Vándor borozó

-A célom? Jól érezni magam, kicsit kikapcsolódni, kilépni a mókuskerékből. Pihenni. Semmi komoly.
Feleltem vállat vonva.
-Részemről a szerencse. Igen? Ennyi erővel magáévá tehetné a laktanyánkat, az is vakolva van...
Ingattam a fejemet. Manapság ritka az ilyen barom, de úgy látszik még van, és valahogy még vitte is valamire. Mielőtt több baromságot hordtam volna össze nagy hirtelenjében bele ittam a sörömbe. Ezzel is utat adva a nő kérdéseinek, mondanivalójának. Majd ki köptem az italt a kérdésétől.
-Nem akartam én ezzel senkit minősíteni. Félre ne értsd. Ami azokat a lányokat illeti... vannak igényeim, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben néha napján, hogy hozzájuk forduljak...
Fejtettem ki nézőpontomat teljesen nyugodtan. Azzal ismét a számhoz emeltem az italt és hörpintettem egy nagyobb adagot.

- Akkor mért nem mész egy olyan helyre, ahol a bűzön kivűl élet is van? Mondjuk táncolni… *Adtam a tippet. Bár ezt talán nem kellett volna, és inkább bele ittam az italomba, a keserű visszakérdésére készülve. No de aztán jött a pokémon… vagyis izéé… a beszólása és már köptem is a pultra az egészet. Miközben nevetve fuldokolni kezdtem. Mikor végre magamhoz tértem, könnyeim kézfejemmel töröltem le és a pult túloldaláról elvéve egy szalvétát a szám is. *
- Dar, azt hiszem ezt is fűzze a kérvény aljára. Biztosan örülni fog a lehetőségnek. * Törölgettem meg a kezeim is, miközben már leplezetlen jó kedvtől csillogott a szemem és már az is feledésbe merült, hogy miért jöttem ide.*
- Most komoly? * Lepődtem meg, de aztán a fejem ingattam, hisz nem úgy tűnt, mint aki viccel.*
- Ritka nagy hülye vagy, ha pénzt adsz az élvezetekért. De nekem van egy jobb ötletem. Gyere velem. * Ajánlottam, mosolyogva.*
- Mutatok egy valamivel jobb helyett, ahol aztán lányokból van bőven és még válogathatsz is. Elmondok egy titkot, mint nő a férfinek… *S léptem egy lépést közelebb hozzá.*
- A nők szeretik az erőskezű és határozott katonákat. De nem tőlem tudja. *Jó magam is így voltam ezzel. Annyi különbséggel, hogy én nem szerettem, ha hozzám érnek. Az én katonám már más élvezetét szolgálja.*

-Mondom, semmi komoly, csak egy kis pihenés. A nyüzsgésből mostanában kijutott bőven. Gondolom látta a hírekben.
Ejtettem meg egy félmosolyt a rossz viccen és belehúztam az italomba. Mikor röhögésben tört ki én sem bírtam ki mosolygás nélkül. Néha el is kacagtam magam de igyekeztem a lehető legjobban visszafogni magam.
-Most is pénzt adunk az ....
Ekkor ránézte ma sörre kicsit fintorogva...
-"Élvezet" ért... bár csak kínzást kaptunk, de a lényeget gondolom érted, de amire te gondolsz azért nem fizetek.
Megemelkedett a jobb szemöldököm amikor el akart ráncigálni egy jobb helyre. Ami valljuk be nem volt nehéz. Ezt a helyet csak alul múlni lehet, bár arra is volt már precedens bőven. Mikor a kis titkát megosztotta velem a bal is mellé kúszott. Egy picivel közelebb hajoltam ugyanis kérdezni akartam valamit.
-Gondolom akkor maga sem veti meg őket...
Súgtam a fülébe halkan és eltávolodtam, hogy az utolsó kortyot is kiigya a korsóból.

- Láttam. De sajnos csak a hírekben. Ezt a sok barmot be kéne zárni és kilőni őket, hogy kezdjenek egymással azt, amit akarnak. *Hangomban volt némi düh, ami csak a tehetetlenségemből fakadt. Hisz bármit tettem vagy próbáltam tenni kevésnek bizonyult. De még nem adtam fel. S míg élek, nem is fogom.*
- De szavaidból ítélve nem is elégíted ki. S valljuk be, túl jó ahhoz, hogy cölibátust fogadjon egy épeszű ember. *Mondtam ezt én, aki már arra sem emlékszik, hogy mikor bújt utoljára ágyba valakivel. De ez most lényegtelen volt. Nem volt a másik olyan rossz társaság, hogy ne akarjam legalább neki jobbá tenni. Mikor közelebb hajolt, meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg hozzám fog érni. Ahhoz eléggé tartózkodónak tűnt így meg sem próbáltam kihátrálni. Ám a szavaira zavartan köszörültem meg a torkom.*
- Jól gondolod. *Biccentettem egyet és elűzve a zavarom mosolyogva tekinttettem rá ismét.*
- Szóval jössz vagy maradsz?

