Iroda

Amets irodája.

A Sweet Dreamsben èrt a hír, hogy Matt Kyle keres engem. Felettèbb èrdekes. Mèg a vègèn valaki fèlreèrti a viszonyunkat, amennyit találkozunk.
Èrdekelt, vajon mit akar, így az irodámba kísèrtettem. Talán csak le akarja tudni a tartozását... Akár úgy, ahogy èn kèrtem, akár egy új alkuval.
Az asztalomnál ülve vártam, hogy megèrkezzen, miközben a teámat kortyolgattam.
Mikor nyílt az ajtó, szèles mosolyt villantottam.
- Micsoda meglepetès... pedig engem nehèz meglepni.

A Rezidencián azt a tájékoztatást kaptam, hogy a Királynő a Sweet Dreams nevű lebujban tartózkodik. Taxit fogtam hát, és oda repültem. Amets már várt. Gondolom, ahogy távoztam a fészkükből, azonnal szóltak neki, hogy keresem. A kémhálózat előnye...
Egy irodába kísértek. A térdhajtást mellőzve köszönésképpen biccentettem egyet, majd belefogtam a mondanivalómba.
- Engem sem könnyű meglepni, ma mégis sikerült valakinek.
Bár nem kínált hellyel, leültem, és a szemébe néztem.
- Ön lenyűgöző, Amets Királynő. Bárhová megyek, magába botlom. Árulja el, hogy csinálja ezt? Amets, aki mindenhol ott van... Vagy nevezzem inkább Ilonának?

A nèvvel meglepett, de ez az arcomon nem látszott.
- Öreg vagyok, Mr. Kyle. Rengeteg nèven ismertek. Talán Ilonakènt is. - Elöször is: Az ember lánya nem felejti el azt az alteregoját, akivel egy nap alatt vègzett, több, mint hatvan fèrfival. Ès amelyikkel szeretett egy fèrfit... Másrèszt: Ez egy megsemmisült informáciò...
Óvatosan a számhoz emeltem a csèszèt, majd elidõztem a tea aromájának èlvezetèben.
- Nyilván akar tõlem valamit Mr. Kyle. De èn csakis akkor hallgatom meg, ha mindent elmond. A forrásait ès az indokait is.

- Természetesen akarok magától valamit, máskülönben, már magára ne vegye, eszem ágában sem lenne a közelébe menni. Egy ital jól esne, ha már így rákérdezett - gúnyolódtam. - Nézze, eszem ágában sincs felfedni a forrásomat. De elmondok mindent, amit jónak látok elmondani.
Vettem egy nagy levegőt, és belekezdtem.
- Egy régi barátom nagy legendakutató volt szabadidejében. Előbb-utóbb minden ilyen ember utána jár kissé Dark Heart legendájának. Ő is ezt tette. Anyagokat gyűjtött, utána nézett ennek-annak. Tőle tudtam meg azt is, hogy egy Ilona nevű nő valamikor a középkorban egymaga végzett egy rakás férfival. Nem tagadom, rögtön Önre gondoltam, és nem volt túl nehéz ezt a gyanúmat meg is erősítenem némi történelmi forrással.
Csak az ára volt nagy, gondoltam.
- Szóval az számomra egyértelmű, hogy az a nő maga volt, és a saját erejével ölte meg a férfiakat, akik nyilván halandók voltak. Először azt hittem, a barátom itt csúszott félre, de aztán rájöttem, hogy ő ennél azért okosabb volt. Nyilván figyelembe vette a morák létezését, mielőtt Dark Heartot kiáltott. Szóval egyetlen kérdésem van: miért gondolta a barátom, hogy magának köze van Dark Hearthoz?

Felnevettem, majd intettem egy apró bárszekrèny felè, hogy a fèrfi kiszolgálhatja magát.
- A barátja... jó nyomon járt. Ez persze nem jelenti, hogy segítek. - dõltem elõre ès tettem kezeimet az asztalra. - A mi kapcsolatunk Mr. Kyle az üzleti megegyezèseken alapult eddig is. Ezen ne változtassunk. - felálltam ès megkerültem az asztalt.
- Lemondok a korábbi alkunk zálogáról, a maga èleterejènek egy rèszèröl. Jóindulatom bizonyítèka.De Darh Heartról csak akkor beszèlek, ha elárulja honnan szerezte az információt. Ami nem lètezhetne, immár háromszáz ève...

Felálltam, a bárszekrényhez léptem, és vodkát töltöttem magamnak. Visszatértem az asztalhoz, de nem ültem le, mert nem akartam alacsonyabban elhelyezkedni Ametsnél. Ha már ő a szobában a csúcsragadozó, legalább ne érezzem magam áldozatnak...
- Egy történelemkönyvből szereztem, és többet nem fogok mondani. A könyvtárak még ma is a segítségére vannak azoknak, akik érdeklődnek...
Azt nem mondtam el, hogy ez egy egészen különleges könyvtár. Bár Ms. Camilon ostobasága volt, hogy az a hely még létezik, mégsem akartam bemártani.
- Ami az üzletet illeti... Mához egy hónapra a nevem Matthew Kyle parancsnok lesz, a New London-i rendőrségi erők főparancsnoka. Nem ajánlok moragyilkos bűnözőket magának, sem félrepillantást, ha a morái odalent a városban nem bírnak magukkal. De lehet köztünk pozitív diplomáciai kapcsolat, és ez máris több, mint amit a legtöbb fejessel eddig képes volt ápolni. Jól gondolja meg.
Felhajtottam a vodkát és vártam, mit felel vajon.

