Vándor borozó

+18

*Türelmesen nézi a nőt, nem zavartatja magát, hogy esetleg nem örülnek ennek, bár melyik nő nem örülne egy-egy tekintetnek, melyből sugárzik, hogy elvarázsolták a látottak. Dreeco szemei csak annyiban különböznek, hogy a „csodálat” mellett, melyet a nő szépsége vált ki, ott lapul a megvetés és a szánalom is.
Előbbi a lány neméből következően, míg utóbbi, inkább cselekedeteinek köszönhető. Végül nagy nehezen felül a székre, már-már egy szintbe kerülve a férfival, s Dreecon, hűen előbbi hangszínvonalához, tudva, hogy a nő hallja, s előbbi mondatát is megértette, megszólal.*
- És amilyen szép, olyan buta is. Jó kombináció. *mondja, az orra alatt, majd átvált párbeszéd módra, s ezúttal már hangosabban beszél, „szándékosan” is bevonva Corinnet a beszélgetésbe.*
- Csak párhuzamot vontam a kocsma, a rendelt ital, s az emberi korcsosság között. *mondja mosolyogva, remélve, hogy a kelleténél hamarabb szakítja át, azt a bizonyos vonalat, s kiprovokál egy verekedést, miközben ismét kortyol egy nagyot az üvegből.* De persze… Mit is várok én egy nőtől. *teszi még oda, a pultra helyezve az üveget.*

Csendben iszogattam és közben igyekeztem figyelmen kívül hagyni azt a tuskót, aki mellettem ült. Aztán meghallottam, hogy mit mondott. Valami cérna elszakadt bennem és egy gyors mozdulattal lepattantam a székről és egy lépést arrébb lépve, egy hatalmas pofont kevertem le a hapsinak.
- Ezt azért kapta, mert pimasz, faragatlan és mert egy nagyképű bunkó.
Köptem a szavakat a képébe és állhatatos tekintettem néztem rá.
- Nagyon büszke lehet magára, hogy képes kikezdeni egy nővel. Mi lesz a következő lépés, megüt?
Kérdeztem és a képébe álltam, hogy megmutassam neki, nem vagyok az az anyámasszony katonája típusú nő.
- Nos, ha befejezte, akkor visszamennék elfogyasztani az italomat.
Vigyorogtam rá mézes mázosan aztán összefontam a kezeimet a mellkasomon és vártam, hogy mit mond.

+18

*Nem hitte volna, hogy ilyen könnyű lesz kiborítani a nőt, de mi tagadás, örül, a könnyen jött győzelemnek. Az üveget a pulthon hagyja, ahogy a nő után lecsusszan a székről, a nagy felindulásban még használná, s feje kissé elfordul, ahogy Corinne keze nagyot csattan az arcán.*
*Lassan „tekeri” vissza nyakát, hogy ismét a nő szemébe nézhessen, s arcán immár semmiféle mosoly nincs. Lassan megnyalja az alsó ajkát, jobb kezével kicsit megfogva az állkapcsát, mintha komolyan attól tartana, hogy eltört volna, majd lekever egy hatalmas pofont. Keze férfias erőből, s dühből fakad, s hatalmas erővel üti meg a nőt, mondatának közepén, jó eséllyel beléfojtva a gondolat második felét, majd közelebb lép, vagy ha a nő a földre esett, akkor fölé lépve szólal meg ismét.
- Ezt azért, mert nem vagyok nagyképű. Én egész egyszerűen ennyire király vagyok.

Már éppen indultam volna vissza a helyemre, amikor megéreztem azt a hatalmas pofont. Iszonyatosan nagyot csattant az arcomon. Egyből a földre is repültem és csillagokat láttam magam körül. Kezemet a fejemhez kaptam és a sajgó pontot kezdtem masszírozni.
- Maga bolond.
Kiáltottam fel, és igyekeztem talpra állni, majd mikor valamennyire sikerült egy jól meg gondolt ütést mértem a férfiasságára, és amint beért az ütés a megfelelő helyre diadalittasan elmosolyodtam.
- Magának több gyenge pontja van, mint nekem.
Köptem a szavakat a férfi képébe, majd elővettem a tárcámat és kifizettem az italom, aztán magamra kaptam a kabátom és a döbbent emberek között elindultam az ajtó felé. Nagyon reméltem, hogy nem jut eszébe utánam jönni, mert ha igen bőven kaphat még a tojásaira, ha kekeckedni merészel velem.
A fejem sajgott, mint a fene, de ez érdekelt most a legkevésbé.

