A Lord/Lady lakrésze

-Ha a részleges átalakulásra gondol, az nyílt titok. Ha a testőrökre, az meg még csak nem is titok. Arról, hogy a védett erdőben vadászunk, szintén mindenki tud... Hogy mérget termelek, azt meg már sokan megtapasztalták. Ha meg mégis kém lenne, legalább fel tudna mutatni valamit a megbízójának. Viszont, ha én lennék beépítve, már ismerném a képességét és a telepaták vezetőivel szembeni ellenérzéseit. Sőt, megmérgezhettem volna a whiskeyvel, amit szándékosan hagyhattam elől.

Előbb elkerekedett a szemem, majd tétován elvigyorodtam. végül aztán felnevettem, már másodszor, mióta itt vagyok. Pedig nem vagyok az a nevetgélős fajta...
- Maga aztán nem kispályás. Oké, ott a pont. Sőt, győzött. Le vagyok nyűgözve. Megjelenik, olyan szép, mint egy tündér, egy perccel sem tűnik többnek tizenhétnél, aztán kiderül, hogy kisujjból ver át tapasztalt öreg rókákat, és legalább olyan ravasz, mint az a vén Amets! Hát ez óriási...
Még mindig nevettem, és közben egyenesen mély csodálattal az arcomon néztem a lányt. mit lányt, nőt! Hát, ez tényleg nem volt semmi.

Hajnalok hajnalán kipattant a szemem, hogy nekem ma valamit muszáj csinálnom mert megöl az önalom. Szépapu még nagyban a TV előtt horpasztott és csöndben szurkolt a fekete hangyáknak akik ádáz küzdelmet folytattak a fehérek ellen. Egy percig én is néztem, hátha megtalálom a labdát, de esélytelen volt. Legyintettem és kicsasszogtam a konyhába. A szokásos hörcsög lecsómmal kezdtem. De vagy két adaggal. Belem tele volt, felöltöztem és lementem a pincébe pár kerékért. Onan ki a nagy udvarra és hátul a közös sufniba. Ott a trambulinra ráraktam a kerekeket és kitoltam az udvarra. Némi keresgélés után találtam egy színpatikus falat, közvetlenül Ben-bácsiék erkélye mellett. odatoltam, leszedtem a kerekeket és felügyeskedtem magam a szerkezetre. Bemelegítésnek csak egy helyben ugráltam piciket, utána jöhettek merészebb, nagyobb ugrások. Fülemre felraktam a fülesemet és bekapcsoltam. Egy helyben pattogtam míg nem találtam egy megfelelő számot. Jobb kezemmel ördög villát [ ,\m/ ] formáltam, behunyt szemmel fejemmel ritmusra bólogatva pattogtam jobbra-balra ugyan csak a zene ritmusára, kezem pedig fel le járt.
-Bad boys - bad boys Laci haja dús, Laci haja dús, mint a rántott hús...
Dúdoltam halkan, a 3. refrén után pedig a fal felé fordultam és amennyire tudtam magasra ugrottam. Utána pedig a fal felé amin léptem kettőt fel majd háttal vissza a trambulin közepére. Így tornázgattam egyre feljebb és feljebb. A végén már elértem az ablakot amin könnyedén be tudtam nézni. Viszont fáradt is voltam így az utolsó vissza pattanásnál az erkély peremét vettem célba. Ami fölé érve kerültem a holt pontra és csak odahúztam magam és finoman lehuppantam rá. Lábam lógott a semmibe és lihegve néztem körbe.
~Így én is lennék Lady... ilyen kilátással... Vajon hány lakásba lehet belátni innen?

Arra a jellegzetes hangra ébredtem, amire már nem egyszer az elmúlt években. Halk huppanás, rugók pendülése, aztán újra az egész. Halkabb volt, mint szokott lenni, ami azt jelentette, hogy Alison most nem a hálószobánk ablaka alatt végzi a reggeli tornát, hanem valahol a nappali környékén. de ha ő itt reggeli tornázik, akkor nekem minden esélyem elszállt a saját reggeli tornámra...
A hang elhallgatott. Füleltem, de se sikolyt, se káromkodást nem hallottam. Kimásztam az ágyból, megnézni, mi történt a lánnyal.
A nappaliban hűvös volt, legalábbis ha az ember egyetlen mackógatyában volt. Előre bosszantott, hogy még ablakot is kell nyitnom, de hát (megjegyzem, már nem először) ült ott egy nagyra nőtt papagáj, és gondolom nem bánta volna, ha bejöhet...
- Jó reggelt, Alison- köszöntöttem ásítva - Remélem, Shalimart nem ébresztetted fel, mert megharap.
De már hallottam is a mozgolódását a szomszéd szobából.
- Nincs szerencséd... Bejössz? Vagy inkább lökjelek le?
Megnéztem, hol van a trambulin. Nehogy arra essen...

