Stephen King Place

-Kösz - feleli olyan hangsúllyal, mintha csak azt mondaná Chloe-nak, "rohadj meg", arra pedig, hogy azt hitte keményebb fából faragták, lehajol, és felveszi a földről a nő kezéből kirúgott kést.
-Valóban, a protokol szerint meg kellett volna ölnöm mindhármatokat, amint fegyvert fogtok rám, de úgy döntöttem, a békés megoldást választom.
~Az az áldott jó szívem visz majd a sírba egyszer.~

Ezután megkezdődik az az időszak, ami nem áll másból, mint feszült várakozásból, és a keresztrejtvény rublikáinak kitöltéséből, amit így segítség nélkül tesz, hisz Chloe újabban sárkány alakban is undok vele - igaz még mindig ezerszer elviselhetőbb ilyenkor, köszönhetően annak, hogy nem tud beszélni - a doromboló hangra viszont már nem tudja megállni, hogy fél kezével ne nyúljon az ölébe, és kezdje el óvatosan cirógatni pikkelyes fejét annak a dögnek. A végére egészen belejön a dologba, mikor már kitapasztalja, hogyan lehet úgy simogatni kis tűzokádó, hogy a pikkelyek ne vágják el az úját.
-Csapos...küldene egy ilyen gépet ahhoz az asztalhoz, és egy üveg málnaszörpöt a szép hölgynek, jókívánságaimmal együtt? - Kérdi, mikor fél órával később már kezdi unni, hogy Melissa szemei lyukat égetnek a tarkójába, aztán megfordul, és direkt bárgyún vigyorogva emeli felé almalével teli poharát. Ha erre a n középső ujjának felmutatásával reagál, az megnyugtatja a lelkét, két okból is. Egyrészt azért, mert így a csaj bizonyítja, van annyi esze, hogy fenntartsa az álcát, vagyis, hogy nem ismerik egymást, de főleg azért, mert az előbb, amikor a "drága" húga kis híján hátba döfte, a másik meg felvillanyozta őt, a fekete hajú nő volt az egyetlen, aki normálisan viselkedett, sőt, a jelek szerint legalább annyira fájt neki a másik kettő viselkedése, mint neki. Ez akaratlanul is egyfajta rokonszenvet ébresztett benne iránta, ez pedig tűrhetetlen!!!
~Na, gyerünk bébi, nagyon szép középső ujjad van, mutasd szépen!~
Akárhogy is, visszafordul előre, és tovább cirógatja az ölében ülő házisárkányt.
-Végül csak rá tudtalak venni, hogy beüljünk együtt valahova...

Mikor elszabadul a pokol, és fémdarabok repkednek mindenfelé, Maverick sem rest kivenni a részét a harcból, igaz ő fegyverek helyett inkább az alkoholt veti be, mint mint fegyvernemet, abból is a tömény piát, melyet üvegestől hajít neki a Moráknak, hogy azok könnyebben lángra kapjanak, mikor alkalmi háziállata nekik esik. Persze hiába minden segítség, ketten akkor is közel jutnak hozzá. Borotvaélet kése az egyik fejét veszi, a másikkal pedig nem tudja, leszámolhatna-e időben, ám először Chloe, majd Macheta hangja siet a segítségére, s be kell látnia, Melissa is remekül megállja a helyét...
~Francba! A végén még megkedvelem!~
-Rendben! - Egyezik bele az egyik Mora, miután megelégeli, hogy a fél bandája holtan hever a kocsmában. - Nem tudom Shephard mennyit fizetett maguknak, hogy megvédjék a seggét, de én megduplázom! Sőt, vigyük el a fejét együtt a megbízómnak, és osszuk a ketté a vérdíjat. Áll az alku?

Maverick felvonja egyik szemöldökét, és a mellette cövekként álló Mora-ra sandít, aztán pedig Chloe-ra, aki még mindig a rémre szegezi a fegyverét.
-Már bocs, de mi a halálért kell nektek a fejem?
-Mintha nem tudnád! Defoe egy milliót ajánlott a fejedért!
-Ja, hogy ő...Szóval még mindig zabos az örege miatt. De a hajójukat miért loptátok el?
-Miféle hajót? - Kérdi őszinte csodálkozással a hangjában a Morák vezetője.
-Nem loptunk el semmit, csak ezt a kést, amivel majd kibelezlek!

Bár én nem akartam megölni a fickókat, nem nagyon hagytak más választást, így az egyiknek sikerült is a fejét szétlőni, ami még egy morának is halálos sérülés.
Közben persze a többiek sem tétlenkedtek, Macheta igazán kitett magáért, és bár elég sokszor láttam mire képes, azért még mindig megborzongatott, amit a fémtárgyakkal művelt.
A húgom teljesen lenyűgözött, ahogy először sárkány alakban hozta a frászt mindenkire, majd aztán felvéve emberi morc alakját, lehet, hogy még fenyegetőbb volt, mint előtte. Rick meg hozta a formáját, de meglepet az az olajozott mozgás, amivel sikeresen likvidált egy támadót, a másikat meg fogságba ejtette, ahogy felhangzott Macheta felhívása és mindenki szinte megtorpant.
A támadó csapat vezetőjének válasza előbb meglepett, majd kacagásra ingerelt, hiszen ez a figura azt feltételezte, hogy lenne olyan őrült, aki hajlandó lenne megvédeni Ricky fiú seggét, akár egy vagyonért is? Csak mi lehetünk ilyen őrültek, mert vajból van a szívünk.
Mielőtt még csípőből visszautasíthattam volna a nevetséges ajánlatot, Rick feltett egy igen csak logikus kérdést, amire azért szívesen meghallgattam még a választ, arról már nem is beszélve, amit azután tett fel.
A mora férfi egészen őszintének tűnt, ahogy rácsodálkozott a hajó ellopására, így éltem a gyanúperrel, hogy sajnos nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, és talán teljesen feleslegesen kockáztattuk az életünket.
- Kedves szadista úriember! – kezdtem bele vigyorogva, mert a vége egészen tetszett. – Sajnálattal közlöm, hogy eme népszerű férfiú feje a mi tulajdonunkat képezi és egyelőre a testével együtt kell, így az ajánlatát nem áll módunkban elfogadni, de semmi akadálya, hogy egy későbbi időpontban majd visszatérjenek rá. Viszont most nekünk még akad egy kis dolgunk, úgy, hogy ha nem akarja itt hagyni a fogát, a fejével együtt, akkor elhúz innen a fenébe, mivel mint kiderült, nem tudnak nekünk semmi fontosat mondani.
Mindezt a legkedvesebb mosolyommal megfűszerezve igyekeztem a tudomására hozni.

Ahogy az lenni szokott, mindenki szót fogadott a fickónak, aki baromi nagy késekkel hadonászott, vagyis nekem. Ez mellesleg egészséges dolog.
Az épületes párbeszédet hallgatva előb érdeklődni kezdtem, majd csalódottan sóhajtottam. Végül, amikor Melissa is hozzátette a magáét, felvontam a szemöldököm.
- Csak ne olyan hevesen, kislány - mondtam neki - Egyelőre nem érdekel, hogy igényt tartasz a szépfiú testére.
A bozótvágóim abbahagyták a szédítő pörgést, és megállapodtak kicsivel a fejem felett.
- A kétmillió dolcsi elég jó ajánlat. Én nem ismerem ezt a fószert, nekem nem barátom, a kislánykák meg azt csinálják, amit mondok nekik - mondtam recsegve - Szóval. Halljam, ki ellen és mit követett el, aztán azt, miért higgyem el, hogy nem ti fújtátok meg azt a hajót, amivel érkezett, és aminek az utasával talán csapdába lehet ejteni, és akkor beszélhetünk. Addig...
Az egyik machete a kölyök torkához libbent, a másik Chloééhoz.
- Addig itt csend és nyugalom van, világos? Hallgatlak, sápadtka - fordultam vissza a morához.
Reméltem, hogy van annyi eszük, hogy nem kezdenek ellenem harcolni. Legalábbis Melissa tudhatta, hogy sosem bántanám a testvérét. De ha a mora azt hiszi, üzletet köthet, talán megered a nyelve, és többet megtudhatunk.

