Glaw Theater

A szememet forgattam, majd adtam egy puszit a fèrfi.orrára ès otthagytam.
Egy színházban voltunk... Csak tudok kèrni egy álarcot valakitõl...
Pár perc elteltèvel egy egyszerúü, fehèr maszkkal az arcomon tèrtem vissza, ami viszont csak az orromig takart.
- Hello Zorro... Mit kell itt egy lánynak tennie, hogy táncba vigyèk? - kèrdeztem mosolyogva, majd ismèt átkaroltam Mattet. Mert õ volt az... Igen, õ.
- Arra vagy kíváncsi, hogy mi állt a meghìvón, vagy a valós okokra? Mármint a bál.oka... tudod... - tèrtem vissza a kèrdèsre, amit azelött tett fel, hogy elviharzottam volna. - Mert "Tavasznyitó álarcosbál"kènt lett meghírdetve. A valós okok - hajoltam.a fülèhez - Gõzöm nincs. - Azèrt elgondolkodtam... Na nem.a fontos dolgokról... A tavaszt a új èlet, ès a napfèny miatt ünneplik. A A morák halhatatlanok, mások.èletèt szívják el, ès egy kivètelèvel a napra se mehetnek...

COM-üzenet ( Elküdve, a hajóról)

Fogadó: Jimmy O'Connor
Küldõ: Helena Grey

Egy veszett unalmas jelmezbálba tartok a Holdra, biztos hallottál róla... :-O
Szóval, gondoltam èrtesítelek, mivel azt mondtad, jelezzem, ha vèrengzès kèszül...
Ha meg kívánnád akadályozni, vagy csak engem mentenèl meg az unalomtól, keress egy kihívó fekete ruhát ès egy ezüstszìnü maszkot...

Helena

Miközben igyekeztem a táncparketten a legjobbat nyújtani és közben hallgattam Ana fejtegetéseit a fajok közt húzódó ellentétekről, amit persze én is tudtam, csak reménykedtem, hogy a mai bál nem a politika színtere lesz. Azonban a szavait elhallgatva, úgy néztem erre nem sok remény lesz, ha tényleg mindenki tiszteletét teszi. Forrófejűek minden táborban akadnak és biztos voltam benne, hogy ha nem elég felkészült a biztonsági személyzet, akkor a mai napot nem fogjuk megúszni botrány nélkül.
. Megértelek édes. – suttogtam a partnerem fülébe, hogy kicsit elvonjam a figyelmét és más felé tereljem. – Ne is velük, hanem azzal az ellenállhatatlan, szexista partnereddel törődj, aki majd megveszik érted ebben a hacukában. – vigyorogtam rá és legszívesebben rácsaptam volna a fenekére, de persze úriember maradtam és csak egy futó csókot kapott a fülére.
- Eszemben sincs, sőt, ha valaki a közeledbe jön, még azt is lecsapom. – ígértem, megjátszott felháborodással.
Közben vége lett a számnak és miközben Ana-t az egyik asztalhoz kísértem és leemeltem két pohár pezsgőt az egyik tálcáról, hogy egyiket felé nyújtva koccinthassunk, megrezzent a kommunikátorom a zsebemben.
Elolvasva az üzenetet felszaladt a szemöldököm a meglepetéstől, aztán kíváncsian vizslatni kezdtem a közben szépen gyülekező tömeget, hátha meglátom a leírt ruhát és ezüst álarcot.
Mikor megláttam Ana-hoz fordultam.
- Képzeld most írt rám egy ismerős, akivel még a Marson találkoztam, hogy ő is itt van. Ott, abban a fekete ruhában. – mutatok Halena felé. – Üdvözölném, ha nem bánod, vagy, ha akarsz gyere velem, bemutatlak neki. – ajánlottam fel és várakozóan néztem.
Ha velem jön akkor együtt, ha inkább maradna, akkor egyedül indultam az asszony felé.

