Anastasia Camilon háza

- Ebben reménykedtem. Nem szimpla szimpátiából mondtam el ezeket. * Horkant fel. Hisz csak azért mesélte el, hogy Jimmy megpróbáljon beszélni Ana fejével. De szerencse, hogy nem gondolatolvasó, hisz a feltételezés miatt, mely szerint azért nem tesz semmit, hogy maga mellett tartsa a nőt, nos már a földbe döngölte volna a férfit. Vagy legalábbis elkezdte volna. Jimmy szavaira azonban ráncba szaladt a homloka és annak ellenére, hogy okos férfi megdöbbenve nézet a másikra. ~ Nem hiszem, el hogy ilyen ost0ba.~*
- Nézze, Ana szimplán a magánélete miatt nem kockáztatott volna azzal, hogy ki küld. Mivel mégis megtette és az elmúlt három napban is távolságtartó volt. Így történt valami, amitől fél annyira, hogy a hallgatásával próbáljon védeni. * Ez egyszerűbb volt még az egyszer egynél is. Nem is értette, hogy Jimmy ezen mit nem ért.*
- Múltkor pont maga mondta Anának, hogy ha akarja, ha nem akkor is hozzám van kötve. Most meg pont maga mondja ugyan azt, mint Ő. * Ingatta meg lemondóan a fejét. Ám a nyugtatásra felcsillantak a szemei.*
- HA még sem volna képes rá. Csak szóljon. Örömest megteszem. *Szólt a torokvágásra. Ó de még milyen szívesen megtette volna. Annak ellenére, hogy fogalma sincs, hogy miért okozna neki ez oly nagy örömet. Hisz sosem volt gyilkos… annak ellenére, hogy a munkája néha megkövetelte. A hatáskörére csak a szemeit forgatja. Ez az, amit senki nem képes megérteni és felfogni. De mikor Jimmy elé állt, Ő is felegyenesedet és úgy nézett a másik szemébe.*
- Azért mert Anastasia nincs magánál, még ez az Ő háza. S egyértelműen kijelentette, hogy ne itt rendezzük le egymást. De téved… az agya felfogja, hogy mi történik, csak épp nem tudd beavatkozni. És csak hogy tudja! A hatásköröm nincs kőbe vésve és ez így is marad míg Ana nem megy férjhez vagy másképp nem rendelkezik. Nem azért élek itt, mert épp nem volna hol máshol. A Protektor asszony kérése volt… De ha ez annyira zavarja, hát beszéljen a fejével. * Kúszott az ajkaira egy gunyoros és kárörvendő vigyor. Volt, már aki el akarta zavartatni, de eddig senkinek nem jött össze és fordítva sültek el a dolgok. Ryan tudta, hogy a legrosszabb amit Jimmy tehet, hogy megpróbál ellene áskálódni. Senki nem kérte, hogy szeresse és ölelje keblére, de a nő azt sem tűrte, hogy bárki áskálódjon ellene. Ryan szemei egy pillanatra elszakadtak mikor Ana megállt és egy pillanatra körbetekintek a konyhában. De anélkül, hogy bármit tett vagy mondott volna újra járkálni kezdett.*
- A gyógyszer kezd hatni. Durván még 5 perce van Jimmy.

A másik férfi válaszai és néha gúnyos, néha megdöbbent reakciója, nem okoz nekem csalódást, hiszen valahol ő is ugyan azt érzi Ana iránt mint én, és ez valahol jó is, meg iszonyúan zavaró is egyben. Mintha egy vetélytárssal kéne versenyeznem, hogy mi a jó a nőnek, bár persze valahol el is várható, hogy féltse ennyire.
Az, hogy mennyire nem szimpatizál velem a testőr, egyáltalán nem lep meg, sőt szinte várom, hogy mikor robban, és valahol idegesít is ez a nagy-nagy nyugalom, mikor bennem meg tombol a feszültség és szívesen adnám ki magamból egy jó kis bunyó képében. Lehet, hogy a bennem lévő szörny az oka, attól vagyok sokkal ingerültebb és agresszívebb, de most az egyszer nem akarom elfojtani, mert talán, ha kiadom magamból már sokkal nyugodtabb leszek és megértőbb Ana-val is.
- Tudom, hogy az ő háza, de lerendezhetjük máshol is, ha ez a szíved vágya. – állom Ryan tekintetét. – És nem kitúrni akarlak a szerepedből, csak kicsit hátrébb rugdosni a rangsorban. – vigyorgok rá szemtelenül. – És ehhez nincs szükségem Ana segítségére és azt hiszem neked sem. – biccentek a néha-néha már megálló nőre.
Az újabb felhívására, hogy mondjam el neki, amit még Ana sem akart a jó és bizalmas viszonyuk ellenére, csak megráztam a fejem.
- Nézd, valahol becsülöm a kitartásodat és hogy meg akarsz tenni mindent, hogy biztonságban tudd, de ne tőlem féltsd. – nézek rá keményen. – Tőlem biztosan nem fogod megtudni, hogy miért küldött ki és mi az, amit még neked sem mond el, mert ezek szerint nem akarja, hogy tudj róla. De ezek szerint azért annyira még sem bízik benned, mint gondoltad volna, nem? – vonom meg a vállam, de erről megint eszembe jut, hogy el ne felejtsem megkeresni a sticket.

