Mólók

-Ha elmondanám meg kéne, hogy öljelek... szakmai ártalom. Bocsásd meg.
Vágtam rá szinte reflexszerűen. Sajnos tényleg olyan információim voltak egyes dolgokról amikért az életünkkel kell fizetnünk. Vagy ha bárki megtudja annak az letét kell vennünk. De kanyarodjunk el a munkától, abból mára kijutott bőven.
-Nem feltétlen fölöslege, inkább szükséges. A hazám védelmébe a benne élők jóléte is beletartozik.
Ejtettem meg egy félmosolyt, hátha tudom oldani kicsit az ülepedő hangulatot. Meghúztam a sörömet. De úgy emberesen, kiszáradt számnak kellett a folyadék. Nyammogtam kettőt, fényévekben lehetett mérni a minőségi különbséget az előző és ez a hely között. Ahogy belekeveredtünk az évszámokba megelégeltem a dolgot. Még mielőtt befejezte volna a mondatát és el jutott volna a faggatásomig felemeltem a mutató ujjamat a szám elé.
-Tsssss...
Csitítottam finoman és lassan az ő szájához toltam az ujjamat. Ha elhúzódik előle akkor nem erőltetem és nem kezdem el üldözni, hogy a szájára tapasszam az ujjamat.
-Inkább gyere...
Biccentettem a parkett felé, ugyanis felcsendült egy ismerős szám amire ugyan régóta nem táncoltam, de annak idején rengeteget. így talán még tudtam produkálni valamit.

- Jó kedvet akarsz, vagy azt, hogy megnyúzzalak? Ha az utóbbi akkor beszélj még nyugodtan a halálról. Nem hiszem, hogy nem jutott el hozzád, hogy az életem azon felét, amit nem a riportekedés tölti ki, azt az, hogy aktivista vagyok.* Vontam meg a vállam és ismét a sörömre kezdtem koncentrálni. Nem akartam tovább sem az eszméimről, sem a munkámról beszélni. Ez ráér majd holnap reggelinél, vagy haza fele. Most nincs itt a helye. De hát a szám az már be sem állt, csak akkor mikor megéreztem a férfi ujját az ajkaimon. Meghökkenve rántottam hátrébb a fejem és tekintetembe ijedség és félelem költözött. Az invitálásra csak bólintottam és le is szálltam a székemről. A zene hallatán elmosolyodtam és már tudtam is, hogy mit kell tennem. Persze azon kívül, hogy táncolni. Élveztem egy ideig a vezetését és az érintései sem zavartak már, de bennem volt a korábbi félelmem még mindig. De nem ez ösztökélt a tettemre. Tánc közben kiszúrtam egy párt, akik nem messze táncoltak tőlünk. A lány csinos volt és jól is táncolt. Ám mozdulataikról sütött, hogy nem alkotnak egy párt hisz feszültek voltak. Valószínűleg barátok lehettek. Az egyik kipörgetésnél kicsúsztattam a kezem és úgy intéztem, hogy a másik férfi karjaiba érjen véget egy röpke hátra hajlással. Így a lány, aki vele volt kapcsolt és tovább pörögve ugyan így tett Dareios karjai közt, ha a férfi kapcsolt és elkapta. Egy kacsintást küldtem Dar felé mikor felemelkedtem, és már az új párromra bíztam a vezetést. Némán reménykedve benne, hogy nem érti félre a helyzetet és nem kezd el taperolni feleslegesen.*

