Glaw Theater

*Jimmy mosolyára a harag a lelkemben csak még nagyobbra lobbant. Na de aztán mikor elkezdett beszélni az arcomról egy „wtf???” kérdés ordított. Gőzöm sem volt, hogy most ebben mi olyan, hű de nagyon örvendenivaló van ebben, no meg, hogy mi a fene ütött belé, hogy ilyen hirtelen váltott. Természetesen a kérdésem kikerülve, ami azért nem kerülte el a figyelmem. De nagy megdöbbenésemben még a csókját is csak reflexből viszonoztam. Csak álltam és néztem és hallgattam, na de, hogy erre inni kell, azt hiszem helyére pattant, hogy miért is ez a nagy öröm.*
- Mért mit gondoltál, hogy azért tartalak, mert jó vagy az ágyba? * Kérdeztem halkan, hisz ez azért senkire nem tartozott. Igen, szerettem. De ez eddig is nyilvánvaló volt, különben minek hívtam volna magammal, no meg persze a fő kérdés… miért hiányoltam volna annyira, ha nem ezért. Oké, nem hívogattam óránként, nem küldtem neki napi száz meg ezer smst, hogy szeretem meg ilyenek. De nem vagyok már tini. De azért jó tudni, hogy egy másik nő kell neki ahhoz, hogy ezzel tisztában legyen.*
- Nem politika, csak udvariasság… Az emberek üdvözölni szokták egymást. * Vontam meg a vállaim ám a kérdésére csak a fejem ingattam.*
- Én nem kérek, köszönöm. * Mosolyogtam rá őszintén. A fene egye meg… miért nem tudok haragudni rá mikor ennyire ártatlan képet vág? Hajm… Jimmy O’Connor… egyszer még megnyuvasztalak az biztos, ha nem kergetsz hamarabb a pokol legmélyébe. *
- De a kérdésemre nem válaszoltál és azt nem fogod megúszni egy mosollyal. * Nevettem el magam és inkább megvártam, míg visszaér. Lehiggadok, szórakozunk egy kicsit aztán majd jöhet a protokoll.*
- De miért is kéne gratulálnia a főnöködnek? * Billentettem oldalra a fejem.*

A profán megjegyzésére sem tört meg a lelkesedésem, hiszen jó volt hallani ilyeneket tőle, bár sejtettem, hogy ezt még a méreg mondatja vele, de reméltem, hogy azért sikerül ma még kiköszörülnöm a csorbát, viszont jó lecke volt, hogy Ana-ban egy féltékeny szörny veszett el, aki nem tűr el maga mellett konkurenciát., még akkor sem, ha igazából nincs is olyan.
- Gondolom az sem utolsó szempont azért. – suttogtam vissza, még mindig fülig érő vigyorral.
Arra, hogy nem fog politizálni, csak egy elnéző mosollyal reagáltam, hiszen az elején is ezzel indultunk, aztán mi lett belőle és az ital visszautasítást is tudomásul vettem, viszont kicsit eltöprengtem, hogy milyen kérdésre nem válaszoltam.
- Arra gondolsz, hogy nem voltam elég határozott? – néztem rá végül. – Kicsit összezavart Helena, ahogy a parkettre ráncigált, és mivel megígértem neked, hogy nem keveredek bajba és nem is csinálok balhét, így inkább tűrtem egy darabig, de a barátja a megmondhatója, hogy én már közben is távozni akartam, hogy megkeresselek. – mondom az igazságnak megfelelően, és remélem ezzel lezárjuk a témát, mert utálok magyarázkodni, főleg olyan dologról, amit el sem követtem.
A nevetése azért igen csak megkönnyebbüléssel tölt el, mert nagyon szeretném boldoggá tenni és nem marakodni vele.
- Hát ahhoz, hogy ilyen csinos és szemrevaló partnerem van. – teszem le a poharam és megfogva a kezét és a derekát, húzom a táncparkettre, ahol most egy andalítóan lassú számot játszanak, amire jól össze lehet bújni.
- Ne veszekedjünk, táncoljunk. – csókolom meg, engesztelően.

*Na tessék, hát most mondja azt az ember lánya, hogy ennek lehet ellenállni. Oké, azért remélem, hogy másnak lehet, még ha nekem nem is. A válaszára csak lemondóan megingattam a fejem, amiről azért remélem kitalálta, hogy nem egy épp megcáfolás, ha más nem a mosolyom miatt. Igazából most sem számítottam Tőle válaszra, de azért tudomásul vettem. Szent Heléna pedig csak még jobban böki a csőröm, de hát istenem. *
- Jó-jó… felfogtam, mindent csak azért tettél, hogy a kérésemnek eleget tegyél. De akkor talán még sem lehet visszautasítani egy ilyen kedves invitálást, szóval Én benne vagyok abba a barátias ebédbe, vacsorába vagy tudom is én. Beszéld meg vele, csak nekem szóljatok időben, mert Ryan élve fel lógat, ha utolsó pillanatban kell kapkodnia. * Nyomokban irónia, enyhe szarkazmus, de Én mindent elkövettem, hogy ezeket ne lehessen kivenni a szavaimból. Hisz azért komolyan gondoltam, hogy bele megyek ebbe a dologba. *
- De nem ígérhetem, hogy megkedvelem… * Hívtam fel a figyelmét. Na igen, azért van amit jobb tisztázni és ha már csak egy kis laza találkozás, akkor még az is megeshet, hogy ott hagyom az egészet ha valami olyan van. Egy féltékenynőnél semmi sem épp túl logikus.*
- Szemrevaló kis boszorkány. * Mosolyodtam el a szavaira. Bár aligha hiszem, hogy Jacket is ennyire feldobná ez a dolog. De nem láttam még, szóval talán mindegy is. A lényeg, különben is az, hogy Jimmy boldog. A tánc egyáltalán nincs kifogásomra és csillogó tekintettel követem, hogy aztán lassúzni kezdjünk.*
- És akkor mesélni Szent Helénáról vagy inkább a mélyvízbe dobsz? * Kérdeztem kicsit sem rosszallóan, inkább csak kíváncsian miközben a lehető legközelebb bújtam azért még az etikett határain belül. A név meg… nos azt hiszem, hogy Helena mától nekem Szent Heléna lesz.*