Először azt hittem, valaki a tetőt kezdte lebontani, aztán már csak reméltem, mert eszembe jutott a másik alternatíva. Amikor még nem vertük nagy dobra Bennel, hogy... hogy egy ágyon osztozunk, ez a hang volt az, ami jelezte, hogy irtó hamar kéne elcsúsznom. Mondjuk... ébresztőnek nem utolsó... Kinyújtottam oldalra a kezem, de Ben sehol. Kinyitottam hát az egyik szemem. A nappaliból beszűrődő hangok törölték minden reményemet a pihenésre.
- Csak zárd be az ablakot, aztán majd arrébb megy... - kiabáltam ki, majd lemondva a nyugodt reggelről, elindultam Ben után.

Lábamat lógattam, fejemről lehúztam a fülest és térdeimre könyököltem úgy bámészkodtam. A fülesem búgását leszámítva minden olyan csöndes volt, békés volt, nyugodt volt. Mikor meghallottam Ben hangját ugrottam egyet az ijedtségtől.
-Woauhh...
Ez olyan jól sikerült, hogy lecsúsztam a korlátról és vissza pottyantam a trambulin szélére ami még vissza tudott lökni. Az erkély felé haladva elkaptam annak az alját és szusszantam egyet.
~Bussz ez közel volt...
Felhúztam magam amennyire bírtam két kézzel és elengedtem a az erkélyt, vissza trambulinra. Onnan pedig a fal felé, amin léptem kettőt fölfelé és kicsit az erkély irányába, egy hátra szaltó és már a korláton egyensúlyoztam két lábbal, hogy ne dőljek le semerre. Ekkor érkezett meg Shalimar is. A korlátot nézve még mindig egyensúlyomért küzdve köszöntem nekik.
-Jó reggelt, remélem nem én keltettelek titeket..
Vigyorogtam fel rájuk amikor megcsúsztam és leültem a korlátra. A gond csak annyi volt hogy a bal lábam belógott az erkélyre míg a jobb lelógott róla. Két kézzel kicsit feltoltam magam, hogy sajgó alsó felem ne érjen a korláthoz. De vissza engedtem óvatosan és nyöszörögve előre hasaltam.
-Áuuu uuuuuucs.....
Egyedül az vigasztalt, hogy nem vagyok fiú...

Persze kiesett... De nem volt szerencsém, sikerült megúsznia egy kis szökdécseléssel. Végül az erkély korlátján kötött ki, és úgy látszott, eléggé fáj neki a dolog.
- Én mondtam, hogy gyere inkább be... - morogtam - Minek iszik, a nem bírja...? Aztán meg lepotyog mindenhonnan...
Becsuktam az ablakot, az erkélyajtóhoz mentem, és azt is kinyitottam.
- Bejössz végre, vagy mi lesz? Felőlem ott is maradhatsz, biztos kényelmes...
Kérdésére csak a szememet forgattam, és Shal felé fordultam.
- Nos? Te arra az éktelen ricsajra ébredtél, amit sikerült hajnalok hajnalán az ablakunk alatt keltenie? Vagy téged is a madárcsicsergés ébresztett?
Baromi hideg volt odakint, és libabőrös lett a mellkasom tőle. Fenének alszom póló nélkül...

- Madárcsicsergés mi...? Előbb valaki a falat kaparta, azután meg egy beo énekelt. Egy színes beo... - elfojtottam egy nevetést, mikor a lány intim kapcsolatot létesített a korláttal. Hú... milyen nyűgös tudok lenni, ha csak négy órát alszom... Ha megölném a lányt vajon lebuknék? Nem lenne nehéz azonosítani a hullát... Ő az egyetlen, akit egy szivárvány hányt le. Vajon már késő bezárni a teraszajtót?
- Szia Alison. Kakaót, rumot... nyugtatót? Bármit, amitől tudsz aludni? - mosolyogtam.