-Nincs alku - jelentettem ki pisztolyomat egy pillanatra sem eresztve le. - Ez a férfi hozzánk tartozik, így akár az életünk árán is megvédjük. Nem hagyunk hátra embert. Távozzatok, és mondjátok meg a főnökötöknek, hogy az ellene, vagy a csapat bármely másik tagja ellen irányuló merénylete csak kudarcba fordulhat, részemről pedig a legszigorúbb megtorlásra számíthat.
Kicsit feljebb emeltem pisztolyt markoló kezemet, így az előttem álló morát már nem a mellkasánál, hanem pont a két szeme között céloztam be.
-Remélem, elég világosan fogalmaztam.
Ellenfelem erre csak nyelt egyet, de nem úgy tűnt, mint akinek szándékában állna visszakozni, pedig Melissa még az enyémtől némiképp eltérő megfogalmazásban el is ismételte a legnagyobb akadályát Maverick lefejezésének és átadásának. Amikor pedig kiderül, hogy még a hajót sem ők lopták el, végképp betelt a pohár. Akkor aztán végképp semmi szükségünk rájuk. De nem tehettem semmit ebben a helyzetben, amíg parancsot, de legalábbis engedélyt nem kaptam rá.
-Uram - szóltam hátra Macheta felé, de tekintetem folyamatosan az ellenfelemen tartottam -, engedélyt kérek... Uram?
Kése a torkomhoz villant, szavai pedig még egyértelműbbé tették, amit eddig is kitalálhattam: elvesztettem jogosultságomat a beszédre. Ujjaim megfeszültek a ravaszon. Talán még ki is tudtam volna szabadulni az éles penge mögül, és egyetlen lövéssel megszabadulni az árulótól, mégsem mozdultam. Egyrészt azért, mert még nem lehettem benne biztos, hogy ez nem csupán egy furfangos trükk. Másrészt viszont, ha mégsem, akkor a többieket tettem volna ki halálos veszélynek, elvégre vagy a saját vezetőjüket követték továbbra is, vagy máris szövetségesként tekintettek Machetára, akinek elvesztése komoly hátrányt jelentett volna nekik, mindenképpen támadásba lendültek volna. Nem tehetem mást, vártam... a megfelelő pillanatig.

A torkának szegeződő kés nem zaklatja fel különösebben, sőt, szinte már fázott nélküle a bőre, hisz ebben a csapatban minden percnek, amit úgy tölt, hogy nem szegeznek rá semmilyen gyilkolóeszközt, külön neve van. Úgy hívja őket: WC szünet.
-Pazar...bár, lehet velük még mindig jobban járok.
Gúnyos megjegyzése ellenére nem próbál ellenállni, csak Chloe-hoz hasonlóan áll, mint a cövek, s kivételesen még nála is kevesebbet beszél.
~Nagyon remélem, hogy azért mondott direkt rossz összeget, mert így akart jelezni nekünk, hogy maradjunk a seggünkön, amíg megtudja, amit akar tőle, mielőtt feltrancsírozzuk, és nem azért, mert olyan sz@r matekból, hogy azt hiszi, hogy ha egy millát félbe osztunk, két milla lesz belőle.~
Aztán látja ám, hogy a vörös hajú lánynak nagyon nem tettszik a dolog, és őszintén szólva, ő sincs oda a gondolatért, hogy megbízzon Machetában, de egyenlőre nincs jobb ötlete.
-Skater, tedd amit mond.
~Lehet, hogy tévedtem vele kapcsolatban? Úgy értem, a legtöbb aki a seregbe kerül, valamilyen komplexust próbál kompenzálni...de lehet ő tényleg komolyan gondolja mindezt, és nem egy lökött csaj, csak tényleg simán egy jó katona? Hát, ha igen, kár, hogy nem volt velünk...~

-Két milla? Nálam csak fél, és ne merd azt mondani, hogy nem voltam nagy lelkű még így is. - A kérdésre pedig, hogy miért akarják bevinni, megvakarja a fejét. - Ti tényleg nem tudtok róla semmit? A megbízóm azért akarja holtan, mert ez a féreg nekivezetett egy űrhajót az apja házának, amibe bele is halt az öreg.

Mavarick erre a vádra csak biccent egyet, majd halkan megjegyzi:
-Az első landolásom, ami pont úgy sikerült, ahogy szerettem volna.
Hogy társaiból ez mit vált ki, jó kérdés, de a moráknak nem nyeri el a tetszését, igaz nem is pályázik rá.

Az újabb kérdésre csak nagyokat pislog. Kezdi igazán nem érteni, mit akar tőle az indián.
Ha tudtuk volna, hogy melyik az ő hajója, ott támadunk rá, és nem egy zsúfolt kocsmában, ezer szemtanú előtt, nem gondolod? Nézd, bármelyik pillanatban jöhetnek a zsaruk, szóval sietnünk kéne, lesz akkor üzlet vagy sem?
A Mora egyébként megfeszül az idegtől. Nagyon türelmetlen már, és egészen biztos benne, hogy a következő alakot, aki kérdez tőle bármit is, azt ketté fogja tépni, és a beleivel dekorálja majd ki a holdat. Kezei ökölbe szorulnak, és úgy várja a választ, ugrásra készen.

Nem mondom, hogy nem lepett meg Macheta hirtelen alakítása, ahogy a késeivel egyelőre mozgásképtelenné kényszerítette Chloe-t és Rick-et, de bennem egy pillanatra sem merült fel, hogy komolyan ártana nekik, így persze azonnal arra gondoltam, hogy valamit tervez az öreg.
Minden esetre igyekeztem belemenni a színjátékba és megadóan leeresztettem a fegyverem, mintha tényleg a mellettem álló férfi utasítására cselekednék csak.
Feszülten, de kíváncsian vártam a mora válaszát, miközben azon drukkoltam, hogy a húgom, és Rick is jussanak el erre a következtetésre, mert nem szerettem volna, ha Még egymással is neki állnánk verekedni.
Szerencsére úgy nézett ki, hogy vették a lapot és a mora is elhitte, hogy van keresnivalója Macheta-nál és beszélni kezdett, bár sokkal okosabbak nem lettünk, legalábbis nekem nem volt újdonság, hogy Rick ennyire kétbalkezes, hogy még egy űrhajóval sem képes normálisan landolni, bár a megjegyzéséből az derült ki, hogy neki tetszett, amire én csak egy szemforgatással reagáltam.
Aztán a férfi megerősítette, amit az előbb már számomra nyilvánvaló tényt, hogy nekik semmi közük nem volt a hajónk eltűnéséhez, így akár be is fejezhetjük ezt a kis csevejt, mivel láthatóan kezdte elveszíteni a türelmét.
A kezem megfeszült a pisztolyomon, mert sejtettem, hogy Macheta válasza után itt megint elszabadul a pokol és meg kell vallanom, nem a morákra voksoltam volna, győzelem szempontjából, de a zsaru kérdésben igaza volt.
- Tényleg igyekeznünk kéne. – mormoltam halkan az öregnek, hogy talán ideje lenne befejezni. – Részemről nincs üzlet. – mondtam most már hangosam, hogy ő is hallja. – De még mindig van egy esélyetek, ha eltűntök. – ajánlottam fel a békés megoldást, bár nem hittem benne, hogy elfogadja.

Már mindent tudtam, amit tudni akartam. Illetve nem teljesen, de azt, hogy kinek a háza volt, és a kölyök miért akarta megölni, ráértem megtudni. Így hát a morára emeltem a tekintetem.
- Rendőrség? És mégis nekünk, megtámadott és önvédelemből harcoló áldozatoknak mi félnivalónk volna tőlük?
Még nekem sem volt. Körözni köröztek ugyan, de hát hol nem? És különben is, több kell egy mezei járőrnél ahhoz, hogy engem lecsukjanak. Hector consul meg nyilván nem ért rá.
Melissa felajánlotta a békés távozás lehetőségét. Nos, éppenséggel ez is megtörténhetett volna. De... Villantak a bozótvágók, és ez a lehetőség már nem állt fent. Széttártam a kabátomat, és a fegyvereim hozzám röppentek, majd pedig elhelyezkedtek a hevederükben.
- Jobb, ha nem mondják el a főnöküknek, kikbe botlottak. Engem errefelé kevesen szeretnek, Cukorka.
Aztán felemeltem a hangom, és a kocsma többi vendégéhez fordultam.
- Mi ma nem jártunk itt. Nem láttatok minket. Aki pedig mégis... Nos, aki ma itt látott engem és a barátaimat, az, megígérhetem, hogy többet semmit nem fog látni. Remélem, elég világosan fogalmaztam.
Aztán a kölyökhöz fordultam.
- Kell egy búvóhely, gondoskodj róla. Lassan jönnek a zsaruk, és ma már eleget öltem. Ott majd elmondhatod végre, mi a jó franc volt ez. Na, csipet-csapat, indulás!

