Hunter Street

Elõször kuncogni akartam a dacon, amivel próbálta magát körbe bástyázni, de vègül csak megráztam a fejem.
- Tèvedsz Jack... De most nem ez számít... - Eszembe jutott egy törtènet, amit mèg Tibetben mondtak nekem. A cápa... olyan tökèletes ragadozó, hogy èvmilliók alatt alig kellett változnia. A tengerek ura... De mègis vannak olyan halak, amiknek sose menne a közelèbe, mert belehalna, mondjuk a mèrgezèsbe pèldàul...
- Amit tett, csak a bosszú miatt tette. Nem olvasta az ùjságokban mi törtènt a bálomon? - emeltem meg egyik szemöldököm. - Megöltem a felesègèt, a fia a leghüsègesebb szolgámmá lett, õt számüztem... A bosszùnak èl. Ès ehhez Morganát ès bârki mást felhasznál. - egyenesedtem ki ismèt. - Segítsèggel, vagy anèlkül, de elkapom Phillipet. A kèrdès, hogy addig hányan halnak meg.

Mélyet szívtam a szivaromból, és kifújtam a füstöt. Drága szivar volt, az egyetlen igazi fényűzésem a jó pia mellett. Mlsta tól majd erről is le kell mondanom.
- Nekem viszont nem mindegy -mondtam a leghidegebb hangomon - Alig vannak embereim, oda az erődöm, a fegyverek, még az űrhajók nagy része is. Nem képviselek már igazi haderőt, eddig is csak legfeljebb bosszúságot okozhattam volna. De akkor is én vay Jack Carthy kapitány, és bár csak ez a város az én felelősségem, nem fogom hagyni, hogy egy félőrült kriptaszökevény meg egy jöttment francia ficsúr saját személyes vendettájuk miatt felflrgassák az egész rohadt Naprendszert!
Az utolsó mondatot már állva üvöltöttem a nő arcába.

Meglepõ higgadtsággal töröltem le mutatóujjammal aromról a kèpzeletbeli nedvessèget.
- Valóban... Jól.összefoglaltad. Te csak egy senki vagy. Bármely jól idomított kutya betölthetnè a posztod. Ahogy be is fogja ha nem vagy hasznomra. Nekem egy armadám van, megannyi holtat hívhatok seregembe, az emberekre csak csúnyân kell nèznek ès csaholva ugranak, hogy a szolgálatomra legyenek. - Mindezt mèly türemmel ès èrdektelen hangon közöltem. Aztán, egy gyors mozdulattal megragadtam a fèrfi torkàs ès a magasba emeltem. Lábujjai èrintettèk csupân a kopott padlót.
- Biztos velem akarsz kikezdeni Jack?

Végighallgattam a nőt. Volt már dolgom a fajtájával nem egyszer, szóval tudtam, hogy most az erőfitogtatás következik. Nem is kellett nagyot csalódnom. Levegő után kapkodtam, ahogy felemelt. Elengedtem a botom, ami a padlón koppant. Aztán összecsaptam a tenyerem.
A kirobbanó lökéshullám hatására ketten kétfelé repültünk. Hátam a falnak csapódott, és amúgy is megkínzott tüdőmből megint kiszakadt a levegő. Hörögve, a falnak támaszkodva tápászkodtam fel.
- Egyáltalán nem biztos -feleltem rekedten- De ha rákényszerít, megteszem.

Számitottam valami ilyesmire, de valahogy mègis meglepett az az erõ, amivel a fèrfi támadott. Fõkèpp, mert nyilvánvalòan magát jobban megsebezte, mint engem.
Nem olvadtam árnyèkká, így a lökès teljes erejèvel csapódtam a falnak.
- Meg se èreztem... - kacagtam fel, majd hagytam, hogy a sötèt magába fogadjon.
- Neked viszont gondolom fájt... Maradèk kis erõdet egy ilyen veszett próbálkozásra pazaroltad... - Cikáztam a szobában. Hangom hol a fèrfi közvetlen közelèben, hol egy távoli fal tövèbõl csendült.
- Esèlyt kaptál Jack. Lehetõsèget hogy lègy valaki, hogy tègy valamit. Megadtam volna neked mindent. Már csak a halált adhatom neked...

Sejtettem, hogy ezt nem úszom meg ilyen könnyen, és lám, igazam is lett. Nagyon úgy festett, hogy sikerült feldühítenem a nőt. A szavaival ezt meg is erősítette. Átfutott az agyamon, hogy biztosan nem gondolja komolyan, nem fog uralkodóként végezni egy hivatalos tisztviselővel, de aztán eszembe jutott a szeme. Őrült volt. Megtenné.
A főhadiszálláson tartottunk néhány fénygránátot, pont az ilyen esetekre. Az nagyon rondán ki ütött egy morát. Na, az pont nem volt most nálam.
- Térjen észre, Amets. Ha megöl engem, elveszti azt a kevés hitelét is, amije eddig volt. A fajok vezetőinek éves nagytanácsán neveztek ki, emlékszik? Maga is ott volt. Gondolkodjon már, az istenért.