Homlokommal támasztva a hideg korlátot intettem Ben bácsinak.
-Marhára... Minnyá megyek...
Óvatosan, lassított felvételként kászálódtam le a korlátról és nyújtott lábbal bicegtem be a házba.
-Kakaót, tejjel, cukor nélkül, rázva, nem keverve...esernyő is jöhet bele és írja a számlámra...
Nyöszörögtem és az első széket betámadtam az étkezőben. Leültem, kikaptam a nyakamból a fülest, kikapcsoltam és az asztalra raktam. Lassan feléjük néztem és csak reménykedtem hogy nem most fognak nyálat cserélni így kora reggel. Viszont melegem volt így megszabadultam a pulcsimtól és a szék támlájára fektettem. Ha ezek ketten itt enyelegni kezdenek, akkor egy szemforgatás után fordulok el és vágom a pofákat, mintha hánytatnám magam. Ha meg sokáig húzzák akkor pedig kiszolgálom magam kakaóval.

Nem tehetek róla, nem tudtam visszafojtani a vigyoromat a befelé sántikáló lány láttán.
- Kedves tőled, hogy beugrottál... De ha rám hallgatsz, legközelebb az ajtót használod. Egyesek szerint sokkal kevésbé életveszélyes.
Ez tőlem kissé álszent volt, mert elég gyakran közlekedtem az erkélyen át, de hát én legalább át tudok változni, és elég csak felhúznom magam.
- Kevésbé fájna, ha átváltoznál... - mondtam, szerintem igen ravaszul.
Egy ideje már elhatároztam, hogy valahogy átalakulásra kényszerítem a lányt. minden felmenője metamorf volt, és nagyon kicsi volt annak az esélye, hogy ő maga nem az. Valószínűleg későn érő típus. Na de majd én ráveszem, hogy átváltozzon... Terveztem már egy-két ijesztgetést, hátha riadalmában alakul át.
- Én kávét kérek, édes... - mondtam reménykedve Shalimarnak, egy gyors jóreggelt-csók után. A vendégre való tekintettel visszafogtam magam, és még a lány fenekébe se markoltam bele.

- És még rám mondták, hogy problémás... - dünnyögtem, majd megcsókoltam Bent, és nekiálltam legyártani a rendelést... mint egy pincérnő... Ha Alison megjelent, valahogy mindig öregnek éreztem magam. Ben megjegyzésén csak mosolyogtam. - Amennyire hozzánőtt, az a füles, tuti egy hangvilla fog a fején nőni. - tettem le a kakaót a lány elé. - Idd meg, aztán ugrálj még egy kicsit a trambulinon és máris fel lesz rázva. - Magamnak tejeskávét csináltam, majd azzal és Ben kávéjával, leültem az asztalhoz.

-Jah persze...
Forgattam a szemem és elfordultam a csók láttán.
~Fúúúj már...
-Neked könnyű... Köszi Shali.
Morogtam mielőtt megköszöntem volna az italt. Kezeim közé kaparintva a kakaómat felálltam egy szívszálért. Beleraktam és miután még egyszer elkevertem inni kezdtem. Elégedetten hümmögtem fülig érő szájjal. Egészen hátra ültem a széken, lerúgtam a cipőmet. Felhúztam lábam, és sarkamat még feltudtam tenni a szék szélére. Csak hamar kényelmetlenné vált így inkább törökülésre váltottam. Eszembe jutott egy jó kis szám és magamba énekeltem mellé tátogtam. Fejemet jobbra balra billentve utána húztam felső testem.
-Nem gondolkoztatok még rajta, hogy ehelyett a fekete löttyi helyett inkább zenét hallgattok ébresztőnek?
Válaszra várva számba vettem a szívószálat és szürcsöltem. Tekintetem ide-oda mászkált kettejük közt. Fejemben pedig tovább ment a nóta amit aprócska fejbillegetéssel kísértem.