Arca sem rezzen a vérontás láttán, s amikor az utolsó mora fej is megállapodik valahol a padlón, úgy teszi el a fegyvereit, mintha egy rutinos moziba járó gyűrné össze a pattogatott kukorica zacskóját egy unalmas film végén, a 21. században. Macheta beszédére mondjuk kicsit összeráncolja a homlokát, hisz ez egy dohos kocsma, és mindenki, aki elég időt töltött itt, hogy végignézze a mészárlást, úgy bűzlik az alkoholtól, hogy a büdös életbe nem lesz beszámítható szemtanú, szóval kit izgat, ha elmeséli valakinek, ahogy egy sárkány, egy íjász, egy bőrszerkós leszbikus, meg egy indián Magnetó lemészárolt itt 6 űrvámpírt, lebegő kardokkal?
~Nem irigylem a csajt, akinek ezt kell majd beolvasnia a hírekbe...~
Már épp azon kezd gondolkodni csak úgy mellékesen, a helyzet felmérése, és az egérutak mustrálása közben agya egyik mellékszálán, hogy este egy pop-corn társaságában, amit valamiért hirtelen megkívánt, kivételesen megnézi a híradót, hogy kárörvendjen egy jót, mikor valaki már megint feladatot oszt rá. Apropó káröröm...
-Nem felejtettetek el valamit? - Kérdi szigorú hangon, utalva arra, hogy milyen könnyedén gyanúsították meg azzal, hogy köze lehet a hajó ellopásához, annak ellenére, hogy közel sincs annyi tőkéje, ami ahhoz kéne, hogy egy normális embert rávegyen, hogy annak a csodaűrhajónak a fedélzetére lépjen, nemhogy felszálljon vele.
-Rendeztem az adósságom, úgyhogy többé nem ugrálok a kedvetekért. - Aztán, mielőtt bárki bármit mondhatna, megindul az ajtó felé, és újra beszélni kezd, hogy mindhárman hallják.
-És most keressük meg a kapitányt, elég időt pazaroltunk itt. Úgy terveztem a haveromnál szállok meg, kicsit zsúfoltan leszünk négyen, de a célnak megfelel. Viszont jobb, ha külön megyünk oda. Sárkány Lady, 11 órára van, 1500 méterre innen, és a ház tetején van egy Konföderációs lobogó.
Ez után a csapat másik két tagjához fordul:
Az utca végén balra, majd egyenesen King szobráig, onnan pedig jobbra, a cukrászda mellett. Az a ház az, aminek a tetején van egy zászló...piros alapon kék x, csillagmintával.
Végezetül ismét Chloe felé fordul:
-Te érsz majd oda elsőnek, és mivel egy félholt manusra számít, nem pedig egy vonzó, fehér bőrű nőre, ezért mond neki, hogy én küldtelek, és tudsz a hello kitty tetoválásomról a bal farpofámon, ha pedig nem viselkedik jól, 100 méterről hasítom ketté a nyílvesszőjét.
A kocsma előtt Melissa-ra pillant, majd fáradtan megrázza a fejét.
-Felteszem, te velem akarsz jönni, hogy rám foghasd a pisztolyt igaz? Bánom is én, legalább nem tévedsz el...

Bárhogy is jutnak oda, Rick barátja "készségesen" segít rajtuk, és a rendőrséget sem hívja, természetesen, ugyanis a munkahelyéről származó lopott alkatrésszel kapcsolatos esetlegesen felmerülő kínos kérdésekre nincs kedve válaszolni, és egyébként is, milyen barát lenne, ha megtenné, nem igaz? Viszont, biztos ami biztos, a vendégházban szállásolja el a négyesfogatot. Ez egy mindössze két és fél szobás apró kunyhó, alul egy nappali+konyha kombóval, illetve egy mini fürdőszobával, a padláson pedig egy hálóval, amiben mindössze egy franciaágy található, amit nyilván itt raktak össze, mert egyben meg sem lehet mozdítani, nemhogy kivinni onnan.
-Szóval..itt csövezünk reggelig, és aztán mi a nagy terv? - Kérdi, mikor már az egész csapat itt szűkölködik.

Összehúzott szemekkel vártam, mi fog történni. A tárgyalás nem járt sikerrel, minden jel ara mutatott, hogy ismét fegyverhez kell nyúlnunk, de ezt addig nem tehettem meg, amíg Macheta kése a torkomnak szegeződött. Egyenlőre tehát csupán az ujjaimat hajlítgattam diszkréten, hogy felkészüljek, hogy az első adandó lehetőségnél (ellen)támadásba lendüljek. Nem is kellett rá sokat várni. Alig derült ki, hogy Maverick sikeres vezetési élményei (mind az egy) szorosan kötődtek egy ember halálához (az ítélettel még várnom kellett), máris újabb harc tört ki.
Nem kellett sok idő, hogy a repkedő fegyvereket összekapcsoljam Machetaval, viszont nem tudhattam, mennyire tudja pontosan kivitelezni ezt a mutatványt, így hát mivel rám egyértelműen nem volt szüksége az ellenség visszaszorításában, én inkább másra figyeltem. Egészen pontosan Melissára. Odaugorva hozzá egyik kezemmel a hátam mögé toltam, és ott is tartottam, a másikkal saját késemet szegeztem előre, hogy ha esetleg arra röppenne egy penge, meg tudjam védeni a nővéremet a súlyos sérülésektől. Macheta azonban gyakorlottan mészárolta le a támadókat, amire hűvös gyakorlatiassággal tekintettem, elvégre úgy volt, ahogy ő mondta: ők támadtak, mi csak védekeztünk.
-Személyi sérülés? - néztem közbe a csapattársaimon, elsősorban Melissán. - Esküszöm a következőt, aki kezet merészel emelni rád... - Egy torokköszörüléssel vágtam a saját szavamba, majd ismét vigyázzállásba vágódva fordultam Machetahoz. - Elnézést kérek, parancsnok, elragadtattam magam, többször nem fordul elő.
Maverick rövid, de velős eligazítására kurtán biccentettem, majd ha ezt nem kaptam meg azonnal Machetától, magam kértem tőle:
-Parancsnok, engedélyt kérek a távozásra.
Ha megkaptam, már indulni készültem, amikor Maverick még elsorolt néhány azonosító kódjelzést. A kocsmában jelenlévő többi illetéktelen fül miatt nem találtam szerencsésnek a konkrét adatokat számukra is érthetően elismételni, de hogy jelezzem, mindent megértettem, csupán ennyit mondtam:
-Q térség felkészülten fogja várni a Hello Kitty alakulat 3M szakaszát. Mentőosztag indítása feltételezett külső erőszakos feltartóztatás okán, az érkezést követő harminc perc múlva, vagyis... - Az órámra néztem. - ... Ezerhatszáz órakor.
Odakint a mondott irányba repültem sárkány formában, övemet, amin a pisztolyom és a késem volt, lábaimmal szorosan magamhoz öleltem, és csakhamar meg is találtam a keresett helyet. Visszaváltozva felcsatoltam az övemet, majd kopogtatásomra egy nagydarab, kopasz férfi nyitott ajtót. Kíváncsian mért végig, de szeme alig kúszott kutatóan mögém, hátha a hátam mögött rejtegetem azt, akit eredetileg várt, inkább gyorsan eloszlattam a kétségeit.
-Chloe Skater személyi testőr, 3/B csoport. Azonosítószám: 426-316/Alfa-Q. Maverick Shephard küldött Önhöz azzal az üzenettel, hogy amennyiben nem viselkedik jól, 100 méterről kettélövi a nyílvesszőjét, ezen kívül tudok a farpofáján lévő Hello Kitty-ről.
Az első döbbenetet, egy széles vigyor, majd fejcsóválás követte, de nem akadékoskodott. Azonnal beengedett, és megmutatta a vendégházat, ahova ígérete szerint a többieket is küldeni fogja. Az ablakoktól, ajtótól biztos távolságban vártam rájuk. A megadott időn belül elsőként érkező, de magát nem azonosító személyt azonnal elkaptam, amint átlépte a küszöböt, és a falnak lökve rászegeztem a pisztolyomat. Amit az illető felismerése (és elengedése) után rögtön le is eresztettem.
-Oh! Hello, Kitty!

