Morgana lakosztálya

- Hèhèhè! Lassíts le King... - a gondolatai ès a szavai összefolytak. Ezek szerint meggyülik a baja a kèpessègemmel. Ha akarnám, talán mèg ki is tudnám zárni. Technikailag most ikerkèpessègünk van...
' Csak hallod a gondolatokat ugye? Hát èn látom is... Kèt kèpessèg mutációja. Amit nem találok a fejedben meg, azt tõbbnyire egy látomás adja át. Akár akarom, akár nem.' Hogy mièrt volt fontos ezt bekelentenem? Mert nemsoká úgyis megtudta volna.
Ègetõ fájdalom hasìtott az elmèmbe, amin a fèrfival osztoztam èpp...
- Aranyos kisfiú voltál... - a kèp mosolyt csalt az arcomra. - Mariah... ez, ha jó tudom szláv eredü nèv... Te kalóz vagy? - kiálltottam hirtelen.

Kezdett kissé összezavarodni a helyzet. Az én fejem néha nekem is túl kicsi, egy lakótárssal meg kész rémálom. És az a fájdalom... Inkább kivonultam a jelenetből, és igyekeztem bezárni a fejemet a környező elmék, és főleg Morgana előtt.
A látomásokról már az első találkozásunk óta tudtam. Tartottam is tőle, hogy egyszer ez a képessége felfedi előtte a valódi múltamat. most, hogy az elménk összekapcsolódott, ez úgyszólván elkerülhetetlen volt.
- Én nem... Én csak... Én... Na jó. Az voltam. De elszöktem! Izé... Nem gondoltam ám komolyan, hogy száműznöd kéne, szóval ha ez az apróság köztünk maradna... Nagyon hálás lennék.
Legalább a kívánós részt nem látta. De persze megint arra gondolok... Basszus!

Èrezyem, hogy megpróbál kihátrálni az elmèmbõl ès követtem a pèldáját abban a reményben, hogy külön tudink válni.
- Èn... sajnálom... - azt is bántam, hogy beleláttam a múltjáva, ès azt is, ami vele történt. - Nem fogok beszèlni róla, ígèrem. - mondtam. Kiszáradt a szám... ' Ès ö mèg a pimasz gondolatai miatt aggódott...' Nagyot kortyoltam az üdìtöböl, majd megköszörültem a torkom.
- Nem úgy ismerlek, mint aki megretten egy kis befolyástól... Talán váltsunk is át valami kõnnyedebb tèmára, hacsak nem konkrèt cèllal kerestèl fel.

Hálás pillantást vetettem a nőre.
- Köszönöm.
Aztán zavartan félrenéztem, és hogy kezdjek magammal valamit, felvettem a földről a lerakott rostos gyümölcsizét. Belekortyoltam, aztán felnéztem Morganára.
- Volna itt még valami. Talán te is kaptál róla jelentést, nekem a személyzeti főnök szólt... Jason távozásának napján holtan találtak egy karbantartót. Telepata volt, és... Nos, leesett a létráról, és összetörte magát. Sajnálatos ügy, de tiszta, olyan tekintetben, hogy egyértelmű baleset volt. El is fogadtam volna, ha nem látom meg a jelentésben a szerencsétlen nevét. Ismertem őt, és egyszer kölcsönvettem a képességét is. Levitálni tudott, Morgana. Képtelenség, hogy bárhonnan is leessen. Nem volt túl ügyes, ezért inkább létrát használt, de leesni nem tudott volna róla. Elrendeltem egy szélesebb körű vizsgálatot, de gondoltam jobb, ha te is tudsz róla.

Elgondolkodva nèztem a fèrfira.
- Igen... megkaptam a jelentèst. - De odáig nem jutottam, hogy gyanút keltsen bennem. - Mire próbálsz cèlozni Dario? - nèztem a szemèbe, bár inkább saját gyanakvásomat akartam megkèrdöjelezni. Amit Matt mondott ès amit Jason sugallt... Blairetöl mèg ki is telne. - Csak nem arra gondolsz, hogy a volt elnök ès a vèrebe úgy ment el, hogy azèrt búcsúajándèkot hagyott? - Ahogy a nõre gondoltam... fura èrzès kúszott vègig a gerincem mentèn.