+18

*Még időben reagál, s húzódik hátrébb a kényes helyre intézett támadás elől, ám a nő így is eléri, amit el kell, s a férfi, mind a hátrálástól, mind az ütéstől, hátrabukik, s szintén a földre kerül, s bár hang nem hagyja el ajkait, ez inkább csak dühének köszönhető, semmint annak, hogy nem fáj férfiassága.*
- Büdös kurva. *mérgelődik magában, de nem sokáig, elvégre a nő távozásra veszi az irányt. Kissé szenvedve, de feláll, dühösen magához veszi a félig üres üveget, s cseppet sem nyugodtan a nő után „rohan”, bár nem siet. Tudja, hogy utol fogja érni, s jelen pillanatban a düh elnyom minden fajta fájdalmat benne. Lendületesen feltépi az ajtót, s ismét megszólal, míg szemeivel megtalálja a nőt.*
- Máris menekülsz? Csak ennyire futotta? *kérdezi, szinte köpve a szavakat, s tudva, hogy nincs más körülöttük, egy tűzgömböt teremt jobb tenyere fölé.*
- Hülye kurva. *mondja, s a tűzgömböt a nő felé repteti. Ha célba talál, akkor egy pillanatra felveszi a nő alakját, "végigfutva" a testén, majd a hátán ismét összpontosul egy gömb formájában, s pár centire a nőtől, megáll, majd egy másodpercnyi várakozás után visszarepül a férfi mellé, várva a további "parancsokat".*

Gyors léptekkel haladtam a bogaramhoz, ám amikor meghallottam a férfi hangját megálltam egy pillanatra és megijedtem. Hátra fordultam és megláttam a kezében azt a tűzgolyót. Ajjaj! Elakartam előle futni. Jó messzire, de még mielőtt kitérhettem volna az útjából a golyó szó szerint keresztül ment rajtam. A fájdalom, amit éreztem szinte leírhatatlannak bizonyult. Egyszerre égetett és egyszerre szúrt és alig kaptam levegőt. Egy gyors váltással pókká alakultam Az ujjaim bizseregni kezdtek, ahogy kezdtem felölteni a kék pókalakomat, majd szembefordultam a férfival és a csaprágóimat kezdtem előtte mozgatni, hogy megfélemlítsem. Bár ki tudja, egy másfél méter magas póktól van, aki sikítva menekül, és van, aki úgy édeleg vele, mint egy macskával.
~Na most legyen nagy a pofád, öregem~
Vigyorogtam magamban diadalittasan és egyre közelebb sétáltam a hapsihoz, miközben csáprágómat folyamatosan mozgattam és igyekeztem figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, ami a bensőmet égette.

+18

*A nő távozásra fogja, s bár a férfi nem rohan, azért időben utoléri, s pár kedves, s szívetmelengető szóval megspékelve, megállítja, s csak ízelítő gyanánt, egy tűzgömbbel is kedveskedik, azonban a nő átalakulása egy pillanatra meglepi.*
- Kár… Pedig emberként tényleg szép voltál… Bár, ha majd szex közben nem változol át hirtelen szőrös állatkává, lehet elnézem ezt a kis hibádat. *mondja, a legcsekélyebb mértékben sem félve. Túl sokat látott, s túl sokat képzel magáról ahhoz, hogy olyan apróságok, mint egy másfél méter magas kék pók, megrémítse. Bal kezében is megjelenik egy tűzgömb, majd gondolkodás nélkül irányítja mindkettőt a pók testére, s egy másodperccel később, a két tűzgömb körbefogja, s felveszi a gigantikus méreteket öltött nő körvonalait, fájdalmas pillanatokat idézve elő, s mindezt addig élvezhető Corinne, míg pók alakjában van. Ha szerencséje van, s ez megállítja a nőt, s szemei elől eltűnik a pók, abban a pillanatban odébb lebegnek a gömbök is, s az esetleges ruhagyulladásból keletkezett lángok is.*

Egyre mérgesebb és mérgesebb lettem, ahogy meghallottam a hapsi szavait. Szememet forgatva lépdeltem közelebb hozzá. Ám amikor megláttam a kezében a két tűzgolyót kicsit megijedtem. De nem hátráltam, óh nem érdemli meg ezt az örömöt. Aztán a két gömb ismét lesújtott a fájdalom pedig még az előbbinél is erősebb volt. Egy pár pillanatig még pók formában küzdöttem és igyekeztem nem tudomást venni a fájdalomról, aztán visszaváltoztam emberré és a földre dőltem, mint egy zsák krumpli. Kezeimet a mellkasom köré fontam és magzat pózba vártam, hogy csillapodjon a fájdalom.
- Mit akar tőlem?
Kérdeztem kín keserves hangon és igyekeztem könnyeimen keresztül kifürkészni a hapsi arcát.
- A pénzemet akarja? Itt van vigye,csak hagyjon békén.
Könyörögtem, mint egy kislány és a bátorságom hipp-hopp el is illant. A táskámat egy kis energia befektetésével odadobtam a hapsinak, és tovább folytattam a fekvést. A fájdalom szépen lassan kezdett minimalizálódni.

