Mólók

- Velem is türelmes vagy. Tekintve, hogy képes vagy 6 hónapot várni egy randiért. *Ingattam meg a fejem lemondóan és szavait cáfolva. Reakciójából ítélve azonban nem csak én merültem el egy kicsit. Sőt a másik talán még jobban is. De nem zavart. *
- Rendben akkor… *Kezdte volna mondani, hogy menjünk vissza. De a csörömpölés megakasztott és összerezzent a váratlan hangon.*
- Nem akartam itt hagyni… nincs kedvem egy helyett egy készletet venni. Annyira nem keresek jól. * Mosolyodtam el, és a kezem nyújtottam felé. No nem azért, hogy fogja meg. Csak a korsót akartam elkérni. Elvére Én hoztam ki. Vissza érve a bódéhoz nem céloztam be a a lépcsőt csak Jeremyre néztem és köszöntem el Tőle két puszival.*
- Ezt visszaküldenéd? Nincs kedvem végig verekedni magam a tömegen. Mi megyünk, de mond meg Sebnek, hogy holnap beugrom hozzá és kiskutya szemekkel kérem, hogy vigye fel magához a táskám. * Öleltem meg még utoljára a férfit. *
- Pf… nem tudom. A Marson élek… de ha veszel nekem egy saját hajót, akkor minden hétvégén leugrom. Addig meg, vigyázz a rendre ne nekem kelljen szétcsapnom. *Kacsintottam rá komolytalanul és már ott sem voltam. *
- Remélem jól érezted magad… *Sandítottam Darra miközben igyekeztem nem kitörni a bókám a sötétben.*
- Hülye magas sarkú… nem ezekre az utakra találták ki, az már szent. *Háborogtam, pedig imádtam magas sarkúba lenni. A kocsimat elérve megint csendbe burkolóztam és haza indultam… *

//Folyt.: Föld - New London - Külváros - Sikátorok//

-Mondom, néha... amúgy is, nem hiszem, hogy korábban lenne kimenőm.
Vontam vállat beletörődve, hogy talán tényleg nem szabadulok féléven belül. Bár volt már rosszabb is. Az az év amikor elfelejtették kiadni a kimenőt elég húzós volt. De eltelt és túlélem. Utána meg az extra kimenő a pszihológusra ment rá, de még élek és egész épelméjűnek tartom magam. A hangok is megmondták a fejeben. Mosolyogva nyomtam a kezébe a korsót, nagyon nem tudtam mit hozzá fűzni. De ez a mosoly talán elmondott mindent ami szükséges. A bódéig elkísértem de be már nem mentem, az ajtóban megálltam, hátratett kézzel, egyenes háttal. Mintha a felettesem tartaná a reggeli szemlét. Azt leszámítva, hogy a pulcsim hátul összekulcsolt kezemben lógott. Látva, hogy hogy ölelgeti meg mennyire nyílt mások felé, már amikor az akar lenni, azon elmosolyodtam és lesütöttem a tekintetem míg megingatta ma fejemet rosszallóan.
~Nők... ezeket nem lehet megérteni...
Felemeltem a tekintetem ahogy a cipelője kopogni kezdett. Biccentettem az őröknek és miután kilépett az ajtón azt becsuktam magunk után és egy pár centivel lemaradva mentem mellette. Felé pillantottam és elmosolyodtam a kérdésén, pláne ahogy a magassarkúját szidta.
-Ne ijedj meg....
Azzal a lendülettel felkaptam az ölembe és gyorsan folytattam.
-...és legfőképp ne törd ki semmimet...
Vártam egy kicsit hogy az esetleges sokktól magához térjen. A sokkterápia rengeteg embernél bevált. Talán most is be fog, de ha nem akkor kezdésnek megteszi. Kicsit dobtam rajta, hogy stabilabban tudjam fogni.
-De könnyű vagy.... Egyébként... remekül éreztem magam, köszönöm.
Ha nagyon nem akarózik neki a kezemben maradni akkor lerakom, máskülönben el cipelem a kocsiig.
-Ne, hogy itt kitörd nekem a lábad és ne tudd a féket nyomni ha szükséges...
Próbáltam kicsit oldali a hangulatot hogy ne legyen annyira feszült.