- A szívem vágya még mindig nem tartozik rád. * Keményedet meg a hangja szavai nyomán. A férfi ezzel mélyre tapintott és ösztönös reakció volt ez Tőle. Ritka azon emberek, akik tudják, hogy a szíve vágya már nem lélegzik.*
- Ami pedig a kihívásod illeti… ez már a sokadik. Vigyázz, mert egyszer élek a lehetőséggel. ÉS töröld le a vigyort a képedről, még mielőtt én teszem. *S ezzel el is fordult a férfitól, kissé féloldalasan a hűtő felé, hisz Ana mozgásába egyre több értelem volt. A hűtőből ki vett egy dobozt, amibe étel volt. A házvezető nő előnye, hogy mindig van főtt kaja elrakva.*
- Komolyan mondom, magától még egy hibásan beprogramozott droidban is több értelem van. Nem az érdekelt, hogy mitől fél Ana. Hanem a maga szándékai. *Forgatta meg a szemeit, miközben berakta a tárolót a mikro egy 31. századi megfelelőjébe. De a könnyed mozdulatnak már vége is szakadt, mikor a másik Ana bizalmát vonta kétségbe. Belül tombolt a dühtől mikor a férfi felé fordult, de tekintete csak halálos nyugalomról árulkodott. Olyanról, mint a vihar előtti csend. *
- Én szabadon közlekedek a házban felfegyverkezve még szolgálaton kívül is. Maga is elmondhatja ezt? * Kúszik vigyor az arcára, miközben megérinti Jimmy fegyverét az övében.
Megálltam. Körbe tekintve a két férfit láttam. Várjunk… ez Ryan és… és Jimmy. Tekintetem azonban észrevette a romokat is és a számhoz kapva léptem egyet hátra. Miközben igyekeztem felfogni a látottakat.*
- Ülj le kicsi Anastasia… Mindjárt kész a vacsorád. * Hallottam meg Ryan hangját de mikor rá néztem ijedten még midig Jimmyt nézte, még csak rám sem pillantott.*
- Mi…? *Kezdtem volna, de eszembe jutott, hogy nem volt bent. Kizavartam. De miért? *
- Semmi baj. Majd holnap szépen összetakarít a bejárónőd és majd pótolja a veszteséget. Most pedig csüccs. *És én szót fogadva lehuppantam a székre, ami épp mellettem volt. Igyekeztem összeszedni magam és emlékezni, hogy mi a pokol történt. De mikor eszembe jutott sajnálkozva néztem Jimmyre.*
- Én… én… sajnálom.

A férfi vagy pipogyább volt, mint gondoltam, vagy fenemód fegyelmezett, mivel nem ugrott nekem, pedig én mindent megtettem, hogy kiprovokáljam, hiszen egyrészt sértegettem, másrészt szándékosan figyelmen kívül hagytam a kérdéseit, de semmire nem volt vevő.
Közben az idő is eltelt és már Ana is kezdett élénkebben kinézni, amire Ran is felfigyelt és ételt kezdett melegíteni neki. Gondolom, hogy ez is a gyógymód része lehetett, minden esetre én kicsit közelebb léptem Ana-hoz, hogyha kell segíthessek.
- Te nem érted Ryan. – csóváltam meg a fejem, és most én engedtem el a sértését a fülem mellet, mert most már nem akartam belemenni. – Már mondtam a szándékom is csak rám és Ana-ra tartozik, nem rád. És egyébként meg bármikor állok a rendelkezésedre. – villant felé a szemem, de aztán a fegyveres megjegyzésére már elvigyorodtam.
- Azért ne felejtsd el, hogy csak azért van nálad, mert én odaadtam, hiszen a legelső alkalommal is nálam volt, ráadásul akkor még rendesen benéztétek is. – vontam meg a vállam. Ha akarnám, most is nálam lenne. – zártam le a vitát, mert láttam, hogy Ana már egészen magához tért ebből a katatónikus állapotból, bár ahogy elnéztem az égvilágon nem emlékezett semmire.
Ryan ezért igyekezett megnyugtatni és most hagytam, mert nem akartam megzavarni, hiszen így is elég elveszettnek tűnt szegény, majd mikor már leült az asztalhoz, akkor mellé húztam a székemet és megsimogattam a karját gyengéden.
- Semmi baj. – mosolyogtam rá melegen. – Már mindent tudok. De most egyél, hogy teljesen magadhoz térj, aztán majd beszélünk.

- Pontosan ezért érdekelt, hogy mi rosszat tettél a tűzre. De a megfelelő időben állok a rendelkezésére Mr. O’Connor. *Hallottam meg Ryan válaszát, ami némiképp meglepett, tekintve, hogy fogalmam sem volt arról, hogy miről van szó. De elég volt csak a férfire tekintenem, hogy lássam valami nincs rendben.*
- Már megint marjátok egymást? * Kérdeztem lemondóan, miközben bele simultam Jimmy érintésébe. Ha tehettem volna az ölébe ültem volna át, hogy jobban érezzem. De voltam biztos benne, hogy ez jó ötlet. Így csak a vállára hajtottam a fejem.*
- De nem vagyok éhes. * Nem akartam érteni, hogy mit ért a minden alatt. Így inkább figyelmen kívül hagytam és a nyakába fúrva az arcom bújtam el az étel elől. *
- De neked szívesen vadászok valamit. Most nincs kedvem főzni. *Jegyeztem meg az orrom alatt motyogva, de már éreztem is Ryan jellegzetes illatát, ami csak azt jelentette, hogy meghozta a vacsorám az asztalra. *
- Ana, enned kell, Te is tudod. És ha nem akarod, hogy Mr. O’Connor féltékenységi jelenetet rendezzen, akkor eszel magadtól és nem várod meg, míg megetetlek megint. *Képes rá. Tudtam és ezt a tudást a tapasztalataimra alapoztam.*
- Csak egy kis tejszínes csirke tésztával, nem fogsz Tőle fetrengeni éjszaka, szóval láss hozzá. Én megyek, megnézem a fiúkat. Úgy megijesztetted Őket, hogy úgy állnak lesben mintha egy előre bejelentkezett merénylőt várnának. * Simította meg a hajam és hallottam ahogy elindul.*
- Te pedig, ha nem eszik. Etesd meg. Sok időt megspórolsz vele, magadnak. * Kiabált még vissza Jimmynek de aztán már csukódott is az ajtó.*
- Meg ne próbálj megtömni, mert kint alszol. *Fenyegettem meg duzzogva, de nem voltam hajlandó elhúzódni Tőle.*