+18

*A két tűzgömb kirepül a férfi kezéből, s egy pillanat múlva felveszi a nő alakját, lényegében egy vöröslő pókká formálva a nőt, miközben nem felejt el hátrálni sem, biztos, ami biztos alapon, de mikor megbizonyosodik róla, hogy a pók immár ártatlan, megáll, s mikor Corinne összeesik, a két tűzgömb is eltávolodik tőle, egy méterre, s úgy várják be a férfit.
Könnyedén figyelmen kívül hagyja a nő szavait, s bár elkapja a felé dobott táskát, nem rohan el. Kicsit megigazítja a kendőjét és a csuklyáját, hogy biztosan rejtve maradjanak vonásai, s egy elegáns mozdulat kíséretében leül a nő mellé, a földre, s a teste mellé teszi a táskát is.*
- Odabent nagyobb volt a szád. *mondja mosolyogva, s a két tűzgömb közelebb repül a bizarr pároshoz, s lassú körözésbe kezd körülöttük.*
- S meg kell hagyni, ebben az alakban tényleg szebb vagy, Metamorf. *mondja, némileg megvetőbb hangon mondva az utolsót szót, s perverz mosollyal, amiből mondjuk a nő nem sokat láthat, végigsimít Corinne arcán, már-már gyengéden, s érzékien, már amennyire Dreeco erre képes a nő felfogása szerint, majd ujjai rátévednek a nő égett testrészeire, s mintha mi sem történt volna egy hatalmasat csap a nő vállára, a tenyerével, egy jó időre otthagyva kézfejének lenyomatát az égett bőrön.*
- Hogy mit szeretnék? Egy kicsivel nagyobb kihívást. Így nincs meg a feelingje.

Fájdalmasan felsikoltottam, ahogy az égett bőrömön megéreztem azt a hatalmasnak tűnő csapást. Szemeimbe könnyek szöktek, miközben egyre jobban összekuporodtam. Az érintéstől az összes megmaradt szőr száll felállt a hátamon és ha a fájdalmaim nem lettek volna olyan nagyok tiltakoztam is volna.
- Odabent nem égett meg a bőröm, piromán barom.
Sziszegtem fogaim között és igyekeztem minden erőmet összeszedni, hogy vére valahára feltudjak ülni, de csak nem sikerült.
- Hagyj békén!
Kiáltottam fel hangosan és nagyon reméltem, hogy valaki meghallja a sikolyomat, bár.. ennek igen csak csekély esélye volt, tekintve, hogy a borozóban nagy volt a nyüzsgés.
Mély levegőt vettem és kezeimet szorosan a hasamra csúsztattam, hogy legalább Pici pöttyöt megvédjem. Egy ideig csak feküdtem. Néztem a beton minden egyes repedését, aztán erőt vettem magamon és egy gyors mozdulattal, amivel még magamat is megleptem felültem és akkorát kevertem le ököllel a mellettem üldögélő hapsinak, hogy a kezem sajogni kezdett, de ez a sajgás, most kifejezetten tetszett. Amilyen gyorsan csak tudtam feltápászkodtam, bár egy csiga lassúságával vetekedtem s bár úgy indultam el, mintha tar részeg lennék, kitartóan mentem egyre előrébb a bogaram felé. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy haza kell mennem Christian-hoz és hogy talán van egy kisbaba a hasamba, az én pici pöttyöm, akit minden áron meg kell védenem.

