A Lord/Lady lakrésze

Ismèt nagyot ásìtottam, ès mèg a kezem se tudta eltakarni elõmerèszkedõ mèregfogaim. Ha kìgyó alakban volnèk, az se segítene túl sokat, mert akkor meg nem tudnám kiropogtatni a bokám... egyszerüen sehogy se jò... ezèrt is jógázom... extra hajlèkonyság...
- Nagyon korán van mèg szerintem, hogy ilyenekrõl szó essen. Kèsz a reggeli... -raktak ki mindenr a pultra.
Vajon mitöl szomorodtam el? Nem voltam fèltèkeny, sõt mèg Alison se idegesített fel. Kezemben egy csèsze cappuccinoval a fotelhez sètáltam ès lábaimat magam alá húzva leültem.
Megfordult a fejemben, hogy a lámia ösztöneit zavarja valami, de csendes volt... Ami Tylerrel törtènt? Nem törtènt semmi azon kívül, hogy elragadtattuk magukat, hát mièrt zavarna?

Nyelvet töltöttem Benre. Felegyenesedtem és otthagytam, de azért még vállon veregettem az ismételt elszólása miatt. Vagy csak bátorítani akartam? Mind egy, majd Ő eldönti miként veszi fel.
-A sok közül? Szép volt...
Egy kacsintást is küldtem felé és vigyorogva ültem vissza korábbi helyemre az asztalhoz. Ugyan csak törökülésben ültem. Oldalra billentettem a fejem amikor Shali a fotelhez ment, a kaja pedig a távoli, néhány lépésre lévő, pulton volt.
-Pssz... PSZ! Ben!...
Súgtam oda neki és ha rám néz akkor fejjel mutogatok Shalimar felé, hogy ugyan húzza már oda a hátsóját.
-De azért azt ott a szélén ide adhatnád ah már felálltál.
Bájosan mosolyogtam, mintha olyan nagyon szépen kértem volna. Ezzel próbáltam egyenlíteni a kedvesség mérlegemet.

Sóhajtva felálltam. Hát már nem is reggelizhet meg nyugodtan az ember? Nem, persze, hogy nem. Ebben a házban legalábbis biztosan nem.
Odavittem Alison elé, amit kért, aztán bólintottam neki, jelezve, hogy értem a kapálózásában elrejtett utasítást. Shalimar felé pillantottam. Úgy látam, valami nem stimmel, de nem voltam biztos benne, hogy tudni akarom, mi is az. Még a végén megharap...
Aztán erőt vettem magamon. Mégiscsak én vagyok a férfi, még ha nem is tettem semmi rosszat, a nők elvárják, hogy a kedvükért az összes világháborút a saját bűnünkként vállaljuk.
Odamentem Shalimarhoz, leguggoltam elé, és a tekintetét kerestem, hogy a szemébe nézhessek.
- Hé, mi bánt? Látom, hogy van valami, ne is próbáld tagadni. Alisonnal ne törődj... Vele amúgy sem szokott soha senki...

Allison igazából, mintha nem tudta volna eldönteni segíteni, vagy hátráltatni akarja Bent.
Elfordítottam a fejem, ahogy võlegènyem odajött hozzám. Tekintetem így a világoskèk rózsára esett, amit pàr napja kaptam a parkban sètálva... egy szuperhõstõl. Már a gondolat is mosolyt csalt az arcomra.
- Semmi baj... Reggel van. Idö mèg, míg felèbredek. - kinyúltam ès kezembe vettem a rózsát. Az illata, mèg mindig mesès volt. A règi filmekben ès könyvekben pár nap alatt hervadtak a virágok...
Az idejèt se tudtam, mikor kaptam utoljára virágot Bentöl... nem mintha zavart volna, hisz az a karácsonyi èbresztö varázslatos volt, de na... Jól esik a figyelem nekem is. Ès tulajdonkèppen Tylertöl az udvaron, ès ettöl a höstöl, egyedül a parkban, meg is kaptam, csak... Örültem, hogy Allison ennyire azèrt nen tájèkozott.

