Anastasia Camilon háza

Éreztem, hogy most a teste már engedelmesen simul hozzám, ezek szerint neki sem volt rossz az első menet, mint ahogy nekem nem az biztos, így aztán alig vártam a folytatást.
Vigyorogva hagytam, hogy szabályosan két vállra fektessen, ahogy a hasamon lovagol, de mikor közel hajol és én lecsaptam volna édes ajkaira, incselkedve húzta el a fejét, így csak a nyakát és a melleit értem el, ami nem is hagytam ki, hiszen azok is nagyon kívánatosak voltak.
- Ez nem csak udvarlás, hanem a szín tiszta igazság. - mormoltam a két melle közé, majd a nyelvemmel igyekeztem megcsiklandozni és, ha elértem, hogy elengedte a kezeimet, akkor vehemensen magam alá tepertem. - De, most te vagy az én foglyom és nem eresztelek, míg nem kapok egy hatalmas csókot. - nézek "halálosan komolyan" rá, miközben belecsókolok a hasába.

*Igyekeztem minél távolabb húzódni Tőle, hogy véletlen se érje el semmimet, de ha egyszer én magam is vágytam rá nehéz volt teljesen megvonnom Tőle. Szavaira elnevettem magam, és talán ez volt az a pillanat, aminek a segítségével felülkerekedet rajtam. Máskülönben csak erőfeszítéssel sikerült volna. Nem szoktam hagyni magam. Szavait hallva tetettet rémülettel felsikoltottam és kintről valami csörömpölés szűrődött be, minek köszönhetően elszégyelltem magam. Biztos voltam benne, hogy Ryan épp elejtett valamit, ami darabjaira is hullt a konyha padlóján. De körülbelül annyira hatott meg a dolog, hogy csak lejjebb halkítottam a hangom és figyelmen kívül hagytam a beszűrődő szitkozódást.*
- És mi lesz a büntetésem, hogy ha nem engedelmeskedem? *Vontam fel a szemöldököm és látszott is rajtam, hogy eszemben sincs megadni azt, amit az imént kért Tőlem és igyekeztem is kiszabadulni a karmai közül.*

Ahogy lendületesen magam alá fordítottam, hirtelen felsikoltott, mire kintről zaj hallatszott. Kicsit megmerevedtem, mert nem örültem volna, ha egy rakat biztonsági esik a nyakamba, ebben a helyzetben, elég ciki lett volna, de mikor Anastasia nem tulajdonított nagyobb jelentőséget neki, én is megnyugodtam, viszont azért nem tudtam megállni, hogy kajánul el ne vigyorodjak, ahogy elképzeltem szegény Ryan képét, hiszen a beszűrődő hangok alapján ő lehetett a tettes.
- Hogy mi lesz a büntetésed? – néztem a nőre tettetett szigorral, de vidáman csillogó szemekkel. – Hmm…..mi is legyen? – ráncoltam játékosan a homlokom, majd ismét a hasába csókoltam. – Addig foglak csiklandozni, míg meg nem adod, amit kértem. De az is lehet, hogy életed végéig rabságban tartalak. Na? – újabb puszi a hasára, ahol a lehető legérzékenyebb. - Megkapom – puszi, - azt – puszi, - a, - puszi, - csókot? – hergeltem tovább.

*Jimmy mosolyát a játék számlájára írtam, így megúszott egy lesújtó pillantást. Kicsit sem lett volna kedvemre, ha tudom, hogy ezek itt ketten legszívesebben megfojtanák egymást egy csepp vízben. Bár nem gondoltam bele komolyabban, hogy ennek bármi folytatása is lenne, és annak mik lennének a következményei. De ezen ráérek még agyalni. Most teljesen lekötötte a figyelmem a mély hang, mely csábítóan hergelt a megadás felé. A csikizés, az halálos fegyver lett volna, de eszembe sem jutott figyelmeztetnem a másikat. Utáltam, ha csikiznek pláne, ha valaki nem veszi észre hol a határ, akkor agresszív is lettem Tőle. De egyelőre csak puszikkal halmozott el, melynek eléggé könnyű volt ellenállni. Egyik kezem az arcom elé emeltem és a lehető legunottabb képpel kezdtem el a körmeim nézegetni.*
- Nos, ha ez a fogság, akkor azt hiszem nincs szükségem örökre és akár nyomban fel is mondhatok nekik. *Hangomon sem hallatszott semmi. Ettől már csak tényleg akkor lehetett volna unottabb a hangom és a kifejezésem, hogyha ténylegesen neki állok reszelgetni a körmeim. Amit mellesleg nem szoktam. Egyetlen… vagyis inkább két dolog árulkodhatott ennek az ellenkezőjéről. A játékosan csillogó szemeim, amivel próbáltam kerülni a másik tekintetét és a testem bár mozdulatlanul tűrte az ostromot, a nedvképzését még én sem tudtam befolyásolni. De ez utobbi egyelőre még rejtve maradt...

+ 18

Miközben igyekeztem kellemes élvezetet nyújtani a puszikkal és közben fenyegetően rávenni arra a csókra, meg kellett állapítanom, hogy nagyon jó színésszel hozott össze s sors, mert, ha nem láttam volna a játékos csillogást a szemében, még le is lombozódhattam volna – minden téren – mennyire unja a dolgot. Az a köröm nézegetés……mesteri volt!
- Szóval nem félsz tőlem? – kérdeztem vészesen morogva, mint egy zaklatott vadállat. – Akkor nincs mit tenni! – sóhajtottam látványosan megforgatva a szememet. – A legzordabb kínzásnak vetlek alá és azonnali karóbahúzásra ítéllek.
Dörmögő hangon előadott szavaim közben igyekeztem befurakodni a lábai közé, de mikor már befejeztem fülig ért a szám, hiszen nagyon is kedvemre való volt a játékos ellenkezése, amitől az én gerjedelmem, már az egekbe szökött.
- Még meggondolhatod magad! Egy csók vagy a karó! – váltam kissé mozdulatlanná, vajon mit válaszol, bár a második variáció nekem jobban tetszett és előbb-utóbb úgy is odajutunk.

