Argus Magánnyomozó-iroda

Be kell, hogy valljam, élveztem a helyzetet. És most nem arról beszélek, hogy megkötöztem egy nőt, bár nem mondom, az sem volt utolsó.
- Hogy mit akarok? Mit is akarhatna egy magamfajta kis senki... Lássuk csak... mindent.
Elővettem a fiolát a királynő vérével, és megint belemártotta a tűt. A fiolára néztem, de nem láttam számottevő változást a vér mennyiségében. Amets nagyobb fegyvert adott, mint hinné...
- Neked meg a fajtádnak a kínvallatás gondolom mindennapos. Én viszont kezdő vagyok. - felemeltem a tűt - Szóval ha azt mondom, hogy minden kérdésemre válaszolsz, különben megszúrlak ezzel, az elég jó kezdet, nem? Lássuk csak, kezdjük mindjárt az elsővel... Miért akart Light holtan látni engem?

Lenézően tekintettem a férfira. Szánalmas...
- Na jó, eltekintek tőle, hogy nem vagy gyilkos és válaszolok a kérdéseidre. - Még jó móka is lehet belőle. És ugye nem kötelező igazat se mondanom. - Nem, a kínvallatás nem mindennapos, bármennyire is szeretném, ha az lenne. - Az már nem fontos melyik oldalon... kúszott mosoly az arcomra. - Egyszerű. Azért akar holtan látni mert felrobbantottad a szállítmányát és érintetted a nőjét. Utóbbit csak sejtette.

Undorodva néztem a nőre. Régen, mikor még rendfenntartó voltam, sok ilyet láttam, de már akkor sem értettem a motivációikat.
- Te beteg vagy... De hát, ezt nyilván tudod magadról. Milyen kár, hogy csak a testi bajokat tudod gyógyítani, igaz?
- Utóbbit csak sejtette... - mondtam elgondolkodva, majd elővettem a kommunikátorom. Két vagy három percig pötyögtem rajta.
- Na már most... Készítettem egy weblapot a holonetre. Amíg naponta frissítem, addig titkos marad, ha viszont velem valami történne, akkor a tartalma mindenki számára elérhető lesz. A címe jasonlightláncoskutyájánakegyetlengyengepontja.com, ami szerintem eléggé árulkodó a tartalmát illetően. Tehát, ha továbbra is titokban kívánod tartani, hogy egy egyszerű ember egy még egyszerűbb trükkel legyőzött, és főleg azt, miféle trükk volt ez, akkor a közeljövőben nekem dolgozol. Az oldalon részletes leírást és... - katt! - Most már egy fotót is találnak rólad. Biztos felismer pár szerencsés korábbi áldozatot. Vagy mindig mindenkivel végeztél? Ez már a te dolgod. Szóval... Jason számára az, ami köztem és Morgana közt történt, sejtés marad világos?

- Ügyes kis féreg vagy, mondták már? - vigyorogtam. - Ám de... A vér, amit szereztél igen ritka, lévén kábé 2000 évig kibírom a hatását. Valamint... nem számít tudják-e a gyenge pontomat. Ha menni kell, hát menni kell. Hogy a titkotokat megőrzöm-e... az már jobb kérdés. De, hogy Morgana élni fog-e, még jobb. Nem fenyegetlek. Magától patkol el, vagy Jason keze által. Persze... én meggyógyíthatnám, csak hát van ez a kötél dolog.

- Meg van az a dolog is, hogy pillanatnyilag nincs semmi erőd, különben már halott lennék. Szóval egy órácskát még elüldögélhetsz itt nyugodtan.
A hangom nyugodt volt, de belül rettegtem attól, hogy mi van, ha Morgana halálos ítéletét írtam alá azzal, hogy megmentettem a saját életem?
- Igen, igen, persze, tudom... De vajon ha meglátják a képedet, és mellé azt, amire képes vagy, senkinek nem fog eszébe jutni, hogy te egyszer megkínoztad? Mondjuk, egy morának se, aki majd megmutathatja a királynőjének a weblapot? Biztos, hogy nincs ilyen?
Nem tudtam, hogy van-e, vakon repültem. De a nagy számok törvénye alapján kellett, hogy legyen... Azt hiszem. Jó, ez blöff volt, és mindketten tudtuk, hogy az volt, de ha bejön, akkor egy szavam se lehet.
- Tegyük fel, egy mora egyszer kiszabadult a karmaid közül. Mert hát aki így szeret kínozni, az vadászik, és a vadászok hibáznak... Amit kaptál, a királynő vére volt. Rossz volna elképzelni, hogy az öreg Hector vére mit művelne veled... Természetesen meg fogod gyógyítani Morganát. De előbb még válaszolsz néhány kérdésemre. Mennyit tudsz Light üzelmeiről?

