Hunter Street

-hát, az újjáélesztés annyira nem megy, de majd legfeljebb gyakorlom út közben, a faterod meg...sörözni nem fogunk együtt úgy érzem, de valamit csak kitalálunk. Az én szüleim miatt pedig ne aggódj - teszi még hozzá, egyre szélesedő gonosz vigyorral. - Imádni fogna téged. Mondjuk, ez nem nehéz feladat senkinek, amennyire emlékszem, de na...rendes lánynak tűnsz, és anyám mindig is riporter szeretett volna lenni, mielőtt magával rántotta a politika mocska, szóval nála már bevágódtál, apám pedig már attól is boldog, hogy ember vagy, és nem egy videójáték karakter.
Jókedve azonban hamar elszáll,a másik téma hallatán. Nem, nem azért, mert reménytelen, hogy kapjon kakaót(bár az sem dobja fel éppen), hanem mert igaza van Mira-nak. A jelenlétével veszélybe sodorja őt, és azt nem szeretné. Senkit sem szeretne veszélybe sodorni...vagy úgy unblock bármit csinálni.
-Igazad van. El kell tűnnöm innen...bármilyen ördögi nőszemély vagy is, nem szeretném, ha bajod esne...hogy mi??? - Hökken meg a végén. - Na jó, tudod mit, essünk túl azon a fotón, ha ennyire szeretnéd, bár még mindig nem értem, mit akarsz pont az én szemeimtől. ami pedig a hatvan dolcsit illeti...szívesen lemondanék róla, de akkor sosem jutok haza.

- Pláne, hogy faterom egy ideje már nem iszik. *Szúrom közbe, ahogy beszél. De érdeklődve hallgatom a szüleire vonatkozó részt, ám a mosolyát kevésbé látom hisz le jött a kávé és épp azzal foglalkoztam inkább. De mikor kitér a faterjára, elröhögöm magam és egy kicsit mellé lötyköltem a forró kávét. Hát hova máshova mint a kezemre.*
- Aucs… azt a… *Szűrtem a fogaim között és már nyúltam is a konyharuháért, hogy letöröljem. ~ Ennyibe nem halok bele. ~ S már folytattam is a kávé csinálását.*
- Faterodat már most kedvelem. *Mosolyodtam fel a kiöntőből, miközben a cukorért és a tejért indultam. Édesen és tejesen szeretem. *
- Hívd fel a szüleid és mond meg nekik, hogy jöjjenek érted. Két legyet ütsz egy csapásra. El is mész innen és bemutathatsz a szüleidnek is. * Ám az újabb felocsúdására csak a szemeimet forgattam, miközben felé haladtam a kávémmal.*
- Azt, hogy itt legyen a többi között. *Intettem körbe mikor lehuppantam mellé a kanapéra. De persze olyan távolba, hogy véletlen se érjek hozzá.*
- De most már megkávézom. Meg már egyébként sem sürgős, lesz egy életem rá. * Mosolyodtam a poharamba, amit már alig láthatott.*

Na, akkor van bennünk valami közös, tegnap óta én sem iszom soha többé... - jegyzi meg keserűen, aztán jobban szemügyre veszi friss menyasszonyát, miközben az elneveti magát.
-Jól vagy? - Kérdi aggódva, ahogy a nő leforrázza magát, de hallja is azonnal, hogy ez azért nem egy halálos sérülés, legfeljebb amolyan karmikus, mert a kárára röhögött, szóval viszonylag gyorsan megnyugszik, és rátér az egyéb dolgokra, amik miatt aggódhat...meghalni fiatalon, és társaik, a szokásos...
-Hívjam....hát, nem tudom. Viszonylag könnyű...bakker!
A zsebébe nyúl, és előkapja a kommunikátort...majd meglepve tapasztalja, hogy a múltkori óta nem kapcsolta vissza rajta a nyomkövetőt, szóval aggodalomra semmi ok.
-Huhh...ha nem látta senki, ahogy elvonszolsz, most biztonságban vagyunk itt mind a ketten, de a szüleimet inkább nem hívnám fel, azt túl könnyű lenyomozni. Jobb, ha hazarepülök megint, és ha elrendeződött minden, akkor küldetek érted, szerelmem.
Nagyon próbál felülkerekedni a játékban, tényleg igyekszik, de a nő megjegyzéseire minduntalan elpirul, és akaratlanul is a cipője orrát kezdi tanulmányozni, hiába hallja folyamatosan, hogy csak vicc az egész.
-És mond, olyan képet nem szeretnél, mint az ott fent? - Kérdi, miközben arra mutat, melyen csak két ajak szenvedélyes találkozása látszik.
-Azt hallottam, az ilyen fotókat rögtön a reggeli kávé után érdemes elkészíteni...