+18

- Egy „egyszerű gondolkodású rendfenntartótól”? Ugyan már… *Felelte a kérdésére, nem véletlen a saját szavait idézve. A szemforgatására akaratlanul is elmosolyodtam, ám a szavaira meghökkentem kissé. Meglepett ez a nyílt ítélete mely akár valóban lehetett volna riasztó is. De engem csak tovább hergelt, és ahogy igyekezet a cél felé inkább küzdöttem.*
- Azért meg kell dolgozni, nem adom magam könnyen. *Jegyeztem meg, még ha egy kicsit abszurdnak is hatott, tudva, hogy alig pár órája „ismerem” és mégis az ágyában vagyok. De akkor sem hagytam, hogy könnyű dolga legyen és minduntalan igyekeztem összeszorítani a lábaim ezzel kirekesztve őt. Kevés sikerrel... Szavaira felemeltem a kezem, és végig húztam az ujjam a mellkasán kissé rányomva a körmöm. *
- Nincs csók… *S ha csak nem tartott erősen, akkor bizony a kis figyelem elterelésemmel igyekeztem kiszabadulni. A felszín alatt azonban türelmetlen várakozás volt a kéjes ígéret hallatán és igencsak meg kellett erőltetni magam, hogy szabadulni próbáljak és ne pedig segíteni neki azzal, hogy megemelem a derekam.*

Na persze nem lett volna önmaga, Anastasia, ha egy kis zsarolással és fenyegetéssel elértem volna a célomat, sőt, ezzel úgy éreztem olajat öntöttem tűzre, mert nem, hogy hagyta volna magát, hanem nagyon is küzdött, hogy megszabaduljon kéjesen kegyetlen fogvatartójától.
Játékosan felszisszentem, mikor a körme végigszántott a mellkasomon piros csíkot hagyva maga után, ami persze nem fájt, de arra jó volt, hogy sajnáltassam magam, hátha sikerül megijesztenem vele és ezzel közelebb jutnom a célomhoz, mely egyre kívánatosabbá vált előttem, hogy nem adta könnyen magát.
De ő is nagyon ügyes volt és kitartó, ami igazán megnehezítette a dolgomat, ezért aztán egy határozott mozdulattal rávetettem magam és a saját testem súlyával szorítottam le, és amiből már leszűrhette, hogy felaljzottabb már nem is lehetek.
Megpróbáltam lefogni a kezét a feje fölé, majd a nyakába csókolni, közben szorosan hozzádörzsölődni, hogy őt is minél jobban feltüzeljem.
- Hiába küzdesz, tőlem nem menekülsz! – szögeztem le lihegve.

*A felszisszenésére lebiggyesztettem az ajkaim és bűnbánóan igyekeztem a szemébe nézni.*
- Fájt? *Kérdeztem, de aztán egyetlen pillanat múlva, már nyoma sem volt a színjátékomnak.*
- Nagyon helyes. *Fejeztem be a gondolatom immár fülig érő szájjal és némi büszkeséggel szemeimben. A férfi súlyával már nem tudtam mit kezdeni, így csak alatta tudtam vonaglani, hátha ezzel kapok egy kis teret. Kezeim lefogva, így azt nem tudtam használni már. Azonban a fejem tudtam mozgatni, hogy ne érje el a nyakam. Így hol jobbra és hol balra döntöttem, hogy az útjába kerüljek. A férfiassága azonban halk nyögésre késztetett, melyet ajkamba harapva igyekeztem elfojtani. *
- Ó… Ezt kétlem. Szerinted, hány másodperc alatt szednének le rólam, ha elkiabálnám magam? *Vontam fel a szemöldököm. Persze eszembe sem jutott ezt megtenni. De hát szegény ember azzal védekezik, amije van. Ha Jimmy a szemembe nézett láthatta benne a kihívást, hogy bizony vagy a figyelmem kell elterelnie ettől az ötlettől vagy a számat betömnie, hogy ne tudjam megtenni.*

+ 18

Hiába tettem meg mindent a cél érdekében, olyan volt, mint egy kis gyík, aki folyton folyvást kisiklik a kezeim közül. Most már hangosan és kéjesen lihegtem a fülébe, ahogy egyre jobban feltüzelt azzal, hogy még azt sem akarta hagyni, hogy megcsókoljam a nyakát, pedig már majdnem minden porcikáját fogva tartottam.
Fenyegetésére azért felkaptam a fejem, mint akit most alaposan meglepett vele, de persze egy percig sem gondoltam komolyan, hogy tényleg megtenné, bár, ahogy azokat a pajkosan csillogó szemeket néztem………
De, nem! Ennyire elvetemült még sem lehet, viszont én igen, hogy ezt minden áron megakadályozzam, még ha csak cukkolásból mondta is.
- Szóval lenne szíved engem azoknak az emberevő biztonságiak kezébe adni? Méghozzá pucéran? – kérdeztem játékos rémülettel és felháborodással. – Ez szín tiszta zsarolás! Visszaélsz a hatalmaddal és ez nem maradhat megtorlatlanul. Ejtettem meg felé egy baljós vigyort, majd egyik kezemmel elengedve a kezeit, igyekeztem azt a másikkal összefogni, a szabad kezemmel, meg megfogtam az állát és magam felé fordította, hogy egy forró csókban részesítsem, ellenkezés ide vagy oda.
Közben a lábammal igyekeztem szétnyitni az övét és, ha sikerült, akkor megpróbáltam behatolni vágyam forró barlangjába, mely ahogy éreztem már ugyan csak felkészült a fogadásra.
- Ez talán megakassza a kiáltásodat. – nyögtem fel élvezettel.

