Ivóhelyiség

-Ja, A páncél - bólint - amiről te természetesen semmit sem tudsz, hisz akkor sem meséltem volna el a barátnőmnek, ha nem a sajtónál dolgozna...
Cinkos mosoly ül ki az arcára, s kissé el is neveti magát. Na igen...Mira rendes volt, hogy megtartotta a titkait, és sosem csinált belőle "névtelen forrást", de akkor is...
-Néha csodálkozom, hogy nem dobtak ki előbb...
Arra, hogy megtanult-e gondolkodni, inkább nem mond semmit. A múltkori hat hetes intenzív sörkúra biztos, hogy nem segítette hozzá a keresztrejtvényfejtő bajnokság serlegéhez, és egyébként is...Aztán megjelenik Miranda arca a látómezejében, kiszorítva onnan minden mást, ő pedig még közelebb hajol az asztal fölött, újfent kivillantva minden fogát.
-Vedd.
Jobban rászorít a tányérra, s szinte már azon egyensúlyozza teljes testsúlyát, maga felé azonban nem húzza az edényt.
-Ha csak engem látsz, nem látsz egyet sem, emlékszel? - Kérdi, sejtelmes hangon, aztán azon kapja magát, hogy józan eszének azon maradéka, melyet még nem változtatott ruganyossá a sok gumimaci, küzd egy hang ellen, ami azt ordítja:
~RAGADD MEG A TARKÓJÁNÁL FOGVA, RÁNTSD MAGADHOZ, ÉS TÉPD LE A RUHÁIT.~
És nem is hangzik hülyeségnek...illetve, ez így nem pontos, de sok érvet nem tudna felhozni ellene.
-Iiiigen...teljes biztonságban vagy, te kis mázlista - szól végül halkan, és visszadől a helyére, a tállal együtt, amit az ölébe rak, hogy a nő ne érhesse el. Tényleg kezd sok lenni neki a jóból.
-Hát, nem tudom...vonzó nő, de valahogy nem az esetem, ráadásul Gabe is megígérte, hogy szétrúgja a seggem, ha nem veszlek el, és már a múltkor is napokig izomlázam volt has tájékon, amikor megmutatta rajtam, mit tanult a karate mestertől, én meg fél óráig röhögtem azon, ahogy fél lábon ugrált...
~Szegény...tényleg sajnálom, de ő próbált meg lesből fejbe rúgni...~
-Amúgy meg, kétlem, hogy kapnék annyi eltávot a mostani helyemről.A kapitány még elmegy, de a fedélzeti főnök egy igazi fúria...valójában, csodálkozom, hogy most nincs itt.
Gyanakodva tekint körbe, a bőrruhás istencsapás után kutatva.
-Az a csaj, amilyen dögös, olyan idegesítő....így belegondolva, sok a közös bennetek.

- Most sem tudom, hogy miről beszélsz. * Adtam a tudatlant, mint aki tényleg nem tudja, hogy miről van szó. Sok kérdést és rendőrt úsztam már meg ezzel a kifejezéssel. Persze amikor épp nem rögzítette valami a jelenlétem. Viszont Shepy nevetését üdítő volt hallani még ezen a helyen is. S ennek fényében boldogan kezdtek el csillogni a szemeim. Mintha a szürke eltűnt volna belőle…*
- Miért miket műveltél? Persze a folyamatos engedetlenséged leszámítva. *De aztán már jött is a válasz, amit egy széles vigyorral jutalmaztam. *
- Itt szeretnéd vagy menjünk ki? *No igen… asztalon, betonon, ágyban, fürdőben, kocsiban… soha nem hagytam ki az ilyen lehetőségeket ha Tőle jött. Egy kis testmozgás sosem ártott, pláne ha még edzés is volt közben. A tányér megakadt, így kissé jobban ráfogva húztam, de az továbbra sem mozdult.*
- Részletkérdés. Nekem mindig is a katonám maradsz. Attól függetlenül, hogy az állítás melyik része változik, vagy mint jelen esetben mindkettő. *Vontam meg a vállam.*
- Mázlista? * Vontam fel a szemöldököm kérdőn. De aztán már landolt is az ölében a tál. Még mielőtt kettőt pisloghattam volna már felálltam és az asztal tetejére ülve emeltem át a lábaim egyik oldalról a másikra és csúsztam át, a férfi mellett helyet foglalva. Eredeti célom a fal melletti oldalán volt, de ha a másik oldalt volt hely, nem kezdtem el taszítgatni csak a másik oldalára ültem le.*
- Én ezt nem mázlistának nevezném. De nekem innen is jó… *Vontam meg a vállam és mintha mi sem volna természetesebb az ölében lévő tálba nyúlva vettem ki egy újabbat, ha nem akadályozta meg. És ha nem, akkor mikor a számhoz emeltem eszembe jutott egy régi-régi emlék, és egy pillanatra megtorpanva álltam meg a mozdulatban. Fejem oldalra fordítva némi vágyakozás csillant benne. De aztán lesütöttem a szemem és csak bekaptam. Jobb volt régen, mikor egy-egy darabon közösen osztoztunk. Gabe említésére halkan felkuncogva dőltem hátra.*
- Még mindig nem lett ügyesebb és már nem is jár. Tudod milyen… jelenleg van „jobb” hobbija. Ha azt annak lehet nevezni, hogy a tűztől is óv, és folyamatosan azt mondogatja, hogy öreglány leszek. *Ingattam meg a fejem, de már inkább Rick szavaira figyeltem.*
- Ha fúria, hát akkor fúrd meg. Utána majd jobb belátásra tér. * Ha valaki azt mondta volna, hogy én valaha ilyet tanácsolok, körbe röhögöm. Pláne, ha az ÉN katonámról van szó. A tanács könnyen jött, de nehézséget hagyott maga után valahol mélyen.*
- Ezt kétlem… de azért kösz a bókot. * Furcsa szokásai egyike még mindig meg van. A leglehetetlenebb módon bókolni. S kezem már egy újabb cukorka után kezdet el matatni…*