Macheta aztán hamar eldönti a helyzetet, és mire kettőt pislanthatnék, már a kései a kabátja alatt pihennek, mintha mi sem történt volna, bár az a pár fej nélküli hulla kicsit ront az összképen, már amit látok belőlük, mart hirtelen Chloe terem előttem és lök hátrébb, hogy majdnem hanyatt esek és vérszomjas kifejezéssel az arcán tartja szemmel a környezetet.
Eléggé meghökkent képet vágok, de végül csak megcsóválom a fejem, hiszen értem én a reakcióját, de hát nem vagyok már kisgyerek!
Macheta a másik fele a dolognak, nem nagyon szeretem mikor ezt csinálja, de hát néha nem válogathat az ember az eszközökben és ez most sem volt másként, így nem is hullatok könnyeket a támadóinkért.
A kiadott ukáz után kíváncsian meredek Rick-re, hogy mit fog szólni, mert persze, neki mindig van valami, amiért nem tetszésének ad hangot, ahogy most is.
- Azt csak te mondod, hogy rendezted, én még nem mondtam rá semmit, igaz? – szólaltam meg puffogva.
Viszont végül nem kell, hogy komolyabban adjak hangot a véleményemnek, mert a további szavai egészen kedvemre valóak voltak, bár a Chloe-nak adott utasításaiból és annak válaszából egy kukkot sem értettem, de végül azért emberi nyelven is megkaptuk a instrukciókat a búvóhely hol létéről.
A szemeim azonban csészényi nagyságúra nyaltak, mikor a tetoválásárról esett szó, és bár hangosan sosem adtam volna hangot véleményemnek, mikor nem látta hangtalanul röhögtem egy sort, még a könnyeim is kicsordultak.
Persze siettem közben utána, nehogy már megint eltűnjön, azt valami hülye szöveggel lerázzon, de majdnem belerohantam az ajtóban.
- Bár a pisztolyom nem fogom rád, azért veled tartanék és azt hiszem Machetának is ez a terve. – bólintottam éleslátására.

Mikor a férfi haverjához értünk Chloe már kitaposta nekünk a terepet, na meg Rick is velünk volt, így nem kellett magyarázkodni, csak igyekezni meghúzni magunkat a szűkös helyen.
- Megkérhetnéd a haverodat, hogy adjon két hálózsákot, mert különben még megfáztok a földön. – ajánlottam fel kedvesen, hiszen nyilvánvaló volt, hogy azon az egy szem ágyon én és Chloe osztozunk.
- A terv? Hát először a kikötőben kéne kérdezősködni, hiszen csak látott valaki valamit. Vagy a kikötőparancsnokságon, mert ha adtak engedélyt a felszállásra, talán tudnak valamit, nem?

Végighallgattam Mr. Izom tervét, aztán bólintottam. Ésszerűnek tűnt, és volt egy kis esély rá, hogy nem csapda az egész.
- Oké, kislány, nyugi. Egyet mondok: ha megint kést találsz a nyakadnál, tudnod kell, hogy nem vagy veszélyben. Nem akarlak megölni. Ha majd a nyakadban találod a késem, akkor ne bízz bennem. De akkor már úgyis mindegy.
Randa vigyort villantottam rá, aztán intettem, hogy felőlem menjen, amerre jól esik neki.
- De... Ne Hello Kitty alakulat legyünk, jó? Bármi jó... De az ne. Légyszi. - azzal tényleg útra engedtem.
Nemsokára újra összegyűltünk egy lépésnyi szobában. Mordultam egyet, reakcióként arra, hogy a földön kellene aludnom. Ha találnék valami fémhulladékot, hajtogatnék magamnak egy ágyat, de sehol se láttam ilyesmit. Cukorfalat szavaira megráztam a fejem.
- Szerintem egyelőre nyugton kéne maradnunk. Mondjuk úgy nagyjából tizenkét óráig még. Az Öreg a hajón volt, ez szinte biztos, és azért őt is számításba kell venni. Hajlandó vagyok szavazásra bocsátani a dolgot - mondtam enyhe undorral - De az én javaslatom, hogy várjuk meg, mit tesz ő. Megölni nyilván nem akarják, hisz akkor már megtették volna, és megtalálta volna valaki a hulláját. Folyamatosan figyelem a helyi híreket -csaptam a zsebemre, ahol a kommunikátorom lapult - És nincs hulla.

-Lehetünk Pici Póni Ménes is, ha gondolod - jegyzi meg némi gúnnyal a hangjában.
~Honnan tudja ez, mi az a Hello Kitty? Csak nem szolgált a tengerészetnél? Mondjuk, az biztos, hogy Nem a HALO partykból szerezte a sebhelyeit, szóval akár még ez sincs kizárva.~
Melissa puffogására kivételesen nem érzi szükségét, hogy válaszoljon, inkább csak illedelmesen előre engedi Chloe-t az ajtóban, aztán fejével int a fekete hajú nőnek, hogy induljanak. Amikor kettesben marad vele, és épp egy sikátorban vágják le az utat, azért hozzászól több percnyi kínos csend után.
-Egyébként, ne aggódj, tényleg csak munkakapcsolat van köztem, és a húgod közt. Egyszer ugyan megpróbáltam elhívni randizni, de erre átadott egy kártyát, hogy ha életveszélyben vagyok, hívjam nyugodtan a cégét, aztán...jól van, röhögd csak ki magad. Úgy is nemsokára ott vagyunk.
És valóban, pár perc múlva már a vendégház küszöbén áll, s beüti az ajtónyitó kódot, miközben valami máson morfondírozik.
~Nem felejtettem el valamit?~
Az ajtón belépve megkapja a választ. Nyomban ellentámadásba lendül, de aztán kapcsol ki az, így jobbját még a levegőben meg tudja állítani, balja pedig csak átöleli a nő derekát szorosan, ahelyett, hogy megpróbálná kettétörni. Nagyot nyekken a fal, ő azonban semmi jelét sem mutatja annak, hogy érezte volna a becsapódást, sőt, pimaszul mosolyog Chloe-ra.
-Le kéne szoknunk arról, hogy így találkozunk - állapítja meg, azt a jobbjában lévő kést elhúzza a nő tarkójától, és visszadugja a helyére. Ahogy elengedik, ő is elengedi a nőt, de aztán hirtelen kapcsol, és kérdőn néz rá.
-Várjunk, te most vicceltél?
~A fagyizóban meg egyszer mosolygott is, elképesztő...~
-Jó hatással vagy rá. - Veti Oda Melissa-nak, aztán elfoglalja a helyét az egyik sarokban, és úgy hallgatja végig az okosok ötletelését.
-Vagy megölték, és az űrben dobták ki a hullát, hogy sose kerüljön elő - mutat rá a másik lehetséges magyarázatra, hogy miért nem találták meg a kapitány testét. - De igen, jobb ha maradunk egy kicsit. Reggelre azt hiszik majd, elhúztuk a belünket innen már rég. Aztán a kikötőparancsnokság is jó ötlet. Chloe könnyen bejuthat, de nem egy nagy hacker, szóval valakinek vele kell mennie. És kéne egy hajó is...

