Bárpult

Megráztam a fejem.
- Jaj te szegény.. pedig már kezdtelek sajnálni miatta - cukkoltam. De mi mást mondhattam volna erre már, ha már így indítottuk az egészet, hogy talponfekvő bajnokságra gyúrunk...
- Arra... és hogy nem egy kórházban vagy hullazsákban végeztük - vettem el én is a második poharat, majd koccintottam vele. Bár a második pohárt már nem terveztem ilyen gyorsan lehajtani, de csak azért hogy biztosan meg tudjam majd utána inni a harmadikat is.
- Mellesleg ki tudja, lehet nem is tudnék aludni a kényelmes ágyadon... Néha még otthon is felébredek, és muszáj átmennem a hangárba a hajómra hogy aludni tudjak...

Jót mosolyogtam a hozzáállásán, de nem úgy terveztem, hogy nagyon foglalkozni fogunk olyan aprósággal, mint, hogy hol, vagy hogyan alszunk.
Igaz, hogy általában az átlagos napjaim sem szoktak sokkal nyugisabbak lenni, de azért régen voltam már ekkora veszélyben és azért az sem mindennap fordul velem elő, hogy elveszítem a karomat, ami még lehet, hogy a későbbiekben problémát fog okozni nekem.
- Szerintem, nem olyan kényelmes az ágyam, de azt hiszem mire eljutunk odáig, ha eljutunk odáig, akkor ez lesz a legkevesebb, amiért aggódnék. - húzom el a szám és intek a csaposnak, hogy hozhatja a következő kört, ahogy a harmadik pohárért nyúlok.
- És egyébként honnan származol, és miért pont ezt a hivatást választottad, ha nem csíped a kalózokat? - kérdeztem, hogy valamit megtudjak róla, míg az alkohol köde rá nem telepszik az agyamra, már így is éreztem a hatását.

A megjegyzésén csak elmosolyodtam picit és megráztam a fejem.
- Az Orionon van az otthonom. És mint mondtam nem túl sok kalóz van a Föld és az Orinon között. Ha csak nem a földi kalózokra gondolunk, bár hozzájuk sem lehetne túl sok közöm. Na nem mintha őket bárkinek is több oka lenne szeretni. Azok a rohadékok a múltkor ellopták a szállítmányomat mielőtt megérkezett volna hozzám, a hajó legénységét meg elhurcolták, vagy a fene sem tudja. A földi rendészek már csak egy üres hajót találtak, ami itt-ott széjjel volt tépve - húztam el a szám. Erre újra inni kellett.
- Ez az egész viszont a nagyapámtól származik, a hajó is az övé volt, aztán meg nekem adta. De amúgy szerintem teljesen mindegy, szerintem a kalózokat a kalózokon kívül mindenki utálja és joggal - támasztottam meg a fejem a pulton. Kezdett kicsit nehéz lenni a fejem, de azért még legurítottam egy kortyot.
Két dolog van amit nagyon utálok ebben a világban: a morákat, és a kalózokat. Ezen a héten pedig mindkettőhöz volt szerencsém. Vagyis inkább balszerencsém. A fenébe...

Mivel aránylag szépen megeredt a nyelve, gondoltam, hogy nála is hatott már az alkohol, ami most a legjobb dolog arra, hogy kicsit elfelejtsük a mai napot, kalózóstól, menekülésestől és fájdalommal együtt. Én is éreztem, hogy minden egyes lehajtott pohár egyre jobban melengeti a belsőmet és tompítja az agyamat, legalábbis az emlékeket, ami most kimondottan jól esett, hogy ezt egy csinos nő társaságában teszem, bár ha így folytatom, akár Dark Vader is lehetne az ivópajtásom, azzal se mennék többre.
- Klassz lehet egy ilyen családi vállalkozás és még érthetőbb, ha nem akartad elveszíteni a hajódat. – bólogattam lelkesen. – És hidd el, előbb-utóbb vége lesz a kalózok aranyéletének, mert véget vetünk neki! Mindet halomra lőjük és akkor az olyan szép kapitányoknak, mint te, nem kell félnie, ha ide akar jönni, vagy bárhová az űrben. Figyeld meg Lyen, ez majd így lesz. – hajolok kicsit közelebb hozzá, miközben teljesen átszellemülten és kissé akadozó nyelvvel előadom ezt a nagymonológot.

