Argus Magánnyomozó-iroda

- Érdekes vágyaid vannak - fintorogtam, bár sejtettem, hogy nem komolyan mondja - Ha tényleg úgy odavan érted, ki fog borulni. Ha másért nem is, ezért tuti kinyír majd.
Megközelítettem a pizzát, és elvettem egy szeletet. Gyanakodva méregettem, ujjammal megböktem rajta valamit. Gombának tűnt. Leszedtem, és a farkasnak dobtam.
- Mondtam nekik, hogy csak a felére kérek ilyesmit.. - morogtam, megszemlélve a pizzát - Na mindegy.
Ettem egy harapást, és mivel a laposüvegem szép gömb alakban pihent az íróasztalon, valami gyümölcsös vacakkal öblítettem le.
- Sakkban kell tartani Jasont. Ha például bebizonyítom, hogy övé volt a szállítmány, akkor az információt elrejthetem valahol. Utána megmondom neki, hogy a halálom, vagy a téged ért bántalom esetén megkapja az összes nagy újság. ennyi az egész. Ő sem legyőzhetetlen.

Mosolyogva szemléltem, ahogy szinte vért izzadt a gombával való harc közben.
- Sakkban van ő már tartva... meg én is általa. Ha még sokáig csak szédítem, egyszer komolyan rámtámad... és nem a kellemesebb módon... - Gondoltam itt arra, hogy nem megölni akar majd. - A fiú miatt viszont aggódom. Ha az, akinek tűnt, meggyülhet vele a bajunk. - A pizzám szélép Shivának adtam. Ahhoz képest, hogy nem az ilyen... gyorséttermi kajához volt szokva élvezettel és mérték nélkül gyűrte le ezt is

Megint csak fintorogni tudtam.
- Rühellem az olyan pasikat, akik nem értik, mi az a nem. Pedig ha valakinek nemet mondanak, annak nyilván oka van. Na mindegy... És ha féltékenységből, beszámíthatatlanul lelőném? Csak pár évet kapnék... Nekem megérné...
Még csak nem is vicceltem. Legalábbis nem teljesen. De vajon miért nem? miért lett hirtelen ilyen fontos, ez a bosszantó, felvágós, sznob, csodálatos, gyönyörű nő? Miért? Bármi is az oka, sürgősen észhez kell térnem. amíg ilyen gondolataim vannak, ön-és közveszélyesnek számítok.

Nem akartam szóvá tenni, hogy nem kis részem van abban, hogy Jason úgy érzi, jogot formálhat rám. Hála az égnek, hogy van Blaire, akin levezetheti.
- Melletted tanúskodnék. - válaszoltam vigyorogva. - De ha jól emlékszem, a nem a te szótáradban se kapott előkelő helyet. - Vettem ki újabb szelet pizzát a dobozból.
- És azért vagyok ilyen fontos neked, mert még nem múlt el a szex hatása. De ne aggódj, el fog. - mondtam szinte tele szájjal, kissé megbántódva.

Vállat vontam, és ettem még egy falatot.
- De én megkaptalak. Van, aki jól csinálja a nem figyelmen kívül hagyását, és van, aki kevésbé jól. Mindig tudni kell, melyik helyzet reménytelen. És az, hogy egy olyan csodás nő, mint te, összeálljon egy olyan nyálas ficsúrral... Hát, erre nem láttam sok esélyt.
Még egy gyanús állagú valamit dobtam a farkasnak, aztán meglepetten felnéztem.
- Hé... Ez nem tisztességes. Én nem látok bele a te fejedbe.
Letettem a szeletet, odamentem a nőhöz, és leguggoltam elé.
- Tudom, szörnyű, de azt kicsit azt kívánom, bár igazad lenne. sokkal egyszerűbb lenne mindkettőnknek. De nincs igazad. Megkaptalak, és még midig ugyanúgy vonzol, mint előtte.