Játèkosan böködtem az arcomat a mutatóujjammal, jelezve, hogy megfontolom...
- Adott egy könyv, melyet az embeteknek kellett volna elpusztítaniuk ès adott egy fèrfi, aki önszántából sose vállalná el a posztot, melyet be fog tölteni... Mr. Kyle... kèrem ne nèzzen ostobának. - lèptemfelè. - Mondok valami újat: - a fülèhez hajoltam. - Mit szólna, ha mi ketten megmentenènk az elnöknöt? - az árnyèkba ugrottam, majs ismèt az asztalnál álltam. - Phillipe nem fogja fitni hagyni... de maga az új ès a règi posztjával... Ès a barátaival...

A pohár szilánkokra robbant a kezemben, amit éles, metsző fájdalom követett. Megint megfeledkeztem róla, hogy már nincs műkarom. Elővettem egy zsebkendőt, megtöröltem a kezem és kihúztam belőle az üvegszilánkokat.
- Morgana az én gondom, és képes vagyok őt megvédeni. Jobb, ha a közelébe se megy. Mellesleg... Elárulom, hogy a maga Phillipe összecsapott Morganával, és alul maradt. Ha ott vagyok, meg is hal, de Morganában sokkal több a kegyelem, mint bennem. Ha azt akarja, hogy segítsek magának levadászni, annak a segítsége az ára, de ne tegyen úgy, mintha ezzel még maga tenne szívességet nekem, mert nem vagyok jó kedvemben, világos? Elegem van belőle, hogy mindenki hülyének néz, és azt hiszi, csak mert nem vagyok egy hatalommániás, törtető segg, már nem is érek semmit. Változnak a játékszabályok, Királynő. Mostantóűl vagy egyenrangúként kezel, vagy letehet a segítségemről. Persze anélkül is elkapja Phillipet... Csak később. Hogy Hectzor vagy Antoine vagy a fia halálával később, már nem tudom, de majd eldől.

- Vagy Morgana halálával kèsõbb... - fejeztem be az okfejtèst. A baj csak az volt, hogy a fèrfival szüksègünk volt egymásra, ès, ha õ ezt nem látta, ostoba volt.
- Maga igen pimasz... De tudom milyen szeretni. - Nehèz volt vísszafogni magam. De most szövetségesre volt szüksèg.
- Phillipe hadsereget toboroz ès egyelõre rejtõzik. Ha nem lenne helt, ahova elbújna... A maga dolga lenne meggyõzni a rendfenntartókat, Bent, a Földieket. Ha ez megfelel, elmondok mindent Dark Heartról, amit tudok. Pèldául, hogy hogyan találhatja meg. - visszaültem az asztalom mögè ès a teában kerestem nyugalmat.

Alig tudtam palástolni a döbbenetemet. Kifakadásra, dühöngésre, esetleg támadásra számítottam, de minimum lenézésre. Arra, hogy bár a büszkeségtől átitatva, de pontosan azt tegye, amit kérek tőle... Nos, ez meg sem fordult a fejemben.
Töltöttem magamnak még egy vodkát, és leültem vele szemben.
- Jack kapitánnyal nem lesz gond. Benjamin Jones... Ez márt nehezebb ügy, de azt hiszem, ha a menyasszonyára hatni tudok, nyert ügyem van. _A földi erők egyik legmagasabb rangú tisztje leszek, így ezzel sem lesz gond. Rendfben. Áll az alku.
Letettem az új poharat, egy papír zsebkendőbe csavartam vérző kezemet, és a nőre függesztettem a tekintetem.
- Hallgatom.

Mèlyet sóhajtottam. Ennek rengeteg oka volt...
- Úgy ezernyolcszáz ève törtènt valami, ami miatt el kívántam hagyni... mindent. - kezdtem mászkálni. - Nepálba utaztam... Tibetbe talán. De ez nem számít, mert úgy tartják, akinek szüksège van rá, megleli a kolostort. Fura ugye? Egy mora egy szent helyen... De õk nem ítèlkeznek. Dèmonoknak tartanak minket, morákat. De ök nem vetik meg a dèmonokat... Azt tartják, õk spirituális kapcsolatban álnak... vagy inkább èlnek Dark Hearttal.- vissza ültem a szèkembe. - A vezetõ a Kalachakra. Fogadni fogja magát... amennyiben ajándèkkal èrkezik. Az èn idõmben, mèg estikekènt ismertèk ezt a virágot. Egyetlen èvig èl... ès az idõ alatt is csak èjszaka nyílik. De az illata... - hunytam be a szemem egy percre. - A gond csak az, hogy ez a növèny majdhogynem kihalt. Kerestem jómagam is... Ès... egy helyen àllítólag èl... Egy barlangban, amit az az egyik hazatèrõ harcosom szerint egy egy szörnyeteg öriz. Az egykori New York alatt...