-Mindaddig így fogunk találkozni, amíg nem szokod meg, hogy előbb azonosítsd magad - korholtam Mavericket, miközben elhúztam a nyakától a fegyveremet, mire ő is így tett.
Mivel ő később engedte el a derekamat, mint én a grabancát, pár másodpercig még kifeszítve ácsorogtam hozzásimulva, lábujjhegyen egyensúlyozva, így közvetlen közelről láthattam véleményem szerint a helyzethez képest abszolút szakszerűtlen vigyorát. Rosszalló, egyben figyelmeztető pillantást lövelltem felé, és fejemmel, ami a derekam elengedése, és így a talpam visszahuppanása a földre után ismét Maverick álla alá került, Macheta felé böktem, jelezve neki, hogy a parancsnok előtt aztán végképp nem kéne ilyen lazaságot engedélyezni magának.
Miután a továbbiakra vonatkozóan mindenki elmondta a tervét, már csak én maradtam. Igazat adtam Mavericknek abban, hogy az eddig elhangzottak nem , hogy nem zárják ki egymást, de tökéletesen kiegészítik. De csak ennyiben, a többivel, amit mondott már nem értettem egyet.
-Ezek szerint maradunk - összegeztem. - Melissa, te aludd ki magad nyugodtan. Az éjszakai őrködést én vállalom, úgyhogy a többiek is követhetik a példáját, ezen az ágyon szerintem hárman is elférhetnek. Addig figyelek a kommunikátorra is. Elsietve valóban nem lenne jó ötlet mentőakciót indítani, hiszen amennyiben a túsz még életben, ezzel talán csak ártunk neki. Holnap pedig ezerkétszáz órakor elindulunk a kikötőparancsnokság felé. Ha nem is vagyok elsőrangú hacker - bár megjegyzem a felsőfokú informatikai és programozási tanulmányok, amik kiegészítették a kiképzésünket, amit egy Herefordon végzettnek tudnia kéne - néztem megrovóan Maverick felé - még talán hasznát vehetjük, de mivel az ellenfél ki tudja, mit módosított a kikötő adatbázisában, azt mondom, inkább a személyzettel próbálkozzunk. Ha az életüket féltik, nem valószínű, hogy hazudnának nekünk, de akár mi is túszul ejthetjük a kikérdezett illetőt, hogy biztosra menjünk.
Mikor befejeztem Macheta felé fordultam.
-Hogy legyen, parancsnok?

Miközben tempósan lépkedünk a megadott búvóhely felé egyszer csak megszólal a mellettem haladó Rick és amit mond, ma már másodszor éri el nálam, hogy heveny röhögő görcsöt kapjak, de aztán jobban belegondolva a dologba hirtelen komorultam el.
- Remélem, hogy ezt csak valami viccnek szántad, mert annak kiváló, de ha komolyan, akkor……- elég látványosan húztam el a nyakam előtt a kezem, jelezve, hogy én mennyire komolyan gondolnám.
Örültem, hogy végül gond nélkül megérkeztünk, de a fogadtatás az azért meglepő volt, habár már kezdem megszokni húgocskám meglepő akcióit, és addig nincs is vele gondom, míg nem rajtam gyakorolja, hanem Rick-en.
- Hát nem tudom ki van kire hatással, mert néha már nekem is támadtak hasonló gondolataim a fejlövéssel kapcsolatban, mint Chloe-nak, ha erre utaltál. – vontam meg a vállam, majd a saját véleményem elmondása után figyelmesen meghallgattam a többiekét is, erősen remélve, hogy Macheta szavai állnak közelebb az igazsághoz, mint Maverick-é.
- Akkor tehát reggelig mindenkép maradunk. – ültem le az ágyra. – De Chloe, ki van zárva, hogy egyedül vállald az őrséget és az is, hogy én egy ágyban aludjak vele. – bököm Rick-re. – Mondjuk Macheta alvási szokásait ismerve, vele se szívesen. – teszem hozzá egy bocsánatkérő mosolyt villantva az öregre. – Mi lenne, ha felváltva őrködnénk ketten-ketten, és akkor aludni is kényelmesebb kettőnek.
Szerintem ez egy csúcsszuper ötlet volt, így nem is vártam, hogy valaki megtorpedózza.
- A hajó beszerzését meg talán rád – néztem Rickre, - vagy Machetára bíznám, hiszen nektek vannak itt talán ilyen ismerőseitek. – vontam meg a vállam.

A fejemet ráztam. Minden tervük jó volt, de valahogy egyik sem az igazi. Három csapágygolyóval játszadoztam, a fejem körül keringtek, mint valami mesefilmben a fejbe vert macska feje körül a csillagok.
- Én fogok őrködni, és egyedül. Már aludtam a múlt héten, szóval elleszek. Mr. Izom a földön alszik, a lányok pedig az ágyon, és ha csak ferdén nézel bármelyikre is, ez a három csapágygolyó oda fog felröppenni, ahová sosem süt be a nap. Legalább lesz társasága Hello Kittynek.
Felálltam, és járkálni akartam, de nem igazán volt hozzá elég hely. Bosszúsan visszaültem.
- Sajnos igazad van abban, kölyök, hogy a kapitány halott lehet. De én jól ismerem, és hidd el, még álmában sem könnyű kinyírni. Szóval induljunk ki abból, hogy él, mert ha nem, felőlem a Bolhapiacot elviheti a fene, engem nem érdekel. Szóval, a kölyök meg én holnap keresünk egy fuvart, és visszabumlizunk a Marsra. Lehetőleg jó nagy csinnadrattával tesszük ezt, hogy akik követik, utánunk jöjjenek. Ott legyakjuk az üldözőket, és veszünk valami roncsot, ami tud repülni. Van egy hajóroncstelep a kupolavárosban, ott találni foguk megfelelőt. Azzal visszajövünk értetek, lányok. Ti addig itt szépen csendben nyomozgatni fogtok, és vigyáztok egymás fenekére, mert ha nem én rúgom szét mindkettőt. Elég világos mindenkinek? Ellenvetés? Nem mintha számítana.

Szerinte a vigyora nagyon is illik a helyzethez, tekintve, hogy kit tart a karjaiban, és miután a nő figyelmezteti őt a fejével, hogy jobb, ha viselkedik, mert még baja eshet, már le sem lehetne vakarni a képéről a mosolyt.
~Ó bébi, "öntörvényű" a nevem, az sem izgatna, ha tényleg a parancsnokom lenne ez a pacák.~
-Természetesen elvégeztem én is azt képzést, de én emlékszem az első mondatra is az informatika tanártól: "kedves hallgatók, amire itt végzünk, a tudásuk elavult lesz."
Aztán megint furcsa dolog történik. Melissa természetesen továbbra is irritálja, de ismét őt találja a legnormálisabbnak a szobában, ami nem kicsit zavarja...
-Srácok, díjazom a lelkesedést, és máskor örülnék ennek a sok inszomniás pancsernek, meg a potya alvásnak, de ha te őrködsz - mutat itt Macheta-ra - és bekopognak a zsaruk, biztos felkutatják még az utcát is, miután megláttak. Arról nem is beszélve, hogy könnyen lehet, sietve kell majd távoznunk, és nem szeretném, ha ásítanál ahelyett, hogy kikerülnél egy másik űrhajót repülés közben, és Melissa is jobb, ha pihen, mert könnyen lehet, lesz munkája, amíg elindul az űrhajó, amit szerzünk.
Fáradtan sóhajt fel, nem szokott hozzá, hogy ennyit kell dumálnia.
-Rám viszont semmi szükség, úgyhogy én őrködök. A tulaj ismer, szóval könnyebben dumáljuk ki magunkat, ha mégis keresnének minket.
Ez után a lányokra néz, és kissé elgondolkodik.
-Chloe-val dolgoztam már együtt, szívesen elfogadnám a segítségét, de sajnos rá is biztosan emlékeznek...sárkányként mondjuk elfér itt is, és alhat nyugodtan. Nekem ez biztos nem fog menni ma éjjel, túl sokszor olvastam a ragyogást.
Itt még a másik férfire sandít egy kicsit, sokatmondóan. Aztán, a terv második része...hát azzal sincs kibékülve, de inkább nem mond semmit. Kivételesen nem taktikai szempontból van vele gondja, csak nem szívesen hagyná magára a lányokat itt, de aztán, ahogy jobban belegondol, ez az elfuserált lovagiasság a részéről teljesen felesleges, hisz meg tudják védeni magukat.
-Tényleg jobb lenne, ha a Marson hagynánk, hogy utolérjenek. Az itteni rendőrség már utál minket, a rendfenntartók viszont észre sem veszik majd, ha lelövünk pár Morát...
Ez utána szekrényhez lép, és kikap belőle egy jó nagy hálózsákot, amit Machetá-nak dob, alul pedig talál egy óriás fehér mosolygós plüssmackót, amit Melissa-nak passzol.
-Fent már meg van ágyazva. Jó éjt...ó és...
Leveszi az íjat, meg a tegezt a hátáról, és mintha a fogát húznák, ezeket is Melissa felé nyújtja. Végül azonban csak átadja ezeket is.
-Tedd le odafent, enélkül csak egy átlagos barna pali vagyok, aki vagy ott volt a kocsmában, vagy nem.
Mélyet sóhajt, és ha sikerült felzavarni mindenkit, ledobja magát a karosszékbe, és mivel TV nincs, csak az ablakon át néz ki. Ha Chloe esetleg vele marad, és kettesben vannak, felé biccent, és halkan megkérdi:
-Szóval...Suzy mi? - Kérdi, cseppet sem gúnyosan, inkább olyan együttérző hangon.
-Sam.

