Morgana lakosztálya

Ha elég bátor lenne hozzá, most gúnyos hangsúllyal ismételné meg a "biztonsága" szót, s az érzés, hogy számára többet olyan nem lesz, csak egyre erősödik. Maga sem tudja, miben reménykedett, amikor ide jött, talán abban, hogy Morgana majd egyszer csak felkacag, és közli vele, hogy az egész csak egy jól kitervelt tréfa volt, amit a barátai követtek el ellene, mint egy korai szülinapi ajándékot, ám ez a fűszál, amiben kapaszkodik elszakad.
-Aha... - Jegyzi meg egy zombi intenzitásával, s bármennyire kedves, és emgértő vele az elnöknő, kezdi úgy érezni, hogy ez a beszélgetés legalább olyan kényelmetlen a számára, mintha egy férfivécé piszoárja előtt a mellette lévő vadidegen férfivel társalogna, aki épp a nagy dolgát végzi ott.
-De...én nem értem ezt az egészet...miért akarna az elnök...mit is akart azokkal a fegyverekkel? És miért azt a csávót küldte Matt-re? Úgy értem, ráma frászt hozták persze... - Itt kissé elpirul, s megint a cipője orra kerül a látóterébe. - De inkább tűntek az elveszett fiúknak csodaországból, mint valami maffiának. Szegények..némelyik csak gyerek...mi lesz most velük?

Láttam a fiún, hogy megijedt. Igazán bele se gondoltam milyen érzés is lehet neki ez. Csak, hogy én mit nyerek vele.
- Nem tudom, hogy Jason miért pont azokat a kölyköket akarja felhasználni. Az utcán élnek, az emberek észre se veszik őket. Ez a Paul nagyon veszélyes üzletbe kezdett. - lehajoltam kicsit és a mutatóujjammal jeleztem neki, hogy ne gyönyörködjön a padlóban.
~ Nem hagyom, hogy bajod essen. Nem árultál el és bíztál bennem. Nem hiába. ~ sugalltam felé.
- A gyerekeknek nem esik bajuk. Nem forralok bosszút vagy hasonlót. Csak megölni tudnám őket... de azt nem akarom. De... ha tudnál róluk mesélni esetleg... Azzal sokat segítenél. - mosolyogtam.

-Szóval azért, mert feláldozhatók - vonja le a következtetést keserűen. Ezt követően hátradől a székében, s elnöki utasításra a nő szemeibe néz. Igaz ugyan, hogy borzalmas helyzetbe került, de legalább végre talált valakit, akiben megbízhat, és ez már haladás...ami valahol elég szomorú azért.
-Nem tudom, mit mondhatnék róluk...volt ez a darab az iskolában, a "Valahol Európában". Na, nagyjából úgy élnek, csak a Marson, és némelyik át tud változni undorító ragyás szörnyeteggé.
~Mondjuk...az a Christie egészen...hmmm....na mindegy.~
-Meg sem tudtam számolni, hány kisgyerekkel élnek együtt. Számukra az a luxus, ha a rom amiben élnek nagyjából fedett, és verekedniük kell az ágyaikért. Borzalmas...

Kezdtem megsajnálni ezeket a kölyköket. De egyelőre, az a legjobb nekik, ha nem segítek rajtuk. Valamiből élniük kell... A fiú ködös emlékei nem sokat segítettek a helyzeten. Tartsanak kegyetlennek, de keresztbe tettek nekem és ugyan tőlem senki nem kért segítséget.
- Tudok róla, hogy vannak ott metamorfok is... - gondolkodtam el. A fiú jobb volt, mint én. Elrabolták, és mégis szánja őket.
- Ami most fontos, hogy te itthon vagy. - álltam fel és mentem a fiúhoz, majd leguggoltam mellé. - Segítesz nekem Luke? Nem kérek sokat... Csak szeretném, ha biztonságban lennél, míg tart ez a dolog...

-Én...hát... - Hebegi, azon gondolkozva, mégis mit várhat tőle a nő. Mikor leguggol elé, és meglátja őt, összerezzen, s aztán még mindig kissé dadogva felel neki:
-Persze, segítek...de mégis miben? Vagy ez volna a feladatom, életben maradni?
~Nem hangzik valami biztatóan...~
-Bocsásson meg, de kétlem, hogy itt biztonságban lennék...ha az elnök tényleg rám vadászik...nem itt él a szomszédban véletlenül?