Sosem gondolta volna, hogy egy nap még örülni fog Miranda mosolyának, vagy az arcának...vagy ahogy gyönyörű szemeiben játszik a fény...
-Helyes - bólogat, a következő kérdésre pedig kissé közelebb hajol az asztal fölött, és halkabban kezd beszélni, mintha épp államtitkokat készülne megosztani.
-Hát, lássuk csak. Néha felcsempésztem kaját a hajóra...nem gyakran, csak annyiszor, hogy már nem is emlékszem, milyen a koszt a seregben...valószínűleg a gázrezsót sem lett volna szabad a szekrényemben tartani...és aztán ott volt az az incidens néhány éve, amikor becsempésztem egy civilt a laktanyába, mert kíváncsi volt az űrhajóra, és szépen mosolygott rám. Mondjuk, az durva volt, hogy maradtál éjszakára...
Abból, amilyen arcot vág, elég valószínű, hogy annyira azért nem bánta meg a dolgot, és bűntudata sincs igazán miatta.
-Itt inkább ne, nem szeretem, ha néznek közben - jegyzi meg - és a végén még be akarna szállni valaki.
Aztán, furcsa dolog történik. Hihetetlen önuralma, aminek segítségével meggátolta azt, hogy egy őrült szexéhes manus átrántsa a nőt az asztal innenső oldalára fölöslegesnek bizonyult, ugyanis jön ő magától is. A maci áldozatul esik, nem segít rajta, s amikor megáll a nő fogai közt, szinte már hallja a kérdést:
~Kéred a felét?~
De csak szinte....
-Öhm...ha ennyire szereted a gumimacit, nem bánom, vegyél még...a bátyád meg igazán folytathatná, tök tehetséges volt...de tényleg.
Arra a tanácsra viszont, hogy meg kéne fúrnia Melissát majdnem lenyeli az asztalt döbbenetében, és vagy fél percig pröszköl, hogy kitessékelje a torkán akadt levegőt.
-Kösz....de inkább kihagyom, elég baj, hogy rámozdultam a húgára...igaz akkor még nem tudtam, hogy ilyen családfája.
Aztán mosolyogva fordul oldalra, és gyengéden érinti meg a nő arcát.
-Igazán nincs mit. Khmm...későre jár, ideje lenne hazamenni, nem gondolod?

*Szavaira fejem ingatva kezdtem el cincogni, egy apró mosoly kíséretében.*
- Micsoda egy ostoba civil és gyenge katona, hogy egy mosoly elegendő neki. Egy kis kíváncsiság miatt bement egy férfiakkal teli tanyára és még ott is maradt. Igazán ostobaság volt a részéről… * Nevettem el magam a végére. Voltak ettől hajmeresztőbb tetteim is, ez még apróság volt. De akárhogy is élveztem azt az időszakot. Bármekkora ostobaságot is csináltam, Shepy mindig ott volt mellettem. Jó, igyekeztem a lehető legkevesebb bajba keverni, de nem mindig jött össze. Válaszára elhúztam a számat, mint aki valóban bánja, de a játékos fény még mindig ott lapult a szememben.*
- Mióta zavar ha egy kis edzés-oktatás közben ha néznek? *Kérdeztem arra vissza, amire valójában én gondoltam. Ami pedig nem más volt, mint egy kis támadás és önvédelem. De Rick szavai másról tanúskodtak és áldottam a sötétséget, hogy nem igazán láthatta a zavarom.*
- Nem hiszem, hogy az engedélyed kértem volna. *Öltöttem rá a nyelvem egy pillanatra és már el is vettem azt a macit. *
- Ezt azért ne közöld vele is. Ha még egy vázát eltör, anyu kirakja a szűrét. A munka pedig nem az erőssége, én meg tökéletesen megvagyok egyedül is a lakásomban. *A prüszkölésre összevont tekintettel néztem rá.*
- Azért ennyire nem lehet szörnyű… *Ingattam meg a fejem, de már jött is a folytatás, ami kicsit sem tetszett és inkább feszült állkapoccsal kezdtem el szorgosan rágni. Ebben az érintése állított meg és egy nagyot nyelve küldtem le a még ott lévő édességet. Egy pillanatra az egész testem megmerevedet, és nem tudtam eldönteni, hogy elolvadjak az érintésétől vagy rátámadjak. Az évek az utóbbira voksoltak, de én és az alapvető érintés hiánya viszont az elsőre. Szavait hallva a vágy mellé egy kis ijedség is költözött a tekintetembe, ahogy belém is. Nem tudtam eldönteni, hogy most mi lesz és… és… Mindegy, azt legalább tudtam, hogy Én mit akarok. Arcom kissé kipirult a zavartól és az árulkodó ajakrágcsálásom is felütötte a fejét.*
- Én… Nem… vagyis… *Kissé karcos és zavart hangomról már nem is beszélve. De megköszörültem a torkom és újra a másik szemébe néztem.*
- De igen. Haza kísérsz Shepy? * Erőszakoltam ki magamból a választ. Bár nem volt teljesen egyértelmű, hogy Shepy is velem óhajt tartani vagy csak engem akar lerázni. Bár, ha délután kettőkor mondta volna azt, hogy késő van is bólintottam volna. De a válaszát várva sem maradt abba az ajakrágcsálásom.*

-Mondhatjuk, hogy elpuhultam...de nincs kedvem hülyére verni mindenkit, aki a védelmedre kelne itt. Gondolom akadnának páran.
A csaj aztán átmegy öntörvényűbe, de le sem tagadhatná, hogy tettszik neki, amit lát, igaz kicsit aggódik, hogy ha így megy tovább, tényleg az ölében kell majd hazavinnie a lányt.
~Mondjuk, annyi baj legyen.~
-Még mindig otthon él? Mondjuk, fiatal, van ideje elköltözni...
Mikor Miranda kételkedni kezd benne, mennyire is lehet szörnyű a másik M betűs nőszemély, csak mosolyog a szerencsés tudatlanra.
-Emlékszel, mit gondoltál rólam, amikor először összefutottunk, és én egyenruhában voltam, puskával a kezemben, te pedig egy...hát már nem emlékszem mi volt a táblán a kezedben, de valami olyasmi, hogy feldugod nekem, ha nem húzok el onnan. Na, már akkor szimpibb voltál, mint az a nő.
Újra hebegni kezd szegény, Maverick pedig megint azon kapja magát, hogy az arcát simogatja.
~Mi a fene van ma velem? Sok volt a gumimaci már nekem is, mi?~
-Egye-fene, de csak mert én is arra megyek. - Hazudja, valójában ugyanis csak akkor esne útba a dolog, ha úgy tervezné, hogy addig sétál keletig, amíg nyugat lesz belőle, és a másik irányból közelíti meg a házát.
-Gyere...
Felpattan, de aztán nyomban meg is kapaszkodik az asztal szélébe. Kicsit túlbecsülte a saját egyensúlyát, és bizony eltart egy pár másodpercig, mire a világ végre nem himbálódzik össze vissza.
-De...óvatosan...megint földrengés van...vagy mi...