Igazán meglepődve néztem most Ana-ra, hogy hirtelen meggondolta magát és most már hajlandó lenne összefutni Helena-val egy kis csevejre, de sejtettem, hogy ezt inkább az udvariasság mondatja az én drágámmal, meg talán miattam is, mint hogy komolyan gondolná.
- Nem olyan fontos ez az egész. – rázom meg a fejem. – És nem is tudom miért említettem meg, nyugodtan hivatkozhattam volna rá, hogy rengeteg az elfoglaltságod, meg nehéz a biztonsági intézkedések miatt megszervezni, szóval tényleg nem kell miattam ezen változtatni, majd megírom neki üzenetben, hogy nem jön össze. – mosolyogtam Ana-ra közben rendületlenül. – De nem értem miért ez az ellenszenv, még nem is beszéltél vele egy szót sem. – néztem rá értetlenkedve, de aztán rájöttem, hogy Ana sem tudja féken tartani a féltékenység démonát, ami befolyásolja a véleményét, és ezt nem róhatom fel neki. – Talán nehéz elhinni szerelmem, de megnyugtatlak, én hűséges típus vagyok, és ha szóba állok egy csinos nővel ezek után, azért ne harapd le a fejemet, ha kérhetlek. – tettem hozzá vidám hangon, de azért érezhetett benn egy kis sértettséget, hogy nem bízik meg bennem.
Az, hogy a főnökömet lehet megütné a guta, ha látna bennünket összebújva, már nem is érdekel, hiszen a világ legszexibb nőjével táncolok és ez most mindennél többet jelent nekem.
- Nagyon is szemrevaló, és csak reménykedhetsz benne, hogy nem akar senki lecsapni a kezemről, mert akkor lehet, hogy nem tudom betartani a jó kisfiús ígéretemet. – mondom neki halkan miközben összebújva andalgunk.
- Szent Helena? – hökkenek meg a név használaton, de nem akarok most arról a nőről beszélni, aki ilyen rossza hangulatba hozta Ana-t, így megpróbálom rövidre fogni. – A szolgálat után lementem inni és ott futottunk össze. Kicsit beszélgettünk, elmondta, hogy milyen egy……szerencsétlen barátja van, de aztán nem sokkal később már vissza is utazott a Földre, mert ott dolgozik. Ennyi. Mást nem is tudok róla. – fejeztem be és részemről több szót nem akartam erre vesztegetni. – Meddig maradunk? – kérdeztem aztán. – És van utána valami program ötleted? Mert nekem van. – vigyorogtam el magam.

*Jimmy meglepődése várható volt számomra, hogy hirtelen megváltozott a véleményem. De a szavaira csak felhúztam a szemöldököm.*
- Oké, nem a szívemcsücske de azért annyira hülyének sem nézem, hogy ne tudná, hogy a biztonság a legkevesebb. Lazán mondhatná, hogy akkor ejtsük meg nálam hisz ott a biztonság állandó. De nekem mindegy, ha megyünk és szólsz, akkor állok elébe, de nem fogok erőszakoskodni. * Vontam meg a vállaim. Bár a kíváncsiság hajtott belülről, ugyan akkor tartottam is. Persze meg volt az oka és erről nem is Jimmy tehet. Azonban amiről nem tudok, az nem fáj. Elég férfi vallotta ezt a kapcsolataim során, amit nem könnyű levetkőzni. *
- Én hiszek neked Kedvesem, de ne felejtsd el, hogy nő vagyok. Volt időszak mikor nem a munka volt a lételemem és tisztában vagyok vele, hogy egy nő mire képes. A legacélosabb nézetekkel rendelkező embert is képes meghajlítani, ha épp azt akarja. S Én fele olyan jól sem nézek ki, mint Szent Heléna. És ne… nem a bókjaidra vágyom, vagy megnyugtatásra. Ami tény az tény, még akkor is ha Téged elvakít a szerelem. * Mosolyogtam rá kedvesen, miközben megsimogattam a tarkóját.*
- De bízom benned. Ahogy abban is, hogy ha ez változik, vagy ne adj isten olyan történik amit nekem tudnom kell, akkor elfogod mondani. * S ebben valóban hittem. A munkája nem tartozott rám, ám ha mesélni akart szívesen meghallgattam, de tudtam, hogy van olyan, amit ha tudnom kéne sem mondhatna el politika miatt. S nem akarom választás elé állítani, sem most sem pedig máskor. De a kapcsolatunk nem ide tartozott. Tudtam, hogy ha valami olyat csinál, amit nem kéne, akkor azt közölni fogja velem. Bár nehezen néztem ki belőle, hogy ott aludna egy nőnél vagy csak, hogy random csókolózna, de persze a kisördög nem alszik és bármi megeshet. A beszámolója alapján ez a fajta megnyilvánulások túlzottan is bizalmaskodónak hatott. De eszemben sem volt megjegyezni, nem szeretek veszekedni. S talán túl is reagálom a dolgokat, így inkább csendben bólintottam.*
- Max még egy óra… addig körbe futjuk a többieket. Óóó… na ná, hogy van. Csak oda nem kell ennyi ember, meg jelmez, meg maszk meg igazából semmi a házon kívül. * Mosolyogtam rá. *
- Neked milyen terveid vannak? * Kérdeztem, bár sejthető volt, hogy nem jár messze a két terv egymástól. Elvégre pasiból van Ő is, de az Én párom. De ki tudja, attól még szolgálhat meglepetéssel.*