- Volt már nagyobb bajom is. * Feleltem, de nem is akartam többet foglalkozni a bénaságommal. Nem újdonság az ügyetlenségem. Legalábbis számomra. A megjegyzésre azonban csak felvont szemöldökkel néztem rá.*
- Elhiszem, hogy az agyasok a fejükben élnek. De van szemük. Végig kellett vonszolnom az Vándortól egészen a kikötőig. Jó ott már a fiúk segítettek felrakni. De a földön fetrengtél és még a gyomrod tartalmát is otthagytad. Szóval… még ha nem is hiszik azt, hogy elraboltalak nem nehéz utána járni, hogy ki vagyok. És nem nagy titok övezi azt sem, hogy itt van a lakásom. De legalább senki nem kérdezett semmit. * Vontam meg a vállam, de belül azért kissé feszült voltam. Nem hiányzott még egy felhajtás körülöttem.*
- Oh… királyi kíséretet is kapok? Milyen… romantikus. * Pislogtam párat a férfire, de aztán a kávémnak szenteltem minden figyelmem. Vagyis szenteltem volna, ha a kérdést és a képet látva nem akartam volna megfulladni benne. De aztán kissé elgondolkozva tekintettem a képre, oldalra biccentet fejjel. *
- Az információid tévesek Luke. Ezeknek a képeknek a többsége lesifotó. A fényképezőm nálam van és van szemem a széphez. Ők még csak nem is tudták, hogy készül a kép. Különben nem volna ilyen… lágy, őszinte és érzéki. *Kezdtek el csillogni a szemeim izgatottan. Ez mindent elárulhatott, arról, hogy mennyire élvezem, mikor fényképezek.*
- Az emberiség egyik rossz tulajdonsága, hogy ha tudják, hogy kép készül róluk, akkor megfeszülnek és nem ér egy forintot sem a kép. *Ingattam meg a fejem, majd rá mosolyogtam.*
- De az ötlet nem rossz. Ha gondolod, megcsinálhatom. A másik fél pedig a szobámban van… kihozzam? * Vontam fel szemöldököm kérdőn. Egy gyönyörű és kecses fehér leányzó volt Mancs személyében az ágyamban. Mancs, egy macska. S most komolyan gondoltam Luke és a macskám képét.*

-Valójában, az agyasok közt sem mindenki gondolatolvasó, kb a népem harmada rendelkezik olyasmi képességgel...legalábbis nekem ezt mondták.
Hogy miért érezte szükségét annak, hogy ezt elmondja? Leginkább azért, mert csak ebbe tudott belekötni, sajnos abban igaza van a szexi riporternőnek, hogy a Columbo-t játszó színész beszívott hullája is gond nélkül rájuk akadna, ugyanis tegnap ó, hogy nem festette ki az idevezető utat neon zölden villogó nyilakkal, alatta a felirattal, hogy ide gyertek, vagy legalábbis nagyon reméli, hogy nem tette. A krónikák szerit a tegnap este folyamán legalább egyszer előfordult a zöld szín, mint művészeti elem.
-Ez a minimum az én drágámnak - sóhajt fel, még mindig a korábbi gondolatmenettől kísértve. - Bár, félek csalódást kell okoznom, ha hozzám jössz sem leszel hercegnő, leginkább mert én sem vagyok herceg. Valószínűleg a díszkíséret is csak egy Jedi-ből állna, és ennyi.
Picit azért büszke magára, amiért sikerül zavarba hoznia a nőt, utána pedig, ahogy látja a lelkesedést az arcán, a tőle megszokott szégyenlőssége ellenére is kedvet érez hozzá, hogy tényleg modellt álljon neki, igaz, a partnerről egész más elképzelései vannak.
-Köszi, de nem szívesen smacizom nálam sokkal fiatalabb lányokkal...szőrösebbel meg pláne nem, szóval a cicát inkább passzolnám...de ha elárulod nekem, mi a rák az a forint, arról lehet szó, hogy csinálsz rólam egy lesi fotót, amíg megnézem az E-mailjeimet. Akár még az ölembe is mászhat közben a kis bolyhos, de csak ha megesküszöl, hogy nem fog bérgyilkossá változni.