//Dario King//

Újabb gyönyörű nap virrad London ezer éve is unalmas utcáira, és ahogy az aranyló sugarak lágyan simogatják végig a város sápadt lakóit, én csak arra tudok gondolni, hogy már megint idebent kell poshadnom! Nem elég, hogy az orvos szerint még hetekig a seggemen kell maradnom, ami egyre könnyebb feladat, mert a sok üléstől, és csokoládé zabálástól lassan akkorának érzem, mint Brazília, ráadásul a holoneten sincs semmi izgi, leszámítva a pletykát, hogy Light lemond. Őrségváltás? Ilyen híreket még, az új fiú lehet azt sem fogja tudni, ki vagyok, és akkor aztán leshetem, hogy kiszabadulok innen. De, hát ez van, egy titkos ügynök nem adhat fel hirdetést a neten, hogy munkát szeretne, ezért aztán mit van mit tenni, itt üldögélek egy szál köntösben, és várom tovább a csodát.

Nem volt nehéz kideríteni, hol is van a nő. Már miért lett volna nehéz? Csak lopnom kellett egy kis gondolatolvasást, és megkeresnem a megfelelő személyeket. Basszus, de rohadtul fáj már a fejem... Az a lökött kölyök nem tudta kikapcsolni a képességét. Úgyhogy én sem. Miért nincs a környéken egy valamirevaló telepata?
Úgy gondoltam, a hírszerzés hűségét még idejében biztosítani kell. És lehetőleg Morgana felé. Vagy bárki más felé, csak ne énfelém... Nincs az az isten, hogy én Elnök legyek.
Beléptem a nő ideiglenes lakhelyére.
- Szép napot. Nyilván tudja, ki vagyok. Én...
Ekkor tudatosult bennem, hogy a nő egy szál köntösben ücsörög.
- Én szerelmes lettem, de ez magát most ne érdekelje. Egy kis összeesküvést szőni jöttem. Semmi végzeteset, csak olyan biztonsági dolgot.

Unottan fordítom fejem az idegen hang irányába, fáradtan pislogok pár laposat, miközben ő egyre csak beszél és beszél, aztán:
-JÍÍÍÍÍÍ!!!! - Sikoltok fel, és vetődök át a kanapé másik oldalára, közel sem olyan kecsesen, mint azt szeretném.
-KI MAGA, ÉS HOGY JÖTT BE IDE??? - Hisztériázok tovább, és hiába kérte, nem tud nem aggasztani a "szerelme", mely szemmel láthatóan olyan tiszta, és mérhetetlen, hogy alig fér a nadrágjába.
-Fegyverem van! Ne közelítsen!
~Ja...egy konyhakés, csak fogalmam sincs hol, mert nem főztem 2995 óta. A k*rva életbe!~
-Összeesküvés? - Kérdez vissza bátortalanul az elmeháborodott felé, aztán lassacskán felemelkedik. - Várjunk csak...King tanácstag?

Furcsálkodva néztem a nőre. Az ember azt hinné, egy titkos ügynök ennél azért egy kicsit bátrabb... Na mindegy.
- Igen, Dario King vagyok. És izé... Nyitva volt az ajtó. Ami pedig a fegyvert illeti... Nekem is van, de ha egyikünk sem fogja használni ma, csalódott is leszek meg nem is. De most talán térjünk rá a hivatalos dolgokra.
Hellyel kínáltam magam és leültem.
- Ha nagyon muszáj, felöltözhet, megvárom. Nem fogok leskelődni.
A válasza után belekezdtem.
- Jason Light lemondott. Tudom, hogy a múltban ön és ő dolgoztak együtt. Tudnom kell, hogy most kihez köti a hűség.
Nem kerteltem, de nem is volt szokásom. Egy Jasonhöz hűséges kém, aki belelát a belső ügyeinkbe, elég kellemetlen volna.