Elégedetten biccentettem a nagydarab testőr felé, mert legalább egyszer és mindenkorra elrendezzük egymás között a dolgot és talán nem idegesítjük ezzel többet Ana-t.
- Már befejeztük! – fordultam a nő felé és karoltam át a vállát, ahogy a vállamra hajtotta a fejét fáradtan. – És én nem vagyok éhes, de igaza van Ryan-nak neked most muszáj enned, hogy jobban legyél. – biztattam, most az egyszer békés egyetértésben a testőrrel, aki már le is tette elé a finoman gőzölgő tésztát.
Kissé morcosan néztem rá a megjegyzésére, de most nem tettem szóvá, mert nem akartam felidegesíteni megint Ana-t.
- Már éppen ideje lesz, hogy kicsit a munkával is foglalkozz. – morogtam, de csak alig hallhatóan, hiszen most a karomban tartott nő volt a legfontosabb, hogy ő jól legyen.
- Ne félj, nem foglak megtömni, hiszen értelmes, okos asszony vagy, te is tudod, hogy mit kell tenned, még ha nem is esik jól, ugye? – fogtam a két kezembe az arcát, hogy a még mindig kicsit megtört szemekbe nézhessek. – Különben sem kockáztatnám, hogy a küszöböd előtt kelljen aludnom, mert a féltő testőröd még lábtörlőnek nézne. – vigyorogtam rá, hogy egy kicsit feldobjam a hangulatot.
Közelebb húztam a tányér, hogy a keze ügyében legyen és egy rövid időre elengedtem, hogy hozzá tudjon látni, miközben folyamatosan biztattam, hogy egyen. Ha bekapott pár falatot, akkor felálltam és töltöttem neki egy kis üdítőt a hűtőből, majd az asztalra szervíroztam.
- Ha jó kislány leszel és mindet megeszed, ígérem a karjaimban szállítalak a hálószobádba, – ültem le mellé vissza, melegen pillantva a szemeibe, - és egész éjjel gyengéd szeretőd leszek. – tettem hozzá suttogva.

*~Már befejezték?~ tekintettem fel mindkettőre. Most nem azért, de ennek komolyan meg kellett volna nyugtatnia? Hát épp meg nem nyugtatott, de vígasztalt, hogy nem kellett végig hallgatnom. Bár meg kell hagyni, múltkor elég mulatságosak voltak. Legalábbis így utólag. Ó hát tudtam én, de akkor sem akartam. De mielőtt ezt kifejthettem volna Jimmy megszólalt. Ryen nem hiszem, hogy hallotta vagy csak nem érdekelte, de én igen hisz a vállán feküdtem.*
- Most is azt tette. De hagyd már békén Ryant. Kérlek. *Nem húzódtam el, felesleges lett volna. No meg túlságosan is jó volt nekem is a nyakánál, ahogy magához húzott.*
- Érdekes érvelés. *Tekintettem kissé fáradtan a szemeibe, egy enyhe fél mosollyal. Sok lehetőségem nem maradt. Vagy engedek az okfejtésnek, vagy nem. Ám az utóbbi esetben Ryan fog megtömni. ~Eh… bőven elég volt ennyi mára.~ Futott át a fejemben, és egy picit közelebb hajolva leheltem egy apró puszit Jimmy szájára.*
- Utána Ryan is kerülne melléd. Csak őt épp én nézném lábtörlőnek. *Vontam meg könnyedén a vállaim, miközben az elém húzott tányérra néztem egy pillanatra a szemem sarkából.*
- Oké. Eszek. De sokba fog neked kerülni. *Kacsintottam rá, kissé vidámabban s az asztal felé fordulva kezdtem el enni. Akárhogy is, finom volt. De az érdeklődésem körülbelül eddig tartott ó, hisz Jimmy már ment is a hűtőhöz. Kezem meg állt egy pillanatra és még rágni is elfelejtettem. Érdekes és fura volt. Ryanen kívül még pasi nem mozgott benne. Pláne nem ilyen otthonosan. De mire megfordult már el is kaptam a tekintetem és folytattam az evést.*
- Hmm… meg… *De ahogy folytatta elnevettem magam. Nem volt a megszokott, szívből jövő, élettel teli nevetés. De legalább már nevettem.*
- Miből gondolod, hogy egy gyengéd szeretőre van szükségem? *Vontam fel a szemöldököm, miközben viszonoztam, a tekintetét. Ez egy zsákba macska kérdés volt. Hisz korábban pont ennek az ellenkezőjéről tettem tanú bizonyosságot, azonban fogalmam sem volt mire van ilyenkor szükségem. Egy kiadós alváson kívül persze.*