Csak mikor rám szólt kezdtem felismerni, hogy csak gondolt arra, hogy fontos lettem neki, és ez zavarja.
- Sajnálom... eddig... még sose voltam képes ilyesmire. Ez még nekem is új. - Szomorodtam el. És nem csak a képességem miatt, hanem azért is, amit megtudtam általa. Talán jobb lenne, ha elidegeníteném magamtól a férfit. - Ez nem számít semmit. Megtörtént, jó volt, de ennyi. Nekem könnyű, mert nem viszonzom az érzéseidet. Ennyi volt. Mindenki megy a maga útjára és majd kihevered. - Álltam fel és nyúltam a táskámért. - Amíg a helyzet nem javul, a szakmai kapcsolatunk se állhat fenn. A pénzt azért megkapod. - Talán az aggodalom, talán a sértettség beszélt belőlem, de így lesz a legjobb mindenkinek.

Dühösen dobtam félre a megkezdett a pizzaszeletet. Valami gombaszerű a szőnyegen landolt, leesett, mikor a szelet a dobozba érkezett. Felemelkedtem.
- Ugyan már! - förmedtem rá a nőre - Ezt nem eteted meg velem. Nem kell telepatának lennem, hogy tudjam, hogy hazudsz. Aki nemrég még félt, hogy ha megadja, amit akarok, utána érdektelenné válik, az nem áll elő ilyesmivel.
Az ajtó elé álltam, bár tudtam, hogy sértett nőt visszafogni, főleg, ha farkas van nála, és nem fél használni, nem egy életbiztosítás.
- Nem mész sehová. Figyelj rám. Tetszel nekem, és érzek irántad valamit. Egyelőre nem tudom, hogy mit, de az akkor se csak testi dolog. És azt is tudom, hogy nálad ugyanez van. Úgyhogy ülj le, és ne játszd itt nekem a dámát, világos? Nincs türelmem az ilyesmihez.

- Hogy mit? - Shiva mérgesen morrant. Nem, én neki nem akartam átadni a dühöm. Lecsillapítottam magam kicsit. - Még ha igazad is van, akkor sincs jogod itt tartani és így beszélni velem. De tévedsz! Az, hogy nem akarom, hogy bárkinek baja essen miattam, még nem jelenti azt, hogy kötődöm hozzád! Csak egy férfi volt akibe szerelmes voltam. És ő meggyalázott, megerőszakolt, megalázott, kihasznált, eszméletlenre vert és addig táplálkozott belőlem, míg ájultan nem estem össze.

Dühösen a falba ütöttem magam mellett. Behorpadt, és vakolatpor szitált mindenfelé. Izzó haraggal meredtem a nőre, és félreálltam az ajtóból, aztán kinyitottam. Nem tudtam kontrollálni a műkezem, és a kilincs a kezemben maradt. Használhatatlan fémkupaccá gyűrtem és a földre dobtam.
- Menj el - mondtam jeges, remegő hangon - Menj. Ha azt hiszed, ha ezek után azt hiszed, én... Azok után, hogy... Menj. Menj, és hidd továbbra is, hogy minden férfi egyforma, hogy mindenki csak bántani akar! Meg se forduljon abban az ostoba fejedben, hogy valaki tényleg magadért szerethet! Menj már el!

Összerezzentem, ahogy a falba ütött. Megijedtem. Ahogy... Ahogy beszélt velem. Rég fájt így bármi is. Összeszedtem a holmimat és Shivával a nyomomban, némán és olyan gyorsan hagytam el a szobát, amilyen gyorsan csak tudtam. Csak mikor már az épületből kiértem kezdett hullani a könnyem. Leintettem egy taxit és beszálltam. Nem bírtam tovább. Hangosan zokogni kezdtem, így adtam meg az úti célt.


//Köszönöm a játékot! //

Hagytam elmenni. Amikor eltűnt a folyosón, becsaptam a használhatatlanná vált ajtót. Akkorát dörrent, akár egy ágyú. Az asztalhoz léptem, és ordítva lecsaptam rá. Fülsértő reccsenéssel tört ketté, és omlott magába. Félrelöktem, és nekicsattant a falnak. Utána mentem, kivettem egy teli üveg, bontatlan vodkát. Letörtem a tetejét, és nem is figyelve arra, hogy megvágja-e a szám a törött üveg, a felét egy hajtásra megittam. Aztán félredobtam, és csörömpölve tört szét a falon.
Az ablakhoz léptem. Épp láttam elhúzni a taxit. Hallottam Morgana hangját, és hallottam a sírást is. Az ablaküvegbe öklöztem, és az ripityára tört. Lenéztem a kezemre. Vér ömlött belőle. Nem a műkezem volt az...
Leroskadtam a fal tövébe, és magam elé meredtem.