Nyitva volt az ajtó? Istenem, ez de égő, hülye Vicky, hülye, hülye!
-Igaz, azt látom, hogy nagyon fel van fegyverkezve - vágok vissza, hogy leplezzem kicsit megilletődöttségem, a javaslatra pedig, hogy talán fel kéne öltöznöm, kapva kapok.
-Csináltam teát, ha kér, szolgálja ki magát nyugodtan! - Ajánlom fel kedvesen, és más viharzok is ki a hálóba. Azt nem kérem tőle, hogy érezze otthon magát, mert láthatóan ha ennél is jobban tenné, még beköltözne.
~Hmmm, mondjuk lehet nem is volna baj, jó állása van, szerethető rosszfiús képe, és olyan jó mackós testalkata...kár, hogy nem bízhatok benne, mert képes lemásolni a képességem, és nem követhetem el azt a szarvashibát, mint azok, akik bennem bíznak meg.~
A hálószobában álló tükör előtt, melynek a felét kitakarják különböző rá akasztott szennyes ruhák, kezdek hozzá önmagam rendbeszedésének, de a látványból ítélve sok dolgom lesz. Valaki egyszer azt mondta, hogy egy nőnek csak egy mosolyt kell viselnie ahhoz, hogy szép legyen. Ez az ember nem látott engem a medúza hajammal! Viccen kívül, olyan borzalmasan áll, hogy vasvilla kéne hozzá, nem fésű, nekem viszont meg kell elégednem egy hajgumival. 2-3 percnyi szerencsétlenkedés után aztán lófarokba kötött hajjal, és a farmeremben, meg a fehér pólómban térek vissza a vendégemhez.
-Valóban? - Kérdem csodálkozva. - És azt már tudjuk, hogy ki lesz helyette? Amint kiderül, megmondom, kinek tartozom hűséggel, az elnöknőn kívül.

Enyhe csalódást éreztem, amikor a felöltözés mellett döntött. Hallottam a gondolatait, meg a szomszédokéit is, de az övéi mosolyt csaltak az arcomra. Hát igen... De milyen képessége is van? Biztos valami afrodiziákum szerű telepátia. Vagy feromonok kibocsátása. Meg kéne érintenem, hogy tudjam... mondjuk, ha feromonokkal dolgozik, abból köszönöm szépen, nem kérek. Az kéne csak, hogy minden férfi utánam loholjon...
Nem töltöttem teát magamnak, helyette csak csendben ültem és vártam.
- Nos igen, hiszen így áll ez a munkaszerződésében. Én inkább arra volnék kíváncsi, hogy hogyan vélekedik erről valójában? Kedvelte Lightot? Követné a parancsait esetleg még most is? Mellesleg nem tudjuk, ki lesz az utódja. Remélem, hogy nem én.

Könnyeden vonom meg a vállaim, és küldök felé egy bűbájos, ragyogó mosolyt, mikor elhaladok előtte, és magamnak azért töltök egyet az én saját készítésű, messze földön híres zöld teámból, ami mostanra kihűlt bár, de az ember lelkét még így is melengeti.
~Uhh, ez borzalmas. Több cukor kell bele, sokkal több, és egy másik filter.~
-Nem különösebben zavar, hogy csak egy főnököm van. Legalább nem mondanak ellent egymásnak.
Hogy Jason-ről mit gondolok, az már jó kérdés. Szerencsére nem esszét kért tőlem, csak két zárt kérdést tett fel.
-Kedveltem, de hazaárulást nem követnék el a kedvéért. Írásba is adjam, vagy csak elég, ha megígérem, hogy jó kislány leszek? - Kérdem csilingelő hangon, kissé előre dőlve, hogy ártatlan pillantásom még nagyobbnak hasson.
-Kár, ön örülnék magának.
~Az előző elnöknél ezerszer jobb pasi, pszichopata barátnő nélkül, nyami!~
-De miért érdekli ennyire Light? És, hogy mennyire lennék hozzá hűséges? - Kérdem, némi aggodalommal a hangomban, reszketve, mint a hercegnő, ki csak hős lovagjára vár.

El kellett ismernem, hogy a nőnek megvannak a maga erősségei. Az információszerzést is valószínűleg a vonzerejével művelte, nem pedig katonai módszerekkel. De amíg mindez eredményes, engem nem zavar. Csakhogy most rajtam próbálta meg ugyanezt, és ha nem hallottam volna a gondolatait, még talán be is dőlök neki. Vagy elérem, hogy ő dőljön be nekem...
- Nem kell írásba adnia. Csak tudni akartam, hogy mire számíthatok. alkalomadtán az is előfordulhat, hogy pont Light és Blaire Cutter után kell kutakodnia. Ez, remélem, nem jelentene gondot?
A nő eddig mindig megbízhatóan szolgálta a telepaták ügyét. Már bizonyított. Talán megérdemel némi információt.
- Nem vagyok Elnöknek való, és ezt Valeur Elnöknőnek is megmondtam. Jason Light viszont... Bárki bármit mond, sokat tett a telepatákért. Sokan kedvelik, és esetleg még mindig hajlanak a szavára, így is, hogy már nem Elnök. Előfordulhat, hogy Light ezt az előnyét a hivatalos kormányzás ellen próbálja meg használni... Kissé renegát természetű. Nem biztos, hogy az olyan apróságok, mint a törvények, meggátolják őt. Ezért kell tudnom, kire számíthatok, és kire számíthat az elnöknő és a leendő elnök, ha Light esetleg törvénytelen eszközökhöz nyúlna.