- Nem is a gondolatolvasásra gondoltam. Vagyis nem kimondottan korlátoztam le erre az egyre. Én úgy tudom, hogy az összes képesség legyen az bármilyen a fejetekhez kötött. Ergo a fejetekben éltek, mert sokan annyira elmerültök ebben, hogy elfelejtkeztek élni. Ha tévesek az információim, nézd el nekem Hercegem. *Kacsintottam rá játékosan, amitől már tudtam, hogy zavarban lesz. Mindössze onnan, hogy mindig zavarba jött.*
- A francba… hát ez az Én sorsom. Herceg helyett, csak egy gyereket kapok és Jedi kísérőt, lovagok helyett. * Csaptam a homlokomra elfojtott kuncogással és tetet sajnálattal. Az ajánlatra mosolyogva hagytam abba a színjátékot.*
- Tudtad, hogy a lesi fotókért nem szoktak engedélyt kérni? Ha akartam volna, már rég egy egész arzenál lenne rólad. Mancs meg nem bérgyilkos, azonban vad természetű. Szóval én nem venném oda, ahol az helyezkedik el, amire szükséged lesz a nászéjszakán. Ami pedig a kérdésed illeti… a „nem ér egy forintot se” egy kifejezés a rég múltból, ami arra utal, hogy értéktelen. Csak olvastam valahol… *Legyintettem érdektelenül. ~ No meg régen fizető eszköz volt egy távoli országban. Arról már nem is beszélve, hogy a forint alapjaiban sem ért sokat még akkoriban sem. Legalábbis azon információk szerint, amikkel véletlen találkoztam.~ De inkább csendben maradtam, nehogy egy újabb ajánlattal kerüljek szembe.*

- Nem csak Ő. Hisz véletlen is megtalálhatnak. De igen, előle hiába. *Ám az új játék lehetőségre felcsillannak a szemeim és így néztem a férfi szemeibe lentről.*
- Hacsak? Mondd el Rick… *Kérleltem lelkesen, hisz nem fejezte be a mondatát. S a kíváncsiságomat így a legkönnyebb felkelteni. Bár ezt aligha tudhatta. Ám az újabb kérdésre lesütöttem a szemem és a földet kezdtem el piszkálni zavartan.*
- Nem sokat mesélt Róla. De mikor azt a keveset elmondta, megígértem, hogy senkinek nem mondom el. Butaság lenne, hogy ha most kitalálnék valamit, és nem szoktam hazudni. De akkor sem mondhatom el. Ügye megérted? *Tekintettem fel rá bűnbánóan. Szerettem volna elmondani, de megígértem, hogy nem teszem.*
- De annyit mondhatok, hogy nekünk nem sok lehetőségünk van itt. *Intettem megint körbe, reménykedve, hogy ez a pici válasz elég lesz neki és nem utál meg nagyon.*

-Ez egyáltalán nem igaz mindenkire! Csak...rám...mondjuk velem sem a képességemmel...mellesleg, anyám például a vízzel tud machinálni, mégis telepata, szóval puff neki. Gondolhatod, mekkora kihívás volt szájalni vele 6 hónapos koromban, ha nem akartam fürödni...na mindegy...Hagyjuk inkább, neked úgyis megbocsájtok mindent, hercegnőm.
~Kezdek belezavarodni ebbe...de komolyan, hol volt ez a csaj, amikor megpróbáltam úgy csinálni, mint akinek hőemelkedése van, mert nem akart dolgozatot írni egyiptomi matematikából(algebra)?~
-Hé...azért annyira nem vagyok rossz. Ha jobban megismersz...hát...és persze...na meg...banyek,és most ráadásul még józan is vagyok. Mi a francért mondtál nekem igent?
Az, hogy a lesi fotókra nem szoktak engedélyt kérni még neki sem újdonság, de ezek szerint most kivételes ő is mondhat valami újat a nőnek:
-Na igen, de mond, szerinted mekkora esélyed van akkor lefotózni egy gondolatolvasót, amikor az nem számít rád? Hmm...egy nem beállított fotó egy telepatáról..na olyat sem láttam még. Sok szerencsét hozzá!
Aztán csillogó szemmel hallgatja a magyarázatot a forintról, igaz amit a nő gondol, szokás szerint megint érdekesebb, mint amit mond, de nála ez már csak így megy úgy tűnik.
-Ne aggódj, nem kell félned mégy egy lánykéréstől, bár beadtad a derekad, nem kockáztatom meg, hogy másodszorra kikosarazz - kacsint rá, jóval kevesebb önbizalommal, melyet mutatni szeretne. - Mellesleg...Csak nem a digitális korbeli Magyarországra gondolsz? Ha nem, bocsi, nem ment soha a történelem...zavarbejtő, hogy valaha több száz ország, és több ezer nyelv létezett egyetlen bolygón...