-Na és ha az utóbbit akarom?
Cukkoltam egy kicsit maga biztos mosollyal körítve. Meglepődtem a lány reakcióján. Nem tudtam hirtelen hova tenni az ijedségét. Már eddig sem stimmelt vele valami de ez most nagyon szemet szúrt.
~Nők...
Megint egész jól belemelegedtem a mozgásba, minden simán ment, minden klappolt. Aztán, valaki más kötött ki a karjaimban mint akit kiengedtem belőlük. Tudtam, hogy a nők hűtlenek, de ezt azért még korainak éreztem. Pláne, hogy egyenlőre nem egy hosszútávú dologban gondolkoztam. Az új pipit amikor megláttam kicsit meglepődtem de ezen is voltak mellek, szép arc. Az, hogy botlába volt az csak később derült ki. Mosolyogva biccentettem és vele folytattam tovább a táncot. A tánc végén tudatosult bennem, hogy a botláb oka valószínűleg az a mérhetetlen mennyiségű alkohol okozta ami benne volt. Tekintete ilyen közelről nem tűnt tisztának. Ahogy véget ért a szám az utolsó mozdulatnál igen közel kerültünk egymáshoz. Részemről nem volt kedvem bunyóba elegyedni egy féltékeny részeg hapsival, de a lány fejében talán már az se volt tiszta hogy kivel jött. Milliméterekről lihegett a képembe vágyakozott hogy valaki lélegeztesse szájon át. Szemöldököm összerándult a szagoktól, ez masszív elkohol szag még csak csak elment volna de ez az átható nikotin már kicsit sok volt. Finoman kibújtam az öleléséből de még így is meg kellett támasztanom, hogy ne dőljön el mint egy zsák krumpli. Unott fejjel néztem körbe Miranda után kutatva, hogy esetleg tud e valami részeg megőrző helyet a közelben, nem akartam egészt este a színpad közepén támasztani szerencsétlent. Sehol sem láttam így inkább a vállamra kaptam a lányt és a pulthoz sétáltam ott át raktam egy bár székre, hassal hogy feje, és végtagjai a föld felé lógjanak. Így biztos nem fog megfulladni és ha hány akkor se a pultra hanem a földre. Kezembe vettem a sörömet és tovább kerestem Mirandát.
~Csak nem lépett le...

*A tánc végig ment és bár kicsit távolságtartóbban fejeztem be, mint azt kellett volna, de ennek ellenére jó volt. A tánc közben kissé eltávolodtam Dartól de ez nem érdekelt. Elvégre fel kell szednie valakit. Legalábbis ez volt az úti cél, mikor ide hoztam. Mikor végre a normálisnak éreztem a légzésem, megköszöntem a táncot és visszaindultam. Sosem voltam lassú, így fel sem tűnt, hogy a srác lohol utánam. Nem messze a pulttól azonban utolért, és hátulról megragadta a karom. Meg rántottam de nem eresztette, vissza fordulva látva éhes tekintetét elpattant a cérna és ahogy megrántott visszalépésemmel egyidejűleg vissza csavartam a karját. Egy katona mellett nehéz nem megtanulni némi önvédelmet. Háta mögé kerülve közel hajoltam a füléhez miközben felemeltem a másik kezem az öltönyösök felé, hogy nem kell.*
- Ha még egyszer hozzám érsz… a fiúk kezére adlak, hogy ne legyen annyira megalázó, hogy egy nő dugta a hátsódba a kezed. *Sziszegtem dühödten a fülébe és ellöktem magamtól mire előre bukott. Szemeimből sértettség, megalázottság és düh sugárzott mikor megéreztem az ismerős illatot és ijedten kaptam felé a fejem.*

Épp a számban volt a korsó és nyeltem, mikor Miranda előkerült a tömegből. Egy alak sietve törtett utána a tömegen keresztül. Már éreztem, hogy ebből baj is lehet. A pulthoz fordultam, húztam egyet a sörből, teli szájjal fordultam vissza, hogy elinduljak feléjük mire az ipsét mér becsomagolta Miranda.
-Pfff....
Kaptam rögtön a szám elé hogy amit még nem köptem ki sört az benn maradjon. Lenyeltem a sört és megindultam feléjük. De előtte még kezembe vettem az italunkat. Már hallótávolságba értem mire befenyítette a fószert. Mikor ellökte magától egy könnyed mozdulattal álltam el a landoló útjából, és fordultam 360 fokot a két sört a fejem fölé tartva. Talán túlságosan is bele ivódott a tánc a lábamba. A perdülés után szembe kerültem Mirandával. CSak pár centi volt köztünk de szorosan magamhoz húztam a kezem így a két sör még szűkösen de oda fért. Tekintetemben elismerés sugárzott még biccentettem is mellé.
-Szép fogás... Lett volna, ha eltörik a válla. De Civilektől ez is ragyogó teljesítmény. Kitől tanultad?
Nyújtottam egy picit közelebb hozzá a sört.

