Anastasia Camilon háza

*Kicsit nyitva felejti a száját, ahogy a nő „lehordja”, s íriszeibe, mintha csak a semmiségbe keresne védelmet, visszatér az üresség. Nem szól közbe, pedig a sírásnál közbetudna, s mire Ana végez, már a száját is becsukja, meglepettsége után, s pár pillanatnyi hatásszünet után válaszolni is tud, a maga kreatív szókifejtési módszerében. Hangja nyugodt, bár ha a nő nagyon figyel, talán kiérezhető a beletörődöttséget.*
- Jó. *mondja, nyers tömörségben, szemét lehunyva, s visszamászik a székére, de nem kezd neki a reggelinek. Nem is éhes, s a tények közlése után sem feltétlenül az az első gondolata, hogy egyen, hanem, hogy kicsi fejében átgondolja a dolgokat, miszerint, hogyha marad, s nagyon úgy tűnik, hogy marad, akkor bizony iskolába kell járnia. A félelemről nem is beszélve, amit érez, elvégre nem gyerekek között nevelkedett, hanem az utcán. Alapvető hiányosságai vannak, amiket talán a korosztályában már mindenki tud, s triviálisnak tart, ő mégis ki fog lógni a sorból tudatlanságával.*
- Nem vagyok éhes. *mondja végül, s csak, hogy elüsse a csend démonát, kiböki az első kérdését, ami az eszébe jut.*
- Ha van pájod, miéjt Jyan bácsi puszilgat?

- Helyes. * Ha jó, hát jó. Én nem fogok ezzel vitába szállni, magyarázkodni vagy bármi ilyesmi. Na azt már nem, így kómásan meg amúgy sem tűröm valami jól az ellentmondásokat szóval akár ezt vehetjük annak is, hogy nem kezdtem el kiabálni és ez milyen jó pont Nuonak, hogy tudja mikor kell belemennie valamibe és mikor makacskodni. Mondtam Én Jimmynek, hogy nem lesz itt baj. A kávé illata már elért az orromig és dobtam egy kis cukrot meg tejet a bögrébe és a sajátomba is. Ám Nuo kérdése egy pillanatra megakasztott és csak bambán pislogtam rá. Ryan pedig csak jóízűen felnevetett, olyan szinten, hogy majd bele fulladt a kávéjába.*
- Fulladj meg… * Néztem rá kissé dühösen. Neki könnyű, nem neki kell válaszolnia ilyen kérdésekre. Na most ezt hogy magyarázzam el? Felsóhajtottam lemondóan, hisz ez még mindig könnyebb mint a szexuális felvilágosítás. De mázli, hogy az még odább van.*
- Ryan egy régi és kedves barátom. Ő adhat az arcomra puszit, ha magam alatt vagyok, akkor megölel vagy megsimogatja a fejem. De sosem alszom vele vagy csókolom meg. * Foglaltam össze miközben egy hasonlat után kerestem. *
- Olyan mint egy testvér. * Találtam végül meg, hisz az olyan, mint egy apa kissé erős lett volna, tekintve, hogy harminc évvel vagyok idősebb Tőle. A meleg szendvics közben a tálcán landolt amit rátettem egy kinyitható ágytálcára aminek lábai is voltak. *
- De most beviszem Jimmy reggelijét még mielőtt úgy dönt az ágy, hogy kidobja és fuccsba meg a meglepim. * Mosolyogtam rájuk csillogó szemekkel ahogy elindultam…*

*Halkan nyitottam be és a mobilasztalt a térdemre fektettem, miközben a köntösömben leültem az ágy szélére. Egyik kezemmel fogtam a másikkal Jimmy arcát kezdtem el simogatni. Persze figyelve, hogy ha átakar ölelni, nehogy lelökje az ölemből.*
- Jó reggelt… Ébresztő álomszuszék… * Mosolyogtam rá vidáman. Puszit nem kapott, hisz nem tudtam előre dőlni borogatás nélkül. De talán a meleg szendvics illata legalább olyan hatásos lesz, mint egy puszi. Elvégre pasiból van.*
- Hoztam neked reggelit. * Na igen… első ember aki az ágyamban ehet. Ilyet még Én sem csináltam vagy engedtem meg magamnak.*