Meglepve néztem Morganára. Én csak a dátum behatárolása miatt említettem meg Jasont, semmi más célom nem volt ezzel...
- Nem sokat tudok Blaire Cutterről... Jason megbízott benne. Meglepett, hogy vele ment, de hát az alkalmazottja volt végső soron... Morgana nem akarok megint a fejedben turkálni. Mit tudsz Miss Cutterről? Mert ugye őt értetted véreb alatt? Hallottam róla pletykákat... De soha nem figyeltem oda rá különösebben.
Persze csinosnak csinos volt, de csak egy alkalmazott, szürke kis árnyék a sok közül. Valahogy nem kerültem közel hozzá. Mindig akadt más, akihez közel kerülhettem...

Ostobusz elszólusz... Nem biztos, hogy jó döntès volt hangosan kimondani, ami eszembe jutott. Föleg, hogy nagyadag elõítèlet ès kètely táplálta.
- Csak mert kedvellek: Ne. Próbálj. A. Fejemben. Túrkálni. Máskülönben kènytelen leszek háromèves kislányt csinálni belõled. - álltam fel ès kezdtem járkálni. - Blaire Cutter, termèszetesen Jason utasìtására, rátámadt valakire, ali fomtos nekem azt hiszem... Ès megmentette az èletemet is. Mármint Blaire... - picit szètestem. Spkat èn se tudtam Blaireröl. Beteges, önhitt vigyor, hihívó ès kirívó öltözködès... Bizar jelensèg.

Belekortyoltam a gyümölcslébe, ami így elfogyott. A poharat megint a földre tettem, a fotelom mellé. Morganára villantottam egy rosszfiús mosolyt.
Nem tennéd meg. Túl jó pasi vagyok ahhoz, hogy elronts. De mondtam: mára elegem volt a fejturkászásból.
Elgondolkodtam. Előbb megtámad valakit, majd meggyógyítja Morganát? Ennek semmi értelme.
- Ez különös. Biztos vagy benne, hogy Jason parancsait követte? Persze, Jason azóta szerelmes volt beléd, hogy először meglátott, ez köztudott. De hogy megtámadjon emiatt valakit, az egy kicsit meredek, nem? Bár... Nála sosem lehetett tudni. Na de egyáltalán mivel támadta meg azt a valakit? Halálra akarta gyógyítani? Egy kicsit több információt szeretnék, Valeur.

Elnevettem magam. Jó pasi... önbizalomhiányban mindenesetre nem szenvedett.
- Benne van minden az aktàban, amit a tanács elè tártam... - vagyis, azpk a dolgok, amiket át akartam adni. De mièrt vèdenèm èn Blairet?
- Telekinèzis... Letèpte, majd visszanövesztette az ismerõsöm karját. - A robotkar rèszt inkább nem emlìtettem. - Ès túlèlte, hogy Amets vère a szervezetèbe került. - A fèrfi mögè lèptem. - Jason igen birtokló, ha valamire igènyt tart. De mikor megölhetett volna, mert nem kaphatott meg, visszafogta magát. Ha arra kèrlek, maradj ki ebböl ès hagyd semmissè válni, a falnak beszèlnèk igaz? - hajoltam le ès adtam egy rövid csókot az arcára.

Elkerekedett a szemem. Letépte és visszanövesztette? Ez... Nem semmi. Leszámítva, hogy annyi erővel nyugodtan úgy is hagyhatta volna, kár volt a melóért, azért figyelemre méltó.
A csók meglepett. Csak nem próbál elcsábítani? Mert akkor... Nos, hát természetesen sikerrel járna. Tehát jobb, ha nem teszi. Különben is, neki ott van az a Matt...
- Jason Light nem volt a velejéig romlott... - mondtam - Sok hibája volt, de azért nem volt reménytelen. Ami a kérésedet illeti... Ha valóban semmissé válna, talán hagynám is. Elmentek, és kész. De ha kiderül, hogy Blaire Cutternek köze van a karbantartó halálához, nem kérheted tőlem, hogy tussoljam el az ügyet. Márpedig ki fog derülni, ha volt hozzá köze. Átvetten a látomásos képességedet...
Felálltam.
- Köszönöm a gyümölcsös valamit. És az információkat is. És... Ne feledd, semmiképp se hagyd, hogy elnök legyek. Inkább elmegyek Jason után illegalitásba vonulni. Komolyan.
Azzal az ajtó felé indultam.