Halkan kuncogtam a fiú félszegségén és zavarán, majd nyugtatólag megfogtam a kezét.
- Nem. Az elnök nem a szomszéd szobában lakik... Hanem a szemközti folyosón. - Persze, ez még közel sem garantálta a fiú épségét, még testőrök gyűrűjében sem. - A biztonságodra majd én ügyelek. De... minél hamarabb lezárjuk ezt a dolgot, annál hamarabb szabadulhatunk meg az elnöktől, és akkor, már nem is kell aggódnunk. - mosolyogtam, majd a fiú szemébe néztem. - Mindenképpen beszélned kell édesanyáddal, és talán a tanács többi tagjával is. De előbb... - szorítottam meg bátorítóan a kezét. - Egy nyilatkozatot kéne írni. Ezzel megvédünk téged és anyukádat.

Bár az, ha nevetni hall másokat valamiért mindig önbizalommal tölti el, ez az egész megy is a levesbe, amikor összerezzen a megnyugtatónak szánt érintéstől, a felvetésre pedig már az előtt bólogat, hogy igazán felfogná, mit is kérnek tőle.
-Nyilatkozat, persze, hogyne, azonnal! Már neki is állok és...mi van? Miről kell nekem nyilatkozni, és miért? És ugye az csak vicc volt, hogy...
Nyel egyet. Nem szükséges válaszolnia a nőnek, hallja ő a választ így is.
-Nem volt vicc...22 évesen sikerült megszereznem magamnak ez elnököt ellenségnek, aki ráadásul most olyan közel van, hogy lophatnám a WiFi-jét.
~Lehet meg is teszem!!! Nem valami nemes bosszú, de valahol el kell kezdeni.~
-Segít majd megírni? Kétlem, hogy ha a saját szavaimmal írom, bárki elhinné, aki olvassa...nekem is olyan hihetetlen az egész.

Továbbra is barátságosan mosolyogtam a fiúra.
- Megígérem, hogy nem esik bajod. Jason pedig már nem lesz sokáig elnök. A te segítségeddel pedig még gyorsabban le tudom váltatni. - Felálltam és az íróasztalom fiókjából előhúztam az említett nyilatkozat három példányát, és visszamentem a fiúhoz. - Olvasd át, és ha kell egészítsd ki. - nyújtottam felé.
A nyilatkozat csak nagy vonalakban tartalmazta a történteket.
- Lényegre törő, ám hiányos. - ültem vissza a fotelba. Az, amiről én tudtam: Hogy ki rabolta el, és az elrabló kinek dolgozott. Talán más nem is kell...

-Ez nagyon rendes öntől, tényleg az, de tudja, ha ez embernek egy nap ötször ígérik ezt meg, egy idő után nem hangzik olyan megnyugtatóan, ha jobban belegondol...
Minden esetre átveszi a nyilatkozatot, majd a tartalmát átfutva nagyokat pislog.
-Ennyire felkészült, van van egy formanyomtatvány az ilyen esetekre? Nem is tudom melyik lenne furább...
~És vajon bízhatok-e benne? Miért ne bízhatnék persze...csak jobban meg kéne fontolnia mindenkinek, mielőtt leváltat egy elnököt nem? Kéne...~
-Tessék...alá is írtam. És most mi lesz? El kell költöznöm valami szigorúan titkos helyre? Vagy kapok 50 testőrt? Vagy itt kell bujkálnom a szekrényben? - Kérdi hadarva, kissé lelkesebben, mint eddig, de csak kissé. - És izé...elfelejtettem valamit?