+18

- De még mennyire. *Ebben volt igazság. Hisz ha valódi fenyegetést jelentene, baromira nem érdekelne, hogy van-e rajta ruha vagy sem. További szavaira csak a szemem forgattam, és ártatlan pislogással feleltem.*
- Anyámat még sem hívhatom fel... *Na igen. Imádom az öreget, de nem véletlen élünk külön. S ennek nem sok köze van a foglalkozásomhoz.
Igyekeztem ellenállni, de már kezdtem belefáradni a várakozásba. Így nem volt nehéz a másiknak összefogni a két kezem. A csókja ellen viszont a fejem ráztam, ám lenyűgözött az a határozottság, amivel elérte, hogy befogjam és megkapja a korábbi alku tárgyát. Vagyis inkább elvegye. Gondolkodás nélkül fogtam rá a csók közepette a nyelvére - ügyelve, hogy ne okozzak neki fájdalmat -, majd eresztettem is szabadon pár röpke pillanat múlva. Annak ellenére, hogy mindig is szerettem szabad lenni ez a fogság tetszett. Ahogy az erő is, ami jelenlegi helyzetében uralkodóvá tette. A hirtelen mozdulat ahelyett, hogy megakasztotta volna, inkább csak előidézte a kiáltásom. A különbség annyi, hogy ezt hallva nem rohantak be a szobába. Pár hergelő csípő mozdulat után, ami a megadásom jelenthette volna, ha elég ideig teszem. Azonban nem tettem, és igyekeztem kihátrálni a teltség érzéséből, hogy csak még jobban megőrjítsem a másikat a további játszadozásommal.*

+ 18

- Te kis gonosz! – suttogtam a fülébe, lehetőleg úgy, hogy lehelletem megcsiklandozza. – Nem is tudtam, hogy ilyen kegyetlen is tudsz lenni, de megjegyzem magamnak a jövőre nézve. – vigyorogtam a szemébe, miközben többször is megcsókoltam.
Mikor fogságba ejtette a nyelvemet majdnem felnevettem, de azért óvakodtam felhergelni, mert a végén még tényleg megsebesít ez a bestia.
Komolyan mondom, régen élveztem ennyire egy együttlétet, talán mondhatom, hogy soha, mióta a szerelmemet elvesztettem. Ez a játékosság és határozottsággal kevert érzelmesség, annyira megfogott, hogy most már szinte tombolt bennem a vágy, hogy megint a magamévá tegyem, amit ő még mindig meg akart tagadni tőlem és ezzel lassan az őrületbe kergetett.
Már azt hittem a célnál vagyok, és még ő is rásegít a dologra, mikor egyszer csak megint kicsúsztam a kellemesen forró barlangból, amit egy meglepett nyögéssel vettem tudomásul.
- Azt hiszem legyőzted a rabtartódat. Megadom magam. – hajoltam közel hozzá, majd a szája helyett most a melleit vettem célba, hogy játszadozzam velük a nyelvemmel. – Mindent megteszek neked, ha végre beengedsz a szentélyedbe. – morogtam játékos kétségbeeséssel.

+18

*Magamnak sem okozott nagyobb örömöt a megvonás, mint a másiknak. De engem legalább kárpótolt a pillanatnyi győzelmem. Ami nem is volt pillanatnyi és szavaira ismét csak felöltöttem az unalmas ábrázatom, de a hangom már inkább volt vággyal teli mintsem unalmas.*
- Mit ne mondjak, ha ilyen könnyen ment akkor elég hmm… puhány egy alak. *Hergeltem most a szavaimmal a másikat miközben megemeltem a csípőm és szabadulási kísérletnek álcázva hozzá dörgölőztem megmutatva, hogy mennyire is kívánom. *
- De ha csak ennyi telt Tőle, akkor talán mehetünk fürdeni. * ~ meg egy frászt~ Eszembe sem volt csak úgy tovább állni még mielőtt megkaptam volna és megadtam volna azt, amire mind a ketten vágyunk. Tekintetem nem is siklott a fürdő felé, megbabonázva tapadt Jimmyre remélve, hogy a provokációm célba talál. Ha pedig nem... nos... abba még nem gondoltam bele.*

+ 18

Na persze gondoltam, hogy valami hasonló lesz a reakciója, hiszen erre vártam, hogy elengedje magát, hogy azt higyje tényleg legyőzött, de nekem pont ez kellett, ez a pillanatnyi figyelmetlenség, az, hogy bevegye a mesémet.
Míg ő unalmat színlelve a körmét nézegette és meg eljátszottam a nagyon letörtet, már magamban ördögi vigyorral figyeltem, és mikor a fürdőszobát kezdte emlegetni, bólintottam egyet, aztán támadtam.
Elaltatni az ellenség éberségét, aztán kihasználni a pillanatnyi figyelmetlenséget, ez a taktika mindenhol beválik, még az ágyban is.
Azonnal lecsaptam az ajkaira és ezzel egyidőben egy határozott lökéssel az ágyékára is, de közben a két kezemmel szinte odaszegeztem az ágyhoz a csípőjét, hogy ne tudjon kisiklani előlem, majd erőteljesen mozogni kezdtem benne, igyekezve felfokozni benne e kéjt, hogy most már ne akarjon menekülni.
- Nem puhány, csak ravasz. - kúszott élvezetes vigyor a képemre, miközben nagyon igyekeztem eljuttatni a csúcsra.