*Ahogy felpillantottam, túlságosan is közel éreztem a másikat annak ellenére, hogy nem ért hozzám. A legrosszabb azonban az volt, hogy mikor az arcára néztem nem Dareius arcát láttam, hanem egy sokkal ismerősebb arcot. Kezem tétován megemeltem mikor beszélni kezdet és az arca felé indult. Vágytam rá, hiányzott és ezt tökéletesen közvetítették a szemeim. Egy pillanatra lehunytam a szemem, hogy újra érinthetem, de a kérdésre kipattant hisz Ő nem kérdezte volna meg. S már nem is volt sehol az arc így kezem visszahullott és tettem egy lépést hátra.*
- Nem akartam bántani, és ne feledd, hogy nő vagyok. Nekem nem olyan egyszerű csontokat törni még akkor sem ha ez a szándékom. Tanulni meg az exemtől tanultam. Valamiért úgy érezte, hogy nekem erre szükségem van. De talán csak szakmai ártalom volt a részéről, hisz Ő is katona mint Te. * Feleltem és közben elvettem a söröm és ott ahol voltam meghúztam.*
- Milyen volt a tánc?

Ahogy rám nézett azzal a szemekkel leblokkoltam. Talán kicsit meg is ijedtem. De csak álltam ott bambán és kukán. Hagytam, hogy arcomra tegye a kezét. Finom puha volt. A Legutóbbi tenyér ami ott járt az is bántó szándékkal jött. Ha nem lett volna tele a kezem a sörrel talán még rá is fogtam volna finoman. Aztán hirtelen elrántotta a kezét. Kérdőn fordítottam oldalra a fejem és hallgattam miket mond.
-Csak vicceltem...
Mosolyodtam rá fáradtan és elengedtem a sörét, enyémet pedig két kézbe fogtam. Egy picit eltöprengtem a hallottakon. Két ujjammal pedig a korsómon kopogtam közben.
-Veled azért jobb volt.
Enyhén oldalra billentettem a fejem és az arcát kezdtem fürkészni. Ha össze akadna a tekintetünk akkor csak rámosolygok kedvesen és várok. Magamban közben vacilláltam, hogy rákérdezzek e vagy inkább felejtsük el az egészet. Talán elég lesz holnap az ilyesmivel foglalkozni. Ma este buli van. Ennek örömére lehajtottam a söröm maradékát. Ahogy visszanéztem rá, még mindig kicsit lelombozottnak tűnt.
-Minden rendben van?

- Pedig igazán csinos nő… *Jegyeztem meg egy fél mosollyal, miközben újra beleittam a poharamba. Feltűnően kerültem a másik tekintetét.*
- De akkor válaszd Te ki, hogy kivel ügyeskedjek úgy, hogy a karjaid közt kössön ki egy táncra. * Ajánlottam fel fél kézzel a táncolók felé intve. De mikor kérdezet, lesütöttem a szemem és mikor ismét rá néztem bűnbánat volt benne.*
- Sajnálom, hogy megérintettelek. Nem akartam tapintatlan lenni. Csak nem szeretem ha hozzám érnek. De ezt már mondtam, és a történtek után… *Ingattam meg a fejem lemondóan.*
- Nem tudom miért történt. Tényleg sajnálom. *Tekintettem ismét a szemeibe bocsánat kérően. Majd a tömeget nézve már nem volt kedvem táncolni. Tekintetem megakadt az ajtón ahol bejöttünk.*
- Ki jössz velem levegőzni? Nincs messze a part és még csendesebb is. *De választ sem várva elindultam kifelé. Arról már nem is beszélve, hogy a kabátom a kocsiban és kint hideg van. De még nem is néztem, hogy jön-e. Az ajtóban egy pillanatra megálltam, ahogy meghallottam az őr hangját.*
- Nem, jó vagyok. Ezt meg visszahozzuk nem sokára. *S már robogtam is a part felé… *