-Épp a cölibátus miatt mentem katonának. Mondták, hogy vagy ez, vagy a zárda... Akkoriban úgy voltam vele, hogy nem véletlenül csinálják annyian, rossz nem lehet. Aztán, rá jöttem, hogy igazam volt.
Vontam vállat flegmán. Egy kicsit elmerengtem a múltamon. Talán eltékozoltam és még most is eltékozlom az életemet. Ekkor éreztem belül, hogy egy viszonylag enyhe hőhullám szalad végig a testemen végül ki is lép abból. A korábban elvett szalvéták egy kicsit meg is moccannak a lökettől. Ez tudatosította bennem, hogy van még néhány évem ilyenen gondolkozni. Ez egy mosolyt csalt az arcomra de csak a szélére egy alig láthatót.
Zavart köhintését egy jelnek vettem, talán kicsit erős volt még ez a fajta megjegyzés. Kérdésén elmerengtem. Tétován körbenéztem.
-Miattad még maradnék is. De én innen legfeljebb haza megyek.... Vagyis... vissza alaktanyába...
Sóhajtottam fáradtan, valahogy nem volt kedvem most ott aludni.
-Vagy kiveszek valahol egy szobát hétvégére. Ezt még eldöntöm...
Mondtam neki egy kissé fáradtan mosolyogva.

- De még sem használod ki, hogy így döntöttél. * Ingattam meg a fejem. Olyan komor volt ez a fazon, hogy az még egy katonától is teljesítmény. Bár Ő legalább beszélt és nevetni is tudott. Hisz korábban már megtette. A válaszára lebiggyesztettem az ajkaim és sürgősen kutattam valami visszautasíthatatlan ajánlat után, amivel kirángathatom kicsit a munkája árnyékából. *
- Lássuk csak… mit szólnál egy alkuhoz? Felemeled a hátsód, eljösz velem szórakozni. Cserébe vigyázhatsz rám és jól fogsz szórakozni. *Vontam fel a szemöldököm. Na jó, ez nem épp egy visszautasíthatatlan…*
- Mondanám, hogy aztán meg szolgálatodra áll a vendégszoba, hogy ne kelljen visszamenned. De félek, hogy félreértenéd, és anyámék szívrohamot kapnának reggelinél. A saját lakásom meg nem ezen a bolygón van. Szóval vagy ez, vagy visszavonulsz egyedül, magányosan és már mikor késő bánhatod, hogy nem tartottál velem. De mire erre rájössz én már messze leszek és mivel nem tudod a számom, így már változtatni sem fogsz tudni rajta. Szóval?

-Pedig, jó lenne...
Vetettem rá egy pillantást és a nyújtózkodó csapos felé toltam az üres korsómat. Kezdett megfordulni a fejemben, hogy kérek mégegyet de Miranda közbe szólt. Felkeptam a fejem és érdeklődve fordulta mfelé, hogy mégis miféle alkut akar ajánlani.
-Egy alkuhoz?
Az ajánlat hallatán gondolkodóba estem. Ujjammal a pulton kopogtam. Közben többször is rá pillantottam. Többnyire a szemébe, hátha találok benne valami használható jelet.
-Azért egy boxert felszoktam venni reggel...viszont...
jegyeztem meg mintha a kávézási szokásokról beszélgetnénk.
-Mi lenne ha felemelném a hátsóm, és el mennénk szórakozni. Cserébe vigyázunk egymás hangulatára és jól fogjuk magunkat érezni?
Próbálta megy kis hangsúlyt fektetni a többes számra és kíváncsian mosolyogva rákönyököltem a pultra ahogy kicsit közelebb hajoltam hozzá. Majd oldalra billentette ma fejem még mindig a választ várva.
-Nos? Vagy szeretnéd, hogy már most bánjam, hogy nem tartok veled?

- Hééé… nem így értettem. Rég nem vittem már haza senkit. Még barátokat sem. Anyámnak az lenne az első gondolata, hogy teherbe ejtettél és így közlöm. * No igen, sikerült mindig a lehető „legjobban” anyámék tudtára adnom a dolgaimat. De aztán érdeklődve hallgattam az Ő ajánlatát, ami mosolygásra késztetett. *
- Ezt nem ígérhetem. A jelenlegi hangulatodban misére kéne menni, nem buliba. Így ha nem bánod erre nem vigyáznék. HA amint meg jön a jó kedved, utána már fogok. * Rebegtettem meg a pillámit, hogy ne akadjon ki nagyon a nyílt természetem miatt.*
- Az alvást ráérünk megbeszélni a végén is... De semmi kifogásom az alkud ellen, ha magunkat érezzük jól és nem pedig egymást. * Húztam vigyorra az arcom. Hisz azért na… nem magam akartam a szolgálataira bocsájtani. Vagy legalábbis nem olyan értelemben.*
- Oh… hát… csábító, de a bánkódó emberekkel nem tudok mit kezdeni hosszú távon. Szóval inkább menjünk. * S táskám felkapva, a számlát rendezve indultam el kifelé a kocsihoz. Természetesen anyám kocsijához.*
- Erre van… * S már pittyeget is a riasztó és ha beszállt a másik már indultam is.*

