Glaw Theater

Lenyűgöző, romantikus stílusban épült színház, melyben minden héten színvonalas előadásokat láthat a közönség.
Nevét, Amets királynő férjéről kapta, miután az elhalálozott.

Kacérkodtam a gondolattal, hogy Drakula grófnak öltözöm, eszembe jutott, hogy ebben az évszázadban ezt egyszer már eljátszottam. Így más jelmez után kell néznem. Testalkatomat tekintve bizonyos dolgok, mint a szuperhősök, nem jöhettek szóba. Így végül muskétásnak öltöztem, kék köpönyeggel, tollas kalappal, és igazi, korabeli párbajtőrrel, amit még Párizsban kaptam 1500 körül.
Tekintetemmel a tömegben Ametset kutattam, s csakhamar rá is leltem. Előlem egy szép álarc nem rejthette el: teste minden rezdülését, minden mozdulatát oly jól ismertem, akár a sajátomat. A tömegben oldalazva odamentem hozzá.
- Hölgyem, megtisztelsz egy tánccal?

A terasztra vezetõ ajtó mellett állva figyeltem, ahogy a Mars lassan lenyugszik... Soha nem tetszett az a bolygó... de ahogy sokmindennek neki is kijárt a tisztelet... Hogy èlettelen...talán.De az ókorban nem vèletlenül övezte tisztelet... Amit nem tudunk igazán megfejteni, arról nem szabad megfeletkezni...
Mosolyogva fordultamaz ismerôs hang tulajdonosa felè...
- Megtisztelnèl... - nyújtottam a kezem - mèg mindig jól állnak neked ezek a túlromantizált ruhák... -
Èn magam egy règi ruhafara ot választottam... Amit mèg abból az idõböl õriztem meg, mikor mèg Madame Pompadurnak szólítottak... Ès egy maszk, fekete ès ezüstszín motivúmokkal...

- Neked pedig minden jól áll, úrnő... És annál jobban csak a semmi áll.
Jókedvűen a nőre kacsintottam, aztán derékon ragadtam, és egy kis időre elfeledkeztem róla, hogy a királynőm. Úgy táncoltam vele, ahogy férfi a nővel, nem úgy, ahogy alattvaló az uralkodójával.
- Nagyon kíváncsi vagyok - szólaltam meg kis idő múlva - Hogy vajon kik fogják látni ebben a rendezvényben a diplomáciai közeledést részünkről. Az ifjú Benjamin vajon tiszteletét teszi-e? És Jason Light? Elvégre a neve szerepel a meghívottak listáján... Kellemetlen volna, ha itt találkozna újra a hangos szakítás óta Miss Valeurrel...
A hangom azonban arról árulkodott, hogy cseppet sem találnám ezt kellemetlennek. Ma kimondottan vásott hangulatomban voltam, és ilyenkor a halandók ostobaságai módfelett tudtak szórakoztatni.

Hangosan felkacagtam..
- Ugyan drága barátom... diplomácia? Erre használni ezt a csodás bált? Ilyen ravasz volnèk? - mosolyogtam ès èrezhette a hamisságom, ahogy èn az övèt... Mikor ilyen közel voltunk, a köztünk lèvõ kötelèk valósággal összeolvadt a levegõvel, amit belèlegeztünk.
- Ben eljön... a menyasszonya egy gyermek... Mint olyan ellenállna egy jelmezbállal. Èn mást várok... - keseredtem el, ds nem kívántam több szót ès vidámságot pazarolni Phillipe du Saint Ëtiennere pazarolni... - De Amsernek örülnèk... Az emberi vezetõ pedig... Emlékszel A könyvtárra? Arr A könyvtárra... Azt hiszem mèg mindig èl a tartalma...

- Hogyan ilyen ravasz lennél? Dehogy, kedvesem. Milliószor és milliószor ravaszabb vagy... Ám mégis azt hiszem, hogy ez volt az egyik célod. Ha Benjamin Jones valóban eljön, akkor egy vendéged már biztosan lesz, aki nem érzi jól magát... Bár felteszem, már csak azért is megérte volna ez neked, hogy láthasd, milyen fancsali arcot vág, miközben a párja jól szórakozik a morákkal...
A "más"-t nem firtattam, bár őszintén szólva kevéssé tartottam valószínűnek egy ilyen lépést Phillipe részéről. Illett volna hozzá, de egyben felesleges kockázat is volna. Nyilván tudhatja, hogy itt vagyok, akkor pedig semmi esélye, bármit is tervez...
A szám véget ért, de lépést sem vétve vezettem át magunkat a következőbe-
- Érdekes... És mire alapozod ezt a felvetésed?