Megkésve ugyan, de végül neki is sikerül megérkeznie erre a rangos eseményre, de igazán nem is bánja, hisz ha időben jön, akkor nagy lett volna a sor befelé, ráadásul egyszerre érkezik a fontos vendégekkel, amikor még a biztonsági személyzet jóval éberebb, mint ahogy azt ő szeretné, és bár van meghívója az estre, egy kötekedő biztonsági ork még azzal szekálná, hogy álarc nélkül kicsit sem hasonlít Mr.McWood-ra, és az kinek hiányzik?
~Na, ez könnyen ment, csak az a kár, hogy igazi puskát nem engednek hozni a jelmezemhez.~
Célirányosan a táncoló tömeg felé veszi az irányt, hisz fontos dolga van itt ma, és nem ártana elvégezni, mielőtt még valakinek szemet szűr, hogy mennyire nem való ide. Állítólag a kékvérűek megérzik az ilyesmit, ő maga pedig a legjobb esetben is csak újgazdagnak számít...na szóval,a munka! Hivatalosan azért jött ide, hogy találjon egy gazdag, idióta vevőt az antik, ezer éves könyveire, amikre a múltkor tette rá a kezét, de valójában azért is választotta ezt a partit, mert pontosan tudta, hogy itt lesz valaki, akivel már épp ideje összefutni.
~Hmm, nocsak. Még mindig ez a manus a lovagja?~
Óvatosan közelebb sétál Anastasia-hoz, és Jimmy-hez, aztán mélyen meghajol az elnök asszony, és kísérője előtt.
-Bocsásson meg kérem Sir! Ugye nem bánja, ha felkérem a hölgyet egy táncra?
Természetesen elváltoztatja a hangját, ugyanis tapasztalatai szerint az emberek többsége valamiért hajlamos hisztérikusan reagálni, ha lenyúlja a csaját az ember, aki már egyszer kilökte őt egy légzsilipből.
-Kérem, ez a kedvenc számom, és senki mással nem szeretném megosztani, mint az egyetlen vezetővel itt, akire szavaznék.

Nem akartam, hogy a mai estén továbbra is közénk álljon Helena jelenléte, így csak biccentettem Ana beszédére, hogy az összejövetelt meg lehet oldani valahogy. Ezt majd még meggondolom, hiszen nem vagyok hülye, láttam mennyire nem szíveli a lányt szerelmem, így meg minek szítsam még a tüzet tovább. Mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy következetesen Szent Helena-nak titulálja, amire csak egy sóhajjal reagáltam.
- Na ide figyelj Anastasia Camilon! Nem, nem bókolok, amikor azt mondom, hogy számomra százszor csodálatosabban nézel ki, mint itt bármelyik kikent kifent szépség, vagy akár Helena, aki nem tagadom, hogy nem szép, de mivel nem udvarolni akartam neki, nem is figyeltem ilyen szemmel. Szóval ez van, ezt kell szeretned, én már csak a tied vagyok, nem szabadulsz tőlem. – szorítottam magamhoz tánc közben és csókoltam meg.
Igaz most el sem tudtam képzelni, hogy valamikor olyan dologra is sor kerülne, amiről beszél, azért örültem, hogy ezt most csak a kettőnk dolgára vonatkoztatja, nem akartam megint szembesülni azzal, hogy igazából mi vagyok és ezt valaha is elakarnám mondani neki. Talán el kéne gondolkoznom azon a legendán, amit Dark Heat-ról beszélnek. Talán kutatnom kéne utána, hátha teljesítené leghőbb kívánságomat, és lehetnék egyszerű ember.
A gondolataimból a szavai ragadtak ki, amik mosolyt varázsltak az arcomra, hiszen amit mondott, nagyon is kedvemre való volt.
- Hát azt hiszem, nagyon egy húron pendülünk ebben, mert…….
Egyszer csak egy fémes, gépi hang szakította félbe az évődésünket és meghökkenten meredtem a hajlongó bádogemberre, majd felvont szemöldökkel Ana-ra, mert ez igazából nem rajtam múlott, hogy teljesíti-e ennek az embernek a kívánságát, már ha egyáltalán ember, mert semmit nem lehetett látni belőle.
- Ez csak a hölgytől függ. – válaszoltam, majd a karjaimban tartott nőre. - Ana? – néztem kérdőn kedvesemre.