- Vagy épp a Tiédre. *Kacsintottam rá, mikor felvázoltam a második eshetőséget. Amire még én sem tartottam nagy esélyt… sőt, semennyi esélyt sem. De az egy dolog, ezt Rick nem tudhatta.*
- Ha engem kérdezel, az elköltözése soha nem fog megtörténni. Pedig aztán nem rossz pasi… csak mulya, ha a nőkről van szó. *Szeretem meg minden, de ettől függetlenül még ez volt az igazság. A mai lányoknak nem épp a tutyi-mutyi alakok jöttek be. De ez legyen Gabe dolga. Eddig sem hallgatott rám, ezek után sem fog.*
- Igen. Akkor tűntettünk a gyilokképző ellen. De hát… nem sok sikerrel. Egyetlen jó dolog volt a kétnapi szobrozásban... Hogy a végére elfáradtam és igyekeztem belőled némi beszédet kicsikarni a cél érdekében. Annak ellenére is, hogy véleményem szerint nem értél többet, mintegy háztartási robot, amit félre programoztak. *Biccentettem oldalra a fejem és alaposan felmértem a mellettem ülő férfit. Nem tudom, hogy akkor hova raktam a szemem… De a látvány még most is tetszett. Az újabb simogatásra már ösztönösen biccentem oldalra a fejem, hogy bele simuljak. ~Oké Miranda! Gratulálok! Ügyes vagy…~ Sikították a gondolatim, de ez már aligha zavart. Az indulást nem kellett kétszer mondani. A korábban kitett eredményt visszaraktam a táskámba és Rick után felpattantam én is. Ennek csak annyi volt köszönhető, hogy Rick az asztalba kapaszkodott én meg az arcom a férfi hátába fúrtam, hogy becsukott szemmel se forogjon a helység. *
- Késő… *S amikor elindult igyekeztem elengedni, de ha egyenesen akartam menni, akkor bizony bele kellett karolnom Maverick egyik karjába.*
- … de várj egy kicsit. *Szólaltam meg a pultnál. Ahol kértem egy flakon vizet és azt ki is fizettem. A víz és a friss levegő majd jót tesz. Mire haza érünk, valamennyire kitisztul az agyam… remélhetőleg.*
- Bocs, de egy ideig még Te leszel a támasztékom. *Karoltam vissza belé, és fejem a vállának döntve haladtam mellette.*
- Viszlát… * Köszöntem még visszamosolyogva, mert persze úgy illik.*


//Folytatás:Hunter Street//

Éppen az egyik fuvart igyekeztem nyélbe ütni, mikor jelezett a kommunikátorom, hogy hívásom van. Láttam, hogy Chloe akar velem beszélni, így rendeltem az ügyfélnek egy italt, amúgy sem volt már egészen józan, így legalább puhul még egy kicsit, majd elvonultam az egyik sarokba, hogy nyugodtan beszélhessünk, mert nem sűrűn szokott ilyenkor zavarni a húgom, csak ha valami vészhelyzet van.
- Mi a pálya húgica? - szóltam bele a készülékbe, majd csak hallgattam és hallgattam, miközben a szemöldököm egyre feljebb kúszott, hogy már azt hittem le sem jön többé a helyére, és áldottam a szerencsémet, hogy nem akartam meginni az italomat közben, mert tuti, hogy megfulladtam volna.
~ Rick és Chloe? És vitt magával puskát, hogy hogyan kell viselkedni? Jézus anyám! Torta? Szigorúan titkos? Mi van???? TÁNCOLTAK IS! ~ száguldottak a gondolatok és az információk és a végére teljesen összezavarodtam.
- Chloe, most akkor randitok volt, vagy valami titkos akció álcázása? - kérdeztem mikor kicsit elhallgatott.

-Természetesen titkos akció randevúnak álcázva - feleltem. - Sajnálom, de magáról a küldetésről nem beszélhetek, viszont a többit nem hiszem, hogy el kéne hallgatnom. Csak tudod...
Nem voltam benne biztos, hogyan kéne megfogalmaznom. Abban sem, hogy egyáltalán igazam volt. Meg, hogy egyáltalán lényeges. De ha valakinek, Melissanak tudnia kellett a megoldást.
-... Maverick olyan furcsa volt néha. Mintha... nem is tudom. Főleg a csók után. Látnod kellett volna az arcát. Egyáltalán nem tűnt jókedvűnek, pedig az akció sikeresen zárult, minden rendben zajlott. Viszont azt olvastam, hogy ha a randi sikeres, csókolózni kell. És hát hogy lehetne egy randi sikeresebb annál, ha az akció, amit fedezett sikeres volt? Nem értem, mi baja volt.
Megráztam a fejem. Biztos csak fáradt voltam, egyáltalán miért foglalkoztam ezzel? A küldetés sikerrel zárult, pont. A többi nem érdekes, elvégre mindenki megúszta sérülés nélkül, illetéktelenek nem szereztek tudomást semmiről, amiről ne lett volna szabad, akkor igazán, min rágódok?
Azért persze meghallgattam Melissat, elvégre e téren az ő véleményére mindig is adtam. Arról nem is beszélve, hogy ha valami baja van Mavericknek, és az súlyosabb dolog, akkor a következő bevetésen már befolyásolhatja a teljesítőképességét, az pedig nagyin is közelről érintett engem, hiszen jó eséllyel ott leszek mellette.
-Nem is tudom, mit csinálnék egy igazi randin - vallottam be. - Ez sokkal összetettebb és bonyolultabb munka. Az a sok szabály! És némelyiknek még csak értelme sem volt! Na, mindegy, a fő hogy rendben lezajlott. Neked is ilyen nehezen megy a randizás?