Önfeledt kacagásom betöltötte a szobàt.
A fèlelem èdes illata vonzott... Ahogy règ... nagyon règ...
A fèrfi háta mögött bontakoztam ki az árnyak közül, majd karjaimat lazán a nyaka körè fontam.
- Úgy gondolja? - suttogtam a kèrdèst. - Ben Jonest is megöltem. Azok a gèpek csak az èlet látszatot tartják fent... Nincs szüksègem mâsok bizalmára. Csak a fèlelmükre. - Hajoltam a fèrfi fülèhez, majd gyengèd meg is haraptam azt.
- Elvettek tõlem mindent ès mindenkit, aki miatt nem tennèm meg. Nincs vesztenivalóm. De nem állok meg, míg Phillipe feje nem kerül elèm ezüsttálcán.

Megmerevedtem, és tűftem az érintését. Mást nem is igen tehettem mást. Messze erősebb volt nálam. Jobb ötlet híján végighallgattam a hatalommániás agymenését.
- Megtámadta őt, igen, és még életben van. Fel fog épülni. És mit ért el vele? Két flotta áll egymással szemben odakint az űrben, arra várva, hogy nem csak metamorfok, de morák ezrei is elpusztuljanak a maga szeshélyéből. Ez a hatalom? A maga fenenagy hatalma? Életeket elvenni? Ez nem hatalom, Amets. Ez csak gyilkosság.

- Jack, Jack, Jack... Sose kérdõjelezd meg egy nagyobb hatalamon döntèseit. De elárulom... Ben Jones Phillipèvel játszott össze, ès a fiam halála is a lelkèn szárad... Hogy èl, az csupán rajtam múlik. Vajon neked is ilyen szerencsèd lenne? - suttogtam az utolsó mondatot a fülèbe.
- Untatsz... Nem vagy hasznomra... Mit is tegyek veled? Elvègre mostanra tùl sokat is tudsz... Nagy dilemma ez... De tudod mit? Ha èletben hagylak tõlem függetlenül úgyis azt teszed immár, amit akarok. - Tudtam, hogy bosszútól hajtva, a Mars megtámadásáèr, keresni fogja Phillipet. Vagy Morgana miatt... Ès van olyan a rendfenntartók közt, akin keresztül felügyelhetem a törtènèseket.

Bármennyire is nehéz helyzetben voltam, nem tudtam visszafojtani a gúnyos horkantásomat. Ez a nő teljesen megőrült.
- Ben Jones összejátszott, vagy akár csak szóba állt egy morával? Ugyan már, Amets, ne legyen nevetséges. Rühelli a maga fajtáját, egytől egyig, és éppen maga miatt. Viszont ő, ellentétben magával, nem egy aljas gyilkos. Nem tudom, ki ölte meg a fiát, de abban biztos vagyok, hogy Jones-nak semmi köze hozzá. Ostoba némber... Mellesleg, Hector holttestét nem találták meg. Valószínűleg életben van... Nem inkább őt kéne keresnie ahelyett, hogy hogy hibát hibára halmoz? Amikor majd a többi vezető összeszedi magát, és rájönnek, hogy mit is művelt maga, amíg ők a kármentéssel foglalkoznak, rohadt nagy bajban lesz, és ha nem lesz ott az öreg, hogy kihúzza belőle, nem lennék szívesen a helyében.

- Ó... engem jobban utál, mint a fajomat. Pont ezèrt igencsak reális a feltevès, hogy egy egyszeri szövetsèggel igyekezzen megbuktatni. Tufod... Az ellensègem ellensège... -
Kacagva engedtem el ès lebbentem át az egyik ócska fotelba, majd ùgy hallgattam vègig a fèrfit.
- Èrdekes felvetès... Mármint, hogy megtudják. Plâne, hogy szembeszállnának velem. A kis Lady... khm... egy hippi. Anastazia retteg tõlem. A telepaták meg èpp kètsègbeesetten keresnek valakit, aki vezeti õket. Hidd el, lecsapnak az elsô szerencsètlenre... más nem is áll rendelkezèsükre... Nincs szüksègem Hectorra! - az utolsó mondatomba talán tùl sok is volt az indulat.
- Phillipe pusztítani fog.

Amikor elengedett és visszament a fotelba, megnyugodtam kissé, de azért tudtam, hogy még mindig pengeélen táncolok. Csak éppen kicsit sem érdekelt. Vállat vontam, jelezve, hogy nekem aztán tök mindegy.
- Mindenki úgy öleti meg magát, ahogy akarja. Csak majd jusson eszébe, amikor a kivégzőosztag előtt áll, hogy én megmondtam előre. És hagyjon engem ezzel az idióta összeesküvés-elmélettel, maga sem hiheti el ezt! Csak ürügyet keresett, hogy Jones-ra támadhasson, mert egyszer régen legyőzte magát. Ami pedig Shalimar-t illeti, ezerszer külömb vezető, mint maga. Ennek köszönheti, hogy még nincs háború, és hogy életben van.
Leültem én is, és tönkremeng szivarom helyett egy újat kerestem.
- Nem vagyok zsoldos. Hozzon bizonyítok, és elkapom a franciát. Ha nincs, rám ne számítson, majd a pribékjei leszállítják, bár gondolom épp azért jött hozzám, mert ők képtelenek voltak rá. Ami meg Hector-t illeti, nekem mindegy. De amikor majd előkerül, biztosan mérges lesz, hogy maga nem próbálta megkeresni. De nem az én dolgom.