Elégedetten vigyorogva vettem magamhoz a kaját. Törökülésben ültem a széken, cipőm egymás mellett a szék előtt. Feléjük fordulva, ölemben a reggeli. Halkan nyammogtam, csöndben dúdoltam épp ami a fejemben ment. Egy kicsit lassítottam a habzsolással és hunyorogva próbáltam befókuszálni azt a kék rózsát.
-Heeekaffff....
Húztam fel magam ismét Ben beszólásán. Aztán csak morcosan fordultam el az asztal felé. Felkönyököltem rá, megtámasztottam a fejemet és magamban félhangosan morogtam. Azért ez nem akadályozott meg abban, hogy többször is odapillantsak és szemrevételezzem mit művelnek ezek ketten.

Homlok ráncolva néztem a kék rózsát. Már itt volt néhány napja, de mindig csak elmentem mellette, és eddig sosem tudatosult bennem, hogy ez itt van a szobában. Hátranéztem alison felé, hátha fulladozik, de mikor láttam, hogy nagyjából épnek tűnik, legalábbis annyira, mint általában, visszafordultam Shalimar felé.
- Honnan is van ez a rózsa, mit mondtál? Nem dereng, hogy én hoztam volna...
A tarkómon a csiklandozó érzés elárulta, hogy Alison élénken figyel minket, de nem törődtem vele. Kapott reggelit, nem dobtuk ki az ablakon, legyen hálás.
Zavart mosollyal néztem Shalimar szemébe. Valahogy nem stimmelt ez a rózsa-dolog, és, így belegondolva, a válasza sem tűnt teljesen őszintének arról, hogy csak álmos...

Lehunyt szemmel szemlèltem a világot... Na jó... csak aludni próbáltam.
- Ho... hogy? - pattant ki a szemem ès nèztem a hang irányába. - Jah... ez? - nèztem a rózsára, ami mèg mindog a kezemben volt. - Ezt... egy bagoly pottyantotta a lábam elè a parkban. - mosolyogtam a gondolaton, hogy pontosan ez törtènt.
Visszatettem a rózsát a vázába, msjd Alison felè nèztem... azt hiszem egy databig nem engedem újságközelbe. Nincs nekrm olyan szerencsèm, hogy a pletykalapok lemaradtak az ebèdemröl a playboyjal. Lehet, hogy nem volt fair Bent számonkèrni?... Vidáman ès szèlesen mosolyogtam a völegènyemre, majd a cappucinoba bújtam.

Ahogy a kajám fogyott, tekintetem annál többet tanyázott rajtuk. A baglyos mondatot hallva sikeresen félre nyeltem az ételt és mellkasomat püfölve igyekeztem kiköhögni magamból. Elég nehézkesen ment, a fejem kezdte felvenni a hajam lila árnyalatát. De csak-csak sikeredett megszabadulni a falattól. Mint valami tüdőbeteg úgy vettem egy hatalmas levegőt. Azon kaptam magam, hogy Shalimar épp engem bámul. Lassan felegyenesedtem, jobbra, balra pillantottam onnan pedig ismét rá. Szemeim nagyra voltak nyitva.
-Öhm, csak.. félre nyeltem mert... gyorsan akartam enni...
Zavartan pislogtam még kettőt gyorsan. Egy kínos vigyorral lassan visszafordultam a reggelimhez. Két falat közt legalább kétszer még oda pillantottam, hogy figyel e. Bekaptam az utolsó falatot amikor kopogó hangra lettem figyelmes. Egy kis hógolót láttam meg az erkélyajtóban ami le volt döfve 2 bottal. Még mozgott. Az ajtóhoz sétáltam és leguggoltam. Valami papíros volt a szájában.
~Ilyen posta galambot se láttam még...
Gyorsan kinyitottam résnyire az ajtót hogy beférjen a botocskáival együtt.
-Naaa....
Húzódtam arrébb amikor lerázta magáról a hideg havat. Már röppent is Benékhez. Aztán lapozgatni kezdte az újságot. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a karácsonyfáról leszedtem 2 díszt. Egy pirosat és egy kéket és a kis agancsára akasztottam őket. Kéket jobbra pirosat balra. Aztán megakadt a tekintetem azon amit hozott.
-Húúú.....
Shalira néztem majd a lapra, majd megint rá és vissza.
-Ez te vagy Shali? Vagy a fotós nagyon benézett valamit?
Míg a válaszra vártam vigyorogva lenézte ma kis bundásra és megböktem az egyik díszét.
-Egyébként a tiétek?