+18

*A bólintását kissé csalódottan fogadtam. Azonban nem volt időm azon agyalni, hogy miként is tovább, hisz egy újabb, meglepettebb és kissé fájdalom ittasabb sikoly szakadt fel a torkomból, szinte egyenesen a másik ajkai közzé. Ez a hirtelen mozdulat váratlanul ért, és férfiassága végig szántott bennem, a megduzzadt izmaim között. Reflexszerűen húztam volna el magam, de nem engedte és talán ez volt a legjobb, amit tehetett. A kéjes fájdalmat élvezet vette át a további lökésekkel, miközben kissé megemelve a fejem és a felsőtestem dőltem előrébb. Ajkaim a nyakát és a vállát kényeztették. Egyik kezem a csípőjére mart, és minden egyes lökésénél még erősebben húztam magámhoz. A másik a hajába túrva pihent, néha meg-meg markolva. Hol érdekeltek már a szavai és, hogy csak egy csel volt az egész. De azért áldottam a leleményességét, miközben kezdet minden elhomályosulni előttem és nem maradt más, csak a testem vonaglása…

*Később*

Taktika és figyelmetlenség ide vagy oda, egy dolog tagadhatatlan tény volt. Jimmy O’Connor nem csak a munkájához értett. Kiváló szerető is. Bár ez aligha kerülhetne bele egy ajánlólevélbe. Még akkor sem, ha kinyúlva feküdtem az ágyon és testem minden egyes porcikája kielégülten remeget.*
- Maradhatok éjszakára? *Kérdeztem a karjai között, hisz semmi kedvem nem volt felkelni és átvánszorogni a saját szobámba.*
- Nem hiszem, hogy a lábam engedelmeskedne odáig. *Tettem mellé az okot, hátha ez meggyőzi. De végül is, ha egyedül akar aludni, akkor akár a karjaiba átvihet és megszabadulhat Tőlem.*

Még jó, hogy éppen a szájára tapadtam, mert bizony Anastasia sikolya most egészen igazinak tűnt a heves ostromom miatt, és ez lehet, már idecsalogatta volna Ryan mestert, ami ugye baromian nem lett volna jó, de aztán a sikoltás hamar átváltott kéjes nyögéssé és lihegéssé, így én is átadhattam magam az élvezeteknek. Nagyon már nem tudtam kontrollálni magam, azt sem vettem észre, hogy a nő körmei belemélyednek a bőrömbe, sőt talán még fokozta is a gyönyört, amely kis idő múlva teljesen elborított.

Később

Azt hiszem jó volt megtanulni, hogy egy tapasztalt nő, mennyi mindennel többet tud nyújtani, mint egy hamvas fruska, és én most ennek élveztem a gyümölcseit, amit semmi pénzért el nem cseréltem volna. Anastasia meghódítása felért a legmagasabb hegyorom megmászásával, de százszorosan megérte. Izzadtságban fürödve, de már halkuló levegő után kapkodással feküdtem kielégülve és hallgattam a nő szuszogását és éreztem lassan teste ellazulását.
- Hogy maradhatsz-e? – szorítottam magamhoz még szorosabban. – El sem engednélek. Pihenj csak nyugodtan, vigyázok rád, mint a szemem fényére. – csókoltam bele a vállgödrébe gyengéden. – Azt hiszem egyébként is nyugodt és pihentető éjszakánk lesz. – suttogtam kimerülten, de boldogan. – Aludj csak. – hajtottam a vállához a fejem.
Aztán részemről se kép, se hang, azt hiszem alaposan kiütöttem magam reggelig.

*Szavaira már csak egy mosolyra tellett Tőlem és némi dorombolásra, ahogy a vállamhoz ért ajkaival. Magához húzott és kezem, lábam átdobva rajta hunytam le a szemem és zuhantam mély álomba.*

*Másnap reggel*

A csenden kopogás zaja szűrődött be, de igyekeztem nem tudomást venni Róla. Kicsit mocorogtam és valamikor megfordulhattam, mert most a hátamon éreztem a férfi melegét, amibe igyekeztem még jobban bele olvadni. De a kopogás nem akart megszűnni és mintha kissé erőteljesebb is lett volna.*
- Igen? *Szóltam ki álomittas hangon, amire alig ismertem rá. Szemeim alig nyitottam ki, hisz bántotta a fehérség és a beszűrődő fény egyvelege. De érdekelt, hogy ki akar ennyire kirángatni az ágyból. Bár sok lehetőség nem volt. Az ajtó kinyílt és Ryant pillantottam meg, mire ösztönösen a nyakamig húztam a takarót, bár már egyébként is bevoltam takarva.*
- Jó reggelt Anastasia. Kint hagyta a kommunikátorát és szünet nélkül jelez. *Hangja kimért volt és látszott rajta, hogy nem épp tetszik neki a látvány, ami elé tárul. De nem érdekelt.*
- Mit akar? *Nyöszörögtem és legszívesebben hátat fordítottam volna az egész napnak. *
- Mert én aludni… *Kezdtem bevágni a durcát, ami legalább egy mosolyt csalt Ryan arcára.*
- 3 óra múlva találkozik az építésszel a Külvárosban a bentlakásos iskola miatt. *No nem kellett nekem sem több. Hírtelen felültem az ágyban és hajamba túrva fogtam fel a hallottakat.*
- Mennyi az út?
- 1 óra, de én adnék neki másfelet. A lezárások miatt elég nagy a káosz.
- Köszönöm. *Biccentettem felé és mikor becsukódott az ajtó a mellettem lévő férfire néztem.*
- Erről ennyit. Félóra múlva a konyhában? *Kérdeztem miközben egy puszit nyomtam az arcára és igyekeztem kislisszolni a fürdőbe, hogy egy köntöst kapva magamra tudjak átmászni a saját szobámba készülődni. Feltűnt, hogy a ruhám sehol, így valószínűleg Jimmyé sincs az asztalon, de ezzel nem foglalkoztam. Azonban Ryan kopogott. Kicsukta be az ajtót?*

