A Lord/Lady lakrésze

- Nem! - csaptam a pultra. - Nem tudom... - mondtam lemondóan. Megmozgattam a nyakamat, mert lüktetni kezdett a fejem. Már nem váltak ketté az érzelmeim, és így sokkalta nehezebb volt. - Most nem vonzódsz hozzám, vagy nem vagyok fiatal? - kérdeztem vissza. Ekkor jutott el tudatomig, amit Alison mondott. - Hó! - kiáltottam vidámat, majd az ablakhoz menve, kezeimet az üvegre helyeztem. - Megint lehet hógolyózni! Rögtön a kigolyózás után. - néztem összeszűkült szemmel Benre.

Hüledezve néztem fel Ben-re.
-B-b-b-b-b-Ben! Hogy mondhatsz ilyet?! Szerinted Shali már vén trotty aki combnyaktörést kap ha eldob egy labdát?! Pedig csak egy évvel idősebb nálam.....híííííí.....
Ütött belém a felismerés.
-Tehát én is öreg vagyok?! Szégyeld magad Ben-bácsi!
Pufogtam túljátszva a sértődöttet és még egyet bele is boxoltam a vállába amit alig értem fel. Az igazat megvallva nekem jobban fájt, mint neki, már ha megérezte egyáltalán, és Shalimar mellé totyogtam. Homlokomat az üveghez nyomtam. Hajzuhatagom takarta Ben elől a vigyoromat. Könyékkel megböktem Shalimart.
-Ugye tudod, hogy Ben nem olyan, de... Azért kizárjuk az erkélyre egy kicsit? Egy ilyet nem úszhat meg csak úgy.

A tenyerembe temettem az arcom. Ezt már komolyan nem hiszem el! Tényleg ennyire hülye vagyok? És most még Miss Szivárvány is rákezdett... Ne már!
- Nők... Ki érti őket? - keseregtem. - Shal, fiatal vagy és gyönyörű, és én szeretlek. És soha nem cserélnének le egy fiatalabb nőre sem, szebb meg úgysincs nálad. Alison... Te is fiatal vagy, és...ööö... színes. És biztos van, aki szeret. - mondtam gonoszul - De te vagy a legidegesítőbb teremtés, akit valaha láttam. És ezt a posztot soha senki nem fogja elfoglalni helyetted a szememben...
Sejtettem, hogy ezt nem viszem el szárazon, de ennyit minimum megérdemelt. Végül is ő gerjesztette itt a feszültséget... Néha komolyan nem értem, hogy maradtam ennyi ideig ép eszű mellettük...

Azt hiszem, túlreagáltam a dolgot. Hisz, Ben is megtehette volna, hogy pengeélre hány. És az ok nélküli lenne... ahogy az enyém is. Alisonra néztem.
- Kizárhatjuk... mindjárt. - Megfordultam és Benhez rohantam. Kezeimet a nyaka köré fonva, bújtam hozzá. - Csak magamban nem bízom... - suttogtam. - Elvégre ki vagyok én? Nem vagyok... hát igazi nő, és nem vagyok jó Lady sem. Idealista vagyok, nem tudok másokat bántani. Meggondolatlan vagyok, és nem tudok megvédeni senkit.

Szemeim egyre csak szűkültek, arcom is egyre morcibb lett ahogy Ben engem jellemzett. Kezemet is csípőre tettem. A számat is eltátottam mire a mondandója végre értem. Intésre emeltem a kezem, számat is szóra nyitottam de egy árva szó nem sok annyi sem jött ki a számon.
-É...T....E.... WUUUUH!
Toporzékoltam egy helyben és két kört is leírtam. Aztán eszembe jutott a megfelelő vissza vágás, ismét intésre emeltem a kezem, de ismét belém szorult a szó ahogy ezek ketten egymás nyakába kerültek. Szemem résnyire szürkült és hátrébb húzódtam.
~Ne.. ne... csak azt ne.... könyörgöm....
Jobb kézzel már hátrafelé matattam a kilincs után, ha netán elcsattanna a csók, vagy nagyon rákészülnének még időben letudjak lépni.