//Ha már Ben mondta, hogy jöhetek... //

Miután Ben olyan nagylelkűen ajánlgatta, hogy bármi van, nyugodtan keressem fel az Udvarban, úgy gondoltam, hogy ugyan miért is ne? Ideje megismerni a többi metamorfot akivel együtt rontjuk New London levegőjét. Igaz, szakadt a hó, de ez nem tántorított el attól, hogy átváltozva, repülve érkezzek. Mint valami repülő hógolyó, éljen a téli bunda!
Az épületkomplexumhoz érkezve először elbizonytalanodtam, hogy mégis melyik lehet az övék, de aztán miután belestem pár ablakon, sikerült kiszúrnom Bent az egyik lakásban. Le is ereszkedtem az erkély korlátra, majd egy darabig csak fejemet oldalra biccentve figyeltem az eseményeket, ahogy a fogaim között a hótól kissé átázott újságot tartottam. Újságot? Bocs, pletykalapot... Végül leugrottam az erkélyre, aztán bekopogtam az agancsaimmal.
Már azt hittem, hogy a nagy romantikázásban észre se fognak venni, de aztán hála az égnek a kiscsajt kihagyták belőle, így egész hamar bejutottam.
~Benji, sziaaa! Hogy vagy, mi újság? -rikkantottam vidáman, ahogy a földre esett a számból az újság, majd egy "sziasztok" meg 1-1 rövid meghajlást megejtettem a lányok felé is.
Megráztam a bundám, szép kis tócsát hagyva magam után az olvadt hótól, majd felkaptam az újságot és tanyát vertem vele az asztal közepén.
~Húúúú, Ben, képzeld, benne vagyunk az újságban! Nézd? Ott! -lapoztam oda, nagy nehézségek árán, majd a mancsommal ráböktem a képre- Látod? híresek vagyunk!
Aztán, ahogy a tekintetem a mellette álló lányra vándorolt... Mint ha láttam volna őt korábban valahol. Jah, megvan! Bőszen lapozni kezdtem, majd pár percen belül meg is találtam a cikket, ami róla szólt, meg valami fiatal srácról, ahogy kettesben ebédelnek.
Felnéztem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg ő az, vagy csak én keverem, de egész hasonlítottak.
~Te, szerinted is ő az? Vagy csak nagyon benéztem valamit? -súgtam halkan Alison felé. Oké, Ben nem érti, az egy dolog, de attól a lány még lehet, hogy beszél Wolpertingerül...

Egy bagoly. Teljesen világos. Szinte hétköznapi dolog. Leszámítva, hogy baromi valószínűtlen. Ezt a gondolatot Shalimarral is meg szerettem volna osztani, de a sors közbeszólt. Femme fatal, a végzet asszonya megérkezett a szárnyas-szarvas nyúl alakjában, hogy valami nagyon, de nagyon csúnya helyre taszítson... Alison meg mit csinál? Feldíszíti! Hát én vagyok itt az egyetlen épeszű lény? Az egyiknek baglyok adnak rózsákat, a másik nyulakat karácsonyiasít... A nyúl meg repül. Én meg megyek a vigyorgóba, de komolyan...
- Nem, nem az enyém... - mondtam, lapos oldalpillantást vetve Shalimarra.
Jaya persze rögtön meg is mutatta, ki ő valójában, nehogy bárkinek is kétségei maradjanak. Amíg ő a maga nyelvén makogott, én bemutattam őt a menyasszonyomnak.
- Shalimar, ő itt Jaya Hudson. A meztelen lány a képről, aki volt szíves ismét a potenciális ruhátlanság állapotában megjelenni - morogtam epésen. Bár én is félmeztelen voltam...
Közelebb léptem az asztalhoz, mert úgy láttam, Jaya valamit nagyon közölni akar. A tekintetem Shalimaron és egy unalomig ismert, kölyökképű kisfiún akadt meg, akik édeskettesben ettek. Hm...
- Shalimar drágám -mondtam neki - Meg tudnád nézni ezt a képet? Nagyon érdekes...