Már fenn voltam, mikor Ana, mert gondoltam, hogy ő az a léptei alapján, besompolygott a szobába, de természetesen nem akartam leleplezni magam, így buzgó szundikálást produkáltam, amíg meg nem éreztem a puha kezének cirógatását az arcomon.
Elkaptam a kezét és a számhoz húzva adtam rá egy csókot, majd felmosolyogtam rá, ahogy ott ült az ágy szélén.
- M,,,! Micsoda illatok! – morogtam jóleső örömmel, hogy ilyen kiszolgálásban részesülök, ráadásul nem felejtettem el, hogy micsoda pillantást kaptam a múltkor, mikor megemlítettem az ágyban reggelizést, így ez most duplán volt meglepetés, hiszen Ana kezének illatából sejtettem, hogy ezt a reggelit saját kis kacsójával készítette el nekem.
- El vagyok kényeztetve! – húztam magam közelebb hozzá, hogy átöleljem a derekát, de azért vigyáztam, mert nem akartam az ölébe borítani a tálcát, majd belekukucskáltam. – Húú! Kávé, melegszendvics és még narancslé is? Ha így haladunk a végén még pocakot eresztek melletted. – pusziltam meg ismét a kezét, majd elhelyezkedtem az ágy hátának támaszkodva, hogy elém tehesse a kis asztalkát. – Nem tartasz velem? –böktem a tálcára.

*Ahogy elkapta a kezem már nevettem is, és míg megpuszilta a kezem a hüvelykujjammal simítottam végig az arcán, ahogy csillogó tekintettel néztem az arcát.*
- Remélem szereted… * Szólaltam meg mikor megjegyezte az illatokat. Szabad kezem ujjaival a hajában kezdtem el turkálni, miközben hozzám bújt. Élénk volt így nem féltem attól, hogy az ölelésével lelöki a tálcát. Ha meg igen… nos lehet takarítani, de erre azért nem fájt a fogam. A lehetőségre, hogy pocakot ereszt játékosan ingattam meg a fejem.*
- Ennél jobban már hova? * Ugrattam a másikat de már rá is mosolyogtam.*
- Legfeljebb majd ledolgozzuk, nehogy már az én lelkemen száradjon. De szerintem a munkád is nyújt kellő mozgást ahhoz, hogy ne legyen ilyenre eshetőség. Mellesleg pedig, mióta nálam alszol szinte csak a rántottát kapod reggelire. Gondoltam egy kis változatosság elkél. * Kezdtem el akaratlanul is magyarázkodni, hogy miért is nem a megszokott reggelit kapja. A kérdésére megkocogtattam a bögrém.*
- Csak kávéra… Tervbe volt véve, hogy veled eszem, de Nuo meglepett reggelivel mire felkeltem. Szóval majd legközelebb. * Tettem az ölébe a tálcát és nyomtam egy puszit az arcára, megfogva a hajam, hogy nehogy beleérjen.*
- Mióta vagy fent? * Kérdeztem, ahogy elvettem a kávém. Hisz egy párszor ébredt már mellettem. Tudom milyen a tekintete mikor frissen ébred és azt is, hogy általában egy simogatás nem elég ahhoz, hogy fel kelljen. De azért jól esett, hogy megpróbált úgy tenni mintha… Így nem is volt a hangomban semmi rosszallás, csak kíváncsiság, de az leplezetlenül.*