+18

*Perverz élvezettel nézi, s hallgatja, ahogy a nő sikolt, tudva, hogy a következő jópár óra ellen nem tehet semmit. Ha esetleg, valahonnan a védelmére sietnének, könnyűszerrel elbánik még pár emberrel, s igazából ellenére sem lenne egy kis testmozgás, ha már a nővel ilyen könnyedén elbánt. Valahogy még sem fűlik a foga ahhoz, hogy itt és most helyre tegye a nőt nemileg. S ahogy konstatálja, Corinneban is maradt még némi energia.*
*Kinyújtja egyik ujját, s a nő szavaira, miszerint odabent még nem égett meg, egy apró láng „ugrik le” róla, ami azzal a lendülettel el is tűnik a nő szájában. Csupán csak egy pillanatig hagyja, hogy kínozza, immár belül is a melegség a nő testét, majd eltűnteti, s megszólal.*
- Már csak ezért a bókért is megérte összefutnunk. *mondja, mosollyal az arcán. Mikor azonban ismét a normális hangsáv fölé kerekedik a nő, bedugja ujjait a nő száján, ügyelve, hogy ne fojtsa meg egyből, s félig ökölbe zárja ujjait, egyszerre okozva fájdalmat, s biztosítva azt, hogy Corinne ne tudjon ráharapni.*
- A helyedben csöndben maradnék. Bár részemről az is elfogadható, ha félholtra verlek, kivágom a nyelvedet. Bár… Elmondhatnád, illetve, leírhatnád, hogy te vagy az első ember, aki kinyalta magát. *mondja, felcsillanó szemekkel, s ismét szó nélkül, ám kicsit lüktető erekkel tűri az újabb pofont, s miközben lassan visszafordul a metamorf felé, megdörzsöli az arcát, ahol az öklös érte. Nem rohan egyből Corinne után, tudja, hogy fölényben van, csak könnyedén feláll, megigazítja ruháját, s zsebre dugott kezekkel indul meg a támolygó nő után.*
*Végül megunja a dolgot, s egy másodperccel később már ismét egy tűzgömb lebeg a menekülő előtt, s esetleg, ha kicsit későn kapcsolna a nő, a gömb úgy távolodik vele együtt. Csupán csak megállítani akarja, megégetni, ezúttal, nem.*
- Kis naív. *mondja a férfi, lassan közeledve, s ismét lekever egy irdatlan nagy maflást a nőnek, jó eséllyel a földre küldve ezzel.* De több lehetőséged nem nagyon lesz menekülni. Szokj hozzá. *mondja, a kelleténél jóval érzelemmenetesebb hangon, s leveszi a köpenyegét.*

Amikor megláttam, hogy egy pici gömb a számba repül és megéreztem a meleget, annyi időm se volt, hogy felkiáltsak, mert már el is tűnt belőlem a kicsi gömb. A fájdalom körülbelül olyan volt, mintha megittam volna egy forró teát. A szám elégett belülről. Aztán meglepetten konstatáltam, hogy belém dugta az ujjait!! A számba! Már majdnem megharaptam, amikor kihúzta őket és magamat szidtam belül, hogy mi a csudáért nem tettem meg reflexszerűen.
- Egy pszichopata állat vagy.
Kiáltottam el magamat és igyekeztem minden bátorságomat összeszedni. hajthatatlanul mentem a kocsim felé. Már majdnem oda is értem, amikor megjelent előttem egy gömb. Lefékeztem, nem akartam nekimenni. Ijedten fordultam meg, mikor meghallottam a férfi hangját ismét magam mögött, aztán már csak azt láttam, ahogy a keze közeledik és egy iszonyatosan nagy pofont kever le nekem. A földre estem, fejemet a betonba vertem és csillagokat láttam a fájdalomtól. A hangjából ítélve, sejtetem, hogy mire készül. Sejtettem, még sem tudtam védekezni Egy tűzleviatánnal esélyem se volt... Aztán lekerült róla a köpenye és megláttam az arcát. Jéggé dermedve figyeltem, ahogy élvezettel csillogó szemeket mereszt rám és remegni kezdtem. Mindenem sajgott s legszívesebben eltűntem volna, de nemtudtam.

+18

*Kicsit kínozza csak meg a nőt, nem óhajt maradandó, belső, égési sérülést okozni, legalábbis nem most. Arra még van bő 10-11 órája.
Lassan követi Corinnet, a tűzgömbbel megállítva, s bár a kendő fennmarad, s takarja az arcát, a köpeny lekerül, s tudja, hogy szép lassan a metamorfban is világosodnak a dolgok. Talán kezdi megérteni, hogy ezt már nem ússza meg, akárhogy is fog könyörögni, maximum csak további fájdalmakat fog átélni, ha ellenkezik, ami ellen a férfinak semmi kifogása nem lenne. Végül leveszi az ingét is, teljesen fedetlenné varázsolva felsőtestét.
Testén látszik, hogy minden négyzetcentimétere gondosan kidolgozott, kifejezetten sportos alkata van, s bár nincsenek feltűnően nagy izmai, sugárzik róla, hogy kiváló kondícióban van, gyors, s erős. S bár arcát takarja, jelenleg a perverzség is kivehető volna arcvonásaiból.
Cseppet sem kedves módon megfogja a nő haját, s egyetlen mozdulattal felállítja, majd a legközelebbi kocsi motorháztetőjének löki, s szinte letépi róla a ruhadarabokat, ám az utolsó mozdulat előtt, a pólóját foga, csak hogy biztos legyen a lány benne, hogy mindjárt az is lekerül róla, megáll egy szóra.*
- Nem érdekel, hogy sóhajtozol, vagy sikítasz fel, ha elélvezel. De ha észrevesznek minket, megnézzük, mennyire bírod a melegséget a lábaid között. *mondja, s lerángatja a lány pólóját is, majd megfogja a két kezét, s a motorháztetőre szorítja, nemileg nem kicsit izgatottan, látva a nő egyre fogyatkozó ruhadarabjait, majd a fülébe suttogja.*
- Ne aggódj, eddig még senki nem panaszkodott.