//Elözmény: Fogda//

- Elnökük van… * Mutattam rá ám nem zavart, hogy királyságot akart csinálni szerencsétlenekből. Arcomon már visszavonhatatlanul ott lapult a mosolyom. *
- Ha felém jársz, viszek le neked kávét. Ha ezen a félórán múlik a zombi effektusod. * Amiben azért kételkedtem. Fél óra nem oszt és nem szoroz. Gúnyos kérdésére csak elnevettem magam. *
- Akkor már rég alkoholistát csináltatok volna belőlem. * Ingattam meg a fejem, ám további szavai csak kihívásnak bizonyultak. *
- Ezek után három alatt meg sem állok… csak hogy biztosra menjek. * Kacsintottam rá.*
…
A kocsmába megérkezve, mosolyogva mentem a pulthoz és tekintettem hátra a férfire. Nem néztem szét, hisz nem érdekelt, hogy ki van itt vagy épp hogyan néznek. Esetleg mit vált ki belőlük az, hogy Jimmyvel látnak. A pulthoz lépve kezeim ráfektettem és már vigyorogtam is a srácra.*
- Heyhó… * S már folytattam is volna, de közbe vágott.*
- Szia! Szerencsére ma nincs itt. * Csak pislogtam párat mire felfogtam, hogy kire gondolt. Végül visszatért a mosolyom és megingattam a fejem.*
- Annál jobb, de ha jön, akkor a boxa mögöttiben leszünk. De két sört kérek...
- Macik?
- Nem-nem… csak a két sört. * S amint megkaptuk fizettem és már mentem is hátra. Az egyik boxban nem volt világítás, na nem ide hanem az ez mögöttiben foglaltam helyett. *
- Szóval… a kellemes és roppant érdekes megismerkedésre. * Emeltem meg az üvegem vigyorogva.*

Igazán bajban voltam Chloe-val! Bár legszívesebben leüvöltöttem volna a fejét és ha előttem áll biztos szívesen megtéptem volna, hogy végre valami érzelmet vigyek az életébe, de a másik felén a dolognak meg ott volt Rick. Még ebben a helyzetben is tudtam volna talán tanáccsal szolgálni az én jégcsapszívű húgomnak, de miért pont RICK!!!!
Na mindegy, talán még köszönetet is kell mondanom neki, hogy legalább ilyen kitartó, mert valószínűleg ő az egyetlen az univerzumban, aki el tudja viselni Chloe droid természetét, így talán megérdemli, hogy kicsit segítsek neki. De főleg magamnak!
~ Édes jó Istenem! Randi és a szabályok! Az én húgom tényleg biztosan ember? ~ forgattam meg a szemem, bár ő nem láthatta szerencsére.
- Na ide figyelj, drága egyetlen húgom, Chloe! – kezdtem bele, olyan nyugodtságot erőltetve magamra, mint az egyiptomi Szfinx. – A randit nem könyvből kell tanulni, hanem ösztönösen kell csinálni és az a lényege, hogy azzal legyek, akit igazán kedvelek és vele akarok majd mindenféle őrültséget csinálni, táncolni, kirándulni, moziba menni és persze csókolózni. – sóhajtottam azért. – Rick nem akciót akart veled végig csinálni, hanem egy igazi, érted Chloe, egy IGAZ randit szeretett volna, azért viselkedett meglepetten gondolom, mikor megcsókoltad, aztán ott hagytad, mint Szent Pál az oláhokat. De csak úgy tud veled zöldágra vergődni, ha úgy adagolja be neked, mint egy titkos akciót. Úristen Chloe! Miből vagy te, hogy nem veszed észre, hogy az a pasi epekedik érted? Te meg épp most gázoltál át az érzelmein!
Kissé lehalkítottam a hangom, mert már többen is néztek felém, majd visszatértem a testvérem okításához.
- Én nem vagyok olyan merev, mint te és nincs azzal bajom, hogy közel engedjek magamhoz valakit, így a randizással nem voltak gondjaim. Neked is kéne kicsit lazulni. Azt hiszem találkoznunk kéne, és elmenni szórakozni, csak attól félek nem élném túl!

-Ösztönösen - ismételtem elgondolkodva, de aztán szinte azonnal legyintettem is egyet. - Melissa, én nem rendelkezem ilyen ösztönökkel, ezt te is tudod. Mit kezdenék ilyen felesleges kacatokkal?
Amit Rickről mondott kicsit ugyan meglepett, de aztán eszembe jutott, hogy a nővérem a másik oldalhoz tartozott, mármint ő nem csupán foglalkozott az efféle dolgokkal, mint például érzések, de még vágyott is rájuk. A fejemet adtam volna, hogy ő is olyan nő, aki azt szeretné, ha egy napon találkozna valakivel, akivel egymásba szeretnek, családot alapítanak, és így tovább. Vagyis érthető, hogy még ebben is ezt látta. Hogy hogy tudott ilyen terhekkel együtt élni, az nekem rejtély volt, de hát elég sok ember boldogult úgy, hogy tömve voltak ilyen érzésekkel meg ösztönökkel, szóval valahogy mégiscsak kivitelezhetőnek kellett lennie.
-Miből gondolod, hogy ez így van, és Maverick tényleg igazi randit szeretett volna? Egyébként is, akkor miért nem mondta? A sikeres küldetés pontos eligazításon alapszik, mi pedig abban maradtunk, hogy mindezt csak egy bizonyos személy biztonságáért tesszük.
Akartam neki még egy esélyt adni, hogy meggyőzzön, elvégre nem voltam olyan öntelt, hogy a saját igazamat magától értetődőnek vegyem, de ebben a témában igazából eléggé hajthatatlan voltam, bármit is mondott.
-Maverick nem akarhat tőlem ilyesmit - jelentettem ki határozottan. - Ő is tudja, hogy ez nem csupán nagy meggondolatlanság lenne a mi szakmánkban, de még ha ő el is vesztené a fejét, én erre nem vagyok hajlandó, úgyhogy eleve kilátástalan harc lenne. Egyébként is, nem kellett volna valamiféle jeleket látnom arra nézve, hogy másról volt szó, mint a megbeszélt küldetésről? Tényleg titkos akció volt, Melissa.
Ebből az álláspontomból nem engedtem, hiszen elképzelhetetlennek tartottam, hogy bárki, főleg Maverick, aki szintén a Herefordon végzett, ilyesmire ragadtassa magát, főleg velem. Mindenki, aki csak egy kicsit is ismert tudhatta, hogy ez lehetetlen vállalkozás.
-Ha gondolod, elmehetünk szórakozni - egyeztem bele. - A napokban Fiesenstinlender professzor előadást tart a Holdon a sugárfegyverek legújabb modelljeinek műszaki elemzéséről. Már vagy egy hónapja megvettem rá a jegyet. Volna kedved eljönni velem?
Utolsó mondatára azért eléggé meghökkentem. Gondterhelten húztam össze a szemöldököm.
-Már mondtam, hogy ha ilyen problémád akad, fordulj hozzám - mondtam kicsit szemrehányó hangon. - Ki akar téged megölni? Melissa, mellettem biztonságban vagy, de el kell mondanod, ki fenyeget téged.