- Remélem, már jobban szeretsz fürdeni. Ugyanis rád férne… *Aztán már jött az oly ismerős habogás tegnap estétől, amire elnevettem magam. Lehetett látni, hogy mennyire gonoszul élvezem azt, hogy zavarban van. De a kérdésére megint csak nem válaszoltam. Így inkább az okfejtésére figyeltem.*
- Mondjuk, akkor mikor hulla részegen hever a kanapémon vagy mikor eszméletlenül fekszik? * Vontam fel kérdőn a szemöldököm. Aztán már rájöttem, hogy a gondolat olvasása már visszatért.*
- Nem emlékszem az ország nevére. Tényleg csak futólag találkoztam a kifejezéssel és bár utána néztem, hogy mi is az, de a nevet már elfelejtettem. De ha annyira érdekel, keress rá. * Vontam meg könnyedén a vállam, aztán kicsit felé fordulva mosolyogtam rá.*
- Tudod Te is, hogy nemet mondtam. Miért mentél bele abba, hogy gonoszkodjak azután is, hogy rájöttél, hogy nem is mondtam igent? *Kérdeztem kissé bűnbánóan, de nyugtatta a lelkiismeretem az, hogy tényleg jót szórakoztam.*

Már épp megkérdezné, pontosan mire is céloz a nő, de egyrészt ez egy gondolatolvasótól elég gyenge húzás lenne, másrészt, nyomban kitalálja ebből, hogy honnan jöhet az a bűz akkor...
-Igen, jobban... - feleli megsemmisülten, aztán felkel, és már indulna is a fürdőszoba felé, de aztán megtorpan, ész visszafordul Mira felé.
-Izé...nincs véletlenül egy pólód, ami már kinőtt téged ugye?
Akárhogy is, egy zuhany tényleg nagyon ráférne, ám mielőtt még felkelne a kanapéról, melynek a nyugodt éjszakát, és a nyakfájást köszönheti, még szégyenlősen elmosolyodik, ebben a percben talán utoljára, és halkan azt feleli:
-Valójában, nem mondtál nemet. Igent sem persze, de akkor is...egyébként meg, egész jól áll neked az a huncut fény, ami a szemedben csillog amikor dög vagy velem. Na...azt hiszem tényleg jobb lezs, ha lefürdök, mielőtt végképp kiábrándulsz belőlem.

*A kérdésen elgondolkozva vontam össze a szemöldököm, hogy átpörgessem fejben a ruhatáram. Szerettem a kényelmes öltözéket, de csak pár darab bő pólóm volt, ami igazából nem is volt az enyém. Csak nálam maradtak, avagy behúztam és rosszabb estéimen magamra vettem. *
- De van… csakhogy, azokból nem kapsz. Viszont van egy nagyméretű köntösöm, amit felvehetsz addig, míg a gép végez a ruháiddal. Vagy rohangálhatsz meztelen is. *Pislogtam fel rá. No de ezt bizony nem gondoltam komolyan. Szerintem az ablakon ugrottam volna ki, ha egy vad idegen meztelenül rohangálna a lakásomban. Azonban reményeim szerint a kiegészítés visszautasíthatatlanná tette Luke számára azt a köntöst. ~Huncut fény? csillogás? mi van??? ~ Kérdeztem magamtól, de Lukenak csak a fejem ingattam meg.*
- Hát… ez esetben továbbra is dög maradok. A törölköző az ajtómögötti szekrényben középtájon, a köntös a legaljába. Zsebet üríts, mert nem fogom megnézni és amit benne hagysz az a gép és a víz martaléka lesz. Azaz ajtó pedig a fürdő. *Mutattam egy fehér ajtó irányába. A fürdő tiszta, minden a helyén. De itt nincs kád, mindössze egy kicsi zuhanyzó, mosdó, alatta a mosógép. Mellette a szennyes tartó, ami bizonyítja, hogy a ruhák nem másznak be maguktól a gépbe. Az ajtó mögött egy szekrény törölközőkkel tele.*
- Oh és tudtom szerint nem fogsz találni férfi illatot, de a fehér habkrém az illatmentes. *Kiabáltam még utána, aztán már csak hátra dőltem, hogy megigyam a kávém. Mikor végeztem bemásztam a szobámba és a szokásos, öltözködési rutinnal folytattam, ami annyiból tartott, hogy felvettem azt ami a kezembe akadt. Így egy sárga rövidnadrág és egy piros testhezálló pólóra esett a választás. Hajam összefogva álltam neki a konyhában kissé pakolászni, meg összeírni a listát ami kifogyott. Menetközben pedig egy régi rockosabb banda szólt, ami arról árulkodott, hogy nem érdekelnek a szomszédok.