Nyeltem egyet. Néha még a morák létezését is nehezemre esett elhinni, nemhogy spirituális szektákét meg szörnyetegekét... De hát, úgy tűnik, nem sok választásom maradt. Ha már a szabadságomat áldoztam ezért, legalább végigmegyek az úton.
- Sok-sok éve hallottam egy helyről, amit csak az talál meg, akinek szüksége van rá, de az egy londoni utca volt, nem pedig egy kolostor - mondtam elgondolkodva - De már akkor sem hittem, hogy ilyesmi létezhet. Szóval azt mondja, valahol a Mount Everesten kell keresnem ezt a kolostort-. Ez eddig rendben is volna... Engem sokkal jobban aggaszt a barlang és az a szörny. Erről is tud mondani valamit?

Felnevettem.
- Nem Mr. Kyle. A kolostor a Karakrun hegysègben található, ha mond ez magának valamit. - fintorogtam, majd hátrdöltem a szèkben. - Van egy legenda... csakhogy èrtse miröl van szó - mondtam gúnyosan, majd belekezdtem -
A helyi lakosság körében mitikus történetek élnek a tibeti nép eredetét tekintve. E történetek szerint, három bodhiszattva – Mandzsusri, Avalokitesvara és Vadzsrapáni – szállt le a Földre, és eldöntötték, hogy az addig ember által lakatlan területet benépesítik. Az egyik isten, Avalokitesvara hím majommá változott, majd ezt követően feleségül vett egy hegyi démont, akitől hat gyereke született: három fiú és három lány. Ès ettöl.a hat gyermektöl származik Tibet nèpe... - ismèt kezembe vettem a teámat. - A Kalachakra ès papjai az ösi vallást követik, az animizmust... Ezt vallották azon a tájon, mèg a budhizmus elött. Valahogy úgy kell elkèpzelni, mint a sintoizmus ès a sámánizmus keverèkèt... a èlõ ès èlettelen lèt kapcsolatát vallja... egyfajta 'kètèletüsègben' hisznek. Hogy ezt mièrt mondtam el? - rántottam meg finoman a vállam. - Jobb, ha mindenrõl tud. Ami pedig a barlangban èlõ dèmont illeti:
Több, mint kèt mèter magas, nègy szeme van ès a testèt pikkelyek borítják. De vegye figyelembe, hogy a harcosom sokkot kapott...

Igyekeztem követni a történetet, de nekem kissé zavaros volt.
- Vajon mit árul el az az emberiségről, hogy sok nép eredettörténete vérfertőzésre alapul? - töprengtem hangosan. Mielőtt megkaphattam volna, hogy csak ez ragadt meg bennem, folytattam: - Nem ismerem a hegységet, de hála a modern technikának, nem lesz gond megtalálni. A sintoizmusról elég sokat tudok, de a sámánhitnek nem árt majd utána néznem.
Utolsó mondatára gonoszul elmosolyodtam.
- Nocsak, egy mora is kaphat sokkot? A nagy Amets harcosa megijedt egy üregi nyúltól vagy teknőstől, akinek nagy volt az árnyéka a falon?
Persze sejtettem, hogy nem erről van szó, de jó érzés volt a félelmeim egy részét gúnyként kipumpálnom magamból. A nő pedig igazán megérdemelt egy kis szurkálódást... Mondjuk, ha bárki kérdezett volna, én azt mondanám, az a kis szurkálódás legyen vasvillával, de hát az én véleményemre soha senki nem kíváncsi.
Felálltam.
- Ha más nincs, akkor én indulok is. Vissza a Földre, ahonnan jöttem... Hosszú ez a mai nap...

- Tudja Matt... Úgy döntöttem hívhatom Mattnek elvègre jô kètezer èv van köztünk. Szóval... ha nem fèlnèk, hogy e módon kíván kibùjni az egyessègünk alól... Szívböl kívánnám, hogy az az üregi nyúl rèpakènt nèzzen magára... - szèles ívben intettem.
- Mindent tud, amit tudnia kell. Távozhat! Ès adja át üdvözletem a Kalachakrának. - Most azt hinnèk, ezernyolcszáz èv távlatában nem fogják tudni ki vagyok...

- Ha répaként fog rám nézni, máris több eszem lesz, mint a katonájának - vágtam vissza nem túl elmésem, majd az ajtóhoz csörtettem- Kétezer év... Hát igen. Egyesek az okosodásra használják, mások meg... Öregedésre. De ne aggódjon... Ahhoz képest nagyon jól tartja magát.
Mivel utamra engedett, és én sem mertem már tovább feszíteni a húrt, inkább eliszkoltam, mintha én volnék a nyúl. Még jó, hogy ezt Morgana nem látta... Az ő bátor pasija menekül egy másik nő elől...

//Romváros/Barlang//

(Köszönöm a játékot, nagyon élveztem! )