-Uram, igen, uram! - vágtam magam ismét vigyázzba. - Minden világos. De... engedélyt kérek kérdezni, uram!
Ha megkaptam az engedélyt, immár a szemébe nézve folytattam.
-Nem volna mégis jobb, ha kialudná magát a holnapi nap előtt, uram? Mavericknek igaza van abban, hogy mint parancsnoknak, Önnek kell a legkipihentebbnek és tettrekészebbnek lennie. Melissa civil, így tőle egyértelműen nem várhatjuk el, hogy őrséget vállaljon, ami pedig őt illeti - biccentettem Maverick felé -, ismét igazat kell adnom neki, elvégre ő a legnélkülözhetőbb tagja a csapatnak, így az ő hibája lesz a legelhanyagolandóbb, akkor is, ha az életébe kerül. Nekem pedig nincs szükségem sok alvásra. Engedelmével, uram, átvállalnám Öntől az őrséget.
Ha Macheta ragaszkodott hozzá, hogy aludjak, természetesen azonnal lefeküdtem, de úgysem tudtam álomba merülni, csak feküdtem ott Melissa mellett, pisztollyal a kezemben, őrizve az álmát, és figyelve minden gyanús neszre. Amennyiben megkaptam az engedélyt a virrasztásra, jó éjszakát kívántam a nyugovóra térőknek, majd elfoglaltam a helyemet a fal mentén, ahonnan még kiláttam az ablakon, de kintről nem láthattak rám.
-Az igazi nevem Susan Skater - feleltem halkan, hogy ne zavarjam az alvókat. - Az árvaházban kaptam a Chloe nevet álcázás gyanánt. De mivel hat éves korom óta nem szólít senki Susie-nak, neked sem ajánlom, mert már nem hallgatok rá.
Amit ezután mondott, hirtelen jött, és bár váratlanul, akcióra készen biztosítottam ki a pisztolyomat. S.A.M. Vagyis surface-to-air missile. Erről ugyan csak hadtörténet órán kellett tanulnunk, hiszen manapság ilyesmit már senki nem használt, viszont rengeteg hasonló fegyver ennek az ősrégi berendezésnek az elvére alapult, így megszokásból sokan becézték így a jelenlegi, hasonló rakétákat. Bár ezeket repülő objektumok (hajók, más lövedékek) kilövésére használták, vagyis a jelenlegi helyzetünk nem indokolta a használatát, attól még végzetes lett volna, ha telibe találnak vele.
Nyugodt arcára pillantva, valamint a kinti békés környéket szemlélve azonban ismét pihenő állásba helyezkedtem.
-Értem, Samuel - bólintottam, mintha mi sem történt volna. - De feltételezem, te is inkább a Mavericket preferálod. Egyébként is biztonságosabb, ha fedőnevet használsz.

Macheta monológjára csak szélesen elmosolyodom, hiszen én már ismerem a vehemenciáját és, hogy nem nagyon tűr ellentmondást, már persze, ha valaki nem tudja, hogy hogyan is kell leszerelni, mint például én.
- Macheta teljesen igazad van. – bólintottam elkomolyodva. – A kapitány szerintem is él, ezért nem is fogunk lemondani róla, hanem ha törik, ha szakad megkeressük, de én nem maradok itt, míg ti az üldözőkre vadásztok, akik lehet, hogy a Bolhapiac elrablásában is ludasak. Szóval ez nem fog menni. – rázom meg a fejem.
- Ha meg ott lesznek kéznél, akkor nyomozgatásra sincs szükség, hanem csak hatékony kikérdezésre. – szögezem le és ebben tántoríthatatlannak mutatom magam. – Én is a legénység része vagyok ne felejtsd el öreg, szóval csak ennyi az ellenvetés, ami igazán számít.
Az őrségre való javaslattal és ellenvetésekkel már nem vitatkoztam, ha annyira ébren akarnak maradni, az az ő dolguk én nem fogom erőltetni a dolgot, főleg, ha nem Rick-kel kell egy ágyban aludnom.
Mikor a férfi hozzám vág egy plüss mackót, először azzal a lendülettel szándékozom visszarepíteni, lehetőleg a fejéhez, de aztán meggondolom magam.
- Kössz, kispárnámat úgy is otthon hagytam. – nyújtottam ki rá a nyelvem.
A fegyverletételt nem nagyon értettem, de aztán a magyarázata mindent világossá tesz, bár annak tükrében, hogy én sem fogok itt maradni, hogy ölbe tett kézzel várjam, hátha ők is eltűnnek az űrben, nem sok értelme volt.
- Gondolod, ha én akasztom a hátamra kevésbé feltűnő? – kérdeztem, de aztán nem törődve már vele, hogy ki kivel akar őrködni én felmentem és lehevertem az ágyra a macit tényleg a fejem alá téve az íjat meg a nyilakat meg a földre magam mellé.
Fáradt voltam, de nem jött álom a szememre, mert nem szerettem volna, ha „teljesen véletlenül” reggel itt felejtenek, így aztán csak tettettem az alvást, de éberen füleltem és néha elkaptam a lenti beszélgetésből egy-egy hang foszlányt, de persze nem értettem belőle semmit.

Mérgesen az asztalra akartam csapni, de persze sehol sem volt asztal. Basszus!
- Rohadt életbe, hülye kölykök! Már akkor ilyesmiket csináltam, amikor ti még apátokban... Hm... Szóval pofa be, vagy az lesz, amit én mondok, vagy egyedül kaparom össze a vén félszeműt, ti meg játszadozhattok itt egymással meg a morákkal... Megáll az ész, csak mert meg tud feszíteni egy íjat, már azt hiszi, harcos... Eh, tudjátok, mit? Nem érdekel. Én holnap felkelek, és mindent a saját tervem szerint csinálok. Ha követitek, mindenkinek jó lesz, ha meg nem, akkor úgyis kihúzom majd a tojáshéjas seggeteket a bajból, de előre szólok, úgyis nekem lesz igazam. Még egy ilyen bandát...
Morogva leültem az egyik sarokba, hátradöntöttem a fejem és lehunytam a szemem. Semmi kedvem nem volt aludni. A legjobb barátom eltűnt, a nevelt lányom meg úgy tűnik, vakon megbízik egy vadidegenben, aki miatt egyszer már ránk támadtak. Komolyan semmit se tanult tőlem? Hihetetlen...
Teltek múltak az órák. Halk beszélgetés moraját hallottam, de kizártam az elmémből. Vártam a reggelt, vártam a híreket, és ezer luxusjachtért se vallottam volna be, de féltem. Nagyon féltem.