- Farkas éhes vagyok. – közöltem vele, ahogy a hasamra tette a kis asztalkát rajta a sok finomsággal. – És bármit megennék, főleg, ha te csináltad. – vigyorogtam rá, ahogy beleharaptam a melegszendvicsbe, majd ittam rá egy korty kávét.
Az, hogy szerinte már így is pocakos vagyok, csak egy szemforgatással válaszolta, majd egy pillanatra félretéve magam mellé a tálcát, ledobtam magamról a takarót és megtapogattam a hasam, nem igazán zavartatva magam, hogy semmi nincs rajtam.
- Komolyan? Szerinted pocakom van? – néztem rá megjátszott kétségbeeséssel. – Akkor tényleg tennem kell ez ellen. De azt mondják a szex jó sok energiavesztéssel jár, így azt hiszem inkább ezt a kellemesebb módozatot választom a fogyásra. Velem tartasz, ha már az evésben nem is? – vigyorogtam rá, miközben visszatakaróztam és a tálcát is magam elé tettem, folytatva az étkezést. – Bár neked csodás alakod van így is. – bókoltam felé.
A csókjára persze azonnal válaszoltam és nem engedtem el pár másodpercig, de az azt követő kérdésére huncut mosoly költözött a szemembe.
- Nem olyan rég, de tudod eléggé éberen alszom ahhoz, hogy meghalljam az ajtó nyitódást, ez a munkámmal is jár, így akkor mát tudtam, hogy te jössz be. De imásom, ahogy keltegetsz, így semmi pénzért nem szalasztottam volna el ezt. – nyeltem le az utolsó falatokat a szendvicsből és hajtottam fel a narancslevet.
- Mik a terveid mára? – kérdeztem aztán, félretéve az asztalkát. – Most, hogy itt van Nuo, nem hiszem, hogy a szobában töltjük a napot, nem igaz? – néztem rá, de semmi rosszallást nem hallhatott ki belőle, csak a tényt közöltem. - Egyébként jobban van már?

- Nem mondtam, hogy Én csináltam… * Vontam össze a szemöldököm, hogy ezt meg honnan tudta. Hisz tényleg nem mondtam, egy szóval sem bár tény ami tény, valóban Én csináltam. Ha már ébren voltam, akkor ennyit megtehettem. Na de ahogy ledobta magáról a takarót csak lesütöttem a szemem és egy nagyot nyelve igyekeztem csak és kizárólag a hasára koncentrálni. Nos… talán a prüdériám nem épp a legjobbkor dugta fel a fejét. De szavaira szerencsére elnevettem magam és nem feszengtem sokáig zavaromban.*
- Még szép… nem gondolod komolyon, hogy bárkinek is oda adnám a lehetőséget. * Hajoltam hozzá. Kezem a megtámasztottam a hasán és megcsókoltam, de aztán már vissza is húzódtam, hogy betakarózhasson, még mielőtt nem lenne alkalma reggelizni, vagy csak hidegen.*
- Igazából nem volt semmi. Kettőre jön a szalonból a ruháid. De ha már ilyen korán felkeltünk talán Nuot kivihetnénk a parkba játszani vagy mozizni. Mióta itt van nem volt sehol és egy gyereknek nem épp legjobb a bezártság. De ezt majd vele kell megbeszélni. Nos… jobban nincs de úgy néz ki beletörődött. Ma reggel már túl is estünk egy vitán, mert nem akar iskolába járni, „hisz az utcán is boldogult pedig nem is járt iskolába.” * Forgattam meg a szemeim miközben kortyolgattam a kávém.*
- De ezt a csatát Én nyertem és úgy megy iskolába, mint a kisangyal. Beleegyezett, hogy Én fogadjam örökbe. A legjobb pedig, hogy Ryan a szokásos homlok puszijával köszöntött mikor felkelt és megkérdezte, hogy ha van párom, akkor mért puszilgat Ryan. * Nevettem el magam.*
- Szóval úgy tűnik, hogy jobban van. Ha nem volna, akkor nem érdekelné ilyen. Előre félek a szexuális felvilágosítástól. * Kuncogtam továbbra is vidáman.*

- Tudom, hogy nem mondtad, de az ujjaid illatán éreztem és nagyon is méltányolom, hogy ennyit fáradtál értem már korán reggel. – töröltem meg a számat a szalvétában és csúsztam Ana mellé, hogy most már akadálytalanul átölelhessem és megcsókolhassam, amúgy istenesen.
- Láttam, amit láttam. – suttogtam csiklandozósan a fülébe, utalva rá, hogy észrevettem a pillanatnyi zavarát. – És bár tudom, hogy nem lehet, azért azt is szeretném, ha tudnád, hogy én szívesen húználak most vissza az ágyba egy kis reggeli mókára, de hát első a kötelesség. – húzom el a szám.
Hát a séta és a mozi nem ez a kategória, de annál minden esetre jobb, mintha a lakásban kéne ülni egész nap és csak sóhajtozhatnánk egymás után.
Az, hogy Ana legyűrte Nuo-t az iskolába menetel szkanderjában, jót mosolyogtam, de ez már a tegnapihoz képest tényleg haladás volt.
- Ne is hagyd magad, nevelőanyuka! – kapott ezért egy puszit az arcára kedveskedően. – Mert aztán a fejedre nő hamar. – vettem tudomásul, hogy mostantól egy gyerek is a háznépéhez tartozik majd. – De azért majd hétvégenként csinálj neki valami jó kis programot, hogy mi is lehessünk néha együtt. – kezdtem öltözködni, és bár nem akartam Ana-t csak magamnak kisajátítani, ha belegondoltam, milyen rövidek azok az idők, amiket együtt töltünk, a szavaim miatt egyáltalán nem volt lelkiismeret furdalásom.
- Azt hiszem az még odébb van, hogy ezzel kelljen foglalkoznod, drágám. – álltam meg előtte és nyújtottam a kezem, hogy felhúzzam az ágyról. – Én készen vagyok, mehetünk bárhová.