Lekicsinylően a férfira fintorogtam. Persze jó nyomon volt... de nem adom ilyen könnyen a bőröm.
- Nem igen osztja meg velem a terveit, bármilyen hihetetlen. Általában én csak végrehajtó vagyok. Tudom, hogy az a kölyköt a raktáraknál azzal bízta meg, hogy Morgana után nyomozzon. Aztán... pfsz. Kész. Másról nem tudok. Persze azon kívül, hogy Morganát akarja mindenáron. - rángattam a vállam. Valahogy igencsak meg kéne szabadulnom a férfitól. - Az a hololap... ha eltűnik... kiszállok az életetekből.

- Hát persze, hogy eltűnsz... - bólogattam - Miért ne tűnnél? A magadfajta biztos nem szeret bosszút állni... Ugyan már! Még ha bíznék is benned, épp most mondtam, hogy szükségem van rád. Ne aggódj csak egy kis ideig. Nem fogok visszaélni a helyzetemmel pedig ha kinyírnálak, biztos sokan lennének hálásak nekem.
Eltettem a fiolát és a lekupakolt tűt, mert már nem volt szükségem rájuk. egyelőre legalábbis.
- Na jó, rendben. Mondjuk, hogy hiszek neked, és tényleg csak ennyit tudsz. Akkor halljam, mi a helyzet Light képességével? Mire képes és mire nem? Tényleg belelát a fejekbe? Van valami olyasmi, amit eltitkol a nagyközönség előtt?

Pedig tényleg megfontoltam volna, hogy be tartsam-e az ígéretem...
- Jason? Nos, Morganával ellentétben, nem titkolja a képességeit. - villant meg a szemem. - Bármit kinyit. Igen, az elmét is. De csak ennyit tud. - A részletekbe nem mentem bele. A kecske is jól lakik, meg a káposzta is megmarad. Attól persze nem féltem, hogy a nyomozó nem látná át hamar Jason erejét.
- Mégis van valami. Az egyik kézfeje alig egy hónapos. - vigyorogtam büszkén. - Morganának tetszett, hogy azon milyen selymes a bőr...

Még egyszer nem estem bele ugyanabba a hibába, és sem megerősíteni, sem cáfolni nem voltam hajlandó, hogy Morganának volna titkolt képessége.
Tudtam, hogy fel akar bosszantani. Farkasvigyort villantottam rá.
- Vajon ha kiderülne, hogy Jason ágyba visz téged, ártana a politikai karrierjének? Hát a tiédnek? Egyszer ki kéne próbálni... azt hiszem, ez is a hivatali visszaélés egy formája...
Vajon mi történt Jason kézfejével. Baleset? Vagy csúnyán nézett erre a nőre?
- Következő kérdés: hányan támogatják a telepaták közül Jasont? Ez az utolsó, ez után mehetsz Morganát gyógyítani. Üzenem neki, és csak neki, hogy ha rendbe jött, írjon egy üzenetet. Akkor ma este frissítem az oldalt.

- Jóformán bárkit megvesztegetett a tanácstagok közül. Legalábbis ő ezt állítja. A többi telepata... igen megosztottak... Nem szeretem, ha zsarolnak. Ha az az oldal nem szűnik meg itt és most, te és Morgana meghaltok. Én meg menekülök, de nem ez lenne az első alkalom. - dőltem hátra. - Ha megölsz, szintén mindketten meghaltok. És nyílt titok, hogy szeretők vagyunk... Na tessék szépen elengedni, vagy megnézzük mennyire tért vissza az erőm. Én nem úgy működöm mint a barátnőd... ha gyengülök a képességem átveszi az irányítást és kontroll nélkül szétszed mindent.

Megvakartam a tarkóm.
- Igazából nem nagyon hiszek neked. ami pedig az oldalt illeti, marad. Ha elég hülye vagy, hogy megöld Morganát, akkor nyilván tudod, hogy neked is meg kell halnod. Jason kivégez, vagy én, vagy ha egyikünk se, hát az igazságszolgáltatás, mert ha meghalok, akkor az is felkerül az oldalra, hogy te végeztél velem. Te magad mondtad, hogy Jason mindennél jobban akarja Morganát. akkor még nálad is jobban, nem igaz? Ugyan, ne vedd a szívedre... Csak egy kis köpönyegforgatás. Biztos csináltál már ilyet.
Felálltam, odaléptem hozzá és két gyors mozdulattal... Nem történt semmi. Már nem tudtam csak úgy eltépni egy kötelet, mint amikor még megvolt a másik karom. Annyi baj legyen... Fogtam egy zsebkést, és elvágtam a köteleket.
- Mehetsz. Nem hiszed, hogy igazad mondtál az erőddel kapcsolatban, de komikus vég lenne, ha mégis igaz lett volna, szóval jobb lesz, ha indulsz.