//Folyt.: Föld - New London - Temze part - Mólók//

Kihajoltam oldalra és megnéztem a hasát egy másik szögből.
-Hát ahhoz rengeteget kéne enni, hogy el is higgyék...
Jegyeztem meg mosolyogva aztán ismét egyenesen ültem, mint aki kartó nyelt. Azt hisze mezt hívják igazi szakmai ártalomnak. Szerencsére a ritmusra lépésről már leszoktam.
-Ha egymást éreznénk, jó anyád talán még okkal is aggódna reggel...
Vágtam hozzá felszabadultan. De szavai a könnyedség ellenére szöget ütöttek a fejembe. Kicsit összeráncoltam a homlokomat mielőtt felálltam volna a székről. Kifizettem azt a vacak sört és követtem a kocsihoz.
-Csak szólok, hogy ha el akarsz rabolni, nyomkövető van a véremben és ha kihűl akkor bejelez.
Fűztem még hozzá a kocsin átnézve aztán beültem. Miután kellő távolságba értünk a kocsmától és kezdett volna kínossá válni a csend azért feltettem a nagy kérdést ami már a fizetés előtt nem hagyott nyugodni. Halál nyugodtan böktem ki végül.
-Miért?
Fordultam felé, jobb kézzel könyökölve az ablak peremén.

Az egyik pillanatban még ott volt, a másikban pedig eltűnt ő is, meg mindenki más is. A kocsma üres volt, de szirénákat hallottam. Hol van mindenki? Hátramentem a személyzeti helyiségbe, és megkaptam a választ. a vadállat... Ezért fizetni fog. Ezért, és minden más bűnéért.
Szétrobbantottam a falakban a vízcsöveket. Egy jégtömböt fagyasztottam magamnak, amit aztán a tetőig emeltem. Így jutottam fel a háztetőkre, hogy azokon át meneküljek a rendőrség elől. Igazán tiszteletre méltó és tanárhoz illő elfoglaltság...

//Köszönöm a játékot!//

[Ryan ]

*A levelem kiért a címzettekhez és a válasz láttán egy gonosz mosolyhúzódott az ajkaim akkor. Most mégis komoly és mosolytalan képpel léptembe. Anastasia mit sem sejt, ahogy a hőn szerelmes lovagja sem. Talán már el is felejtette, hogy bizony Ő sem ússza meg szárazon. Na de nem ez a lényeg, hanem az, hogy itt vagyok. Bűzős kocsma, de nincs szem előtt más nem is kell. Fekete póló, fekete nadrág, hajam hátrafogva, bőrkabátom alatt a fegyverem csak a megszokott megjelenésem volt most is. Egy félreeső asztalhoz ültem le egy narancslé társaságában az asztalon előttem egy dosszié lapult. Elég vaskos volt, de nincs mit tenni. Sosem tudni, hogy mennyi információ kell az érintetteknek. Tekintetem az ajtóra szegeztem miközben az ujjaimmal az asztalon doboltam. Nem voltam türelmetlen, szimplán egyszerű pótcselekvés.*

A megbeszélés, amire kivételesen Maverick is elment nem volt valami izgalmas. A titokzatos megbízó, akinek a személyazonossága szigorúan titkos mindazok előtt, akik nem vesznek részt az akcióban, megbíz lehetőleg két embert a csapatból, hogy raboljanak el egy szigorúan őrzött személyt, és mellesleg személyesen Skater-t kérték fel az egyik elrabló szerepére. Veszélyes küldetés, Chloe ott lesz...már meg sem lepődik rajta, hogy amikor a főnök megkérdezi, van-e önként jelentkező a vöröske társának, a csapat összes tagja löki őt előrébb, majd lép hátra, és kezdi a plafont bámulni, ártatlan képpel.
-Vállalom - szól sziszegve, miközben a hátát tapogatja, ahol pont az egyik sebét nyomták meg.

A helyszín kiválasztása a kedvére való, nem is kicsit, de sajnos most dolgozni mennek, így ahelyett, hogy a pultnál megrendelné a fél készletet, már egy órával a találkozó előtt ott bujkál, hogy megfigyelje a környéket. Természetesen nincs egyedül, de arra, hogy késett most nincs kedve reagálni.
-Nem látok senkit - jelenti ki végül, amikor eljön a találkozó ideje. - Az emberünk egyedül jött, ha csapda, túl jól álcázza. Én bemegyek. Ha tiszta a levegő, intek neked is.
Ezzel megindul - persze csak óvatosan - aztán helyet foglal a manussal szemben.
-Üdv. Shephard vagyok. Bocs a késésért, de el kell végeznünk bizonyos óvintézkedéseket. A társammal mindössze egy poloskát találtunk, de abban is már rég lemerült az elem, így 90%-os bizonyossággal állíthatom, hogy senki sem próbál lehallgatni minket.
Alaposan végigméri a férfit. Komor ábrázat, cseppet őrült szemek, magabiztosan kihúzza magát...és fél percnyi ismeretség után sem akarja őt lelőni. Ez bizony nem csapda. Fogalma sincs, hol bujkálhat a társa - egyre jobban tud eltűnni még ő előle is - de int, hogy előbújhat. Ez a manus tényleg az, akinek mondja magát.