-Jajj de jó nekem - jegyzi meg lelkesen a nő ígéretére, hogy továbbra is élvezheti elragadó személyiségét, akár élte végéig is....feltéve, ha nem éli túl ezt a napot ugye. Minden estre most már tényleg letusol végre, és még a ruhái is a szennyesbe kerülnek, a tusfürdőről kapott intelmet viszont elfelejti, szóval amikor kilép a köntösben, olyan illata van, hogy azzal könnyedén elcsavarná bármelyik férfi fejét....
-Wow...csini vagy Pumukli - jegyzi meg vigyorogva, egy kísérletet téve a dögségre maga is. - Mondjuk tényleg...biztos nem akarsz igent mondani? Lehet nem vagyok valami izmos, de pókerben hülyére verek bárkit, és az itt a piros játékban sem vesztettem még soha! Na jó...azt hiszem én most leülök..oda...és csendben maradok.
A mosás végeztével magára kapja saját ruháit - melyeknek a zsebében nem hagyott semmit, igaz csak a kommunikátora, meg a fénykardja volt nála, és mindkettő vízálló, de annyi baj legyen. - Aztán pedig megindul az ajtó felé.
-Hát...köszönök mindent...és, ha megint az Orionon jársz, majd nézz be...de akkor max kakaót iszom, akkor is, ha egyébként csak Zblorg nyelven vagyok hajlandó megszólalni!
Ezt követően nyakába veszi a bolygót, hogy ismét találjon magának egy hajót, amivel haza juthat, a relatív biztonságba.

//Köszi a játékot //

*A nagy listázásból Luke hangjára kapom fel a fejem és összevont szemöldökkel emelkedek fel, hogy aztán hanyagul az asztalnak döljek karba font kézzel.*
- Ennyire telik agyaskám? *Kérdeztem vissza egy mosollyal az arcomon, de már dőlt is belőle a szó. Mire csak léptem egyet előre a fejem ingatva.*
- Tényleg nem és szerintem is ez a legjobb, amit tehetsz. *Bólintottam arra, hogy leül. Elvonultam a fürdőbe és elindítottam a ruháit, azonban feltűnt, hogy a tusfürdőm nem épp ott van ahol kéne mire csak elmosolyodtam. Aztán jött a szobám takarítása, majd a képeimet kezdtem el rendbe szedni egyetlen fiókot jó messzire elkerülve. Mikor csipogott a gép kihoztam a ruháit és a kezébe nyomtam.*
- Vasalni nem fogok szépfiú… *S már ott sem voltam, visszatértem a kézi bőröndömhöz, hisz haza kellett utaznom pár napra. De a hangjára felkaptam a fejem és a pénztálcámért nyúltam.*
- Héé… pénz nélkül nehéz haza jutni. * S a beígért összeget a kezébe nyomtam*
- Hidd el megfoglak és úgy mellesleg… jó illatod van. * Kacsintottam rá mikor távozott és mögötte becsukva az ajtót neki dőltem. ~ Ez hosszú menet volt… de legalább mulatságos. Újra hangot adtam a zenére és folytattam, amit elkezdtem.*

//Én is köszönöm. //

Elmosolyodtam, aztán, lassan, óvatosan a zsebembe nyúltam. A Rendfenntartóknak gyakran gyorsabban jár a keze, mint az esze... És semmi kedvem nem volt bekapni egy lövést valami ocsmány fegyverből. Olyan kellemetlen tud lenni...
Mielőtt átadtam volna az igazolványt, gyors pillantást vetettem rá. Carter Hudson. Ki is az a Carter Hudson? Jó lenne tudni, hol lakom, például. Meg ilyesmi. Á, megvan! Ó, ez érdekes... Carter Hudson, rendfenntartó hadnagy. Ebből még baj lehet, főleg, ha az igazi Rendfenntartónak leesik, hogy egyetlen Carter Hudson sem szolgál náluk...
- Engedje meg, hogy gratuláljak, uram - mondtam kedves mosollyal - ön igazán kötelességtudó és szabálykövető. Akinek egy ilyen nő megbilincseléséről csak a letartóztatás jut eszébe, azt az isten is Rendfenntartónak teremtette. Annak... És semmi másnak.
A nő felé fordultam, féloldalas mosolyt villantottam rá.
- Bilincset tőlem is kaphat, ha akar.

- Ha EZ - mutattam a morára - rendfenntartó, lehet valóban be kène kìsèrnie, hogy beszèlhessek a fõnökèvel. - Úgy döntöttem, ez a helyzet a valós... azaz a mostanság valós, szemèlyazonosságomat követelten - Blaire Cuttet, diplomáciai kiküldetèsen. - nyújtottam át szèles vigyorral a papírjaimat. - Na akkor, mind megyünk a parancsnokhoz, vagy elèg okos, hogy tudja, nem èrhet hozzám ès utamraenged? - kèrdeztem a zsaruviccet, majdva másik fèrfira nèztem - Hozzám kevès a bilincs, bár az ajánlat... - nyaltam meg a szám szèlèt.