*Oké, sosem okozott nagy gondot a másiknak, hogy elterelje a figyelmem. De megjegyzésére elnevettem magam. *
- Naná, hogy veled foglalkozom. De mióta jönnek be a boszorkák? * Kérdeztem még mindig vidáman. Közben a számnak vége lett és az egyik asztalnál kötöttünk ki. *
- Köszönöm. * Mosolyogtam a férfire miközben átvettem a poharat Tőle. Aztán a kommunikátorával kezdett szórakozni, én meg udvariasan vártam s a pezsgőt kortyolgatva fürkésztem a tömeget. Míg meg nem szólalt. Szavaira a mutatott irányba figyeltem és mikor észrevettem a „ismerőst” összeszaladt a szemöldököm, aztán az ajánlatra meg fel. Pár másodpercig fürkészőn néztem Jimmy szemeit, de aztán megvontam a vállaim.*
- Menj csak nyugodtan, Én inkább maradnék. Ha a hölgy eszméletlen vágyat érez arra, hogy megismerjen úgy is itt fogtok kikötni. Ha meg nem, akkor semmi keresnivalóm ott. * Tettem egy mozdulatot a poharat tartó kezemmel a nő felé. *
- De jó szórakozást… * S ha távozott, akkor bizony az asztalnál helyett foglalva nézelődtem a teremben. De fene a kíváncsiságomba… azért igyekeztem leplezni, hogy valahogy mindig arra tévedt az érdeklődésem. *

Ahogy megèrkeztem, rögtön egy pohár pezsgõt is szereztem, így járva lassan körbe. Ajánlatokat utasítottam el... ès táncokat.
.Mèg a kertben is sètáltam egyet... Különleges növènyek borítottak mindent... az ösvènyek mellett padok... Ès valami a szívembe mart... Edwarddal akartam megosztani ezt az èlmènyt...
Csalódottan mentem vissza a terembe ès csak.álltam az ablak mellett. Persze... igyekeztem kiszúrni bármit... Jó... Edwardot. De a munka ugyanúgy foglalkoztatott.
Ahogy egy nõ felèm emelte a poharát ès egy lovag elindult felèm, már tudtam, hogy nyert ügyem van.
Viszonoztam a gesztust, makd szèles mosoly villantottam a felèm közeledõ fèrfira.

Bár semmilyen hátsó szándék nem vezetett és teljesen barátiak voltak Helenával kapcsolatos gondolataim, azért Ana arcára nézve, mikor szemügyre vette a nőt, rá kellett jönnöm, hogy nem biztos, hogy jó ötlet volt most felvetnem ezt a bemutatkozós dolgot, de most már mindegy.
Kicsit hezitáltam, hogy még sem megyek oda, de az is hülyén jött volna ki, hiszen Helena már észrevett minket, ahogy elindultam felé, így már nem akartam visszakozni, de nagyon jól sem éreztem magam.
- Drágán ígérem sietek, csak üdvözlöm és már jövök is vissza, hogy ismét megtáncoltassalak. Nem hagyom szabad prédának a terem legcsábosabb hölgyét, ne félj. – hajoltam oda hozzá és nyomtam egy csókot az ajkaira.
Én is mosolyogtam, ahogy Helenához értem és, mint egy vérbeli lovag meghajoltam előtte.
- Hölgyem! Mi szél hozta errefelé? És merre van a partnere, hogy megvívhassak vele a kegyeiért? – bohóckodtam kicsit, majd kissé elkomolyodva folytattam.
- Nem akarsz az asztalunkhoz ülni, vagy nem vagy egyedül?

Láttam, hogy Miss Camilon éppen magányosan ácsorog, és ez elég is volt, hogy az elhatározásom megváltozzon. Végül is, néha, nagy ritkán, keveredhet a szórakozás és a munka... Persze rá ismerni nem volt könnyű. De elég lekommoznom a portára, és megkérdeznem, hogy nézett ki a nő, aki Miss Camilon meghívójával érkezett. A rendezők kiváltsága... Bár nem sok közöm volt ehhez a bálhoz, de egy mora sem mert nemet mondani nekem.
Odasétáltam a nőhöz, elegánsan kerülgetve a táncolókat. Rajtam nem volt maszk, így rögtön felismerhetett.
- Jó estét, hölgyem. Szabad egy táncra?
Egyelőre még nem árultam el, hogy tudom, ki rejlik az álarca mögött. Volt egy tervem...