//Köszönöm a játékot! //

Felhúztam a szemöldökömet, ahogy csak úgy közölte, hogy lemásolta a másik kèpessègem.
- Hát jó... Fe hozzám ne gyete panaszkodni. - Vosszasètáltam a fotelomhoz ès leültem.
- Nem... valóban nem kèrhetem, hogy tussold el az ügyet, sõt, ha nyomozni akarsz, azt se gátolom meg. De lègy óvatos... ès diszkrèt. -Az utolsó szó kicsit megnyomtam. Hivatalból utasìtottam ezzel.
Egy szál cigit hùztam elõ a fiokban lèvö dobozból ès meggyújtottam. Moelõtt mèg csukódptt volna az ajtó, a fèrfi után szóltam.
- Nem tudok rajtad liigazodni Dario... ès nagyon gyanús is vagy.


( Èn is köszönöm )

Mióta nem kellett attól tartanom, hogy Light felnyitja a koponyámat, vagy Blaire atomjaimra bont, ha összefutok velük, egész jól éreztem magam ezen a műholdon. Azért az igazi talajt a talpam alatt nem tudta pótolni, de itt volt Morgana, aki mindenért kárpótolt.
És aki maga fogja felnyitni a koponyámat esetleg egyéb érzékeny testrészeimet, amikor meghallja, mivel akarok most elé állni.
Nem kopogtattam, és a posztos őr is csak egy biccentéssel tudta le a kötelességét, ahogy elhaladtam mellette. Ismertek itt engem, és ha nem is kedveltek túlzottan (meglepően sok telepata vallotta, hogy emberként alsóbbrendű vagyok), azért Morgana kedvélért megtűrtek.
Belépve a fő helyiségbe ledobtam a kabátomat, és leültem az egyik fotelbe.
- Drágám, megjöttem!

Az túlzás, hogy elfoglalt voltam, de volt dolgom. Eltelt már nèmi idõ, azóta is, hogy Jason elment... ès azóta nem is èrkezett róla hír. Nem hiányzott túlságosan, de nem vèletlenül távolítottam el. Ha jól sejtem, a kètes üzelmeivel nem hagyott fel.l, csakmert a politikai befolyása megszünt.
Na erre Matt hogy köszönt be? Kisèrtetiesen úgy ès azokkal a szavakkal, mint Jason
Sejtettem, hogy a szemeim villámokat szórnak, ahogy kirobogtam a szobámból.
- Kopogni èn fogok ugye? Ès mi az, hogy drágám? Ès hogy megjöttèl? Közölted, hogy nem költözöl ide... Akkor meg?

Úgy láttam, szívem választottja kissé feszült ma. Kíváncsi lettem volna, mi dühítette fel ennyire. Biztosan nem én, hisz én még csak ez után szándékoztam. Felkeltem a fotelből, és hozzá léptem, de annál több eszem volt, hogysem megpróbáljam megölelni vagy megcsókolni. Még a végén azon kapom magam, hogy szenvedélyesen csókolom a falat... A telepatákkal vigyázni kell.
- Csak vicces próbáltam lenni. Elárulod, ki bosszantott így fel? Vagy én voltam a bűnös? És, ha már itt tartunk, te sem költöztél a Marsra. Jó, mondjuk ez érthető, senki sem szereti a csótányokat, de akkor is... Ami pedig a "drágám"-at illeti, közkeletű megszólítás párok között. Nézz utána, sokan használják.
Sejtettem, hogy az idióta humorommal nem fogok most sokra menni, de jobb nem jutott eszembe.

