Hálókörlet

A bentlakó Rendfenntartók alvóhelye, apró, kétszemélyes szobák, fürdővel.

Igazából valamiért nagyon szórakoztatott ahogy Jimmy dülöngélt. Az egy dolog hogy én sem mentem valami kihúzott egyenes háttal, sőt néha még engem is majdnem teljesen magával rántott, ha belém kapaszkodott.
- Milyen... kedves tőled, h... hogy aggódsz - vigyorogtam Jimmyre.
Kint a hűvösbe... hűvösebbe viszont mintha kicsit kezdtem volna józanodni. Amikor viszont ez kezdett elérni egy olyan szintet, hogy már ki tudtam nyitni az üveget, akkor elegánsan utána töltöttem kicsit.

Azt hiszem a lakásból, vagy akármi is legyen ez, nem túl sokat fogtam fel. Ha már ilyen kedvesen meg lettem invitálva gondoltam kényelembe helyezem magam, és leültem az ágy elé a padlóra a végén. Pár pillanatig csak bambultam előre. Viszont lehet kész szerencse volt, hogy ha már így elkértem, én nem hagytam el az üveget.

Sikerült kisebb vihogások után azért észrevétlenül eljutni a szobámig, bár ebben az is közrejátszott, hogy az itt lakó fiúk már vagy aludtak, vagy szolgálatban voltak, így úszhattuk csak meg.
Bár nem tiltja a szabályzat, hogy behozzunk magunkkal valakit, de azért hallgathatnám másnap eleget a cukkolásokat, így jobb a békesség.
Ezt még az alkoholgőzös agyammal is felfogtam, így aránylag csendben jutottunk be.
Ahogy Lyen lecsúszott az ágy elé, csak álltam és néztem egy darabig bambán, hogy miért oda, de aztán kuncogni kezdtem és én is mellé huppantam.
- Igazad van, innen legalább nem tudunk leesni. - vigyorogtam tovább, mint a vadalma. - Hé, hagytál is valamit abban az üvegben? - vettem ki a kezéből a felbontott üveget. - Ez nem ér! Kihagysz itt a jóból.
Azzal már húztam is belőle egy jó nagyot, majd azért udvariasan visszaadtam. - Azt hiszem ez elég lesz már arra, hogy teljesen kiüssünk. - pislogtam nagyokat, mert kezdtem elveszíteni a fonalat.

- Igen - feleltem kicsit bágyadtan, és felé próbáltam nyújtani az üveget, de ő gyorsabb volt. Le is ejtettem a kezemet, ahogy elvette tőlem. Aztán bólogatni próbáltam de attól rendesen megszédültem.
- Szimpatikus padló... - a vége lemaradt de sebaj. Végig húztam rajta kezem, és eszembe jutott, hogy a kocsmában milyen távol volt a padló. Teljesen elszörnyedtem tőle, be is csuktam a szemem és óvatosan megráztam a fejem. Aztán mikor Jimmy leült mellém neki dőltem.
- Egy hős vagy Jimmy - mondtam, bár lehet a nevét már nem mondtam ki. Erre viszont megint inni kellett. Jelenleg egyértelműen úgy éreztem, hogy nélküle nem éltem volna túl ezt a napot. És most egész jól éreztem magam ott ahol vagyok. Nem aggasztott az sem már réges-rég hogy tulajdonképpen a Marson vagyok, és hogy ennél messzebb, nem is lehetnék az otthonomtól, és hogy a kalózok hajóján kívül egyetlen egy hely van amire még ennél is kevésbé szívesen jöttem volna. Az pedig a Hold.

Úgy láttam mindketten eléggé szimpatizáltunk a padlóval, ami tényleg nagyon kényelmesnek tűnt így közelebbről megszemlélve, na meg aztán az ágy olyan nagyon rohadtul messze volt, és közben rájöttem, hogy a lábaim sem akarnak már megbírni, így nem sok választásom maradt.
- Ha már ilyen szépen kinézted magadnak ezt a kényelmes helyet, várj egy kicsit és még jobb lesz. - ingattam meg előtte a mutatóujjamat, bár, hogy miért volt belőle három az egy külön rejtély volt számomra, de most inkább négykézláb elmásztam az ágy elejéhez és lekaptam róla két takarót, meg egy párnát és, magam után húzva visszamásztam Lyenhez.
- Tessék! De az egyik pokróc az enyém. - gyűrtem magam alá a kiválasztott darabot, majd szinte rázuhantam. Innentől nálam se kép, se hang nem volt.