Maradtam ahol voltam, bár, mikor hiába tépkedte a kötelet felkuncogtam.
- Én nem ölöm meg egyikőtöket sem. Csak végignézem, ahogy más megteszi. Az oldal megszűnik, vagy hagyom Morganát meghalni. Jason nem kért, hogy segítsek rajta... Még az is lehet, hogy maga öli meg, ha eddig nem tette volna meg. Persze előtte még jól megdöngette. Bár, azt mindenképpen megtette... - vigyorogtam kitartóan. - Teszel amit akarsz... Öltem én már Elnököt, és még itt vagyok.

Haragosan villant a szemem.
- Azt hiszem, nem értetted az egyességünk lényegét. Ha meghalok, az oldal nyilvánosságra kerül. Onnantól kezdve bárki, aki rákeres Light nevére, bele fog botlani. És te nagyon hamar meghalsz. Mindegy, hogy nem te ölsz meg, az oldal akkor is nyilvánossá válik. Szóval nagyon igyekezz, hogy se nekem, se Morganának ne legyen baja, mert akkor máris csomagolhatsz. Ha elég gyorsan eltűnsz, még akár fél évet is nyerhetsz, mielőtt kinyírnak.
Az ajtó felé intettem.
- Az lehet, de velem még nem kerültél szembe. Na, viszlát.

Továbbra se mozdultam.
- Négyszáz éves vagyok, adaptálódok bármilyen méreghez és egyébhez. Képes lennék napi 24 órában fenntartani egy védőréteget, ami meggátol mindent, ami hozzám érhetne. Öltem már rendfenntartót, elnököt, gyereket és minden fajból több tucatot. Szórakozni akarok, csak azért feleltem neked, és ezért akartam Morganát meggyógyítani. Nincs üzlet hát... A temetéseteken találkozunk.

Nem válaszoltam, csak előhúztam a plazmavetőmet, jól láthatóan gyilkos erősségűre állítottam, és gondosan megcéloztam vele az arcát. a kezem meg sem rezzent, ahogy a hangom sem, amikor megszólaltam.
- Akkor nem látom be, miért ne végeznék veled most azonnal. Vagy talán képes vagy kivédeni az erőddel? Gyerünk, mutasd! Ha pedig nem, akkor légy hálás, amiért megkímélem az életed, és ne próbáld elérni az ellenkezőjét, mert egyetlen nyugtalan éjszakám sem lesz, ha szétlövöm azt az undorító agyadat, világos? Na takarodj és csináld, amit mondtam, különben halott vagy.

- Lőj, ha biztosan holtan akarod látni a szeretődet! - néztem a szemébe. Az erőmet próbálgattam. Kevés, bár az időleges és nem önszántamból létrejött szundi segített. Komolyabb fizikai sérülés nélkül nem is tör fel jobban. - Nem szoktam üzletelni, főleg nem kötök hosszútávú megegyezéseket. De veled kivételt teszek... Az oldal eltűnik, Morgana életben marad. Ilyen egyszerű. A döntés a tiéd.

Vártam, de nem történt semmi. Akkor tehát most még nincs ereje. Tényleg meg kéne ölnöm...
- Ha nem félnél ennyire attól az oldaltól, nem is akarnád, hogy eltűnjön. Nem bízok benned. Nincs rá okom, és senki másnak sincs. Ha megteszed, amit kérek, az oldal el fog tűnni pár hónapon belül De te sem várhatod el, hogy megbízzak benned... Hiszen egy őrült gyilkos vagy.
Leeresztettem a fegyvert, és az íróasztal lapjára tettem.
- Miért nem akarsz velem dolgozni?

- Nem félek az oldaltól, de szeretek a háttérben maradni. Az, hogy sebezhetetlen vagyok jobb napjaimon, még nem jelenti, hogy szeretném, ha rám koncentrálnának. - mondtam nyíltan. - Bízni pedig nekem sincs okom benned. Én tényleg meg akarom gyógyítani Morganát, hogy lássam, mihez kezdenek egymással, ő és Jason. De, ha az oldalt nem törlöd most azonnal, mindketten végignézzük a halálát. Az életét tartod a kezedben... és egyre gyengül.

Elgondolkodtam, hogy vajon az igazat mondja-e. Ha nem félne, akkor nem is érdekelné. Mindegy, hogy életét vagy csak az életszínvonalát félti, végső soron...
- Amíg háttérben vagy, nem kapnak el. Ha közszemlére teszlek, valaki rád mászik. Nem... Én azt hiszem, mégis inkább szeretnék egy ideig a munkatársad maradni ennek az oldalnak a szerkesztésében. De... Beszélhetünk a dologról. Intézd el, hogy Morgana felgyógyuljon és meneszthesse Light-ot. Akkor törlöm az oldalt, és többet nem látsz.