Ahogy végigmértem a hapsit, aki egy marha nagy b@rom volt egyre jobban féltem. Láttam, hogy a szeme csillog, tetszett neki a látvány és ettől még jobban undorodni kezdtem tőle. Egy gyors mozdulattal felemelt, majd a saját kocsimnak döntött, és elkezdte leszaggatni rólam a ruhákat.
- Ne! Hagyja abba!
Kiáltoztam és közben igyekeztem kiszabadulni a kezei közül, sajnos sikertelenül. A pólómnál egy pillanatra már azt hittem békén hagy és elmehetek, de nem... Ahogy meghallottam a hangját lassan potyogni kezdtek a könnyeim.
- Kérem.. engedjen el...
Kezdtem halkabbra vett hanggal, ám amikor a pólóm is lekerült hangosan sikoltani kezdtem, miközben meghallottam még a szavait is.... Undorodtam az egész dologtól...
~ Istenem.. Cori.. hogy kerülsz ide?~

+18

*Leveszi az ingét, s az autónak szegezi a nőt, nem is sejtve, hogy sikerült kifogni az ő járgányát. A motorháztetőnek szegezi a lányt, s pár pillanatig csak gyönyörködik a nő meztelen testén, mikor elhangzik egy újabb sikítás, minek következtében a tűzgömb, ami a menekülését akadályozta meg, lassan körbeleng a nő körül, szinte már irritálóan lassan elhagyva a nő perifériás látókörét, de közelségével tudatva, hogy ott van, s ha valaki meghallja őket, az bizony fájni fog a nőnek. S jobb esetben csak fájni. Rosszabb esetben maradandó égési sérülést okoz a Corinne lábai között, s ezáltal a jövőjében is. Ellenben míg nem jön senki, nem égeti meg ismét a metamorfot. Megcsókolja a nőt, már amennyire engedi, s ha nagyon ellenkezne, nemes egyszerűséggel oldalra fordul, s mint valami vámpír beleharap a nyakába, s bár a húst nem szakítja fel, kellően nagy fájdalmat tud okozni, hogy a metamorf megbánja, hogy nem inkább a csókot választotta. Végül elengedi a kezeit, kicsit feljebb tolja a nőt a kocsin, s állatias ösztönből kezdi el letépni a szoknyáját, miközben a tűzgömb rendíthetetlenül rója a köröket körülöttük.
Ismét lekever egy pofont a metamorfnak, biztos, ami biztos alapon, hogy ne akarjon elmenekülni abban a pár másodpercben, míg kigombolja a nadrágját, s előveszi férfiasságát. Bár méretben nem verhetetlen, a maga 21 centijét kevés nő tűrte komolyabb hang nélkül, élete folyamán.
Ha a nő esetleg menekülni próbálna, visszarángatja a motorháztetőre, erőszakkal hátrafekteti, figyelve arra, hogy azért ne essen le, s pár másodpercnyi „előjáték” után, tövig, merev férfiasságára húzza, jólesően felmordulva, hogy immár belülről is érezheti a nőt.

+18

A gömbök közeledni kezdtek, majd égül nem láttam őket és inkább.. úgy döntöttem csendben tűröm és igyekszem átvészelni az időt, hogy minél hamarabb kiszabaduljak a kezei közül. Amikor meg akart csókolni félre billentettem a fejem. nem akartam, hogy az a mocsok megcsókoljon, már a tudat, hogy hozzám ér... Hányinger kerülgetett és amikor megharapta a nyakamat hangosan felsikoltottam. Aztán a szoknyám szakadni kezdett én pedig a kezeimmel igyekeztem lefejteni magamról a férfit, miközben combjaimat szorosan összezártam. A pofontól megint csillagokat láttam, és egy pillanatra el is feledkeztem a dolgokról, mindaddig, amíg meg nem éreztem....
- Neeee... elég..
Kiabáltam a gyors mozdulattól és igyekeztem összezárni a lábamat, de minden egyes apró mozdulat iszonyatosan fájt... a kezemmel csapkodni kezdtem, a lábamat pedig igyekeztem összezárni. Fájt.... kibaszottul fájt ez az egész... Minden egyes mozdulat felért egy kardszúrással..
- Christian.... Christian....
Zokogtam hangosan hátha meghallja életem szerelme, de aligha volt rá esélyem... Ki voltam szolgáltatva és nem tudtam semmit csinálni. Tűrtem a fájdalmat, miközben hangosan zokogtam és még mindig ellenkeztem.