- Kis szemfüles… de nem volt fáradság. Amúgy sem bírtam aludni, no meg ennyit megérdemelsz. De azért ne szokj hozzá. * Kacsintottam rá, hisz többnyire hat lóval sem lehet kirugdosni az ágyból, nem még, hogy kómásan kaját csináljak. Ahogy magához vont, csak feldobtam a lábaim az ágyra és hozzá bújtam.*
- Majd este kárpótollak és ne aggódj nem mindig lesz így. Ha véglegesen meg kapom a felügyeletet veszek fel Nuo mellé valakit akinek több gőze van mint nekem a kölykökről. * Nyugtattam meg, de ezzel egyúttal talán magam is, hogy nem leszek egyedül a nagy harcokban és nem kell a sötétben tapogatóznom állandóan Nuoval szemben. Arcom a vállába fúrtam és a pusziját a nyakán viszonoztam. Aztán már ki is pattantam, hogy Én is felöltözzek valami kényelmes és mégis megfelelő ruhába. Farmer, pulcsi és persze magas sarkú. Mikor felvettem a cipőm kezem Jimmy mancsaiba csúsztattam.*
- Az kéne még, hogy Ő utasítson engem bármire is. De nem lesz itt baj. * Reménykedtem, nagyon-nagyon reménykedtem benne, hogy valóban nem lesz semmi.*
- Ahh… várd ki a végét, hogy Ő felsége mit óhajt. Lehet, hogy inkább a szobájába kuksolna egész nap. * Forgattam meg a szemeim de Jimmy kezét fogva indultam meg a konyhába ahol már ott volt Ryan és Nuo is. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy elfogyott az összes szendvics.*
- Na jól lakott banda… Mit szeretnél csinálni ma Nuo? Elmehetünk moziba vagy a parkba. Bárhova ahova szeretnél… Ryan… neked nincs választásod.
’ – Mint ahogy sosem… * Horkant fel mosolyogva, de látszott rajta, hogy jó kedve van, hisz Jimmyt is széles vigyorral köszöntötte.*

Azért örültem még ennek a kis összebújásnak is, ami felvillanyozta a reggelemet, de sajnos hamar véget is ért ez a kis idill és hamarosan mindketten felöltözve és kéz a kézben ballagtunk ki a konyhába, hogy megtudakoljuk a kislánytól, hogy mihez is van kedve.
Azért reméltem, hogy nem a lakásban óhajtja tölteni a napot, ellentétben Ana jóslatával, mert még azt is nehéz elviselni, hogy a testőrök, élükön Ryan-nal a hátunk mögött korzóznak, nem, hogy mikor folytonosan egy légtérben kell lenni velük és minden rezzenésünket figyelik.
Kicsit gyanakodva néztem a rám vigyorgó nagydarab testőrre, mert ugyan valamilyen szinten elástuk a csatabárdot, azért nem mondhatnám, hogy puszipajtások lettünk volna, ami indokolna egy ilyen fogadtatást.
- Jó reggelt! – köszöntem azért felé biccentve és a lánykára mosolyogva és kíváncsian vártam a választ a napi programot illetőleg.