*Szavaira kikerekedtek a szemeim és magamban nagyon jót mulattam a dorgálásán, no meg azon, hogy a teljes nevemen szólított. Na szépen nézzünk ki, ha az átlagot tekintjük Én dorgálok és teremtek le mindenkit és többnyire szólni sem mernek, most meg engem és ráadásul Jimmy. Igazán nehezemre esett, hogy visszatartsam a nevetésem így az bizony ott bujkált az ajkaim szegletében. Aztán a csókja meg már hagyta, hogy ez bizony a felszínre törjön és mikor elváltunk elnevettem magam.*
- Most érezzem magam lecseszve igaz? *Psilogtam rá vidáman és a kezét kicsit megszorítottam jelezve, hogy ajánlom is, hogy így legyen. Egyáltalán nem akartam szabadulni Tőle. A válaszát hallgatva már görbült is egy újabb mosolyra a szám. ~ Lehet lottóznom kéne…~ De bizony nem tudta befejezni és mellé állva néztem az érkezőre vagyis inkább vastömegre. Hát egy olajozás rá férne az már fix. A kérdésre már épp nyitottam is a szám, hogy tiltakozzak mikor megjegyezte, hogy ez a kedvenc száma, így nyomban be is csuktam. Jimmy kezét megszorítottam és bocsánatkérőn mosolyogtam rá.*
- Sietek vissza Kedvesem. * Néztem a szemébe és tekintetem visszafordítottam a legfurább jelmez díjnyertesének. Hmm… vajon van ilyen szavazás vagy bármilyen? Nem, aligha… *
- Megtisztelne vele… * Nyújtottam a kezem felé, hogy ez a szám bizony az övé. Meglepetésemre azonban csak most vettem észre, hogy nem is vasba nyúltam, mert a kezét egy vastag kesztyű fedi. Mikor a tánctéren voltunk, rá néztem ahol valószínűleg a szemének kellene lennie.*
- Minek köszönhetem a megtiszteltetést? * Kérdeztem kedvesen mosolyogva.*

~Kedvesem? Azt a rohadt...a végén még nagybácsi leszek itt a mandátuma végére. Az eszem megáll!!!~
Szerencsére a maszk alatt nem vehető ki a fintora, csak az illedelmes hajlongása látszik továbbra is, ahogy óvatosan fogja meg a hölgy kezét, mintha porcelánból lenne. Szép lassan vezeti ki a táncparkettre, ahol egyébként a leghalványabb fogalma sincs, milyen zenét játszanak éppen - a Heavy Metal valamiért marha ritka az ilyen bálokon, más műfajt meg nem szokott hallgatni - de nagyon nem is bánja, mert ebben a páncélban olyan nehézkesen tud csak mozogni, hogy az átkarolós lassú keringőn kívül legfeljebb a diszkó korszag fejrázós slágereire tudná "ropni", de már így is elég sokan nézik, szóval inkább átkarolja táncpartnerét a vállai alatt, másik kezével pedig a kezét ejti rabul, és úgy úgy hívja elő magából a szalagavatóra begyakorolt tánclépéseket, melyre végül nem ment el.
-Higgye el, a megtiszteltetés csak az enyém - szól gépies hangján, aztán igyekszik úgy terelni a hölgyet, hogy a tömeg belsején átvágva egy olyan részébe érjenek a tömegnek, ahol legalább egy seregnyi táncos, és jó néhány oszlop választja el őket Jimmy-től.
-De már mondtam, az összes politikus közül maga az egyetlen, akinek láttán még sosem éreztem késztetést arra, hogy egy fejszével váltsak csatornát.
Mielőtt még eltűnne a képből, vet egy látványos pillantást az új sógora(?) vagy mije felé, aztán visszafordul nővéréhez.
-Remélem a lovagja nem fog kihívni párbajra ezért. Már a múltkor is elég forrófejűnek tűnt. Mondjuk...
És itt sikerül bevonnia őt egy félreesőbb sarokba, ahová akkor húzódnak a párok egy ilyen estén ha...hát valójában fogalma sincs, amire ő készül az teljesen szokványos az életében.
-Régóta szeretnék találkozni veled. Csak tudod, sosem volt hozzá bátorságom, meg a beosztásom is elég szoros...és az is elég necces, hogy újabban olyanokkal lógsz együtt, akik le akarnak lőni...
Itt leveszi a sisakját, felfedve az arcát egy pillanatra,de aztán vissza is teszi, hogy másnak ne tűnjön fel, mennyire felháborítóan mentes minden ázsiai vonástól.
-Tudod, legalább egy évtizede nem szavaztam meg senkinek annyi bizalmat, mint most neked, szóval légyszi ne szúrd el azzal, hogy lebuktatsz, mielőtt elhúzom a csíkot. amúgy...hiányoztál, nővérkém...

*Követtem a lépéseket, hisz az alap táncoknál sosem volt gondom bár valószínűleg azért egy versenyen alul maradnék, de az ilyen rendezvényeken nem is az a lényeg, csak annyi, hogy követni tudja az ember a másikat és közben képes legyen udvariasan fecsegni a semmiről. A szavaira elnevettem magam.*
- Azt hiszem, akkor ezt valóban bóknak vehetem és nem csak holmi locsogásnak. * Ingattam meg a fejem vidáman, ám a pillantása sem kerülte el a figyelmem és csak most vettem észre, hogy mennyire eltávolodtunk.*
- Igen, valóban az de nem tartom valószínűnek, hogy… * Kezdtem el reflexből válaszolni, hogy nem az a párbajozós fajta. Tekintve, hogy még nem láttam féltékenyen… de aztán leesett a mondat második fele is.*
- Múltkor? * S már ki is ült az arcomra az értetlenség jelképe. Jimmy nem az a fajta, aki olyan társaságokban mozog mint akik itt vannak. A nagy gondolatmenet közben hirtelen még tiltakozni is elfelejtek a vonás ellen és csak még nagyobb értetlenség ül az arcomra, hogy most mégis mi a pokolról beszél a másik. Mikor a sisak lekerül sem ismerős a másik arca… persze vannak benne ismerős vonások és a szeme színe, de nem tudom hova tenni. S a folytatás… na az azért sikerül helyre raknia a dolgot. S egyszerre küzdök azzal, hogy ez a valóság vagy csak valaki gonosz tréfát űz velem és azzal, hogy most a megüssem, vagy épp megöleljem ezt a vastömeget.*
- Franky? * Kérdeztem remegő ajkakkal és szemeibe bizony könnyek gyűltek, ahogy a hangomból is áradt a kétség, hogy valóban az öcsém áll velem szemben. De aztán összekapom magam és visszaöltöm, hisz még ha nem is Ő akkor is a kérésének eleget kell tennem. De végül a remény győz, legfeljebb annál nagyobbat esek a végén.*
- Ha ártana neked fellógatom. De Te is hiányoztál és anyunak is. De miért nem? Tudom, hogy mit csinálsz és hidd el, engem nem érdekel… anyu persze nem fog repesni az örömtől, de attól még szeretünk és minden nap vár haza még mindig. Miért mentél el minden szó nélkül? Mér nem hívtál? * Tettem fel az egyetlen kérdést, ami már az első perctől kezdve foglalkoztatott mindkettőnket. Hisz nem értettük.*