A fiú aggodalma kezdett kicsit már idegesíteni, bár valahol aranyos is volt. Elvettem tőle a nyilatkozatokat.
- Már mondtam. Nincs mitől félned, Jason számára már érdektelen vagy. - és erősen reméltem, hogy a bosszúja tárgya se a fiú lesz. Aztán hirtelen elmosolyodtam a fiú gondolatait hallva.
- Bár nem vagyok olyan bölcs, mint egy 190 éves, festett vörös, de tudom mit csinálok. Nem hirtelen elhatározásból, vagy spontán teszem, amit teszek. - a fiú homlokára helyeztem a kezem. ~ Most megnyugszol, és elhiszed, hogy minden rendben van. ~

-Igen, tudom, de értse meg, kicsit azért para, hogy....
Ám a nő érintésére elhallgat(igaz ehhez nincs szüksége különleges képessége a csajnak), aztán fokozatosan oldódik benne a feszültség, kifújja a levegőt, s szép lassan hátradől a székben.
-Ha jobban belegondolok, minden fasza...Hmm...Milyen festett vörösre céloz, esküszöm fogalmam sincs...á, nem is fontos...
Csodálkozva néz körül újra a lakosztályban. Milyen nyugodt, és biztonságos helynek tűnik ez, ráadásul még egy bombanő is ár hozzá...kár, hogy már foglalt, ahogyan azt Matt emlékei fájdalmasan egyértelművé tetté a számára.
~Brrr...~
-Szóval, van még valami dolgom?

Azt hiszem, túllőttem a célon, mert a fiú hirtelen úgy kezdett viselkedni, mint aki többet szívott tudatmódosítókat, mint friss levegőt. Nem akartam elmagyarázni neki, hogy jóformán olyan fáradt vagyok, hogy majd' az összes gondolatát hallottam. Főleg az utolsó emlékképek után...
- Nem... nincs. - ültem le ismét. - Köszönőm a segítséged. ~Ha el is múlna a jókedved, ne feledd: Ha van jó, a volt elnökben, az az, hogy soha nem bántana egy telepatát sem. Biztonságban vagy.~

-Hát, az ember nem mond nemet az elnöknek, nem? - Kérdi kicsit bizonytalanul, mert igazán fogalma sincs, mi a válasz erre a kérdésre, aztán feláll, meghajol a nő előtt(tényleg oda kellett volna figyelni állampolgári ismeretek órán) és megindul az ajtó felé.
-Nos, köszönöm, hogy fogadott. Ez esetben azt hiszem maradok az állomáson, amíg lerendeződik ez az ügy...édesanyámnál megtalál, ha még szüksége lenne rám.
Távozás közben még elmorfondírozik néhány dolgon, például azon, milyen hmmm...
~Furcsa, egészen...aranyos nőszemélynek tűnik ahhoz képest, hogy elnök...biztos ez tettszik Matt-nek is benne. No, de elég ebből, hisz hallja is, ó anyám! Egy ilyen nap után egy gyengébb jellem tuti rákapna a World of Starcraft-ra, mázli, hogy én már 15 éve tolom...~

//Köszi a játékot //

Halkan kuncogtam a fiù ügyetlen, mègis aranyos meghajlásán, majd bólintottam ès megvártam, míg becsukódik mögötte az ajtó.
Ami ez után jön, az már csak formaság. Jason tehetetlen... A jó kèrdès már csak az, hogy ez volt-e a helyes döntès? Szabadjára engedtem, rászabadìtottam a világra, hogy ùgy mondjam. Már nem fogom tudni ellenörizni vagy fèkentartani. Már nem korlátozza, hogy figyelnek rá...


( Èn is köszönöm )

Nem tudtam, hogy voltaképpen mit is érzek Jason Light távozásának kapcsán. A politikájával nem értettem egyet, de becsültem az elhivatottságát. Ha rajtam múlt volna, kitölthette volna a mandátumát. Így azonban megürült egy hely, amire én, mint Tanácsnak, jó eséllyel pályázhattam... Volna. Csakhogy semmi kedvem nem volt Elnökké válni. Most még nem. Egyszer talán majd igen, és ha történetesen engem szavaznak meg, nem is utasítom vissza a posztot... De nem akartam Elnök lenni. Ezért is jöttem most Morganához.
Fájt a fejem. Idefelé jövet lemásoltam valami kölyök gondolatolvasó erejét, hogy némi előnnyel induljak a társalgásban. De a kölyök nem tudta kikapcsolni, és én nem használhatok jobban semmit annál, mint ahogy az igazi tulajdonosa használni tudta. Így folyamatosan hallom mindenki gondolatát,. és ettől rohadék nagy migrénem támadt.
Kopogtattam, és vártam, hogy bejussak.