Hát meg kell mondanom ez a lány nem semmi! Minden szava kész kihívás és igazán ki kell bogozni, hogy mikor beszél komolyan és mikor csak az irónia szól belőle.
- Minden áron ki akarod húzni a gyufát? – biccentettem oldalra a fejem, de igyekeztem legalább annyira komoly lenni, mint ő, hogy ne tudja tréfálok-e vagy sem.
Mikor megérkeztünk a krimóba, látszott, hogy nem most jár itt először, de hát ezt már leszűrtem az előbb is, így nem csodálkoztam, mikor a csapossal némi nemű barátságos csevejbe keveredett, aki emlegetett valakit Miranda-nak, és bár semmi közöm nem volt hozzá, azért sejtettem, hogy ez valamiféle figyelmeztetés akart lenni.
Mondjuk engem is ismertek sok felé, na meg az embléma a dzsekimen eléggé szembeötlő volt, hogy tudják hová tartozom, de ha a lányt nem zavarta, akkor engem meg pláne nem.
- Hát kellemesnek nem nevezném az akkori körülményeket, de érdekes volt azt elismerem. – viszonoztam a köszöntőt és jól meghúztam az üveget.
- Esetleg valami ismerős is befuthat? – intettem a hátam mögé, jelezve, hogy az előbbi beszélgetés, azért nem kerülte el a figyelmemet.

- Szeretek a tűzzel játszani. * Kacsintottam a férfire. Persze ezt komolyan gondoltam, még ha maga a tényt csak átvitt értelemben is gondoltam. Ahogy komolyan gondoltam azt is, hogy ha rajtam múlik az egyből három lesz. Még ha nem is látszott… *
- Ejnye… ez csak irónia volt Nagyfiú. De lássuk be… lehetett volna rosszabb is. * Vontam meg a vállaimat, ahogy beleittam a sörömbe. Na de a kérdésére nyeltem egy nagyot és szerintem csak mázli volt, hogy jó helyre csúszott a sör és nem kezdtem el megint fuldokolni. *
- Ööö… azt nem tudom. Az exemnek ez a törzshelye és együtt is idejártunk anno, mert nincs messze a lakásom. Az ott az Ő helye, ha jön valaki vagy a saját lábán vagy szárnyakat növesztve távozik onnan. Nincs lámpa és ez pont jó neki így… de a pultosok nem nagyon rajonganak érte. * Mosolyodtam el. Na, igen… neki már a sör is víznek minősül.*
- Sokat kell takarítani utána. * Kuncogtam fel gyerekesen.*
- De miért kérdezted? *Vontam össze a szemöldököm. Számomra semmi olyasmi nem hangzott el, ami felkelthette volna az érdeklődését.*

- Chloe, - sóhajtottam lemondóan, de azért még próbálkoztam, - tudom, hogy te azt gondolod magadról, hogy ezek a dolgok belőled hiányoznak, de ha nem vagy gép, és márpedig ne vagy az, - akkor ez nem igaz! Csak hosszú-hosszú éveken keresztül elfojtottad magadban, mert attól féltél, hogy ha érzel valaki iránt valami kötődést, akkor ugyan úgy elveszíted, ahogy annak idején …..- kis szünet után folytattam, - ahogy annak idején a szüleinket és…..engem.
- De ez nem élet kishúgom! Nézz körül! Senki nem viselkedik úgy, mint te és mivel tudom, hogy okos és értelmes vagy, ez rá kell, hogy világítson, hogy benned van a hiba. A világ nem működhet érzelmek nélkül és nem is működik. Lehet, hogy sok fájdalmat is okoz, de sokkal több örömöt és boldogságot is. Nem csak a kötelesség és a fegyelem körül forog a világ, akkor régen rossz lenne. – fejezem be csendesen. Mert valószínűleg ez az egész szent beszéd falra hányt borsó, ahogy én őt ismerem.
Most már tényleg nem tudom, hogy mérges legyek-e Rickre ezért az egészért, vagy szánjam-e, de inkább az utóbbi felé hajlok.
- Mavrick azért nem mondta, mert mikor normálisan közelített feléd, ahogy általában egy nőhöz szoktak, akkor falakba ütközött, hiszen mesélted, így tudom. Ezért a te oldaladról közelített, de úgy látszik ez sem jött be neki. Chloe belőled kiváló apáca lett volna.
Mikor arról beszélt, hogy a férfi nem adott jeleket felé, akkor már elnevettem magam.
- Chloe, másból sem állt, mint jelekből, csak te nem vetted észre, sőt még azt sem vetted észre, hogy lovat adtál alá a csókjaiddal. Egyébként mi rossz lenn abban, hogy össze akar jönni veled? Jó csapat vagytok, jól kijöttök egymással és kiegészítitek egymást. Mi baj van ezzel?
Aztán rájöttem, hogy valami drasztikusabb megoldás kell a testvéremnek sajnos ahhoz, hogy kirángassam ebből a katonás világból.
- Oké, rendben a Holdon leszek én is akkor, és úgy készülj, hogy alaposan kirúgunk a hámból húgica. – figyelmeztettem. – És senki nem akar megölni, csak te, az értetlenségeddel, úgy, hogy jó lesz, ha kordában tartod magadat Chloe. – vigyorogtam bele a telefonba, amit persze nem látott, de azért érezhette.

A kérdésem úgy látszik elég váratlanul érte, mert láttam, hogy egy pillanatra még nyelni is majdnem elfelejtett, ezért már szabadkoztam is volna, hogy nem kell válaszolnia, ha nem akar, de közben megszólalt.
- Öööö…….az exed? – néztem rá kikerekedett szemekkel, mert el nem tudtam volna róla képzelni, hogy egyszer volt már férfi az életében. – És ezek szerint nem valami ……jó fiú, ha diplomatikus akarok lenni. – nézek rá kíváncsian. – Talán volt is hozzá szerencsém, ha ilyen „lakberendező” típus? –teszem hozzá.
- És csak azért kérdeztem, mert a csapos úgy kezdte, hogy „szerencsére”. – intek a pult mögött álló fickó felé. – És ez úgy hangzott, mint egy figyelmeztetés. – vontam meg a vállam. – Én meg nem szeretnék semmi bunyóba belekeveredni, elég nekem az szolgálatban.
Az üveget újból a számhoz emeltem és az egészet kiittam egy hajtásra. Szükségem volt egy kis lazulásra a stresszes nap után és most jól esett, ahogy az alkohol elkezdte tompítani az agyamat. – Semmi más hátsó szándék nem volt a kérdésben, de azért mesélhetnél róla, hogy sikerült megszelídíteni egy ilyen vadmacskát, mint te.