A halomra lövés témára kicsit elfintorodtam. Kissé ódzkodtam még az ilyenektől. Bár én már egy szót sem mondhatok erre... a múltkori is, meg most is hajlandó lettem volna bárkit darabokra vágni ha muszáj a kalózok közül...
Aztán elnevettem magam.
- Annak örülnél mi? - nevettem tovább. - Ha még több ilyen női hölgy... akarom mondani kapitány jönne a Marsra. Bár az itteni konkurenciát még nem sikerült felmérnem.
- Bár azt mondják a férfiak számára sosem lehet elég nő a közelben - kuncogtam tovább.
Nem tudom mi lehetett velem. Jó persze az alkohol... de valószínűleg idegileg is sikerült rendesen kimerülnöm és kettővel együtt minden kis lapos poénra sikerült kisebb nevető görcsöt kapnom.

Mikor láttam, hogy nevet, nekem is fülig ért a szám, hiszen eddig nem sikerült nagyon mosolyt csalnom az ajkaira és most tessék! Ahogy nevetett az ragályossá vált és végén már mindketten dőltünk a nevetéstől, amire persze semmi ok nem volt, csak olyan jól esett.
- Hidd el, nagyon örülnék. - bólogattam, a könnyeimet törölgetve. - És azt is, hogy nem vetekedhet itt veled senki. - intetten szélesen körbe, hogy éreztessem a távlatokat, és amitől majdnem sikerült leesnem a bárszékről, ami megint nevetésre ösztönzött.
- Hoppá! - kapaszkodtam meg Lyenbe. - Azt hiszem már egészen jól érzem magam, és örülök, hogy te vagy most a közelemben. - hajolok egész közel hozzá, hogy szesszel dúsított leheletem megborzolja a füle melletti hajtincsét. - Csapos, édes egy komám, te meg hozd ....hukk.....a következő kröt...kört. - csaptam a pultra határozottan, mert valahogy nem láttam teli poharat, de az is lehet, hogy a sok üres között nem láttam, de hát mindegy is. Az a fő, hogy igyunk!

- Helyes, mertél volna mást mondani! - vigyorogtam. - Bár ilyen bókot is ritkán kapok...
Ahogy dőlni kezdett utána kaptam.
- Nana! Ha ilyen közeli kapcsolatba kerülsz a földdel még féltékeny leszek - nevettem ismét. Fogalmam sem volt jelenleg, hogy körülöttünk hogy reagáltak, hirtelen támadt túláradó jó kedvünknek, de csak nem ismeretlen az ilyesmi errefelé.
- Azért azt a végén el ne felejtsd hol laksz! Különben egy kemény fémpadlón alszol! - vigyorogtam és beleittam a következő pohárba. Az aztán tényleg szép lett volna! Már csak az a kérdés én visszatalálok-e a hajómhoz. Bár belegondolva, olyan nincs hogy én ne találjak el az űrkikötőbe, bárhol is legyek!

Jártam már ebben a kocsmában és annyit tudtam róla, hogy itt a legritkábbak a balhék, bár azért itt is akad bőven. Pont ezért hoztam ide Lyent is, mert nem akartam, hogy szegénynek még a történtek után itt is rossz tapasztalata legyen, így túlságosan nem aggódtam, mikor már éreztem, hogy a jókedvem inkább a szesznek volt köszönhető, mint a szimpla érzelemnek.
- Tényleg szépséges kapitányom! – kaptam fel a fejem az eddigi pohárszámolgatásokból, bár sokáig nem jutottam vele. – Mi lenne, ha vennék még egy-két üveggel ebből a jóravaló whiskyből és a lakásomon folytatnánk? Ott még a padló is kényelmesebb, bár nem valami nagy szám, hiszen én csak néha napján aludni járok oda. – magyarázom kényszeresen, mert annyira beszélhetnékem van, de aztán belém ötlik, hogy ez nem is olyan jó dolog, mert a végén még kikotyogok valamit, amit nem kéne, így egy két másodpercig befogom a szám.
- Na mit szólasz…hukk….ehhez a fenetikus…fretetikus…marha jó ötlethez?

Összevontam a szemöldököm az ajánlatára.
- Kényelmes padló... - ismételtem elgondolkozva. - Hmm... - bár igazából alig kattogott az agyam. A végső következtetést pedig adásszünethez lehetett volna hasonlítani. És azt is észre kellett vennem, hogy a poharam is kiürült megint.
Kikerestem egy poharat amibe volt is valami. Aztán Jimmyre pillantottam ahogy elhallgatott.
- Húha, én itt komoly gondolatokat látok! - nyomtam a kezébe a poharat. Nem hagyhattam hogy ilyesmi szabotálja az estét ha már azért jöttünk, hogy egyikünknek se legyen olyan. - Ezt megiszod és mehetünk - mosolyodtam el bágyadtan. Igazából kezdett szimpatikus lenni így látatlanban az padló. Biztosra vettem hogy az közelebb is lesz, meg ez a szék is kezdett rohadtul kényelmetlen lenni.