Leültem az asztalhoz és magam elé húztam a kávét. Két nagy korttyal eltüntettem a felét.
- Áh... - sóhajtottam elégedetten - Köszönöm. - mosolyogtam Shalimarra.
A magában dudorászó lány felé fordultam. Nem kerülte el a figyelmem, hogyan reagált a megjegyzésemre. Ahogy az sem, hogy mennyire nem tolerálja a gyengédséget a környezetében. Egy időben tartottam tőle, hogy belém szeretett, hiszem testileg végül is egész fiatalnak tűnök, de aztán rájöttem, hogy erről szó sincs. Ő csak ilyen, és kész. Eltűnődtem, vajon van-e valakije. Nem igazán hittem.
- Ha kipihenten ébrednénk, mondjuk nem hajlani fél kilenckor, akkor talán nekünk is elég lenne egy szép kis dal ébresztőnek - morogtam - De aki egy színes, pattogó szemtelenség-gombócra ébred, annak kávé kell. Sok kávé.

Szó nélkül hagytam a becézgetését. Ha csak feleennyire idegesítő voltam... vagy vagyok... Szóval csoda, hogy Ben nem fojtott meg egy párnával. - De, kicsi Alison, már eszünkbe jutott. De valahányszor megvalósítanánk, jössz te és énekelsz nekünk. - mosolyogtam fáradtan. Kíváncsi lettem volna, miért mindig minket, vagy Bent találja meg... Fáradtan dörgöltem meg a szemem, majd nagyot ásítottam, amitől kiugrottam a méregfogaim. Egy kígyónak nem is kéne felébrednie télen... Visszakattintottam fogaimat, majd a bögrémmel a kezemben, inkább átültem Ben ölébe.

Egy pillanatra meghűlt bennem a vér és felnéztem az órára. Tényleg fél 9 múlt.
~Upsz....
Vállat vontam már úgy is mindegy volt, úgy sem érnék be a 8 órás gyűlésre. Inkább ittam még a Csokimból és Shalimarra terelődött a figyelmem. Ahogy lenyeltem a kortyot mosoylra húzódott a szám.
-O... o o é o! O o o é o, hááá... Let's party let's party-party, let's party let's party-party... let's party dont stop the party, Let's party ol the time....
Keztdem bele fél hangosan vidáman de mikor Shalimar beleült Ben ölébe ő pedig közölte, hogy hozzám sok kávé kellett. Abba hagytam és felpattantam a székről.
-Akkor csinálok még egyet...
Fintorogva fordultam el tőlük és a konyhapulthoz mentem. A kávé bab mellett találtam egy kis chilit is. Hátra pillantottam, hogy figyelnek e, de mivel egymással voltak elfoglalva nyugodtan csempésztem bele némi erős paprikát a kávéba. A pultra könyökölve ráztam a fejemet és a hátsómat is míg forrt a kávé.
~Oppa gangnam style...heeeey szexy lady....
Ehhez a a részhez érve elfintorodtam és megint hátra pillantottam a párosra és kirázott a hideg.

Átöleltem Shalimar derekát, és igyekeztem úgy tenni, mintha nem vettem volna észre a méregfogakat. Álmosan nagyon nyűgös tud lenni...
- Hát igen, Alison... Tudod, ha nem mész el a jogra, ahogy a nagy ember akarja, még mindig remek ébresztőóra lehet belőled. Csak nehéz téged beállítani...
Meglepetten néztem, ahogy önként, és szó szerint dalolva kávét főz nekünk. Nekem ugyan többre már nemigen volt szükségem, de a gesztus jól esett, ezért elhatároztam, hogy azért iszok belőle egy fél bögrényivel.
- Látod? - súgtam Shalimarnak - Nem is olyan reménytelen.
Hébe-hóba megcsókoltam a menyasszonyomat, de mindig csak olyankor, amikor Ms. Szivárványhaj nem láthatta. Nem hiányoztak a fintorai.

Kényelmesen befészkeltem magam Ben ölébe és a tejeskávémat kezdtem kortyolgatni. A lány gyanúsan előzékeny volt, de hát, én úgyse iszom kávét, szinte soha. A mai, csak egy kivétel volt. Lévén, hogy tegnap este felléptem, leadtam a bár rendelését, átolvastam két tanulmányt, és oda-vissza négy órát aludtam, mert Ben... Na igen. Aludhattam volna öt órát is... Csókoltam meg a férfit.
Szóval, nem akartam elaludni a délutáni retorika órámon.
- Lám... nem csak a kinézete olyan, mint egy papagájé... - vigyorogtam.