//ÉN is köszönöm, nagyon jó volt! //

Mivel már úgy éreztem jó nyomon vagyunk, itt volt az ideje pár kérdést és egy életbevágó ajánlatot tenni a magánnyomozónak, hiszen nem valószínű, hogy kockára teszi az életét, hogy titokban tartsa a megbízóját, ha szorul a nyaka körül a hurok. Ezen a környéken senki nem ennyire becsületes.
Most egyelőre egy jól jövedelmező ajánlattal keresem meg, de ha meglepő módon ezt elutasítaná, akkor jöhet más módszer is.
Azért a biztonság kedvéért magammal hoztam Arkangyalt, de lent hagytam az utcán, mert nem akartam egyelőre fenyegetést sugallni a fickó felé.
Felballagtam az irodához és illedelmesen bekopogtam, hiszen tanultam én jómodort.

Hallottam, hogy jön valaki. Kihúztam a fiókot és ellenőriztem, hogy a helyén van-e a plazmavetőm. Ebben a városban nem lehet elég óvatos az ember. Aztán vártam, és nemsokára felhangzott a kopogás.
Felálltam és ajtót nyitottam. Egy magas, jóképű, szőke fiatal srác állt a küszöbömön. Mintha nemrég hallottam volna egy hasonlóról... Érdekes véletlen.
- Üdv - mondtam tartózkodóan - Miben segíthetek?
Félreálltam, hogy beléphessen a kis irodába. A bútorzat teljesen új volt: nemég azon töltöttem ki a dühömet, és mint kiderült, erősebb vagyok, mint az ácsolt fa. Vagy a vasbeton. De a lyukkal a falban még nem kezdtem semmit, látszott rajta keresztül egy vízcső.

Miután egy hozzám képest idősebbnek tűnő, termetes fószer ajtót nyitott, szépen elsétáltam mellette, majd kényelembe helyeztem magam az asztal előtti széken, aztán bár biztos voltam benne, hogy ő az, azért tisztába szerettem volna rakni a dolgokat.
- Ha te vagy Matt Kyle, akkor sok mindenben. - néztem rá vigyorogva. - Üzleti ügyben jöttem, ami mindkettőnk számára előnyös is lehet, ha van egy kis sütnivalód és meg tudunk egyezni. - dőltem hátra és vártam, hogy esetleg leül vagy valami, aztán folytattam.
- Pár információra lenne szükségem, arról a személyről, akinek a megbízásából felrobbantottál egy raktárat. - vágtam bele a közepébe, természetesen árgus szemekkel figyelve a reakcióját, bár kifelé teljesen közömbösnek tűntem. - És ezért a tulajdonos nagylelkűen eltekint a felelősségre vonásodtól és még egy kis pénz is kereshetsz vele. - folytattam remélve, hogy hamar és gyorsan végzünk.

Leültem a sráccal szemben, az új székbe, és hallgattam, amit mond. Közben tökéletesen közömbös arcot vágtam, még akkor is, amikor elárulta, hogy tudja, hogyan történt a raktárrobbanás. Amikor elhallgatott, kis ideig csak néztem, aztán elvigyorodtam.
- Ja értem... Valaki felbérelt, ugye? Figyelj, én értem, hogy az állástalan színészek élete nehéz, de ha keményfiút akarsz játszani, szerintem sokkal meggyőzőbbnek kéne lenned. Egyébként a Holdon van egy nagyon jó színház, ajánlom figyelmedbe. De most komolyan... Miért robbantottam volna fel én bármit is, kölyök? Magánkopó vagyok, nem terrorista, vagy bérgyilkos, vagy ilyesmi. Ezt a hülyeséget - nevettem - Na figyelj, kapsz tíz dolcsit, ha békén hagysz, mert megnevettettél. De aztán tűnés, nincs most se kedvem, se időm veled foglalkozni... Robbantás... Hát ez feldobta a napomat...