A férfi nagyon kezdett az idegeimre menni. Félő volt, hogy megfeledkezve az oldalról és erő nélkül, de neki ugrom.
- Nem ártok Jasonnak. - jelentettem ki. Ehhez tartom magam. Megtagadtam az anyja kérését és nem öltem meg. Viszont az utcára bíztam. Megöltem az apját. Ha van bennem érzelem, az hozzá volt köthető. Felálltam. - Tegyed csak közzé az oldalt. Azt is írd ki, hogy megadtam a lehetőséget, hogy megmentsd Morgana életét. - Mentem az ajtóhoz. - Ha rám hallgatsz elbúcsúzol tőle. Már, ha még életben van...

Meglepetten néztem rá. Nem hittem volna, hogy egy olyan valakinek, mint ez a nő, vannak elvei.
- Várj! Miért nem akarod bántani Jasont? Nem hiszem, hogy szeretnéd. azt sem, hogy különösebben érdekelne téged bárki sorsa is. Olyan jó az ágyban? Vagy micsoda? Ha lepuffantanám, megjelennél másnap, mint valami fúria, és kinyírnál? Mesélj erről egy kicsit!
Talán elérhetem, hogy felfedje, mi köti ahhoz a pojácához. Még az is lehet, hogy ezt a hasznomra fordíthatom.
- Ne légy makacs. Veled ellentétben én nem lelem örömömet mások kínzásában. Ha azt teszed, amit kérek, én is megteszem, amit te kérsz. Jó, ne árts Lightnak ha ennyire oda vagy érte, nekem mindegy. De valamit adj. Én csak túl akarom élni, és azt akarom, hogy Morgana is túlélje. Ha voltál valaha ember, és szerettél valaha valakit, akkor segíts nekem.

- Pont azért nem árulom el Jasont, mert szerettem valaha valakit. - fordultam vissza. - De azt nem hiszem, hogy bosszút állnék a haláláért. Csak látni akarom, hova jut a maga erejéből és hogyan boldogul Morganával. De már tudom: meggyászolja. Tudod, gondolj róla akármit, ő bármit megadott volna azért a lányért. Talán nem is ő a szörnyeteg kettőtök közül... - Nyitottam ki az ajtót.
- Szerintem a fekete rózsa mutat legjobban a koporsón...

Az asztalra csaptam. Ettől pozdorjává kellett volna törnie, de csak nagyot puffant. Rohadt hús-vér kéz...
- Nem teheted ezt. Hát komolyan nem érted? Rajtad áll minden. Vagy mind meghalunk, vagy mind élni fogunk. Olyan nehéz a felfogásod? Vagy csak annyira öreg és megkeseredett vagy, hogy nem vagy képes megérteni engem?
Megkerültem az asztalt, odamentem hozzá, és megfogtam a kezét.
- Nézz a szemembe. Szeretem azt a nőt. Akkor is, ha kiderül, hogy hazudott nekem, és akkor is, ha ő csak kinevet. Tessék, itt van, látod? Töröltem. De segíts nekem cserébe, hogy megmenthessem őt és magamat.
Az orra előtt tettem semmissé az egyetlen védelmi vonalamat. Talán a legnagyobb őrültség volt, amit valaha tettem...

Nem ijedtem meg attól, hogy kifakadt. Lassan, de csak észhez tért. Figyeltem, ahogy törli az oldalt és elvigyorodtam.
- Meggyógyítom Morganát és a kis titkotokat is megőrzöm. De ezen túl nem segítek. De higgy nekem... Morgana kézben tartja a dolgokat. - kihúztam kezemet az övéből. Nem tudtam és nem is akartam mást mondani. Ahogy tenni sem... Csak visszamenni az állomásra, és még mielőtt Jason ordítani kezdene velem, beülni egy kád forró vízbe. - De igen... Mostanra, vagy az ujjai köré csavarta Jasont... ismét, vagy komoly problémákra térek haza.

Eltettem a kommunikátort és hátra léptem.
- Ezen túl nem segítesz... Mert egy szívtelen ribanc vagy, azért. Mégis meg kéne öljelek... De nem mocskolom be veled a kezem. Amikor majd a sírom felett állsz, vagy Morganáé felett, jusson eszedbe, hogy én felajánlottam a lehetőséget, hogy kivételesen a másik oldalra állj. Hogy tégy valami jót. De miért is érdekelne ez téged? Sajnállak téged. És most menj takarodj a szemem elől, nem akarlak többé látni!
Kinyitottam az ajtót, és kilöktem rajta a nőt. Dühömben üvölteni tudtam volna. Hogy lehet valaki ilyen? Mitől válik egy emberi lény halottabbá bármely androidnál, miközben mozog és lélegzik?
Az íróasztalhoz mentem, és vagy három deci vodkát döntöttem le a torkomon egyszerre.