- Matt Kyle... Olyan információk birtokába került, amit csak onnan tudhatott megszerezni.... -
Mosolyom kiszèlesedett...
- Látod barátom ITT kezdõdik az èn tervem... Matt Kyle Morgana Valeur párja... 3Ès le mernèm fogadni, hogy itt lesz. Bizonyára utat talál a másik fancsali arcot vágó vendèghez... Aki talán mèg kedves ismerõs is számára. Ben Jones... Matt Kyle a segítsègemet kèrte... megkapta. Cserèbe pedig, ès hogy szerelmèt mentse, beszèl drága barátaival a Marson ès Bennel. Morganát vèdik.a telepaták.is... De a legszebb: Matt Kyle a jövõ hónaptól New London rendõrkapitánya... - Hagytam, hogy a fèrfi gondosan átgondolja a tervem...

Tovább keringtünk a zene ritmusára. Több ezer éve táncolok: nem esett nehezemre tökéletesen végrehajtani a lépéseket, miközben a legkevésbé sem figyeltem oda rájuk.
- A terv igen impozáns, kedvesem. De azt ne feledd, hogy Mr. Kyle minden, csak nem hűséges. Becsületes a maga módján, ez igaz, és azt hiszem, a rendőrkapitányi posztra is alkalmas lesz... De hozzád nem lesz hűséges. Kétélű fegyver van a kezedben, úrnőm. Azonban, amíg csak olyasmivel bízod meg, ami mindkettőtök érdeme, azt hiszem, ha csak minimálisan is, de megbízhatsz benne. Ha Phillipe felbukkanna ma itt, Mr. Kyle minden gondolkodás és habozás nélkül cafatokra lőné, ha nem tévedek a jellemét illetően.
Tovább táncoltunk a többi pár között, az álarcos forgatagában.
- Ami a könyvtárat illeti... Azt hiszem, Ms Camilon ezt nem viheti el szárazon. Kívánod, hogy tegyek nála egy látogatást?

- Valóban... Matt Kyle nem hüsèges hozzám... Èn is így vèlem. De az a harcos aki nem kèpes egy kètèlü pengèt úgy forgatni, hogy az csak ellensègeit vágja... Nos talán nem is mèltó a vezetèsre... Ne aggódj drága baràtom... A kezem mèg nem remeg, mègha el is fáradt. Phillipe sebet ejtett a szívemen, de az mèg mindig nem ver fèlre... - Hagytam, hogy a fèrfi a lágy zene ritmusára vezessen... a terem csak kettõnkè volt... Ahogy egykor birodalmak...
- Miss Camilton ismerjük talán elöbb meg... Èn találkozok mèg vele a tanácskozáson... Így nem tántorítalak el... - halkan felnevettem...
- Mr. Kyle Ilona miatt èrkezett... Emlèkszel mèg?

Elmosolyodtam. Bármily fiatalnak is tűnt, és bármily gyönyörű is volt ez a nő, legalább annyi bölcsességet, mint látható és láthatatlan sebet gyűjtött össze az évezredek alatt.
- Te méltó vagy rá, úrnőm... Nálad méltóbbat nem ismerek.
A hosszú évek során néha eszembe jutott, hogy én is lehetnék uralkodó, főleg, mikor Amets számomra megkérdőjelezhető döntéseket hozott, de a hűségem sosem ingott meg. Bízom benne és csodálom őt.
- Talán már itt is van... De kár volna egy ilyen remek bált elrontani a politikával, nem igaz?
Új szám kezdődött, mire én megtorpantam, és térdet hajtva kezet csókoltam a királynőnek.
- Sajnálom, egy öregember nem bírja már ezt az iramot - mondtam, ami persze nem volt igaz. Szerettem volna alaposan megfigyelni a vendégeket, és tánc közben ez jóval nehezebb volt.
- Elfogyasztasz velem valami frissítőt, vagy új táncpartner után nézel? Figyelmeztetlek: egy sem lesz jobb nálam.

- Igen... a frissítõ jól esne... - Intettem, mire egy pincèr azonnal melletünk termett. Vártam, hogy a fèrfi mindkettönknek levegyen egy-egy pohár pezsgõt, majd az egyiket átvettem ès a teraszra indultam...
- Nem feleltèl... - szólaltam meg a csillagokat csodálva. - Vagy fáj emlèkezni?.. Az ilyen èjszakák gyakran juttatják eszembe a múltat... Hisz az èjszaka nèpe vagyunk... A csillagok vezettèk èletünket. Ha felnèzek, felrèmlenek a fontos pillanatok... A szèpek, a fájók... Álmodoztam... Èn a hajnallal múlok el. Ès csakis mikor èn akarom. A mi fajtánkat kínozza ès csábítja a nap fènye ès melege... Te más vagy... Egy pillanat a mindent elsöprõ hatalom szemèbe nèzve... Vajon megèri a halált?