*Az exem említésére döbbenten néztem Jimmy reakcióját aztán elnevettem magam. Nem tudtam, hogy most ezt sértésnek vegyem vagy… nem, más opció nem volt. Az, hogy ennyire naiv lenne kizártam a tárházból és ez nélkül pedig üresen maradt. *
- Az, hogy melyik kasztba tartozik csak nézőpont kérdése. De nem hiszem, hogy volt már hozzá szerencséd. Legalábbis nem azon okból, hogy felforgatta a kocsmát. Mire ideértetek volna, már rég köddé váll. Ahhoz ért a legjobban. No meg, nem csinál balhét ok nélkül. Ha nincs, oda csak a falat dekorálja.* Vontam meg a vállaimat és tekintetem a falra csúszott ahol bizony jó nagy foltban látszott, hogy már sokszor érte nedvesség és száradt meg.*
- Neki szerencse… mind mondtam, nem közkedvelt személy az utóbbi években ezen a helyen. * Vontam meg a vállaimat. Ám ennek az oka csak az volt, hogy hamar begurult. De lényegtelen.*
- Be kell valljam, azért fájó volt a reakciód. Mintha olyan lehetetlen lenne, hogy velem bárki is leáll. * Biggyesztettem le az ajkaim egy pillanatra keserűen és megint ittam.*
- Nos… katona… meg vannak a maga módszerei. De azt azért leszögezném, hogy nem volt nehéz dolga… hisz annak idején nem voltam ilyen. Bár Ő tanított önvédelemre, de semmi bajom nem volt az érintéssel. * Mosolyodtam el, némi ábrándozó tekintettel. De aztán gyorsan vissza is tértem.*
- De mi van a Te bosszúddal?

-Nem azért szorítottam háttérbe az érzéseimet, mert esetleg elveszíthetem az illetőt, aki iránt vonzódok, hanem azért, hogy ne hátráltassanak. Ugyan már, bevetésre sem viszem magammal az étkészletemet meg a kis sámlit az előszobából. Csak felesleges teher, ami csak akadályozó tényező. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki legyen olyan, mint én. Akinek beleférnek ezek a dolgok az életébe, annak hajrá. Nekem nem. Ezt próbáld elfogadni.
Nem egészen értettem, hogy Melissanak hirtelen miért lett ennyire fontos, hogy összeboronáljon Maverickkel, hiszen eddig minden jel arra mutatott, hogy ez kifejezetten zavarná őt, mint minden más is, ami Mavericket boldoggá tette. Nem kifejezetten azért, mert a férfi nem volt éppenséggel a kedvence, inkább azért, mert legszívesebben a legiszonyúbb agóniában fetrengve tartotta volna őt leláncolva a saját pincebörtönében, ahova naponta legalább háromszor lejárt volna különböző elit kínzásokkal gyötörni. Legalábbis én így láttam. Most miért akarja mégis rám tukmálni? Talán kifogyott a kínzási ötletekből? Áh, az kizárt! Mégiscsak Mavericket szadizhatná...
-Sajnálom, de nem értünk egyet - mondtam végül. - És egyébként is már megint elég nehezen tudlak követni. De ha ez neked ilyen fontos, majd még átbeszélhetjük. Ha tényleg olyan fontos, mint ahogy állítod, akkor nem akarom
elmulasztani az áttanulmányozását.
Még cseverésztünk egy kicsit, de a Maverick témát igyekeztem kerülni. Fáradt voltam már hozzá. Miután végül megbeszéltük a jövő heti program részleteit, elbúcsúztam tőle, és bebújtam az ágyba, hogy végre kialhassam magam.

//Folytatás: A Vándor//

Mivel az előbb is válaszolt, így nem gondoltam, hogy most olyat kérdeztem, amitől beléfagyna a szó, és bár látszott némi csodálkozás rajta, azért csak beszélni kezdett. Önkéntelenül követtem a tekintetét a falon lévő foltok felé, de nem nagyon értettem mi lehet ez, talán célba dobó versenyt rendez időnként?
- Szóval nem váltatok el valami felhőtlenül. – biccentettem értőn. – Már, ha jól értelmezem, hogy „neki szerencse”, vagy talán a törzsvendégek sem látják szívesen? – fűztem tovább, de aztán meghökkentem a további szavain, mert kezdtem sejteni, hogy honnan is eredhet ez a „ne nyúlj hozzám” effektus.
- Szóval vele semmi bajod az érintéssel, de azóta mindenki mással igen? – vezettem le a dolgot hangosan is. – És még megkérdezed tőlem, hogy miért feltételezem, hogy veled senki nem kezd ki? – nézek rá kérdőn. – Hiszen, ha valaki megpróbálja és akár csak kedvesen meg akarna simogatni, azonnal a kórházban végzi! Vagy nincs igazam Miranda?
Kíváncsi vagyok, hogy tényleg így van-e, de aztán egyből vissza is gubózok a saját kis terembe, mikor meghallom, hogy visszakérdez.
- Az már egy nagyon régi történet, talán valamikor az előző életemből. – intek a csaposnak, hogy hozzon még egy kört. – És talán eléggé sablonos is. – szólalok meg némi szünet után. – Van egy férfi, akinek megölik a barátnőjét és az első kétségbeesett öngyilkossági kísérlet után, inkább beáll a pandúrok közé, hogy talán egyszer levadássza a gyilkosokat. – mondom érzelemmentes hangon.

- Ez igaz… de a „neki szerencse” alatt a pultosra gondoltam jelenleg. *Oké, néha hülyén fogalmazok és nehéz megérteni, amit mondani akarok, de nem ennyire. Volt egy olyan érzésem, hogy Jimmy vagy direkt értetlenkedik, hogy minél több apró információhoz jusson vagy épp tényleg buta. *
- Pontosan… de még mielőtt levezeted, nem miatta. * Ráztam meg a fejem és már megint ittam.*
- Csak abban az esetben, ha nem ért a szép szóból. De ne hogy azt mond nekem, hogy csak érintéssel lehet kedveskedni, mert akkor frászt kapok. Bár… pasi vagy Te is. * Vontam meg hanyagul a vállaimat. Azonban ismertem valakit, aki ezek nélkül is tudott kedveskedni, még ha nem is ment férfi számba. Bár ez általános volt és nem Őt jellemezte. De már kíváncsian figyeltem a söröm kortyolgatva Jimmy szavaira. Nos… nem ezt vártam és nem is számítottam rá. A szememben villant valami, de sajnálatot tőlem bizony ne várjon. Na nem azért mert képtelen voltam rá, hanem azért mert tapasztalatból tudtam, hogy attól csak rosszabb lenne.*
- Héé… * Csúsztattam előre egy pillanatra a kezem, hogy a kezét megérintve egy picit felhívjam a figyelmét.*
- Sok sikert és ha egyszer segítségre van szükséged hozzá… * Nem fejeztem be, de láthatta, hogy komolyan gondolom a ki nem mondott szavaimat.*
- No de ez már a 2. * Vigyorogtam el kacsintva, ahogy megérkezett a Jimmy által kért kör is. *
- Hogy is volt az a gyufahúzogatás? * Kérdeztem egy sejtelmes vigyorral az arcomon.*