Már az első koppanásnál felébredtem, de el kellett telnie pár másodpercnek mire felfogtam, hogy hol vagyok és, hogy ki fészkelődik az ölemben.
Azonban, amikor visszatértek az emlékeim, azonnal kicsit szorosabban öleltem Anastasiát, de igyekeztem visszafogni megmozduló vágyamat, mert sejtettem, hogy ki lesz a korai látogatónk.
Tőlem aztán napestig veregethette volna az ajtót, azonban a házigazda engedélyt adott a belépésre, így meg is jelent kedvenc testőröm Ryan, és máris elhalmozta munkatervekkel Anastasia-t, aki persze erre kötelességtudóan majdnem kipattant az ágyból.
Erre már én is felültem és mosolyogva néztem a nőt, majd ismét kapott egy puszit a vállára, miközben figyelmen kívül hagytam a szinte átdöfő tekintetet.
Mikor aztán távozott sóhajtva vetettem hanyatt magam az ágyon.
- Muszáj? – néztem Ana-ra elhúzva a szám. – Nem tudod lemondani? – próbáltam visszahúzni, de már éreztem, hogy a kötelességtudat nem hagyja nyugodni, így végül egy csók után elengedtem, csak a tekintetemmel követtem ringó csípőjét, ahogy a fürdőbe ment felöltözni.
- Én is felöltözöm akkor. – ugrottam ki az ágyból, de körülnézve rájöttem, hogy nincs sehol a ruhám. – Te vitted ki? – néztem Ana-ra. – Vagy……csak nem? – emelkedett gyanakodva a hangom. – Ugye nem? – kérdeztem ismét kicsit elvörösödve. – Na jó! Én most elmegyek letussolni és megteszed, hogy beküldeted a ruhámat, hogy ne pucéran rohangáljak a házban? – nyelek egyet, hogy lenyugodjak. – Aztán megyek reggelizni.
Ha sikerül ezt lerendezni, akkor egy kiadós fürdés után, tiszta ruhában indulok a konyhába és ha ott találom egy gyilkos pillantással jutalmazom a túlbuzgó testőrt.

- De. Letudom. Azonban nem fogom. Ezen az iskolán dolgozok már egy ideje, ahogy a többiek is. Mellesleg az egész környéket már lezárták… *Hadartam miközben magamra kaptam egy köntöst. Elnevettem magam a férfi arcát látva, ahogy felfogta, hogy bizony volt egy éjszakai vendégünk pár pillanatra.*
- De igen. Ő bejöhet, míg szegény takarítónőmet valószínűleg megettem volna reggelire a fejecskéjét, ha megteszi. Mellesleg engem hibáztass, allergiás vagyok a ruháimra. No meg örülj neki, hogy ki vitte és így ki tudták mosni. *Kérésére bólintok és egy futó puszit lehelve rá indulok ki. Azonban majdnem átestem a széken, amin Jimmy kivasalt ruhái voltak. *
- Ne hőzöngj… itt a ruhád. *Kiabáltam be a fürdőbe, és az ajtón belülre letettem a székkel együtt, majd becsuktam magam után. A szobámba loholva, egy gyors zuhany, hajmosás és öltözködés következett. Mintha kicseréltek volna, bár meg kell hagyni, sajgott mindenem. Fekete szoknya, harisnya, vörös blúz. Hajam már évek óta nem volt lófarokba fogva, de most igen és kicsit még nyirkos volt. Alig félóra múlva jelentem meg a konyhában, ahol Ryan a pultnál állt és egy középkorú, alacsony zömök hölgy csinálta épp a reggelit. Sonkás-tojás volt a menü és a rádióból a helyi hírek szóltak és ecsetelték a fennakadásokat a külső negyedben.*
- Jó reggelt! Köszönöm a ruhákat. *Mosolyogtam a nőre, aki csak megvonta a vállait.*
- Az úrnak mit készítsek asszonyom? *Az én kávém már kész volt, és már épp megmondtam volna, hogy nem tudom mikor Jimmy megjelent.*
- Szerintem kérdezze meg Tőle. *Biztattam egy lelkes mosollyal Jimmy felé biccentve.*
- Jó reggelt. Mit készíthetek reggelire? *Szólalt meg a nő határozottan, miközben én oldalra biccentett fejjel néztem a férfit. Nem kerülte el a tekintetem a pillantása és csak lemondóan megingattam a fejem.*
- Ne kezdjétek megint… *Figyelmeztettem mindkettőt és Ryan felém nézve bólintott. Valami nem tetszett neki, hisz ráncba szaladt a homloka.*
- Ana, a hajad… *Kezdte, de nem tudta megfogalmazni, hogy mi is olyan furcsa benne. Persze én tudtam, de csak bájosan pislogtam rá párat miközben elvettem a kommunikátorom a pultról és megnéztem a mai teendőket, találkozókat és határidőket.*
- Mindegy. Két kérdésem volna. Első, hogy szükség lesz-e a tesztekre? *Szaladt baljóslatú vigyor a képére.*
- A második, hogy van-e valami utasítás mielőtt távozunk? *Fejem ingatva tekintettem Jimmyre és valamiért vonzott a másik. Így ha eddig nem tette meg, hát én magam mentem oda hozzá.*
- Nem hiszem, de talán kérdezd meg Tőle. *Vontam meg könnyedén a vállam és Ryan csak felvont szemöldökkel tekintett a férfire. *
- Egy vagy két nap alatt szeretnél elbukni?