Keserűen vigyorog maga elé Chloe szavait hallva.
~Mit meg nem tesz ez az őrült nőszemély, hogy kettesben maradhasson velem. Ki tudja, ha jobban megismerjük egymást, talán még azt is elérhetem, hogy ne úgy beszéljen a halálomról, mintha valaki feketére festene egy darabka világűrt.~
-Kölykök? - Kérdi csodálkozva. - Amikor utoljára körülnéztem, nem láttam senkit itt, aki ne rendelkezne másfél évtizednyi harci tapasztalattal...
~Ami lássuk be, elég szomorú, ha belegondolunk, milyen fiatal itt a többség...~
-Meg fogjuk találni a kapitányt...élve, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, de most már aztán takarodó, mert a végén feljelentenek csendháborításért, és szinte biztos vagyok benne, hogy ma az az egyetlen garázdaság, amit nem követtünk el.
Melissa kérdésére megrázza a fejét, még,hogy azt szeretné, ha a lány viselné az íjat!
-Gondoltam, ha már úgy is felmész, letehetnéd ott valahova, hogy ne legyen annyira szem előtt, ha mégis bekopog ide valaki.

Aztán mikor már nyugalom van, és szinte kettesben maradnak a lánnyal, akire nyugodtan nézhet ferde szemmel, mert Macheta nem tudná előbb megölni őt érte, mint Chloe tenné, folytatja a kellemes beszélgetést.
-Csak Sam, az apám kissé mániákus volt, és egy fegyver után nevezett el. Aztán, amikor felvettek 6 évesen a Hereford-ra, mondhattam amit akartam névnek, és a Maverick olyan vagányul hangzott...na meg, nem akartam, hogy S.S. legyen a monogramom.
Arra, hogy jobban szereti a fedőnevét, csak felsóhajt.
-Nem hívott vagy 20 éve senki Sam-nek, úgyhogy igen, és a Maverick jobban is passzol rám...ahogy rád is a Chloe. A Suzy inkább a nyuszidhoz illene.

A beszélgetést kopogtatás zavarja meg. Azonnal felpattan, fejével pedig Macheta felé int, hogy takarja le, vagy valami, ő maga pedig kilép az ajtón. Vagy 5 percig van távol, de aztán egyedül tér vissza, és sértetlenül, igaz a szemei még mindig kápráznak a zseblámpafénytől.
-Aki tud, most már alhat. A rendőrség megköszönte a segítségem, és elnézést kért. - Macheta felé fordul: - Egy jó tanács, ha szeretnéd kopaszra nyírni a fejed, és halálfejes fejkendőt hordani, ne mostanában tedd meg. Na, szunya...
Ha Chloe nem ellenkezik, és miért tenné, ő maga is csendben marad, és nyomban elalszik a fotelben, s addig durmol szép csöndben, amíg el nem jön az idő, hogy leváltsa a nőt. Szép lassan eljön a reggel, és reménykedve, hogy Melissa még mindig alszik, halkan lépdel a másik férfi elé, hogy suttogva szóljon hozzá:
-Ha megkéred Chloe-t, biztos itt tartja a nővérét is. Viszont, lehet jobb, ha indulunk, mielőtt felébred "Cukorfalat".
Ha egyet ért vele, felkelti Chloe-t, és átadja neki az utasítást, aztán indulás előtt még megszemléli a másik férfi fegyvereit.
-Lehet azokat is hátra kéne hagynod. Úgysincs rá szükséged.

Nem örültem Melissa ötletének, hogy ő is menne harcolni, hiszen civil volt, akik egyrészt nem értettek az ilyesmihez, másrészt éppen azért voltunk mi, hogy őket megkíméljük tőle. De csak az ostobák és igen vakok nem vették volna észre, hogy ő ebből úgysem fog engedni. És a nővérem volt...
-Uram, engedelmével. Nem szívesen hagynám magára Melissat, és mivel egyébként is személyi testőr vagyok, elég képzettnek és gyakorlottnak érzem, hogy elvállaljam a védelmét akár marad, akár hajóra száll. Viszont ha lehetséges, szeretnék mellette maradni.
Macheta kifakadására aztán már akkor is vigyázzállásba feszülve maradtam volna, ha megkapom a Pihenj! utasítást. Egyenesen, felszegett fejjel, és papírvékonyra préselt ajkakkal vártam, hogy végezzen.
-Uram, értettem, uram! - harsogtam. - Vettem. Igen, uram.
Maverick feleselésére a lehető legdiszkrétebben rúgtam bokán. Komolyan, mintha a tengerészeten tanulta volna a fegyelmet!
Mikor végre a parancsnok és Melissa is elvonult aludni (ez utóbbi nagy örömömre nem csupán egy plüss macival, de Maverick íjával és nyilaival is felfegyverkezett), minden elcsendesült körülöttünk, csupán Maverick időnkénti egyre inkább fehér zajnak tűnő fecsegése zavarta ezt meg.
-A nyuszim neve nem Susie volt - ráztam a fejem, ahogy őszinte elképedéssel néztem rá. - Ki nevezi el a játékát saját magáról?!
Kicsit zavarba jöttem, amiért ennyire személyessé vált a légkör, ezért halk torokköszörüléssel elfordultam tőle, és a hátamat mutatva neki inkább megint kinéztem az ablakon, és pár másodpercig nem is csináltam mást, csak álltam, mint a cövek, miközben meredten kémleltem a kinti sötétséget.
-Eszkimónak hívták - morogtam végül.
Erre a cseppet sem katonához méltó viselkedésre azonban csak még jobban szorítottam a hátam mögé hurkolt, egymásba font kezeimet, és még magasabbra szegtem a fejem, valamint többet egyszerűen nem voltam hajlandó mondani semmiféle személyes témakörben. Kifejezetten megkönnyebbültem hát, amikor megérkezett a rendőrség, és megkönnyítette, hogy a kötelességemre koncentrálhassak. Macheta eltüntetése nem volt nagy kihívás, mivel a fotel, amiben pihent egy ruhásszekrény mellett kapott helyet, vagyis csak a lábait kellett eltakarnom, de azt könnyedén megoldottam a szekrényajtó kinyitásával.
Amíg Maverickre vártam, kezem a fegyveremre siklott, úgy őriztem a parancsnokot, és a fenti emeleten alvó Melissát, de egyenlőre még nem vettem elő, hiszen ha bejönnének a rendőrök, azzal csak gyanúba keverném magunkat. Végül nem is lett rá szükség. Viszont átragadt rám a bizalmatlanság Maverick felé, hogy csak az alkalomra vár, amikor meglóghat, így nem tartottam biztonságosnak, hogy csak ő legyen ébren négyünk közül. Ötkor azért felkeltettem, hogy ne aludjon délig, de az őrséget nem engedtem át. Machetahoz intézett felvetésére pedig bólintottam.
-Uram, ha ez a parancs, természetesen itt tartom Melissat, de... még egyszer szeretném felajánlani a szolgálataimat a hajón.

Bár nagyon értékeltem, hogy legalább Chloe kiállt értem, ha már mindenki más úgy kezelt, mint egy óvodást, akit a széltől is óvni kell, azért mérget vettem volna rá, hogyha Macheta azt mondaná a drága húgicámnak, hogy tartson itt, akkor habozás nélkül megtenné.
Az, hogy Rick mit akart vagy mit nem az most huszadrangú kérdés volt, bár be kell vallanom mostanában egészen használható ötletei voltak, még néha elismerően is néztem rá, mikor nem látta természetesen. Ha ezt az idegesítő „ezt nézzétek, milyen kemény csávó vagyok” stílusát elhagyná, egészen normális is lehetne, és még azt is megfontolnám, hogy hagyom, hogy bepróbálkozzon Chloe-nál, habár ahhoz előbb a testvéremet kéne nekem agymosni.
Tehát tudtam, hogy egyrészt nem alhatok el, mert csúnyán átvernének, másrészt meg, hogy Machetát kell az ujjam köré csavarni reggel, hogy mindenképp velük tarthassak, bár talán azért Chloe csak nem állna le velem verekedni, ha fütyülök a parancsra. Vagy mégis?
Persze azonnal fülelni kezdtem Rick suttogására, ahogy az öregnek kezdett beszélni, és már azzal a lendülettel pattantam is Macheta ölébe, mielőtt még megmozdulhatott volna, miközben vasvilla szemeket meresztettem Rick-re.
- Ha még egyszer kiejted a Cukorfalat szót a szádon, akkor onnantól kezdve jobb, ha berendezkedsz a pépes ételek fogyasztására nagyfiú! – sziszegtem, majd a legbájosabb mosolyomat felvéve fordultam Machetához.
- Ugye bátyó, meg sem fordult a fejedben, hogy magamra hagyj? Tudod, hogy én mindent meg tudok szerelni, amit egyáltalán lehet és jó céllövő is vagyok. Szükségetek lesz rám! Aztán meg, ha kell még átalakulva sem elhanyagolható az erőm, lehet, hogy arra is szükség lesz. Meg aztán, ha a kapitányt megtaláljuk, tudod, hogy én vagyok az egyetlen, aki sokszor dűlőre jut vele. – cirógattam meg sebhelyes arcát párszor, miközben kiskutya szemekkel néztem rá. – Itt semmi szükség ránk, ott viszont, ha megfogjuk a tetteseket, akár a kikérdezésnél is jól jön némi segítség. Naaaaa! Bácsikám, ugye én is mehetek?
Chloe szavaira meg csak hevesen bólogattam.