Magamhoz öleltem Shalimart, és meghallgattam lesújtó véleményét önmagáról. Elmosolyodtam és homlokon csókoltam.
- Igazi nő vagy. A legigazibb. És a legszebb. Lehet, hogy szerinted nem vagy jó Lady, de azok szerint a gyerekek szerint, akiket a bűnözéstől meg az éhezéstől mentettél meg, szerintem az vagy. Az idealizmus és a pacifizmus pedig nem bűn. Mellettem jobb is, ha az vagy. Ja, és igenis erős vagy és meg tudsz védeni bárit. Gondolj csak a harapásodra...
Alison, a humor királynője valahogy nem vette a poént, amikor az ellene irányult. Shalimar feje felett átnézve rámosolyogtam.
- Nyugi, csak vicceltem. Ne vedd magadra. Persze nagyrészt igazam volt, de téged mindezen tulajdonságok ellenére kedvelünk... -a mosolyom vigyorrá szélesedett.

Csak csüngtem Ben nyakában. Az ölelése, a hangja, és az, amit mondott, megnyugtatott. Minden, az Udvarban lakó lényt közel éreztem magamhoz, de Ben... Ő még annál is több volt. És Tyler. Ök voltak a családom.
Hátra pillantottam.
- Kicsit feljebb Alison... Ahol a kilincsek általában. Mosolyogva megcsókoltam Bent, majd visszamentem a pulthoz. - Szóval? Reggelit? Hátha a reggelim végre meggyőzi a kis vendégünket. - néztem Alisonra. - hogy tisztelettudó legyen. Aztán... - vigyorogtam. - Egy kis reggeli testedzés... - kacsintottam Ben felé.

Bennek csak nyelvet öltöttem. Igen is magamra vettem. Még ha csak színjátékból is. Az istennek se akartam megtalálni azt a nyamvadt kilincset. Még szerencse, hogy Shali időben szólt. Lejjebb toltam a kezem és meg is találtam. Már láttam hogy ezek mire készültek. Kilöktem az ajtót és kisiettem rajta. A már lesett hótól a terasz burkolata igen csak csúszós volt így ebben a sima talpú cipőben megcsúsztam rajta. Szinte egy helyben tipegtem, kalimpáltam ahogy kerestem az egyensúlyomat majd a korlát másik felén találtam magam. Annyit tudtam kézzel korrigálni, hogy ne a földre hanem a trambulinra essek. De azért a kihagyhatatlan sikítást, még ha most szívből is jött nem hagytam ki lefelé menet. Visszapattanva megint az erkély korlátján csimpaszkodtam de oldalt, hogy a fal takarásában legyek. Onnan az egyik szobának a párkányára másztam onnan pedig fel a tetőre, reménykedve, hogy a fal végig takar. Ki araszoltam az erkély ajtó fölé és guggolásba vártam, hogy lehetőleg Ben nézze meg, hogy életben vagyok e. Ha meglátom akkor lehuppanok a nyakába, onnan pedig be lököm magam a házba és egy hátra bukfenc után felpattanok, hogy kizárjam a lakásból.

Láttam, hogy Shalimar megnyugodott. A kis célzására már csak egy vigyorral válaszoltam. Tudnia kell, hogy ő a mindenem... És a jövőben ezt még gyakrabban akartam éreztetni vele.
Alisonnak sikerült kiszerencsétlenkednie magát az erkélyre. Épp azon voltam, hogy egy nézői fintortól mentes csókot váltok Shallal, mikor meghallottam a sikolyt. Mire az erkélyre értem, már hullámzott a bőröm, de nem változtam át. Megcsúsztam, és meg kellet kapaszkodnom. A lányt sehol sem láttam, sem a földön, sem idefent. Hol lehet?
- Alison? Merre jársz?

Ahogy meghallottam a sikolyt, azonnal a terasz felé kezdtem rohanni. Bennél azért nem voltam gyorsabb, így utána értem oda, és látva egyensúlytalanságát, én már ki se léptem, nehogy átbukfencezzek a korláton. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem találta a lányt...Ez azt jelentette, hogy nincs az épület előtt, összezúzott testtel. Ha ez csak egy újabb rossz vicc a lány részéről, esküszöm megharapom és elküldetem a nagyapjához. Még hálás is lenne, hogy elaltattam.

