Név: Dario King
Születési idő: 2888 március 10. (114 év)
Faj: telepata
Rang: A telepata Tanács tagja
Képességek:
Tükör:
Dario képes lemásolni mások képességét. Ezt csak telepatákkal vagy telepata képességekkel rendelkező Gyűjtőkkel tudja megtenni. Egyszerre csak egy lopott képességet tud használni. Régebben a másoláshoz szüksége volt néhány napnyi ráhangolódásra, az alany közelségére. Később ez pár percre redukálódott. Mostanra elég, ha megérinti az alanyt, illetve ha az ellene, rajta használja a képességet. Egy képességet sem tud jobban használni, mint akitől elvette. Ha van már tapasztalat ebben a képességben, használt ezt vagy hasonlót korábban is, akkor azonnal képes a lehető legjobban alkalmazni, azonban ha új neki a képesség, akkor némileg ügyetlenebb lesz a használatában, mint az eredeti tulajdonos. Tökéletesen irányítja saját képességét, csak akkor vesz át másikat, ha úgy akarja.
Meglátás:
Dario egyetlen érintéssel képes megállapítani az adott személyről, hogy milyen képessége van, és azt hogyan tudná használni. Ez nem igazán külön képesség, mint inkább a fő képesség leképződése, velejárója.
Család:
Apja már nem él. Anyja ügyész volt, egy ideig a telepata Tanács tagja, majd polgárjogi aktivista. Jelenleg visszavonultan él.
Foglalkozás: A telepaták Tanácsának tagja, jelenleg más bevételi forrása nincsen.
Ingóságok:
Néhány százezer dollár megtakarított pénz, egy CHS 52 típusú teherhajó. Fegyvert manapság már csak ritkán hord magánál, bár régebben ez az alapfelszereltségéhez tartozott. Ha mégis szükségét érzi, akkor egy majd' ezer éves, óriási, hatlövetű revolvert vesz magához. Erre használati tárgyként gondol, bár a múzeumok komoly pénzt fizetnének érte. Az Orion 2-n lakik, más lakása nincs.
Egészségi állapot: Olvasószemüvegre szorul, de orvosi beavatkozásra nem szánta még rá magát. Tervei szerint egy önregeneráló telepata erejét lemásolva fogja orvosolni ezt a problémát, de még nem talált ilyet.
Kinézet: Magas és testes férfi. Nem kövér, de testalkata sosem volt szálkás, mindig inkább nagy, nehéz izomkötegek jellemezték. Mostanra már elpuhult kissé, de azért még mindig jó kiállású. A maga módján jóképű. Szeme sarkában apró szarkalábak látszanak, a halántékán megcsillan olykor egy-egy ősz hajszál a sötét hajtömegben.
Személyiség: Dario nagy kedvelője a humornak. Nem riad vissza a tanácsbéli kollégái megtréfálásától sem, és tele van szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb anekdotákkal. Ez azonban csak egyfajta álarc, maszk: alatta húzódik a komoly, már-már cinikussá égett egykori kalóz, aki tudja, mi a helyes és mi nem, és ha kell, akár erővel is érvényt szerez az akaratának. Két feljebbvalója közül inkább Morgana Valeur nézeteit vallja magáénak, de Jason Light-hoz hasonlóan neki is előbbre valóak a telepaták más fajok gyermekeinél.
Szexualitás: Heteroszexuális, sőt, szinte rabja a szép nőknek.
Előtörténet:
Sok minden van, amit csak később tudtam meg. Például azt, hogy hol születtem. Vagy, hogy kik a szüleim. És persze azt, hogy ki vagyok én. Elmesélem a történetem úgy, ahogy én éltem meg.
A Mimas-on nőttem fel, kalózok között. Sokszor kérdeztem, honnan származom, és mindig más választ kaptam. Volt, aki szerint Collector nagyúr és egy marsi szajha fia vagyok. Mások azt állították, egy halott kalózvezér klónja vagyok. Megint mások azt mesélték, száműzött herceg vagyok, egy trónfosztott metamorf elrejtett fia. Sokáig hittem ebben, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy nem vagyok metamorf.