Meglepetten néztem Jimmyre mikor megint megmozdult. Teljesen érthetetlen volt számomra, hogy ezek után még mit akar. És után elterült mellettem csak néztem rá egy darabig. Néztem és ültem egészen addig amíg úgy éreztem rendben lesz ha elfekszek. Utána is pislogtam kicsit a sötétben Jimmyre mielőtt elaludtam volna.

Azt tudom, hogy arra ébredtem hogy szinte mindenem fáj. Az oldalam, a vállam, még a térdem is, még hozzá úgy látszik a kemény padlótól. De hirtelen szinte semmiségnek tűnt a fejemhez képest mikor felfogtam, hogy még az is fáj.
Nyöszörögve kaptam a fejemhez, és megpróbáltam egyszer kinyitni a szememet, de nagyon megbántam.
- Fenébe... mi történt az este? - szólaltam meg szinte túlvilági hangon. Aztán végül reflexből véletlenül megint kinyitottam a szemem, és másodjára nem volt annyira szörnyű a dolog. Szörnyűnek szörnyű volt... viszont a ruháim rajtam voltak, mindenem meg volt, úgyhogy annyira csak nem lehetett durva az este...

Mikor reggel felébredtem, olyan fejfájásom volt, hogy csillagokat láttam fényes nappal és a marsi színfónikus zenekar játszott üstdobon benne.
Nyöszörögve fordultam meg, amikor tudatosult bennem, hogy a földön vagyok. Bár legszívesebben felpattantam volna, de ez csak odáig ment, hogy megemeltem a fejem, de már ez is több volt a soknál, viszont megláttam Lyent és kezdett derengeni a tegnapi nap, legalábbis a kocsmáig.
Mivel rajta is volt ruha és rajtam is, így max hülyére ihattuk magunkat, amit most sem bánok még utólag sem.
Nagy nehezen feltornáztam magam és bekóvályogtam a fürdőszobába, mivel láttam hogy a lány még nagyban húzza a lóbőrt.
Mikor egy szál törölközőben kijöttem, hogy tiszta ruhát keressek, viszont már ott kómázott félig ébren az ágy előtt.
- Jó reggelt, vagy delet, vagy ki tudja, de jót! - morogtam neki még kissé megviselten, de már határozottan frissebben. - Hogy érzed magad?

A köszönésre csak morogtam, és nyöszörögtem egy sort.
- Őszintén? Szarul - feleltem nemes egyszerűséggel. - Fáj a fejem, és minden más tagom. - Megpróbáltam felkönyökölni, de aztán félúton meggondoltam magam. - De úgy látom, te is úgy nézel ki mint ahogy én érzem magam - nevettem el magam erre kicsit, bár nagyon gyengén és csöndesen.
- De legalább láthatólag annyi eszem volt, hogy versenyt ne igyak veled. Tekintve, hogy elértünk idáig... Ami... - néztem körbe nagyra nyílt szememmel. - Hol is vagyunk?
- Óóó... - feküdtem a hátamra teljesen - azt hiszem mégsem olyan kényelmetlen ez a padló - csuktam be a szemeimet és eltakartam őket a karommal. Minek kellett nekem felébrednem egyáltalán? Nem tudtam volna ezt az egész fejfájósdit egyszerűen csak átaludni? Persze ez nem ilyen könnyen működik.

Őszintén? Egyáltalán nem csodálkoztam, hogy pocsékul érzi magát, pedig a lehető legjobb minőségű piából rúgtunk be, de még ez is kellően másnapossá tett minket.
- Hát akkor el tudom képzelni, hogy érzed magad. - vigyorogtam én is rá, mert nagyon nevetni még nem mertem tekintve, hogy akkor még jobban szét akart esni a fejem. - Azt hiszem van itt valahol pár fájdalomcsillapító valahol. - kezdtem el keresgetni az egyik szekrénybe és pár pillanat múlva a kezemben tartottam diadalittasan egy levél gyógyszert.
- Meg is van!
Azzal visszamenve a fürdőbe, töltöttem egy pohár vizet és közben én is bekaptam egy bogyót, majd visszamentem és átadtam Lyennek a vizet meg egy szem fájdalomcsillapítót is.
- Ez elég ütős szokott lenni. - tettem még hozzá, miközben leültem mellé egy kicsit.
- Nekem a kocsmától már nem nagyon jönnek be a dolgok, te emlékszel valamire? - kérdeztem. - Egyébként ha jól nézem a Rendfenntartóknál vagyunk a legénységi szálláson. - felelek a kérdésére.