A maszk alatt félrehúzza a száját, de aztán rádöbben, hogy ezt már úgysem látja senki, úgyhogy akár mosolyoghat is, arra viszont nagyon ügyel, hogy amikor megszólal, még a maszkban elrejtett hangtorzítón át is érezhető legyen méltatlankodása.
-Jut eszembe...megtennéd, hogy nem szólítasz így? Tudom, hogy most speciel nem hallja más, de akkor is.
Majd a szemeit forgatja azon, hogy nővére felköttetne mindenkit, aki bántani akarna akarná őt. Tényleg le kéne szoknia ezekről, teljesen feleslegesen produkálja a grimaszait...
-Nincs annyi kötél a földön, de nyugi, nem terveztem összefutni senkivel.
Na igen...a nagy kérdés, hogy miért tűnt el. Nem is tudja mi lenne a rosszabb, egy pokolian fájdalmas válasz, vagy az igazság, hogy valójában nincs rá válasz, egyszerűen csak olyanja volt, aztán kicsit elszabadultak a dolgok...
-Az űrben nincs térerő...és egyébként is....Anya jól van? Róla nem olyan könnyű tájékozódni a pletykarovatból, mint egyesekről.
Kezdi kényelmetlenül érezni magát. Az ölelést viszonozza ugyan, de egyre inkább az az érzése, hogy ez nem volt jó ötlet. Legalább Jaya-t elhozhatta volna magával, akkor látna valamit a nővére, ami nem szomorítja el...
-Lassan mennem kell. A pasid már így is marha türelmes, amiért nem rontott ránk...

*A méltatlankodására elmosolyodtam és tényleg kezdtem elhessegetni a gonosz ördögöt a vállamról aki szerint ez csak egy gonosz tréfa. Már gyerekként is utálta mikor nem elég, hogy a nevén szólítottam, de még azt is eltorzítottam. *
- Nem… szerinted majd 20 év alatt nem tudtál leszoktatni róla, majd pont most fogsz? * Kérdeztem egy vigyorral az arcomon. Na de a köteles megjegyzésére csak megforgattam a szemem.*
- Milyen mázli, hogy van egy Hold meg egy Mars ahonnan, ha kell, lehet szerezni utánpótlást. * Na de a hirtelen tématerelésre csak felvontam a szemöldököm.*
- Látom, azért tanulsz Öcsi, de ez édes kevés ahhoz, hogy elhessegesd a kérdést a fejemből. Ami a térerőt illeti és persze még élelmiszer utánpótlás idejére sem szálltatok le az elmúlt 14 évben egyszer sem. *Méltatlankodtam, de valahogy nem lehetet hatásos, hisz nagyon örültem annak, hogy látom.*
- Anya jól van, reménnyel telve és napi szinten telefonálva, hogy a kicsi lánya meg-e van még és még Jimmy a nyakadon volt, hogy tudok-e valamit. És igen, Ő kimaradt a politikából még az visszhangomtól is sikerült megkímélni. *Ingattam meg a fejem lemondóan, de mikor azt mondta, hogy mennie kell tekintetem újra rá kaptam, amiben ott volt a félelem.*
- Muszáj? Jimmyt majd elintézem Én, nem fog jelenetet rendezni, amúgy is egálban vagyunk. A különbség annyi, hogy Te, Te vagy. * Utaltam ezzel arra, hogy Ő a testvérem míg Jimmy esetében közel sem a húgáról volt szó. Ha csak nem a nappali viszonylatokat nézzük, és az estével nem foglalkozunk.*
- Anyunak mit mondjak? Mikor látlak újra? Meglátogatod? * Sütöttem le a szemem, hogy ne lássa mennyire is hiányzik és szeretném, ha maradna. Sajnálatos, de belém rögződött, hogy ezt titkolni kell. Mármint az érzelmeimet…*