Örültem, hogy azt láttam, Ana egyre jobb színben van és még viccelődni is megpróbált, sőt még mosolyra is görbült a szája néha.
- Bármit megadok neked, amit csak kérsz. – adtam egy csókot a nyakára, mikor azt mondta, hogy sokba fog ez nekem kerülni. – Nekem mindent megér, biztos lehetsz benne. – erősítettem meg nevetve.
Aztán csak néztem, hogy eszik, és ha kellett még bíztattam egy kicsit, de mikor kicsit talán évődve visszakérdezett, már nekem is sokkal jobb kedvem lett.
- Csak gondoltam, most egy kis kényeztetésre vágysz, de én semmi jónak nem vagyok az elrontója, ha esetleg mást terveztél éjszakára. – ráztam meg kajánul vigyorogva a fejem. – Bár persze, azt is megértem, ha ma csak azt kívánod, hogy valaki álomba ringhasson. – komolyodtak el a vonásaim és a hangom is, mert a lapos pislogásokból inkább ezt olvastam ki. – Még lesz időnk az előbbi variációt is bepótolni, akár reggel is. – folytattam azonban.
Annak viszont kifejezetten örültem, hogy látszólag a stickről teljesen elfeledkezett, így már kevésbé éreztem lelkiismeret furdalást, arra a gondolatra, hogy bizony azt még el kell tüntetnem, mielőtt a takarítónő felfedezi.
Ha Ana befejezte az étkezést és nem akart már mást, akkor ígéretemhez híven a karjaimba kaptam és úgy vittem a szobájába.

- Ühm… Ne mondj olyat amit később megbánhatsz. Tudod, még mindig az vagyok, aki. És hogy is fogalmaztál az elején? A magamfajták a hatalmuk mögé bújva intéztetik másokkal a piszkos munkát, hogy ne piszkolják be a kezüket? Szóval vigyázzon Mr. mert vissza élhetek vele.* Ugrattam a másikat mosolyogva. Persze, már rég nem érdekelt, hogy akkor mit is mondott. De ez nem jelentette azt, hogy elfelejtettem. *
- A tervem az volt, hogy megnézek egy filmet és aztán álomba olvasom magam. De megjegyezném, hogy nem tudtam, hogy jössz, és míg jöttél sem gondoltam arra a lehetőségre, hogy itt is maradsz. * Ráncoltam össze a szemöldököm. S próbáltam megfejteni, hogy miért is nem gondoltam erre az opcióra.*
- A jó az relatív Jimmy, de jobb szeretnéd, hogy az eredeti terveimnél maradjak… *Vontam meg kissé közönyösen a vállam, de az arcomon mosoly lapult és játékosság. Határozottan jót tett, hogy ettem. Csak tudnám miért… de ez ettől még bevált módszer volt. Csak 1-2 falat maradt a halomból amit Ryan elém rakott.*
- Ez már tényleg nem megy. * Ingattam meg a fejem és elvettem az üdítőt az asztalról.
- Köszönöm. De te tényleg nem kérsz semmit? Ha nem akarsz kész kaját, én is csinálhatok valamit. Már jobban vagyok. De ha nem akarod, akad mirelit pizza hűtőben. * Néztem a férfire. Ha nem kért semmit, és felkapott csak mosolyogva fontam a kezem a nyaka köré és vállára fektettem a fejem.*
- Előbb a hűtő… * Kértem, és ha elvitt, akkor csak kivettem belőle egy palack vizet, amit az ölembe tettem. A szobám ajtajához érve elemeltem a válláról a fejem és csak az arcát néztem. Én tudtam, hogy mit fog látni és azt sem felejtettem, hogy miként reagált a vörösre múltkor. Az ajtó ugyan olyan volt mint a többi, és most még csak lezárva sem. Ha benyit a férfi, akkor egy teljesen más kép tárul a szeme elé. A falak élénkvörösben úsztak. A régi kovácsoltvasból készült ágy hollófekete volt, a rajta elhelyezkedő selyem takaróval – és ágyneművel - együtt. Mindössze csak egy-két díszpárna volt, a fejtámlánál, ami szintén a fal színeiben úszott. Mellette két oldalt pedig egy-egy szintén fekete éjjeli szekrény. Az ággyal szemközti falon volt két ajtó. Az egyik a fürdőbe, míg a másik a gardróbba vezetett. Ezek viszont már egyszerű fehérek voltak. A fürdő ugyan olyan, mint a vendégszobáé. Annyi, hogy itt több piperecikk volt. A két helység egy belső ajtóval egybe nyílt. Az ajtók mellett, közvetlen a nagy ablak sarkánál volt egy fekete íróasztal székkel. De a világításon és a biztonsági készüléken kívül ennyi volt a berendezés.

Most már kimondottan élveztem, ahogy ugratott, mert ez azt jelentette, hogy már kimondottan jól van, és még az előző együttlétünkre is ragyogóan emlékezett, sőt túlságosan jól is.
- Isten ments, hogy az eredeti tervednél maradj! – játszottam el a rémültet a szívemhez kapva. – Akkor én mit kezdek magammal? Talán én olvasnék fel neked? Azt hiszem, az nagyon nagy kegyetlenség lenne a részedről. – csókoltam meg a kezét lágyan. – És te nem vagy kegyetlen, ugye nem? – néztem rá csillogó szemekkel, évődve.
Mikor már majdnem minden elfogyott a tányérjából és közölte, hogy ennyi volt, csak rábólintottam, hiszen végül is egész szépen betermelte az ételt, de aztán a következő kérdésre meg megráztam a fejem.
- Tényleg nem kérek semmit, ne fáraszd magad. Én csak egy valamire éhezem, de az nem étel. – vigyorgok rá, majd mikor már a karjaimban tartom, megejtjük a kis kitérőt a hűtő felé, aztán már a végcél a hálószobája.
Mondjuk a látványra azt hiszem nem készültem fel lelkileg, de azért erős és határozott maradtam, még csak a kezem sem remegett meg! Majdnem elnevettem magam, ahogy éreztem magamon figyelmes pillantását, mert tudtam, hogy a reakcióimra kíváncsi.
- Most meg fogsz lepődni, de tetszik! Lehet, hogy nem ezt vártam, de igazán stílusos! És igazán jól mutatsz benne! – tettem le a fekete ágyra, ami még jobban kiemelte bőre fehérségét. – Gyönyörű vagy! – tapasztottam az ajkaira a szám és hosszan, szenvedélyesen megcsókoltam.
- És most még eldöntheted, hogy melyik variációt választod, a gyengéd, vagy a vad szeretőt, vagy a filmet és az alvást. – húzódtam végül el tőle, hogy meghallgassam a válaszát.