- Az èn lovagom az istállóban maradt... a lovammal együtt.
Nevettem, ahogy a fèrfi bohóckodott, ès pukkedliztem.
- Egyedül jöttem... sajnos. - komorodtam el. - Megfordult a fejemben, hogy maradok.otthon, de egy kis szórakozás rám fèr. Meg... ìgy egy kicsit elszakadhattam a páromtól... De nagyon meglepõdtem, hogy itt vagy már
.. Hadd találgassak. Èleted szerelme rángatott ide... - szèlesedett ki a mosolyom.
- Szívesen megismernèm választottadat, de attól tartok Õt, már lefoglalta Aramis... - kuncogtam.

Helenától hallottam először erről a bálról, de némi HoloNetes kutakodás elég volt, hogy megtudjam, mi is ez pontosan. Tehát, Amets királynő rendezi. Vannak meghívottak, vezetők, és fontos személyek. Más is eljöhet, ha kifizeti a busás belépti díjat. Mivel egyszerű, földi történelemtanárokat ritkán szoktak név szerint meghívni ilyen helyekre, kénytelen voltam én is kiadni egy kisebb vagyont, hogy itt lehessek. Szerencsére jelmezre nem kellett költenem... Volt otthon néhány, még a régi időkből.
Az indiánjelmezt hamar elvetettem. Egy ideig szemeztem egy lovagi páncéllal, majd egy cowboy hacukával, de egyik sem volt az igazi. Végül egy egyszerű, tizennyolcadik századi elegáns ruhánál maradtam, hozzá fekete, minden sallangot nélkülöző, a fél arcomat takaró maszkkal. Így legalább van rá némi esély, hogy Helena nem ismer rám rögtön.
Aztán ahogy láttam, milyen kellemesen eltársalog a béna lovagjelmezes fickóval, már láttam, hogy nem kell attól tartanom, hogy észrevesz. Annál sokkal elfoglaltabb volt...

*~ Hogy a nyelvem haraptam volna le mikor jó szórakozást kívántam. ~ Hisz Jimmy szó szerint vette a kissé gúnyos megjegyzésem, amit persze igyekeztem mosollyal leplezni. A nagy színpadias üdvözlőtt látva majdnem kiköptem a pezsgőm köhögve. De a pezsgőt lenyeltem inkább és igyekeztem volna tovább nézni, hogy mégis mi történik. Mikor valaki elállta a kilátásom, már léptem is volna oldalra.*
- Bocsánat, de… * Kértem volna meg, hogy ugyan menjen már ki a képből mikor a hangja megcsapta a fülemet és rá emeltem a tekintetem. Kényszerítve magam, hogy elszakítsam az eseményektől és ne lépjek oldalra.*
- Szép estét Önnek is. Miért is ne? * S a kezemben lévő poharat csak letettem az asztalra. A táncnak egy előnye van. Tökéletesen látom, hogy mi történik anélkül, hogy feltűnő lenne. Legalábbis ebben bíztam. *
- Vagyis úgy értem, hogy igen. * Oké, a konzul állt velem szemben. De most mit van tenni, kissé zavart voltam és csak 65 éves. Úgy sem bírtam volna annyira udvariasan válaszolni, mint amit a másik megszokott. De ha a keze felém nyúlt, akkor bizony a sajátomat belecsúsztattam és hagytam, hogy a parkettre vezessen.*

Úgy vettem észre, a nő kissé zavarban van. Ez valahol érthető, tekintve, milyen figyelemre méltó igyekezetet tett annak érdekében, hogy a vele érkezett úriember után leskelődjön.
- Pompás - mondtam mosolyogva, majd szabályszerűen térdet hajtottam, megfogtam a kezét, a sajátomat pedig udvariasan a háta és a dereka határára csúsztattam. Természetesen ezt a táncot is kitűnően ismertem, mint az összes többit.
- Remélem jól érzi magát ezen a kis rendezvényen. Kedves barátom és tiszteletre méltó királynőm ötlete volt... Véleményem szerint igen kellemes estély, nem gondolja? Majd elfelejtettem: a nevem Hector.
Rámosolyogtam, miközben körbe-körbe keringtünk.