-Hát, reméltem, hogy megkomolyodtál vénségedre - vág vissza, kinyújtott nyelvvel, amit vissza is húz, ahogy a rozsdás fém íze eljut az agyáig. Ami pedig a naprendszer kötélgyárait illeti...megható, de valahogy nem szeretné, ha ez történne.
-A véreskezű zsarnokságot szerintem most hanyagold egy kicsit. Valakinek biztos feltűnne, hogy ez nem volt benne a választási ígéreteidben.
A kérdésre, hogy muszáj-e mennie csak bólint, némán, és érzelem mentes...na jó, többször nem sütöm el ezt a hülye viccet, szóval ja, a fémsisakos manus némán bólint.
-Nos...jobban örültem, amíg te sem tudtál semmit...semmi szükséged egy ilyen csontvázra a szekrényedben. Felteszem hiába kérnélek meg, hogy anyának ne mondj el semmit, de hidd el, az igazságnak ő sem örülne...egyáltalán nem. Nézd, ha bárki megtudná ki vagyok...a te embereid keresztre feszítenének mindkettőnket...igaz téged csak képletesen, az én embereim pedig bedobnának egy verembe, és váltságdíjat követelnének azért, hogy néha enni adjanak.
Arra, hogy ő majd elintézi Jimmy-t, megrázza a fejét.Majd gyengéden megcirógatja a nővére arcát.
-Ha még egyszer megbánt téged, olyan helyen dobom ki a légzsilipből, ahol nincs bolygó a közelben. Most viszont mennem kell. Űr veled.
Aztán megindul a tömegbe, hogy átússzon az emberek tengerén, ám mielőtt még hozzákezdhetne az első merüléshez, megtorpan, és anélkül felel a kérdésre, hogy mikor találkoznak legközelebb, hogy megfordulna.
-Soha.
Aztán eltűnik az emberek sokasága közt.

- Ha az kéne, lemondanék csak azért, hogy újra velünk legyél. * Néztem rá komolyan, hisz ugyan ezt mondtam Jimmynek is. S már akkor is komolyan gondoltam és most… most hogy végre itt van az öcsém, még képesnek is éreztem volna magam rá. Ha kell most azonnal megírnám a lemondó levelem és kész. A szavaira csak megingattam a fejem.*
- Frank, a protektor vagyok… ha szükséges meg vannak azok a kapcsolataim, amivel új életet kezdhetnél. De anyunak múltkor sem mondtam semmit, most sem fogok, ha nem szeretnéd. * Sütöttem le a szemem. Nem szerettem anyu előtt titkolózni, de már mikor kölyök volt is megtettem. Oké, néha az agyára mentem és idegesítettem, meg kioktattam. De a testvére voltam, ha kellett, akkor hazudtam is miatta és nem csak tartottam a hátam, hogy nálam volt mikor a közelemben sem járt és még felhívni is cseszet, hogy tudjak róla, hogy anyu le fog támadni miatta. A simogatásába belefordítottam az arcom, de nem érezhettem a bőrét attól a hülye durva kesztyűtől, de még így sem zavart. Itt volt és ez volt a lényeg. *
- Frenky… Én szeretem… * Ingattam meg a fejem, hogy ne bántsa. Oké, már nem az a kölyök akit nekem kell féltenem és már szembe nézne a jelöltemmel ha úgy adódna. De erre nem volt szükség. Az emberek néha megbántják a másikat, de annál jobb a… szóval a kibékülés.*
- Ne… kérlek… * Kaptam fel a fejem arra, hogy mennie kell és bármennyire is igyekeztem a korábban feltoluló könnyeimet már nem tudtam vissza folytatni, pláne mikor elhagyta a száját az utolsó szó. Hitetlenkedve megráztam a fejem, de Ő csak ment tovább én meg ott álltam megdöbbenve miközben néztem a távolodó alakját, ahogy elvész a tömegben. Arcomon a tehetetlen düh könnyei peregtek, hisz nem mehettem utána. Azzal felhívnám rá a figyelmet. S Ryant és a csapatát sem kérhettem meg, hogy fogják le. Nem, azt nem szabad. A testvérem. Így csak álltam hirtelen még azt is elfelejtve, hogy hol vagyok.*

//Köszi öcsi a játékot :')//

Mióta az a nagyon fura bádogember lekérte Ana-t egy táncra, egyfolytában igyekeztem úgy helyezkedni, hogy bár feltűnés nélkül, de azért szemmel tudjam tartani őket, főleg, hogy a táncból, ahogy elnéztem semmi nem lett, viszont valami elég érdekes beszélgetés zajlódhatott le kettejük között, mert Ana arcán, még ha ügyesen titkolta is, előbb meglepődés, majd öröm, aztán fájdalom hullámzott át.
Persze, ha valaki csak felületesen ismerte és nem is figyelt rá olyan árgus szemekkel, mint én, annak ez valószínűleg fel sem tűnt, de engem kezdett idegesíteni és már éppen elhatároztam, hogy most már elég volt ebből, mikor a vasember hirtelen a távozás mezejére lépett.
- Ki volt ez édes? – értem oda nagy léptekkel Ana-hoz, és még láttam, ahogy könnyes szemmel néz a távozó után. – Megbántott valamivel? - hördültem fel mérgesen, hogy én hülye magára hagytam egy ilyen alakkal. – Azonnal utána megyek és számon kérem tőle. – öleltem magamhoz gyengéden szerelmemet, majd elengedve, már léptem volna a másik után.