-Van csinosabb is, és én már választottam...
Kacsintottam rá sokat sejtetően. De egy játékos mosollyal próbáltam oldani az esetleges feszültséget, kellemetlenséget. Amiből valljuk be volt bőven a kérdésem és az alkohol miatt. Mentegetőzését nem tudtam mire vélni. Engem a legkevésbé sem zavart az érintése, de úgy tűnik őt nagyon is. Valami oka is volt, de arra ennyiből nem tudtam rájönni, hogy mi lehet. Ez nem is volt most fontos.
-Semmi gond, tényleg. Nézd, ez a lánctalp nyomta arc már minden érintésnek örül ami nem szabadítja meg 1-2 fogtól.
Mosolyogtam rá kedvesen.
-Emiatt ne emészd magad. Persze, mindjárt...... jövök...
Mondtam, a végét már a falnak. Elsiettem a pulthoz ott leraktam a korsót és a székemről felkaptam a kabátomat és kisiettem az épületből. Alig, hogy kiértem megláttam Mirát egy szál... hát nem sok mindenben a parton ácsorogni. Megingattam a fejemet. Nagy levegőt vettem és kifújtam. A kabátom jó gyorsan átmelegedett. Csöndben mögé lépdeltem és a vállára terítettem. Szerettem ezt a kabátot, jól tartotta a hőt és a térdemig leért. Zsebei nagyok voltak így mindent bele tudtam pakolni amire szükségem lehet. A sapkám is könnyedén elfért a zsebébe.
-Mintha kicsit túl öltöztél volna a téli időhöz.... Ha már ilyen csinos vagy legalább meg ne fázz...

*Nem tudtam, hogy pontosan mit is keresek itt kint és, hogy mi bajom lett. Nem szoktam ilyen lenni és még az alkoholra sem foghatom, mert máskor is ittam már. Talán a napokba tett interjú volt az ami ennyire felkavarta bennem a régeltemetett emlékeket. Nem tudtam pontosan, de nem is akartam. Még mindig fáj. Pedig én voltam a hibás. Gondolataimba merülve éreztem meg, hogy valami meleg ér a bőrömhöz. Oldalra fordítva a fejem hálásan mosolyogtam a férfire.*
- Csak egy kicsit… köszönöm. De most már elárulhatod, hogy mire értetted a kérdésed a kocsiban. Aztán mesélhetsz magadról, énekelhetsz, elrabolhatsz, megölhetsz, csak beszélj, kérlek. Ne hagyd, hogy emésszem magam és tönkre tegyem az estéd.

Miután ráadtam a kabátot elsimítottam a kabát vállát. Végül ott hagytam a kezem és közel hajoltam hozzá, hogy a fülébe suttogjak.
-Tényleg nem adod fel egy könnyen mi? Ám legyen...
Zsebre dugott kézzel mellé sétáltam és a vizet kezdtem el fürkészni. Egy picit kezdtem érezni hogy repkednek a mínuszok de egy fejkörzés múlva már meg se kottyant. Arcom még csak ki sem vörösödött a hidegtől. Oldalra pillantottam Mirára.
-Pont, hogy te dobod fel az estém...
Jegyeztem meg még gyorsan a nagy vallomás előtt. Még most sem akarta minden porcikám kibökni az igazságot. De az alkohol a fogalamzás gátlása mellett erős szó hajtó hatású.
-Csak azon tanakodtam, hogy miért fáradozol azon, hogy egy jött ment katonának jó napja legyen, ha nem is akarsz tőle semmit. Ez valahogy nem fért a fejembe... Igazából most se fér teljesen de mindegy. Örülök, hogy így alakult.
Feltűnően körbe néztem a környéken.
-Le kell hogy lombozzalak, ember rablásra és gyilkosságra nem túl alkalmas ez a hely. Na meg ezt a korsót is még vissza kell vinni, különben pórul járunk.