Megérkezve a megbeszélt helyre, némán bólintottam Maverick javaslatára, hogy ő menjen be előbb. Ésszerűnek találtam, hiszen ő inkább nézett ki olyannak, aki egyik ócska lebujt a másik után hagyja maga után, mert kiégett életében más már nem szolgál annyi porszemnyi örömmel sem, mint a vizezett, meleg sör, és a sótlan, többszörösen visszaköpködött perec, meg talán egy mogorva csapos színlelt érdeklődése a soha szűnni nem akaró bajai iránt. Ezt meg is osztottam vele, nehogy azt higgye, hogy csak át akarom happolni rá a munka nehezebbik részét.
Én sem tétlenkedtem, odakint körbeszimatoltam, de csak az ablak és a bejárat körül, hogy közben fedezni is tudjam, de mindez nem tartott sokáig, ugyanis tényleg tiszta volt a levegő, és ő is hamar megtalálta az emberünket, akivel találkozónk volt. Késlekedés nélkül csatlakoztam hát hozzájuk, és helyet foglaltam a még üres széken az asztaluknál. Maverick ezt mondjuk nem láthatta, mert már a helyemen ültem, amikor ő elfordult a másik irányba, hogy odainvitáljon magukhoz, de így persze már csak az üres bejáratnak integethetett, egészen addig, amíg végre vissza nem fordult, és észre nem vette, hogy ott ülök mellette. Ha viszont végre észrevett, fél szemöldökömet felvonva integettem vissza neki, majd a fontosabb dolgokra koncentrálva fordultam a számomra egyáltalán nem ismeretlen férfi felé, aki eddig várt ránk.
-Üdvözlöm - biccentettem Ryan felé. - Ha már a Protector asszony testőrparancsnokát küldték, feltételezhetjük, hogy kimondottan a Protector asszony utasításait jött átadni?

[Ryan]

*Nem sok minden látni való akad, ha csak valaki nem kíváncsi a részeg hahotázásokra és az ordibálásra. Így inkább csak arra figyeltem, amire kell, az ajtóra miközben lassan kortyolgattam az italom. Időközben azonban megérkezett, akit vártam, legalább is az egyik és nyomban helyett foglalt velem szemben. Szavaira bólintottam és Ana mellett némi udvariasság szorult belém így a kezem nyújtottam felé.*
- Ryan Brooder. Megspórolhatták volna maguknak ezt a kört, hisz a kutya sem tudja, hogy épp itt vagyok. S a főnöküket leszámítva a megbízásról sem tud senki. * S megérkezett a nő is akinek biccentettem. Hozzá már volt szerencsém bár csak futólag és Ana beszámolójából, ami még most is gondolatban egy mosolyt csalt az arcomra.*
- Feltételezheti Miss Skater, de helytelen lenne. A Protektor asszony védelméről van szó ugyan, de nem az Ő megbízása és nem is tud róla. Ezt szeretném ha így is maradna a feladat végéig. * Néztem hol az egyik, hol a másik szemébe.*
- Mint a biztonsági főnöke vagyok jelen, akinek olykor olyanokat is meg kell tennie amiért a főnöke a pokolba fogja kívánni.* Fejtettem ki, hogy bizony Anastasiának nem fog tetszeni a dolog, de ha mindent úgy csinálnék ahogy neki tetszik… egyszerűbb lenne bébi csősznek állnom.*
- A megbízatás bizalmas és senkit nem avathatnak be. De ezt már nagyon is jól tudják. A célpont maga a Protektor asszony. * Az egyik dossziét eléjük csúsztattam az asztalon. Jimmy nyilvános aktája volt.*
- Jimmy O’Connor… az úr képességeire és ösztöneire vagyok kíváncsi. A Protector asszony barátja, aki mint mindenki szeretne több magánéletet őrök nélkül. Ezzel semmi gond nincs, csakhogy Én nem bízom benne. A feladat egyszerű… el kell rabolniuk Anastasiát, párnapig fogva tartani. Közben pedig felmérik, hogy Jimmy miként reagál a dologra és valóban képes volna-e megvédeni, ha arra kerül a sor. A dolgot annyi bonyolítja, hogy az embereim jelen lesznek mikor ez történik, akik nem tudnak semmit. * Tartottam és egy kis szünetet miközben hátra dőlve forgattam a poharam az asztal lapján. *

Őszinte mosolya, mely akkor képződik - mikor még balga módon bóknak hiszi Chloe szavait az első mondat alapján - nyomban gúnyos vigyorrá változik, aztán visszafordul, és a válla felett csak ennyit szól, mielőtt még elindulna végezni a feladatot, melyre ő abszolút alkalmas a szánalmas képével:
-Én is szeretlek. Vigyázz magad bébi.
~Így ni, ez a perc sem telt el anélkül, hogy ne néztünk volna mindketten úgy, mint akit pofán vágtak egy áttetsző serpenyővel. Hmm...ezt a helyet is Vándornak hívják, már jól kezdődik...~