+18

*Könnyedén lebegteti a tűzgömböt, ilyen rövid időn belül meg sem érzi az energiát, mi a „fenntartására” kell, s csupán csak biztosításként lebeg ott, ha esetleg megjelenne valaki, s megzavarná, gyengéd, romantikus szeretkezésüket.
Ám senki sem érkezik a nő megmentésére, a férfi pedig nem halogatja sokáig a nő megtörését. Örömmel konstatálja, hogy Corinne ellenkezik, legalább megvan a varázsa, hogy megküzdhet az élvezetekért, még akkor is, ha nem fárad el különösebben. Fizikai fölényét kihasználva, egyszerűen belemarkol a nő combjába, apró vércsíkokat varázsolva elő, s szétfeszítve a nő lábait, pár másodpercnyi izgatás után tövig húzza magára a törékeny testet, s halkan, de őszintén felsóhajt, ahogy megérzi a nő, nem feltétlenül csuszamlós barlangját.*
- Cssssss. *mondja, ujját a nő szájára téve, készen arra, hogy elrántsa, s felpofozza a nőt, ha megpróbálná megharapni.* Hidd el, nem akarod, hogy bárki is erre tévedjen, az éktelen hisztizésed miatt. Légy kemény, és kussolj. *mondja, érzelemmentes hangon, s megalázóan gyengéden, mégis tudatva, hogy a nő fölött áll, megpaskolja a metamorf arcát, s kicsit kijjebb csúszik, majd ismét magára húzza a nőt, s csupán csak pár másodpercet enged Corinnenak, hogy lelkileg feldolgozza a tényeket, majd megemeli a lány csípőjét, s állatias ösztönből, nyers brutalitással, s fájdalmas gyorsasággal magáévá teszi a nő testét.*

Csak feküdtem a kocsim motorház tetején és minden erőmmel azon voltam, hogy lelökjem magamról. Hangosan kiabáltam tovább, nem érdekelt, hogy mit tesz velem, csak azt akartam, hogy hagyja abba azt, amit csinált. Az arcpaskolása után, amikor kijjebb húzódott, már majdnem azt hittem szabad vagyok. Összes is zártam volna lábaim, ha erősen meg nem fog és ismét magára nem húz. Hangosan sikoltoztam, minden egyes lökésnél.
- Hagyja abba!
Kiáltottam, amikor már úgy éreztem, mintha forró piszka vasat dugdosnának bennem, és a kezeimmel ismét kalimpálni kezdtem. Egyszer sikerült is a férfi arcára összpontosítani és bevittem egy gyönyörű jobb horgot, bár annyira nem hátrált meg mint szerettem volna és az igazat megvallva kezdtem feladni a reményt, hogy ma még hazatérhetek és viszont láthatom a vőlegényemet.
- Elég! Hagyja abba!
Kiabáltam iszonyatosan hangosan, ahogy csak tudtam, miközben ismét hadonászni kezdtem.

+18

*Igyekszik elnyomni a nő sikolyait, mik egyrészt felizgatják, ugyanakkor, ha nem is a felszínen, de idegesítik, főleg annak tudatában, hogy miket ígért be a nőnek. Végül megunja a dolgot, s elválik a testtől, ám nem ad sok időt a nőnek. Megfogja az egyik lábát, s csípőjének erejét hozzáadva, lerántja a földre, majd a jobb belátás reményében, fejbe rúgja, hogy hallgasson. Amennyiben ez nem jönne be, előrántja a belső lábszárára erősített tőrét, a lány szájába dugja, s onnantól kezdve csak rajta múlik, hogy milyen sebeket okoz magának. Ha a nő már csöndben van, magáról is leveszi a nadrágot, hogy ne zavarja.”
- Választást adok neked. Vagy halkabb leszel, s talán megúszod azzal, hogy megerőszakollak, esetleg elveszíted valamelyik végtagodat, vagy tovább sikoltozol, s meg is törlek előtte. Minden nőnek megvan a gyengepontja. Kussolsz végre, s elfogadod ezt a tényt, vagy sikoltozol, s be is bizonyítom, hogy igazam van?

Csak feküdtem és kiabáltam, mindaddig, amíg a betonra nem zuhantam. Már maga az esés fájdalmas volt és a fejem lüktetni kezdett, aztán, amikor bele is rúgott... minden elsötétült egy pillanatra. Egy szó se jött ki a számon, és csak akkor nyögtem fel, amikor megint megéreztem, hogy megmozdul bennem. Erősen összezártam a fogamat. nem akartam, hogy még ennél is több kárt tegyen bennem. Erősen összeszorítottam a szemeimet, hogy ne lássam még véletlenül se, hogy mit csinál és közben hagytam peregni a könnyeimet. Néha néha azonban önkénytelenül is felnyögtem a fájdalomtól. nem akartam ezt. és nem értettem, hogy miért velem történik ilyen? Hiszen nem tettem semmit. Nem bántottam ok nélkül, nem hergeltem szánt szándékkal.
A vége felé már úgy voltam, hogy ezek után itt hagy, vagy megöl, és nem tudtam mérlegelni, melyik a rosszabb. Csöndben, kínok között feküdni, míg valaki meg nem talál és talán ő is kedvet kap, vagy meghalni gyorsan, hogy ne kelljen tovább elviselni a fájdalmat és a megaláztatást.