- Ó, hála az égnek! - sóhajtottam a fájdalom csillapító csodálatos létére. Felpillantottam a karom alól, de ennél jobban még egyáltalán nem akaródzott felkelnem.
De hát aztán muszáj volt.
- Ó mamám - nyöszörögtem és lassan felkönyököltem, majd majdnem teljesen felültem és az ágy támlájának dőltem. - Köszönöm - vettem át tőle hálásan. - Ó én már sokféle ilyen vackot kipróbáltam már... - mondtam majd bekaptam a pirulát és felhajtottam a vizet. Az egész poharat. Valami eszméletlen jól esett.
Összeráncoltam a homlokom ahogy elgondolkoztam.
- Háááát.... valami rémlik hogy le akartál fordulni a székről... meg hogy az elején beszélgettünk valamiről... de azt hiszem onnan semmi - sóhajtottam. - Valahogy szerencsére ide értünk, nem igaz? - nevettem. - Au... - fogtam fejem, még nem hatott teljesen a fájdalom csillapító.

- Akkor hát, te sem tudsz sokkal többet nálam. - kuncogtam fel óvatosan. - De, viszont igazad van, épségben megérkeztünk és még a szobámat sem tévesztettem el. Képzeld mi lett volna ha valamelyik társamhoz állítunk be éjjel. -forgatom meg látványosan a szemeimet, bár ez most kissé fájdalmas grimasszal együtt sikerül.
- De azért még fel tudok ajánlani egy forró vagy hideg zuhanyt, amelyik jobban esik most és egy törölközőt, ruhám viszont a méretedben sajnos nincs. - vonom fel a vállam. - Aztán kéne valahonnan szerezni egy nagy bögre kávét. - sóhajtok fel.

Kerekre nyíltak a szemeim.
- Na azt örülök hogy kihagytuk. Fúú... - döntöttem kicsit hátra fejemet és lejjebb csúsztam, hogy az ágy megtámaszthassa. Igazából fogalmam sem volt mit várhattunk volt ilyen esetben. - Nem tudom mennyire elnézőek a társaid ilyen esetben... - vontam fel erőtlenül a szemöldökömet.
- Fürdőő... na az jó lesz... még milyen jó... tökéletes. Te aztán tudod hogy tegyél egy nőt boldoggá - vigyorogtam. Jó lehet ez egy kicsit rossz vicc volt... egy icipicit. Lassan felálltam. Nagyon lassan. Először megtámaszkodtam az ágyon. - De azt hiszem a kávét kihagyom.
- Talán ma még kibírom ebben a ruhában. Vagy ha szerencsém van, hagytam valahol ruhát a hajómon, majd akkor átöltözök. - Elindultam valamerre, de aztán rájöttem... - Merre is van a fürdő? - majd ha megkaptam az irányzékot el is indulok felé ügyet sem vetve arra, hogy megkaptam-e az említett törölközőt vagy sem. Igazából inkább elfelejtettem.

Látszott Lyennen a megrökönyödés, majd a megkönnyebbülés, amit szavakba is öntött és amit én is csak helyeselni tudtam.
- Hát annak én is! Mert akkor hetekig ezt hallgattam volna a fiúktól.. – vigyorogtam rá. – Már persze nem azért mert olyan ciki lett volna egy ilyen….hmmm……jó bőrrel mutatkozni, csak a szituáció miatt. – jöttem kissé zavarba és kezdtem magyarázkodni.
- Akkor jó! – bólintottam arra, hogy tetszik neki a fürdés ötlete, majd elnéztem, ahogy legalább olyan lassan tápászkodik fel, mint ahogy én, mikor felébredtem és a fájdalmait is át tudtam érezni.
Mikor már becsukódott mögötte az ajtó, akkor jutott eszembe, hogy nem adtam neki törölközőt.
~ Nagyszerű, hülye gyerek! Most majd azt hiszi, hogy ki akarsz kezdeni vele, ha rányitod az ajtót, vagy kopogtatsz, mikor tudod, hogy lengén lesz öltözve! ~
De, hát nem volt mit tenni, különben ő lesz bajban, ha vizesen veszi észre, hogy nincs türcsi.
Kikerestem egy jó nagyot a szekrényből és némi hezitálás után bekopogtam.
- Bocs Lyen! Nem akarlak zavarni, de elfelejtettük a fürdőlepedőt. Azzal csak annyira kinyitva az ajtót, hogy bedugjam a kezem, meglóbáltam a nevezetes dolgot.