Összerezzentem a kopogásra... De legalább megmentett egy körülmènyes magyarázkodàstól, amit, bár igaz lett volna, mèg èn is kètkedve fogadtam volna. Persze az a tèny, hogy a madár nem is volt madár, hanem egy ember... vagy olyasmi ès kísèrtetiesen egy gyìkhoz hasonlított...
Tünödva szemlèltem a kis lènyt... nyúl. Ez biztos. Ès nyilván szarvassal ütközött, miközben repült. Merthogy szárnyai voltak... Egy nyuszi, aki repül... Mi lesz a következõ? Egy rózsaszìn disznó?
Letettem a cappucinot, majd felálltam, hogy megnèzzem magamnak... esetleg megböködjem, mikor szegezõdött a kèrdès ès a pletykalapra bámultam.
- Hát... nem bagoly... - hùztam be a nyakam. - A neve Zack Smith... Nagyon sokat nem mesèlhetek róla... megvette a helyet, ahol ettünk. - Hm... a kis szörmók lenne a kabátfetisiszta? De èdesen nyusszog... vagy vinnyog...
- Jaya... Üdv. A nevem Shalimar ès kifogytunk a kabátból. De mivel hoztad az újságot... - mosolyogtam rá kieresztett mèregfogakkal. Nem hibáztathatom... Egy metamorf... èn felelek èrte. Megpaskoltam Alison karját, elismerve kreatív díszítèse technikáját. - Csak... ne változz át.

-Hűűűű... Te vagy Jaya?
Ámultam el, ahogy kiderült ki a szösz is a szőrös. Megfogtam a hóna alatt és felkaptam. Szembe fordítottam magammal és úgy néztem végig rajta. Először komoly tekintettel, aztán elvigyorodtam.
-Szia Jaya,, én Alison vagyok....
Azzal magamhoz öleltem félkézzel. Jobb kezemben Jaya hóna alatt magamhoz fogva mint egy plüss macit, ballal pedig az agancsáról lógó díszt bökdöstem. Kicsit megráztam, hogy rám figyeljen. Lenéztem rá.
-Ha gondolod megkapod a pulcsimat. Bár ahogy elnéztem nem vagy szégyenlős. Hú, tényleg, majd kaphatok egy Autogramot?
~Hm... egyedül én nem vagyok benne a hírekbe?
Míg Shalék egymással voltak elfoglalva és szabad kezemmel lapozgatni kezdtem az ázott újságot. Hátha mégis benne vagyok...
-Mi a horoszkópod?

Amíg Ben bemutatott a Shalimarnak, én hátsó lábamra ülve felegyenesedtem, hogy tisztelegjek a Ladynek. Aztán meghallva a Lord beszólását, csak egy nyelvnyújtással válaszoltam.
~A vén kujon magyaráz nekem, félpucéran, két velem egyidős csaj társaságában? Amúgy meg mi az, hogy ruhátlanság? Hát a nyúlbunda smafu? Férfiak... és még azt mondják hogy a nők elégedettlenek mindennel...
Persze mialatt nagy belső monológomat folytattam, feldíszítettek. Oldalra billentettem a fejemet, mire vidám táncba kezdtek a karácsonyfadíszek. Hátradöntöttem a fejem, majd megint oldalra, közben mellsó látbbal is megpróbáltam megpöcölni őket, de sajna nem fértem hozzá, így maradtak a helyén. Aztán meghallottam Alison kérdését, én pedig heves fejrázásba kezdtem. Aztán a következő pillanatban, ahogy kipattantak Shalimar méregfogai, az én szemeim úgy elkerekedtek mint valami tükörtojás, kicsit pipiskedni is ekzdtem, hogy közelebb hajolhassak hozzá és közelebbről szemügyre vegyem.
~Woww.... ezek igazi méregfogak? -nyüszögtem felé kérdésemet, s már nyúltam volna, hogy megfogjam, tényleg igaziak-e, amikor Alison hirtelen felkapott.
Megszeppentem pislogtam kettőt, aztán... felnéztem volna a lányra, ha az agancsaim miatt nem lett volna lehetetlen kivitelezni ezt a mozdulatot, így csak lógtam a kezében, az agancsaimon lógó karácsonyfadíszekkel.
~Ahogy szeretnéd! -nyüsszentettem még Shalimarnak a "ne változz át" utasításra, majd a nyan-cat emberi alakjának is válaszoltam- Köszi, de úgy tűnik nem lesz rá szükség. Autogramot? Persze, csak adj egy filcet. Hova kéred? Ben kabátjára? Te figyelj már, nem akarsz letenni? Vagy akkor tarts már rendesen, még a gyereket se szokás így tartani... Ja, hogy az én horoszkópom? Nyilas, miért? A tiéd?