Tizenhárom voltam, amikor a képességem először jelentkezett. A koromhoz képest mindig is fejlett gyerek voltam, így tizenhárom évesen már megvoltam százhetven centi és hatvanöt kiló. Mindig mindenki idősebnek nézett. A lány is, akit az egyik kalóz ágyasnak tartott. A lányt Mariah-nak hívták, tizenhat volt, fekete és gyönyörű. Nem mondanám, hogy egymásba szerettünk, de vonzódtunk egymáshoz, ahogy két gyerek vonzódni tud. Eleinte csak néha volt egy-egy kis érintés, lopott pillantások, egy kis szemezés, néhány mosoly. Később már találkozgattunk is titokban. Ostoba voltam, azt terveztem, hogy elszöktetem őt. Csak elkötünk egy hajót, és megyünk, ki tudja, merre...
Tizennégy voltam, és az volt az első szeretkezésem. Mariah tapasztalt lány volt már, a kalóz, akié volt, bevezette a rejtelmekbe. Ezt eleinte nagyszerűnek, később zavarónak, végül pedig elviselhetetlennek tartottam. Szóval, az első alkalom... A vér, már amelyik nem máshol volt használatban, a fülemben dobolt, a kezem csak fogni és markolni tudott, türelmetlen voltam, és szenvedélyes, amitől azt hittem, jó is vagyok... És akkor, pont, amikor a szánalmasan rövidre sikerült első alkalom csúcspontjára értem, megéreztem valamit. Na persze, azt is megéreztem, de még valami mást is. Később, mikor már a lány mellett feküdtem, és a lihegésem is csillapodott, megszólaltam.
- Nem is mondtad, hogy telepata vagy.
- Honnan tudod? - kérdezte ő meglepetten.
Vállat vontam. Csak tudtam, és kész.
Attól fogva igyekeztem megérinteni az embereket. Több telepata volt ott, mint hittem volna. Jó szórakozás volt kikémlelni, kinek miféle ereje van, de idővel ráuntam. Kezdtem igazságtalannak tartani, hogy míg másoknak érdekes, nagyszerű és izgalmas képességeik vannak (Mariah például kisebb tárgyakat tudott teremteni a semmiből), addig nekem csak ez a kémlelés jutott. És más is zavart...
Egyre nehezebben viseltem a gondolatot, hogy Mariah nem csak velem fekszik le. Olyannyira bántott a dolog, hogy egyszer, tizenöt évesen, amikor alaposan berúgtam, megkerestem a gazdáját és rátámadtam. Ember volt, ormótlan, ronda, házilag barkácsolt robotkezekkel. Egy pofontól megfordult velem a világ. Vissza akartam támadni, de semmilyen fegyverem nem volt... És akkor a semmiből a kezemben termett egy vascső. Persze így is veszítettem, de onnantól fogva tudtam, hogy van egy másik képességem is: akárcsak a nő, akit szerettem, én magam is képes voltam dolgokat létre hozni.
Persze Collector kapitány csúnyán megbüntetett. Nem tűrte a civakodást, és máig magamon viselem a kínzása egyik nyomát. De nem ez volt a legrosszabb... Kiderült, hogy bár nekem Mariah jelentette a világot, én csak egy voltam neki a sok szórakoztató férfi közül. Nem csak a gazdájával és velem osztotta meg az ágyát, hanem mindenkivel, aki elég sok pénzt vagy elég jó ajándékot tudott adni neki. Velem pedig többé szóba sem állt, mert a kényesen fenntartott, kellemes helyzetét veszélyeztettem.
Ekkor döntöttem el, hogy megszököm. A hajók karbantartója körül kezdtem lebzselni, igyekeztem minél többet megtudni az X-100-okról. Úgy gondoltam, azzal van a legtöbb esélyem elmenekülni. De még nem mehettem... Ki akartam deríteni, ki is vagyok valójában.
Egy alkalommal, amikor tizenhat évesen elvittek az első bevetésemre, különös dolgot vettem észre. Egy kulcsot akartam teremteni magamnak, ami kinyitott volna egy zárt ajtót, de helyette vibrálni kezdett a levegő a kezem körül, és az ajtó berobbant. Pirokinetista lettem. Nem értettem, hogyan lehetséges ez, míg eszembe nem jutott, hogy egy haverom is az, akivel inni szoktam. Mindig ő gyújtotta meg az abszintot.
Nem tudtam dolgokat teremteni. Nem tudtam tüzeket gyújtani. De le tudtam másolni mások képességét. És ez mindent megváltoztatott.