*Az érintésére egy pillanatra megmerevedtem, de ennyi volt. Aztán már ellazulva álltam tovább míg a fülembe suttogott. *
- Egyáltalán nem adom fel. *Erősítettem meg egy mosollyal az ajkaimon. De aztán már csendben hallgattam és hullámok árnyékaiba merültem. Egy pillanatra lesütöttem a tekintetem, de aztán mikor végzet újra a vizet néztem.*
- Én dolgozni voltam a kocsmába. Nem voltam itthon mikor a dolog történt és meg akartam tudni mindent. De aki mondhatott volna valamit az ki dőlt. Aztán meg megjelentél. Először szándékomban állt, hogy Téged foglak faggatni, de olyan távolságtartó voltál, hogy lemondtam róla. *Vontam meg a vállam mintha mi sem volna egyszerűbb.*
- Aztán meg ahogy próbáltál kommunikálni velem…. a viselkedésed eszembe jutott valakit. S úgy éreztem, hogy muszáj legalább a Te estédet jobbá tennem, ha már az Ő álmait tönkre tettem. *Vallottam be az igazat ám az utolsó mondatára felkaptam a fejem.*
- Keressünk egy másik helyet? * Ajánlottam fel nagy lelkesen, de viccelődve.*

-Ha ennyire tudni akarod csak kérdezned kellett volna. De semmi érdekes. A hullák egy kupacba voltak pakolva. Mindegyiket a szíve vitte el. A furcsa az hogy még melegek voltak a testek mikor kipakoltuk őket az épületből. Valószínűleg a kalózok műve. El nem vittek semmit csak egy Whiskyt bontottak meg... Az egyik asztalnál pedig fagyott whskyt találtunk. Biztos valami sötét üzletet bonyolítottak le és el kellett hallgattatni a szemtanúkat. Szinte biztos hogy 2 telepata jelen volt. 3 napig ácsorogtunk és járőröztünk a környéken de semmi. Nagyjából ennyi a lényeg.
Ekkor kicsit szigorúan néztem rá.
-Azért reménykedem hogy ezt úgy írod le mintha a saját fejéből pattant volna ki nem pedig ismeretlen forrásokra hivatkozol majd.
Komorságomat feloldotta egy játékos mosoly. Aztán kicsit emésztgettem a hallottakat. Azt hittem semmi sem ronthatja el az éjszakámat, de az egy kicsit mellbe vágott hogy a saját bűntudatán az én pátyolgatásommal akar enyhíteni.
-Ez kedves tőled, de úgy látom te jobban rászorulsz egy jobb estére. Gondolom sűrűn jársz ide, iszol, táncolsz és egyedül hazamész, vagy a szüleidhez. Ha hozzád ér valaki kiborulsz... És még én vagyok a távolság tartó?
Kacagtam fel a végén. Semmi bántó szándék nem volt bennem. Ezt az a lágy mosoly is igazolhatta ami a végén az arcomat tarkította.
-Most őszintén... melyikünk volt régebben ágyban bárkivel is?

- Jahm. Mert a riporterek kérdéseire olyan szívesen válaszolnak azok, akiknek lehet hinni. A sok idiótát már a kollegám kikérdezte, aki közvetített. *Húztam el a számat, de érdeklődve hallgattam és valami nekem fura volt. De inkább megtartottam magamnak. Most nem kéne ezen gondolkoznom. Ám a tanácsára felkaptam a fejem.*
- Nem óhajtom közre tenni. A saját szakállamra dolgozok jelenleg. De azért kösz. *Mosolyogtam rá, aztán fázósan megdörzsöltem a karjaim. Nem vagyok gondolatolvasó így nem tudtam tisztázni a félre értést, ami némán megtörtént, mert rosszul válogattam meg a szavaimat. Nem a bűntudatomról volt szó… de ez így lényegtelen.*
- Héé… ne röhögj ki. *De magam is elnevettem magam.*
- Nem is értem hogy lehetsz nyomozó. Nem sűrűn járok ide, hisz ide párban járnak az emberek. Inni sem iszok mindennap. De abban igazad van, hogy egyedül megyek haza. De várnak otthon. * Húztam ki magam és játékos mosollyal néztem rá.*
- Van egy macskám. *Kacsintottam a férfire és tudatlanul is tettem egy lépést felé miközben újra megdörzsöltem a karjaim a hidegben. De a kérdése meglepett és bele is pirultam.*
- Ilyet nem illik kérdezni katona! *Próbáltam meg utánozni egy tv-ben látott parancsnokot.*
- De szerintem én nyertem. Már nem is emlékszem rá, hogy mikor volt. Ami pedig az érintést illeti… csak akkor, ha a bőrömhöz nyúlnak. Tudod… *Hajtottam le a fejem és toporogni kezdtem.*
- … megcsaltam. Nem volt itthon, én meg elmentem egy céges buliba és a főnökömnél kötöttem ki. Az újságok lehozták és meg sem hallgatott. Nem emlékszem semmire az estéből. Ez gyanús lett és elmentem egy vérvizsgálatra. Majd’ egy hét után is kimutatták, hogy drog maradvány van a szervezetembe. Ami persze csak arra utalt, hogy az eset napján jó, hogy nem maradtam ott. Pedig még fiatalon sem nyúltam semmihez. De ezt már nem tudtam elmondani neki. Azóta meg… * Mosolyodtam el keserűen és pörögtem egyet.*
- Voilá… ez lettem és az volt az utolsó alkalom. *Biccentettem oldalra a fejem.*
- Te jössz…