- Nem vagy vicces... - kommentáltam, majd hozzá lèptem ès karjaimat a nyaka körè fontam. - Senki nem bosszantott fel... mèg. Azaz... most jöttem, nemrèg... szóval a Marson voltam Paul barátunknál. Elhoztam egy pirokinetikus kislányt meg egy morát, aki kisèrte. Csak ideiglenesen... - tettem hozzá, majd röviden megcsókoltam a fèrfit. - Amúgy meg... Csak.a szokásos... amíg nincs új elnökünk, minden az èn nyakamba szakad. Alug várom a találkozót... Amiket eddig is már elõterjesztettek... egy halom vicc

Az oroszlánszelídítő szó mond valamit? Pont úgy éreztem magam, mint a hetyke bajszú atlétát fickó, kezében a székkel, akit mégsem evett meg reggelire az oroszlán...
- És biztos, hogy okos dolog volt beengedni ide egy morát, aki ráadásul Paul barátja? - kérdeztem, miután megcsókoltam a nőt - De persze te tudod... Nem akarok beleszólni a dolgaidba, de aggódom érted.
Mellesleg, magamért is aggódtam, ha arra gondoltam, mit kell most elmondanom a nőnek...
- Figyelj... Ülj le. Beszélni szeretnék veled, de előbb ígérd meg, hogy nem változtatsz óvódás kislánnyá. A masni a hajban nem az én stílusom.

- Dariora bíztam õket... Õ... nos másoló. Amúgy meg, nem bízom a nõben. Nem azèrt mert mora... De minden óvintèzkedèst megtette. - Elgondolkodtam azèrt a dolgon, ès igen. Az õrök tudnak róluk.. Vigyáznak rájyk, ès arra, hogy ne zavarják az itt lakók privát dolgait ès nyugalmát. Ès a nõ fejében se találtam semmi nyugtalanítôt...
Ellentètben a fèrfi hangjával, aki elöttem állt. Nem ültem le, csak elengedtem.a nyakát ès hátráltam.egy lèpèst.
- Matt. Kyle. Mit csináltál megihnt? - kèrdeztem feszültem, de a kèsztetèsnek ellenálltam, hogy magam keressem ki a válaszrt a fehèbõl.

Néha átfut a fejemen, hogy vajon nem lehetséges-e, hogy látens telepata vagyok, aki belelát a jövőbe. Például Morgana reakcióját teljesen pontosan láttam...
- Elmesélem az egész történetet, rendben? Szóval, úgy kezdődött, hogy egyik reggel az irodámban találtam egy dobozt egy régi barátomtól. A kutatási anyagai voltak benne. Nekem ez megtetszett, és követni kezdtem a nyomot, ami végül a protektorhoz vezetett. Ő meg is adta nekem az információt, amire szükségem volt... De cserébe egy teljes évig én leszek New London rendőrfőnöke. De nézd a jó oldalát... A Föld közelebb van, mint a Mars. - próbálkoztam.
A rossz oldala meg persze az, hogy szinte biztosan ki fognak nyírni... De hát istenem, ez van. Nagyon kellett az a nyom...
- Csak egy évről van szó. Addig lejár a te mandátumod is, és utána együtt elhúzunk a fenébe.

Járkálni kezdtem a szobában, miközben a fèrfit hallgattam, ès lázasan gondolkodtam. Aztán elõvettem egy üveg bort ès... visszatettem. Helyette egy jól eldugott doboz colát halásztam elõ.
- Okè... - feleltem, majd vártam, hadd emèssze meg a válaszom, közben pedig pohárba töltöttem az italt.
- A magánnyomozó szakma se volt veszèlytelen... A Föld pedig valamivel biztonságosabb. Ráadásul oda hivataból is többet járok, meg az üzlet miatt is. - Arról persze mèlyen hallgattam, hogy mèg nem döntöttem az újraválasztásomat illetõen...
- De mondcsak... Mit kutatott a barátod, te mièrt folytattad, amit õ elkezdett, ès hogy segített a protector? - a kèrdèseimet egy kicsit már ingerültebben tettem fel azèrt...

Na igen, most jön csak az igazi fekete leves. Gondoltam, hogy a rendőrfőnöki címet még viszonylag lazán veszi... De ami most jön, azt nem fogja tudni elfogadni.
- Hogy a protektor hogyan és miben segített nekem, azt sajnos nem mondhatom el, még neked sem. De segített, és é tartozom neki. A barátom nyomozását azért folytattam, mert eleinte csak érdekelt a dolog, mostanra pedig kiutat látok benne. Érzem, hogy már nagyon közel járok.
Mély levegőt vettem, és egy pillanatig szinte ellenállhatatlan volt a vágy, hogy igyak valami erőset. Aztán egy szuszra kimondtam.
- Fel fogom kutatni Dark Heartot.