Bevallom, arrogáns kis gazember vált belőlem. Kerestem egy klasszikus telepatát, és kitanultam a képességeit. Rávettem Mariah-t, hogy újra lefeküdjön velem... De ez már nem volt az igazi. Ahogy más nők sem. Tizennyolc éves voltam, felnőtt férfi, és volt egy tervem.
A gondolatolvasás révén nem volt nehéz kiderítenem, mi az igazi történetem. Egy támadás során rabolt el egy féleszű kalóz a szüleimtől, akik telepaták voltak. Utána a Mimas nevelt, és így vált belőlem kalóz. a szüleim túlélték a támadást, sőt, egyikük igen magasra jutott: a telepata Tanács tagja lett.
Már azt is tudtam, hogyan szökhetnék meg végérvényesen innen. Kissé kockázatos volt ugyan, de hát... Meg kellett próbálni.
Collector nagyúr segédjének jelentkeztem, és napok alatt eltanultam tőle a képességét. Soha meggyőzőbb színészi alakítást még a világ nem látott... Az életemért játszottam.
Nem volt könnyű, de belefagyasztottam az időbe az egész támaszpontot. Hogy Collectorra hatott-e ez, vagy sem, nem tudom: az időn kívül menekültem napokig, míg el nem tudtam tűnni a Mars forgatagában.
Innentől a dolog már nagyon egyszerű volt. Egy telepatával felülírattam az emlékeimet, hogy más telepaták csak azt láthassák bennem, amit én akarok. Így lettem a Marson kidobott árva, aki sosem kalózkodott, és akit egy véletlen folytán (méghogy véletlen, mennyi munkámba telt!) tizenkilenc évesen megtalált a telepata Tanács tagja, az édesanyja.
Jött az egyetem, a jó nevelés, a pénz, és ami kell... De én maradtam, aki voltam: Dario, a kölyökkalóz. Azóta sem tudta meg senki a titkomat. Minden nyomot eltüntettem, még a valódi emlékezetemet is a tudatalattim határára száműztem... Néha én magam is elhiszem a Marson utcakölyökként eltöltött éveimet. És mint oly sok utcakölyök, én is magasra jutottam: immár anyám nyomdokain Tanácstag vagyok. A határ pedig... Valahol túl van a csillagos égen.
Születési idő: 2888 március 10. (114 év)
Faj: telepata
Rang: A telepata Tanács tagja
Képességek:
Tükör:
Dario képes lemásolni mások képességét. Ezt csak telepatákkal vagy telepata képességekkel rendelkező Gyűjtőkkel tudja megtenni. Egyszerre csak egy lopott képességet tud használni. Régebben a másoláshoz szüksége volt néhány napnyi ráhangolódásra, az alany közelségére. Később ez pár percre redukálódott. Mostanra elég, ha megérinti az alanyt, illetve ha az ellene, rajta használja a képességet. Egy képességet sem tud jobban használni, mint akitől elvette. Ha van már tapasztalat ebben a képességben, használt ezt vagy hasonlót korábban is, akkor azonnal képes a lehető legjobban alkalmazni, azonban ha új neki a képesség, akkor némileg ügyetlenebb lesz a használatában, mint az eredeti tulajdonos. Tökéletesen irányítja saját képességét, csak akkor vesz át másikat, ha úgy akarja.
Meglátás:
Dario egyetlen érintéssel képes megállapítani az adott személyről, hogy milyen képessége van, és azt hogyan tudná használni. Ez nem igazán külön képesség, mint inkább a fő képesség leképződése, velejárója.
Család:
Apja már nem él. Anyja ügyész volt, egy ideig a telepata Tanács tagja, majd polgárjogi aktivista. Jelenleg visszavonultan él.
Foglalkozás: A telepaták Tanácsának tagja, jelenleg más bevételi forrása nincsen.
Ingóságok:
Néhány százezer dollár megtakarított pénz, egy CHS 52 típusú teherhajó. Fegyvert manapság már csak ritkán hord magánál, bár régebben ez az alapfelszereltségéhez tartozott. Ha mégis szükségét érzi, akkor egy majd' ezer éves, óriási, hatlövetű revolvert vesz magához. Erre használati tárgyként gondol, bár a múzeumok komoly pénzt fizetnének érte. Az Orion 2-n lakik, más lakása nincs.
Egészségi állapot: Olvasószemüvegre szorul, de orvosi beavatkozásra nem szánta még rá magát. Tervei szerint egy önregeneráló telepata erejét lemásolva fogja orvosolni ezt a problémát, de még nem talált ilyet.