Valahogy nem tetszett ez az egész szituáció! Volt ebben a két emberben valami gyanús, amit a rendfenntartó ösztöneim vadul jeleztek, valami feszült szikrázás, hiszen látszólag nem ismerték egymást, mégis úgy viselkedtek, mint akik flörtölnek, fél szavakat váltottak, direkt félreértve egymást, szóval a kezem egy pillanatra sem került le a fegyveremről.
A férfi minden mozdulatát követtem a szememmel és mikor már a kezemben tartottam az igazolványt sem engedtem egy pillanatra sem a figyelmem fenntartásából.
Nem mondom, hogy nem lepett meg, amit a kártyán láttam, de most már nagyon is gyökeret vert bennem a gyanú. A szavaira csak egy könnyed mosollyal és a fegyverem előrántásával feleltem.
- Nagyon vicces és biztosan jót röhögnék is a szavain, ha el tudná magyarázni, hogy hol is szolgál hadnagy úr? – néztem rá érdeklődve és a pisztolyom csöve egyértelműen rászegeződött. – Mivel én elég régóta vagyok már itt ahhoz, hogy ismerjem a parancsnokaimat és egyről sem tudok, akit így hívnának. De semmi gond, hívom Jack kapitányt és ő biztosan igazolni fogja Önt. – vettem elő a kommunikátoromat. – Önt is szívesen bekísé…….- kaptam a szemem a nő irataira, - Elnézését kérem hölgyem, de ezek után kénytelen vagyok az Ön okmányait is leellenőriztetni. Egyébként, mit keres egy ilyen rangos hölgy egy ilyen helyen? – intek az állammal a környékre, igyekezve évődésüket kizárni a tudatomból.

Szélesen a nőre mosolyogtam.
- Tudok ám jobbat is, mint a bilincs...
Aztán elkomorodtam, és az izgága férfi felé fordultam.
- Na jó, akkor csak a maga kedvéért, barátom, hogy megértse. A hölgy és én épp valaminek a közepén tartunk, és maga kimondottan zavaró tényezőként viselkedik. Szóval, ha olyan ostoba és tájékozatlan, hogy pont rólam nem hallott, akkor próbálja meg nem elárulni az öreg Jacknek a tájékozatlanságát, mert szerencsétlen lenyeli meglepetésében a szivarját, tegye el azt a vackot, és húzzon a fenébe, mielőtt én tartóztatom le magát, a jelvénnyel való visszaélésért. Bajtárs.
Visszafordultam a nőhöz, és megint elmosolyodtam.
- Ezek a mai fiatalok... De hát kegyednek ezt nem kell elmagyaráznom, nemde? És mégis miféle diplomáciai rangot tölt be? Azt hittem, csak a vezetőknek és a különböző tanácstagoknak jár diplomáciai mentesség... Esetleg közülük való volna? Csak nem Morgana elnöknőhöz van szerencsém?
Természetesen tudtam, hogy ez a nő nem Morgana, és nem is Amets, de még csak nem is a metamorfok kölyökladyje. De akkor ki lehet?

Halkan kuncogtam a kèt fèrfi szerencsètlenkedèsèn. A mora hazudott, mint a vízfolyás, de kezdett kiesni a szerepèböl, ahogy a kopò szagot fogott. Mondjuk ìgy, hogy akadèkoskodik, nem jósolok neki hosszú èletet. Úgy meg, hogy tudja ki vagyok, garantálni tudtam neki a rõvid èletet.
Válaszolni akartam, mikor a szèpfiú közbeszólt. Mentálisan megszorìtottam a golyóit... egyesèvel...
- Sajnálom, de nem árulhatom el ittlètem cèlját. A telepaták belügyèrõl van szó. Keresek valakit,aki feltehetöleg itt tartózkodik. De a szemèlyazonossága bizalmi kèrdès.

Egyáltalán nem tetszett, ahogy hozzám beszélt a férfi, ahogy megpróbált hülyét csinálni belőlem, ezért ezzel egy cseppet sem tántorított el a célomtól, hogy felhívjam a kapitányt.
- Baromian téved, ha megpróbál lebecsülni és a sértegetéseivel sem ér célt. Ha kiderül, hogy tényleg rendfenntartó, amit kétlek, mert akkor egy 2bajtárssal2 nem beszélne így, aki a munkáját végzi, akkor azt majd a parancsnokságon lejátsszuk, de most, ha megbocsát.
A szám már kijelzett és reméltem, hogy elérem még a kapitányt, hiszen jó lett volna ezt a faramuci helyzetet minél előbb tisztázni.
Kénytelen voltam most a figyelmemet megosztani a kommunikátor, a férfi és diplomata nő beszélgetése között megosztani, de a fegyverem nem mozdult, bár egyelőre nem is fenyegetett közvetlenül senkit.
Minden esetre meglepett, hogy egy ilyen magas rangú diplomata személyesen ered valakinek a nyomába a marson, mindenféle védelem nélkül és ez újabb vészcsengőt indított el a fejemben. Ű
~ Telepata és nincs szüksége testőrökre! Ez eléggé nagy önbizalomra vall, amire biztosan meg van az oka. ~ méregettem a nyugodtan álldogáló mosolygó nőt.
Aztán úgy nézett ki a hívás sikeres lesz, bár csak az egyik ügyeletesnek villant fel az arca képernyőn.

