Fogda

- Talán nem a megfelelő nőkkel kezdtél… * Oké, itt nem szabad túlzásba vinni. De akkor is, az, hogy engem nem zavart a kamera egy dolog. Sosem érdekelt… De Jimmy itt dolgozik, őt kéne. Aztán jött a kijózanító valóság… hazugsággal vádolt. Ami azért elenyésző nálam. Sosem hazudtam, vagyis de, de csak a legvégső esetben és akkor is minimum az életem múlt rajta.*
- Biztos jól néznél ki szárnyakkal is. De nem hazudtam Jimmy. A fél igazság is igazság. Ez lett a következménye a történteknek… Tényleg nem szeretem, ha valaki jogtalanul hozzám ér. Az meg, hogy miért… na azt nem mondtam el. * Vontam meg a vállaim, de közben még mindig oldalra biccentett fejjel méregettem a férfit. *
- De azért én meggyőződnék róla, hogy valóban nem-e rejtegetsz tollakat a felsőd alatt. * Mosolyodtam el, látványosan végig mérve a férfit. Hát ha zavarba jön Tőle… De azért figyeltem a válaszára és egy apró fájdalom lobbant a szemeimbe. Tudtam, hogy senkinek sem könnyű az élete, de attól még nem volt jó érzés, hogy másoknak is legalább olyan nehéz az élete mint nekem. Ha nem jobban… *
- Nem akarok utána túrni… egyrészt semmi dolgom veled, ami miatt szükségét érezném, hogy minden információt begyűjtsek. Másrészt, ha Te magad nem mondod el, akkor nem is rám tartozik és nem is szívesen vennéd, ha utána járnék. *Ingattam meg a fejem. Néha azért megdöbbentett, hogy csak a foglalkozásom miatt ennyire hmm… taplónak néznek. De aztán már nem volt időm kérdezni, mert hallottam a lépteket.*
- Azt hiszem megszabadultál Tőlem… itt a váltás… * Morogtam halkan, hisz kicsit sem füllöt a fogam arra, hogy egyedül maradjak. Na meg mikor megláttam Törpmorgót már az életkedvem is elment és csak egy grimasz jelent meg az arcomon. Ami aztán gyorsan szélesedet vigyorrá, ahogy a szavait meghallottam. Élvezettel néztem Jimmy arcát.*
- A francba… pedig szeretek itt lenni és reméltem, hogy Jack meglátogat egy kicsit. Annyira kedves fazon… mindig jó kedvet csempész az itt töltött időmbe. * Feleseltem Geralddal egy kört. Bár az utóbbi igaz volt. Élveztem Jack társaságát, ha volt rá alkalmam. *
- Ti koslattok utánam… * Vontam meg a vállaim és minden probléma nélkül kisétáltam a cellámból. Feltéve ha Gerald nem akart egy kedves társaságot éjszakára. Hisz ha hozzám ért, akkor bizony valószínűleg maradok még egy kicsit. *
- Micsoda udvariasság Nagyfiú… * Mosolyodtam el, és kimentem az ajtón. Ám szavaira kuncogni kezdtem.*
- Emlékszem… de ha nem tetszik, verd ki belőlem Nagyfiú. *Kacsintottam hátra a vállam felett.*

- Nem azt mondtam, hogy az mondta, akivel ………kikezdtem, hogy a szavaiddal éljek. – ráztam meg a fejem nyíltan a szemébe nézve, hogy lássa én is kb. annyira gondolom ezt a párbeszédet komolyan, mint ő, de aztán megint csak komolyabb vizekre eveztünk.
Az, hogy nem hazudott, csak nem mondott el mindent, hát………..nagyjából hasonló kategóriába esett, de hát legyen neki igaza. Haltak már meg emberek e kis különbség miatt is, de nem vagyok sem a rokona, sem az orvosa, hogy kutakodjak utána, ha nem akarja elmondani.
- Ha te azt tudnád, milyen rosszul állnának nekem. – bukik ki a számon a válasz, de mivel tovább beszél reméltem, hogy ez is olyan visszavágásnak tűnik majd csak neki.
- Hát ha már kinn leszel, majd ezt tüzetesebben átbeszéljük egy sör mellett, ha gondolod. – veszem a lapot és először az ő szemébe, majd a kamerába vigyorgok. – Tudod túlontúl szabálytisztelő vagyok, ha idebenn vagyok, erről a kapitány mesélhetne neked. – mondom Mirandának, amiből értheti, hogy ennek bizony inkább az ellenkezője igaz.
Mikor aztán biztosít róla, hogy nem akar tovább vájkálni a múltamban, csak biccentek egyet, és miután Gerald rosszalló tekintetétől kísérve kivonulunk a fogdáról és felliftezünk a földszintre csak a szememet forgatom a lány befoghatatlan éles nyelve miatt.
- Csodálkozom, hogy csak ennyiszer varrtak be angyalom. – csóválom meg a fejem, ahogy kiérünk az utcára, miután Mira visszakapta a cuccát. – De hidd el nem szeretnéd, ha én tanítanálak jó modorra. – válaszolok a kihívásra.