-Nem vagyok nyomozó, pilóta vagyok. A punnyadás nem az én vérmérsékletemnek való. Nekem kell a pörgés. De olykor pihenni sem árt. Mint ma.
Szemöldököm azért felszaladt, hogy várják otthon. Talán egy gyerek, vagy kettő, új szerető, férj. Ahogy kibökte, hogy egy macska behunytam a szemem elhúztam a számat és magamba fojtottam a röhögésemet. Túl tipikus volt ahhoz, hogy ilyesmire gondoljak. Végül csak megcsóváltam a fejem és figyeltem tovább ahogy belekezdett a nagy sztoriba. Figyelmemet nem kerülte el a folytonos matatása. Így amikor volt egy lélegzetvételnyi szünet oda böktem neki hogy:
-Bújj bele nyugodtan, vagy be is mehetünk ha gondolod.
Ahogy haladt a történettel egyre jobban lelombozott. Elég rossz sztori és a vége is csúnyára sikeredet. Vagyis... Ahogy végig néztem rajta és megláttam a kabát alól kivillanó részeket rájöttem hogy a vége tulajdonképpen nagyon is csinos.
-Az se ma volt... Azóta egyáltalán nem? Hogy bírod?
Ahogy nekem vágta a kérdést zavartan vakartam a fejemet.
-H-hogy én?
Ekkor éreztem át,. hogy milyen mellbe vágó is ez a kérdés, pláne ha már kínosan rég nem volt rá alakalma az embernek.
-Nos, Hát...tudod... az igazság az, hogy már az idejét sem tudom. Hónapok óta. Nyáron volt egy balesetem azóta valami megváltozott bennem és nem jutott időm ilyesfajta szükségletek öhm... kielégítésére. Félre ne értsd, működik csak partnem nem találtam hozzá...
Vontam vállat bele törődően. Aztán szinte a semmitől elkacagtam magam. Annyira kézenfekvőnek tűnt a szituáció, hogy az már nevetségessé vált számomra.

- Egy pilóta mit keress egy helyszínelésen? *Vontam fel a szemöldököm, aztán le is sütöttem a szemem. Már megint kérdeztem, bár ez talán alapvető kérdés, ha valakinek van egy kis esze.*
- Rendben. *S bele is bújtam a kabátjába, de nem sokat javított a helyzeten, csak annyit, hogy a korsómat letettem a földre. Mert az ujja kissé hosszúnak bizonyult. /xD/ A kérdés szintén meglepett, de bár hozzám nem nyúlhatott senki azért még sem voltam annyira zárkózott.*
- Azóta egyáltalán nem. Az én vérmérsékletemmel az eleje nehéz volt, néha már pokolian. De akkor még tombolt bennem a remény, hogy Rick észreveszi, hogy valami nem stimm e körül. Így az segített. Aztán mire ez elmúlt meg már megszoktam. *Vontam könnyedén meg a vállaim és mi tagadás tényleg nem volt nehéz beszélni róla. Legalábbis így utólag.*
- Nem akartam félre érteni. *De aztán már röhögött is én meg csak a fejem ingatva néztem rá, miközben elkezdtem kissé vacogni. De nem akartam vissza menni.*
- Min röhögsz ennyire Dar?