-Na, akkor jó - búgom kedvesen, kicsit sem törődve bele, hogy hogy ennyire ellen tud állni a természetes bájaimnak a férfi - és nem gond ha...várjunk, MI???
Oké, ennyit a pókerarcról, de baszki, Light és Blaire? És...én? Na neeee, ilyen nincs.
-Természetesen, teszem amit kell, de az Ex-elnök tisztában van a képességeimmel, a barátnője pedig nem igényel tőlem biztatást, hogy olyan legyen amilyen...szerintem sokkal eredményesebb lenne egy másik ügynök, és nekem is több hasznomat vennék valahol máshol.
Még, hogy berezeltem? Én? Uggyan...
-Miért kellett lemondania? Mármint Light-nak? Nem mintha számítana, ha ártani akar az Orionnak, egy szavukba kerül, és elintézem, hogy valaki kibelezze a kedvemért...természetesen csak ha odáig fajul a dolog - teszem hozzá szemlesütve, játszva az ártatlan kislányt. - De, ha jól értem, ezek szerint most nincs számomra semmilyen feladatuk?

Szóval zavarja, hogy nem tud elcsábítani? Nos, ez engem is zavar. De hát a munka, az munka... Nem mintha utána ne volnék kapható egy kis szórakozásra. Az viszont nem lepett meg, hogy tart a Light-Cutter párostól. Mióta Morgana elmesélte, amit elmesélt, én is tartottam tőlük.
- Ez egyelőre hipotetikus beszélgetés. Amennyire én tudom, nincs szükség jelenleg a megfigyelésükre.
Hűségesnek hűséges volt, de félt. Ez még mindig jobb, mintha Light pártját fogná.
- Nem mozdítja elő az ügyünket Light halála. Most még, amíg nincs új elnökünk, semmit sem fog tenni. A későbbiekben viszont, ha átlépi a határt, számítani fogok magára.
Igyekeztem a nőre koncentrálni, de nem segített, hogy hallottam a szomszédja gondolatait, aki unos-untalan ugyanazt a bárgyú popszámot dúdolgatta, fejben is.
- Nem ismerem a részleteket. Light ellehetetlenítette magát, És Valeur Elnöknő lemondásra szólította fel emiatt, amit ő meg is tett. Ami magát illeti, szépségem.... - csak úgy kicsúszott, nem tehettem róla - Talán akadna egy kis feladat is, éppenséggel... Csak egy kis apróság.

-Egyenlőre... - ismétlem meg a férfi első szavát, nem sok lelkesedéssel. - Ahogy ismerem, nem sokáig marad ez így...
Közben figyelem, hogyan legelteti rajtam a szemeit, és nyugodtan könyvelem el magamban, hogy azért teljesen nem vesztettem el a vonzerőm. Mondjuk, ha bevetném a képességem...á, fölösleges, ennél jobban nem lehetne férfi, pfff...
-Ó valóban? - Kérdem, felcsillanó szemekkel. - És pontosan miről lenne szó? Előre szólok, hogy főzni és takarítani nem szoktam, és a mosás sem éppen az erősségem - jegyzem meg gúnyosan, ugyanis valami gyanús a hangsúlyában, de nagyon.