Örültem, hogy minden félreértésemért, kaptam egy jó kis magyarázkodást, így egyre többet sikerült megtudnom a rejtélyes exről.
- Pedig már egészen jól levezettem. – mosolyogtam az üveg felett a lányra, aki valamiért nagyon ragaszkodott ehhez a verzióhoz. Erre mondják, hogy a heves tagadás, fél beismerés.
Csodálkozva hallgattam az érintéssel kapcsolatos további nézeteit és megráztam a fejem.
- Nem mondom, hogy CSAK érintéssel lehet kedveskedni, de ha valaki egy baráti beszélgetésnél tovább szeretne lépni, akkor már előbb-utóbb, de hozzátartozik a dologhoz az érintés. – mondok ellent a lény érvelésének, ami nagyon is a saját szája ízére van formálva.
De azt már észrevettem, hogy ő szívesen érint meg másokat, csak őt érinteni tabu, ami valahol igazán furcsa.
Nagyon nem akartam, hogy a történet miatt kitörjön belőle a sajnálkozás, és ezért meglepve pillantottam fel rá, mikor e helyett a segítségét ajánlotta fel.
- Kössz! – bólintottam rá önkéntelenül. – De ez elég veszélyes lenne.
Az én ajkamra is vissza kúszott a vigyor, mikor emlékeztetett az utcán mondott szavaimra, hiszen tényleg már a második sör fogyott.
- Ez csak rajtad múlik Miranda. Én nem harapok, ha nem adnak rá okot, tudod, úgy mint te.
-

- ÉS helytelenül… de nekem aztán mindegy, hogy mit gondolsz a katonámról. * Vontam meg a vállaimat könnyedén. Az okfejtésére bólintottam, hisz tisztában voltam ezzel is.*
- Sokkal biztonságosabb másoknak, ha előbb megkérdezik, vagy csak jelzik. Nem rég találkoztam egy férfivel érdekes módon, Ő megtudta állni, hogy ne taperoljon folyton. Mikor meg akarta vizsgálni a kezem, mert szét ment a csuklóm. Akkor is csak kinyújtotta a kezét tenyérrel felfelé és megvárta, míg én csúsztatom bele, ezzel engedélyt adva maga az érintésre is és arra is, hogy helyre tegye. Vannak apró jelzések Jimmy amiket észreveszek, az már más, hogy ha nem fájt volna a kezem, akkor nem nyúltam volna felé. * Vontam meg a vállaimat. Ezt nevezik udvariasságnak, legalább is nálam. De szavaira már megint csak vigyorognom kellett.*
- Nos nem tudom… de én úgy vettem észre, mintha a veszély az amúgy is körbe lengne folyton. Eggyel több vagy kevesebb már nem oszt és nem is szoroz. Szóval ha meggondolnád magad, akkor majd ne ez tartson vissza.*
- Pedig harapni olykor élvezet… * Biccentettem oldalra a fejem és már korábban visszahúztam tőle a kezem, amik most az üveggel játszadoztak.
- És ha azt akarom, hogy harapj? *CSillant meg szemeimben a játékos fény*

Igazán érdekes egy lány volt ez a Miranda, már a felfogása is az érintésről és az egymáshoz közeledésről is kész rémálom volt, de legalább tisztában lehettem vele, hogy mi motiválja ilyenkor és nem csak hobbiból veri szét sorban a kocsmákat és a benne lévőket.
- Tudod, szerintem ezzel csak az a baj, hogy nincs a homlokodra írva, hogy „juj, ne érj hozzám, mert ütök”, és mivel a legtöbb emberben igény van arra, hogy érintéssel is kifejezze az érzelmeit, ez egy eléggé egyedi helyzetet teremt és veszélyes is. Persze nem főleg rád nézve, hanem a környezetedre.
~ Na szép! Kis előadást tartok arról, hogy az emberek, hogyan viselkednek általában, mintha én az lennék, ráadásul pszichológus sem vagyok, hogy a lelkét ápolgassam. ~
- Nem szokásom bajba sodorni senkit magamon kívül, ha nem muszáj Miranda, de köszönöm a felajánlásodat, kedves tőled, ritkán reagálnak a történetemre így az emberek. – mondom végül egy kis szünet után, amikor is lehajtom a második üveg sör felét, mert már rég beszéltem ennyit és főleg erről a témáról, így kiszáradt a szám.
A szavaira csak mélyen a szemébe néztem, hogy lássam, most direkt heccel-e vagy mégis mit akar elérni, de az apró vidám szikrák elárulták, hogy ez csak játék, bár ha mással is így viselkedik, azért igazán nem csodálhatja, ha valaki komolyan veszi. Utána meg csodálkozik, hogy tovább akarnak lépni? Viszont a „harapás” szó nálam más értelmet is jelentett, így bár igyekeztem nem kimutatni kicsit gyomorszájon ütött.
- Nem hiszem, hogy ezt szeretnéd Miranda. – ráztam meg a fejem egy halvány mosolyt erőltetve az ajkaimra. – Akkor saját magadnak mondanál ellent. Ráadásul, ha eljutnánk odáig, akkor már nem tudnál leállítani. – mondtam én is kétértelműen, legalábbis nekem biztosan egész mást jelentett, mint neki.