- Nem is bontottam le személyekre a megállapításom. * Mutattam rá, hogy felőlem azután egy tojótól is hallhatta, akkor is rossz tojóval beszélt. Nem személyeskedés volt, csak a szokásos énem. *
- Amíg nem láttam nem tudom. Szóval mutasd meg… * Vontam meg a vállaimat. Nem sűrűn találkozik az ember szárnyas metamorffal. Szavaira összevontam a szemöldököm pláne a félre érthetetlen vigyorára. Na de aztán már szélesedett is a vigyorom és jó kedv csillogott a szemeimben. Látom, nem csak én szeretem bosszantani Jacket. Bár azért vele vigyázok… nem akarom megtapasztalni, hogy mire képes az öreg. *
- Efelől semmi kétségem nem volt. * S alig bírtam visszatartani a kuncogásom. Még a számat is eltakartam kicsit. Abszurd helyzet, de jól szórakoztam.
Aztán meg már kifelé is haladtunk, és ahogy elvettem a cuccaim egy bájos mosolyt engedtem meg az ott lévő férfi felé. Aztán a kommunikátorom bekapcsoltam és apró nadrágom zsebeibe dugtam. Ahogy kiértünk a friss levegőre egy mélyet szippantottam belőle majd már feleltem is neki.*
- Lássuk csak… elbűvölő természetem van. Nem bírjátok sokáig elviselni, így hamar szabadulok. De ha már itt tartunk… élnék a lehetőséggel, hogy egy sör mellett beszéljük meg. Elvégre kiszabadultam… * Kacsintottam a férfire.*
- Az Old Billben nem igazán kötözködnek velem, szóval ott probléma mentes lehet. Aztán majd a sör után eldöntheted, hogy valóban nem örülnék – e neki. * Kacsintottam a férfire.*
- NA gyere Nagyfiú a vendégem vagy. * Intettem és elindultam a kocsma felé.*

//Folytatás: Old Bill //

- Nem! Félreértettél, nekem nincs szárnyam. – ráztam meg a fejem a szavaira, mert úgy vettem ki, hogy azt hiszi valamiféle metamorf vagyok. Bár bizonyos értelemben az vagyok, de nem hiszem, hogy ezt az átváltozást szívesen nézné végig. Mondjuk, ha ő ember, valószínű, hogy csak talán a történelemkönyvben látott hozzám hasonlót, így talán fel sem ismerné.
Mikor kiértünk Miranda úgy tett, mintha éveket töltött volna a föld alatt, olyan mélyeket szippantott a Kupolaváros sterilizált levegőjéből.
- Hát ha neked elbűvölő természeted van, akkor meg én vagyok a …..a…a telepaták királya vagy elnöke vagy mi. – nevettem el magam. – De egy sörben még benne vagyok, de aztán tényleg pihennem kéne, ha holnap nem akarok zombi módjára járőrözni.
Az, hogy az Ols Billben már jól ismerik, már meg sem lep, hiszen talán a Mars minden kocsmájában ez a helyzet, ha előidézem a kartonját.
- Miért? A sörtől mintapolgár leszel? – kérdezem kissé gunyorosan. – De ezért a Nagyfiúért még egyszer megfizetsz. Nem tudhatod, hogy belőlem mit hoz ki egy-két üveg sör. – biccentek felé. – Na, még ezek után is áll a meghívásod?

//Old Bill//