntös alatti idomokra, de aztán észbe kellett kapnom, mert máris ki akart csúszni a kezeim közül és most akadályozott a fagyisbödön, így gyorsan leraktam az éjjeli szekrényre, majd Ana-t a bokájánál fogva visszarántottam és igyekezve lefogni a kezeit az övével próbáltam összekötni és az ágy támlájához rögzíteni, ha sikerült. Persze, ha nem, akkor birkóztam vele tovább, de mindenképp az volt a célom, hogy mozgás képtelenné tegyem.
Ha bejött a tervem, akkor áttérdeltem a lábai felett, hogy azokat is leszorítsam és a kezembe véve ismét a fagyis dobozt kezdtem azt megdönteni a combjai fölött, hogy rácsurgassam a félig megolvadt édességet és haladtam egyre fölfelé.

*Nos, egy magamfajta nőnek az első kibújás sikerélménye elhomályosította a látását. Így a következőnél már figyelmetlen voltam és Jimmy könnyűszerrel taszított az ágyra…
Menekülésem itt is hiába való volt, hisz gyorsan megragadta a bokám és egy sikoly közepette rántott vissza magához. Nevettem, ahogy igyekezett lefogni a kezem, és bár rúgkapáltam és izegtem rendesen, de mégis csak egy törékenynő vagyok, kevés fizikális erővel. Így aztán gyorsan kikötözve találtam magam és még csak rugdosni sem tudtam, hisz Jimmyt sem ejtették a fejére. *
- Meg ne próbáld… * Fenyegettem meg játékosan de mégis kikerekedett szemekkel, ahogy elkezdte megbillenteni a dobozt. De az már folyt is rám, én meg a hidegtől megugorva igyekeztem kiszabadítani a csuklómat, meglepett sikongatások közepette.*
- Jimmy hagyd abba! Ez baromi hideg… * Mocorogtam tovább, de ezzel maximum annyit értem el, hogy csak még jobban szétfolyt a massza. De ahogy haladt felfelé, egyre jobban kipirultam és látható volt a vágyam is szemeimben. Furcsa volt a hideg, de mégis egyszerre akart tűzbe borítani, legalább olyan hévvel, mint amennyire lehűteni.*

+ 16

Még szerencse, hogy Ana-t nem képezték ki önvédelemre a nagy védelmi lelkesedésükben a testőrök, mert akkor biztos nehezebb dolgom lett volna, de így is megizzasztott a kis akaratos nőszemély, de végül győztem és most már a kiérdemelt jutalmamat is elvehetem.
A fenyegetésére csak egy kaján vigyor a válasz, és már azt is élvezem, ahogy megfeszül a gondolatra, hogy a hideg mindjárt végig folyik rajta, ami aztán természetesen be is következik.
Persze számítottam rá, hogy ettől még jobban fog ugrabugrálni és a sikongatásokra is, bár reméltem, hogy elég jól hangszigetelt a szoba, mert nem szerettem volna egy Ryan-t a nyakamba hirtelen.
- Én szóltam, hogy hagyd magad, akkor előbb szabadultál volna, de így….. – haladtam egyre feljebb, de aztán mielőtt a hasához értem volna, abbahagytam és belenéztem vágytól csillogó szemeibe, igaz az enyémben is ugyan az lobogott.
- Ezt a területet meg hagyom későbbre. – simítottam végig épen hogy a le és felemelkedő hasfalán a hideg kezemmel. – Előbb ettől szabadítalak meg. – hajoltam a combjaira és lassan kezdtem el lenyalogatni a most már nem is olyan hideg édességet, szépen haladva felfelé. – De nem hagyok ki egy porcikádat sem, abban biztos lehetsz. Ilyen finomat sem ettem még. – suttogtam közben.