Rugaszkodtam volna el, mikor megláttam, hogy Ben nem túl stabilan áll a lábán, de már a tető is csúszós volt így lepottyantam a hátsómra, rá a kőre Shali és Ben közé.
-Jajj...Kukucs...
Nyöszörögtem Bennek a földön ülve. Körbenéztem és Shalit látva intettem ,hogy gyorsan befelé. Felálltam 4 kézlábra és besiettem a házba. Ott megfordultam és Benre csuktam az ajtót. Vigyorogva fordultam Shalimar felé pacsira emelve a kezem.
-Ez bejött. Pacsi!
Aztán az ajtó felé fordultam, ráleheltem és felírtam hogy bosszú. Aztán letöröltem és felírtam úgy is, hogy Ben eltudja olvasni.
-Szóval mit eszünk?

A fejemet csóváltam, amikor alison betottyant közénk. Szerencsére Shal odabent volt, így csak az én nyakam épségét veszélyeztette. Azt meg már megszoktam. Amikor benégykézlabált a szobába, én is elindultam utána, de valamilyen, csak általa ismert megfontolásból, kizárt. Hamar meg is tudtam, mi volt ennek a megfontolásnak az alapja. "úzssoB" Na ez vajon mi lehet? Aztán, még mielőtt felírta volna rendesen is, nekem is leesett. Na ne már...
- Hé, színeshajú, idekint röpködnek a mínuszok, és rajtam csak egy mackógatya van! Nem akarok tudni, centiben mérve milyen hideg van itt kint, úgyhogy engedj be!
Aztán kérlelőn néztem Shalimar-ra, hátha neki megesik rajtam a szíve. Persze ha meg is fáznék, egy-vagy két nap alatt kiheverném, hála a gyors regenerálódásomnak, de akkor is! Kizárni a Lordot a saját erkélyére, ez... Ez nem helyénvaló!

Megrökönyödve néztem a lányt, aki lenyomott előttem egy seggest. Tulajdonképpen, csak akkor ocsúdtam fel, mikor a lány kizárta Bent. Pacsit is adtam neki, bár az inkább annak szólt, hogy viszonylag hamar ráeszmélt, hogyan kell felírnia az üzenetét.
- Ugye tudod, hogy nekem kell majd ápolnom? És az a "centiben mért hideg" is az én káromra van... De... talán egy kicsit még jegelhetjük a dolgot. - vigyorogtam. De nem bírtam ki... Megsajnáltam Bent, és beengedtem.

Vígan nyújtogatta ma nyelvem Bennek, vágtam az idiótábbnál idiótább pofákat egészen addig amíg fel nem fogtam ezt a Centiben mérős dolgot. Elszörnyedtem és rögtön el is pirultam. A szám elé kaptam a kezem és kuncogni kezdtem.
-Majd jól leápolod és minden rendben lesz.
Ahogy kinyílt az ajtó hátra léptem kettőt. Zavartan vigyorogtam Benre.
-Na, milyen idő van oda kinn?
Kérdeztem vigyorogva és ahogy közeledett én úgy hátráltam. Lelkileg felkészültem, hogy meg akar kergetni és futnom kell majd.
-Ugye nincs harag Ben-bácsi?
Araszoltam egyre hátrébb és hátrébb.

Dideregve léptem be, letopogva meztelen talpamról a havat. Hihetetlen! Én mezítláb kirohanok a havas erkélyre, hogy megmentsem ezt a kis istencsapását, ő meg kizár! Nem hiszem el!
- Ké-ké-ké-kérek va-va-va-vala-mi forrót...
Aztán elindultam Alison felé.
- Ilyen hideg van odakint - mutattam két ujjal egy öt centis távot - És elhiheted, az nálam nagyon hidegnek számít! Szóval csak egy okot mondj, te rikító istenáldása, hogy miért ne csináljak belőled élő hóembert odalent az udvaron, jó? Egyetlen okot...

