Bárpult

Ami ezután következett az kész rémálom volt a számomra, hiszen a mora csaj olyan pattogást mutatott be, hogy én mondom a pofám leszakadt, főleg, hogy elég nagy nézőközönsége is volt a dolognak. El tudtam képzelni, hogy holnap már az utca minden lakója tudja, hogy Ragyást egy csak alázta le a kocsmában és még revansot sem vett, mert berezelt tőle!
~ Anyám! Hogy én most, hogy a térdemre fektetném és elfenekelném, hogy megmutassam, hogy ki is itt a főnök!!! ~
De mivel még csak az orrát sem pöckölhettem meg, anélkül, hogy szembe ne nézzek utána Paul haragjával, így csak hátráltam és vörösödött a fejem, miközben magamban az össze létező káromkodást elsoroltam.
- Már bocs, de kérte valaki, hogy vállald ezt az egészet? Te most komolyan mártírt akarsz csinálni magadból, hogy elmondhasd, hogy felkaroltad a Mars utcakölykeit? Miközben neked ott a kényelmes otthonos, ahová bármikor visszamehetsz? De nekünk nincs más választásunk! Ez van, ezt kell szeretni, itt kell boldogulni! Szóval ne add itt elő nekem a szerencsétlen, sajnálni való kislányt! – vágtam vissza dühösen, egy cseppet sem megijedve tőle, hogy legalább ne az övé legyen az utolsó szó. – És hidd el, én lennék a legboldogabb, ha végre a főnök elengedné a pórázodat és azt nem nekem kéne fognom! – álltam meg végül és már nem érdekelt, hogy mit csinál, kellően felhergelt voltam ahhoz, hogy akár le is fogjam a kezét, ha továbbra is az orrom előtt hadonászik vele.
A már láthatóan kapatos Alison beszólása vetett véget igazán a veszekedésnek, ami kész szerencse volt, mert félő, hogy eldurvultak volna a dolgok, de természetesen Aurora most is önmagát adta, mikor a becsület mintaképét játszotta.
Komolyan ott tartottam, hogy ott hagyom őket a búsba, aztán csináljanak amit akarnak, de végül úgy sem jártam volna jobban, akkor meg nem mindegy.
Lehet, hogy elveszítem őket valahol a raktárban, azt majd megtanulják becsülni a védelmet, én meg nyúlcipőt kötök a lábamra és elköltözöm a Földre.
- Rendben van! Azt mondasz, amit akarsz! – vontam meg a vállam egy kis meditálás után, egy számító mosollyal jutalmazva a lányt. – Akkor menjünk.
Kifordultam az ajtón és elindultam a helyszín felé, hátra sem nézve, hogy jönnek-e vagy lemaradtak, ha akarnak követni, akkor szedik a bocskoraikat, ha nem nekem már úgy is jó.
Megérkezve egy félig romos épülethez, az ajtóban lévő két tarajos hajú srácnak csak oda szóltam.
- A bigék velem vannak. – majd mentem be egyenest egy kötéllel elkerített részhez, ahol már egészen nagy tömeg volt, és a bandák is szép számmal képviseltették magukat, de ez semleges terület volt, itt nem volt helye a szívózásnak, mert azt rövid úton hajították ki, miután alaposan helyben hagyták.
- Ha nem akartok egy illegális lebujban kurválkodni ezután, szorosan a nyomomban maradtok. – vetettem oda a lányoknak, de rájuk bíztam, hogy teljesítik-e.

Mikor ezek ketten kizártak a beszélgetősből csak meg forgattam a szemem és leeresztettem a vállamat. Lábamat lóbáltam a széken, kezem térdem közt lógott az ölemben és úgy doboltam a szék alján.
-Hjajj...
Néztem Autotara, majd Ragyásra. De egyikük se vett rólam tudomást, csak száj-karatéjoztak tovább. Hol egyikükre, hol a másikra pillantottam. Végül perdültem a széken és az itallapot kezdtem böngészni. Valami édesre vágytam, esetleg szeszesre. De tejszínhab és csoki öntett volt a minimum. Párszor még hátra pillantottam de nagyon jól elvoltak így inkább ráböktem a választott koktélra, kértem rá tejszínhabot, csokit meg csak grátiszból adtak. Míg fordult vele előkotortam a tárcámat és kifizettem. Egy kövér szívószál lógott ki a számból mikor visszafordultam a végjátékra. Leszegett fejjel szürcsöltem ezt a csokis szeszes akármit közben szemöldököm magasban járt, hogy szemmel tudjam követni a beszélgetést.
-Vájatok ef mejifom...
Azzal színi kezdtem ahogy tudtam, mikor már csak szürcsögött a pohár alján a szívószállal módszeresen felszippantottam a tejszínhabot, a poharat a pultra csaptam a kis műanyag hengert pedig a számba tartottam és rágcsáltam. Hirtelen lepattantam a székről, földet érve meg is szédültem és két kézzel a pultba kellett hogy kapaszkodjak.
-Meg vagyok! Nyuig...
Sokat és elég nagyokat pislogtam de végül csak beállt egyenesbe a kép és a világ se sietett már annyira...
-Csak mond, hogy jól éreztük magunkat... Nem kell ,hogy hazudj de nem kell miden részletet az orrára kötni.
Menet közben az út egyre rosszabb volt ahogy leértünk a fűútról és valami hegyvidéki területre keveredtünk. Tele bukkanókkal és ádáz csapdákkal. Végül úgy döntöttem, hogy ismét Aurorára támaszkodom. Két kézzel elkaptam az övét, feltekertem rá a sajátjaimat és még arccal is neki dőltem úgy lépkedtem mellette, indokolatlanul nagyokat. A hülyén-járás minisztériumába sírva könyörögtek volna ekkora léptekért. Végül megérkeztünk az úti célunkhoz. A bige hivatkozásra egy pillanatra leszállt a fejemről a szürke mámor.
-Hé... Te kis....
Belém ragadt a szó, részben mert elfelejtettem ,hogy milyen szitok szóval akartam vissza vágni, másfelől belekerültek a látómezőmbe azok a csúnya őrök.
-Hihi...
Vigyorogtam zavartan és inkább vissza húzódtam Aurorahoz és némiképp moderáltam magam. Beljebb érve már nem féltem a csúnya csávóktól. A "szorosan együttmaradni"ból valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva kedvem támadt vonatozni. Lendületet vetettem Auroratól és két kézzel Ragyás vállára csapva adtam neki is egy kis kezdő lendületet.
-Megy a vonat megy a vonat... ka.... robot harcra... masinai, masinai... robot harcra....
Rögtönöztem az elfelejtett mondókát ahogy csak eszembe jutott.