-ÁÁÁhh, ahhoz korán kéne kelnem... Meg felelősség ilyenek... nem nekem való.
A dúdolást abba hagytam de a hátsómat még midig járattam. A kávé lassan de leforrt, az alatt a pulton heverő újságot nézegettem és a kakaómat fogyasztgattam. Egyik kortyot majdnem félre is nyeltem a döbbenettől.
~Az ott... Ben? De az.... nem Shali... A vén kujon...
A gép pittyegett, hogy kész a kávé. Megfogtam a csészét. Mási kkézbe az újságot amin Ben volt Jayaval lefotózva. (Föld-> New London-> Temze part-> Mólók-> 74°)
-Tessék, fekete, erős ahogy szereted.
Megvártam míg bele kortyol és megízleli alaposan. Elsőre talán nem fogja csípni mert forró. Reményeim szerint csak akkor fog feltűnni neki amikor az égető érzés nem múlik el. Míg ízlelgeti magam elé emelem az újságot.
-Nem is tudtam, hogy ilyen fotogén vagy.
Mondom vigyorogva.

A fővő kávé illatában volt valami szokatlan, de nem igazán figyeltem oda rá. Shalimar papagájos beszólását csak elnéző mosollyal nyugtáztam. Nők... Folyton rivalizálnak.
Belekortyoltam a forró kávéba. Beletelt fél percbe is, mire megéreztem, hogy gond van vele. akkor szép szolidan visszaköptem a soron következő kortyot, és bár könnybe lábadt a szemem, nem adtam meg azt az örömet Alisonnak, hogy kimutatom, milyen jól sikerült a kis csínye.
Épp ezért kellett kipislognom a könnyeket a szememből, hogy lássam, mit akar mutatni nekem. Mély levegőt vettem, főleg, hogy hűtsem a szám, aztán felfogtam, hogy mit látok. Basszus!
Úgy ültünk, hogy nem láttam Shalimar arcát, de most elég nagy összeget hajlandó lettem volna kifizetni egy tükörért velünk szemben.
- Nos, hát... Igyekszem felkarolni az ifjú metamorfokat.
Amint kimondtam, máris tudtam, hogy ennél rosszabbat nem is mondhattam volna.

Bár voltak fura jelek, amik utaltak rá, hogy valami más is történik, de engem csak az újság kötött le. Felpattantam Ben öléből, és kikaptam az újságot Alison kezéből. Egy fiatal lány, akin, ha jól sejtettem és láttam, csak Ben kabátja volt. Mélyeket lélegeztem, nem tudván mit tegyek, vagy mondjak. Bíztam Benben, de miért is ne keresne... Nemnemnem!
- Iiigen... felkarolod a fiatal lányokat. - dobtam az újságot a férfi ölébe. Bármit is éreztem, azt nem Alison előtt akartam kinyilatkoztatni, de... Nagyon megijedtem attól, hogy nem tudtam mit kéne mondanom, vagy miben hihetek. Hisz... Én csak egy... Ó, a franc!
- Ha jól sejtem, most az következik, hogy te úgy, de úgy el akartál mondani valamit.

Elégedett vigyor ült ki az arcomra mikor láttam Ben-bácsi mennyire meghatódott a kávétól amit neki főztem.
~Krokodil könnyek.
-Remélem ízlik. Teli van szeretettel.
Mondtam vigyorogva. Én speciel szerettem a csilit. Bár ennyit kávéba még nem raktam. De ha egyszer rászokok erre a sötét trutyira akkor ziher, hogy kipróbálom.
Kezemből kikerült az újság, Ben bácsi szavait hallva pedig nekem is hasonlóan elvörösödött a fejem, mint neki, csak nekem nem a csilitől hanem a röhögéstől amit próbáltam vissza fojtani.
-Látom sikerült egy egész csinosat felkarolni.
Húztam tovább az agyát vigyorogva. Utána átengedte ma szót Shalinak, látszott rajta, hogy volt mit kérdeznie. Felkaptam a fülesem az asztalról és a nyakamba vettem. Két kézzel abba kapaszkodtam és pár lépéssel hátrébb vártam hogy milyen balhé fog ebből kikerekedni. Aztán eszembe jutott valami.
~Ha ez békülő szexbe torkollik én kiugrom az ablakon...