*Csak néztem, mint aki egyszerre lát szellemet és egyszerre fájlalja azt, hogy a valóság ennyire eltávolodik Tőle. Jimmy szavai alig jutottak el az elmémig, ahogy a felhördülése sem, csak azzal voltam elfoglalva, hogy addig nézzem Frenky alakját, míg az teljesen el nem tűnik. Talán még egy kicsit utána is, hisz ez az állapot addig tart, míg Jimmy ki nem ejti azt, hogy utána megy és el nem ereszt. S bár míg hozzám bújt öleltem, de erre már riadtan kaptam rá a tekintetetem ahogy a kezét is, hogy megállítsam.*
- Ne… * Szorítottam rá a karjára kétségbeesetten, amit a tekintetem is jócskán tükrözött a ködfátyol mögött.*
- Hagyd kérlek… Őt nem bánthatod, sem Te, sem pedig más. Hagyd menjen… és nem bántott meg semmivel. Csak… Ő… * Még kimondani is fájt, hogy ki volt Ő. Hisz már ezer éve nem láttam és már nem is fogom. Szemeim lehunytam egy pillanatra, és próbáltam valami olyat találni amit más nem érthetett.*
- Nézd, majd otthon elmondom… nem tartozik senkire, de annyiból is megérted, ha annyit mondok, hogy; légzsilip és Hold… *Sütöttem le a tekintetem és reméltem, hogy van annyi sütni valója, hogy nm fogja hangosan kimondani. Elvégre a moráknak felettébb jó a halása, és ha már eddig nem szúrt szemet vagyis fület senkinek a beszélgetés és az öcsém kicsit sem ide illő jelenlét, akkor már ne mi buktassuk le. Amúgy is ha jól értettem, csak miattam jött. Kézfejemmel megtöröltem a szemeim és már meg is fogtam Jimmy kezét.*
- Igyunk valamit, aztán tudjuk le azokat a köröket. Most már szeretnék otthon lenni… mára köszönöm, de elég volt ennyi a szórakozásból. * Bár hangomban nem volt már semmi érzelem, de a történtek fényében Jimmy így is, úgy is tudta, hogy a szavaimból süt az irónia.*

Aztán nagyon is meglepett, mikor Ana megállított, hogy nem menjek a szemtelen után, aki szabályosan megríkatta őt, és csak értetlenül néztem rá, habár elsőre az villant be, hogy nem akar botrányt, de aztán a következő szavai már rávilágítottak a dologra.
Ettől viszont az én állam esett le és kaptam a fejem a már el is tűnő férfi után, hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen helyen bukkan fel, bár talán a sok gazdag, előkelő és kellően magas pozíciót betöltő személy éppen az észrevétlenséget biztosította neki, hiszen ki gondolt volna rá, hogy itt fog megjelenni.
- Ohh! Ő …….volt? – kaptam észbe és természetesen nem mondtam ki a nevet és semmi komprommitálót, Ana úgy is megértette, hogy rájöttem a kilétére.
Így viszont nagyon is megértettem az elkeseredettségét, hiszen ahhoz képest, hogy mennyi ideje nem tudott róla semmit, ez az alig 10 perces találkozás nem lehetett valami kielégítő, sőt inkább csak még jobban felszakította a sebeket.
- Gyere édesem. – öleltem át ismét, majd az italos asztalok felé indultam vele. – Most aztán tényleg rád fér egy kis szíverősítő, aztán majd otthon megbeszéljük, ha akarsz róla beszélni. – mondtam neki gyöngéden. – Biztos, hogy képes vagy végigcsinálni ezt a cirkuszt? Talán nem sértődik meg senki, ha most kihagyod, majd azt mondjuk, hogy nem érezted jól magad, hiszen ezzel még nem is állítunk valótlant. – teszem hozzá, mert tudom mennyire érzékeny az igazmondásra.

*Kedvesem szavaira csak bólintottam. Naná, hogy Ő volt, de ezzel a kis beszélgetéssel várni kell, ahogy átölelt hozzá bújtam egy pillanatra és egy mosolyt erőltetve az arcomra mentem vissza vele. Hát ha másra nem is volt eddig jó ez az este, akkor arra mindenképp, hogy elkönyveljem, hogy nem igen fogok bálozni a közel jövőben. *
- Persze, hogy végig tudom. Nem ez az első alkalom, hogy ott vagyok, ahol épp nem akarok. Szóval ezt is kibírom. S tény, valóban nem állítanánk valótlant, de Te is tudod, hogy nem lehet csak úgy lelépni. * Néztem fel rá és az asztalhoz érve, már elvettem egy pohár pezsgőt. Az első mára és remélem, hogy az utolsó is.*
- Mire ezt megiszom, addigra végzünk és mehetünk is haza beszélgetni. * Igyekeztem nyugtatni a másikat, hogy már nem kell sokáig elviselnie. Véleményem szerint az legalább olyan abszurd, hogy Ő itt van, mint az, hogy az Öcsém, pont most tűnt fel és pont itt.*

Valahogy nem lepett meg, mikor Ana nem él az általam felkínált lehetőséggel és kijelenti, hogy képes végig csinálni a kötelező bájolgást a többi politikussal, és csak remélni merem, hogy nem fut bele még egy olyan társaságba, mint a mora királynő és Hector, mert ahhoz talán már nem lenne idege még sem.
Én sem szoktam a föld alá inni magam, de úgy gondolom, most rám is és Ana-ra is rá fér egy kis ital, bár kedvesen továbbra is marad a gyengébb verziónál, egy pohár pezsgőnél. Én azért ennél kicsit erősebbre vágyom, és az egyik mixertől meg is kapom, bár fogalmam sincs mi ez a kékszínű lötty.
- Rendben van, csak szólj, hogy mehetünk és én már repítelek is haza drágám. – bólintok egy halvány mosollyal. – „Beszélgetni.” – a szó remélem teljesen más jelentőséget kap majd a hálószobában, bár lehet, hogy ma tényleg csak simogatni és szeretgetni fogom, hogy magához térjen.