*Rájöttem, hogy körülbelül annyit értek a szavaim Ragyás számára mintha csak egy macskának szóltam volna. Sőt… még annyit se. De ha így, hát jó. Nem kell engem szeretni… Alison mikor leugrott a székre és megszédült reflexszerűen kaptam utána. Mikor összeszedte magát és megszólalt csak összevontam a szemöldököm, de Ragyás reakciója még rosszabb volt. Mosolygott. Ő. Rám. Bár a mosolyát nem tudtam megfejteni, de maga a tett elég érdekes volt. De végül csak vállat vontam.*
- Aly, a szavaidat meg sem hallottam, különben még jobban morcos leszek. De ha az Úrfi úgy gondolja, hogy azt mondok, amit akarok akkor akár indulhatunk is. Útközben csak Alisont támogattam miközben igyekeztük követni Ragyást aki szinte már repült a cél felé.
Megérkezve kissé összevont tekintettel néztem a két sünit majd ragyás szavaira felkaptam a fejem.*
- Bigék? *~ Ez meg mit akar jelenteni? ~ De aztán a gondot meg is oldottam és mikor túljutottunk az ajtón Alisonhoz hajoltam.*
- Mit akart azzal mondani, hogy „bigék”? *De ahogy körbe néztem a helyen a különböző arcokat látva még a víz is kivert. Nem volt egy bizalomgerjesztő hely az tuti. Erre pedig Ragyás szavai sem épp megnyugtattak.*
- Mi van, itt mindenki rá van kattanva a kurvákra? *Csattantam fel de az istenért sem maradtam volna le. De mért pont mindig örömlánynak? Ez nem hagyott nyugodni… Alison kicsit túlságosan is komolyan vette a nyomomban maradni parancsot mire csak felnevettem és a fejem ingatva követtem őket. De kezdet égni a tenyerem…*

Aurora szavaira csak bólintottam.
- Igen, mert itt a legtöbb pénz ebből, csempészésből és rablásból van, így ne csodálkozz, ha folyamatosan stírölni fognak, hogy felmérjenek. – válaszoltam neki kaján mosollyal. – Ezért jobb lesz, ha úgy tesztek, mintha hozzám tartoznátok, ha nem akartok bajt magatoknak. – javasoltam könnyedén, persze sejtettem, hogy ez egyiknek sem fog tetszeni ezért hozzá tettem. – Ti akartatok jönni a figyelmeztetésem ellenére, de ha cserben hagytok, akkor engem itt tuti levernek, ami biztosan jó móka lenne nektek, de amit veletek tennének utána, az már biztosan nem tetszene ennyire, így jobb, ha azt csináljátok amit mondok és csak serényen bólogattok.
Alyson hátamnak csapódása és zavaros verselése kezdett feltűnő lenni, ezért megfordulva csak alaposan megráztam, mint foxi a rongyot.
- Hé! Felfogtad, amit mondok csajszi? Mert ha nem akkor máris jobb, ha felhúzod a nyúlcipőt, de akkor az első sarokig nem jutsz el.
Ha végre az eseményekre és az itt lévő emberekre tudok koncentrálni, akkor megkeresem a bukit, akinél lehet fogadni és egyenest felé indulok, hogy megtudjam ki lesz ma versenyben és kire érdemes tenni.
- Csá Rodrigez! Mi a pálya? Ki lesz ma a menő és mennyire tuti a móka?
- Hoy Ragyás! – csapott a tenyerembe a sebhelyes srác, majd összefonódtak a kezeink, ami után egy kisebb összeöklözés következett. – Két háztartási androidot buheráltak meg, ők fognak most következni, azt hiszem a kék hajúra érdemes figyelni, de eléggé kiegyenlítettnek néz ki a dolog, de még 5 az 1-ben megy a fogadás.
- Hát akkor rá fogadok haver. Teszek rá mondjuk…….-töprengtem, - mondjuk úgy 50 dolcsit kezdetnek. – adtam át a pénzt.
- Okés! – tette el gyorsan, majd a hátam mögött nézelődő lányokra bökött. – Honnan akasztottad le ezeket a jó bőröket? A tieid? Lehet rájuk jelentkezni? – került meg egy gyors lépéssel és csapott egy jót Alyson fenekére.
- El a mancsokkal Rodrigez! – áztam meg a fejem. – Paulhoz tartoznak, csak bemutatom nekik kicsit az itteni életet, és jobb, ha a többieknek is elregéled, nehogy eljárjon valamelyiknek a keze, úgy mint a tied, mert aztán azt veszi észre holnap, hogy nincs neki. – taszítottam arrébb a fiút.
- Jól van! – emelte fel védekezően a kezét. – Csak kicsit lemeóztam, nem kell felkapni a vizet Ragyás. – adta a sértődöttet, de aztán elhúzott, hogy másokat boldogítson.
- Na azt hiszem mehetünk. – mutattam az elkerített ring felé. – Oda az első sorba, hogy jól lássunk. A kék hajó a mi favoritunk, drukkoljatok, hogy győzzön, ha pénz akarunk keresni.