A tusolás már igazán rám fért és az is megnyugtatott, hogy közben a ruhám is megkerült, mert el tudtam volna képzelni Ryan-ról, hogy valami kis gonoszkodást azért beiktat, például eltűnteti a ruhámat valami ártatlan indokot kitalálva.
Mikor aztán patyolat tisztán a konyha felé indultam, már az ajtóban megéreztem a finom illatokat, amire összeszaladt a nyál a számban.
- Jó reggelt! – mosolyogtam a csodásan kinéző Ana-ra és a konyhában sürgölődő nőre, aki gondolom valami házvezetőnő féle lehetett, majd egy villanással a testőrt is figyelemre méltattam.
- Jó lesz nekem is, aminek ilyen csodás illata van. – válaszoltam farkas éhesen, majd a nőre nézve lemondóan sóhajtottam. – Én nem kezdek semmit.
~ Csak folytatjuk, nem igaz? ~ éreztem magamon a férfi pillantását.
Én is Ana-ra fordítottam a tekintetem, hiszen annyira jó állt neki, hogy most másként fogta össze a haját, de végül is szerintem minden jól állt neki, így nem tudtam min akadt fenn Ryan.
Talán nehezen viseli a változásokat, de hát ez az ő baja.
Már az asztalnál ültem, mikor megütötte a fülemet a férfi kérdése, amihez olyan hangsúly társult, ami felkeltette a gyanakvásomat, hogy valami készül ellenem, és valószínűleg nem fog tetszeni, ha neki igen.
Elkaptam Ana tekintetét és kérdőn húztam fel a szemöldököm, mert jó lett volna tudni, hogy miről is van szó, habár rémlett, hogy tegnap beszélt valami tesztekről, de hát akkor még nem igen kötött le a téma.
- Talán megtudhatnék valami közelebbit erről az egészről, ha már rólam van szó? – néztem hol az egyikre, hol a másikra. – Elbukni? Álmodozz csak barátom, álmodozz! Az nem az én műfajom, és bár nem tudom miről van szó, állok elébe, essünk túl rajta minél előbb. – ágaskodott bennem a férfi büszkeség azonnal, de gondolom pont ez volt a célja Ryan-nak az egésszel.
- Egyébként én is húzok a szállásomra, hogy összeszedjek pár dolgot és minél előbb munkához láthassak majd. – teszem hozzá Ana-nak, mert nem szeretném ha azt hinné, hogy a történtek után itt fogom lopni a napot nála. Most már nem csak az ajánlata miatt, hanem személyes okok miatt is szeretem volna elvégezni ezt a munkát.

*Jimmy válaszára a nő, töltött egy bögre kávét és újabb adag tojást kezdet el verni,majd sonkát szeletelni. Nem beszélt, csak a munkáját végezte. No meg, feltételezte, hogy illat alapján bárki megmondja, hogy mi készül. Ha meg nem, akkor van annyi sütnivalója, hogy belekukkantson a serpenyőbe, ami még véletlen sincs lefedve. A bögrémet megfogva társultam Jimmyhez vele szembe, miután elé raktam az Ő kávéját is. Az enyém kész volt, de Jimmynek bizony be kell édesítenie ha, nem akar epét inni. A kérdésére én csak mosolyogtam, míg Ryan horkantott egyet.*
- Nem figyeltél tegnap…
- Nem. Semmi közöd nincs hozzá, majd időben meg fogod tudni. *Nem meglepő számomra, hogy ugyan abban a pillanatban szólaltunk meg Ryannel, így egymást keresztezték a mondataink. Ám Ryan kihívására csak pislogtam párat hátra és még a kezem is megállt, ahogy bele akartam inni a poharamba. De ettől már csak Jimmy reakciója volt meglepőt. Szemeimet forgatva tettem le a poharam, és kissé oldalra fordulva intéztem szavaim mindkettő felé.*
- Ryan, fogd vissza magad. Te pedig, ne menj bele olyanba, amiről nem tudod, hogy mire megy ki. Másodszor pedig, csak megjegyezném, hogy olyanak vagytok, mint a kakasok a szemétdombon. Ez az Én házam, szóval ha elintézni valótok van egymással tegyétek máshol. Harmadszor pedig, egyikőtök se felejtse el, hogy itt még mindig az Én szavam dönt. Negyedszer pedig, az éjszaka ellenére Jimmynek van egy feladata és addig még ezt nem teljesíti, avagy nem adja fel, én CSAK a megbízója vagyok. *Nem voltam goromba. Semmi kedvem nem volt elrontani a reggelt, így ezek csak száraz tények voltak melyjel mindannyian tisztában voltak. Jimmy szavaira elmosolyodtam, bár nem értettem miért erősíti meg azt amiben már megegyeztünk.*
- Rendben. Ryan, ma te vezeted a szolgálatit. A sofőr pedig az Én kocsimmal elviszi Jimmyt. Nem egy nagy szám, de ha anyuhoz megyek nem szeretek feltűnést kelteni és a szolgálatira ma szükségem van. Sajnálom. *Egészítettem ki Jimmy felé.*
- Ellenőrizd, hogy minden rendben van-e a helyszínnel. Ha pedig Jimmy elhagyta a házat, gondoskodj Róla, hogy semmilyen nyoma ne maradjon, hogy itt járt.
- Ez nem jó ötlet… *Vágot a szavamba Ryan. Kicsit sem bízott a másikba.*
- De igen, az. Nem szeretném, ha kitudódna, és ezzel veszélybe kerülne Franko, vagy akár Jimmy. *Tekintettem a férfire, megerősítést várva, hogy nem bánja, hogy ha minden nyomot eltüntetek a saját érdekében.*
- Azonban a TE biztonságodnak nem tesz jót. Ha valami történik és nem marad nyoma…
- Elég legyen most már. Az éjszakát is túléltem, még ha kis izomlázzal is… *Csattantam fel, de nyomban el is pirultam a szavaim miatt. Nem volt kérdés, hogy nem épp futni voltam az éjszaka.*
- Igen, észrevettem. De ha már Te nem tudsz gondolkodni, akkor hadd tegyem meg Én. Könyörgöm Anastasia, egy idegen férfivel voltál, akiről semmit nem tudsz. De ez egy dolog, a te életed és a te dolgod, hogy kinek hagyod, hogy ágyba cipeljen. Azonban ott is maradtál. A riasztó rendszer nem véletlen van beszerelve. Úgy bementem, hogy még csak meg sem mozdultatok… ennyi erővel bárki bemehetett volna. *Túrt a hajába kissé kétségbe esetten. Nem láttam még ilyennek, bár sosem aludtam a szobámon kívül. Szavaira elszégyelltem magam egy pillanatra, de felállva neki dőltem a székemnek karba tett kézzel.*
- Ryan. Most a külső behatolástól tartasz vagy Jimmytől? Mert ha a külsőtől, akkor azt tanácsolom, hogy nézz szét az embereid tájékán, hisz ha mellettük be jön valaki, akkor cserére szorulnak. Ha pedig Jimmytől, akkor a lehető legjobb volt nem bekapcsolnom a riasztót. Így ha baj lett volna fél perc alatt be jutsz. De ha beriasztom, mire lekéred, hogy melyik kódot aktiváltam addigra már késő. De ezt majd megvitatjuk út közbe. Ha megbocsájtasz, szeretnék megreggelizni és lehetőleg még nyugodt állapotomban.