Túl voltam már néhány táncon a pihegő, báli szépségekkel, akik nem is tudják, mit jelent táncolni, és még nem voltak igazi férfi karjaiban. Eleinte alig mertek követni, nehézkesen mozogtak, nem volt szenvedély a mozdulataikban... De hamar feloldottam őket.
Viszont ébernek kellett lennem, épp ezért, hamar ráuntam az elkényelmesedett szépasszonyok forgatására. Valami nagyot kell csinálnom, valamit, hogy legyen értelme az ittlétemnek... És hát, mi mást is tehetnék, nem igaz? Elvégre be kell bizonyítanom, mennyire nem félek tőle...
Odasétáltam a nőhöz, arcomon a maszkkal, fejemen a kalappal... De nem voltak kétségeim. Fel fog ismerni. Ha a hangomról nem is azonnal, akkor a viselkedésemről. Vagy ha nem... Akkor majd elárulom magam. elvégre, az életbe kell egy kis izgalom, nem igaz?
- Amets úrnő... Megtisztelsz egy tánccal?

A hang áthatóbb volt mindennèl, amikf èpp foglalkoztatott. Keserüvè tette a pezsgõt, elfeledtette az ígèretet, mit tettem ès elnèmította a hangokat. Egy pillanat, ami örökkèvalóságnak tünt... Majd elmèm egy csapásra kitisztult ès elöntött a ki nem mutatott düh... Felhajtottam az italomat, majd egy tálcára helyeztem.
Phillipe nem ostoba... Ès èn tùl kíváncsi voltam. Ez egy játèk... nagy tètre ugyan, de csak játszunk. A hallhatatlanok szórakozása ez...
- Hogyne - mosolyogtam, makd erõsen szorítottam meg kezèt ès vállát, ahogy táncba kezdtünk.
- Most már bánom, hogy nem fogadtam rá, hogy eljössz...

A nőre mosolyogtam, bár ő ezt a semleges arcot vágó maszkom alatt aligha láthatta.
- Ugyan, kivel fogadhattál volna, úrnőm? Hisz Hector is tudta, hogy eljövök, ebben biztos vagyok. Vagy vannak más barátaid is? Esetleg már szóba áll veled a fiad? De ne is vesszünk el ezekben a részletekben. Hallottam, hogy vérdíjat tűztél ki a fejemre. Komolyan azt hiszed, hogy ezzel bármit is elérhetsz? Az emberek félnek tőled és gyűlölnek, Amets. Amint kihirdetem, hogy a trónodra pályázom, engem fognak támogatni. De most nem ezért vagyok itt...
Megforgattam a nőt, és bármennyire is utáltam, a tökéletes teste, mely ez után az enyémhez préselődött, felébresztett bennem bizonyos gondolatokat. Ezeket elhessegettem... Legfeljebb akkor feküdnék le vele, ha ezzel is megalázhatom.
- Szóval, mitől remélsz sikert? Miért hiszed, hogy elkaphatsz, amikor itt vagyok, és te nem tudtad megakadályozni? Ahogy azt sem, hogy sértetlenül távozzam...

Mondandója vègesztèvel halkan kuncogtam fel, majd hátradöntöttem a fejem.
- Tudom... Ès akartam, hogy itt lègy. De nem akarlak elfogni. Te pedig nem fogsz semmit tenni. De ez nyilvánvaló... Ha ílyen formán akarnálak elfogni, Marion sírjánál várnának a harcosok... Picit oszlik, de mèg mindig gyorsan mozog, kössz kèrdèsed. - nevettem ismèt, majd tovább perdültem ès ismèt szemben álltam a fèrfival... ès a tánc folytatódott.
- Èn öllek meg Phillipe... De ne hidd, hogy èn is kaplak el. Halhatatlan vagyok... Ha le is gyõzöl, mindig èlni fogok.

Legszívesebben ott helyben összezúztam volna a nő fejét, de nem tettem. Erőt vettem magamon, még ha nem is volt könnyű. Ha itt és most megölöm, az nem több gyilkosságnál. De ha előtte megmutatom a világnak, mekkora kegyetlen ringyó... Akkor hős leszek, amiért jobbá teszem a világot azzal, hogy elpusztítom Ametset.
- Ó, ez aranyos. Te azt hiszed, élve akarlak? Nem... Előbb megölöm Hectort. Aztán Antoine-t. Aztán a szeretőidet. És amikor már teljesen összetörtél, elhozom neked a halál ajándékát... A fiad fejével együtt. Az a kis játék a szemével csak a kezdet volt... Egy semmiség. Üzenet, hogy tudd, visszatértem, és semmi sem védelmez tőlem. Semmi, amin ne tudnék átvágni.
A tánc folytatódott... De már nem kívántam a nőt. Legalábbis élve nem...

- Elmúltam kètezer èves... a halál nem rèmít meg... - hajoltam a fülèhez. - Èn fogtam össze a morákat ès kötöttwm bèkèt. Èn vezettem a nèpünket dicsõsèges harcba... Nem törölheted el a nevem... - A harag ègette a bensõmet, de nem adom meg ezt az elègtètelt neki... Nem mutattam ki haragom. - Vesztettèl, hiába nem ismered fel ezt a tènyt... Áthajszollak a világon ès nem lesz hely, ahova elrejtõzhetnèl... Vadászni fognak rád, mint egy állatra ès èn ott leszek, mikor megtörve várod majd az elmùlást! Elvettem a felesèged, majd mikor már halott volt ùjra ès ùjra visszahívtam erre a világra. Míg nem kezdett rohadni kèjes vágyát teljesítette megannyi morának... nekem is... - nevettem. - A fiad is az enyèm...