*~Oké. Jövőre tánc etikettet fogok tanulni.~ Fogadtam meg magamnak, mert a térmeghajlással nem tudtam mit kezdeni. Így inkább az utána lévő tánccal foglalkoztam. A lépéseket ismertem úgy ahogy, így a másik lábára biztos nem lépek, még ha nem is mozgok olyan rutinosan. ~Várja ki a végét~ Mosolyogtam a másikra gondolatban a szavaira.*
- Egyet kell értenem. Az ötlet remek. De hát más nem is lehet, ha a királynő fejéből pattan ki. * Mosolyogtam bájosan*
- Kissé feszélyeztetve érzem magam, de ez majd idővel biztosan csillapodni fog. Az est is csodálatos, akár csak a díszítés. * Ezek akár lehettek volna udvarias szavak is. De valóban így gondoltam és így éreztem magam.*
- Örvendek a szerencsének Hector. Az Én nevem Anastasia… De hívjon csak Anának. * Mutatkoztam be Én is, egy apró baráti gesztussal megtűzve. *

Elmosolyodtam, ahogy a bált dicsérte. El kellett ismernem, hogy az én Ametsem valóban nagyon kitett magáért. De hát persze több, mint kettőezer-ötszáz év alatt nem is csoda, hogy magára szedett némi rendezvényszervezői tehetséget...
- Sokan feszélyezve érzik magukat morák közelében. De higgye el, nem vagyunk vadállatok, akik válogatás nélkül mindenkire rátámadnak. És ez sem vacsoraparti... - kacsintottam vidáman.
Érdekes volt a viselkedése. Egy vezető politikustól ennél talán nagyobb magabiztosságot várna el az ember...
- Anastasia... Igazán nagyon szép név - bókoltam - Ismertem egyszer egy kislányt, akit így hívtak... De nagyon szomorú sorsra jutott. A saját népe ölte meg, mert az uralkodói család tagja volt... De talán beszéljünk vidámabb dolgokról.
A felbujtó morát, az átkozott Raszputyint amúgy is megöltem...
- Rögtön felismert, igaz?

- Nem szükséges meggyőznie, hisz nincs miről. Sosem állítottam az ellenkezőjét, s maguk talán nem, de ezt elmondhatja a fiataljaikról is? *Oké, a fiatal az igen relatív fogalom a moráknál. De bíztam benne, hogy a másik érti, hogy mire gondoltam alatta. Az utolsó szavaira azonban elnevettem magam.*
- Ez igazán megnyugtató Uram… *Adtam hangot a némiképp oldódó hangulatomnak. Hisz teljesen a másikra figyeltem. Még mindig jobb, mint a bájcsevejt nézni a „hölgy” és Jimmy között. A kis történetre azonban összeszaladt a szemöldököm.*
- Ez most egy szépen burkolt fenyegetés vagy ismereteimet igyekszik kiterjeszteni? *Kérdeztem rá rögtön arra, ami megfogalmazódott a fejemben anélkül, hogy gondolkodtam volna.*
- Maszk nélkül nem volt nehéz… Viszont nem vennék mérget arra, hogy csak úgy felkért egy magára maradt nőt. Pláne, hogy csak egy emberről van szó… *Persze mosolyogtam és semmi rossz szándék nem volt a megjegyzésemben, még akkor sem, ha azt az apró szócskát kihangsúlyoztam. Szimplán csak arra próbáltam utalni, hogy a másik is valószínűleg tisztában van a kilétemmel. A külsőm elmaszkolhatom, az arcom eltorzíthatom sminkkel. De a hangom és gesztusaimat nem tudom megváltoztatni. *