Én is elhúztam a számat a lány elmés megjegyzésére, ahogy ő tette. Vajon ő tanulta ezt a gesztust tőlem, vagy én tőle? Nem tudtam volna megmondani.
- Szóval nem ettől a bagolytól kaptad a rózsát. Ez csak ebédelni vit el. Világos. Bár nem vagyok nagy ismerője a pletykalapoknak, megkockáztatok egy tippet: nem ez az a fickó, aki heti két modellt, színésznőt és hasonlót fogyaszt? Vajon az én szeretett kis párom miért ebédelt vele?
Amíg a válaszra vártam, elnéztem a két bolondozó lányt, és a wolep... wolper... Mit is mondott, mi ő? Szóval a szarvas nyulat. A karácsonyfadíszek meglepően jól illettek hozzá. És valahogy azon sem lepődtem meg, hogy Shalimar pedig kieresztett méregfogakkal üdvözölte... Kissé féltékeny a szentem.
- Nyugodtan változz át, Jaya. Persze, csak Alison pulóvere alatt. Már ha rajta van valami a pulóver alatt... Izé... Na jó, azt hiszem, túl sok itt a nő. Shal, még mindig várom a válaszod. Jaya... Csinálsz, amit akarsz, csak ne meztelenkedj. És, hogy én sem tegyem ezt, most megyek, és felöltözöm. Elnézést.
Hogy mentsem, ami menthető, és, hogy lehetőleg ne tegyek több, a jelenlévők meztelenségét firtató megjegyzést, elvonultam a hálószobába. Onnan öt perc múlva mezítláb, sötétkék farmernadrágban és hófehér, nyitott nyakú ingben kerültem elő. Klasszikus Ben...
Bele se mertem gondolni, mi minden történhetett, míg távol voltam.

Olyan gyorsan váltottam a szîneket, hogy Alison haja elszègyelhette volna magát. Egyzerre csak egy problèmát... egyszerre csak egy problèmát!
- Az, hogy hány nõvel kezd, az nem az èn ügyem... - kezdtem el Ben felè. - A parkban találkoztunk, ès meghívott ebèdelni, mert majd' èhen vesztem. Az èrdekes az, hogy fõleg a bagolyról beszèlgettünk... - Persze, ez a dolog se ennyire árystlanul zajlott, de ennek nem volt jelentõsège.
- Alison... szerintem ez a póz nagyon kellemetlen a szörmóknak. Szèpen játsz vele! - mosolyogtam, majd mikor Ben elvonult, kibújtam a köntösömbõl, ès a pultra fektettem.
- De kèrem vissza... - mondtam mèg, majd visszaültem a fotelomba ès magam alá húztam a lábaimat is.
Egyre kevèsbè tetszett a dolgok alakulása... Vègül mègis felálltam ès kezemben a cappucinoval, Ben után indultam, hátha marad idôm nekem is lecserèlni a vèkony pizsamámat. De elkèstem, már kifelè jött... Akkor hát, marad a rövidnadrágos-pántosfelsõs kèk selyem pizsi....

Éreztem, hogy Jaya nincs egészen a kezemben, meg kényelmetlenül is volt. Dobtam rajta egyet, hogy meg igazítsam de megint csúszni kezdett. Két kézzel ismét a hóna alá fogtam és felraktam a fejemre. Két kézzel az asztalra támaszkodtam és fölé hajoltam. Egyik kézzel néha lapoztam. A menet közben kialakuló párbeszéd arra sarkalt, hogy többször is feléjük nézzek. Többször is felnéztem Jaya-ra hogy ő mit szól hozzá. EZ igazándiból úgy festett, hogy felhúztam a szemöldököm és próbáltam megnézni a szemüregem felső részét... Vállat vontam...
-Házas élet...
Visszatértem az újsághoz és pár lapozás után meg is találtam a horoszkópot. Felemeltem Jayahoz.
-Szúrd át a tied, aztán felolvasom.
A lukasztás után pedig magam elé vettem és nekiláttam.
-Nyilas? Szépapum is Nyilas. Én Bika vagyok. Na nézzük mit ír neked.... Ebben a hónapban nagyon feszültnek és bezártnak fogja magát érezni. De ha sikerül felszabadulnia, és teljesen önmagát adnia, mindenféle kötöttségek nélkül, akkor nagy lehetőségek állnak ön előtt. Akár fel is fedezhetik, híres lehet. Ez ne gátolja meg abban, hogy szabadnak érezze magát. Kéred a Pulcsim?
Néztem fel megint Jaya-ra ha át akarna alakulni, oda adom szívesen. De úgy tűnik Shalimar is adakozó kedvében van. Bár egy mérges kígyótól ez nem újdonság. Felnyúltam és megpöcköltem az egyik díszt Jaya agancsán, már ha még melegítette a fejemet a Pompon. Legalább nem kérdezgeti, hogy vannak e nálam iskolaszerek... Idővel Ben is vissza tért, azalatt én elolvastam a saját horoszkópomat. Kissé szkeptikusan álltam a dologhoz. "Kibontakoztatja rejtett képességeit"résznél, valahol elment a kedvem ettől a hónaptól.