Ahogy Ragyás megrázott, értelmesebbnél értelmesebb hangok hagyták el a számat..
-Öble-öble-öble... Vettem főnök...
Amikor Aurora közel hajolt, hogy megérdeklődje mit is jelent az a szó, hogy bigék kissé tanácstalan voltam, hogyan is lehetne ezt elmagyarázni. Meg hogyan is kell megformálni azokat a szavakat amikkel ki akarom magam fejezni. Nekidőltem, átkaroltam a állán és mutató ujjal szegycsonton böktem, majd ugyan azon kezem hüvelykujjával magamat is. Egy nagy levegő után kiböktem a hozzá tartozó magyarázatot.
-Minket...
Most hogy ezt letisztáztuk oda tántorogtunk a bukékhoz. Én lelkesen melegítettem Aurora oldalát egészen addig amíg valami nagy ütést nem éreztem a hátsómon. Ijedtemben Aurora nyakába ugrottam. Csak ott esett le, hogy minek is lettem az áldozata az imént. Fülig vörösödtem és összehúztam magam. Miután Ragyás elhajtotta azt a perverz dögöt a közelünkből, lassan lemásztam Auroráról. Zavartam tűrtem fel s le a pulcsim ujját és ide oda kapkodtam a tekintetem, kivéve Aurora szemébe nem néztem. Igyekeztem kerülni a tekintetét.
-Nem is ijedtem meg...
A beszédem valamelyest tisztább volt, az ijedségnek van egy józanító hatása. No meg az embereknél valamivel jobban regenerálódom így egész hamar átfut rajtam az alkohol. Valamivel könnyebben és jelentősen kevesebb tántorgással sikerült elvergődnöm a többiekkel a ringhez.

*Figyelmesen hallgattam Ragyás szavait, amiből természetesen csak még több kérdés merült fel bennem. Olyanok, mint például…*
- De még is, hogy tegyek úgy, mintha hozzád tartoznék? És ez mégis mit takar? És mi az, hogy stírölni? * Na ezek a kérdések már Ragyásnak szóltak közvetlen, nem hittem, hogy Alison tudna erre választ adni még ha idősebb is Ragyástól. Nem sokkal múlja alul az én tudatlanságomat, még ha a szlengben otthonosnak is bizonyult. De Ragyás már megint magával jött… komolyan ez a srác én központú. Mintha tényleg azért élnék, hogy pokollá tegyem az életét és rajta röhögjek, de inkább csak bólintottam. Egy újabb kitörés aligha lett volna előnyös itt. Így azért sem tudtam hibáztatni, hogy Alyt megrángatta, bár épp nem mosolyogtam hozzá az fix. Így mikor újra elindultunk Alysonnal a karomon követtem a fiút és igyekeztem nem nézni se merre sem, csak az Ő hátát. Elvégre hozzá tartozom vagy mi… gondolom, az, hogy csak Ő létezik alap követelmény. Akkor meg miért néznék, másfelé vagy egyáltalán mért mérném fel a helyet? Vagy keresném meg a bűz forrását? Merthogy az volt… rengeteg emberi izzadság keveredet és csípős érzés volt. Ez az „Nézzük Ragyás hátát meredten, hogy mindenki tudja, hova tartozom” folyamat csak addig tartott, míg meg nem hallottam egy idegen ember (?) hangját. Tekintetem felkaptam és kissé megnéztem magamnak, aztán biccentve köszöntöttem. De kezem ösztönösen fonódott Alyson vállai köré. Nem tetszett, ahogy méregeti így már – bár eddig sem igazán érdekelt – nem is néztem másfelé, csak a férfit. Arról már nem is beszélve, hogy mikor a „bőrökre” terelődött a téma összevont szemöldököm árulkodott az értetlenségemről. De aztán már mozdult is, bár fogalmam sem volt, hogy minek. Ahogy lendült a keze, az enyém is mozdult, hogy elkapjam az övét, de félútón megállt. Egyrészt pech, mert így a másik megtette amit akart, arról már nem is beszélve, hogy elárultam a fajom… vagyis ha volt ennyi esze a másiknak… Másrészt pedig, csak ekkor tudatosult bennem, hogy ha ennek a Rodrigeznek elkapom a kezét és ne adj isten még „véletlen” el is töröm, akkor nem jutunk ki élve. Alison a nyakamba kötött ki, és egy hirtelen mozdulattal szembe fordultam a másikkal. Tekintetem figyelmeztetően villant meg, amiről nem tehettem és valószínűleg nem is tudtam róla, hisz Én csak meredten néztem a másikat. A beszédet Ragyásra hagytam. Aztán mikor rá tért a ma van kéz, holnap meg már nincs részre elmosolyodtam. Nem voltam benne biztos, hogy ha valaki még egyszer megteszi, akkor is ilyen jól vissza tudom-e fogni magam. Arról már nem is beszélve, ha hozzám nyúlnak. Na ez tuti egyelőre lett volna egy halálos ítélettel, hisz nem tudnám visszafogni a reflexeim. De gondolataim közepette nyugtatóan simogattam Aly körém fonódott karjait. De már mentem is ragyás után, ahogy le szállt Alison.*
- Persze Aly, te biztos nem. * Kacsintottam a lányra egy feszült mosollyal. De Ragyás mellé léptem egy pillanatra.*
- Ha még egyszer valaki hozzánk nyúl, nem vagyok benne biztos, hogy féluton letudom majd állítani a reflexeim. * Suttogtam neki, de úgy, hogy azért hallja. Hangom inkább sajnálatot tükrözött, hisz nem akartam bajt senkinek. De már így is nehéz volt visszafognom magam. Már pedig ha reflexből cselekedek… nem akarom tudni, hogy mi történik. A ringhez érve körbe tekintettem ott és… nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó vagy sem. Bár a jelenet nem tetszett. Ragyás szavaira bólintottam és továbbra is meredten néztem a Ringet. ~ Drukk, drukk, drukk~ Szólt a fejemben a mantra de kifejezésem nem változott.*