Méghogy elveszítette a vonzerejét... Alig fértem a bőrömbe! De nem adhattam át magam ennek... neki... Akkor többet tudhatott volna meg tőlem, mint amennyit tudnia szabad. És különben sem okos dolog keverni a munkát a szórakozással...
- Valóban -feleltem - Persze csak ha úgy érzi, készen áll. Ha nem, senki sem fog haragudni, ha még egy ideig pihen... Nos, lássuk.
elővettem a zakóm belső zsebéből egy minikomputert. Alig volt több egyszerű adathordozónál és lejátszónál.
- Amit kérni fogok, lehetséges, hogy árulásnak fogja tekinteni, így ha visszautasítja, nem fogok ellenkezni. Valeur Elnöknő szerelmi kapcsolatba bonyolódott egy emberrel, bizonyos Matthew Kyle-lal. A férfi a Marson dolgozik magánnyomozóként. Nem akarom, hogy elcsábítsa, vagy bármi ilyesmi, sem azt, hogy Morgana ügyeiről tudakozódjon nála... De tudni akarom, hogy a kapcsolatuk a telepaták számára mekkora biztonsági rést jelent. Morgana bízik Kyle-ban, és én tudni akarom, bízhatok-e ezzel együtt Morganában.

-Úgy érzem! - Jelentem ki határozottan, aztán a következő lépésnél felszisszenek, mikor benyilall az oldalam, én pedig kénytelen vagyok leülni egy kicsit. De tényleg csak egy kicsit!
-Hát, szaladgálni nem fogok, de hátha valaki megsajnál, és elmond nekem minden államtitkot, ami az eszébe jut.
~Baszki, miket hordok itt össze már megint?? Hülye én...~
-Emberben? Ez alatt azt érti, hogy ember-ember? Hmmm... - Közelebb hajolok a számítógép kijelzőjéhez, hogy szemeimben tükröződhessen a férfi képe, aztán megnyalom a szám szélét.
-Hali lali papi - Búgom, majd Dario felé fordulok.
-Ha ügyesen titkolnák, soha sem derül ki, nem igaz? Abból nem lehet baj, ha felteszek neki pár kérdést...kettesben.

A fejemet ráztam, de közben is mosolyogtam.
- Nem, nem, nem... Tisztában vagyok vele, hogy vannak bizonyos... Adottságai. De szeretném, ha ezek helyett most azt használná, amit tanult. Morgana a barátom. Nem akarom, hogy a kapcsolata kárt szenvedjen épp azért, mert meg akarom védeni. De vannak Kyle-nak régi bajtársai, kollégái... Velük azt tesz, amit akar.
És velem is, gondoltam, de ezt legalább sikerült nem kimondanom.
Összeráncolt homlokkal néztem rá.
- Gondolja, hogy nincs kész egy kis testmozgásra? Mármint, ami a küldetését illeti, természetesen. Mert ez bizony talpalással és ilyesmivel járhat.
Felálltam, a kis adathordozót pedig a nő ölébe ejtettem.
- Szeretnék mihamarabb eredményeket kapni. Természetesen a lehető legnagyobb diszkréció mellett. Jó volna, ha Morgana nem értesülne erről...

Hozzáfogok a megjátszott csalódottság című egy személyes színdarab előadásához, nyitányként egy tettetett durcássággal felspékelt szájfélrehúzással, és némi sértődött morgással.
-Ugyaaan máááár, nem fog fájni neki, csak ha ő is azt szeretné - kacsintok rá, aztán újra megvizsgálom a célpont orcáját.
+Rendes palinak tűnik, ha tényleg odavan az elnökért, úgysem megyek sokra, ha pedig csak testiségről van szó, jobb ha még most kiderül, nem igaz?
~Mondjuk, gondolat olvasó a csaj, szóval elképzelhető, hogy nem kell félteni.~
-Ó, kész vagyok én mindenféle testmozgásra! Lehet, hogy a lábam még nem ért velem egyet ebben, vagy a bal oldalam, de ez legyen az én problémám. Estére a Marson leszek, és ha minden jól megy, holnap reggelre megkapja a jelentését. - Jegyzem meg, kacér mosollyal. - Ha ez lenne minden, el is kezdek bepakolni. Azt hiszem hosszú éjszakám lesz...
Újabb kacsintás, hogy jelezzem neki, nem kell aggódnia, nem fogom megerőszakolni az elnöknő pasiját, ennyire azért nem szeretem a börtönkosztot.