Morgana elviharzott valahová. Nők... Sosem fogom megérteni őket. Inkább arrébb vonultam a táncolóktól, és szemléltem őket. Nocsak, az öreg Hector... Hát magára hagyta a kedves Ametset? Remélem, halálra unja magát...
- A táncnak?-kérdeztem a visszatérő, maszkot szerzett Morganát - Annak egy hosszú, forró csók az ára...
Újra táncolni kezdtünk. A zenekar közben új dalba kezdett, és az ehhez való tánclépéseket kicsivel jobban ismertem. Közben jót vigyorogtam az irónián, ami Morgana szavaiból áradt.
- Hát igen... Ha innen nézzük, akkor elég nagy ostobaság volt a királynő részéről ez a bál... De meglepő módon én jól érzem magam...
Arra gondoltam, hogy nemsokára már hivatalból is jelen kell lennem az ilyen eseményeken, és ez kicsit elvette a kedvem a dologtól, de aztán a sugárzó mosolyú Morganára néztem, és ez elűzte a rossz érzéseimet.

Én is elnevettem magam, ahogy felkacagott, hiszen úgy okoskodtam, hogy ezek szerint rendeződött az élete és ezt a következő szavai is megerősítették valamennyire.
- Párod? Nocsak! Ő az akiről beszéltél, vagy végre dobtad azt a szerencsétlent és kerestél egy olyat, aki a lábaid előtt hever és a tenyerén hordoz. – kérdeztem kíváncsian.
Mikor megemlítette, hogy úgy rángathattak ide, vigyorogva nemet intettem a fejemmel és arra felé néztem, ahol Ana-t hagytam, de most nem láttam sehol, ezért ideges lettem és keresni kezdtem a tekintetemmel.
- Nem kellett rángatni, örömmel kísértem el, ráfér egy kis kikapcsolódás. – válaszoltam, alig odafigyelve, de mikor meghallottam az utolsó mondatát követtem a tekintetét és megláttam, ahogy Ana egy idősebb férfival táncol.
Szíven ütött a dolog, hogy nem tudott megvárni és máris mással táncol, de én vagyok a hibás, mert magára hagytam, ezt nem róhatom fel neki.
- Azért örülnék, ha eljönnél az asztalunkhoz, mert nem akarom magára hagyni, ha vége a táncnak, de ha nem, akkor sajnos nélkülöznöm kell a társaságodat, hiszen ígéretet tettem Ana-nak, hogy sietek vissza, és még pár tánccal is lógok neki. – mentegetőztem Helena-nak, de már szívem hölgyével akartam lenni.

- Pont, hogy az ifjoncaink azok, akiktől kevésbé kell tartania az utca emberének, ha egyáltalán valakinek is kell. Az idős morák annyi halált láttak már, hogy az élet az ő szemükben gyakran már elértéktelenedik. Főleg, hogy ölniük is kell a saját életükért. A fiatalok azonban még tudnak másképp is élni, tudják máshogy is látni a dolgokat.
Felnevettem.
- Fenyegetés? Ugyan, mi oka volna egy bohókás öregembernek megfenyegetni egy ilyen figyelemre méltóan gyönyörű fiatal hölgyet? És kérem, ne becsülje alá magát, vagy ne higgye, hogy én ezt teszem. Természetesen tudom, ki ö, Miss Camilon, de hát miért is kéne felfednünk a személyünket? Elvégre, ez egy álarcosbál... - mosolyogtam. - Egyébként... Nincs olyan, hogy csak egy ember. Minden ember ugyanolyan fontos, Miss Camilon. És én úriember vagyok... Ha egy hölgyet egymagában látok ácsorogni, akkor bizony felkérem táncolni.