Elhúztam a szám Ben megjegyzésére. Hát igen... Az tényleg nagyon hideg.
- Én... most hagyom, hogy lezajlódjon a kivégzés. - mentem a konyhapulthoz és neki álltam reggelit készíteni és normális kávét főzni Bennek. A biztonság kedvéért, egy bontatlan csomag kávét használtam. - Aki még percek múlva életben lesz szalonnát kap és zöldségeket. - jelentettem ki csevegő hangon. - Drágám, mielőtt kitekered a díszpintyünk nyakát: Én nem sütöm meg...

Elfintorodtam azon az 5 centin.
-Oké... és ebből még mennyi ment le a hideg miatt?
Kérdeztem vigyorogva, hogy cukkoljam még egy kicsit. Gondolkozó arcot vágtam és halkan hümmögtem is mellé. Állam, mint a szakállas férfiak két oldalról ujjaimmal kezdtem babrálni.
-Hüm..hüm...hüm....
Ahogy szembe jutott a frappáns válasz már böktem is egy gúnyos vigyorral.
-Mert lassú vagy és nem tudsz hozzá elkapni. Bi-bi-bi

Megtorpantam a meglepetéstől. Hitetlenkedve néztem Alisonra.
- Alison... Én Ben Jones vagyok. Kiválóan kvalifikált kommandós és a Földi Véderők századosa. Később a Rendfenntartók történetének legtovább egyhuzamban szolgáló tagja, a parancsnoki szék egyik várományosa. Most pedig én vagyok a metamorfok Lordja, aki legyőzte az elődjét, akit senki sem mert kihívni. Komolyan úgy gondolok, valóban megfordult az a túl színes fejedben, hogy én nem tudnálak elkapni téged?
Azzal egy helyben ugrottam egy hátra szaltót, vetettem egy fitymáló pillantást a lányra, és Shalimarhoz fordultam.
- Az remek lesz, kicsim. Azt hiszem, nem ölöm meg... Kár a fáradságért, még ha olyan kis fáradtságot is okozna...

El se akartam hinni, hogy jelenleg én vagyok a legérettebb személy a szobában. Halkan dudorászva neki álltam megsütni a szalonna szeleteket.
- Csak szépen játszatok...- tettem le a kávét a pultra. - Alison... a nagyapád nyilván értékelné, ha fej nélkül küldenénk vissza neki, de neked biztosan hiányozna az a színes kupac, amit haj gyanánt hordasz. Ben...Nem ápolgattál már elég fiatal lányt mostanában? - fáradt voltam és nyűgös. És valakit nagyon meg akartam ezért harapni.

December 25. reggel...

Ahogy felébredsz, Shalimar, nem találod Bent magad mellett. A feje lenyomatát és illatát őrző párnán csak egy kétrét hajtott lapot találsz. Csodás karácsonyi kép, alatta pedig, a másik oldalon Ben ismerős betűi:
"Téged kérlek minden karácsonyra."
Felkelsz, látod, hogy egy pici, jó illatú fenyő van az éjjeliszekrényeden. Odakintről, a nappaliból halk, ismerős karácsonyi zenét hallasz. Kimész, és meglátod Bent. Hosszú, sötét nadrág van rajta és könyékig feltűrt fehér ing. Mosolyog rád. A hatalmas, feldíszített fenyőfa előtt áll, kezében egy szál fagyönggyel. Odalép hozzád, a fejetek fölé tartja a kis növényt, és megcsókol.
- Boldog karácsonyt, Shalimar! - mondja aztán mosolyogva.

(És ezzel kívánok én is még egyszer boldog karácsonyt páromnak, mindnyájunk kedvenc Zsudyjának. Szeretlek! )