Az éjszaka majdnem eseménytelenül telt. A feszült percek csak azok voltak, amikor a kölyök a zsarukkal tárgyalt. Cseppet sem bíztam benne, és tisztában voltam vele, hogy most akár fel is adhat minket. Mondjuk, egy dolog, hogy a rendőrség tudja, hol vagyok, egy másik meg, hogy le tudnak-e tartóztatni...
De Rick végül visszajött. Csak egy morranással jutalmaztam a szellemességét. Méghogy levágatni a hajamat... Az kéne csak. De a halálfejes fejkendő nem is rossz ötlet.
Reggel sem tűnt sokkal rózsásabbnak a helyzet. A híreket böngészve nem jutottam a kapitány nyomára, és ez egyszerre volt jó és rossz. A kölyök ötlete viszont jónak tűnt. Már épp bólintani akartam, sőt, még akár a fegyvereimet is hajlandó lettem volna hátrahagyni, amikor Cukorfalat az ölemben termett. Na tessék, erre számítanom kellett volna. Persze szemérmetlenül hízelkedett, mint mindig, ha akart valamit. A legtöbbször ezzel az ujja köré is tudott csavarni... De most nagy volt a tét.
- Melissa, figyelj ide rám. Nem tudjuk, hol van a kapitány. És addig nem kezdhetjük el máshol keresni, míg meg nem győződünk róla, hogy itt nincs. Ahhoz pedig az kell, hogy valaki itt maradjon, és ennek utána nézzen. De ha ez téged nem érdekel, és inkább a kényelmesebb megoldást választanád...
A talpára állítottam a lányt, és felálltam a fotelből.
- Mi harcolni megyünk, ahogy azt Mr. Izom oly éles elméjűen elismételte a szavaim nyomán. Ti pedig nyomozni. Elég ügyes vagyok, hogy idehozzak egy másik hajót, és az is lehet, hogy a kölyök sem teljesen használhatatlan. Bűnösöket itt is találhatsz, még akár ki is kérdezheted őket. A testvéreddel vigyáztok egymásra. Sajnálom, de nincs apelláta, világos? Az Öreg eltűnt, a rangsorban pedig én vagyok a második, úgyhogy befogod, és azt csinálod, amit mondok.
Még nekem is rosszul esett, hogy ilyen keményen kell beszélnem vele, de muszáj volt. Mindenképpen tartani akartam magam a tervhez. Márpedig amíg a kölyökben nem tudtam bízni, addig a legjobb, ha a lányokat távol tartom tőle, én pedig szemmel tartom. Ha elárul minket, vagy bezavar, az a kapitány életébe is kerülhet.

-Nem mondtam, hogy az, csak hogy rá jobban illene, mint rád, te nem vagy nyuszis, inkább olyan sárkányos és...Eszkimó?
Rövid, szaggatott szuszogás nesze hallatszik Maverick felől, ami kuncogásnak is beillene. Gondolatai rendezése után, újra nyugodt hangon szól a nőhöz:
-Nehéz elképzelni kislányként.

A dolgot az sem könnyíti meg, ahogy a nő egyre másra haptákba vágja magát, és úgy tiszteleg ennek a darabolós gyilkosnak, mintha York őrmester lenne személyesen.
-Uram, igen uram! - Ismétli Chloe után, aztán tenyerét a homlokára tapasztja, és a föld felé nézve megrázza azt.
~Te jó ég...ennyire azért nem jön be a csaj.~
Melissa 29. sértéssel egybekötött fenyegetését már fel sem veszi, viszont legnagyobb meglepetésére valami tiszteletféle ébred benne Macheta iránt, mikor az ellent tud mondani az ölébe pattanó lánynak. Ha nagyon őszinte akar lenni, nem biztos benne, hogy ő képes lett volna a dologra, még úgy is, hogy eleinte a hideg rázta volna ki, ha Melissa az ölébe ül...
~Na jó, ebbe belegondolni is szörnyű, de mondjuk ha nem ismerném...na akkor ezekkel a boci szemekkel, és könyörgő hanggal BÁRMIRE rá tudna venni...akár még arra is, hogy bocsánatot kérjek, amiért fellöktem, és szerezzek neki egy pótalkatrészt, aztán csatlakozzak az idióta legénységéhez...remélem nincs itt egy gondolatolvasó sem.~
-KHMM...indulnunk kéne. Amúgy, ez a Mr.Izom túl hivatalos, ha már bajtársak vagyunk, szólíts csak Muszklinak.
Ezzel az ajtó felé fordul, a szűk hely miatt viszont szembe találja magát Melissa-val, ki csípőre tett kézzel áll ott...legalábbis a fejében így képzeli el.
-Ne aggódj, vigyázni fogok rá...
~..meg magamra is, bár gondolom ez senkit sem érdekel...~
-Estére visszaérünk.
A további civakodást elkerülendő, kilép a házból, s amíg Macheta is könnyes búcsút vesz, gyorsan elhadarja Mike-nak a szitut arról, hogy lesz még két dögös lakója egy napig. Nagyon nem kell győzködnie...
-Had találjam ki, neked sincs pénzed űrkompra igaz? - Kérdi, hátát a kerítésnek vetve. - Úgyis rég "stoppoltam"...

Érdeklődve figyeltem, milyen taktikát vet be Melissa Macheta meggyőzésére, és egy pillanatig azt hittem, sikerülni is fog, de aztán hirtelen a parancsnok megemberelte magát (vagy csak én láttam az imént rosszul?), és kijelentette, hogy Melissa márpedig marad, ami az én helyzetemet is meghatározta. Csalódottan vettem ezt tudomásul, de legalább engedélyezték, hogy a nővérem mellett maradjak, vagyis igazán hálátlan dolog lett volna tovább pitizni azért, hogy mindemellett még velük is tarthassunk. Egyébként is az volt a fő cél, hogy a Bolhapiacot a kapitányával együtt visszaszerezzük, ennek leghatékonyabb megoldását pedig nyilvánvalóan a parancsnoknak kellett eldönteni, nekem pedig megadnom magam a szavának.
És ezt úgy tűnt, végre Maverick is felfogta, és még a kötelező protokollt is betartotta. Ahogy aztán odaállt Melissa elé, én ugyanakkor léptem oda Machetahoz, és aztán az ex-Herefordossal egyszerre mondtam:
-Ne aggódjon, vigyázni fogok rá.
Miután elmentek, nekiláttam rendbetenni a körletet. Hamar megvoltam vele, mivel egy éjszakai alvás nem jár nagy felfordulással. Aztán Melissához mentem, remélve, hogy nem bánkódik nagyon, amiért nem mehetett ő is.
-Szerintem nézzünk körbe a kikötőben - ajánlottam, miután vasmarokkal bátorítóan megszorítottam a vállát. - Nem lenne okos, ha futni hagynánk az esetleges szemtanúkat. És... öhm...
Zavartan köszörültem meg a torkomat, mielőtt kiböktem a számomra teljes mértékben értelmezhetetlen talányt, aminek egyszerűen nem volt helye, amennyiben tényleg jól hallottam, hogy kivel hozták összefüggésbe:
-Cukorfalat?