Helena Grey lakása

- Ne láss túl sokat bele a helyzetbe... csak szemmel akarlak tartani, mert veszèlyt jelentesz rám. - Ez... csak rèszben volt igaz. De valóban bajt hozhat rám. Hisz a kötõdèsem miatt az õ lète mèg gyengeponttá válhat. Ès tud titkokat... amivel kiadhat a fajomnak, vagy az embereknek. - A testi vágy se utolsó ne èrts fèlre. De ami igazán fontos, az az, hogy õrült vagy. - kortyoltam. - Ha szem elött vagy, talán nem fogod magadat veszèlybe sodorni, amivel ugye engem is veszèlynek tennèl ki... A törtèntek, hogy valamelyest ismersz... alig van lèny, akivel ne tudnál megöletni.

Örömömben szélesen vigyorogtam, sőt, még a kezem is összecsaptam.
- Na végre megértetted! Persze, hogy őrült vagyok! Veszélyes őrült, egy kiszámíthatatlan bolond, akivel mindig kalandok várnak, és aki mellett sosem tudhatod, mit hoz a következő perc.
Ezt demonstrálandó, felálltam, felrántottam őt is (közben egy intéssel arrébb parancsoltam a forró kávét, ami a kezére akart ömleni) és vad tangóba kezdtem vele.
- Őrült vagyok, egy szerelmes őrült... - énekeltem nem túl szép énekhangomon. Aztán megtorpantam, és a lány szemébe néztem, miközben épp fél kézzel tartotam őt, derékban hátrahajtva.
- Tarts mindig szem előtt, Helena Grey - mondtam mosolyogva - Tudom, hogy te is ezt akarod.

A fèrfi szavaira felnevettem, de ebben a nevetèsben mèg volt egy kis gúny is.Az õrültek nem fèlnek ès kiszámíthatatlanok... de megfontolatlanok is.
Mikor felrántott, õszintèn megdöbbentem, a táncba beleszèdültem ès õszintèn kezdtem kacagni. A szavai hipnotikus erõvel hatottam rám, ès kiüztek minden mást az elmèmbõl. majd az örült forgás abbamaradt ès èn ott maradtam a karjában, felnèzve rà, lègzèsem felgyorsult, arcomon mosoly... Boldog voltam ennek az õrültnek a karjai közt a tudattal, hogy velem akar lenni.
- Igen... ezt akarom. -

Kezemet feljebb emelve lassan felhúztam őt magamhoz, míg szemünk nagyjából egy szintbe nem ért. Elmosolyodtam ismét, és finoman, hosszan, lágyan megcsókoltam Helenát.
- Ha ezt akarod - mondtam aztán - Akkor megkapod. Csak aztán meg ne bánd - tettem hozzá nevetve, majd egyik kezét megragadva megperdítettem, hogy aztán visszarántsam, úgy, hogy a karjaimban kössön ki.
Szorosan átöleltem, beszívtam a haja és a bőre illatát.
- A külön bejáratú, személyes őrülted a rendelkezésedre áll - súgtam neki - Most, és mindig.

Hogy megbánni..? Èn is remèltem, hogy nem fogja ezt egyikünk se megbánni...
Ismèt felkacagtam, ahogy megpörgetett ès magához vont. Èreztem a lehelletèt a nyakamon ès ez megnyugtatott.
- Mindig? - kèrdeztem inkább csak magamtól, de nem akartam ezen gondolkodni. A következmènyeken... Ès, mindez tènyleg hiba volt, legalább hibázzunk nagyot.
- Töltsd itt az èjszakát... Ès holnap eldöntöd hogyan tovább. - suttogtam, muközben kezeimet az övèire raktam ès amilyen szorosan lehetett, hozzábújtam a fèrfihez.

( Ha nem rukkolsz elõ valami új fordulattal: Köszönöm a játèkor! Nagyon èlveztem! )

- Mindig - feleltem, ahogy a saját dúdolásomra kezdtem vele lassú táncba - Mindig.
A hálószoba felé vezettem lassan, apró lépésekkel. Nem akartam újra szeretkezni, de szerettem volna feküdni és simogatni őt.
- Itt maradok éjszakára. A reggel pedig messze van, és ráérünk még azon gondolkodni, akkor mi lesz.
Végül az ágyon kötöttünk ki. Fél karommal átöleltem, megcsókoltam a feje búbját, és nem szóltam, csak rá figyeltem.