Miközben igyekszem a minket pásztázó kíváncsi tekintetekre határozott és szúrós szemekkel válaszolni és a lányokat is egyben tartani, már bánom, hogy egyáltalán ide hoztam őket, mert egyre rosszabb érzések kerítettek hatalmukba. Ha valami baj történne és valaki ráindulna Aurorára, akkor nem elég, hogy itt is hagyhatnám a fogam, még valószínű, hogy Paul is kicsinálna és akkor már jobb, ha itt nyírnak ki.
Aztán még itt van a mora lány állandó kérdezősködése is, hiszen nagyon nincs otthon az utcai szlengben.
- Nagyon nem kell erőlködni, csak ne mászkálj el mellőlem és ne elegyedj szóba másokkal, csak ha én mondom. A stírölni azt jelenti, hogy bámulni. – válaszolgattam gépiesen. – Esetleg másban is segíthetek még? – kíváncsiskodtam rosszindulatúan, de aztán csak legyintettem.
Most mit nehezítem meg a saját életemet, ráadásul, jobb ha nem látják rajtam, hogy kikészít a csaj.
Bár Rodrigezzel való csevegésem és az azt követő seggrepacsi, azért eléggé megijesztette a lányokat, de rám is a frászt hozta Aurora, mert láttam a mozdulatát is. Szerencsére a buki nem vette észre, vagy nem tette szóvá és remélem ez így is marad.
- Sajnos ilyennel számolni kell, de remélem ez volt az utolsó és elterjeszti Rodrigez, hogy tabuk vagytok. – vetettem oda a szivárvány hajúnak, hogy kicsit megnyugodjon, majd Aurorára néztem és figyelmeztetően villant meg a szemem a szavaira.
- Pedig itt az idő, hogy megpróbálj uralkodni magadon, mert különben a te lelkeden szárad majd jó pár ember halála velünk együtt. – fogom én is halkabbra a hangom, de érezheti belőle, hogy most nem viccelek és nem csak azért mondom, hogy őt húzzam vele. – Másnak is van különleges képessége itt is, meg a bandában is, de láthatod, hogy mindenki igyekszik féken tartani. Csináld te is! Ne csak azt mondogasd, hogy nem tudom…..nem tudom! Hidd el, és ezt most halál komolyan mondom, mindenki megküzd ezzel, én is. Ne hagyd, hogy az ösztöneid uraljanak, itt döntsd el mit akarsz! – böktem a fejére, és most először tényleg azért mondtam ezeket, hogy segítsek neki.
Na, meg az sem lett volna jó, ha meglincselnek minket.
Közben elfoglaltuk a helyünket a ring mellett és nem sokára el is kezdődött a menet.
Első ránézésre két teljesen egyforma képességű androidot láttunk, bár az egyik fekete bőrű volt a másik meg fehér és az övé volt a kék haj.
Az első menetben csak kisebb kárt tettek egymásban és kiegyenlített volt a küzdelem, ezért a hangulat is kezdett emelkedni, vele együtt a káromkodások tömkelege is a biztatással egyetemben.
Mikor aztán a fekete csaj letépte a kék hajú egyik karját, már én is bepipultam.
- Hé, te selejtes rib@nc, szedd már össze magad, mert ha elúszik a pénzem magam tépkedem ki az áramköreidet.

A fémes kasznik egymásnak feszültek. Nagyokat csattantak, ahogy egymásba értek az öklök. A kordonnak támaszkodva néztem miként csépelik egymást a gépek. A hangzavar, az az élet ami itt folyt az valahogy magával ragadott. Kezem a magasba lendült és torkom szakadtából drukkoltam a kék hajú konzervdobozunknak.
-WÚÚÚÚÚ HAJRÁ!!!
Az első kör végére már teljesen kitisztult a fejem. A jókedvemet már nem az alkohol biztosította. Egyszerűen jólesett kicsit élni, kiszakadni a szürke hétköznapokból. A karletépés valahogy eszembe juttatta a hólyagomat. Ragyásnak nem akartam szólni mert.. hát csak. Így inkább Aurorahoz húzódtam.
-Pszt...
Oldalba böktem ha nem hallotta volna. Aztán ha rám figyel közelebb intem, hogy a fülébe súghassak.
-Elkísérsz WC-re?.... Indulás előtt elfelejtettem elmenni...Már... Otthonról indulás előtt... Ő meg lesz itt, gyere...
Azzal el is kezdtem húzni magammal a lányt.

*Ragyás gúnyolódása csak még jobban dühített, de inkább befogtam pár tátogás után és jeleztem, hogy nincs több kérdésem. A hangulatomon nem javított a megnyilvánulása és az a lekezelő stílusa, amivel beszélt hozzám. Tehettek bármit, akkor is ilyen marad. Szóval inkább csak követtem.
Aztán meg már csak elsápadva hallgattam a szavait. A kérdés az, hogy maga a tény hozta rám a frászt vagy az, ahogy mondta. Nem volt benne semmi gúny vagy ilyesmi. Ez számomra döbbentő volt a fiú részéről. Az információ már kevésbé. Paul felhívta a figyelmem, hogy kikre kell oda figyelni és miért.*
- Azért mert azt mondom, hogy nem tudom nem azt jelenti, hogy nem is próbálom. Folyamatosan azt teszem. Vagy láttad, hogy bárkit is bántottam volna? * Tettem fel a kérdést, amire egy nemnek kellett volna a válasznak lennie. Hisz soha nem bántottam egyiket se, még Ragyást se pedig Ő megérdemelte volna. De még nála is inkább maradtam a szavaknál. De már csak erre az ostoba küzdelemre figyeltem és meg villantak a szemeim ahogy a fiú csúnyán beszélt.*
- Ne beszé… * De aztán inkább csak elfordítottam a fejem. Mind a kegyetlen küzdelemről, mind a fiúról. A kezeimet nézegettem és legalább az nyugtatott, hogy Alison hallhatóan jól érzi magát. Na meg, nem is beszélt csúnyán. Tiszta felüdülés volt. Mikor elkezdett beszélni felé fordultam de invitálására közelebb hajoltam mosolyogva.*
- Oké. De nem kell közel hajolnom. Még azt is hallom, hogy a ring túloldalán a párocska miről pusmog mikor épp kiesnek egymás szájából. * Kacsintottam rá, hisz a halásommal nem volt gond. S ezt vissza sem lehetett fogni. Szólni akartam Ragyásnak, de mielőtt megfordulhattam volna már rángatott is Alison. Alig tettünk meg pár métert előttünk két férfi torpant meg, ki akartam kerülni de oldalra léptek. Oké, akkor fordulás… De oldalt is és mögöttünk is fel tűnt 1-1 csúnya bácsi.*
- Azt hiszem ezt nem ússzuk meg… * Motyogtam Alisonnak de nem tettem semmit.*