Vállat vontam, és intettem, hogy felőlem aztán hívja a központot, ha akarja. Megint a telepata nőre mosolyogtam, és aztán mindenfajta figyelmeztetés nélkül eltűntem az árnyékok között. a Rendfenntartóhoz suhantam, kivettem a kezéből a kommunikátort és egy mozdulattal tönkretettem. Utána meglehetősen nagy pofont kevertem le a férfinak.
- Mint mondtam, jobban örülnék, ha nem szólna bele az ügyeinkbe, barátom. Takarodjék, amíg még szépen mondom.
Utána a nőnél termettem, és közvetlen közelről néztem a szemébe.
- Szórakoztatónak tűnsz... Még az is előfordulhat, hogy nem öllek meg. Ami erről az okvetlenkedő úriemberről nem feltétlen mondható el...
Úgy fordultam, hogy mindkettőt szemmel tudjam tartani, mert nem tudtam, honnan fog érkezni a támadás.

Mosolyogva ès èlvezettel figyeltem az esemènyek alakulásàt, mègha fel is rèmlett bennem az óvatosság gondolata, látva a fèrfi erejèt.
Nem mozdultam, mikor elöttem termett.
- Igen csábìtó... - a fülèhez hajoltam. - De mèg a nevedet se tudom. - suttogtam mèly, sokat ìgèrõ hangon.
Majd a rendfenntartót kezdtem figyelni... szegèny pàra...
A szemem se rebbent, ahogy a morát elhajítottam, majd úgy rántottam vissza, hogy a bal füle leszakadjon. Korai lett volna mèg felfedni, hogy ez az èn müvem... talán mèg mókás is lehet nèzni, ahogy más darabol.
Megepett ès ijedt arccal nèztem hol egyik, hol a másik fèrfira.

//előzmény: művelődési ház//

-Peerszeeee...egy dögös kis vörös közénk ugrana, hogy megvédjen engem a tíz karommal támadó nőtől, aki aki majdnem harmad akkora mint én. - Annyira nevetségesnek tartja ezt, hogy el is neveti magát a dolgon, méghozzá hangosan. Más kérdés, hogy a konyakmaciktól most már lassan minden viccesnek tűnik.
-Ha ez bekövetkezne, esküszöm megvédelek tőle. Nekem viszont sokan vannak...de ha otthon még van hozzá erőd, felőlem csinálhatjuk.
Abba inkább nem megy bele, mennyire rossz ötletnek tartja bezáratni a Hereford-ot...mondjuk a kaja tényleg kriminális, de attól még nem rossz hely, és el sem tudja képzelni, mihez kezdtek volna az öccsével, ha a hadsereg nem...
~Ó, várjunk...Garret elesett egy bevetésen...igaza van a csajomnak! Ex...csajomnak...fel kell gyújtani az egészet a rákba! vagy mi...~
-Nem baj, gyere csak - feleli cseppet borízű hangon. - Úgyis olyan jó forró vagy, én meg szokás szerint egy szál semmiben jöttem. Na gyere...
Út közben feldereng neki, hogy mintha látta volna a nőt a múlt héten valaki mással a házába lépni, erre gyorsan rá is kérdez:
-Mond, a lakótársadat ugye nem fogjuk zavarni? Nagyon ádáznak tűnt...kb mint Gabe...nem...ha jobban belegondolok, Gabe plüssmacija is barackot adna a fejére....na mindegy, ugye nem zavarjuk majd?

- Nem épp nőkre gondoltam és alapos ismereteim szerint, nem jönnek be neked a kocsmatöltelék nőstények. *Ingattam meg a fejem, aztán már jött is a nevetése, no meg az ajánlat, amire csak elmosolyodtam és nem tudnám már megmondani, hogy egy sokat sejtető mosoly volt vagy reménnyel teli. De már nem is számított, ahogy a hangok sem.*
- Az erőm még a régi és reményeim szerint valamennyire ki is fogok józanodni, mire odaérünk. De szavadon foglak, csak aztán nehogy eldőlj, mint egy zsák, ha haza érünk. *Kacsintottam fel rá és nem kellett kétszer mondani, hogy nyugodtan menjek. *
- Egy száll semmiben? Egy száll semmiben akkor voltál Shepy, mikor fogadásból körbe szaladtad a Hunter Streetet egy alsóban, miközben azt kiabáltad, hogy; „Katona vagyok és élvezem.” *No igen… a Marson nem épp okos dolog ezzel rohangálni, pláne nem azon a környéken. De ahogy akkor aggódtam érte, most annyira mulatatott az emlék. Menetközben olykor-olykor meghúzza a vizes üveget, hogy tisztuljon és néha Shepynek is nyújtja hátha… de erre aligha van esély, hogy iszik is belőle a férfi. A kérdésére, az egyik ilyen korty előttünk landolt, ahogy sikerült nagy értetlenségemben kiköpnöm. Meglepetten néztem rá, hisz nem tudtam miről beszél.*
- Egyrészt nincs lakótársam és ezt elmondtam legalább kétszer a ma este folyamán. Másrészt pedig… egy elkényeztetett Telepatakölyköt aki ráadásul még elég magas rangban is van, pláne nem vennék magamhoz. Vagyis a szülei. De van elég gondom e nélkül is, de a képessége jól jön. Én fizettem, Ő beszélt… de mivel két mondatot nem tudott kinyögni anélkül, hogy ne ásta volna magát az Orion közepéig, így kapott egy kis oldószert, hogy gyorsan túl legyünk rajta. De elszámoltam magam és lerészegedve eljött velem a Marsra. Kegyetlen riporter és aktivista vagyok, de a kiskutya szemekkel nem tudok mit kezdeni. Így megkapta a kanapén éjszakára, de… *Azonban itt felfogtam, hogy Rick ezt meg honnan tudja és mosolyogva tekintettem fel rá.*
- Csak nem kémkedsz utánam Shepy? *Kérdeztem csipkelődve.*