- Oda se neki, csak irigykedésből csinálták volna - vigyorodtam el félszegen. Bár ha kiderülne, kiderült volna, hogy nem történt semmi, azért már lehet tényleg cukkolták volna rendesen.
Miután elértem a zuhanyig, egy darabig csak álltam alatta. Meg is lepett. Mivel úgy látszott nem leskelődik odamentem hogy elvegyem a törölközőt.
- Kösz Jimmy - mondtam kedvesen, majd addig magam előtt lógattam a törölközőt amíg be nem csukódott az ajtó. Aztán visszaálltam a zuhany alá, élvezni a fürdés jótékony hatásait.
Nem mondanám, hogy frissen és üdén kerültem ki a fürdőből. De már egyértelműen jobb formában voltam utána. Természetesen felöltözve. Így már akár Jimmy előtt is szabaddá vált az a bizonyos helység, hogy rendbe hozza magát. Nos ha így tesz, akkor leülök az ágyra és megvárom. Nem akarom ilyesmiben megakadályozni bármivel amíg itt vagyok. Aztán meg valószínűleg ideje indulnom.

Mikor Lyen elvette a törölközőt halkan becsuktam az ajtót és az jutott eszembe, hogy már milyen régen is volt, hogy egy nő járt volna itt. Mióta a szerelmem megölték, azóta nem mondom, hogy nem fordult meg pár szajha az ágyamban, de igazán tartós kapcsolatom nem igen volt, valahogy mindig féltem belevágni, mert nem akartam senkit bajba sodorni. A gyűjtő vadászatról nem fogok lemondani és aki velem barátkozik könnyen áldozatul eshet egy bosszúnak. Ezt nem akarom! Inkább igyekszem távol tartani mindenkit magamtól.
Most mégis egy nő zuhanyozik a fürdőben, igaz ez a szitu teljesen más.
Miután már felöltözve, és némileg kevésbé karikás szemekkel kijött, én visszamentem és tiszta ruhába mentem, meg nagyjából megborotválkoztam,, és ezután már úgy éreztem egészen emberi küldöm lett.
- Azt hiszem igazán jót tett a tegnapi lerészegedés, még akkor is, ha megisszuk a levét. - nézegettem a most már teljesen ép kezemet. - És mik a terveid? a elhúzod innen a csíkot? Mert akkor még beszélnem kell a parancsnokkal előtte, hogy tudjanak kíséretet biztosítani neked, ahogy ígértem.

- Nem is tudom mikor történt velem utoljára ilyen. Vagyis hogy pontosabb legyek, mikor csináltam ilyet utoljára. De te már egész emberien nézel ki - mutattam felé a kezemmel mosolyogva. Úgy látszik neki is jót tett a fürdő.
- Igen, szeretném - sóhajtottam. - Minél hamarabb. Mondjuk amíg csak jó emlékeim vannak erről a planétáról - mosolyodtam el ismét kedvesen. - Na jó, nem mintha eddig túl sok lenne... - vigyorodtam el, a tegnapi emlék kiesésemre gondolva. Majd egy kicsit gondolkozóba estem. - Talán az egyetlen amit bánok abban, ha leléphetek, hogy valószínűleg veled már többet nem találkozom - álltam fel - különben viszont még mindig a hátam közepére sem kívánom ezt a bolygót.
- Nekem úgy tűnt hogy jó srác vagy Jimmy, úgyhogy tégy meg nekem egy szívességet, és vigyázz magadra, rendben? De ha esetleg mégis a Marson kívül járnál még egyszer, csörögj fel, meghívlak egy italra.

Űrkikötő

Sejtettem, hogy a válasza ez lesz, hogy minél előbb el akar húzni a saját otthona felé, meg hát eddig sem titkolta, hogy mit tart erről a bolygóról és gondolom ez nem sokat változott az elmúlt két napban.
Azonban egy széles mosollyal jutalmazta, amiért engem a kellemesebbik felébe sorolt a találkozásnak.
- Köszi! - jöttem zavarba egy kicsit. - Én is bírtalak és jó volt, hogy veled sikerült összefutnom. - adtam vissza egy kicsit a dicséretből. - De akkor most megyek és beszélek a főnökkel, te addig várj meg itt. Akár nézheted a holotévét, vagy valami. - intettem a szóban forgó darab felé.
Miután sikerült bejutnom Jack parancsnokhoz és átadni a Földről hozott üzenetet, meg a ráadásnak hozott piát, megkaptam az ígéretet a kíséret biztosítására is.
- Minden rendben lesz! Kapsz egy járőrhajót az Orionig. - mondtam mikor visszaértem.
Aztán összekaptam magam és elkísértem Lyent az űrkikötőbe, ahol a hajója várta.
- Még egyszer köszi a fuvart! - adtam egy hirtelen ötlettől vezérelve, egy puszit az arcára. - És, ha egyszer kiteszem a lábam innen, akkor ígérem felhívlak és behajtom az a meghívást. - búcsúztam el tőle, majd vissza indultam, hiszen lassan fel kell vennem a szolgálatot.

//Köszönöm a játékot - igazán nagyszerű volt //