Közben megkaptam a kávémat Ana-tól, de a következő pillanatban meglepődve pislogok fel, mikor szinte egyszerre szólalnak meg a kérdésemre, és egyikőjük válasza sem nyugtatott meg.
Csendben hallgattam aztán a nő szavait, amelyben persze nagyon is igaza volt, hiszen tényleg úgy viselkedtünk, de hát ez már csak így működik. Azt mondják két dudás nem fér meg egy csárdában és ez most nagyon is iga volt.
- Oké! – emeltem fel Ana-ra mosolyogva a kezem. – Felfogtam és én nem húzom tovább az agyát……itt. Tényleg nem a te házad erre a legalkalmasabb. – értek vele egyet és most nem nézek a testőrre, csak belesomolygok a poharamba. – De azért megjegyezném, hogy nem tartok a tesztjeitől, ezért mentem bele látatlanul. – vontam meg a vállam. – És ezzel befejeztem. – húztam be a nyakam színészkedve, nehogy megint fejmosást kapjak érte.
- Ana, nem kell engem fuvarozgatni! – ráztam meg a fejem. – Van nekem két jó lábam és meg tudom oldani, hogy eljussak a szállásomig, nyugodtan vidd csak a sofőröd. – igyekeztem lebeszélni róla. – Van neked elég dolgod és nem kell velem is foglalkoznod.
Aztán persze megint csak vita kerekedett Anastasia és Ryan között arról, hogy ne maradjon nyoma az ottlétemnek és bár mindkét álláspontot megértettem, nem volt vitás, hogy kinek a pártját fogom, ha már a nő kérdő tekintete válaszra sarkallt.
- Hát az tényleg nem lenne jó. – bólintottam, bár nem hiszem, hogy ez lenne a nyomós indok, de persze a testőrnek ez nem volt elég. – Már bocs Ryan, de ha alattomos szándékaim lettek volna, akkor te már rég lekésted volna a közbeavatkozást, így nem hiszem, hogy nagy jelentősége lenne egy delete gomb megnyomásának a tegnapi éjszakáról. Neked is jobb, ha az egész nem is történt meg, nem igaz?
Szerintem ő is tisztában volt vele, hogy nem dicsérnék meg, még akkor is, ha erre a Protector asszony utasította. Van, amit felülírnak a biztonsági szabályok.
Részben persze igaza volt, de részben nem és erre Anastasia rögtön rá is mutatott.
Nem akartam beleszólni ebbe, ez az ő dolguk volt, még ha miattam is robbant ki, de végül a hatalmi szó lezárta a beszélgetést, és közben a reggeli is feltálalásra került.
- Így is van, reggelizzünk! – ragadtam meg a villát és a kést, mert más egy tehenet is feltudtam volna falni. – Idegeskedni meg ráérsz utána is. –vigyorogtam rá, de aztán végigsimítottam a kezén. – Persze csak vicceltem. – ráztam meg a fejem, majd az ételre vetettem magam. – Asszonyom, ez nagyon finom! – emeltem fel a házvezetőnő felé a felemelt hüvelykujjam.

- Tegnap kocsival érkeztél és van egy olyan érzésem, hogy nem önszántadból. Így ma így is távozol, mármint ami a kocsi részét illeti. Ha legközelebb a saját lábadon jössz, akkor úgy is távozol.* Néztem a férfire határozottan. Már sehol sincs az a kezeslábas nőszemély akit tegnap este ismert meg. *
- Az, hogy nincs nyoma, még nem azt jelenti, hogy nem történt meg. *Felelte Ryan Jimmynek a fogai közt szűrve. Komolyan kezdet érdekelni, hogy ezeknek itt mi bajuk. De nem most. Erre végkép nincs időm és az idegeimre később is szükségem van. *
- Továbbra is az a véleményem… *Kezdte Ryan, mire én csak ösztönösen a hajamba túrtam volna, ha az épp nem lett volna összefogva. Így csak végig simítottam a gumiig. Fejem ingatva sóhajtottam egyet, ami benne akasztotta a szót.*
- Akkor elmondom érthetőbben. Kivonszolod magad a konyhából, elintézed, amit kértem, de ha úgy jobban megy, akkor értelmezd parancsnak. ÉS most az egyszer úgy viselkedsz, ahogy bármelyik alkalmazott. Nem kérdezel, nem nyilvánítasz véleményt, mert jelenleg nem érdekel Ryan. Csak egyszerűen megteszed. * Közben halottam, ahogy a tányérok az asztalra kerülnek és újból helyet foglaltam. *
- Nem hiszem, hogy örülnél, ha rád szabadítanám Skater kisasszonyt, hogy tegyen rendet. *Még engem is kirázott a hideg a gondolatra, de ez nem látszott rajtam hisz csak mosolyogtam egyet Jimmyre, így Ryan arcát sem láttam.*
- Most pedig mehetsz. *Jegyeztem meg, de hát a lelkes takarítónő kapott is az alkalmon és elvette a szavaim élét.*
- Na gyere te gorilla. Állj őrt az ajtóba, nehogy véletlen játszadozni kezdjek a játékaiddal miközben takarítok. És ezzel távoztak, ám Jimmy szavaira visszafordult egy pillanatra.*
- Örülök, hogy ízlik.*S már ott sem voltak. Evőeszközökkel a kezemben kezdtem Jimmyhez beszélni, így hogy már ketten voltunk.*
- A tesztek arra szolgálnak, hogy mennyire vagy megbízható. Az egyetlen buktatója az egésznek, hogy ezt akkor szokta Ryan alkalmazni, ha hosszú távú kapcsolat van kilátásban. Azonban valamiért nem képes megérteni, hogy egy éjszaka után nem kezdek el virágokról meg fehérruháról ábrándozni. *Magyaráztam el két falat között.*