Nagyot sóhajtottam mikor egy arcrándulás nélkül letagadta az egészet, sőt még egy jópofa színjátékot is kerekített hozzá, eljátszva az értetlent.
- Neked lenne az jó, ha én most egy színész lennék, de pechedre nem vagyok az. - rántottam egyet a vállamon közben, de még mindig reménykedtem, hogy hamar megjön az esze és megegyezünk. - És hidd el, ez egy nagyszerű ajánlat a részedre, és bár nem tudod ki a megbízóm, biztosíthatlak, hogy ez az egyetlen elfogadható is, ha élve akarod megúszni. Én a helyedben, nem játszadoznék, tudom, hogy te voltál, ezt kár tagadni. Igaz a helyszínen nem hagytál nyomokat és ez igen szép teljesítmény egy magánkopótól, de most már a srácok megismernének, még ha sötét is volt, másrészt a biztonsági őr is emlékszik rád. - vigyorogtam rá, bár ez utóbbi egyelőre blöff volt, de végül is az Elnök elég hatásosan tud megfenyegetni valakit. - Nekem csak egy név kell. - győzködtem, hiszen nem hittem, hogy érdeke lenne, hogy ezek után is titkolja azt, nem tűnt a becsület mintaképének. - Ha megkapom, elfelejtem a nevedet és kapsz egy köteg pénzt is.

Jól eljátszott meglepetéssel néztem rá.
- Na várj csak... Akkor te ezt a stílust komolyan nyomod? Jézusom, öreg... De hát, te tudod. Na figyelj, de nagyon, mert csak egyszer mondom el. Halvány lövésem sincs róla, miről beszélsz, biztonsági őrt meg vagy százat ismerek, és nyilván mind emlékszik az arcomra, mert sokkal együtt iszogatok, páran meg régi kollégáim még a Rendfenntartóktól. - reméltem, hogy megérti a nagyon burkolt célzást arra nézvést, hogy kiknek kell elszámolnia, ha nagyon erősködik - De adok egy jó tanácsot. Ne higgy el mindent, amiről ijedt kisgyerekek azt állítják, hogy látták a sötétben, mert azon fogod kapni magad, hogy legközelebb a mumust vagy a fogtündért akarod megfenyegetni. A megbízód meg engem nem érdekel, ha meg akar ölni, az az ő baja, majd rájön, hogy az nehezebb, mint hinné. Ja, és egy név: Winston Churchhill. De lehet Abraham Lincoln is, amelyik jobban tetszik. És most tűnés a francba, nem érek rá a hülyeségedre.

Most már kezdett a fickó gyanús lenni. Egy ilyen lepukkant környéken és helyen él, nem látszik, hogy felvetné a pénz, bár a bútor most vadi újnak tűnik, ami azt jelzi, hogy nem rég valahonnan szép pénz akaszthatott le és ennek ellenére, nem él a lehetőséggel, hanem hülyére akar venni. Ez azért keményen szöget ütött a fejembe, hiszen ilyet az ember már nem pénzért csinál, hanem bajtársiasságból, becsületből, szerelemből..... Érdekes!
Most már leolvadt az arcomról az eddig kedélyesnek számító vigyorgás és bár valószínűleg lebecsült a koromnál fogva, már sok hasonlóval volt dolgom.
- Rendben! - biccentettem miközben előre hajoltam a széken. - Akkor kénytelen leszek a megbízómnak erről beszámolni, meg amit megtudtam, a csinos látogatójáról és annak kis házikedvencéről. Bár nincs bizonyítékom, hogy ő is benne van, a megbízóm biztos érdekesnek fogja találni. - álltam fel és léptem párat az ajtó felé, megpróbálva kiugrasztani a nyulat a bokorból.