Nagyot sóhajtotam, már tudtam, hogy mi fog következni.
-...Ben Jones vagyok. Kiválóan kvalifikált kommandós és a Földi Véderők századosa. Később a Rendfenntartók történetének legtovább egyhuzamban szolgáló tagja, a parancsnoki szék egyik várományosa. Most pedig én vagyok a metamorfok Lordja, aki bla-bla-bla... Akkor se tudnál elkapni ha 1 lábam lenne, bi-bi-bí!
Mondtam vele szinkronban, sokkal halkabban és túlgesztikulálással gúnyossá formálva az egészet. Még a kezemmel is rásegítettem a bla-bla-zást mialatt fejem folyamatosan jobbra-balra ingott. Bezzeg mikor odakerültünk, hogy engem nem vesznek komolyan csak összeszűkült szemekkel próbáltam ledöfni a tekintetemmel. Shalimár szavainál nem is kellett több. Ijedtem öleltem át a fejemet.
-A hajamat nem adom!... Pfff.... HÁHÁ
Törtem ki röhögésben Shali végső szavain. Végtére is igaza volt. Felkaptam a újságot és megnézte megint a képet.
-Vajon rajtam is ilyen jól állna az a kabát ruha nélkül?... Rajtam ugye volt ruha amikor felkaroltál?
Kérdeztem ahogy lassan ráemeltem döbbent tekintetemet.

Szúrósan néztem Alisonra, aztán Shalimar szavai nyomán behúztam a nyakam. Hát, ez szép... Mindenki engem bánt.
- Nézd, ez nem úgy van, ahogy gondolod, én... hé!
Alison kezdte komolyan kihúzni a gyufát. Kitéptem a kezéből az újságot, és gonoszul rásandítottam.
- Felkaroltalak? Hát, lehet, hogy hiba volt. De biztosíthatlak, hogy rajtad volt ruha. Különben biztosan nem karollak sem fel, sem át, sem semerre.
Az asztalhoz mentem, és vártam a reggelire. Reméltem, hogy a metamorflányról már nem fog több szó esni. Végzem a dolgom, mint Lord, és ez a hála...

Alison, Ben paródiáján halkan kuncogtam. A lányban sem tisztelet, sem pedig fèlelemèrzet nincs...
Elkeztem egy kis kosárban rakosgatni a zöldsègeket, miközben a szalonna sült.
- Tehát, ha Alison lett volna meztelen, a lány, akit láttál felnõni, õt nem " karoltad" volna fel, Egy idegent ellenben igen... Nagyon különleges làny lehet. - foglaltam össze az elhangzottakat. - Bár... engem is láttál felnõni ès nicsak... elveszel.. - Bìztam Benben. Ez a kis piszkálódás csak azèrt volt, mert titkolózott.

Megszeppentem és csak pislogtam, Ben heves reakcióján. A papír 2 széle a kezemben maradt. Óvatosan egymásra raktam őket és leraktam az asztalra. Ben mögé sétáltam és átkaroltam a nyakát hogy magamhoz szoríthassam. Fejem búbját az arcához nyomtam.
-Naaaa... Ben-bácsi... Ne légy morci...
Nyávogtam a fülébe és finoman megráztam mint egy plüssmacit, csak lassan forogtam ide oda mert elég nehéz volt én meg nem voltam olyan fizikumban hogy akár egy komolyabbat tudjak akár taszítani rajta. Benre nehezedve hallgattam Shalimart, egyre nagyobbra táguló szemekkel. Majd Egy csöppet eltávolodtam Bentől de csak annyira hogy felé tudjam a fordítani a fejem. Kérdőn néztem rá, végül még oda súgtam neki.
-Na, ebből hogy jössz ki?

Fáradtam mosolyogtam.
- Na, Szivárványlány, ne nyúzz már. Még reggel van.
De azért nem löktem el magamtól.
- Shal... Nem veszek el minden lányt, akit láttam felnőni, csak téged. Tudod, a kivétel erősíti a szabályt. Ha minden lányt elvennék, az... rémes volna.
Átfutott a fejemen, hány rémes fruskát láttam már nővé érni. Jó ég, ha csak egyet is el kéne vennem...
- Nem volt különleges. Csak egy lány volt a sok közül... Mármint... Nem úgy! Basszus! Na jó... Szóval még egyszer, utoljára: Jaya csak egy metamorf, akivel beszélgettem. Mivel átalakult formában találkoztam vele, kénytelen voltam megkérni, hogy alakuljon emberré, és ezért adtam neki a kabátomat. Shal, szerintem még kevésbé értékelted volna, ha meztelenül ül a kocsimban, vagy tévedek?