- Emlékezni mindig fáj - mondtam szomorú mosollyal - De persze emlékszem, még ha homályosan is. Akkoriban testvérek voltunk, nem igaz?
Belekortyoltam a pezsgőmbe.
- Hiába léphetek a napfénybe, kedvesem... Háromezer évig éltem a sötétben. Kilépni a fénybe... Csodás ajándék, még ha ijesztő is. Ám attól még örökké az éjszakáé maradok, azt hiszem.
Ittam még egy kortyot, majd inkább kiittam az egész poharat.
- A halált? Nem... Semmi sem éri meg a halált, gyermek. Öreg vagy, de élsz, s én még öregebb vagyok. A te halálodat éppúgy nem élném túl, ahogy a sajátomat, és több ezer év alatt sem találtam semmit, amiért érdemes volna meghalni. Leszámítva téged, drága úrnőm.

- Sokat jelent ez nekem... - mondtam mèg mindig a csillagokat csodálva ès a pezsgöt kortyolva. - Anya vagyok Hector... Ès királynõ... Egy halhatatlan a halhatatlanok közt. Elveszítettem sok mindent ès mèg fogok.is... De olykor visszanèzek. Sok száz ève nem egyedül döntöttem... De most? A morák dèmonok, az èj gyermekei. A rejtözès az èletközegünk. Most mègis nyilvánosság elött èlünk... - Halkan ès keserüen nevettem. - Felejtsd el... Igen. Testvèrek. Akkor... Ott. De volt más hely, más idõ, más birodalom... Matt Kyle Tibetbe kèszül, a Kalachakrához...

- Nem felejtem el, királynőm. A gondolataid éppoly értékesek számomra, mint a csókjaid vagy a bizalmad. Amit tettünk, muszáj volt megtennünk... Máskülönben most minden máshogy lenne. Meglehet, jobban... De én ezt nem hiszem.
Letettem a poharam az erkély mellvédjének tetejére, és fél kezemmel átkaroltam a nőt. Aztán rögtön meg is szorítottam kissé a vállát, az utolsó mondatát hallván.
- És biztos vagy benne, hogy bölcs döntés volt őt oda engedned, királynőm? Ha eljut hozzá... Még szerencsés eset, ha egy értékes bábot elveszítesz. De történhetnek rosszabb dolgok is.
Mostanában újra mintha kitörőben lenne a Dark Heart láz... Majd lecsillapodik, mikor pár vakmerő bolond nem tér vissza tőle...

*Legalább annyi kedvem volt ide jönni, mint amennyire vállalni a következményeit annak, hogy visszautasítom az udvarias meghívót. Egyik sem szívet melengető dolog. Na de itt vagyok… vagyis vagyunk, hisz bár őrök nélkül jöttem be az épületbe, de a kísérőmmel az oldalamon. A boszorkány jelmez egész jó… nagymamis fekete hosszú szoknya, alatta magassarkú, egy testhezálló fekete felső és erős fekete smink és csak erre az alkalomra hosszú, fekete karmok. Hála a manikűrösömnek érte… kár, hogy képes vagyok saját magam megsebezni vele. A hullámos hajam kiengedve omlott a hátamra és a kalapomat leszámítva még egy vörös állarc is eltakarta az arcom.*
- Remélem tudsz táncolni. * Mosolyogtam oldalra a férfire, akinek a kezei közt pihent a karom. De már fürkésztem is a díszes és színes társaságot.*

Meg kell vallanom, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer rést veszek egy jelmezbálon, ráadásul a Holdon, a mora királynő meghívására, ahol az összes valamire való politikus és üzletember képviselteti magát. Arról már nem is beszélve, hogy egy olyan csodálatos partnerrel a karomon, amit már szavakba is nehéz önteni. Igaz most egy igazi boszorkánnyá változott, ahogy én meg valami "keresztes lovaggá+, akiről sok mindent nem tudtam, de tetszett, hogy legalább fegyvert viselhettem, egy szép nagy kardot, és a hosszú tunikán, ami a láncokból szőtt ruha fölött volt, egy nagy vörös kereszt terpeszkedett.
Még jó, hogy a láncok csak jó minőségű utánzatok voltak, kényelmesebb műanyagból, mert egyébként megizzasztott volna.
- Hát nem vagyok a táncparkett ördöge, vagy hogy is hívják, de azért talán nem lépek a lábadra kis boszorkám. - mosolyogtam Ana-ra, de kissé feszélyezett ez a sok befolyásos ember, még ha nem is ismertem be magamnak.