A homlokomat ráncoltam.
- Nem pontosan értem, milyen csinos látogatóról beszélsz. De ez már a te dolgod. azt nem tudom, ki a megbízód, és azt sem, hogy mit fog szólni, amikor kiderül, mennyire félreinformáltad, de ez a ti bajotok. Legalább megtanulja, hogy ne utcakölykökkel dolgoztasson, hanem hivatásos kopókkal.
Amikor az ajtó felé indult, elvigyorodtam. Komolyan azt hiszi, hogy ezzel az ősrégi trükkel fog rábírni arra, hogy beszéljek?
- Vigyázz a seggedre kifelé, az ajtó erősen csapódik - szóltam utána.
Kíváncsi voltam, vajon valóban kimegy-e. Akkor semmire nem szerzett semmilyen bizonyítékot, és ennyi, nincs semmi a kezében, csak pár sejtés. Vagy visszafordul, és akkor még többet veszít amúgy is kevés tekintélyéből.

Megtorpantam! Majd lassan visszafordultam a férfi felé és egyrészt kíváncsian felhúztam a szemöldököm, másrészt fel is dühített, hogy megnehezíti a dolgomat…..feleslegesen.
- A megbízom nagyon is jól tudja, miért fordult pont hozzám, de azt nem tudom, hogy te honnan tudod ki vagyok. – nézek rá kérdőn és lépek vissza pár lépést, hogy most az asztalánál álljak. – Félre pedig nem informálom, csak azt kapja, amit alá is tudok támasztani, ne félj, de gondolom Morgana Valeur, majd meg tudja magyarázni, hogy miért is járt itt kétszer is mostanában, érdekes módon pont a robbantás előtt és után. Szóval én úgy gondolom, nem lennék olyan nyugodt a helyedben, hogy ennyire humorosan fogjam fel.
- Ja! – mosolygok rá. – És még el nem felejtem gondolatolvasó kölyköm is van, és érdekes dolgokat olvasott ki a biztonsági őr agyából. – nézek a férfira várakozóan, hátha ez megváltoztat valamit.
Ha még erre sem reagál, akkor azt hiszem az üzleti résznek reszeltek és jöhet a B terv, de ahhoz nekem kell egy kis segítség, de akkor a drága kis magánzsaru hoppon marad és jó, ha az életét megtarthatja, én meg gazdagabb leszek pár száz dolcsival.

Gúnyosan elmosolyodtam.
- Hogy honnan tudom, ki vagy? Öreg, hekus vagyok. A ruháid jók, de kopottak, mint aki sokat hordja őket, és bár tisztán tartja, kevés van neki. Odakint egy kisgyerek áll az utcán, nem lehet több tizenhétnél, és halálra unja magát. a hangja női, és dúdol valamit.
Megkocogtattam az ujjammal a fülemet.
- Nagyon jó a hallásom. Implant. Szóval valaki, aki idejön fenyegetőzni és faggatózni, és testőrnek egy tinilányt használ, az vagy hülye, vagy valami kölyökbanda tagja. Te túl öreg vagy tagnak, ebből kifolyólag gondolom, vezér vagy. Esetleg tényleg csak szimplán hülye, aki játssza az eszét, holott a húgocskájára kéne vigyáznia. Ezt már tényleg nem tudom. Hogy Az a Valér, vagy kicsoda, miért járt itt a robbanás előtt is, és után is, azt nem tudom. gondolom, rohadt sokan vannak még így vele, és az sem kizárt, hogy egy-kettőt még meg is fordult itt. tudod, ezt hívják úgy, hogy véletlen. Ami meg a biztonsági őrt illeti, mondtam már: egy egész rakást ismerek. Ha a telepata kölyköd, már ha tényleg van, látott az emlékei közt engem, annak az az oka, hogy ismerem. Kész, rejtély megoldva. Szerintem nem volt túl bonyolult. És most húzz már el a fenébe, mielőtt a kiscsajt kintről kinézi magának valami pedofil... Ez rossz környék.