Komolyan mondom az összpontosítás már komoly gondokat okozott és csak pillanatokra fogtam fel, hogy ki és miért is beszél hozzám, főleg miután ösztönösen lehajtottam a kezembe nyomott pohár italt még.
- Édes aranyapám....Jé! Nem is mondtad, hogy ikertestvéred van .....hukk! De nehogy azt hidd, hogy dupla borravalót is kapsz, mikor úgy kle....klekle....kellett kikrökönyödni az a piát! - nézek kicsit imbolyogva a pultot törölgető csaposra. - De most már nem is kle.....kell rohanni, adj ehy üveg itókát és itt ....hukk.....sem vagyunk.
A pultra tettem valamennyi pénzt és szerintem még túl is voltak fizetve, aztán óvatosan lemásztam a székről, mert valamiért rohadtul imbolygott a padló.
- Vigyázz szivi, marsrengés van. - fogtam meg a széket, míg kicsit javult a helyzet. - Gyere, itt van ...hukk...nem messze a kéró. - karoltam bele, hogy támaszt nyújtsak neki.

Kissé meglepett hogy Jimmy még nálam is jobban szétcsúszott már. De már ezen is csak visszafojtottan kuncogni tudtam.
Mikor nekem támaszkodott sikerült majdnem teljesen elvesztenem az egyensúlyom és felborulnom. Épp hogy megkapaszkodtam valamiben azt hiszem.
- Azt hiszem... azt az utolsó poharat... nem kellett volna oda adnom neked - kuncogtam.
- Pfáááj - húztam el a fejem tőle, amitől újból kicsit imbolyogni kezdtem. - Pia szagú a szád! Mondjuk - kaptam egy újabb kis nevetőgörcsöt - valószínűleg az enyém is.
- Azt meg add ide - kaptam ki a kezéből az üveget. - Még... elejted.

Rendfenntartó főhadiszállás - hálókörlet

Még szerencse, hogy Lyen biztosabb lábakon állt, mint én, akinek valamiért igen csak megártott az alkohol, de azért kis idő múlva összeszedtem annyira magam, hogy megcélozva az ajtót, nagyjából egyenesen kimenjek rajta.
Az üveget sajnálkozva bár, de azért átadtam, hiszen úgy is hamar annak is a fenekére nézünk, csak érjünk a szállásomhoz.
Annyira énekelni támadt kedvem, hogy alig bírtam magam visszafogni, de aztán eszembe jutott, valahogy a nagy ködön át, hogy ma a főnök van szolgálatban és talán nem örülne neki, ha felverném a fél várost, meg a főhadiszállást.
- Mindjárt ott vagyunk, ne hogy szomjan halj addig. - igyekszem a fal mellett közlekedni, mert úgy egyenesebben tudom tartani a célt.

//Rendfenntartók főhadiszállása //

*Mit ne mondjak, nem számítottam Aly hívására ilyen korán. De ma délután, na kihívott? Hát persze, hogy a papagáj, és azzal, hogy szórakozni szeretne ezúttal engedéllyel. Nem voltam benne biztos, hogy ez a legjobb ötlet, de hát Alisonnak nem lehet nemet mondani. Mert szóhoz sem jutottam. Így hát összeszedtük a Kikötőben, és elindultunk a legnyugisabb kocsma felé, amiről hallottam. Ez a mora királynő tulajdona így talán tényleg nem érhet baj. Legalábbis nem nagy.
Nem öltöztem túl, hisz csak egy feszes farmernadrág, hosszított pulcsi, alatta egy mélyen dekoltált top és a magas sarkú csizmám volt rajtam, aminek a szára a térdemig ért. No meg a vörös kabátom, zsebében a kommunikátorommal és a pénztálcámmal. Ó és persze, a bal oldalamon az elengedhetetlen sintérem, míg a jobbomon Alison csacsogott szüntelen. Belépve egyből a pulthoz mentem és mind a két oldalamra tekintettem.*
- Az első kör az enyém. Mit kérsz Aly? * Kérdeztem a lánytól mosolyogva, majd a sintér felé néztem.*
- Te csatlakozol hozzánk, vagy csak igyekszel majd elrontani az estét? * Vontam fel a szemöldököm kérdőn. Én igyekeztem, de mindig olyan távolság tartó volt, hogy már nem tudtam mit kezdeni vele.*