- Nem. Itthon nem. De azért ezt ne kérdezd meg az alkalmazottaimtól vagy a tárgyaló partnereimtől. * Mosolyodtam el és finoman végig simítottam az arcán, egy gyengéd mosollyal. Azonban a szobámnál nem jutottam semmire, amitől csak ráncba szaladt a homlokom. Nem tudtam eldönteni, hogy most ennyire jó színész vagy csak tényleg nem érdekli. Utóbbi kissé hihetetlen volt. A szavaira viszont csak még jobban összevontam a szemöldököm.*
- Múltkor kiakadták a vörösön és csaknem áthúzattad velem az ágyat, a fehér szobában. Most egy vörös szobában vagy tele feketével. Mi a különbség? És legfőképp mit vártál? *Kérdeztem mikor letett az ágyra. A bókra elmosolyodtam, hisz nem ez volt a fő szempont, amikor berendeztem a házat. Kezeim a nyaka köré fonva túrtam a hajába, miközben viszonoztam a csókját. Mikor elhúzódott, csak a szemem forgatva hallgattam meg a lehetőségeim.*
- Azt hiszem, hogy csak egy kérésem lesz. De előtte válaszolj, hogy mi a terved holnapra és mikor mész vissza? * Az utóbbi gondolat nem tetszett, de nem hagytam, hogy ez letörje az örömöm. Még itt van… ráérek akkor agonizálni, ha már elment.

Majdnem felnevettem, mikor megláttam a szemében a meglepődést, amit az enyémben most hiába keresett.
- Nem tudom! – ráztam meg a fejem. – Csak valahogy tetszenek ezek a bujaságot idéző színek! Ez azért teljesen más, mint egy vendégszobában, ahol lehet, hogy férfi, lehet hogy női vendéget szállásolsz el, a vörös és fehér. – próbáltam megmagyarázni a gondolataimat, de sejtettem, hogy ez nem fog igazán sikerülni.
Izgatottan vártam a választását, hiszen már alig bírtam visszafogni magam, csak az tartott vissza, hátha annyira fáradt, hogy tényleg az alvást választja, akkor viszont nem akartam tolakodó lenni. Volt már baja ma elég, nélkülem is.
- Hmm! Holnapra? – ráncoltam a homlokom törve a fejem. – Hát, ha jól emlékszem még eltávozáson vagyok, de a késő délutáni járattal vissza kell indulnom, mert utána fel kell vennem a szolgálatot. – válaszoltam kicsit kedvetlenül.
~ Már persze, ha Jack kapitány nem fog keresztre feszíteni előtte! ~
- Miért? Talán neked van számomra valami izgalmas programod? – kérdeztem kajánul, miközben csókolgatni kezdtem a karját, mindig egy kicsit feljebb és feljebb.

- Bujaság? *Nevettem el magam a gondolatra is, de aztán finoman megingattam a fejem.*
- Akkor már gyerekként is megmutatkozott. Mert mindig is ez a két szín volt a kedvencem. A fehér meg… nos, még sem nézhet ki a házam úgy, mintha mindenhol vérrel meszeltek volna. *Vontam meg a vállam. A fehér apám kedvence volt. Sosem szerette a színeket, az árnyalatokat. Neki ez a szín jelentette a tisztaságot. A mondandója további részét nem értettem, de majd egyszer, talán. A válaszát hallva megsimogattam az arcát és miközben a kezem csókolgatta, bele túrtam a hajába.*
- Tervem nincs. De még lehet. Ha csak nem felejtettem el valamit, akkor nincs délelőtt semmi halaszthatatlan. A papír munka meg vár, a délutánom az alapból szabad lett volna. Csak nyolcra kell oda érnem a Ritzbe, vacsorára. Mihez lenne kedved? *Kérdeztem, hisz alapjaimban nem voltam az a parancsolgató és tervezgető fajta. *
- Elmehetnénk valamerre… De arról most tudnom kell. Sajnos nem gondolhatok egyet és indulhatok a nagyvilágba egyik percről a másikra. *S mikor Jimmy a vállamhoz ért fejem oldalra billentve simítottam végig a hátán.*

Vidáman elmosolyodtam, mikor elmondta, hogy ezek a kedvenc színei, de végül nem fűztem hozzá kommentárt, mert teljesen lekötött, hogy éreztem finom bőre illatát és az izgalmat, ami egyre lejjebb kúszott a testemben, főleg mikor még a hajamba is beletúrt, úgy vonva magához közelebb.
- Mmmm! Az nagyon jó! Akkor nem kell korán kiszállni az ágyból, igaz? – morogtam a füléhez közeledve, miközben haladtam tovább a csókokkal a vállgödrében, a kulcscsontján és a nyakán végig, de mikor eljutottunk oda, hogy mihez lenne kedvem, elemelkedtem a nyakától és a szemeibe néztem kaján vigyorral.
- Ez most kérdés volt asszonyom? De, ha gondolod még egyértelműbbé teszem. – csaptam le az ajkaira, hogy szavak nélkül magyarázzam el.
Miután kibontakoztam a hosszú csókcsatából és lassan neki láttam Ana-ról lehámozni a pólót és a rövid nadrágot, megráztam a fejem.
- Egyrészt nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni, hogy esetleg lecsapjanak rád a lesifotósok, másrészt nem nagyon ismerem ezt a várost, hogy én ajánljak neked valamit, de én beérem a hálószobáddal is.
Mikor elkezdte a hátam simogatni, a vetkőztetés egyre sürgetőbbé vált és én is igyekeztem megszabadulni a ruháimtól.
- Nem akarsz egy forró zuhanyt esetleg. – súgtam a fülébe, mert szívesen segítettem volna neki ebben is, nem kevés hátsó gondolatok nélkül.