Szívesen mondtam volna, hogy volna itt még valami, de nem voltam biztos benne, hogy ez valóban jó ötlet volna. Mármint persze, volt részem, ami azt súgta... Vagy üvöltötte, hogy ennél jobb ötletem már rég volt, de hát józan esze is van az embernek, és az meg egészen mást tanácsolt. Igaz, gyengén... Remegő hangon... És nem is túl magabiztosan... De a józan ész már csak ilyen.
- Igen, ennyi lenne. Egyelőre. De nem kizárt, hogy a jövőben még fel fogom keresni... Bizonyos ügyekben.
Az ajtó felé indultam, és kezemmel már a kilincsen, megálltam. Visszafordultam.
- Ja, és nem Valeur az egyetlen gondolatolvasó... Remélem, megbocsátja nekem ezt a kis elővigyázatosságot. Szóval kihangsúlyoznám még egyszer: Matt Kyle nem kezelendő ellenségként, sem prédaként. Csak tudjon meg minél többet róla. És amikor jelenteni jön... Húzzon fel valami szexit.
Azzal kinyitottam az ajtót, és otthagytam a nőt.

// Köszönöm a játékot! //

A gúnyos megjegyzést csak elengedtem a fülem mellett, ahogy a férfi arcát vizslattam. Most csak hülyíteni próbál, vagy tényleg ő a Lordunk? Oldalra billentett fejjel figyeltem, majd közelebb is hajoltam, mígnem pár cm-re volt az arcom az arcátúl.
Így hazudjon a szemembe, ha tud!
Aztán ahogy teltek a másodpercek, azt hiszem, egyre biztosabbá váltam benne, hogy tényleg ő az. A szemeim lassan elkerekedtek, ahogy visszahuppantam az ülésre. Vagyis, előbb magam alá húztam a lábaimat, és ilyen térdelő ülésben, felé fordulva folytattam, fellelkesülve.
-Wow... Ezek szerint tényleg te vagy az? Azta, el sem hiszem... Ne haragudj, hogy úgy neked rohantam a parton az előbb... tényleg, mióta vagy te a Lord? Meg milyen érzés annak lenni? Nehéz? Szereted? Régóta töltöd be ezt a posztot? Sok elfoglaltsággal jár? Nem unalmas az a sok adminisztrációs meg diplomáciai munka? Most is valami munkádat intézted, amiben megzavartalak? Egyébként van tesód? Hol is van az az Udvar? -hadartam egy szuszra a kérdéseimet, hogy csak győzze majd megválaszolni őket... De... Ő ajánlotta fel, hogy kérdezzek, nem igaz?

Nem pontosan értettem, mit csinál, és egy egész kicsit zavaró is volt.
- Megtisztelő az érdeklődésed, de tudod, el vagyok jegyezve...
Aztán, amikor már tényleg nem tudtam magammal mit kezdeni, visszatért a helyére.
- Igen, tényleg én vagyok - sóhajtottam gyászosan - Teljes életnagyságban. És igen, baromi nehéz. Nem, egy cseppet sem szeretem. Jó ideje én vagyok a Lord, több évtizede. Hogy milyen érzés? Annak, aki szereti, ha tonnás súlyú felelősség nyomja a vállát, biztos jó. És már hogy a fenébe ne lenne unalmas a papírmunka? Láttál te már olyan papírmunkát, ami nem volt unalmas? - kérdeztem mosolyogva. Próbáltam visszaemlékezni a többi kérdésére.
- Testvérem nincs, bár azt nem pontosan értem, hogy ez hogy jön ide. Fontos munkám... Hát persze, borzasztó fontos folyópart-felmérést végeztem éppen, annak érdekében, hogy lehetőleg senki se találjon meg, aki keres...
Mintha csak végszóra jött volna, megszólalt a kommunikátorom. Sóhajtottam, de a bejövő hívás alatti névből tudtam, hogy ezt nem linkelhetem el. Fáradt hangon szóltam bele.
- Igen?
Két percig hallgattam, majd megint azt mondtam, hogy igen, és bontottam a vonalat.
- Sajnálom, de mennem kell. Az Udvar címét megtalálod a HoloNeten, bármikor eljöhetsz. Azt hiszem, az volna a legokosabb, ha idebent változnál át, aztán kinyitnám neked a kocsiajtót...