-Nem is a kutyák miatt néztünk körbe - feleli lezseren, mikor már a férfival szemben ül, aztán tovább fészkelődik, hogy végre kiszúrja rejtőző társát. - Amúgy is, testőrök lennénk, és nem árt az óvatosság. Egy pillanat.
Fogalma sincs, miért nem bukkan már elő Chloe, ezért feláll, hogy megnézze, mi a rák van, aztán pedig idegesen forgatja a szemeit, mikor kiderül, hogy a csaj közben a székbe lopózott. Újra helyet foglal, és innentől csendben marad, ezek ketten úgyis ismerik egymást, biztosan több közös témájuk van, mint neki lenne a manussal.
~Jimmy...O'Connor? Honnan ilyen ismerős ez a név...nem ez volt annak a pasasnak a plecsnijére írva, aki miatt beleszaladtam abba az átok nőszemélybe, és tartottak fogva egy űrroncson, támadtak meg a morák, ettek meg majdnem a kannibálok, és koncoltak fel kis híján a rabszolga kereskedők, arról nem is beszélve, hogy beleivott a sörömbe? Ó de, most hogy látom a képét, semmi kétség, ő az.~
Ennek ellenére mégsem követi az ösztöneit, és ragadja meg az első kezébe kerülő fegyvert, hogy azt kibiztosítva örömmel vállalja el a munkát, inkább elgondolkodva tanulmányozza az aktákat, és kérdőn néz a férfire.
-Elrabolni a Protector asszonyt? - Aztán vált egy pillantást Chloe-val, majd megvakarja a fejét. - Tekintve, hogy ez hazaárulás...háromszoros díjat számítunk fel, teljes költségtérítéssel, és a felét előre kérjük. Továbbá szükségünk lesz egy sor biztosítékra, nehogy felakasszanak minket, ha netán ketten mégsem vagyunk jobbak, mint az egész csillagflotta.
~Nem mondom, hogy esélytelen az ügy, sőt, de jobb felkészülni rá.~
Ez után tovább tanulmányozza Jimmy aktáját. Na igen...sokat fogja tesztelni ezt a fickót az már biztos.

Némán hallgattam végig az eligazítást, és nem mintha ellenkezni akartam volna a kapott paranccsal, de azért arra, hogy raboljuk el a Protectort, megvillantak a szemeim. Ez már a törvénysértés fellegvára volt, ahogy Maverick is megjegyezte, hazaárulás. Ilyesmire még sosem utasítottak. Természetesen a munkámmal sok olyasmi járt, ami rendes körülmények között bűncselekménynek számított volna (testi sértés, magánterületen való engedély nélküli tartózkodás stb.), de azok apróságok voltak. Nem úgy, mint ez.
-Rendben van - bólintottam. Maverick közbevetésére pedig, a fizetésemelést illetően csak legyintettem Broodernek, hogy nem kell komolyan venni, sőt igazából figyelni sem érdemes rá. - Viszont szeretném ha mindketten kapnánk egy felhatalmazást minderre azon kívül, amit a munkahelyem biztosít. Feketén-fehéren, aláírva, lepecsételve szeretném kézhez kapni, hogy nem bűnt követtünk el, hanem törvényes parancsot követtünk.
Jimmy O'Connor aktájának gyors áttanulmányozása után ismét bólintottam.
-Emberrablás, megfigyelés, értettem. A Protectornak természetesen nem esik majd baja, de ezt négyünkön kívül nem tudja majd senki... még ő sem. És most térjünk rá a részletekre. Vannak-e olyan megkötések, amikhez ragaszkodik? Honnan raboljuk el és mikor? Hol tartsuk fogva? Mennyire nehezítsük meg O'Connor dolgát? Ilyesmikre gondoltam. Vagy teljes szabad kezet kapunk.

[Ryan]