*Szavaira ráncba szaladt a szemöldököm és sóhaj helyett inkább meghúztam a söröm. Kezdett bosszantani ez a tudálékossága, bár meg kell hagyni szórakoztató is volt egyben. Kár, hogy nem a kedvenceim az ilyen tudálékos, higgadt emberek.*
- Oda nincs. De látod ezt… *Húztam végig a mutató ujjam az ajkaimon. *
- Na ezzel szoktam szólni mikor észre veszem a szándékot. De mondtam már, csak akkor vagyok veszélyes a környezetemre, ha ebből nem értenek. *Ó még a környezetem félti. De édes… a gond az, hogy mikor begurulok és emberemre találok, akkor bizony magamban több kárt teszek, mint a másikban. Az a csoda, hogy még tudom használni a kezem és csak néha fájnak a porcok mikor időváltozás van. Bár az sem egy utolsó, hogy az orvos ismerősöm sebész és az Ő érintését még úgy, ahogy el is viselem, ha házhoz jön. Na de aztán Jimmy ivott, a sör pedig fogyott én meg rendeltem még egy kört, miközben Jimmy szemeit néztem. *
- Nem vagyok olyan, mint mások Nagyfiú… akár nevezheted annak is, hogy nem érzek. De azt tudom, hogy ha most elkezdtelek volna sajnálni, csak rosszabb lenne neked. Arról nem is beszélve, hogy nem teszi semmisé a történteket és egyébként is képtelen vagyok sajnálatot érezni. Egy ilyen után, a sajnálat a legrosszabb dolog, amit kaphat egy ember. * Biggyesztettem le az ajkaimat s szürkészöld szemeimben egy halvány árny jelent meg. Ebből tudhatta, hogy bizony tapasztalat.*
- És nem kedvesség, hanem csak az… hajm… ha három éve nekem ajánlották volna fel egy ilyen lehetőséget, vagy csak egy segítő kezet… * Ingattam meg a fejem és inkább lehúztam a második söröm maradékát. Ahogy megkaptuk a sörünket a srácra nézve.*
- Na most már jöhetnek azok a macik… * Húztam el a számat keserűen a csapos felé. Nos… ma sem megyek haza józanul. *
- Az ellentmondások nálam igen gyakoriak. De ha kicsit belegondolsz, akkor nincs benne ellentmondás. De sosem tudhatod Nagyfiú, hogy mikor gondolok valamit komolyan vagy mikor nem. Ami pedig a leállítást jelenti… * S már jött is a maci, a tálat, az apró gumicukrokkal a férfi felé toltam, ahogy kivettem belőle egyet.*
- Nem harap… csak gumicukor, kis alkohollal átitatva. *Mosolyodtam el egy pillanatra, majd apró rágásaim közepette fejeztem be, ahogy a pultos elment.*
- Nem is biztos, hogy akarnám. Vagy talán akadna olyan gátló tényező, amiért akarnom kéne? * Vontam fel a szemöldököm.*

Nagyon úgy beszél Miranda, mint akinek van ebben a bosszúállós segítségnyújtásban némi tapasztalata, vagyis a szavai alapján, neki is el kelt volna valamikor egy segítő kéz.
- Miért, mi történt 3 éve? – kérdezem kíváncsian, amiben jórészt szerepet játszik már a sör hatása, de hát ő hozta fel elvégre.
Az újabb sörre már azért óvatosan néztem, tudod általában, hogy mennyi a határ, de most nehéz volt megállni, és nem is ittam egyedül.
Már az előbb is megütötte a fülem ez a furcsaság, így most összehúzott szemöldökkel nézek a lányra.
- Macik???
Aztán nem kellett sok idő és már nem kellett hozzá magyarázat, de tudtam, hogy ha most ebből is eszünk akkor ebből oltári nagy berúgás és másnaposság lesz, igaz a regeneráció nálam ezt nagyrészt tompítja.
- Azt látom! Te vagy az ellentmondások királynője! – jelentem ki halálos komolysággal, bár a szemeim mást mondanak. – Máris itt az újabb. – nézek rá egy gumicukrot forgatva az ujjaim között. – Nem régen mondtad és tapasztalhattuk is, hogy nem érhet hozzád senki. Most meg mikor azt boncolgatom, hogy akár meg is haraphatlak, akkor nem állítanál le? – feszülten figyelem, hogy most vajon mit reagál, de persze eszem ágában sincs kihasználni az alkalmat, még ha lenne is mit, csak szeretném tudni, hogy meddig megy el. – Gátló tényezőnél mire gondoltál? Testi vagy lelki?
Azért nem lenne jó, ha pont most adná fel az elveit, mert megbántani meg nem akarom.

*Az alkohol még mindig galád dolog. Még ha a gátlásokhoz kevésnek is bizonyult ez a kis mennyiség, arra elegendő volt, hogy a nyelvem megpörgesse és többet mondjak mint amit alapjáraton mondtam volna. Na de azért nem ittam magam ostobára…*
- Felborult az életem… * Adtam egy kitérő választ kissé megvonva a vállaim. Semmi kedvem nem ezt ecsetelni és amúgy sem tartozott a másikra. Kevesen tudták a történteket, no meg akinek legutóbb elmeséltem az a fejébe vette, hogy kellek neki. Bár ez még mindig jobb, mintha undorodott volna Tőlem, mint ahogy Én saját magamtól azóta. Na de se ellenségre, se rajongóra nem volt szükségem és ezt a Rendfenntartót nem akartam egyik kategóriába sem sorolni. A macikra vonatkozó kérdésre nem választoltam csak szélesen elmosolyodtam. Ezekből mindig van készen, így mire belekezdtem volna már egyébként is ideértek.*
- Ha már királynő… akkor térdelj. * Kacsintottam a másikra játékosan. Sajnálatos vagy sem, de ez voltam Én. Egyik pillanatban komoly, a másikban meg játékos, kihívó aztán meg… már a fene se tudja. Inkább iszok. *
- Nem nyúlhattok hozzám, ha Én nem akarom. De arról nem esett szó, hogy mi van, ha akarom, ha Én kérem vagy a másik eset, mikor én érintek meg valakit. * Na, igen, másik három variáció, ami felmerülhet és aligha három különböző reakciót takar. A kérdésére azonban elvigyorodtam.*
- Ugyan már… a lelkit oldja az alkohol. A testi meg… nos, arra is van ma már megoldás. Igazából csak költői kérdés volt. Pont nem az a fajta vagyok, akit érdekelne ilyesmi… tekintve, hogy csak a nyelvem szeretem köszörülni. Lehet, hogy így… * S már mutogattam is, hol rá, hol magamra. Jelezve, hogy messze, egymással szemben*
- … Szavaim arra utalhatnak, hogy épp kikezdek veled, vagy épp bárki mással. De azt garantálhatom, hogy se Te, se pedig más nem jutna el tettlegességig. * Vigyorodtam el bájosan, ahogy kezem egy újabb cukorért nyúlt és a fejénél megfogva Jimmy szája felé nyújtottam.*
- Ha csak fogdosod, kiolvad és ragadni fog. Arról már nem is beszélve, hogy keserűnek fogod érezni. Szóval kapd be… * Jeleztem, hogy nem viccből nyújtottam felé.*
- De az ujjamat hagyd meg…