~Egyem meg őket, de édesen civakodnak, mint ha már egy fél évszázada házasok lennének… -vigyorodtam el szélesen, ezzel kivillantva apró agyaraimat, Ben megjegyzésére meg egyenesen kuncogni kezdtem~ Behalok, micsoda problémák… túl sok a nő? Mindjárt megsajnálom, de tényleg…
Nem is kellett több, rá egy pillanatra már Alison is hangot adott igencsak hasonló véleményének. No, úgy tűnik, nem csak én látom így a dolgokat.
~Basszus, nem hittem volna hogy az alakváltók ilyen szégyenlős egy banda… De köszi, köszi, maradok így, ha már Shalimar is ezt akarta. Amúgy is, az a pulcsi se takarna túl sokat… -legyintettem Ben, majd Alison ajánlatára is.
~Kösziiiiiiii! –visítottam Shalimarnak, amikor végre a védelmébe vett, én pedig repültem fel Alison kezeiből a feje tetejére- Látod, Alison? Igaza van, hallgathatnál rá gyakrabban is!
Ami legalább olyan kényelmetlen volt, ráadásul még csúszott is a haja, így inkább csak oldalra csúszva helyet foglaltam a vállán, mint valami ügyeletes papagáj. És jé, végül attól is kaptam egy köpenyt, aki alig egy perce megkért, hogy ne változzak át… Akkor most változzak vagy ne? Áh, a fene essen bele, maradok így. Szárnyaimmal csapdostam párat, részben hogy megszáradjanak, részben, hogy kicsit megmozgathassam őket, meg ne essek előre, amikor előre hajolta ráböktem a csillagjegyemre az újságban. Kíváncsian hallgattam, mit mond a lány, közben persze jobbra-balra forgolódtam, hogy a többieket szemmel tartsam, mocorogtam, mint aki be van sózva…
Ahogy Alison megpöckölte a fenyőfadíszemet, vidáman megráztam a fejem, így a gömbök vidáman csilingelve koccantak neki az agancsomnak. Most komolyan, rontsam el szegény lány örömét? Aztán mégis… Ahogy Ben újra feltűnt, felé kaptam a fejem, majd leugrottam Alison válláról, hogy a Lord felé vegyem az irányt. Egy párszor körbeugráltam örömömben, szó szerint, majd elrugaszkodtam, és az ő vállára telepedtem le.
~Húúú, Benji, tök jól áll ez az ing! De ne felejts el zoknit venni, a végén még megfázol…
Aztán a tekintetem Shalimarra tévedt. Na, vele még nem volt ennyire baráti a viszony, így csak leugrottam a vőlegénye válláról, hogy előtte érjek földet. Őt is körbepattogtam vagy háromszor, majd vele szemben, a földön ülve álltam meg.
~Shalimar, Benji mondta, hogy egy lamiává tudsz átváltozni… Megmutatod nekem? –nyüsszögtem, közben pedig folyamatosan mutogattam neki, mint ha csak activityznénk.
Először a pici agyaraimat, majd rá mutattam, mutatva, hogy neki nagyobb fogai vannak… majd kúsztam pár métert a szobában úgy, hogy a hátsó lábaimat csak húztam magam után, mellső lábakkal előre haladva, majd odapattogtam hozzá, és vidáman csóváltam a nyúlfarkincámat, füleim hátracsapva, én pedig nagy kerek, barna szemekkel néztem fel rá:
~Naaaaaa, léccilécciléccilécci!