*Shepard szavaira felvontam a szemöldököm. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolguk, de azért ennyire nehéz sem. Pláne, hogy a főnökükkel már lefolytattam az anyagi kérdésekre való vitát. Miss Skater tűnt az észnek és örömmel fogadtam, hogy ennyire és ilyen gyorsan rátér a lényegre. Megvártam, míg befejezi és utána bólintottam.*
- Természetesen a dokumentumot holnap kézhez kapják, ahogy a teljes költségtérítés egy része is a főnökük számláján landol. A többi az Ő dolga… * Tekintettem a férfire egy pillanatra. Hisz ebbe már nem szóltam bele, hogy a főnökük miként is ossza ki a pénzt vagy bocsájtja rendelkezésükre.*
- A biztosítás egy apró ponttal ki lesz egészítve. Amennyiben a Protector asszonynak komolyabb baja esik, ne adj isten elhalálozik a teszt alatt akkor érvényét veszti a felhatalmazás. * Szögeztem le szigorúan. Anát semmiképp sem tettem volna ki a veszélynek, hogy baja essen. Persze egy-két karcolás mindig megesik, de komoly következményeknek semmiképp sem.*
- Pár hét múlva lesz a hónap vagy az ég tudja milyen fordulójuk és Ana szeretne elmenni a Ritzbe vacsorázni. Az asztalfoglalása 20:00 órára szól, de nőből van, megeshet, hogy késhet. A védelmét illetően, már most rágja a fülem, hogy minimális legyen. Ebben Én nem veszek részt, hisz volt annyi esze, hogy azt a napot válassza, ami a szabadnapom és már hónapokkal ez előtt megkértem. A legalkalmasabb az nap este lenne valamikor. * Egy újabb kupac dokumentumot toltam eléjük.*
- A hotel biztonsági rendszere… Amíg Anastasiának nem esik baja szabad kezet kapnak és a tartózkodásáról még nekem sem szabad tudnom. Kapnak egy számot, amin el tudnak érni, hogy ha végeztek. Addig nekem is tennem kell a munkám, szóval örülnék, ha olyan helyre vinnék, amit a büdös életben nem találnék meg.* Mosolyodtam el, hisz hiába elutazom, amint megtudom, hogy mi történt nyomban haza is kell jönnöm, hogy tegyem a dolgom. Az utolsó kérdésre viszont már szélesen vigyorogva ittam bele a poharamba. *
- Ami pedig Mr. O’Connor-t illeti. A lehető legjobban, ami még nem kerül az életébe, azonban szeretném, ha nem csak a fizikális, hanem a mentális terhelésre is odafigyelnének. Zsarolás, fogva tartás nekem aztán édes mindegy. A fizikálisnál arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire hatékony és megtudná-e védeni Anát és ezzel csökkenthetem-e az asszonyság kérése szerint az őrizetét mikor elmennek. A mentálisnál azt, hogy a nőtől függetlenül, ha valaki ilyen terhelés alá veti képes volna-e kiadni. * Vontam meg a vállam és összekulcsoltam az ujjaim az asztallapján. Meg sem próbáltam leplezni, hogy a férfi nem a szívem csücske. De ettől függetlenül ez nem személyes hadjárat volt ellene. Ez csak is Ana miatt volt, amiért valószínűleg fel leszek lógatva.*

Bár a biztosítékokban egyet értenek Chloe-val, a fizetésben úgy tűnik nem, és ez kicsit zavarja. Szívesen legombolt volna még néhány tízezret a manusról, ha már szupergonoszt kell játszaniuk, ám többet nem szól ezzel kapcsolatban, s csak akkor nyel egyet, mikor megtudja, milyen alkalomból is kell elrabolni szegény nőt.
-Feltétlenül szükséges épp akkor? Úgy értem, így is eléggé komoly teher ez egy civilnek érzelmileg, semmi szükség, hogy még több kárt okozzunk.
Oldalra pillant, de aztán rádöbben,hogy Chloe-tól aztán hiába vár segítséget ebben a témában. Visszafordul Ryan-hez, és még gyorsan hozzáteszi:
-Ráadásul, nyilvános hely, tele civilekkel. Túl sok a felesleges rizikó és véletlen faktor. Meg tudjuk csinálni másnap is, a lakása előtt. Ott nem kerülhetnek civilek a kereszttűzbe, és ha gyorsak vagyunk a sajtó sem szerez róla tudomást, és nem keltünk pánikot.
~És nem rontjuk el az estélyüket sem. Jimmy nem a szívem csücske, de azért mert nekem egyre reménytelenebb a helyzetem, még nem lövök robbanó nyilakat mások virágcsokraiba, mint valami gonosz Cupido.~
Ami a rejtekhelyet illeti, volna elképzelése róla. A Marson van egy raktár, amit rabszolga kereskedők használtak valaha, ám véletlenül ő is, és Chloe is tudják, hogy az eredeti tulajdonosok már nem tartanak rá igényt.
-Részemről értettem. Az akció kezdetét veszi akkor a megbeszélt időpontban.