- Talán valóban tudnak, de akarják is? Vagy csak példát véve a szüleiktől, példaképeiktől mennek a forró fejük után? De gondolom, felesleges lenne ahhoz a két családhoz irányítanom a szavaival, akiknek a gyermekei pár hónapja mora támadásban életüket vesztették. Feltehetően gyermeki féltékenység okozta dühből fakadóan. De mindegy is Uram. Egyikőnk sem várhatja el a másiktól, hogy minden egyes lelket az irányításunk alatt tudjunk tartani. S kár volna ezt az estét ilyen hírekkel elrontani. *Ingattam meg a fejem lágyan és lemondóan. A dolgot elsimítottam és még csak napvilágra sem került. Semmi értelme nem lett volna most előhozakodni és vádaskodni miatta.*
- Mióta kell maguknak bármire is ok? Ha meg mégis megkívánja a helyzet, úgy is kreálnak egyet. De bocsássa meg, ha tévedek nincs kizárva, hogy előítéleteim vezérelnek. Sőt… hisz a tárgyaló termen kívül nem igazán találkozom morákkal. Ott meg csak a marakodás megy… * Forgattam meg a szemeim.*
- De köszönöm az újabb bókot Hector. De ami a felfedést illeti… bár csak a magam nevében szólhatok, de a nyíltkártyákkal való játszadozás sokkal etikusabb, még ha nem is célravezetőbb. Ha valóban így gondolja és nem maga az egyetlen, akkor azt hiszem hamarosan egy bocsánatkéréssel tartozom majd az elődeim nevében. De ne vegye sértésnek, ebben azért kételkedem… Köszönöm, hogy megmentett a szörnyen unalmas ücsörgéstől. *Mosolyodtam el hálásan. Nem az etika volt az amiért társultam, még akkor sem ha épp a konzulról volt szó.*

- Ha hazaèrtünk... egy forró csóknál többet is kapsz... - suttogtam a fèrfi fülèbe, majd gyengèden meg is haraptam azt.
- Rá fèrne erre a helyre a napfèny... De ùgy szüretlenül... - Na jó, mielött ilyet mondtam volna, elötte körülnèztem, nem ólâlkodott-e egy mora mögènk.
Sokan eljöttek... De ezek a maszkok... A többsèg most volt csak önmaga... Èszrevève magamon az indokolatlan pánik jeleit, a fèrfi felè fordultam ès elmosolyodtam.
- Igen... èn is. Úgy tünik a bál, nem a mi csapdába csalásunkat szolgálja... Azèrt ne nagyon hagyj magamra, okè? - nèztem talán kicsit ijedten. - Rossz èrzèsem van... - járt körbe a tekintetem újra.

- Elöbb mèg jössz egy tánccal! - ragadtam meg a fèrfi kezèt ès hùztam a terem közepère, hogy jól láthatóak legyünk, majd belè karoltam.
- Ismètelhetem magam... Szívesen megismerem szíved hölgyèt... - mosolyogtam.
A szemöldököm összeszaladt egy kicsit...
- Hm... egy fèrfi, aki a lábam nyomát is imádja..? Neeem... azt hiszem arra hamar ráunnèk.De igen... mèg mindig azzal a szerencsètlennel vagyok. - Láttam, hogy a nõ figyel minket, az egyik fordulónál, mèg oda is integettem neki, makd Jimmy fülèhez hajoltam.
- Szegèny nõ... - Ès ekkor döbbentem rá mit is látok. A consul.Mondjuk... abban mèg semmi rossz sincs. Az idõs fèrfiaknak megvan a maguk... bája.
- Remèlem nem azèrt figyel minket ilyen kitartóan, mert fèltèkeny... - kuncogtam, de ekkor megrökönyödtem.
- Ana?.. Ez... az Anastasia rövidìtèse? - Van benne logika... Elvègre itt voltak ès a nõvel a morák egyik vezetõje táncolt...

Boldogan szökdècseltem a macskaköveken... Elvègre nem tudhatják ki vagyok.... Csak egy feketèbe öltözött, csuklyás vámpìrt láthatnak... Persze hùztam maszkot is... De csak a szemrèszt takarót... Ha a szuperhõsöknek elèg volt azokban a valamikben... A fogak sajátok persze... Originala lámia.
Ben persze... nèztem oldalra... Èn mondtam neki, hogy változzon át ès befestjük zöldre, de neki az nem volt jó...
Most elöször jártam a Holdon... Ès olyan volt kicsit, mintha a a kèpeket a 18. századból, belegyömöszöltèk volna egy kristályvárosba... Furi, de tök.klassz.
Ès a bálterem... *lèptem be*
Viszont innentõl már komolyan kell viselkedni...