Elmondtam, ami az oldalamat bökte és innen nem foglalkoztam a „tanár nénivel”, inkább a meccsre koncentráltam, meg arra, hogy ebbe a nyomorult bádogdobozba legalább annyi életet ordítsak, hogy megnyerje nekem a lóvét, de legalább nem veszítsem el, amit rátettem.
Szerencsére Aurora kis barátnője, a szivárványos nem volt olyan halvérű, mint ő, így kellően hangosan besegített a buzdításba.
Így aztán persze, hogy feltűnt elég hamar, hogy hirtelen csend lett mellettem. Mikor oda fordítottam a szemem, ahol Alisin-nak lenni kellett volna, csak a hűlt helyét láttam, és pár pillanat múlva már az is leesett, hogy Aurora sincs sehol.
Egy pillanat alatt tökéletesen kitisztult a fejem, ahogy a rémület átszáguldott rajta és kétségbeesetten néztem körül, hogy vajon látom-e őket valahol.
Hála az égnek nem kellett nagyon messzire mennem, bár mikor megláttam, hogy pár termetes fazon vette őket körbe és megéreztem a feléjük irányuló érzelmeket, már nem örültem annyira.
~ Azt hiszem ebből csúnya verekedés lesz, hacsak a szervezők meg nem állítják! ~
Gyorsan körül néztem, és a ringet körülvevő kör hátsó soraiban meg is láttam pár tagot, akik a rendre ügyelni voltak hivatottak, csak éppen most jobban lekötötte őket a bunyó.
~ na mindjárt lesz itt érdekesebb bunyó is! ~ húztam el a számat, mert reméltem, hogy elég hamar közbe fognak avatkozni, és addig nem vernek minket laposra, vagyis engem inkább.
A fickókat nem ismertem, így feltételeztem, hogy nem itteni bandából valók.
- Mi a pálya hapsikáim? – léptem a lányok mellé. – A csajok hozzám tartoznak, így stírölni lehet, de a kezeket magatok mellett tartsátok, mert tapizás nincs. – figyelmeztetem őket, bár kétlem, hogy ezeket ez meggyőzné, de hát próbálkozni lehet. – Ugye azt tudjátok, hogy ez semleges terület és nem veszik jó néven, ha valaki ennek ellenére balhézni kezd? – villantom rájuk a szemem, de közben nagyon is figyelek a felőlük áradó érzelmekre, hogy időben tudjak reagálni.
- Öcskös húzzál haza anyuci szoknyája mellé, a tyúkokat meg bízd ránk. – lép közelebb az elől álló lófarkas fazon.
- Azt lesheted! – vonom meg a vállam, majd hajolok is el a mögöttem elsuhanó ököl elől, hiszen éreztem, ahogy mögém érkezett.
Fordulatból rúgtam ágyékon, majd ahogy előre görnyedt állon, de már közben én is bekaptam egy rúgást a hátamba.
Nagyon reméltem, hogy a kidobók hamar ide érnek.

//Helenának//

Nem volt titok előttem, hogy kinek a kocsmájába tértem be meginni egy-két üveg sört, mielőtt haza megyek az üres lakásomba és megint nyugtalanul hánykolódva megpróbálok aludni. Aztán holnap kezdődik a mókuskerék előröl. Fáradt vagyok és kissé letört mostanában, mert nem jutok előrébb a gyűjtők utáni nyomozásomban. Egyszer-egyszer sikerül véletlenül elkapnom egyet, de, hogy hol rejtőznek, még nem sikerült kiderítenem. Pedig jó lenne már valamire jutni, mert minden nap áll a zászló, hogy sikerül valakinek szétlőnie a fejem és azon nem segítene a regenerációm sem és az sem, hogy gyűjtő vagyok.
De nem mehetek el úgy, hogy nem álltam bosszút!
Már a második üveg sörömet iszom és nem érzem magam jobban tőle, pedig pont arra számítottam, hogy az alkohol kicsit eltompítja a régóta fájó sebeket.

Lila szemeim egyre csak tágultak. Aurora ismét meglepetést tudott okozni. Én néha azt se hallom ha valaki becsapja az ajtót, nem hogy ilyen zajban kiszűrni, olyan távoli hangokat...
-Hűűűű...
Más nagyon nem jött ki a számon.
-Oké... de miért hallgatózol utánuk?
Vontam kérdőre és csípőre tettem a kezem. Kis pimasz vigyorral fűszereztem meg ezt a mozzanatot aztán inkább mentem a WC felé már Aurora is hallhatta hogy belül ádáz csata folyik... vagyis folyna ha engednék a sötét erőknek. Ha már a sötét erőknél tartunk, minket is körbe vettek páran. Így első ránézésre az IQ-juk összességében nem súrolta az enyémet pedig nem vagyok az az agytröszt...
-Pedig jó lenne.... be fogok pisilni...
Suttogtam nagyon halkan.
-Skacok, nem érne rá a megerőszakolás WC-zés után?....
Kérdeztem kissé kétségbe esetten. A szituációhoz képest viszont talán túlságosan is nyugodtan. Egyenlőre KISebb DOLGOM is nagyobb volt ezeknél... Nem úgy tűnt, hogy hajlanának a WC-s ötletemre.
~Basszus....
Már egy helyben tipegtem a kínzó érzéstől ami gyötört, amikor Ragyás előkerült. De ebből is csak arcoskodás és szájkaraté lett.
-Tapossátok ki egymás belét odakinn! Nekem Pisilnem kell...
Na több se kellett, ezek egymásnak estek. Auroranak és nekem is jutott játszó társ. Nem voltam túl jó kedvemben így egy bakugrással át libbentem az egyik fölött egy másik hátára, vállára. Akiről próbáltam elrugaszkodni de csak neki löktem az előző delikvensnek. Egymásba karolva csattantak a kövön és egymást kezdték gyepálni, én pedig 4 kézláb értem földet.
-Én nem bírom, mindjárt jövök...
Mondtam normális hangnemben. Remélve, hogy most is hallotta. Négykézláb pedálozta ma mosdó felé, menet közben felálltam két lábra és úgy kocogtam be a mellékhelységbe. Bezárkózva egy fülkébe megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Ahogy mellettem dörömbölő részeg párocska szájából is...
~Remek...
Végül arra füleltem fel, hogy a biztonságiak kint már akcióznak és egy kis színest keresnek. Reménykedni tudtam, hogy nem fogja senki rám törni ezt a papír ajtót...