*A válaszára csak szélesebb a mosolyom. Én? Boszorka? Szívesen kötöttem volna az orrára, hogy vannak itt nálam nagyobb boszorkák is és még csak jelmez sem kell nekik. De inkább lenyeltem a megjegyzésem, hisz itt… még ha a falnak nincs is füle, de a moráknak egész jó van.*
- Hát akkor lássuk, mit tudsz… * S a táncparketten már csak követtem a lágy ritmust és Jimmy vezetését.*
- Nem nagyon reménykedek benne, hogy politikamentes este lesz, de bízom a legjobbakba. Azért ha egy mód van rá, ne tegyél semmi meggondolatlant és a provokációkat igyekezz figyelmen kívül hagyni. Nem tenne jót egyikünknek sem, ha a forró fejedre hallgatsz. * Igyekeztem feltárni, hogy mire számíthat. Persze még nem jártam erre, de a hevesség és a szenvedély jellemző volt mindenkire. Pláne, ha gyűlölködésről van szó akkor a morák vezették a sort. S mi meg épp az oroszlán barlangjában táncoltunk… *

Amikor Morgana először megemlítette a farsangi álarcos bál ötletét, jót mosolyogtam, abban a biztos tudatban, hogy viccel. Nyilván viccel, gondoltam, mert hát ezt nem gondolhatja komolyan. Ilyen nem juthat az eszébe, nem hiheti egy percig sem, hogy reális esély van rá, hogy én elmegyek egy ilyen rendezvényre...
De persze ember tervez, a nő meg végez, így hát mégis sikerült elrángatnia. Így esett meg, hogy megjelentem ma itt, pedig az utolsó, akivel találkozni lett volna kedvem, pont az esemény fő szervezője volt. Amets és Morgana egy teremben... Már csak az az őrült szuka, Blaire hiányzik, és kész idegbaj az egész...
De legalább a jelmezem nem volt nagyon gáz. Eleinte attól tartottam, vagy kalóznak, vagy pedig óriás nyúlnak kell öltöznöm, de aztán egy kölcsönzőben találtam ezt. Így lett belőlem Zorro. Fekete köpeny, fekete álarc, fekete ruha és fekete kalap. Na meg persze a kard, ami nem volt eredeti, de hát ha az lett volna, se tudtam volna használni.

Alig tudtam visszatartani a nevetèsemet, ahogy Matt fancsali arcára nèztem. De az segített, hogy már kinevettem magam... egèsz úton idefelè.
A jelmezválasztásom is neki szólt. Magánnyomozónõ lettem egy èjszakára... Barna, hosszú kabát, kalap... ing ès szövetnadrág...
Maszkot nem vettem. Aki ismer, az a maszk mögött is rámismer, aki nem... Ès èn felvállalom magam... Ès lazítok, ha már meghírdetve könnyed party lett, a valós szándèkok ellenère.
Matt nem biztos, hogy jó hatással van rám...
- Inkább maradtál volna az öltönynèl... - súgtam a fèrfinak.

Egy elhaladó pincér tálcájáról lekaptam két pezsgőt, és az egyiket Morgana kezébe nyomtam.
- Nem lehet mindenkinek olyan eredeti jelmeze, mint neked - morogtam - Bár a laposüveg a hiányzik a zsebedből... Meg sajnos az enyémből is, mert ebbe a hülye ruhába nem varrtak rendes zsebet...
El kellett ismernem, hogy ez a magánhekus-hacuka jól állt Morganának. Bár szakmailag tiltakoznom kellett, hiszen egyáltalán nem jellemző, hogy minden magánnyomozó hosszú kabátot hordana, meg kalapot, és efféle ruhákat... Jó, én igen, de egészen biztosan van, aki nem. És ami még szintén biztos, hogy egyiknek sem áll olyan jól, mint neki.
A pezsgő jó volt, de maga az összejövetel túl visszafogott az én ízlésemnek.
- Na jó, gyere, te Nancy Drew, megtáncoltatlak.
Azzal el is vettem tőle a pezsgőt, és suhogó köpennyel, térdhajlatoknak csapódó karddal táncba vittem.