Mivel aztán határozottan le lettem torkolva a szállításom ügyében, így végü nem vitatkoztam, hiszen láttam, hogy most már Anastasia megint az a céltudatos és határozott nőszemély, akit tegnap napközben megismertem.
- Rendben, akkor enyém a fuvar. – egyeztem bele.
Nagyon igyekeztem, hogy Ryan megfegyelmezése közben egy arcizmom se ránduljon, hiszen megígértem Ana-nak, hogy befejeztem a szkanderezést a testőrrel…..legalábbis a házában, de azért belől nagyon mosolyogtam, hogy a nagy ember nem tudja mikor kell befognia a száját.
Bár azt nem tudtam, hogy ki az a Skater kisasszony, de elég fenyegetően hangzott ahhoz, hogy Ryan-ba fullassza a szót, ráadásul elég kurtán ki is adta Ana az útját, amivel nem lett volna szerencsés most vitatkoznia.
Ám bár, lehet, hogy megtette volna, de a házvezetőnő, aki ezek szerint sokkal empatikusabb volt, vagy csak jobban megérezte a feszültséget, hamar elvonszolta magával.
Mikor aztán kettesben maradva Ana felvilágosított a tesz mibenlétéről, már kezdett derengeni, hogy tegnap ezt már hallottam, csak hát akkor még nem tudtam, hogy ez még rám is vonatkozhat majd.
- Óóó! – nyeltem le a számban lévő falatot kicsit zavartan. – Ez érdekes lenne! – néztem vidám szikrákkal a szememben a nőre. – Ugyanis én totál megbízhatatlan lennék a teszt szerint és még a 200 méteres közeledbe sem engednének szerintem, nem, hogy testközelbe. – vigyorogtam rá. Így nem tartom jó ötletnek, hogy alá vessenek valami mélyreható elemzésnek. – ráztam meg a fejem. – Bár azért én azt az egy éjszakát még megismételném, ha éppen alkalom adódna rá. – érintettem meg finoman a kezét.
Aztán viszont az óra nem kegyelmezett nekünk, hiszen Ana-nak mennie kellet és én sem lophattam a napot, így bekaptam még az utolsó falatokat, összekaptam a ruhámat, majd egy forró búcsú csókot váltva Ana-val leparkoltam a testőr előtt.
- Kérem a pisztolyomat. – nyújtottam érte a kezem.
Ha megkaptam, akkor a helyére csúsztattam és rávigyorogva Ryan-ra bevágtam magam az előállt autóba, mely a szállásomra visszaszállított, hogy én is munkához lássak.

//Köszönöm a játékot – nagyon-nagyon élveztem //

*Szavaira összevontam a szemöldököm, és akaratlanul is elnevettem magam a választékos fogalmazásán.*
- Azt hiszem ilyen hmmm… burkoltan és finoman még nem közölte senki, hogy szó sem lehet komolyabb folytatásról. *Ingattam meg a fejem. De nem bántam. Nekem most egyáltalán nem hiányzott a por vihar a sajtóval és senki mással sem. Hamar megtanultam, hogy egy ideig minden maradhat titokban, azonban az nagyon gyorsan ki is derül. A folytatásra azonban összevontam a szemöldököm és eszembe se jutott elhúzni a kezem.*
- Valóban Mr. O’Connor? Ez esetben azt tanácsolom, hogy gyúrjon egy kicsit a meggyőző képességére. * Hangomban ott volt a kihívás és a reggeli nyögve - nyelős ébredésemből még a hßlye is kitalálhatta, hogy Én legalább annyira örömöm leltem benne, mint a másik. A kommunikátorom ismét jelzet és fél kézzel megnéztem, hogy mi van már megint. *
- Hogy az a… *Kezdtem volna, de ehelyett inkább csak megráztam a fejem és elkiabáltam magam.*
- Ryan! Indulunk! *Bekaptam gyorsan még pár falatot és a nappalin végig rohanva kaptam fel a kanapéról a táskám. Visszafelé pedig igyekeztem menetközben felvenni azokat az átkozott körömcipőket. Elég érdekes látvány lehetett. De ennek ellenére megkaptam a búcsúcsókom. Ami egyenesen megdöbbentett és még egy viszlátot sem tudtam rebegni. Csak néztem, ahogy Ryan oda adja Jimmy fegyverét és bepattan az autóba. Megvontam a vállam és magam is követve a példáját beszálltam és vártuk, hogy az első kocsi elinduljon és utána mi is…

// Szint úgy //

*Kissé zabosan viharoztam be a házamba. Még mindig nem sikerült túl tennem magam azon, hogy a Kapitány már másodjára űz belőlem csúfos tréfát. Egyenesen a fürdőbe rohantam, miközben a táskámat ledobtam a nappaliban és sikálni kezdtem a számokat a melleimről. Addig sikáltam, míg le nem jött, hiába fájt és volt már rák vörös. Mikor végeztem csak egy pólót és egy rövidnadrágot kaptam magamra és a gépemmel visszatértem a nappaliba. A kanapéra levetettem magam, és egy könyvet nyitottam meg, hogy eltereljem a gondolataimat. De csak nem sikerült szabadulnom Tőle és a táskámból előhalászva az usb sticket forgattam az ujjaim között. Nem voltam benne biztos, hogy tudni akarom-e ami rajta van… Így csak nézegettem miközben érveket kezdtem el sorolni a megtekintése ellen és mellett is.*