- Akkor miért nem megyünk haza most rögtön? - kérdeztem, kapva a lehetőségen - Ígérem, kárpótollak... Kétszer!
Körülnéztem. Mindenfelé maszkokat láttam... De azért ha nagyon akartam volna, biztosan meg tudtam volna mondani, ki mora és ki nem. Szaglás és hallás, ezerszeresre felfokozva... Sok lehetőséget rejt.
- Úgy érzem, kissé ódzkodsz a sötétséget kedvelő barátainktól - mondtam, egy mora kiművelt, holdi akcentusát utánozva, majd elmosolyodtam - Mondjuk, meg is tudom érteni.
Magamhoz vontam a derekánál fogva, és megcsókoltam.
- Ne félj, kis nyomozónőm, Zorro megvéd. De tényleg azt hiszem, hogy nincs mitől tartanunk...

Próbáltam elmagyarázni Shalimarnak, hogy ha a harci alakomban jelenek meg egy olyan rendezvényem, ahol a mora királynő is jelen van, akkor hiába próbálja majd bárkinek is elmagyarázni, hogy zöldre festett, tehát ez a jelmezem. Nem, akkor bizony olyan hamar kerülnék lézer-össztűzbe, hogy azt se volna időm kimondani, hogy "Na ugye, megmondtam".
Egyébként sem volt kedvem ehhez az egész ostobasághoz. Ha Shal nem örül ennyire a meghívásnak, valószínűleg el sem jövök. Így sem erőltettem meg magam túlzottan: fekete öltönyt húztam, fekete nyakkendőt, és hozzá egy egyszerű, fekete álarcot. Csak az nem ismert fel, aki nem akart, vagy aki sohasem látott.
- És ezt kapom a bűneimért... - morogtam, ahogy beléptem a bálterembe.
Láttam, hogy Shalimar egészen le van nyűgözve, és végül is nem nézett ki rosszul a hely a maga giccses módján... Olyan volt, mint az egész város. Azt sugallta, hogy öregebb és okosabb és gazdagabb vagyok nálad, és még az ízlésem is jobb.
- És most?-kérdeztem Shalimart - Meg kell dicsérnem a dekorációt a szervezőnek? Vagy csak iszunk valami méregdrága pezsgőt és hazamegyünk?

Egy lovag táncba vitte az én halálos, gyönyörű gyilkosnőmet. Szerencsétlen, ostoba kölyök... Nem tudja, hogy akit ő angyalnak hisz, valójában boszorkány, a másik meg, aki annak is öltözött, és akit Helenáért hagyott ott, sehol sincs hozzá képest...
Viszont én kezdtem unni, hogy más táncoltatja a nőt, szóval közelebb óvakodtam, és... Nocsak! Egy ismerős hang. Mr. O'Connor, az ismeretlen DNS-ü férfi... Akiről meséltem Helenának... Na remek. Szóval az első veszekedésünk után fogta magát, és máris elrohant egy olyan csődört keresni, aki egy fajba tartozik vele...
Dühös lettem. Odaléptem hozzájuk, és Jimmy vállára tettem a kezem.
- Megbocsát, barátom? Ha nem, az sem érdekel. Tűnés innen!

- Neeem... - mosolyogtam a fèrfira. Igen, próbáltam kerülni az "Sz" betüs szavakat. Nem mintha nem tudnám visszahúzni a fogaimat, de az elrontaná a jelmezem...
- Menjünk táncolni! - ragadtam meg Ben karját ès szaladtam a tánctèr felè, ami nehezebb volt, mint gondoltam, mert Ben húzatta magát.
- A szülinapom óta nem tàncoltál velem... - mosolyogtam, ahogy belè karoltam. A magassarkú kènyelmetlen... de így legalább felèrtem.
- Nem vagyok ostoba Ben... tudom, hogy a királynõ akar valamit. De jobb, ha itt áll vele elõ nyíltan. Pont ezèrt igen... azt hiszem köszönnöd kène neki. Lègy te a jó vezetõ... Törekedj a bèkère.