Alig került hozzám a pohár pezsgõ, Matt, aki mellesleg az volt, aki pont a kezembe nyomta.., máris megszabadított tõle. De nem bántam.
Halkan kuncogva követtem õt egy nyugodtabb, kevèsbè zsùfolt pontjára a teremben ès álöleltem.
- Hm... már vagy öt perce itt vagyunk, ès mèg senki nem tört ránk, nyîlt, vagy bújtatott fenyegetèssel. Vagy egyenesesen... megtámadva... Ez azt jelenti, hogy mègis jó a jelmezed. - A termet csodáltam. Jártam már itt... kiskoromban legalább havonta, aztán... mire betöltöttem a tuzennyolcat, már el-el maradoztak ezek a látogatások.
Ami foglalkoztattt ennèl ilyesztõbb volt... A jelmezek vajon kit rejtenek?

Bár mindkettőnk arcát állarc takarta, azért a szája görbüléséből, a hangjából és a szeme villanásából rá tudtam jönni hogy mosolyog a megjegyzésemen, de nem hagytam időt neki, hogy meggondolja magát a nem éppen mesteri tánctudásom hallatán, és gyorsan a parkettre vontam, ahol szorosan magamhoz húzva – már amennyire a kard nem akadályozott néha – táncolni kezdtünk.
- Igyekszem senkit nem lenyakazni, ha szemtelenül vagy lekezelően közeledik hozzád. – reagáltam halvány mosollyal az ajkaimon, mert tényleg nem szerettem volna, ha valami ilyesmi történik. Reméltem, hogy ez egy csendes és vidám este lesz, hiszen a szórakozás igazán ráfért már Ana-ra a mostanában kicsit zsúfolt események miatt. – De, gondolod, hogy ezt az estélyt valaki arra akarná használni, hogy feszültségeket szítson? Ráadásul majdnem mindenki jelmezben és álarcban van, nehéz megismerni bár kit is, igaz én nem is nagyon ismerek senkit, de azért ne várd, hogy ha valaki sértegetni kezd, akkor azt szó nélkül lenyeljem. – suttogtam bele a fülébe, miközben egy gyors csókot leheltem a nyaka hajlatára.

- Nem Jimmy… Én azt gondolom, hogy a politika szóba fog kerülni. S ahol politika van, ott előbb, vagy utóbb de feszültség is. De ne tévesszen meg a külső… a szemfényvesztés, ármány és cselszövések főtanyáján vagyunk. Udvarias meghívás, de ha Én kaptam meghívót, akkor a többi vezető is. S tekintve az emberek, metamorfok viszonyát a morákkal… * Ingattam meg lágyan a fejem.*
- De be kell vallanom, hogy már nagyon unom… mi a fenének kell állandóan a viszály? Holott ha csak egy picit is engedne mindenki már is jobb lenne… Na tessék… máris politizálok… mért nem fogod be a szám? *Nevettem fel. Na igen, ezt most nem akartam. De valószínűleg nem Én vagyok az egyetlen, akinek érdekes kérdések forgolódnak a fejében a meghívást illetően. *
- Pedig ez a minimum Drágám… Ezért kértelek, hogy ne legyél forrófejű. Na de hagyjuk az összeesküvés elméleteket. Majd foglalkozunk akkor vele, ha aktuális lesz… most csak élvezzük az estéjt, amíg lehet. * Vigyorogtam rá és a lágy puszi máris megkönnyítette a dolgom, hogy a cél felé haladjak. *
- Azt nem lecserélni mire vége az estnek… *Kacsintottam rá, hogy ugrassam. Na ná, hogy ugrattam a másikat. Nem vagyok féltékeny típus… legalábbis nem voltam évekkel ezelőtt még mikor utoljára volt valakim. No meg tudtam, hogy a másiknak tökéletesen megfelelek… ezt elégszer hallottam már Tőle.*

- Azért olyan nagyon sok ellenségünk nincs...
Aztán átgondoltam ezt, megköszörültem a torkom, és így szóltam:
- Hm... Talán jobb lett volna, ha te is inkább olyan ruhát választasz, amihez tartozik álarc... Na mindegy, végül is fel vagyok fegyverezve, nagy baj nem lehet...
Persze egy műanyag kardot felfegyverzésnek hívni enyhe túlzás lett volna, de hát nyilván az erkélyen álló fickó kardja se volt igazi... De ki az ott vele? Kényelmetlenül ismerős... Ha már az ellenségeknél tartunk...
Nem voltam túl ügyes táncos, de nem léptem Morgana lábára, és szégyenkeznie sem kellett miattam.
- Tulajdonképpen milyen apropóból rendezték ezt a banzájt? - kérdeztem.