*Aly kérdése meglepett és a kérdés jogos volt, ennek köszönhetően pedig úgy elpirultam, hogy még a füleim is égtek. Nem újdonság Tőlem, hisz a lány nyílt kérdései folyton kiváltották belőlem.*
- Mondjuk úgy, hogy információt gyűjtök a belsőségesebb párkapcsolatokról. De ezt ha akarnám sem tudnám megállni. Akkor is hallom őket és mindenki mást is, ha épp nem akarok. * Kezdtem el gyorsan hadarva magyarázkodni. Na a pigmentjeimnek ezek sem tettek jót, ahogy sok minden más sem. Na de aztán már jöttek a srácok és szerencsére Ragyás is gyorsan kapcsolt, hogy eltűntünk. A szó párbajt csak csendben hallgattam.*
- Alyson! * Szóltam a lányra meghökkenve az erőszakolás felvetésére. Hirtelen még pislogni sem tudtam. S csendben hallgattam tovább a beszélgetést, míg nem Alison akcióba lendült. *
- Aly neee!!! * Kiabáltam utána, de olyan könnyedén ugrott át a srácokon és szeretette egymásba őket, hogy a szemeim kitágultak. Na de nem volt időm ilyeneken agyalni, hisz Ragyást célba is vették, ahogy én is kaptam egy embert a nyakamba. Ahogy felém, nyúlt elkapva a kezét löktem el magamtól, ám a taszításban benne volt az erő, így pislogva hullott be a tömegbe a hátsójára érkezve. Vagyis reméltem, hogy azért más baja nem esett. Ragyás háta maszirozójának meg elkaptam a lábát és felfelé lökve csináltattam vele egy hátra bukfencet… *
- Szerinted ha kiabálok, akkor ide jönnek a szervezők? * Kérdeztem Ragyástól háttal állva neki. Nem voltam harci macska, de ezt még én is tudtam. Vagyis inkább náluk láttam, hogy ez a legcélszerűbb. Közben reménykedtem, hogy Alisonnak nem esik baja, míg vizel. *

Ez a Jimmy nem könnyítette meg a dolgom...
Azèrt küldtek a Földre, mert állítólag ott megtalálom. Ehelyett vissza kellett utaznom ide... Nem tehettem máskènt, az idõ ès Uram parancsa sürgetett.
Ahogy belèptem a bárba, meg is láttam a fèrfit. - Nem rossz... de láttam már jobbat ès sajnos most nem a gyüjtö alakjára gondoltam.
Leültem mellè ès rendeltem egy sört. Ahogy megkaptam, beleittam ès elfintorodtam.
- Nem is szeretdm a sört... - fordultam mosolyogva O'Connorhoz. - De gondoltam jó lesz, ha valaki olyan is ezt issza, mint te... - Nehèz nap? - kèrdeztem megèrtõen.

Magamba mélyedve iszogattam és azon gondolkoztam, hogy talán kéne még egyet innom, hátha az már segít, mikor megszólalt mellettem egy női hang és mikor kíváncsian felnéztem, meg kellett állapítanom, hogy bizonyt én vagyok a kérdés alanya.
A nő nem volt már húsz éves, de igen csak csinos teremtés volt, nem is értettem, hogy mit keres itt egy szál magában, már ahogy körül nézve leszűrtem, bár az is lehet, hogy testőrökkel jött, akik a kocsma előtt álldogálnak, de persze ez csak egy kósza ötlet volt.
- Mint én? – kérdeztem vissza. – Mi különleges van bennem, hogy erre alapozva akarsz inni olyan italt, amit nem szeretsz? – tártam szét a kezem, hogy kellően végig nézhessen rajtam. – Vagy ennyire komálod a rendfenntartókat? – villant meg valami vidámság szikra a szememben, mert kezdtem kilábalni a depressziómból. – Eléggé, de hát ez nem újdonság. – vontam meg a vállam. – És te? Mit keresel itt egyedül? Bár a Marson talán ez a legbiztonságosabb kocsma, de ezért egy nőnek egyedül, ez sem életbiztosítás, főleg nem ilyen későn már.

Szègyenlõsen mosolyogtam.
- Ó... hát èn nem... pedig tudhattam volna, ugye? - forgattam a sörösüveget. - Tudok magamra vigyázni... rèszben itt nõttem fel. De legfeljebb majd a te nyomodban osonok vissza a dokkokhoz. - Leraktam a sört ès kèrtem helyette egy gintonicot.
A fèrfi... mintha megkeseredett lett volna... De abból, ami hallottam, mostanság pont hogy kène legyen mièrt èlnie...
- Te... hát csak megláttam, hogy magadba roskadva iszogatsz. Ha egy ilyen szintü kiábrándultságot gyógyìt a sör... talán nekem is segìt... De tènyleg..? Rendfenntartó vagy? Az... az nem is olyan jó... - fancsalodtam el. - Nehèz lehet... látni a romlottságot, szembesülni a halállal... Ez utóbbiról tudpm, hogy milyen. - hajtottam fel az italom.