-Pakolnom kellett, nem helyszínelni de még a hülye is rájött, hogy nem sima tömeg gyilkosságról volt szó.
Vontam vállat és tényleg hanyagoltam innentől kezdve a témát és inkább Mira gondjaira figyeltem. Fejemet lesütve ingattam.
-Ez nem jó. Egy ilyen csinos nőnek nem kéne kivonnia magát a forgalomból. Nem elég, hogy emiatt emészted magad még ezt a kevés örömöt is megakarod vonni magadtól?
Böktem ki fáradtan aztán egy lépéssel közelebb léptem hozzá. A röhögés már csak egyet egyet rándított rajtam.
-Csak annyira fura ez az egész. Itt vagy te hosszú ideje érintetlenül, itt vagyok én félév koplalással a hátam mögött... Te jól nézel ki én... megnyerő vagyok!
Húztam ki magam peckesen, mind e mellé még egy kicsit rá is játszottam.
-Ilyen legutóbb csak álmomban volt...
A nagy magyarázkodásomnak a kezdődő didergése vetett végett és komolyabbra fordítva a szót közelebb léptem egy kicsivel.
-Vissza menjünk?

- Azért mert csinos vagyok, nem voltam forgalmas. Kelendő voltam ez igaz. De egy kezemen megtudnám számolni, hogy hány emberrel voltam együtt, pedig már itt vagyok 28 éves. *Sóhajtottam lemondóan kissé. Néha már öregnek éreztem magam, annak ellenére, hogy még mindig tele voltam élettel. *
- Nem akarom. De úgy érzem, hogy míg nem tisztázom a katonámmal a dolgot, addig nem megy. Próbáltam közelebb engedni néha magamhoz valakit. De amint hozzám nyúlt… *Ingattam meg lemondóan a fejem. Tény, nem voltam gyengéd de akkor is csak nő vagyok.*
- Egy katona után nehéz elfogadni, hogy a férfiak többsége maga alá csinál… mint az imént is láthattad bent. *Furcsán méregettem mikor közelíteni kezdet. De látszott rajta, hogy van annyi esze, hogy ne nyúljon hozzám így aztán nem is foglalkoztam vele tovább. Szavaira azonban elnevettem magam.*
- Az álmaidban? Nézd a valóság olyan, hogy ha két ennyire éhes ember összeakad, akkor az egész jó, ha megüti a tíz percet. Ez nem épp egy álom. Mellesleg azért vagyunk itt, hogy áldozatra less… egy könnyebbre. *Tettem mellé még mielőtt megint rám célzott volna, hogy engem lesett ki magának.*
- Nem szeretnék még. Csak fázom. *Ingattam meg a fejem kelletlenül. Bár már egyáltalán nem volt kedvem visszamenni. De haza rángatni sem akartam a férfit.*

-Nem hiszem, hogy ez probléma lenne. Forgalmas lányok a forgalmas utak mellé valók. Mi meg...-nevettem el magam. -Itt állunk egy kihalt mólónál, még egy régi teknő sincs kikötve...
Félelmetes mennyire összeillet a beszéd témánk és környezetünk. Érdeklődve hallgattam, az okfejtését. Aztán csak egy mosoly ült az arcomra. Kételyek merültek fel bennem.
-Szeretek rácáfolni az ilyen fals adatokra. Különben is, az álmaim jó ha 10 percig tartanak, ha már ott nem akkord itt szeretném ha tovább tartana...Másfelől pedig...
Ekkor mélyen a szemébe néztem, talán egy picit előre is hajoltam, hogy egy magasságban legyen a szemünk.
-Egy könnyű prédával tényleg 10 perc alatt végeznék... De abban hol az izgalom?
Kérdeztem és fel vontam közben a jobb szemöldökömet. Ahogy el húzódtam tőle hátra léptem egyet. Lehúztam a felsőm cipzárját és kibújtam belőle.
-Akkor ezt még vedd fel. Meg ne fázz itt nekem... Én bírom. Meg 1 injekcióval kikezelik belőlem... Tessék.
Nyújtottam felé a ruha darabot. A hirtelen jött hidegtől megrezzentem de ösztönösen feljebb kapcsoltam a belső fűtést és szinte azonnal megszűnt a hideg érzetem.