+18

*A földre rántja a nőt, s lábával egy pillanatnyi kábulatba is ejti őt, ám ez mit sem zavarja, tekintve, hogy választ kapott, még ha nem is szépen megfogalmazott szavakkal. ám ennyi neki bőven elég, hogy újra izgalomba jöjjön, s bár nem töri meg a nőt lelkileg //bár bíztam benne, hogy hero leszel, s kipróbálod. //, fizikálisan összeomlás közeli állapotba sodorja a következő bő egy órában. Ismét visszatér a testéhez, bár ezúttal már nem teszi vissza a kocsira, megelégszik a betonnal is, jó néhány horzsolást okozva a nőnek. Bábként játszadozik a testével, néha pár lendületes mozdulattal felpofozva a metamorfot, hogy hallja, hogy él, s hogy megnyugtassa, nincs olyan jó helyzetben, hogy csak megerőszakolja. Ahogy nem válogat abban sem, hogy éppen milyen pózban tudja magáévá a nőt.
Végül az egyik tőrt végighúzva a nő testén, egy hosszú, ám nem mély vágást ejt, egészen a bal vállától, jobb mellének alsó részéig, majd feláll, s a farmerjához lép. Kirángatja az övét, s betegesen perverz mosollyal tér vissza a nőhöz, hogy összekötözze a kezeit és a lábait. Meghúzza annyira, hogy a nő ne tudja azt sem kioldani, s túl nagy mozgástere sem legyen, majd arcon köpi, készen arra, hogy egy újabb menetre hívja Corinnet.

//Részemről megérkezhet Inferno, annyi kérésem lenne, hogy a megkötözés után.

Hitetlenkedő mosollyal meredtem az ég felé, azt a kevés csillagot bámulva ami még látszott az égen a fényszennyezés miatt. Furcsa volt tudni, hogy melyiknek mi a neve, mi a története. Annyi mindent tudtam róluk és még az órámra sem kellett néznem, hogy a dátumot a napot az órát, hogy mennyi is van pontosan. Annyiszor láttam már a csillagos eget, kiismertem a csillagok járását. A város halk búgását egy sikoly törte meg. Amit aztán újabbak követtek. Ezt mindaddig figyelmen kívül hagytam amíg ismerőssé nem vált a hang. De talán nem is ez volt ami igazán felkeltette a figyelmemet. Hanem egy ismerős érzés, a tűz. Puszta jelenléte ilyen letisztult formában igen ritka volt a mai világban. Sarkon fordultam és a hangok irányába meneteltem. Egy parkolóban találtam magam. Meglátva a két tűzgolyót sanda gyanúm támadt. Oldalra fordítottam a fejem mire a két tűzgolyó bekékült és felhagyva a keringéssel hozzám libegtek. Jobban mondva formájukat feladva 2 tűzkígyóként sietett a jobb kezem köré és 2 spirálként kőrözött körülötte.
-Rosszkor jöttem?
Kérdeztem latinul, hátha egy idősebb Testvéremről van szó.

Ismét sikítottam, amikor megéreztem az ütéseket, és a kés.... nem tudtam abba hagyni a fájdalmas kiáltást, amit éreztem a mellkasomon. A végtagjaim összekötözése volt a legkisebb fájdalommal járó cselekedete.
- Elég... kérem.. hagyja abba!
Zokogtam mikor megéreztem, hogy testemen szépen lassan kezd folyni a vérem. A levegőt lassan belengte vérem édeskés illata és ahogy arcon köpött.. Na igen. Ott volt az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy ennél jobban nem tudják az embert megalázni és kihasználni. Aztán, mintha csak egy isteni jel lett volna megláttam, hogy a két gömb, ami narancssárgán ragyogott körülöttünk lassan eltűnik és láttam, hogy kékké válik. Egy pillanatra odakaptam a pillantásomat, ahol a két kék láng felkunkorodott egy emberi kézre, mint két kígyó. Lassú pillantással vezettem végig a tekintetem a férfi kezein, aztán, amikor megláttam az arcát a kék izzásba tátva maradt a szám. Dar?
- Dareios!
Kiáltottam el magam, majd heves zokogásban törtem ki, hogy még is van egy megmentőm. Dar eljött segíteni! Ő volt a fény a sötétben, a víz a sivatagban és a takaró egy hideg házban. Tudtam, hogy meg fog szabadítani a hapsitól. idők kérdése, de szabad leszek..
~ És összeverten fogok rohadni a betonon..~