Jason távozása hangosra sikerült. De legalább hamar betartotta az ígèretèt... Untam már bújkálni. Talán megõrültem, elvègre Jason úgy, ahogy tudtam irányítani. Kitudja milyen lesz az utódja. Márcsak a hatalom birtoklása miatt.
Kopogtattak. 'Jason?' Remegö kèzzel nyitottam ajtót ès szinte hallottam, ahogy a mázsás súly legördül a szìvemrõl ès a földre hull.
- Dario... gyere csak be.- lèptem hátra, makd mentem a bárszekrènyhez. - Italt? - Ha kèr töltök neki is, majd egy pohár ásványvízzel ' újèvifogadalom, a kebesebb alkohol' leülök kedvenc fotelomba.
- Minek köszönhetem a látogatást?

Besétáltam a szobába. Hallottam, hogy valaki mást várt. Talán rossz a lelkiismerete? Az után a cirkusz után, amit Jason csinált, nem is csodálkoztam. Az utolsó szúrása nem volt túl elegánsan de annál ügyesebb volt.
- Csak valami rostosat, kérlek. Fejfájás gyötör.
Lezuttyantam egy fotelbe, és az egyik lábfejem feltettem a térdemre. Természetesen nem ugyanazon lábam térdére.
- Azért jöttem, Morgana... Mert félek. - mondtam halálosan komolyan - Jason itt hagyott minket, és én kimondhatatlanul rettegek tőle, hogy valami futóbolondnak eszébe jut engem jelölni a helyére. Hm... Mégse volt kimondhatatlan a rettegés. De akkor is... Ugye, kedves Morgana, megvédesz? Te mindig jó voltál hozzám... - a végére azért már én is elvigyorodtam.

Kuncogás tört rám a hallottaktól.
- Megvèdeni? Meggyõzõdèsem, hogy tudsz magadra vigyázni. Másrèszt... te vagy talán a legjobb esèlyem, hogy megõrizzem az èp elmèm... szakmailag. - Mert ugye a magánèlet... Matt... A közelgõ utazásunk kettesben... Na igen, õ tudja hogy kell ellazìtani.
- Nem Dario. Nem vèdelek meg. - kortyoltam, bár a szokásos, ellazìtó èrzès elmaradt. - De, ha ez vìgasztal, èn is fèlek a szavazástól... Fôleg az etedmènyètõl. De jó, velem lehet alkudni: Megígèrem, hogy èn nem foglak jelölni. - Emeltem ünnepèlyesen a magasba poharam.

Örültem, hogy megnevettem a nőt. Bár ez többnyire mindenkivel összejön.
Matt? Akkor hát igazak a pletykák... Reméltem, hogy nem kezd nosztalgiázni. Erre a részre nem voltam kíváncsi, és nem is illett volna kilesnem. Épp csak nem tudtam mást tenni.
- Ej, a fene egye meg... Nézd, jó ez nekem így. Vállalható felelősség, jó pénz, nem túl sok meló, és mégis számít, amit csinálok. Csajozni is jól lehet vele.
Beleittam a rostos valamimbe, és folytattam.
- Ez szép tőled. De fogadjunk, hogy én jobban félek. Volt már arra példa, hogy a megválasztott Elnök nem vállalta a feladatot? Szerintem bárki jobb lenne nálam. Túl sokat nőzök, alig iszok olyat, amiben nincs alkohol, elkártyázom a Műholdat, és még lovira is járok. Most komolyan, Valeur, ne csináld ezt velem!

Ezùttal, már hangosan nevettem.
- Te elkártyaáztad a mûholdat? - kacagtam, majd megunva az ìzetlen valamit a kezemben, felàlltam, ès a fèrfi pèldàját követve grèpfruitlevet töltöttem. Ekkor jött ki Shiva a szobából. Nagyot ásìtott, makd látványosan nyújtózkodott egy nagyot ès kèrdõn nèzett rám. 'A fürdõszobában van ' Válaszoltam kèrdèsère az ebèdjèt illetõen, mskd visszaültem.
- Kihagytad a felsorolásból, hogy engedèly nèlkül kutakodsz más fejèben. - figyeltem Dariot a pohár pereme fölül.