-Nem hát...de gondoltam, ha már fantáziálunk, lehetne ez egy ilyen babaarcú ninja nőstény, aki véletlenül tévedt ide...várjunk, miért segítene nekem egy hapsi? Ugye nem...inkább ne mond el, mire gondoltál, nekem vagy 5 iszonyú dolog jutott eszembe, és tényleg nem akarom tudni, melyik az igaz.
~Vagy, ha egyik sem, és te tudsz egy hatodikat...na az pláne nem izgat.~
Az emlékre megint felnevet, miközben támogatja exét, a vízből viszont természetesen nem kér. Hogy is ne, vizet egy ilyen szép estén? Aztán kiderül, hogy a nő többször is mondta már, egyedül él....és rémlik is neki valami ilyesmi, de valahogy...rohadt alkohol, olyan zavaros tőle minden.
-Telep...papta...Űristen, hogy keveredsz te ilyesmikbe állandóan? És szegény srác, ha tényleg gondolatolvasó, nem csodálom, ha állandóan zavarban volt a közeledben.
Arra, hogy kémkedne utána megrázza a fejét, és kicsit megveregeti a nő vállát is, amolyan barátságosan.
-Ugyan dehogy. Néha megleslek zuhanyzás közben, de ez minden esküszöm, csak véletlen jártam erre, amikor bevonszoltad azt az üveges szemű manust a múltkor.
Közben felbukkan a ház, ahol a nő él, és annak lépcsője előtt meg is torpan.
-Nos, itt volnánk. Sosem tűnt fel, milyen veszélyesen közel laksz ahhoz a lebujhoz...

- Már megint az a mocskos fantáziád. *Ingattam meg a fejem, hisz most semmi rosszaság nem fordult meg a fejemben. Szimplán férfiúi becsület védés vagy összetartás, vagy minek is nevezik.*
- Nos… mindig tudom, hogy hova kell mennem, ha információt akarok. Apropó, ha már itt tartunk… Nem ismersz egy Paul Donovan nevű fickót? * Kérdeztem, mint egy mellékesként. Máskor is volt már rá példa, hogy ilyet tettem. Azonban mikor megemlíti Luke képességének a mibenlétét már felkaptam a fejem. Oké, ittam. De nem hülyére magam.*
- Shepy… nem mondtam el, hogy milyen képességgel rendelkezik a srác. * Hívtam fel a figyelmét az iménti gondolatolvasós kirohanására. Az előbbi elszólás után, már aligha volt hihető, hogy nem kémkedett. Így inkább azt a részt hagytam is.*
- Eh… csak leselkedtél? Ha már itt voltál, akkor segíthettél is volna. *Vigyorodtam el, de aztán mikor megérkeztünk már szinte semmivé foszlott és elkezdet rám telepedni a kínos „ na hogyan tovább” kérdés, amire jelenleg csak két opcióm volt. Jön és a kanapén alszik, vagy jön és mellettem. De mielőtt megszólalhattam volna megtorpant és szavaira elmosolyodva álltam meg én is, úgy, hogy az első lépcsőre felálltam vele szembe, hogy azért egy magasságba legyünk. Azért a kapu alj is egy érdekes hely és ha beszélni tudna…*
- Lehet, hogy nem véletlen az a törzshelyed. *Kacsintottam rá mosolyogva.*
- No de gyere Shepy, ezen a kamaszos megtorpanáson már túl vagyunk egy pár éve. Különben is ígértél nekem egy edzést. Nem kell félned, alszom Én a kanapén… ha szeretnéd. * Mosolyodtam el halványan.*