El kell ismernem, nem egy elveszett ember ez a magánszimat, hiszen elég jó következtetéseket vont le, bár azért azt sem zártam ki, hogy hallott már rólam a munkája során. Mindenesetre szépen levezette ez tény.
- Arkangyal tud magára vigyázni. – vontam meg a vállam. – Inkább azt félteném, aki van olyan hülye és beleköt. Egyébként gratulálok, talált, süllyedt, én vagyok a főnök.
A további hantázására már csak lemondóan sóhajtottam és megforgattam a szemeimet.
- Rossz a szöveg haver! Azt a tyúkot te nem felejtetted volna el semmi pénzért ebben biztos vagyok, így más oka van annak, hogy ennyire vehemensen tagadod, hogy ismered. Ebből is látszik, hogy hantázol. – Különben sincs oly an ügyfélforgalmad, hogy egy szimpla nőcske ne tűnne fel ha belibeg ide, nem egy ilyen bombázó. Tagadsz és sóderolsz, így tudom, hogy van mit titkolnod és mivel a pénz sem érdekel, így más van a háttérben. – vonom meg ismét a vállam. – Én nem vagyok verőlegény, nem ebből élek, de amit akarok, azt megtudom, hidd el. Nem most láttál utoljára. – vigyorogtam a képébe és elrejtve a bosszúságomat, hogy jöhetek majd még egyszer, kisétáltam az ajtón.

//Köszönöm a játékot, de jövök vissza hamar //

Magamban el kellett ismernem, hogy elég jól a lényegre tapintott. De semmi nem volt a kezében, egyetlen bizonyíték sem. De ez nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Egy gondolatolvasót említett, ami pedig elég nagy gondot okozhat a későbbiekben... De én is ismertem egy ilyet. Csak épp a hátam közepére sem hiányzott, hogy szóba álljak vele, arról nem is beszélve, hogy ő még nagyon tapasztalatlan volt ebben. Hát, ez így érdekes lesz...
Mogorván néztem a kölyök után, és már nem válaszoltam neki semmire. Aztán még ennél is mogorvábban kotortam elő a kommunikátoromat, hogy egy biztonságos vonalon üzenetet küldjek Morganának.

//Én is köszönöm a játékot! //

Útban a zsaru irodája felé, folytatom Luke felhomályosítását, hogy tudja mi lesz a dolga.
- Te marad a háttérben, olyan távol, amennyire csak még tudod használni a képességedet. Nem kell, hogy a tűzvonalban legyél. - nézek rá komolyan, mert tényleg nem akarom, hogy baja essen több okból sem, de ez mindegy. - Persze lesz melletted egy srác, hogy azért nehogy meggondold magad idő előtt. - figyelmeztetem. - Gondolom nem fog nekünk örülni, ezért megyünk többen, de nem akarunk balhét, ha nem muszáj. - ingatom meg a fejem, mert én sem vagyok elragadtatva a dologtól. - Aztán, ha meggyőztük, hogy maradjon nyugton, majd kérdéseket teszek fel neki, amire remélhetőleg, ha nem is válaszol, a gondolatait nem tudja ennyire kordában tartani, így megtudhatod azt, ki volt a megbízó. Ha név nem is, valami azonosító mindenképpen kell. - tettem hozzá. - esetleg, ha be sem kell jönnöd, az ajtó előtt is megoldhatod. - néztem rá reménykedve. - Akkor lennél a legnagyobb biztonságban és én majd Ragyásra fogom, hogy a telepata. - jut eszembe egy jó átverési lehetőség is. - Mit mondasz?
Aztán nem sokkal később már a folyosón trappolunk, mert már mondta, hogy spéci a hallása, így titkolni a jelenlétünket semmi értelme.

-Öt méter - emlékezteti Paul-t két ásítás közt - ha annál nem tudsz közelebb vinni, akár haza is engedhetsz.
~Mellesleg, ha ennyi embert kell magával hoznia, kétlem, hogy a fal túloldala kívül esik a tűzvonalon. A Red Faction-ben is azok haltak meg először mindig, akik fedezékbe bújtak...~
-Amúgy, ha a magánnyomozód utánatok nézett, tudni fogja, ki van a bandádban, és ki az új fiú. - Ha erre furcsán néznek rá, megvonja a vállait, és cinikusan folytatja tovább. - Mi van? Ez a 31. század, nem az atomkor, egy sima kommunikátor ki tud lesni titeket a műholdakkal.
Aztán, ahogy meglátja, hova is mennek, és hogy is néz ki egy épület a Marson, ahol az átlagember él, kicsit megszeppen.
-Na jó...lehet nem Skynet az informátora...de azért tudhatja mire készültök, szóval jövök...vagy menjek haza? A földön abszolút nem lennék útban, jól gondold meg.