-Tudom… bocsi… -motyogtam az orrom alá, ahogy visszakuporodtam az anyósülésre, és felhúztam magam alá a lábaimat.
Csak szótlanul hallgattam, ahogy sorra válaszolgat a kérdéseimre, és… nem tudom, de valamiért azt hittem, hogy ha valakinek ilyen magas pozíciója van, azt örömmel tölti el a dolog. Ennek ellenére, Bennél valahogy nem ezt éreztem. Sőt, inkább úgy jött át az egész, mint ha még tehernek is érezné az egészet.
-Nem tudom, még sosem csináltam, bár nem is hiányzik… De, ha ennyire rossz, akkor miért nem keresel valaki mást a helyedre? Mármint nem akarlak lemondatni, ne értsd félre… vagyis… tudod mit? Inkább vedd úgy, hogy nem szóltam… -halkult el a hangom, ahogy megcsörrent a kommunikátora.
Miközben Ben beszélt, én látványosan kifelé nézelődtem az autóból.
-Rendben. Hagyd csak, köszi, ne fáradj… azért örültem a találkozásnak, minden jót! –búcsúztam el tőle, majd lenyomtam a kilincset, visszaváltoztam, majd a kabát alól kibújva kisurrantam az autóból.


//Köszi a játékot!//

*Az étterembe egy csodás esténk volt. Egy félreeső kis szeglett, ahol csak és kizárólag a Kedvesemmel osztottam meg a ma este örömét. Hisz most volt a hónapfordulónk, még ha ebből az időszakból nagyon minimálisat is tudtunk együtt tölteni. Rajtam egy hosszú világoskék estélyi volt és a lábamon a magas sarkú, illetve most már a kabátom, hisz olyan szép volt az ég, hogy muszáj volt egy kicsit sétálnunk. No meg kettesben voltunk és a környéken ilyenkor egyetlen ember sincs és nem is lakom messze. *
- Remélem Te is jól érezted magad Kedvesem… * Fordultam oldalra, hogy egy csókot adjak neki. Szemeimben az öröm csillogott és jócskán lehagyva a díszes társaságot – kettő előttünk, kettő mögöttünk - , ami négy személyből állt bújtam hozzá. Karjaimat köré fontam és feltekintettem a szemeibe.*
- Tartozom neked egy vallomással… * Húzódtak mosolyra az ajkaim, hisz ezt mondjuk már rég kellett volna. De talán Én magam sem voltam ebben biztos, azonban abban igen, hogy Ő szavak nélkül is tudja.*
- Még nem mondtam… de… azaz igazság, hogy… szeretlek. * Nyögtem ki végül mint egy zavarban lévő kamasz. Jó vicc… 65 éves vagyok. Na de mindegy, arcomon ott volt a pirulás nyoma, még ha a szemeimben csak és kizárólag a szerelem csillogása volt és az örömé, hogy itt van velem és megélhettem ezt a pillanatot. Hisz ha nem lenne, nem is mondanék ilyeneket.*

Sosem hittem volna, hogy az életben még érzem magam ennyire boldognak, mint amilyen mostanában voltam Ana-val. Mikor a kedvesem meghalt azon a szörnyű napon, akkor vele haltak az emberi érzéseim is úgy éreztem, de ez a temperamentumos, határozott nőszemély valami olyan módon elcsavarta a fejem, hogy mostanra már fülig szerelmes voltam.
Ez a hónap is úgy elröppent, hogy szinte fel sem fogtam, amit most ünnepeltünk meg és aminek a tiszteletére még arra is rávettem magam, hogy öltönyt húzzak, sőt még nyakkendőt is kötöttem.
Mikor felsegítem rá a kabátot, hogy a kellemes és meghitt vacsora végeztével, az estét még egy kettesben andalgó – na persze a testőröket nem számítva – sétával tegyük még romantikusabbá.
- Nagyon! – nézek a mosolygó szerelmem szemébe, és az ajkamhoz hózom a kezét, melyre egy csókot lehelek. – És köszönöm neked, hogy megajándékoztál ezzel.
Aztán, ahogy átkarolva egymást már az utcán járunk és kimondja a szót, melyet oly régóta várok már, bár érezni mindig is éreztem, akkor már az én szemeim is boldogan ragyognak fel, és magam felé fordítva hevesen megcsókolom.
- Ó édes, drága szerelmem! Sosem hittem volna, hogy ez az egy szó ilyen boldogsággal tud eltelíteni! Én is szeretlek nagyon, nagyon, de hát ezt úgy is tudod. – öleltem át melegen és indultam meg vele újból, hogy mielőbb a házhoz érjünk. – Azt hiszem ennek megünneplése még csak ezután jön majd…….a hálószobában. – suttogom a fülébe a mondat végét.