Majdnem fèlrenyeltem a colát, ahogy megemlítette A hajót.
- Hogy a fenèt fogsz te csinálni? - csattantam fel. - Ès ilyet nem játszunk Matt Kyle! Ha kell, a fejedbõl olvasom ki az információt... - Azèrt mèg hagytam lehetõsèget neki, hogy színt valljon. Tekintetemet az övèbe fúrtam, de egyelõre csak figyelmeztetõ jelleggel.
- Ès mióta folyik ez az egèsz? Mióta tudod, hogy szakmát váltasz? - Ès mièrt kell a protectornak pont az èn nyomozóm?
Az, hogy ideges lettem, igen szolid kifejezès...
- DarkHeart egy mítosz, egy legenda... De, ha mègis lètezik, akkor is öngyilkosság felkeresni! Teljesen megõrültèl???

- Tudod, mi az öngyilkosság? Őrült morákkal meg legyőzhetetlen, rohadt erős telepatákkal emberként felvenni a harcot, az öngyilkosság. -vágtam vissza - Két kezemen alig tudom megszámolni, hányszor fenyegettek meg halálosan az elmúlt néhány hónapban, márpedig most már kettő van, mert ha emlékszem, a műkaromat egy őrült egyszerűen letépte! Elegem van abból, hogy amikor jön a baj, akkor el kell bújnom, míg te megmentesz mindkettőnket, mert gyenge vagyok! Ennek véget fogok vetni. Meg foglak védeni téged, és ha ehhez Dark Hearthoz kell mennem, akkor oda fogok menni!
Mély levegőt vettem, hogy lenyugodjak.
- Ami pedig a többit illeti... Nem árulhatom el, és nagyon kérlek, ne is olvasd ki a fejemből, mert világméretű lavinát indíthatsz el vele. És ne aggódj.. Nem titkolóztam sokáig. Te vagy az első, aki megtudja.

- A protector asszonyt kivève, ugye... - mondtam dölyfösen.
- Nincs szüksègünk Darkheartra! Van... biztos van más megoldás! Nem... èn ezt nem tudom elfogadni Matt! De... legyen. Nem olvasok az elmèdben. - persze nagy volt a kísèrtès, hogy bár betartom az ígèretemet, törlöm a fèrfi fejèbõl ezt az õrült gondolatot!
Lemondóan ültem le az egyik fotelba.
- Csak te vagy nekem Matt... nem veszíthetlek el... Kèrlek, gondold ezt át... - Hogy èn most mennyire voltam mèrges a drága Anastasia Camilonra, azt jól mutatta a kèp, ami a fejemben èlt egy mèly gödörrõl meg nèhány tucat kobráról...

- Jó, persze, őt kivéve, nyilván... De előtte nem tudhattad, ezt igazán beláthatod...
Aztán rájöttem, hogy aligha a legfontosabb részéről vitázok a dolognak. Morgana elé térdeltem, és a kezem az ő térdére tettem.
- Nem lesz semmi bajom. Csak azt fogom kérni tőle, hogy hadd védhesselek meg téged... Nem akarok hatalmat, pénzt vagy befolyást... Nem fog bántani engem.
Ezt olyan mély meggyőződéssel mondtam, hogy szinte még én is elhittem.
- Képzeld csak el... Lehet, hogy telepatává tesz. Nem lenne jobb? Utálod, hogy ember vagyok, tudom jól... És én is utálom, mert nem tudlak megvédeni. Bízz bennem... Nem lesz semmi baj. Visszajövök hozzád, lerendezek mindenkit, aki téged bántani akar, aztán végre együtt leszünk.

Elmosolyodtam, bár igen kènyszeredettre sikerült.
- Èn... èrtem mièrt akarod ezt, de... Dark Heart nem a jótündèr ès pont ezèrt azt se hiszem, hogy a "jó szándèk meghozza gyümölcsèt" hìve... Inkább a "pokolba vezetõ út jószándèkkal van kikövezve" egy szószerint vett elkèpzelèsèè. Matt... szeretlek... nem teheted ezt velem... - tettem kezeimet az övèire, majd meg is szorítottam azokat. De mègis... egyvponton tudtam, nem tudom lebeszèlni erröl az ostobaságról... sõt, talán mèg megállitani sem... ès nem is tehetem.
Megadóan lehajtottam a fejem...
- Rendben...