- Nem. Nem kell. *Erősítettem meg, bár valószínűleg ez már feleslegesnek bizonyult. Arról már nem is beszélve, hogy az esetleges gondolataimat lekötötte az, amit épp csinált. Egy mosollyal az ajkaimon és kezeim ösztönzésével értékeltem, míg el nem vonta magát. Már épp válaszoltam volna a kérdésére, de mire kibökhettem volna akár egy hangot is, már be is fogta a szám. Mit ne mondjak, elég hatásosnak bizonyult, mert már kicsit sem akartam beszélni. Hevesen viszonoztam éhes ajkait miközben felfogtam, hogy miféle tervei vannak. Mikor elhúzódott visszahanyatlottam a párnára és csillogó szemekkel néztem az arcát, miközben igyekezet megszabadítani a ruháimtól.*
- Oké. Igazad van. Maradunk itthon. *Egyeztem bele végül, bár nem volt nehezemre. Ha választani lehetett volna én is szívesebben maradtam volna itthon. De a gond az volt, hogy ezek szerint, csak itthon találkozhatunk. Ami eléggé unalmas jövőképet festett fel. Hisz előbb, vagy utóbb de a jóból is megárt a sok. De jelenleg ez nagyon is jó volt… pláne mikor a fülembe suttogott. *
- Hogy mi? *Kezdtem kissé zavartan, de aztán már mosolyogtam is.*
- Én már túl vagyok rajta… Deee… talán neked segíthetek. *Néztem szemeibe egy huncut vigyorral. Érdekesnek ígérkezett de hát, lehet nemet mondani, mikor ennyi jót ígér egyet kérdés és egyszerű tett?

+ 16

Mikor végre lekerült a napirendről a „Hová menjünk” téma, és Ana is belátta, hogy a legjobb dolog, ha egyáltalán nem megyünk sehová, hanem lustálkodunk az ágyban, már egészen felvidultam.
Nem lett volna idegem a testőrök gyűrűjébe kényszerített Protector asszony kíséretében várost nézni, vagy esetleg ebédelni valahol, miközben a lesifotósok hada várja, hogy valami kompromittáló képet készíthessen róla.
Így lesz a legjobb mindenkinek, főleg nekem.
Láttam rajta, hogy ő is egyre jobban élvezi a kényeztetést és cseppet sincs ellene, hogy megszabadítsam a ruháitól.
Mikor aztán a zuhany szóba kerül, és az, hogy ő segít nekem, több sem kellett, máris lekaptam magamról mindent és ismét csak a karjaimban cipeltem a fürdőbe, ahol óvatosan tettem a földre addig míg megeresztettem a csapot, majd, ha volt még rajta valami, azt is lehámoztam és magammal húztam a jó meleg víz alá, ahol már nem nagyon tudtam visszafogni magam és birtokba vettem feszes mellének halmait is.

+16

*A hirtelen vetkőzésén jót nevettem és csak a fejem ingattam, miközben felültem. De felállnom már nem kellett, hisz újabban lett egy igen kényelmes és erős mozgó székem. Karjaim a nyaka köré fűztem és egy puszit nyomtam az arcára. Már sok mindent nem kellett leszedni rólam és nagyon húzni sem. Már is felejtkeztem arról, hogy az egyik mellem a korábbi dühös dörzsöléstől a szivacs durvábbik felével még mindig vörös volt. No de ezt eszembe jutatta, ahogy a meleg víztől kissé égni kezdett. Felszisszenve húzódtam ki a sugár alól és állítottam visszább a vizet. De alig mozdultam vissza már Jimmy rám is vetette magát, amit csak egy kuncogással fogadtam.*
- Micsoda türelmetlenség Mr. O’Connor. De ha kérhetem, egy kicsit óvatosan. Fáj. * Mert bizony ha áttért a „sérült” oldalra az nagyon érzékeny volt.*

Először nem is vettem észre, és a sziszegést is a forró víznek tudtam be, csak mikor az egyik melléről, áttértem a másik kényeztetésére, akkor láttam meg, hogy mennyire vörösre van dörzsölve. Szinte lángolt a bőre, főleg a meleg víz hatására és láthatóan a bőre meg volt duzzadva.
Elképzelni sem tudtam, hogy milyen sérülés vagy ütés érhette, amiről sem ő, sem a melák testőr nem beszélt. Én sem hallottam a hírekben sem, hogy valahol megtámadták volna.
Óvatosan vettem a markomba a mellét, hogy lágyan végig simítsak rajta, miközben kérdőn néztem Ana-ra.
- Mi történt? Ki bántott? És hol volt Ryan, hogy ez megtörténhetett? – komorodott el a tekintetem, de a simogatást egy pillanatra sem hagytam abba, és az aggodalom ott csengett a hangomban, ami hirtelen máshol is megmutatta hatását, mintha hideg vízzé változott volna a meleg.