+18

*Perverz vággyal nézi a nő szenvedését, s megalázott helyzetét, a köpéssel megadva neki a kegyelemdöfést, ám, csak hogy érezze a teljes lelki törést, megforgatja benne a tőrt, s az utolsó másodpercben, mielőtt még felérne a csúcsra, kirántja magát a nőből, s mosolyogva, tudva, hogy az öv miatt magatehetetlen, az arcára élvez, becsületes mennyiséget adva a nő arcára, s hajára egyaránt.
A gömb épp kiérne perifériájából, hogy aztán a másik oldalon visszalebegjen, mikor észreveszi, hogy megváltozik a színe, s már azt is tudja, hogy ki jelent meg.
Nem tágít a nő mellől, csupán a férfi felé fordul, arcán, már amit látni enged a kendő, amit gyorsan meg is igazít, már-már kellemes mosoly. Bár van nála két adagnyi szérum, nem óhajtja mind a kettőt felhasználni, így aztán kénytelen arra is odafigyelni, hogy a férfi elől elrejtse vonásait.
Mikor meghallja a kiabálást, szemeit továbbra is a leviatánon tartva, kinyújtja a kezét, kirepít belőle egy tűzgömböt, s pár centire Corinne arcától felrobbantja azt, mély égési sérüléseket okozva vele, arra azonban figyelve, hogy érzékszerveit ne bántsa.*
- Lám-lám. *kezd bele, boxerját azért felrántva magára, gúnyos hangon, ám készen mindenre, s figyelve a férfi minden mozdulatát.* Csak nem a híres neves Infernohoz van szerencsém!? *kérdezi, s biztos ami biztos, kilövell a nő felé egy tűzcsóvát, s teste felett lebegteti, követve a nő esetleges mozgását.*
- Ahogy csökken köztünk a távolság, úgy fog a metamorf, s a tűz között is. *mondja, mosolyogva mozgatva fel és le a tűzgömböt, ahogy a férfi lélegzik, s így minden egyes lélegzetvételével megégeti a nőt is. Nem nagyon, de az elmúlt 1-2 óra alatt talán megtört a nő annyira, hogy ez is fájjon neki. S ezúttal nem engedi el a tüzét, ahogy tette azt alig egy perce. Nem figyelt rá, s erre rá is fizetett.*

Dareios nevet hallva oldalra dőltem, hogy Dreecotól lássam, hogy ki is szólított így. Corie arcát meglátva pislogtam párat.
-Corie igaz? Jah, te leszel az, kicsit, nyúzottnak tűnsz...
Szóltam hozzá nyugodtan, kezemről pedig leráztam a tüzet. Rossz érzés fogott el nem sokkal utána. Oldalra biccentett fejjel nézte ma földet.
~Bosszú? Ugyan, csak egy metamorf. Egy-két évszázad és úgy is meghal...Az nem oszt és nem szoroz... Jól van de csak mert itt lehetek... Így kérjen valaki szívességet, világ végéig fizetheti vissza...
Lassan felnéztem Dreecora. Unott fejjel bámultam rá. Fáradtan sóhajtottam egyet. Aztán mielőtt bármit is mondhattam volna szavai hallatán felvontam a szemöldökömet.
-Hát... Te aztán méltó vagy a Leviatán létre mondhatom... Hogy hívnak? Melyik félnótás talált magának ilyen alávaló testet?
Felsoroltam neki 4 nevet, hátha valamelyikben magára ismer.
-Egyik se ismerős mi kölök? Mindegy is. Látom, végeztél a lánnyal, engedd el és hord el magad a kókadt kolbászoddal együtt.
~Remélem most boldog vagy. Nem hősködni jöttem... Az engem mit érdekel, hogy te igen? DH tudja a jövőt, tudta, hogy alul maradsz Man-Dari. Fogadd el te is... Mi bajod a mandarinnal? Finom. Majdnem olyan édes mint az ember hús, csak emlékezz... Na látod.
-Na hallod? Tipli van mielőtt begorombulok...Miért hiszed te is azt, hogy megfogom ölni?!
Háborodtam fel, mire az utolsó mondatot indulatosan értetlenkedést kifejező gesztikulációval mondtam az égbe.
~Nem érdekel, hogy belelátsz a fejembe... Nézelődj, van benne sok érdekesség ManDarin, ezt meg hagyd rám oké? Egybe visszakapod és megdugjuk rendesen...
-Te meg ne égesd már le a szemöldökét szegény szerencsétlennek...
Fordultam vissza Dreeco felé.