Morgana

Név: Morgana Valeur

Születési idő: 2938. 09. 24. (64)

Faj: telepata

Rang: elnök

Képességek: Uralkodik az állatok elméje felett, valamint időnként látomások kínozzák a múltról, jelenről és a jövőről is. Mostanában jelentkező „képessége”: olykor egy-egy látomás alkalmával, más valaki elméjében találja magát.

Család: Shiva, a farkasa.

Foglalkozás: Egy mezőgazdasági cég fő részvényese.

Ingóságok: Le'Mort, az ismert galaxis legmodernebb hajója (DarkHeartot leszámítva)

Egészségi állapot: Egészséges

Kinézet: Szimmetrikus arcú, szép nő. Haja göndör és a vállára omolva hordja, de hátul ennél is tovább ér. Nem túl magas, viszont kimondottan nőies idomokkal rendelkezik. A szeme sötét, a mosolyoa pedig a legtöbbször gunyoros.

Személyiség: Okos és határozott nő, de ez alatt a határozottság alatt húzódik valami mély bizonytalanság, mely a múltjából fakad. Nem bízik senkiben, főleg nem a férfiakban, és sokszor úgy tűnhet, képtelen az érzésekre. Titkolózó és veszélyes, mint ellenfél. Számító, de nem gonosz vagy rosszindulatú ok nélkül.


Szexualitás: Heteroszexuális

Előtörténet:

Az egykor Párizsként ismert városban születtem, egy gazdag család egyetlen sarjaként. Megkaptam mindent: a legszebb ruháktól kezdve, a legdrágább ételeken át a legjobb iskolákig.
A szüleim viszont csak emberek voltak (képességem anyai nagyanyámtól ered) és nehezen viselték, hogy én nem vagyok az. Tizennyolc éves lehettem, mikor elkezdődtek a látomások. Ekkor... megromlott a viszonyunk, szépen mondva. És ekkor ismertem meg Philipet. Mellette önmagam lehettem és én mindent megosztottam vele, A látomásaimat, az érzéseimet és az ágyamat. Nem számított a körülöttem lévő világ sem, hisz a szerelem töltötte ki az életem.A gondok, csak később kezdődtek, mikor a Holdra költöztem vele.

Ő egykor megesküdött, hogy a látomásaimat arra használja, hogy segítsen a bajba jutottakon, ahogy azt is megígérte, hogy csodás életünk lesz. Neki az is lett.
Ahogy múltak a napok, a hetek, lassan magasabb szintre ért a kapcsolatunk. Hagytam, hogy táplálkozzon belőlem. Igen. Philip mora volt, vagy még mindig az, ha él.
Az etetések nem soká mindennaposak lettek. Nem vett el sokat, csak annyit, hogy erőtlenné váljak és képtelen legyek a gondolkodásra. Hónapokig tartott, mire észhez tértem: Philip becsapott és kihasznált.

Egyik nap úgy döntöttem megkerestem, mert már két napja nem látogatott meg. Gyenge voltam, ennek ellenére - még ha az egyensúlyom és a gondolkodásom nem is funkcionált valami jól - rátaláltam. Egy másik nő karjaiban volt, akinek pont akkor mesélte, micsoda aranybányára lelt bennem. A látomásaim igen előnyös pozícióba juttatták ugyanis.
Összetörve, a könnyeimmel küszködve szedtem össze a cuccaim, hogy elmenjek. Ám Philip észrevett.
Magából kikelve ordított velem, és ismét táplálkozott belőlem. A fájdalom a csontjaimig hatolt. Elviselhetetlen forróság égette a bensőmet és mintha ezer tű fúródott volna a bőrömbe. Ám mielőtt elájultam volna még hallottam Philip hangját: "Soha nem hagyhatsz el... az enyém vagy." De itt még nem lett vége.

Ő minden nap eljött és újra, meg újra megkínzott. Követelte a látomásaimat és a testem. Idővel, már a könnyek se hoztak megnyugvást. Alig alig tudtam, ha mégis, rémálmok ébresztettek.
Vágyni kezdtem a halált. Végül már követelni. Kitörtem a szobám ablakát és a szilánkokkal vágtam fel az ereimet. De a vágyott halál nem érkezett meg.

Egy kórteremben, vagy nővérszobában tértem magamhoz. A csuklómat bekötözték, bár a sebeket a mai napig viselem. De még mindig a Holdon voltam, még mindig a mora Rezidenciában. De megvolt a képességem és immár a józan eszem is. Csak várnom kellett.

Egyik éjszaka látomás ébresztett. Egy harc... A királynő és egy számomra ismeretlen férfi közt. Ez volt a legjobb alkalom, hisz ezeken az eseményeken a morák többsége jelen volt.
Nehezemre esett a mozgás, de erőt adott a remény. Az ajtóban azonban utamat állta valaki. Egy férfi, kinek arcát sose feledem.
- Erre szükséged lesz. - mondta, majd átadott egy csomagot és távozott. Ruhák, pénz és az irataim. Hálát rebegtem, majd útnak indultam.

Visszatértem a szülővárosomba, de nem volt hova hazatérni.
A ház, amelyben felnőttem leégett, benne a szüleimmel. Méghozzá a távozásomat követő második napon. Nem kellett sokat gondolkodnom rajta ki tette.
Húsz éves voltam és az eddigi életem az enyészeté lett. Csak a bosszúvágy és a gyűlölet maradt. Soha többé nem bíztam az érzéseimben és a férfiakban.

Nem tudtam azon a helyen maradni, és az örökségemnek hála új életet kezdhettem.
Az Orion2-re költöztem és idővel ki vívtam magamnak a tiszteletet. Pénzem már volt, a hatalom pedig jött magától.
Mikorra beléptem a tanácsba, kifejlődött a második képességem is. De hivatalosan ez lett az egyetlen, mivel a látomásaimról soha többé nem beszéltem senkinek.

Az előtörténet elfogadva, jó játékot!

100. reag

Morgana ereje fejlődik. Most már hallja mások gondolatait, és látogatást is tehet az elméjükbe, ilyenkor pedig mindent lát, hall és érzékel, amit az alany is. Ez esetben kommunikálni is tud. Kis mértékben ilyenkor még irányítani is képes, és az is előfordulhat, hogy távolbalátó képessége használatakor zökken át a megfigyelt személy elméjébe, főleg véletlenül.