Elmosolyodtam, mikor azt mondta tud magára vigyázni, hiszen mindenki ezt hiszi, egészen addig, míg be nem üt a baj.
- Részben? – kérdeztem vissza. – Hogy érted azt, hogy részben? Gyerekkor? Kamaszkor? Felnőttkor? – soroltam a lehetséges alternatívákat.
Nem csodálkoztam, mikor a sörről inkább áttért valami erősebbre és ihatóbbra, de nekem jó volt a sör, mert másnap szolgálatban leszek és nem hiányzik egy kiadós fejfájás.
- Ennyire látszott, hogy vigasztalásra szorulok? – kérdeztem most már határozottan jobb kedvűen. – Igen, a jó fiúkhoz tartozom, bár ezen azért sokaknak megoszlik a véleménye. – húzom el a szám. – És tényleg nem egyszerű az életem, de én választottam, nem panaszkodom. – vonom meg a vállam, de az utolsó szavaira nem lehet, nem reagálni.
- Egy ilyen csinos nő és a halálról beszél? Mi történt? – kérdezem részvéttel a hangomban, mert, ha ő is azért jött, hogy a bánatát az italba fojtsa, talán jól esik neki egy kis beszélgetés.

- Egy kicsit ez is, meg az is. Itt születtem ès nevelkedtem, de az iskoláimat a Földön ès a Holdon vègeztem. Ès... most már New Londonban is èlek. Jaj!.. nem-nem, semmi olyan! - tiltakoztam szavait felfogva. Mèg a kezeimmel is kalimpàltam egy rövidet. - Orvosszakèrtõ vagyok... Vagy ahogy mások mondják: hullakurkász, vagy röviden hullász... Helena Grey. - mutatkoztam be mosolyogva.
Meglepõen kellemes beszèlgetès volt eddig. Könnyebb lesz a feladatom, mint hittem... De a parancs, az parancs... ès nem ártok neki. Mèg...
- De rólad lerì' a bánat... - komorodtam el. - Mikor valaki ennyire maga alatt van, nem szabad, hogy egyedül maradjon... vagy kettesben egy rekesz sörrel. - rendeltem mèg egy italt. - Nem fontos mit mondanak mások, míg te tudod, hogy amit teszel, az elèg...

A sörömet kortyolgatva fordultam felé a bárszéken és hallgattam a válaszát és halványan elmosolyodtam a szabadkozásán, mert legalább megnyugodtam, hogy semmi komoly ezek szerint, csak a szakmáját emlegette.
- Úgy látom szépen végig jártad a ranglétrát és a bolygókat is. – biccentetem. De, milyen ötlettől vezérelve választ egy nő ilyen szakmát, ahol nap, mint nap a halállal találkozik és nem is mindig a maga természetes valójában. – nézek rá kíváncsian, hiszen inkább üzletasszonynak, vagy politikusnak néztem volna, mint boncnoknak.
- Jimmy O’Connor. – viszonoztam a bemutatkozást, amit persze megint elfelejtettem és megelőzött vele.
- Áááá! Semmi különös, csak talán pont ma telepedett rám a heti fáradtság. Talán pihennem kéne egy kicsit, de az úgy sem menne. – vonom meg a vállam. – És már nem is iszom magamban. – vigyorgok a nőre és a pohara felé intek.
Az utolsó mondata meglep és kutakodóan nézek rá.
- Igen, ez elég jól hangzik, de mi van, ha én magam sem érzem, hogy ez elég? – kérdezek vissza, mert olyan volt, mintha olvasott volna a gondolataimban. – Ugye, nem vagy gondolatolvasó telepata? – kérdezek rá nyíltan, mert már csak ez hiányozna a mai napomhoz. – És egyébként mi hozott vissza a szülőbolygódra?

Halkan felnevettem. A kèrdèsei csak úgy záporoztak... tènyleg fáradt lehet.
- Na akkor... - ittam erõsítès gyanánt. - Vegyük sorra. - mosolygok barátságosan. - Nem vagyok gondolatolvasó telepata.... Meg úgy semmilyen telepata. A szakmámat inkább a családom választotta, de engem is èrdekelt a dolog, elsõsorban a mèrgezèsek. A Marsra... egy ismerõsöm miatt èrkeztem, ès hogy el ne felejtsem honnan származom. - Ès hogy ki... mi vagyok, gondoltam keserüen. Az Edwarddal való találkozàs egy idöre elfeledtette velem mi a kötelessègem.
- Ès igaz - kuncogtam, majd a magasba tartottsm a poharom. - Már nem iszol egyedül. - felhajtottam a maradék gintonicot, majd az asztalra könyököltem, arcomat egyik oldalát pedig a tenyetembe fektettem ès úgy figyeltem a fèrfit. - Ha nem èrzed elègnek, amit teszel, tègy többet... Amire akarjuk, hogy kèszenáljunk, az nen fog megállítani minket... De - mosolyogtam ismèt szèlesen - Tudni kell lazìtani is. Ne akard görcsösen a dolgokat... aminek el kell jönnie, az eljön akkor is, ha nem várod görcsösen.

Azért hazudnék, ha azt mondanám, nem vártam kicsit feszülten, hogy mit válaszol a telepatás kérdésemre, de mikor kiderült – már, ha igazat mondott feltéve, de hát miért is hazudott volna, hisz csak most ismerkedtünk meg -, hogy nem az, akkor megnyugodtam és ellazultam ismét. Gondolom azért ebben közrejátszott a következő üveg sör is már azért.
- Mérgezések és a ….a hogy is mondtad, hullász? Hát nekem továbbra sem kapcsolódik, akkor inkább valami laborban kéne dolgoznod, nem? De, hát ne is figyelj rám, biztos már hülyeségeket beszélek. – vigyorogtam rá felé emelve az üveget, hogy igyak belőle, ahogy ő is felém a poharát.
Mikor ismét visszatért a filozófikus magyarázatához, megint csak érdeklődve pislogtam rá.
- Igen, ebben igazad van és pont ezen vagyok, hogy többet tegyek, csak néha úgy érzi az ember, zsákutcába jutott! – merengtem el rajta. – Óóóó, de hidd el, eszem ágában sincs feladni. – villantak meg sötéten a szemeim. – Elég nagy a motiváció, és biztosa vagyok benne, hogy előbb-utóbb eljön az én időm. – győzködtem, valószínűleg saját magamat inkább, hiszen ő azt sem tudta miről beszélek.
- És mi van az ismerősöddel? Nem ért rá, hogy egyedül vagy itt? – tereltem el a témát.