*Hümmögve próbálja megemészteni a szavakat, miközben a nő felviszi Jimmynek a reggelijét, s míg az ifjú szerelmes pár a szobában szórakoztatja magát, addig ő Ryannak szemez lelkesen, minden fajta különösebb érdeklődés nélkül*
*Mikor azonban Ana-ék visszatérnek, a férfira néz, s mint minden rendes gyerek, előbb kérdez, semmint gondolkodna.*
- Szia Jimmy bácsi. Finom volt a jeggeli? *kérdezi, már-már érdeklődve, mikor azonban az aznapi programra terelődik a szó, a nőre repteti pillantását.*
- Gondolom nem sok esélyem van ajja, hogy ne menjünk sehova, a mozi nem tudom micsoda, úgyhogy a pajkot választom. *mondja, hangjában minden fajta negatív visszhang nélkül, hogy az otthonmaradás tényét valószínűleg nem ő dönti el.*
- És Jyan bácsinak miéjt nincs választása? *kérdezi kíváncsian.*

*Ryan lelkes köszöntése nekem volt furcsa. Kapott kávét, reggelit és nem magának kellett megcsinálnia. Szóval ez már minimum arra ok, hogy repkedjen egy kört. Nuo szavaira összevontam a szemöldököm.*
- Akár maradhatunk is, de mivel itt sok lehetőség nincs egy gyereknek azt hittem szeretnél elmenni valahova. De ha nem, nem erőszak én szívesen visszamegyek a szobámba és Te is kuksolhatsz itthon ha erre vágysz. A mozi meg ugyan az, amit itthon csináltál a héten. Leülsz, nézed a kivetítőt. Annyi, hogy ott többen vannak és sötét. * Magyaráztam el leegyszerűsítve a dolgot.*
- Ryannek meg azért nincs választása, mert az a dolga, hogy azt tegye és oda menjen ahova Én megyek vagy akarok. Még akkor is, ha nem akar. Hidd el, ha adnék neki választási lehetőséget valószínűleg a szobájában lenne és csak akkor jönne ki a játékszereitől amikor hívja a hasa. Szóval, hogy döntesz kisasszony? Megyünk és játszol a parkban egy kicsit, vagy inkább vonuljunk vissza? * Néztem rá, ezzel megadva a döntés lehetőségét. Én ugyan nem ellenkezem, ha maradni akar, azonban jobb, ha tisztában van vele, hogy akkor Én bemegyek a szobámba és… nos valószínűleg csak enni jövünk ki, ha még el bír a lábunk.*

*Nem mintha komolyabban megértené, hogy a nőnek miért jó, s neki miért is rossz az, hogyha nem mennek sehova, s nem is akar újabb veszekedésbe belefutni, így aztán a séta mellett dönt. Egy kis friss levegő csak nem árt meg neki, s talán „hobbijának” is szentelhet némi időt, míg Ana és Jimmy egymással „foglalkozik”. Ha más nem, s esetleg megunná a dolgot, majd boldogítja Ryant.*
- És hova megyünk sétálni? *kérdezi, mintha ez már el lenne döntve, s elindul, hogy magára vegye az első, itt töltött éjszakája után kapott ruhákat, ám a nő következő mondata nem hagyja nyugton, miszerint Ryannak miért is nincs választási lehetősége, s mikor visszaérkezik, pár perccel később, kibukik belőle egy újabb kérdés.*
- És ha Jyan bácsinak pisilnie kell, s Te nem engeded meg, akkojr be fog pisilni? *kérdezi, már-már újra élettel a szemében a lehetséges választól.*

- A parkba… * Feleltem a kérdésére, hisz azt reméltem, hogy majd ott jobban érzi magát hisz valószínűleg egyébként is sok időt töltött ott még azelőtt, hogy ide keveredett volna. Mikor elment átöleltem a kedvesem és Ryan is ment a dolgát intézni, valószínűleg a srácoknak szólni, hogy készüljenek az indulásra.*
- Mindjárt indulhatunk. * Nyomtam egy puszit a mellkasára, és ahogy visszaért Nuo már le is hajoltam hozzá, hogy megigazítsam a ruháit. A kérdésre megállt a kezem egy pillanatra, majd folytattam.*
- Akkor igen. De mért ne engedném meg? Ilyenekért amúgy sem szokott engedélyt kérni, csak maga helyett valaki mást állít mellém arra a pár percre. * Vontam meg a vállam hisz számomra ez természetes volt. *
- Na de indulás, itt a kabátod… * Indultam meg és a kezébe adtam a kabátját, hogy vegye fel és Én magam is így tettem mit sem foglalkozva Nuoval akinek a kezébe épp egy új kabátot nyomtam. Ami még az nap érkezett mikor a többi ruha és cipő, csak erre még nem volt szüksége. Egyik mancsom Jimmyét fogta a másik a lányét és már mentünk is a kocsi felé, ami elvisz minket a parkig. A különbség annyi a megszokottól, hogy a díszes társaság miatt még egy kocsi követni fog minket.*