-Ezúttal egyet kell értenem Sheparddel - biccentettem az említett felé. - Ha az estély előtt raboljuk el, túl hamar fog kiderülni, mi történt. Ha késne is, előbb-utóbb fel fog tűnni az embereknek, hogy egyáltalán nem ment el, és keresni kezdik. Éppen ezért nem javaslom a másnapot sem, mert akkor meg munkába menne, és onnan hiányolnák. Viszont, ha a rendezvény után rabolnánk el, akkor mindenki azt hinné, hogy egyszerűen csak hazament. Mert ha vállaltuk is, hogy akkor is vállaljuk, ha nehezedne a feladat, azért nem szívesen nehezítenénk meg feleslegesen. Úgyis csak O'Connor abilitásait teszteljük, nem az egész testőrgárdáét, meg a többi bevont külső szervet. Ezzel időt tudnánk nyerni magunknak, hogy rendesen felkészüljünk O'Connor fogadására.
A biztonsági rendszereket csak felületesen futottam át, hogy nagyjából képben legyek, hiszen ez komolyabb tervezést igénylő akció, úgyhogy még úgyis többször át fogom rágni magam rajta, amíg nem fújom kívülről.
-Ne adjon semmilyen számot - ráztam a fejem határozottan. - Ha az akciónak vége, arról mindenképpen értesülni fog. Nem hiszem, hogy elkerülné a figyelmét a Protector visszatérése. De szeretnék kerülni minden kockázatot, ami lebukásveszélyes, márpedig ha a szálakat vissza tudják vezetni magához, akkor vagy lecsukják, vagy az akció sikerét kockáztatná.
Ami O'Connort illette, előre is láttam, mennyire nehéz dolga lesz, hiszen, bár itt lesz Maverick, aki véleményem szerint egy pohár sör fölötti baráti beszélgetést is alkalmasnak vélt volna, de jelen leszek én is, aki a megbízást rendesen szándékozom levezetni.
-Minden rendben lesz - mondtam végül. - A Protectrnak természetesen nem esik baja, ezt megígérhetem, de csak fizikailag. A lelki sérülésekre, amit ez a traua okozhat már nem tehetek ilyen ígéreteket.

//Folytatás: Mólók//

[Ryan]

- Az est csak egy alkalom, az nekem mindegy, hogy előtte, utána vagy épp alatta csinálják. De ezen az egy napon nem lesz mellette a teljes testőrsége. Ha minden indok nélkül engednék még egy napot az O’ Connor figyelmét felkeltené, még ha Ana le is tudná annyival, hogy megenyhültem. Nem ejtették fejére a srácot… * Ingattam meg a fejem sajnálatomra, de hát mit is vártam volna egy Rendfenntartótól. Az ilyen részletek mindig gyanakvást keltenek még itt is, nem még a Marson. *
- Ahogy gondolják… a sajtót meg bízzák rám, ha mégis kiszivárogna valami. De egyszerűen elintézem annyival, hogy marhaság és Ana csak hazautazott az anyjához váratlan dolgok miatt. * Vontam meg a vállaim, mindenki tudta, hogy a családja nagyon is fontos a nőnek. Miss Ckater javaslatára bólintottam egy sóhaj közben.*
- Rendben. * Utálni fogom magam a bizonytalanság miatt és idegbeteg leszek, de így legalább hiteles. Szóval el kell fogadnom még akkor is ha nem tetszik.*
- A lelki sérülései nem lesznek vészesek… ez közel sem lesz neki akkora trauma, mint amin átesett már egyszer, kétszer. Efelől nem aggódom, hogy maradandó lenne annak ellenére, hogy megfogja viselni a dolog. Van még valami, amire esetleg szükségük lehet? * Tettem fel a kérdést, hisz ha nem volt más akkor bizony ennyi volt a többi az Ő dolguk. S velem ez az első és utolsó találkozójuk mindaddig, míg nincs vége. A jelentés meg… nos majd azt majd akkor, ha lesz miről és vége van.*

-A rendezvény után... - ismétli elgondolkodva - igazad van. Ráadásul, van egy olyan érzésem, hogy akkor olyan alkalmunk is lesz, amikor már tényleg csak O'Connor-al kell számolnunk. Ha kivárjuk az éjszakát...
~Akkor legalább lesz egy pár kellemes órájuk, mielőtt rájuk törnénk.~
-...akkor a sötétség leple alatt cselekedhetünk, és kis szerencsével az emberei sem lesznek már annyira éberek. De ezt majd még átbeszéljük a társammal.
A telefonszámra ő sem tart igényt, hisz ha nagyon akarják, úgyis el tudják majd érni, meg azzal is teljesen egyet ért, amit Chloe mond. Kizárt, hogy nem fog rájönni, ha elrabolják az elnököt.
-Nem, innentől megoldjuk. Ha megbocsájt, azt hiszem, rengeteg dolgunk lesz, úgyhogy mi már mennénk is.
Felkapja az aktákat az asztalról, aztán feláll, hogy Chloe is ki tudjon szállni. Miután Ryan elment, csak ennyit mond társának:
-Azt hiszem, ideje bevásárolni...

+18

*Szokásos öltözékében rója az utcákat, megfelelő kocsma után kutatva, mindeddig hiába. Mindegyik épületben talált valami kivetnivalót. Vagy a fekvését, vagy a hírnevét, esetleg a zsúfoltságát. A hideg ellenére, inge fölött csak egy vékony kabátot visel, ami ráadásul össze sincs húzva teste előtt, viszont arcát eltakarja. Szemét, fentről a kabát csuklyája, alulról egy szintén fekete kendő takarja, egy hófehér halálfejjel mintázva, ami pontosan ráillik az alatta lévő arcara. Ujjait vékony kesztyű takarja, testén pedig összesen 4 dobótőr pihen, szokásához híven, szépen elrendezve. Kettő a tarkója alatt, míg párjaik a lábain pihennek, mindegyik rejtve, de könnyen elérhető helyen. Zsebredugott kezekkel, teljes lelki nyugalomban ballag, szemei ide-oda járkálnak, keresve a megfelelő helyet, míg meg nem állapodnak a fogadó ajtaján, s reflexszerűen kanyarodik arra, hogy aztán pár másodperc múlva, nem feltétlenül megszokott módon, berúgja az ajtót. Pár másodpercig csak áll, analizálja a helyiséget, majd ismét megrúgja az ajtót, s a hangos csattanás kíséretében a pulthoz lép.*
- Egy üveg Whiskyt! A legjobbat. S merem ajánlani, hogy ne legyen vizezve. *mondja, érzelemmentes hangon, bízva benne, hogy a csapos nem akar idejekorán fellángolni.*