A háztetőn hasalva, kezében egy nagy erejű puskával kémleli a szerelmespárt, és persze az udvarhölgyeket is,kik gyanútlanul menetelnek, és akiknek olyan könnyen le tudna szedni innen, hogy komolyan reménykedik benne, más nem akarja megtámadni a Protector asszonyt, mert ma este nem lenne nehéz dolga.
-Látom a célpontot. - Jelenti Chloe-nak, aztán rázoomol a párosra a lézermikrofonnal is ellátott nagy erejű távcsővel. A beszélgetésüknek minden szavát hallja, és bár ne tenné. Ami érez, az a meghatottság, az irigység, a bűntudat, és a hányinger egy sajátos keveréke, és bár nagyon szívesen meghúzná a ravaszt, végül mégis a lelkiismerete győz.
-Még várunk. A célszemélyek arra készülnek, hogy...szexuális kapcsolatot létesítsenek egymással. Ez a tettük után fáradtak lesznek, és jól láthatóan fegyvertelenek. Egyenlőre várunk.
Chloe erre gépiesen biccent, Maverick pedig vet egy utolsó pillantást a távcsőben Jimmy-ra, aztán elteszi a fegyvert, és hátát a falnak támasztva kikapcsolja azt, hogy addig se szúrja ki őt senki.
~Jössz ezért eggyel Jimmy, még ha nem is tudsz róla. Cserébe mondjuk megbocsájthatod, hogy végül úgyis elraboljuk a csajod. ÉS mivel úgysem fogod megtudni, hogy én tettem, ez az egész túl van tárgyalva. Szerinted is? Helyes.~
Így aztán a két szuper bűnözőnek öltözött zsoldos egyenlőre csak csendben vár, és figyel...illetve dehogy figyelnek! JÉZUS! Rick Anastasia ablakára céloz a lézermikrofonnal, és beállít egy műszert, hogy jelezzen, ha elcsendesednek azok ketten. Addig is előhúz két rúd Snickers-t, és az egyiket Chloe felé nyújtja.
~Na jó...de remélem azért gyorsan ünnepeltek. Komolyan mondom, kezdem úgy érezni, hogy engem kínoznak itt valójában...de behajtom én ezt Jimmy fiún, egyet se féljen!~

*Hát be kell vallanom, hogy Jimmy legalább annyira örült ennek az egy szónak, mint amennyire engem feszélyeztetett. Így nem is volt csoda, hogy bár örültem neki és vigyorogtam mint a vadalma még is ott volt bennem az a hangyányi feszültség, hogy most már ez valóban komoly és így kimondva már olyan mintha… Na ne agyalj Ana… élvezd és kész. A fülembe suttogott szavakra csak lesütöttem a tekintetem egy pillanatra aztán már vigyorogtam is.*
- Ezt azért mertem remélni. Jah és még valami, holnap nem megyek melózni és kivételesen itthonra se hoztam haza semmit. * Néztem rá sokat ígérve, hogy bizony tudja, hogy mire is gondoltam. Na nem ám… én még tartozom neki valamivel.*
- Egyébként is lógok neked még a fagyis gonoszságod óta. S mint mondtam én nem vagyok könyörületes, szóval készülj fel lelkileg. * Aztán már meg is érkeztünk haza és se ajtót nem kellett nyitni se semmit. Milyen mázli, hogy vannak őrök, legalább nem fagy le a kezem, hisz nekik kell elől menni. Na meg mögöttem. Röhej, hogy Ryan még így is négy marhát akasztott rám. Pedig aztán sosem történt még semmi komoly velem. Ha meghúzom, a bokám az ellen amúgy sem tehetnek. A házba érve levettem a cipőm, kabátom és a táskám. Vigyorogva megtámadom a szobát és a konzolon aktíválom a kódot. Mikor Ryan nincs a házban ez már megszokás. Hisz ha itt van, akkor meg ha más nem de Ő beriasztja. Utána már csak vigyorogva kezdtem el a ruhám cipzárját lehúzni hátul miközben kacéran néztem vissza Jimmy szemeibe, ahogy a fürdő felé haladtam.*
- Jössz vagy maradsz? * Kérdeztem nevetve, ahogy megláttam a szemeit. Ostoba kérdés, sosem hagyná ki pláne mikor ilyen éhesen nézek rá.*