//A karakter Ragyás személyében van jelen//

Mikor megláttam, hogy Aurora vidáman cseverészik a kommunikátorán, és aztán készülődni kezd, már éltem a gyanúperrel, hogy megint nem bír magával és mehetnékje van. Hát így legyen ötösöm az űrlottón!
- Miért nem bírsz te legalább egy napig a seggeden maradni! - mormoltam mikor már a kikötő felé tartottunk, mert hiszen Paul le is harapta volna a fejem, ha nem kísérem el, vagy ne adj isten megbántom a drága kis kedvencét azzal, hogy nem engedem el.
Mikor megláttam, hogy kivel vert meg a sors megint, akkor csak egy horkantással forgattam meg a szemeimet, jelezve, hogy a hátam közepére sem kívánom ezt a kis görcsöt, aki papagájnak képzeli magát. A múltkor is miatta kerültünk bajba, mert sejtésem szerint ő miatta ment el Aurora is.
Kedvetlenül és magamban átkozva a sorsomat baktattam utánuk és cseppet sem tetszett, mikor Amets kocsmájában kötöttünk ki. Igaz, hogy itt aránylag naponta csak kétszer késelnek meg, vagy lőnek le valakit, de hát, ha a lánynak valami baja esik én is búcsúzhatom a családi ékszerektől az tuti.
Így aztán árgus szemekkel fürkésztem a környezetünket, alig hallva meg, hogy mit kérdezett ez a........ez a jótét lélek.
- Veszélyes itt lenni. - szűrtem a fogam között, de sejtettem, hogy már csak az én húzásom miatt is itt fognak maradni. - Egy sört kérek. És ne háborogj, hogy alkohol, ez úgy is csak valami pancsolt trutyi. - előztem meg a kioktatását. - Neki meg csak valami tejpótlót kérhetsz, de azt itt nem tartanak. - húztam el a szám, majd tovább ültem feszülten.

Sokba került de Szépaputól nagy nehezen eltudtam kéretőzni, végtére is elég idős vagyok már, hogy egyedül utazgassak. Persze csak tömeggel tudtam jönni de a kikötőben már Aurora és a kolonca várt.
-Töpszlixet minek hoztad? Azt hittem csajos buli lesz.... bááár...
Gonoszan elvigyorodtam. Igaz, hogy Ragyánál alig voltam magasabb pár milliméterrel de akkor is. Végül célba vettünk egy kocsmát. Meglátva a kocsma nevét nyeltem egy nagyot. Aztán úgy voltam vele, hogy egy kocsmába nincs az az arrogáns mora tanácstag aki betolná a képét. Meg Aurora is itt van velem, sőt még Ragyás is, más nem őt oda vetjük a tömegnek. Helyet foglaltam a bárpultnál. Ragyás megjegyzésére 10-edére szűkült a szemem. Próbáltam nagyon csúnyán nézni rá a beszólása miatt.
-Neked kéne "tej" pótló amíg nincs sajátod öcsi.
A pultos mögötti itallapot kezdtem fürkészni. Lassan lencsét kell majd cserélnem mert kezdek rosszul látni a mostanival.
-Én egy olyan izét.... Te-ke-li-la-t.... Tekelila?... vagy mi... Tequila... Ja, igen Tequilát!

*A kikötőben kicsit még megfedtem Alyt mert le lányozta Ragyást. De nem akartam elrontani senki kedvét, így csak finoman rászóltam, hogy ne undokoskodjon és nem is forszíróztam tovább. Bár egymás iránt tapintható szeretetüknek még biztos lesz böjtje az este folyamán.
Ragyás szavaira csak felvontam a szemöldököm egy mosoly kíséretében.*
- Biztonságosabb lenne, ha az egyik olyan helyet választottam volna, ahol minden percben vérzik valaki és az életéért küzd? Szerintem ez a legbiztonságosabb az egész bolygón, ha a kocsmákat nézzük. Mellesleg pedig, ne felejtsd el, hogy mora vagyok. *Azonban a kért italra a homlokomig szaladt a szemöldököm úgy néztem rá. De már egyből magyarázkodni is kezdet, mire csak keserűen elhúztam a számat.*
- Nézd… eszembe sem jutott kioktatni. A Te dolgod, hogy mit és mennyit iszol. Ha te úgy gondolod, hogy a sör kell. Ám legyen… De, ha Paul rajtam kéri számon, azt, hogy Te ittál. Te leszel az új falra szerelhető ruhafogasom. De egyelőre csak próbáld meg a pozitív oldalát nézni annak, hogy a nyakamon kell lógnod. *Tanácsoltam neki, hogy ne ellenségeskedjen, hanem inkább érezze jól magát miközben teszi amit mondtak neki. De az újabb kötekedésére csak a szemem forgattam. Ám már a válasz jött is Alisontól… Fejem lehajtva igyekeztem nem elröhögni magam, amiben azért nagyban segített, hogy oda jött a pultos és megkérdezte, hogy mit kérünk. *
- Egy pillanat… *Közben figyeltem, ahogy Alí kibogarássza, hogy mit is kér ám az emlékre elmosolyodtam.*
- Egy sört, egy Békanyálat és egy tequilát. Óh és egy pohár vizet. *Aly nem tűnt alkoholistának, és ha rá is olyan hatással lesz a tequila mint rám, hát bizony szükség lesz arra a vízre. *