Még reggel elhatároztam, hogy ma, mivel hála istennek nem kell bemennem a munkahelyemre elmegyek és összefutok Grace-el az egyik kis kocsmába, hogy dumcsizzunk egy jóóóóóó nagyot. Igen ám, csak a dolgok nem úgy mentek, mint az akartam. A reggelem fantasztikusan indult. Amint kiszálltam az ágyból szédültem és a gyomrom kavargott és azt hittem minden tegnapi vacsorámat viszont látom, de aztán nagy nehezen sikerült megnyugtatnom a pocakomban lakozó tornádót. Egy pár órás nyugalom után végül felöltöztem, és kocsiba szálltam és egészen idáig elautóztam. Grace már többször is hívott út közben, hogy milyen izgatott. Háhá és én milyen izgatott voltam. Már alig bírtam magamban tartani miközben telefonáltunk, hogy mire is készültünk Christian-al. Bár most így belegondolva, iszonyatosan kezdett hiányozni, hogy nem volt velem, de a munkáját csinálnia kell attól függetlenül, hogy én itt vagyok. Amint megérkeztem végre, megálltam és leparkoltam a kocsival, majd kiszálltam és bementem a kocsmába. Első pillantásra nem láttam még Grace-t, így oda sétáltam a pulthoz és felültem egy naaagyon magas bárszékre, amire épp, hogy sikerült rámásznom.
- Egy narancslevet kérnék.
Mosolyogtam a pincérre.

+18

*Türelmesen vár, elvégre nem az a fajta, aki balhét rendez, csak azért, mert nem szolgálják ki egy percen belül. Az majd csak a második percben kezdődik, de a csapos nem várja ki a kritikus időt, s még azelőtt Dreeco kezébe kerül az üveg, hogy parádét csapna, ami ellen nem feltétlenül lenne komolyabb kifogása.
Mielőtt azonban kifizetné, egy mosoly keretében a csaposra függeszti szemeit, s belekortyol az italába. Végül megvetően odadob pár bankót, s hátat fordítva a pultnak, szemügyre veszi a vendégeket. Mindenkire szentel egy másodpercet, de ennél többet csak a belépő Corinne-ra fordít. Alaposan szemügyre veszi, nem titkolja, hogy hol áll meg, s bár a kendő takarja arcvonásait, azt sem rejti el, hogy mi a véleménye a külsőről.*
*Kicsit lejjebb húzza a kendőt, csak hogy jobban kirajzolódjanak vonásain a mosoly szülte örömök, ahogy a nő szinte felmászik a székre. Örömét leli a metamorf „szenvedésében”, de a tetőpont mégis az, mikor leadja a rendelését.*
- Cöh. *ciccent fel a férfi, olyan megvetést és szánalmat varázsolva a hangjában, hogy azt már tanítani lehetne, s majdnem visszaköpi a whiskyjét, így csak köhög pár másodpercig, míg ismét képes normálisan levegőt venni.*
- Narancslé. Hová korcsosul ez a világ!? *teszi fel a költői kérdést, inkább magának, mint a nőnek, de azért annyira hangosan, hogy tudja, Corinne hallotta a megjegyzést.*

Míg az italomra vártam elrendezkedtem a széken, kibújtam a kabátomból és a székem háttámlájára illesztettem, aztán a kezeimet a pultra tettem és összekulcsoltam az ujjaimat. Mosolyogva vártam, hogy a pultos férfi odaadja a rendelésem és akkor meghallottam a mellettem üldögélő kérdését.
- Parancsol?
Kérdeztem meg komoly hangon, de persze azonnal értettem a kérdését, csupán nem értettem, hogy mi okból köt belém. Tudtommal nem ismertem és semmi közte nem volt hozzá, hogy miért azt rendeltem amit. Ami pedig azt illeti egyáltalán nem állt szándékomban, hogy mentegetőzzek egy senkiházinak.
Mély levegőt vettem és rámosolyogtam a pultosra, aki elém tette a narancslevemet.
- Köszönöm.
Néztem rá kedvesen, aztán belekortyoltam az italomba. Iszonyatosan jól esett most egy kis alkohol nélküli ital, főleg azok után, hogy Dar-al mennyit ittunk nemrégiben. Már csupán attól elvigyorodtam még jobban, hogy magam elé képzeltem a hülye fejét. Jó volt végre látni egy ismerős arcot, de tényleg!