Kinézet: Magas és testes férfi. Nem kövér, de testalkata sosem volt szálkás, mindig inkább nagy, nehéz izomkötegek jellemezték. Mostanra már elpuhult kissé, de azért még mindig jó kiállású. A maga módján jóképű. Szeme sarkában apró szarkalábak látszanak, a halántékán megcsillan olykor egy-egy ősz hajszál a sötét hajtömegben.
Személyiség: Dario nagy kedvelője a humornak. Nem riad vissza a tanácsbéli kollégái megtréfálásától sem, és tele van szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb anekdotákkal. Ez azonban csak egyfajta álarc, maszk: alatta húzódik a komoly, már-már cinikussá égett egykori kalóz, aki tudja, mi a helyes és mi nem, és ha kell, akár erővel is érvényt szerez az akaratának. Két feljebbvalója közül inkább Morgana Valeur nézeteit vallja magáénak, de Jason Light-hoz hasonlóan neki is előbbre valóak a telepaták más fajok gyermekeinél.
Szexualitás: Heteroszexuális, sőt, szinte rabja a szép nőknek.
Előtörténet:
Sok minden van, amit csak később tudtam meg. Például azt, hogy hol születtem. Vagy, hogy kik a szüleim. És persze azt, hogy ki vagyok én. Elmesélem a történetem úgy, ahogy én éltem meg.
A Mimas-on nőttem fel, kalózok között. Sokszor kérdeztem, honnan származom, és mindig más választ kaptam. Volt, aki szerint Collector nagyúr és egy marsi szajha fia vagyok. Mások azt állították, egy halott kalózvezér klónja vagyok. Megint mások azt mesélték, száműzött herceg vagyok, egy trónfosztott metamorf elrejtett fia. Sokáig hittem ebben, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy nem vagyok metamorf.
Tizenhárom voltam, amikor a képességem először jelentkezett. A koromhoz képest mindig is fejlett gyerek voltam, így tizenhárom évesen már megvoltam százhetven centi és hatvanöt kiló. Mindig mindenki idősebnek nézett. A lány is, akit az egyik kalóz ágyasnak tartott. A lányt Mariah-nak hívták, tizenhat volt, fekete és gyönyörű. Nem mondanám, hogy egymásba szerettünk, de vonzódtunk egymáshoz, ahogy két gyerek vonzódni tud. Eleinte csak néha volt egy-egy kis érintés, lopott pillantások, egy kis szemezés, néhány mosoly. Később már találkozgattunk is titokban. Ostoba voltam, azt terveztem, hogy elszöktetem őt. Csak elkötünk egy hajót, és megyünk, ki tudja, merre...
Tizennégy voltam, és az volt az első szeretkezésem. Mariah tapasztalt lány volt már, a kalóz, akié volt, bevezette a rejtelmekbe. Ezt eleinte nagyszerűnek, később zavarónak, végül pedig elviselhetetlennek tartottam. Szóval, az első alkalom... A vér, már amelyik nem máshol volt használatban, a fülemben dobolt, a kezem csak fogni és markolni tudott, türelmetlen voltam, és szenvedélyes, amitől azt hittem, jó is vagyok... És akkor, pont, amikor a szánalmasan rövidre sikerült első alkalom csúcspontjára értem, megéreztem valamit. Na persze, azt is megéreztem, de még valami mást is. Később, mikor már a lány mellett feküdtem, és a lihegésem is csillapodott, megszólaltam.
- Nem is mondtad, hogy telepata vagy.
- Honnan tudod? - kérdezte ő meglepetten.
Vállat vontam. Csak tudtam, és kész.
Attól fogva igyekeztem megérinteni az embereket. Több telepata volt ott, mint hittem volna. Jó szórakozás volt kikémlelni, kinek miféle ereje van, de idővel ráuntam. Kezdtem igazságtalannak tartani, hogy míg másoknak érdekes, nagyszerű és izgalmas képességeik vannak (Mariah például kisebb tárgyakat tudott teremteni a semmiből), addig nekem csak ez a kémlelés jutott. És más is zavart...