Azt hiszem, ha visszaérünk egyszer a raktárba, azonnali hatállyal kérem Paultól a felmentésemet! Erre a bébiszitterkedésre nekem nincs idegem és nem is vagyok rá alkalmas, Arkangyal sokkal jobban tudná csinálni. Nekem többször kellett visszafognom magam, hogy ne csapjam le egyiket sem, a beszólásokért, és persze nem dőltem be Aurora szavainak sem, aki úgy tette, mintha még a védelmébe is vette volna, vagy aggódna értem, hiszen csak ezzel is húzni akarja az agyam.
A szívárványhajú csajt ugyan nem védte tőlem semmilyen parancs, de tudtam, hogy ha leverném a székről a beszólásaiért, akkor Aurora pattogna érte, őt meg még sem bánthatom.
A kioktatásra, amit természetesen nem kioktatásnak szánt a csaj, csak legyintettem egyet, mert inkább nem kommentáltam, a kis békára meg csak egy morcos pillantást vetettem.
- De nagyon felnőttek vagyunk! - grimaszoltam rá egyet, de aztán kitört belőlem a röhögés, ahogy bemutatta mennyire is az és rendelt egy italt. - Uram isten, hiszen még ki sem tudod mondani! - vihogtam, de aztán igyekeztem visszafojtani, mert most már iszonyúan kíváncsi voltam, hogy mi lesz, ha meg is kóstolja. És Aurora volt olyan kedves, hogy meg is rendelte neki.
Azért kicsit hátrébb húzódva, hogy ne legyek tűztávolságba, érdeklődve könyököltem a pultra, türelmetlenül várva, hogy megérkezzen a rendelés és kicsit letörjön a gazdag bige szarva. Még a környezetemre sem figyeltem, annyira lekötött a dolog.

Ragyás grimaszára csak nyelvet öltöttem, inkább játékosan mint sem sértőn. Nem volt kedvem most senkivel se összetűzésbe kerülni. Elég volt múltkori incidens. Cerbi-bá még mindig zabos rám.
-Csak nem látok odáig oké?
Háborodtam fel majd vissza fordultam és duzzogva felkönyököltem a pultra. Egészen addig duzzogtam elfordulva míg elém nem került az az alig 2 korty ital némi sóval és 1 citrommal. Fejemet vakartam nem igazán tudtam mire vélni elsőre a dolgot de aztán derengett valami.
-Húú... hogy is van? Sónyalás.... ivás... citromba harapás?
Tanácstalanul néztem körbe de a pultos csak igenlően bólogatott és fordult tovább a dolgára.
-Hát, akkor egészség.
Emeltem kocra a poharam, majd belenyaltam a sóba, lehúztam az italt és gyorsan a citromba haraptam. Összeszorított szemmel vártam hogy miféle kínokat fogok átélni. Úgy voltam vele, hogy sót nyalni nem éppen jó, citromba se szeretek harapni, a tömény meg mar. Ahhoz képest szemeim a meglepődöttségtől pattantak ki.
-Hm..... ez finom! Ilyet mg igyunk!

*Ahogy ezek marták egymást olyan volt mint az egyik regényemből a szerelmi civódás kezdete. Csak a szemem forgatva szóltam rájuk.*
- Azért mielőtt egymásnak estek szóljatok, hogy álljak arrébb. Minden szerelem kezdete nehéz, de nem akarom a Tiéteket magamon érezni. *Ugrattam mindkettőt miközben megkaptuk az italokat. A sajátoméba bele dobtam egy szívószálat és úgy emeltem a srácok felé, de Aly kérdése megakasztott.*
- Nem tudom. Machattével tisztán ittuk és azt is kiköptem. *Vontam össze a szemöldököm. Mikor Aly megkapta a választ én is felemeltem a poharam.*
- Egészségetekre. * És finoman bele ittam. ~hmm… ez finom és nem is erős. Valamire még jó a holonet~ De közben kíváncsian néztem ALy arcát és szerintem az állam koppant, mikor alig rezdült.*
- Csak lassan kicsi Aly, mert ma nem akarlak cipelni. Inkább kérj valami gyengébbet, míg vársz a következővel. *Tanácsoltam, de ha ragaszkodott hozzá ám legyen. Kapott még egyet.*
- Mi a terved mára? *Kérdeztem Alytől hisz semmi konkrétat nem beszéltünk le.*
- Neked mihez lenne kedved? * Fordultam közbe Ragyás felé is.*

Aurora piszkálódó megjegyzésére csak morogva megvontam a vállam és inkább a sörömnek szenteltem a figyelmemet, na meg a kis papagáj mutatványára a piával, előre készülve, hogy milyen jót fogok röhögni.
Aztán csak néztem ki a fejemből, ahogy a kiscsaj egy nyikkanás nélkül ledöntötte magába az italt és éppen csak nem nyalta meg utána a száját.
~ Hogy a jó életbe! ~ meredtek a szemeim, és gyanakodva szagoltam bele a poharába, mert éltem a gyanúperrel, hogy a csapos valami mást szolgált fel neki, mert esetleg nem akart bajba keveredni, de szesz illatot éreztem, így már csak az maradt, hogy a kis apucikislányának, saválló torka van.
- Hát még, ha a gyomra bírja is, azért a feje nem biztos. – szólaltam meg a fejem csóválva. – Én nem fogom cipelni, ha a pult alá issza magát. – hárítottam el még a gondolatot is.
A hátam közepére kívánt védencem kérdése meglepett és egy pár másodpercig csak néztem rá értetlenül, hiszen eddig baromian nem érdekelte, hogy én mit akarok.
- Hát ezt jobb, ha nem kérdezed meg, mert úgy sem azt fogjuk csinálni. – vontam meg a vállam, mert mondjam azt, hogy legszívesebben egy illegális robot viadalon ordítanék éppen és remélhetőleg sok pénz keresnék? Oda úgy sem jönnének velem, na meg Paul le is szedné a fejem, ha ilyen helyre cipelném a kis kedvencét.

Kicsit meglepődtem ahogy a többiek ilyen nagy szemekkel bámultak rám. Mintha nem ezt várták volna. Megráztam a fejemet.
-Ugyan, akkora baj nem lehet ha iszok még 1-2-t.
Intettem a csaposnak és bőszen mutogattam a poharamra. Meglepettnek tűnt, pedig igen sokféle jelbeszédet kellett ismernie de szerintem ilyet még nem látott. De a rutin és a tehetségemnek köszönhetően készségesen újra töltötte a poharamat. Só még volt, és a citromból is akadt egy harapásra való. Gyorsan végig is csináltam a rituálét.
-Nyam-nyam-nyam-nyam...
Ízlelgettem az enyhén csípős italt. Utána pedig gondolkodóba estem, hogy mit is kéne ma csinálni. Rövid tanakodás után csak vállat vontam. Aztán Ragyás felé perdültem székestül és térdeimen támaszkodva előre dőlve néztem rá. Fejem oldalra billentettem és mosolyogva szóltam hozzá.
-Na, legyen gyerek nap. Mit szeretnél?

*Alison kérésére tiltakozva emelkedtem meg ültömben, de már késő volt. ~ Hát jó… legfeljebb ma mellettem alszik. De várjunk… én hol alszok? Még nem jött meg az ágyam…~ Futott át a gondolat a fejemen és kelletlen képek sora fordult meg a fejemben, amire kicsit sem voltam kíváncsi. ~ De legalább… talán Tőle… ~ Pirultam bele még a gondolatba is. Csak azt nem értettem, hogy miért zavar ennyire. Dühös tekintetem felemeltem, és mint aki jól végezte dolgát megittam egy szuszra a békanyálam, és kértem még egyet. Nem volt erős, és nagyon finom volt. Szóval… ebből gondom nem lehet. Remélem… Ragyás szavaira, ahogy Ali, úgy én is rá néztem. *
- Nézd, akár miért is legyél ilyen mocsok sosem akartam azt, hogy kellemetlenül érezd magad. De vannak dolgok, amiket muszáj elintéznem még akkor is, ha neked nem tetszik. Ilyen volt a vásárlás. DE, ez csak egy nyugodt este, amit nem azzal szeretnék tölteni, hogy otthon ülök és könyvem fölött lesem Paul minden mozdulatát… *Csattantam fel kissé meggondolatlanul fecsegve, és megfeledkezve arról, hogy kivel is beszélek épp. A szemeim még midig dühösek voltak a korábbi gondolataimtól, de most lesütöttem egy pillanatra és behunyva folytattam.*
- Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy ha nem az a válaszod, hogy menjünk haza akkor felőlem az Orionra is mehetünk. Ha megígéred, hogy meg lesz, minden szükséges testrészem mire végzünk. *Mikor újra feltekintettem egy mosolyt erőltettem az arcomra és szemeimben fogalmam sincs mi lehetet, de igyekeztem a korábbi dühöm elfojtani.*
- És hallhattad Alyt. Őt sem zavarja. Különben is Te jobban ismered a környéket.* S már magamhoz is vettem az italom ismét, amit zavartam szívtam fel a szívószálba. Nem mertem Alisonra nézni, hisz Ragyás túl fiatal volt ahhoz, hogy megértse. Legalábbis bíztam ebben. De Alyson már múltkor is beletapintott a lényegbe.*

A kiscsaj kapacitása simán megdöbbentett! Mikor a második tequlát húzta le szemrebbenés nélkül, majdnem felcsuklottam, hiszen ez még nekem sem ment volna úgy, hogy legalább a torkom ne köszörültem volna meg. Gyorsam lehúztam a söröm felét a nagy megrázkódtatásra, de láttam, hogy Aurorának is kerekedtek a szemei.
- Én mocsok????? – néztem a mora lányra sértett döbbenettel. – Hiszen kiteszem itt a lelkem, hogy megvédjelek, ahogy a főnök kérte és én vagyok mocsok?
Teljesen kiakadtam ezen, hogy ez a véleménye rólam.
- Jól nézz meg engem Aurora, mit látsz? – mutattam magamra dühösen. – Egy über kedves bébicsőszt? Nem? Hát ez az! Nem is vagyok rá alkalmas, mégis nekem kell egész nap a nyomodban loholni! Szóval nem hozz ki a sodromból, mert nem állok jót magamért is ……és ….Áááá!
Legszívesebben itt hagytam volna őket és húztam volna a vérbe a haverokhoz, de akkor nem sokáig éltem volna még utána. Csessze meg mindenki!
Viszont ezek után nagyon is meglepődtem, hogy mindkét lány benn lett volna, hogy azt csináljuk, amit én szeretnék, de most meg én bizonytalanodtam el, hiszen tudtam nagyon jól, hogy az nem nekik való, vagy…..mégis kockáztassak? Igen nagy volt a kísértés.
- Ez most teljesen komoly? Vagy csak ugrattok? – néztem rájuk gyanakodva.
Ha azonban meggyőznek, hogy tényleg így gondolják, akkor megvonom a vállam és belevágok.
- Tudjátok van a közelben egy raktár, ahol kiselejtezett androidok bunyóznak és lehet rájuk fogadni. Ha benne vagytok, akkor oda elmehetünk, de maradjatok mindig mellettem, mert a társaság nem éppen úri közönségből áll. – figyelmeztetem őket. – Neked meg főleg jobb, ha tartod a lepcsest! – nézek Alisonra. - Ja és, ha Paulnak elmondjátok, akkor jaj nektek! - húzom el a kezem a torkom előtt.

Lógó lábamat lóbáltam, fejemet pedig billegtettem a zene ütemére ami a háttérben szólt. Így ütöttem el az időt mg ezek ketten letudták egymás közt szerelmi civódást. Csak szélesen vigyorogtam és néztem egyikrő la másikra. Mikor úgy fest befejezték a vitát hozzá fűztem ami már egy ideje bökte a csőrömet.
-Tudjátok, nagyon helyesek vagytok amikor veszekedtek. Hi-hi-hi...
Kuncogtam a végére. Hirtelen szám elé kaptam a kezemet, ajkaim összeszorultak és a szám felfúvódott. Úgy néztem ki mint aki most hányta tele a saját szájüregét. Kis idő után résnyire nyitottam a számat és lassan kiengedtem a visszabüfögött levegőt.
-Ápszolllúúúúúte, hogy komoly.
Erősítettem meg a kételkedő törpét abban, hogy én most nem akarok kiszúrni vele. Csak megforgattam a szemem cinikusan, amibe kicsit bele szédültem, hülyeségnek tartottam ezt a "tudjátok" dolgot. Nem vagyok itt 2 órája de tudom, hogy mi merre, meddig van. Főleg az ilyen alvilági dolgok, mint az..
-Illegális robot harc!? Júúúj, menjünk odaaa! Lééégysziiii
Fogtam meg Aurora kezét és finoman rángatni kezdtem.
-Hikk...
Kaptam a szám elé, ahogy felszökött egy apró böffi.

*A drága sintérem kirohanására csak a homlokomig szaladt a szemöldököm és kicsit sem tetszett, az amilyen hangom velem beszélt. Mással itt lehet, hogy megteheti, de velem nem. Még akkor sem, ha a banda tagja vagyok, és jelenleg Ő parancsolgathat nekem, ha nincs Paul. De addig… addig csak egy kölyök, akinek még talán el is néztem volna, hogy kiabál. Hisz még nem tanulhatta meg, hogy kordában tartsa az indulatait. De a fenyegetésre csak felpattantam és jegesen néztem a szemeibe. Ilyet nem láthatott még senki Tőlem. *
- Mert mi lesz??? * Kiabáltam rá, olyan közelről amennyire csak tudtam menni hozzá.*
- Mire megmozdítod a kisujjadat addigra már karod sem lesz. De egyvalamit jól véss az eszedbe Ragyás! Felőlem lehetsz a bolygó ura, akkor sem fenyegethetsz meg és kiabálhatsz velem. Azt akarod, hogy felnézzek rád? Azt ki kell érdemelni. Azon kívül, hogy folyamatosan undokoskodsz semmi mással nem szolgáltál. És igen, mocsok vagy! Egyetlen dolog van, amiért a védelmem a Tiéd. Mert Paul ezt akarta és félsz a haragjától! Mióta betettem erre a helyre a lábam azon ügyeskedsz, hogy megkeserítsd az itt létem. Nem akarsz mellettem lenni? Szólj Paulnak, vagy ha neki nem mersz, szólj nekem és megkérem, vagy önvédelmi leckéket veszek és bebizonyítom, hogy képes vagyok megvédeni magam. De ha még egyszer felemeled, a hangod velem szemben budi papírnak használhatod a nyelved mert a kezedbe adom. Ahogy Te nem vagy dadának való, úgy én sem vagyok közétek való. Mégis itt vagyok! Minden este úgy fekszem le, hogy bárki ránk törhet. Minden áldott nap, attól félek, hogy mi lesz, ha kudarcba fullad az, amiért itt vagyok. Vagy mikor dönt úgy valaki, hogy jó ágydísz lennék számára. Nekem szerinted könnyű itt lennem? Szerinted élvezem, hogy egy taknyos kölyök van a nyomomban, aki többet tudd mint én??? Baromira nem. Sőőt… ha néha Paul, vagy valamelyik kicsi nem öntené belém a lelket, egy-egy rajzzal vagy kedves szóval már eltűntem volna. Szóval mielőtt bejátszod az áldozati bárány szerepét. Mert neked hű de baromi megerőltetés az, hogy velem vagy. Gondolj bele, hogy nekem milyen. TE így nőttél fel! ÉN nem! És ha már ilyen nagyfiú vagy, akkor ezt észre kéne venned. De akárhogy is, elegem van ebből. Nem kértem, hogy tisztelj, hogy fogd be a szád, vagy ne legyél önmagad. Csak azt, hogy próbálj megérteni és segíts eligazodnom ezen az átkozott bolygón. * Végig kiabáltam, és ha Ragyás hátrált, én bizony követtem. Tehetetlen dühömben olykor-olykor megremegtem, hogy ne törjek össze semmit a saját húsomba vájtam az apró körmeim, miközben ökölbe szorítottam a kezem. Sok elfojtott fájdalom és düh volt bennem az itt tapasztaltak miatt, de csak felsóhajtottam és a hajamba túrtam kissé véres tenyeremmel, amit észre sem vettem. A másik sem lehetett jobb, pláne, hogy azt még mindig szorítottam. Hátat fordítva a srácnak léptem vissza a pulthoz. De az újabb kérdésére felhorkantottam szomorúan, miközben letöröltem a kézfejemmel a kibukott könnyeim. Ezt viszont csak Alison láthatta ha épp még látott.*
- Nem. Azért létezünk, hogy téged szívassunk. * Feleltem csöpögő iróniával a hangomban. De Alison válasza meggyőzhette, hisz ecsetelni kezdte az uticélt, én pedig a pultostól kértem egy literes flakonba még ilyen békanyálat elvitelre. Aztán pedig rendeztem a számlát. A kéz elhúzást nem láttam, mert még mindig háttal álltam neki, de ez a szerencséje. Komolyan kitekertem volna a nyakát.*
- Elmondani nem fogom. De ha rákérdez, már pedig várható, hogy megkérdezi, hogy mit csináltam akkor hazudni nem fogok. De ha így nem óhajtod, hogy veletek menjek, akkor haza megyek, vagy itt megvárlak titeket. * Ajánlottam fel, némi keserűséggel a hangomban aminek még a korábbi kirohanásom volt az oka. De komolyan gondoltam. Ha menni akarnak, áldásom rá ha kell itt várok reggelig rájuk. De hazudni… azt soha.*