*A kérdésére egy pillanatra megmerevedtem, de aztán csak közelebb léptem hozzá egy mosollyal az ajkaimon.*
- Nem bántott senki. Csak a drága Kapitány úgy gondolta, hogy jó poén, ha a papír helyett a mellemre ír filccel egy számsort. Meg előtte való napokban az elérhetőségét és a mai találkánk időpontját. Három napon belül kétszer már nem olyan vicces, ha valakiből hülyét csinálnak miközben a másik használja a képességét. Így dühös lettem és lemostam… csak nem volt a legegyszerűbb. *Vontam meg a vállam és kissé megmozgattam a csípőmet, hogy hozzá dörgöljem magam.*
- Ryan meg a helyén. De az egész parlamentben megállt az élet míg ott volt. Ugyan úgy, mint korábban a hajón. Ezért igazán nem hibáztathatod. *Persze zavart, hogy ez történt, de nem akartam elrontani.*
- De emlékeim szerint valami sokkal érdekesebb dologra készültünk. * Túrtam vizes hajába, hogy megcsókoljam.*

+ 18

Mikor megtudtam, hogy Collector volt az okozója, és hogy mire vetemedett az az aljas féreg, hát nem repestem az örömtől, de az volt a baj, hogy nagyon nem akartam feszegetni a témát, hiszen akkor Ana-nak valószínűleg megint eszébe jutott volna, hogy újból feltegye a kérdéseit, azzal kapcsolatban, hogy vajon gyűjtő vagyok-e, és azt most el szerettem volna kerülni, olyan jól megvoltunk e nélkül is.
- Bár ott lehettem volna, hogy bemossak egyet annak az állatnak. – morogtam, de, ahogy megéreztem miben mesterkedik ott az alsó fertályon, egyből új erőre kaptam, és a gondolataim is másfelé terelődtek.
- Nagyon is érdekes dologra készülődtünk. – csókoltam meg gyengéden a sérült bőrt, majd köröztem egy kicsit a mellbimbója körül a nyelvemmel, aztán haladtam lefelé a csókjaimmal a hasán és az ölén, miközben áztatott minket a meleg víz folyamatosan.
Kicsit elidőztem ezen a fertályon, majd visszafelé haladva, felálltam és ismét az ajkait vettem tűz alá, és közben a feneke alá nyúlva emeltem kicsit feljebb, hogy a zuhanyfülke falának döntsem.

+18

*Nem mostanában örültem annak utoljára, hogy ilyen könnyedén sikerül elterelnem a témát egy teljesen más irányba. Persze ebben az is közre játszik, hogy nem szoktam ilyen módszereket bevetni. De aztán már kissé megakadt bennem még a levegő is, ahogy birtokba kezdte venni a testem miközben újra ismerkedett vele. Kezem folyamatosan a hajába túrt, s mikor már elég volt az időzésből finoman elkezdtem visszafelé vonni. Voltak dolgok, amiket nem szerettem hosszabb távon vagy épp egyáltalán nem. Nos ez az első kategóriába tartozott… Ajkaim már éhesen fogadták a rohamot és az emelkedésre a lábaim a csípője köré fonva húztam el a fejem. De csak annyira, hogy finoman a fülébe harapva ösztönözzem tovább. Nem akartam játszadozni. Most nem.*
- Kérlek… *Suttogtam vágyakozó hangom a fülébe, miután aprót harapdálva haladtam lefele a nyakán keresztül a válláig…*

Ahogy éreztem a hajamban matató ujjait, és azok játékát, ahogy irányított is, hogy hol és mennyire mehetek el a kényeztetésben, úgy éreztem azt is, amikor mást szeretette volna, így felállva, nem sokat haboztam. Főleg, ahogy érzékeltette, hogy ő is legalább annyira felhevült már, mint én és nem akarja holmi hosszú előjátékkal elhúzni az időt.
Lábai követelőző átkarolás, csípőjének heves mozdulata és ölének nedves melege, mind-mind az egekbe tüzelte már, amúgy is alig féken tartott vágyaimat, így aztán, ahogy apró harapásai szinte izzottak víztől és izzadtságtól nedves bőrömön, úgy siklottam be édes barlangjába egy heves mozdulattal.

Később…


Lihegve támasztottam a zuhanyfülke falát az egyik kezemmel, a másikkal még mindig öleltem Ana kívánatos testét, de éreztem, hogy hamarosan jobb lenne leülni, vagy vízszintbe helyezni magam, mert alaposan kimerültem, és azt hiszem a karjaimba tartott szépség sem volt jobb erőben a szeretkezésünk után.
Így aztán kimásztam és benyújtottam egy fürdőlepedőt, majd én is betekeredtem egybe.
- Gyere, beviszlek az ágyba. – mosolyogtam rá gyengéden és nyújtottam a kezemet.

*Amit megéreztem magamon kissé erősebb tartását és a kabin falának erősebb támasztását már tudtam, hogy nem csak nekem is szükségem az időhúzásra. Egy apró mosolyt csalt az arcomra, miközben kezem finoman lesiklott a hátára és picit ujjaimat bele mélyesztve vártam a fogadtatást…l

***Később***

Kimerülten döntöttem vizes mellkasának a fejem, miközben a légzésem igyekeztem lecsillapítani. Örültem, hogy tartott hisz magamtól nem biztos, hogy nem rogytam volna azonnal a zuhanytálba. Mikor kilépet megtámaszkodtam a falon és fejem a permet felé fordítottam. Egy boldog, kielégült de mégis fáradt mosollyal fogadtam a törölközőt és tekertem magam köré miután elzártam a vizet. Kezem a kezébe csúsztattam.*
- Szerintem a lábaim is elbírnak odáig. *Mosolyodtam el, és ha hagyta, akkor a lábamon mentem az ágyig. Ha nem, nos, nem ellenkeztem, hogy bevigyen. De akárhogy is, mikor az ágyba kerültem. Minden öltözést és törölközést mellőzve bújtam be a paplan alá. Talán most először nem foglalkoztam azzal, hogy az ágytakarót összehajtsam csak lelökdöstem a földre. Majd befészkeltem magam Jimmy karjaiba, de végül felsóhajtottam.*
- Már is a Tiéd vagyok… * Húzódtam el, majd az éjjeli szekrényről egy konzolt vettem el. Amit átállítva Audio hívásra nyomtam a hívást.*
- Baj van? Nem látlak…
- Nem, csak nem alkalmas. Csak szólni szerettem volna, hogy ma már nem megyek ki. Így itt kérlek meg, hogy szólj rá a sofőrre, hogy reggel mikor jön dolgozni, ugorjon be az irodába és kérje el a titkárnőmtől az esti megbeszélésem anyagát Mr. ööö… akárhogy is hívjákkal. *Nem jutott eszembe a név és Ryan kuncogni kezdet. Valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy ki van hangosítva.*
- Ne nevess… fáradt vagyok. Ó és a holnaputáni konferencia anyaga az építészekkel az asztalomon van. Azt is kérem. *Kezem ösztönösen kezdte el simogatni Jimmy karját.*
- De nevetek kicsi Ana. De ezek szerint nem mész be holnap?
- Ez a terv… de párszor már felsült.
- Mész valamerre? Kell a kísérő bizottság?
- Nem. Itthon leszünk. Az esti védelmet pontosítsd. Nem tudom, hogy mit akar Tőlem és mért nem volt jó az irodám. Szóval szükség lesz pár civi… *Kezdtem volna ötletet adni de Ryan közbe vágott.*
- Ana, tudom mi a dolgom. Még ott is lesz embered, ahol még Te sem tudod, hogy van. A kérésed továbbítom, van még valami mára?
- Nem, nincs. Jó éjt Ryan.
- Várj! A házat lezárom, de mi van a szobáddal? *Hangja már nem volt felhőtlen, mint eddig. Már ugyan az a morgós volt, mint amikor dolgozik. Míg a korábbi szavai szinte már lágyak voltak és jó kedvűek. Csak egy sóhajjal jutalmaztam az aggodalmát miközben fürkészőn tekintettem Jimmyre. És egy kis hallgatás után feleltem.*
- Azt majd én lezárom. A kód pedig… az öcsém születési dátuma, azzal a rendszerrel átkódolva betűkre, amit belém vertél. De most már jó éjt. * S ezzel le is raktam, és még pár percnyi nyomkodás után az ajtó melletti készülék csipogott egyet, jelezve, hogy a riasztó rendszer aktiválva lett. A zár nem kattant és míg nem szakítják meg, nem is fog. HA kattan, utána már csak központilag vagy a kóddal nyílik. Letéve a szerkezetet visszakúsztam Jimmy karjai közé és egy puszit nyomtam az ajkaira.*
- Azt hiszem a foglyom van. Ha csak nem vagy baromi jó hacker.

Mosolyogva intettem nemet a fejemmel, mikor a lábán akart az ágyába menni, bár én sem voltam valami fitt, azért még ezt a kis utat kibírtam a széles fekvő alkalmatosságig, ahol megvártam, míg gyorsan a takaró alá bújuk, aztán lekapva magamról a feleslegessé vált törölközőt én is bemásztam mellé, hogy magamhoz vonjam és beszívjam friss illatát.
De alig simultam hozzá, mikor máris eszébe jutott valami halaszthatatlan hívás, így csalódottan morrantam fel, ahogy eltávolodott tőlem, de gyorsan utána másztam és miközben kivel mással, mint Ryan-nal beszélt apró csókokat leheltem rá, ahol csak értem.
Persze azért örömmel nyugtáztam, hogy beváltja az ígéretét és a holnapi napra itthon létet terve, ami nagyon is kaján gondolatokat hozott fel bennem. Na és persze azt is hallottam, ahogy a kódot megbeszélik, mégpedig úgy, hogy én se tudjam mi az.
Nem róttam fel ezt Ana-nak, hiszen a biztonsága az első, és gondolom Ryan már éppen eléggé beleverte, hogy soha senkinek ne áruljon el ilyen titkokat. Engem meg az ágyon kívül nem nagyon ismer. Erre a gondolatra, szélesen elvigyorodtam, majd a megjegyzésére egy mélyet sóhajtottam színlelt megadással, miközben magamhoz öleltem és viszonoztam a csókját.
- Azt hiszem a jelenlegi feltételekkel szeretek a foglyod lenni, és lelövöm azt a hackert, aki megpróbálna kiszabadítani. – húztam szorosan magamhoz a nőt és összeszedve a visszatérő erőmet, neki kezdtem, hogy az éjjel hátralévő részében, még jó párszor a mennybe repítsem őt.

*A válaszára jókedvűen felnevettem és a hajába túrva húztam az ajkaimhoz és egy forró csók után válaszoltam csak a szavaira.*
- Erre azért nem lesz szükség, és ha neked kéne valami kintről, csak kelts fel és kiengedlek. *A vonásába bele simultam és egyenletesen lélegezve szívtam magamba az illatát, miközben lágyan cirógattam a hátát. Ám mikor megéreztem a köztünk lévő keménységet fejem kissé hátra vetve néztem a szemeibe.*
- Micsoda mohóság és türelmetlenség Mr. O’Connor. Csak nem tartalékolni készül vagy épp után pótolni? * Kérdeztem egy huncut mosollyal az ajkaimon.*
- De most ki kell ábrándítanom. Fáradt vagyok Jimmy… reggeli után, pedig ha szeretnéd, akkor ki sem mozdulunk innen. De jelenleg sok hasznomat nem vennéd szeretkezés közben. *Néztem rá bocsánatkérő tekintettel.*