- De... már beszèltünk is, csak... dolgoznia kellett. Ès... nem is váltunk el túl barátságosan. Megtudta mivel foglalkozom ès ez nem tetszett neki. - Ha úgyis össze kell barátkoznom Jimmy O'Conorral, akkor ugyan mièrt is ne beszèlnèk vele az èn problèmàimról? - Azt mondta... nos, hogy nem akar látni ès hogy... - hogy fordítsam le a "ha ölsz, megölleket"? Igen... Edwardról mesèltem èpp. - Ha folytatom a munkám... eltününk egymás èletèbõl. De èn gyerek korom óta ezt tanultam... szinte. - mosolyogtam csalódottan. - Ès... nos ez az ismerõsöm a családomat is utálja. A családom is megvetnè õt, mert... règi sèrelmek... De ennyit rólam. - mosolyogtam. - Van egy ötletem... Hunyd be a szemed... - Ha megtette , felállok ès mögè lèpek. Kezeimet a vállára teszem ès elkezdem masszírozni. - Ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad. Ha azt akarod, hogy vègezz is vele, kèrj segítsèget.

Egyre jobban csodálkozva hallgattam Helena magyarázatát, hogy az a bizonyos ismerőse, aki miatt ideutazott nem szereti a munkáját és ezért látni sem akarja! Hát milyen barát az ilyen
Aztán persze leesett, hogy milyen barát és majdnem homlokon csaptam magam, hogy én milyen egy idióta vagyok.
Igaz így még úgy sem értettem, hogy hogyan tehet vele ilyet az a szemétláda! Hogy tehet ezzel a szép nővel ilyet? Csak azért mert hullákkal dolgozik?
- át milyen ember az ilyen? – hüledeztem fejcsóválva. – Még a családod sem tudta elviselni? Akkor egyáltalán minek kezdett veled, ha semmi nem tetszett neki? – kérdeztem tőle, hiszen tényleg nem volt valami szép tőle. – Hát ez emlékeztet valami réges-régi filmre, amit egyszer még Sus……szóval láttam. Abban is két család gyűlölte egymást, a gyrekekik meg szerelmesek lettek, de a végén mindenki meghalt. – ráncoltam a homlokom, ahogy próbáltam felidézni a dolgot.
Mikor kérte, hogy csukjam be a szemem, nem tudtam mire vélni a dolgot, de győzött a kíváncsiság és megtettem.
Aztán csak két meleg kezet éreztem a vállamon, melyek meglepően erősen kezdte el masszírozni a feszes izmokat, melyek a meglepődéstől még jobban befeszültek.
- Óóó, ez nagyon kellemes doktornő. – motyogtam zavartan, mert nem nagyon tudtam, hogy reagáljak. – De nem szeretném, ha miattam fáradnál.
Ha nem hagyja abba, akkor nagyon lassan oldódik a görcsös tartás, hiszen nem szoktam hozzá az ilyen „kényeztetéshez”, így nehezen lazulok el. – Ezt is tanítják az iskolában? – kérdezem azért mosolyogva.

Nem kerülte el a figyelmemet a fèlbehagyott mondat, de nem akartam faggatóni.
- Nos... hát mikor kezdett velem, mèg nem tudta... Nemrèg kezdtem. A családom pedig... hát remèlem nem tudnak róla. De igen, ha megtudnák õt... - hát megölnèk, gondoltam. - nem kedvelnèk. Ismerem õket ennyire. 3s ugye... rám se verne jó fènyt, hogy egy hozzá hasonlóval kezdek. Kicsit sznob a családom. De nem is akarok tõle semmit! - kicsit erõsebben kezdem nyomkodni a fèrfi vállát, de a kèrdèsei jobb kedvre derìtenek. - De igen... nincs kizárva, hogy ennek a törtènetnek is vèrengzès lesz a vège... - nevettem. - Ès nem. Èzt nem tanítják... èrzèk kell hozzá. - mondom büszkèn.
Határozottan jól èreztem magam. A fèrfi remek társaságnak bizonyult.
- Lazìts... se nem harapok, se hátsó szándèkom nincs. - mondtam vidáman. - De, ha nagyon hálás leszel, egy itallal hálálkodhatsz.

Az, hogy nem régen kezdett kicsit megütötte a fülem, bár nagyon csinos volt, azért már mint megállapítottam, nem volt tinédzser, így azt gondoltam volna, hogy sokkal régebben dolgozik. Igaz az is lehet, hogy eddig mást csinált, szóval nem kell mélyreható következtetéseket ezekből a szavakból levonni, de hát nem tudok kibújni a rendfenntartó bőrömből, hogy mindenben gyanús dolgokat látok.
- Hát érdekes egy családod lehet, neked is. – döbbentem meg azért a szavaira, legalább annyira, mint az előbb arra, ahogy a barátja reakciójáról beszélt. – Hiszen nem élünk már a középkorban. – vetem közbe, de nem akarom, hogy azt higgye ezért őt is elítélem, ezért nem forszírozom tovább.
- Óóó, ne mondj ilyet, mert akkor máris szolgálatba helyezhetem magam, hogy megakadályozzak egy ilyen „vérengzést”. – vidulok fel én is a nevetésére.
Könnyű azt mondani, hogy lazítsak, mikor állandó készültségben és feszültségben élek. Azt sem tudom mi az, lazítani.
- Harapni? Hát ez érdekesen hangzik, de elhiszem, hogy nem teszed, csak hát ezt a kényeztetést még szoknom kell. – fordulok hátra felé, hogy a szemébe nézzek. – És annak örülök, hogy nincsenek hátsó szándékaid, mert én már foglalt vagyok, ha érted mire gondolok. – figyelmeztetem halkan, hátha ezzel el is ijesztem magamtól, hiszen talán komolyabb társaságra vágyik, nem csak egy kis beszélgetésre.