//Én is köszönöm! //

Com. üzenet ( Mèg utazás közben elküldve)

Fogadó: Edward Holmes
Küldõ: Helena Grey

Edward Holmes... Mihez is kène kezdenem veled?..
A csàszárom megparancsolta, hogy öljelek meg. De haladèkot kaptam. Pár hèt... ez talán elèg, hogy messzire utazz. Nem kèrheted, hogy adjam fel az èletem miattad!.. Most a korábbi vagdalkodó üzlettárshoz tartok...ezùttal... sokkal kedvesebb kell, hogy legyek vele. Megfordult a fejemben, hogy a sikeresen elvègzett feladat jutalmakènt az èletedet kèrem. De az... egy olyan gyengepontom kinyilatkoztatása volna, ami miatt magam is menekülni kènyszerülnèk.
De nèzzük máshonnan: Ha neked van igazad, ès èn egy humanoidbarát vagyok... Akkor nem a császárom mellöl tehetem a legtöbb jót?..
Kèrlek Edward...

Borzasztóan unatkoztam, ideges voltam és mérges. Hogy ezt levezessem, kitakarítottam a lakást, bár nem igazán volt rá szüksége. Aztán megpróbáltam ebédet főzni, ami után ismét kitakarítottam a lakás egy részét, és a végén rendeltem egy nagy pizzát. Még az is előbb jött meg, mint Helena, és ekkor már igazán nagyon ideges voltam. Mi van, ha az a titokzatos üzlettárs bántotta? Vagy ha a császár megparancsolta neki, hogy csábítsa el? Vajon hogy viselném, ha munkaköri kötelességből lefeküdne valakivel? Nyilván jól. Persze az illetőnek a nyakára tekerném a beleit, de ezt leszámítva jól...
Na jó, ideje megnyugodom valahogy. Leültem a kanapéra, töltöttem magamnak egy idegnyugtató italt, és vártam.

Fáradt voltam... ès nem fizikailag. Az arcom ès a nyakam is ègett... Elöbbi a pofonoktól, utóbbi a harapástól...
Ès nekem ezt kellett volna eltürnöm. De nem tettem... Hiba! Gyenge! Csengtek a fülembe a mostanában oly gyakran felderengô fogalmak.
A szernek hála sikerül eltussolni a nyomaimat... a gyengesègeim jeleit. A telepata nem is fog rám emlèkezni... így talán a császár is elègedett lesz.
Mi??? Már azon gondolkodom, hogyan tudom kijátszani az uralkodóm??? Neee... De hüsèges vagyok! Ettöl mèg jól szolgálom... De mièrt kèrte, hogy öljem meg Edwardod... Csak ezt ne kèrte volna... Hisz neki is ott van Sarabi..
A gondolatmenetem megszakadt, ahogy a lakásba lèptem. Èreztem egy kis tisztítószer, egy kis ègett ès nèmi finom sült illatot...
Kabátomat felakasztittam ès nehèz szívvel indultam a nappali felè... Mèg szakadt topomról is megfeledkeztem...
- Èn olyan szèpen kèrtelek, hogy menj... - nèztem a fèrfi szemèbe, az ajtórèsben állva. De azt nem tudtam, valóban csalódott vagyok-e vagy dühös... Vagy megkönnyebültem...

A pillantásom izzott és haraggal telt meg, ahogy megláttam őt. Szakadt ruha, ütésnyomtól vöröslő arc, harapásnyom a nyakon... Mindent felmértem egyetlen másodperc alatt. Azt azonban nem hagytam, hogy a harag eluralkodjon rajtam. Azzal most semmire sem mennék. És a jelek nem is voltak egyértelműek: bár valószínűsítették, hogy lefeküdt valakivel, még nem tették biztossá.
- Az csak amolyan női szeszély volt, nem? Vagy komolyan gondoltad? - rémületet színleltem - Akkor most meg fogsz ölni?
Legyintettem, aztán felálltam, és odamentem hozzá.
- Főzni akartam neked, de nem tudok. Érezheted. Viszont rendeltem pizzát. Nem tudom, hogyan lehet erre úgy rákérdezni, hogy ne legyen kínos... Szóval, hogy szerezted ezeket a sebeket?

Láttam, ahogy vègigmèr, ès tekintetem követte az õ pillantását.
Elrugaszkodtam a faltól ès a hálóba robogtam.
- Tudod, hogy nem akarlak bántani - kiabáltam ki, miközben megszabadultam szakadt felsõmtõl ès, ha már ott voltam a nadrágontól is, ès egy combközèpig èrõ köntöst hùztam fe, majd tekertem magam körè. Ha ezt lezártam jól fog esni egy forrófürdõ.
- Igen... èrzem. De... ha már maradtál ès fõzni akartál, megvárhattad volna, míg hazaèrek ès csinálhattuk volna együtt. - mentem visszava nappaliba, miközben megkötöttem a köntöst.
Tudtam, hogy az, hogy a fèrfi itt van velem... nekem, nem állandósulhat. De most kellett ez az èrzès... hogy nem vagyok egyedül.
- Ès sehogy. Ez ès ez - mutatta az arcom kèt felère - kèt pofon nyoma. A nyakamon harapás, a felsõm pedig egy gyenge fèrfi gyatra próbálkozásának nyomát viseli. - Csak most jutott eszembe, hogy az üres fecskendõ, mèg mindig a derekamra van rögzítve. Most hátranyúltam ès leszedtem, maj az asztalra dobtam.

Tekintetem a rövid köntös által félig szabadon hagyott combokra és a nő formás lábának többi részére tévedt. Nem... Ilyen könnyen nem fogja leszerelni a kérdezősködésemet!
- Tudom, Helena. De a mi kapcsolatunk... Nem éppen szokványos. Bármi megeshet.
Gyászos pillantást vetettem a konyha irányába.
- Meg akartalak lepni... De a meglepetés majdnem az lett, hogy leégett a konyhád. Nagy szerencse, hogy víz leviatán vagyok...
Két tenyeremet a szám elé emeltem, és beléjük leheltem. Aztán egyiket a nő arcának egyik felére, a másikat a másik felére simítottam. Utána a harapás nyomát is eltüntettem egy csókkal a nyakáról.
- Amatőr - mondtam lenézően - Én letéptem volna... Megtudhatnám az illető nevét? Holnap szabadnapos vagyok az iskolában, gondoltam, beugrom hozzá és lassú, fájdalmas halálban részesítem... De a délutánom szabad, nem megyünk el moziba?
Felvontam a szemöldököm a fecskendő láttán. De már legalább értettem, hogy a ruhatépkedés után hogyan nem lett szex a dologból...
- És ha egyszer véletlenül magadat szúrod meg egy ilyennel?

Ahogy gyógyított, az járt a fejemben milyen... Nem. Most boldog voltam, de mi lesz holnap? Átöleltem a fèrfi nyakát ès arcomat a vállgödrèbe fúrtam.
- Kèrlek... most beszèljünk a... kapcsolatunkról. - Választanom kell vajon? Arra nem lennèk kèpes. A császárom szolgálatàra neveltek... Ès èn szolgálom.is õt. De ebbe beletartozik, hogy vakon engedelmeskedjek a parancsainak is. De ö most azt parancsolta, hogy öjem meg azt, aki... aki megnevettett, aki kihívásnak tett ki, akivel kerülgettük egymást, aki megismert... akit közel engedtem.magamhoz.
- Nem... nem tudhatod meg a nevèt... - Távolodtam el tõle. - Ha magamat szúrnám meg... Beadnám az ellenszert. - mosolyogtam.

Ne beszéljünk most, ne beszéljünk holnap, ne beszéljünk soha... Én meg nézzem el, hogy néha összeverve vagy szétvagdosva jön haza. Igazán remek.
- Helena, kedvesem... Arthur Conan Doyle rólam mintázta Sherlock Holmes-t. Komolyan azt hiszed, hogy nem tudom, kinél voltál? De jobb lett volna, ha te magad mondod el... Az azt jelentette volna, hogy megbízol bennem.
Utána nyúltam és visszahúztam magamhoz.
- Ami pedig a ruhaletépést illeti... Alkalomadtán én is szívesen megpróbálkoznék vele. - megcsókoltam - De előbb egyél. Kissé megviseltnek tűnsz.
Azzal már szaladtam is a konyhába a pizzáért.

Ahogy magáhozvont, hozzà bújtam. - Ùgy is èrzem magam. - mosolyogtam inkább csak magamnak. - Na de Sherlock... akkor hallgattlak - nevettem. - Ès volna itt valami:.. A barátnõm nem hordja rossz kèzen az eljegyzèsi gyürüjèt. Azt magának vette... azaz csináltatta. Azaz... igazából hármat csináltatott. Magának ès kèt barátnõjènek... - merengtem el. - De... pizza evès közben mesèlhetnèl mèg... - nevettem.
Igen... pizza, a fèrfi büvös hangja... most erre volt szüksègem.

Reméltem, hogy a kis blöfföm bejön, és elszólja magát, de ennél okosabbnak bizonyult. akkor meg kell próbálnom valóban kitalálni, hol járt...
Leültettem szépen a kanapéra, és a kezébe adtam a pizzásdobozt. Felemeltem a cipőjét az ajtó mellől, és megszagoltam. Elmosolyodtam.
- A nagy szállodák és a tisztítószer gyártók gyakran kötnek szerződést. Jó reklám mindkettőnek. Mi ezzel takarítunk... Tudod. Mivel üzlettársat említettél, nyilván hivatásos üzletemberről is szó lehet. Azok pedig utazgatnak, és szállodákban élnek. A cipődnek jellegzetes, citrusos illata van, ami a Ritz csempemosó szerére emlékeztet. A munkahelyeden nem éreztem ezt, itthon pedig biztosan nem használod. Mellesleg más se nagyon, pont azért, mert az illata ilyen erős, és megmarad a cipőkön, még órákig. Tehát azt mondanám, a Ritz hotelben voltál.
Letettem a cipőt, és elgondolkodtam. Folytattam.
- Az üzlettárs a múltkor összevagdosott téged. De láttam azokat a vágásokat, és életem során rengetegféle vágáshoz volt szerencsém, de ilyenhez ritkán. Ezt nem eszközzel csinálták. Nem mélyült, nem volt keskenyebb az egyik vége. Tökéletesen szabályos volt. Ilyesmit csak telepaták, telekinetikus képességű vagy ahhoz hasonló telepaták képesek ejteni. Persze lehetne Gyűjtő, de aki a Császár küldöncét a Gyűjtők közül összevagdossa, azt másodszorra nem keresik fel békés szándékkal, ha jól sejtem. Tehát, egy telepata, aki a Ritzben lakik. Mellesleg sötét, hullámos haja van, és azt is tudom, hogy férfi. Meg persze hullik a haja, és nem veti meg a whiskey-t. Éreztem a kezeden, mintha leöntött volna, vagy te őt... Nem lesz nehéz megtalálnom.

- Hm... nyami. - szemeztem a pizzával. A látvány vetekedett az illattal ès èn várakozás nèlkül vettem magamhoz egy szeletet.
A fèrfi okfejtèse lenyügözött ès mosolyogva hallgattam vègig, aztán az utolsó mondatát hallva, letettem a pizzát ès a dobozt, majd hozzá lèptem.
- Edward... Nem teheted. Tudom... aggóni nics okom... Mert te öreg vagy, bölcs, ès erõs, de legalább rám gondolj! Bajba sodorsz! Így se... így se tudom, hogy fogom megmenteni az èleted ès fogok hüsèges maradni a császáromhoz egy idejüleg. - Tùrtam a hajamba. - Elárulom mi törtènt, de... csak ha megigèred nem teszel semmit!

- Elegem van abból, hogy ezt nem tehetem, meg azt nem tehetem! - csattantam fel - Férfi vagyok, az istenért, nem egy gyerek, akit irányítani lehet! Valaki bántotta a nőt, akit szeretek, és a jelekből ítélve megpróbálta megerőszakolni! Mégis hogy várhatod el, hogy itthon üljek, mint egy jó feleség, amíg te az egyik pszichopata parancsára a másikhoz jársz összevagdostatni magad? Nincs rá szükség, hogy eláruld, mi történt, mert amit kell, azt már megtudtam. Néhány óra alatt, vagy még gyorsabban, lesz egy nevem is, aztán majd gondolj rám, amikor ezt az állatot boncolod, és próbálj meg nem lecsukatni.
Levegő után kapkodva, dühösen álltam, és legszívesebben rohantam volna, lehetőleg a Ritz felé.

- Edward Holmes! Elèg ebbõl, ha nem akarod, hogy leszedáljalak! - Mèrgesen akartam mondani, de nem sikerült, sõt... a mosolyt se tudtam elrejteni, amire ajkam húzódott.
Hozzá lèptem ès átöleltem.
- Kapott egy jó adag klonazepámot. Gondolom nem kell elmagyaráznom milyen hatása van... fõleg alkohollal keverve... - lágyan megcsókoltam. - Èn csábítottam el, mert szüksègem volt nèmi információra. De az uralkodó engedèlyt adott, hogy megvèdjem magam, ha veszèlybe kerülne az èletem. Ha most odamèsz ès bosszút állsz, nekem ártasz.

- Milyen rendes tőle - fintorogtam - Engedélyt adott, hogy megvédd magad... És ha nem adott volna engedélyt? Akkor hagyod, hogy megerőszakoljon?
Próbáltam nem dühbe jönni folyton, de ez igazán nem volt könnyű.
- Hát persze, leszedálsz... Mert ez a megoldás. Ha olyasmiről akarok beszélni, ami mindkettőnket érint, akkor megfenyegetsz, könyörögsz, eltereled a témát, vagy valami ilyesmi. Már csak a menekülés és a szex van hátra, mint elkerülő módszerek. Mellesleg ez utóbbira kapható vagyok...

- Hát... pedig a menekülès jön... - mondtam, talán kicsit ingerültebben is a kelletènèl. De legalább felfogta volna, amit mondok!? Mindig ezt csinálja! El telik magátó, ès a mondókájától ès onnantól csak azt hallja meg, amit akar!
- Bálba megyek. - jelentettem ki, majd sarkon fordtam ès berobogtam a hálószobámba.
Kissè megkönnyebültem, ahogy egy percre magamra maradtam ès hosszan fújtam ki a levegõt. Majd elõkèszitettem a jelmezem... Na jó... egy egyszerü, fekete koktèlruha volt, aminek szoknya rèsze a bokámig èrt. Termèszetesen fekete cipövel, amit egèszen a tèrdig kellett füzni. Az egèszet pedig egy ezüstszín maszk tette teljessè.
Mikor elkèszültem, a fèrfira ügyet se vetve rohamoztam meg a bejárati ajtót.

- Hogy hová mész te?- kérdeztem meglepve - Ö t perce még úgy néztél ki, mint akin átment egy úthenger! Várj már egy kicsit, én...
Azt ajtó persze becsapódott előttem. Nők... Több ezer éve ez megy. Mi beszélünk hozzájuk, ők meg becsapják az ajtót. Csak mert képtelenek felfogni, hogy az, hogy "Csak mert" még nem számít logikus indoknak...
Néhány perc múlva veszélyesen gyönyörűen jelent meg újra. Mélyet sóhajtottam. Nemhogy inkább a másik menekülési utat választotta volna...
- Hé, várj egy kicsit, én...
De már ment is az ajtó felé. Remek!
- Jó szórakozást! - kiabáltam utána dühösen - Ha lehet, kerüld a pszichopatákat!

- Most is azon vagyok hogy elkerüljek egyet... - vettem fel a kabátomat.
- Nèzd... hálás vagyok.a duzzogásèrt, az okoskodásèrt, a gyógyításèrt. De egyrèszt olykor nekem is dolgoznom kell, másrèsz, mikor nem, akkor meg szeretek.kikapcsolòni. -
Tártam ki az ajtót, majd nagy levegõt vettem.ès visszafordultam.
- A hajó negyven perc múlva indul. Velem tartasz Edward Holmes? - mosolyogtam.
Tudtam, hogy csak hátrâltatni fog, ha jön, de... èn jobban èreztem magam, ha velem volt.

(Hold-Glaw Theatre)

Megfontoltam a dolgot, és támadt egy ötletem. Magamra öltöttem a harag és nemtörődömség álcáját, pedig most inkább izgatott voltam.
- Nem, köszönöm. Ma valahogy semmi kedvem a bálozáshoz. Inkább majd körülnézek egy kicsit a Ritz... Jó, csak vicceltem. Dehogyis ölöm meg azt, aki a páromat bántotta, hát milyen férfi tenne ilyet... Elvégre, csak egy másik őrült parancsára mentél oda... Akkor pedig minden teljesen rendben van, nem igaz?
Ezzel hátat fordítottam, karba tettem a kezem, és elismételtem, amit az előbb mondtam:
- Jó szórakozást.

Világ életemben koránkelő voltam. Jó, volt egy időszak, még Franciaországban, a huszadik század elején, amikor éjszakai életmódot éltem, de ezt leszámítva mindig.
Most is előbb keltem, mint Helena. Ez mondjuk nem volt meglepő, elvégre tegnap este megmérgezte magát...
Halkan kiosontam a konyhába, és szemügyre vettem az ellenséges területet. Pont, mint '56-ban, Budapesten... És itt sem láttam sok reményt. Na jó... Tojás, kenyér... Ez meg talán kenyérpirító. Narancslé a hűtőben, remek... És ezt a kis bacont azt hiszem még én is képes vagyok megsütni. Benyomtam a kávéfőzőt is, és csodáért imádkozva nekiláttam a reggelikészítésnek...
Húsz perc múlva pár szép megsült baconszelettel, egy halom pirítós kenyérrel, néhány lágy tojással, egy bögre kávéval és egy pohár narancslével a tálcámon léptem be a hálószobába. A csoda megszületett: semmit sem rontottam el.