Zavartan mosolyogtam.
- Hát... a gatyámat mégse tehettem fel... De kiderült, hogy hamiskártyás. Különben már ki kellett volna költöznöd a szobádból... Na mindegy. Ami a lényeg: nem vagyok alkalmas Elnöknek. Talán még tanácstagnak se. Sőt, telepatának se! Kérlek, száműzz!
A farkastól mindig frászt kaptam. Csak egy szép nagy kutya, csak egy szép nagy kutya, csak egy szép nagy kutya, szuggeráltam magam, de csak akkor tudtam levenni róla a tekintetem, amikor eltűnt a fürdőben. Ittam egyet a nagy ijedtségre, de a torkomon akadt az izé, amit kaptam. Persze leköptem vele az ötszáz dolláros ingemet. Basszus!
- Én csak... Valahogy rám ragadt ez az... Várjunk csak... Te ezt honnan tudod?

Kortyoltam a grèpfruitból.
- Ha belèpsz valaki fejèbe, azt így, vagy úgz, de a tulaj megèrzi, mègha tudomást nem is veaz róla. De, ha tudod, mit kell èszrevenni... ' Ha kinyitsz egy ajtót, azon át mindkèt irányba lehet haladni' - Mondcsak mi is a te kèpessèged pontosan? - kèrdeztem mosolyogva. - Vagy kèpessègeid inkább... A választól függõen, talán mèg a számûzèst is megfontolom. - szèlesedett ki a mosolyom.

- Ó, az én képességem szörnyű! Igazán borzalmas. Ezzel a teherrel élek már túl régóta, semmi nem nagy ár, hogy eltávolíts a társadalomból, mielőtt bekattanok és elpusztítok egy-két bolygót... Várj, megmutatom.
Előre hajoltam, és finoman megérintettem a nő nyakát. Megérinthettem volna bárhol máshol is, de hát mégiscsak férfi vagyok, ő pedig egy szép nő.
Bocs, Matt, bárki is vagy, gondoltam. Aztán elakadt a lélegzetem.
- Ez... Basszus, Morgana... Ez... Ezt meg... Hogy a fenébe fejlődtél ilyen gyorsan ilyen nagyot?
Elhúztam a kezem. Éreztem a farkas evéssel foglalatoskodó tudatát a szomszéd helyiségben, éreztem az ajtó előtt elhaladó szakácsét, az egy emelettel lejjebbi karbantartó bosszúságát, aki valami kiégett biztosítékot próbált kicserélni... És itt előttem itt volt Morgana tudata, úgy ragyogott, mint a csiszolt gyémánt, amikor rátűz a napfény...
~ Képességmásoló vagyok. Most lemásoltam és eltanultam a tiédet. Csak az erődet, semmi emlék, semmi tudatdarabka vagy személyiségváltozás. ~

Kissè neheztelve nèztem fèrfira. De a kimondatlan bók jól esett... Ès igen, Matt ennek nem orült volna.
Èreztem, ahogy a tudata az enyèmhez hasonlóan kezdi felkutatni mások tudatát. Aztán hátradõltem.
- Egyetlen kèpessèget tudsz csak birtokolni nyilván, különben... kuncogtam. ' Tedd le a poharat!' Adtam ki a parancsot. - Ne kutakodj a fejemben. Ès, ha rám hallgatsz, kèpessèget sem veszel el tölem. Nèmelyik... igen problèmás.

Lehajoltam és letettem a poharat a földre. Aztán meglepetten felnéztem.
- Na, ezt azért nem gondoltam volna. Ejnye, Valeur, így visszaélni az erőddel... Szóval látod, egy gátlástalan lopkodó vagyok, még téged is megloptalak... És még mindig hallgatom a gondolataidat, mert ilyen rossz vagyok. Ki az a Matt? Na, száműzöl végre? Légyszi! Könyörülj meg egy öreg és fáradt... És veszélyes és megállíthatatlan és erkölcstelen és... mondj már pejoratív jelzőket! Hm... kis szókincsű! Műveletlen! Nem is vagyok tanácstagnak való! Na jó... Úgyse kergetsz el, mi? Fene az egészbe... De komolyan mondtam. Nem akarok Elnök lenni. Egyetlen porcikám se kívánja.
Ellenben veled... Hú... rohadt élet! Ez önkéntelen volt! Ugye nem is hallottad... Basszus!