Alison felkapta a zenecuccát, mint egy jól idomított gyerek, mikor a felnőttek civakodnak. Gyilkos pillantást vetettem rá.
- Csinos? Hát, lehet... Mármint... Ó, a francba!
Felálltam, és Shalimarra néztem.
- Nem, nincs semmi, amit el kéne mondanom. ez egy metamorf lány, aki belém repült az utcán. Szárnyas és agancsos nyúllá változik... Érdekes látvány. Megkértem, hogy változzon vissza, és neki adtam a kabátom, hogy ez alatt tegye. Nem tudom, miről szól a cikk, de mindössze ennyi történt. Amikor megkértem, hogy változzon emberré, azt sem tudtam, hogy fiatal, sem azt, hogy csinos. Lehetett volna egy kétszáz éves, kopasz bácsi is.
Felemeltem az újságot, és jobban megnéztem magamnak a képet. Aztán elolvastam fölötte a címet. "A Lord újabb hódítása?" Innen már muszáj volt megnéznem magát a cikket is...
"A köztudottan fiatal, gyermekkorból alig kinőtt lányokat kedvelő Lord Benjamin Jones egy csinos, ifjú, és jórészt ruhátlan hölgy társaságában tűnt fel a minap..."
Felnyögtem, és inkább nem olvastam tovább. Felnéztem Shalimarra.
- Remélem, semmit se hiszel el ebből a baromságból - ráztam meg az újságot bosszúsan.

Alison megjegyzésére oda se figyelve, tanulmányoztam a vőlegényem arcát. Bíztam benne... Tényleg! De magamban nem. Hogy én elég lennék neki... Hátráltam pár lépést.
- Ha figyelembe vesszük a koromat... persze, ha azt is nézzük, mióta vagy velem... Lehet, már túlkoros vagyok neked. - húztam fel a szemöldököm. - Ha megszólalsz Ali, imádkozhatsz egy metamorfózisért, mert esküszöm kidoblak az ablakon...- Aztán inkább a konyhapulhoz sétáltam, háttal mindkettőnek.- Reggelit?

Jókedvem csak fokozódott Ben magyarázkodásától. Szélesen vigyorogva álltam mellette. Shalimar megjegyzésére már mondtam is volna valamit de még időben csitított. Hangsúlya és ahogy mondta szerte foszlatta a jókedvemet. Ben mellé araszoltam és mg mindig a fülesembe kapaszkodva megböktem könyékkel.
-Merjünk kérni valamit?... Magasan laktok ahhoz hoz kivágjon az ablakon...
Nem mertem felpillantani rá, csak a szám szélét rágcsálva néztem Shalimart. Tudtam, hogy Ben a világ minden kincséért se csalná meg Shalit, kár hogy ő ebbe na jelek szerint nem egészen volt biztos.
-Én már reggeliztem hörcsöglecsót, köszönöm.
Oldalra fordultam és kinéztem az ablakon. Szemeim csillogni kezdtek a gyönyörtől.
-Néd, hó.
Mutattam jobb mutató ujjammal ablak felé még mindig a fülesemet szorongatva.

Shalimar szavaira csak megráztam a fejem. Már épp válaszolni akartam, de Alison felhívta magára a figyelmemet.
- Szerintem kérhetsz - súgtam vissza - Talán nem fog harapni.
Aztán fennhangon ezt mondtam:
- Shalimar... -de ekkor Alison megint közbe vágott. Kinéztem az ablakon. Valóban esett a hó. Valahogy ettől vidámabb lettem. az előző adag már elolvadt, és most újra élt a fehér karácsony esélye...
Visszafordultam a menyasszonyom felé.
- Shal, figyelj rám... Nem vonzanak a fiatal lányok.
Most komolyan, mi van velem? Mi ez a hülyeség már megint? Persze, hogy vonzanak, kit nem? Ez megint nagyon hazugság-szagú...
- Mármint persze de, mint mindenkit... De... Ó, hogy tudtam ebbe ennyire belekavarodni? Na jó. Szóval, számomra te vagy az egyetlen, és te leszel kétszáz évesen is. Azt hittem, tudod ezt.