Nem kell azonban sokáig néznem a valamiért ma különösen vidám Ryan képét, mert hamarosan távozik, miután Ana határozottsága meghozza gyümölcsét és Nuo is belegyezik egy kis frissítő sétába a parkba.
- Szeretem mikor ilyen határozott vagy. – adtam vissza a puszit a feje búbjára, ahogy hozzám bújt egy pillanatra, mikor a kislány elment felöltözni. – Azt hiszem egyre kevésbé aggódom, hogy nem fogsz boldogulni a gyerekneveléssel. – vigyorogtam rá, majd továbbra is fülig érő szájjal hallgattam, ahogy megmagyarázza Nuo-nak, hogy miért is nem vár el logikátlan dolgokat Ryan-tól.
Azt hiszem még jó pár ilyen kérdésben lesz része, mire a kislány kifogy belőlük. Csak türelem kell hozzá, ami úgy néz ki még van bőven Ana-ban.
Mikor atán mindenki felöltözve, útra készen állt, kéz a kézben ballagtunk az előkészített kocsihoz, mint egy ideális család, ami mindenféle formában szokatlan volt nekem, mind a kislány, mind a minket kísérő testőrség miatt. Míg az előzőt azt hiszem meg tudnám szokni, a második mindig is zavarni fog, azt hiszem.
- Útközben megállnánk majd egy játékboltnál? – kérdeztem a kedvesemet egy huncut mosollyal, mert eszembe jutott egy kis meglepetés Nuo-nak, ami talán tetszeni fog neki és jó kis időtöltés lehet. Ha nincs akadálya és találunk is egyet, akkor bemegyek és veszek egy sárkányt, amit a parkban, ha fúj egy kicsit a szél, felengedhetünk, de egyelőre egy zacskóban viszem vissza a kocsihoz, hogy tényleg meglepetés legyen.

- Ott úgy is jég jájtam. *mondja, egy cseppnyi lelkesedéssel a hangjában, s nem is hazudik. Mikor az utcán élt, minden idejét a szabad ég alatt töltötte, s gyakran látogatott ki a parkba, mégha nem is naponta. Ehhez képest, a mostani pár nap "kihagyás" valóban sok időnek minősül. Besiet a szobájába, hogy felöltözzön, majd pár perc múlva elindul visszafele, hogy aztán ismét visszamenjen a szobájába, lévén, hogy öltözködésnél ott hagyta a maciját. Maga mellett "vonszolva" megy vissza Ana-ékhoz, ahol aztán meglepődve tapasztalja, hogy a nőnek milyen kifinomulatlan humora van. Neki vicces, hogyha a Ryan csak kakor mehetne ki wc-re, ha Ana is megengedi. De hát nem várható el, hogy mindnekinek olyan jó humora legyen, mint egy gyereknek, főleg, hogyha Nuoról van szó.*
- Itt vagyok! *mondja, kicsit sűrűbben véve a levegőt, s ezzel annyira elfoglalja magát, hogy elfelejt hisztizni a kabát miatt, mit a nő a kezébe nyom. Készségesen felveszi, kicsit megszenvedve, mikor a macit átnyomja a kabát ujján, de végülis menetkészen fogja meg Ana kezét, hogy aztán az autóba üljenek. Reflexszerűen húzódik közelebb a két felnőtthöz, mikor agya is felfogja, hogy ismét a fegyveresek közelében van, de végülis sikeresen helyetfoglal a kocsiban, s mint mikor idefelé jöttek, most is "felragad" az ablakra, hogy csodálkozzon a tájban. Arcát, s szemeit leszámítva pontosan olyan, mint mikor megérkeztek. Csupán csak a mosoly hiányzik onásairól.*
*Szó nélkül utazik, csupán csak akkor hallani a hangját, ha valaki beszél hozzá, illetve, mikor a megállnak a játékboltnál.*
- Megérkeztünk?

//Folytatás: Hyde Park