Egyre nehezebben viseltem a gondolatot, hogy Mariah nem csak velem fekszik le. Olyannyira bántott a dolog, hogy egyszer, tizenöt évesen, amikor alaposan berúgtam, megkerestem a gazdáját és rátámadtam. Ember volt, ormótlan, ronda, házilag barkácsolt robotkezekkel. Egy pofontól megfordult velem a világ. Vissza akartam támadni, de semmilyen fegyverem nem volt... És akkor a semmiből a kezemben termett egy vascső. Persze így is veszítettem, de onnantól fogva tudtam, hogy van egy másik képességem is: akárcsak a nő, akit szerettem, én magam is képes voltam dolgokat létre hozni.
Persze Collector kapitány csúnyán megbüntetett. Nem tűrte a civakodást, és máig magamon viselem a kínzása egyik nyomát. De nem ez volt a legrosszabb... Kiderült, hogy bár nekem Mariah jelentette a világot, én csak egy voltam neki a sok szórakoztató férfi közül. Nem csak a gazdájával és velem osztotta meg az ágyát, hanem mindenkivel, aki elég sok pénzt vagy elég jó ajándékot tudott adni neki. Velem pedig többé szóba sem állt, mert a kényesen fenntartott, kellemes helyzetét veszélyeztettem.
Ekkor döntöttem el, hogy megszököm. A hajók karbantartója körül kezdtem lebzselni, igyekeztem minél többet megtudni az X-100-okról. Úgy gondoltam, azzal van a legtöbb esélyem elmenekülni. De még nem mehettem... Ki akartam deríteni, ki is vagyok valójában.
Egy alkalommal, amikor tizenhat évesen elvittek az első bevetésemre, különös dolgot vettem észre. Egy kulcsot akartam teremteni magamnak, ami kinyitott volna egy zárt ajtót, de helyette vibrálni kezdett a levegő a kezem körül, és az ajtó berobbant. Pirokinetista lettem. Nem értettem, hogyan lehetséges ez, míg eszembe nem jutott, hogy egy haverom is az, akivel inni szoktam. Mindig ő gyújtotta meg az abszintot.
Nem tudtam dolgokat teremteni. Nem tudtam tüzeket gyújtani. De le tudtam másolni mások képességét. És ez mindent megváltoztatott.
Bevallom, arrogáns kis gazember vált belőlem. Kerestem egy klasszikus telepatát, és kitanultam a képességeit. Rávettem Mariah-t, hogy újra lefeküdjön velem... De ez már nem volt az igazi. Ahogy más nők sem. Tizennyolc éves voltam, felnőtt férfi, és volt egy tervem.
A gondolatolvasás révén nem volt nehéz kiderítenem, mi az igazi történetem. Egy támadás során rabolt el egy féleszű kalóz a szüleimtől, akik telepaták voltak. Utána a Mimas nevelt, és így vált belőlem kalóz. a szüleim túlélték a támadást, sőt, egyikük igen magasra jutott: a telepata Tanács tagja lett.
Már azt is tudtam, hogyan szökhetnék meg végérvényesen innen. Kissé kockázatos volt ugyan, de hát... Meg kellett próbálni.
Collector nagyúr segédjének jelentkeztem, és napok alatt eltanultam tőle a képességét. Soha meggyőzőbb színészi alakítást még a világ nem látott... Az életemért játszottam.
Nem volt könnyű, de belefagyasztottam az időbe az egész támaszpontot. Hogy Collectorra hatott-e ez, vagy sem, nem tudom: az időn kívül menekültem napokig, míg el nem tudtam tűnni a Mars forgatagában.
Innentől a dolog már nagyon egyszerű volt. Egy telepatával felülírattam az emlékeimet, hogy más telepaták csak azt láthassák bennem, amit én akarok. Így lettem a Marson kidobott árva, aki sosem kalózkodott, és akit egy véletlen folytán (méghogy véletlen, mennyi munkámba telt!) tizenkilenc évesen megtalált a telepata Tanács tagja, az édesanyja.
Jött az egyetem, a jó nevelés, a pénz, és ami kell... De én maradtam, aki voltam: Dario, a kölyökkalóz. Azóta sem tudta meg senki a titkomat. Minden nyomot eltüntettem, még a valódi emlékezetemet is a tudatalattim határára száműztem... Néha én magam is elhiszem a Marson utcakölyökként eltöltött éveimet. És mint oly sok utcakölyök, én is magasra jutottam: immár anyám nyomdokain Tanácstag vagyok. A határ pedig... Valahol túl van a csillagos égen.
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók