Irodák

Egy pillanatra elfeledkeztem magamról és gyűlölettel pillantottam Kyle-re, de aztán észbe kapva elernyesztettem az arcvonásaimat, majd rezignáltam szólaltam meg.
- Megtanított, de arra is, hogy csak annak adjak tiszteletet, aki meg is érdemli. – néztem hűvösen az újságíró nőre, úgy hallgatva a „főnök” további nyálcsordogálását, ahogy jópofizik vele.
Viszont a fülemet is elkezdtem hegyezni, mert nem voltam meggyőződve, hogy ez a némber itt, nem tud-e tényleg valamit, amivel bajba keverne, vagy csak rám terelne valami gyanút és ezzel a nyakamba szakasztaná ezt az igazságbajnokát, hiszen a vak tyúk is találhat néha szemet.
Mikor a választ várva a nőre néztem, hirtelen megállt bennem az ütő! Az a mosoly! Emlékeztetett valakire és lázasan kutakodtam a fejemben, hogy rájöjjek kire. Biztos voltam benne, hogy fontos lenne, hiszen az ösztöneim veszélyt jeleztek és én mindig bíztam bennük.
Egyre jobban érdekelt ez a nő.
Mivel ezek szerint nincs bizonyítéka, feszült izmaimat ellazítom és megeresztek felé én is egy gúnyos vigyort, de a szemeim továbbra is hideg pillantottak rá.
- Milyen aranyos! Mondtam, hogy csak a szája jár. – vontam meg a vállam.

Nem kerülte el a figyelmem Palmer pillantása, de nem is adtam jelét, hogy észrevettem.Nem kell, hogy kedveljenek.Elég, ha tisztelnek. A nő visszakozása azonban meglepett. Komolyan azt hittem, hogy most aztán mindent kipakol. Jól jöttek volna az információi.
Azt is láttam, hogy Palmer és Davis közt van valami, egy láthatatlan dolog, mintha éppen kialakulóban volna a feszültség. Hogy miféle feszültség, még nem tudtam.
- Van olyan felfogás is - kezdtem lassan, higgadtan - Miszerint minden ilyen jellegű információt állampolgári kötelessége kiszolgáltatni a rendőrségnek. A nyomozásakadályozása pedig több, mint ezer éve bűncselekmény.
Palmerhez fordultam.
- Talán. De magának, mint rendőrnek, kötelessége kideríteni, hogy csak a szája jár-e, vagy sem.

Köhögèssel igyekeztem leplezni feltörõ nevetèsemet Kyle utolsó megjegyzèsère.
- Kapitány úr. Èn nen vagyok informátor. Bizonyítèkom pedig nincs. - Ugyanis mindet elvettèk, mikor letartóztattak. Aztán azok mèg a nyilvántartásba vètel elött el is tüntek.
- Kristen Palmer beèpült egy bünbandába. Csempèszet, ilyesmi. Ott a bátyjával találkozott. Mire hazaèrt a szüleit megöltèk. Letartóztatták, a Marsra küldtèk, ès mielött nyilt tárgyaláson vallhatott volna lezuhant a gèpe. Rakja össze maga. - Mindezt fagyos, tárgyilagos hangon közöltem.

Majdnem felnevettem, mikor ez a pancser egy firkásznak az állampolgári kötelezettségéről papol. Hát hol él ez az ember? De persze moderáltam magam, de a következő szúrására már elkomolyodtam, mert éreztem, hogy szándékosan provokál. De vajon miért?
- Persze…..uram! Ha lesz miután nyomozni, ez lesz az első dolgom. – bólintottam és csak a szememben lakozott a gúny, a hangomra egy szava sem lehetett.
A nő hasonló véleménnyel lehetett a főnököm elmeállapotáról, mint én, de ő is ügyesen leplezte, de a szavai aztán hideg zuhanyként értek, mert mégis csak be akart mószerolni ez a kis szuka.
Hidegvérrel hallgattam végig és még egy halvány mosolyt is ki tudtam erőltetni magamból, mint akit nagyon szórakoztat a dolog.
- Igen. Ezt már hallottam és ha ilyen tájékozott azt is tudja, hogy felmentettek a hazug vádak alól. Szegény Kristen teljesen megzavarodott. Gondolom a tett miatt és próbált menekülni előle, ezért össze-vissza beszélt. Higgye el nem haragszom rá, engem is nagyon megviselt a dolog. Én nem csak a szüleimet, hanem a húgomat is elvesztettem akkor. A vizsgálatot lefolytatták. Az űrhajó baleset meg egy tragikus véletlen volt. Maga is tudja, hogy sajnos történnek ilyenek. – magyaráztam teljesen higgadtan, csak a belsőmben dúlt a vihar.
- Egyébként megint csak azt mondom, ezek szavak. Van valami bizonyítéka amivel ezeket alátámasztaná? Gondolom nincs.
Aztán Kyle-hez fordultam.
- Főnök, muszáj ezt végig hallgatnom?