- Hééé… szóval egy teknős lánynak nézel? *Csaptam csípőre a kezem, tetetett durcasággal. Hisz nem vettem komolyan a szavait, de nem is akartam nagyon elmerülni a mélyebb témákban. Így próbáltam kissé hülyéskedéssel könnyíteni rajtuk. Érdeklődve hallgattam a válaszát miközben fürkészőn néztem a szemeit.*
- Ott a pont Dar. Ezzel egyet kell értenem. Azonban ne feledd, hogy nem minden préda becserkészhető. Arról már nem is beszélve, hogy nem minden prédának látszó egyed préda is. *Mikor levette a felsőjét egy pillanatra elkalandoztam, de nem azt láttam amire számítottam. De ez már csak megszokás volt.*
- Nem, nem. Jó ez így. De akár mehetünk haza is. A pirkadat bár csodás itt, de télen annyira nem vonz. Ha még életben leszel nyáron megismételhetjük és megvárjuk, de most jobb a kandalló mellett. Szóval mit szólsz? Óh és majd elfelejtettem. Te nem vezetsz, mert ittál. Hagyod, hogy vezessek vagy hívjam fel anyut?

Préda, nem préda, kezdtem kicsit bele zavarodni, de volt egy ősi közhely ami mai napig megállta a helyét. A felsőmet miután vissza utasította a felsőt, a felkaromra csaptam. Rosszallóan megingattam a fejemet. Közelebb léptem egy nagyot és széttártam a karjaimat.
-Akkor legalább gyere ide.
Ha akár egy apró jelét is mutatja hogy közeledne lassan átkarolom, ha ki hátrál akkor akkor csak megadóan sóhajtok és leeresztem a kezem, a felsőmet pedig a vállamra dobom.
-Tudod... mindig van egy nagyobb hal.
A kialakult helyzettől függően vagy a sülébe súgom kedvesen, vagy pedig sokat sejtető mosollyal közlöm vele. Vagy így vagy úgy de a nyári napfelkelte hallatán kicsit hátra húzódom és felvonom a szemöldököm. Laposan jobbra, majd balra nézek, végül megállapodok a lány tekinteténél.
-Ezt, vegyem randinak? Mert akkor garantálom, hogy életben maradok.

*Az ajánlaton hezitáltam kicsit és ez kiültetett az arcomra is. De aztán csak összevont szemöldökkel néztem a másikat.*
- Jó. De ha hozzám érsz, úgy jársz mint bent a pasi. *Szögeztem le, és már közelebb is léptem. Kezeim közénk tettem, hogy azok se fázzanak. No meg véletlen se érjek a karjához, ami már csupasz volt. Nem volt kedvem még egyszer megmutatni, hogy mit tudok. Bár egy olyannal szemben, akitől tanultam, aligha működött volna. S ez csak még jobban óvatosságra intett. A fülembe suttogott szavakra csak a homlokom a mellkasának döntöttem. *
- Akkor próbálkozz a protektornál. Ő talán elég nagy hal és még megközelíthetetlenebb. *Ajánlottam, de magam sem gondoltam komolyan. Ez most pont jó volt így. Az elhúzódása csak belerondított, de fejem kissé megemelve tekintettem fel a szemeibe mosolyogva. Eszembe sem jutott elhátrálni a radiátoromtól.*
- Nos… nyár még messze van. S ha akkor is eszedbe jut majd ez az ajánlat. Akkor igen, egy randi belefér. S még meg is érdemled. Cserébe megígérem, hogy addig nem randizok. *Nos nem volt nehéz ígéret. Egyébként sem jártam randizni.*

-Majd igyekszem nem nyavalyogni miatta.
Azzal lassan a hátára csúsztattam a kezeim és finoman magamhoz öleltem. Szívem lassan vert de hatalmasakat. Néha egész testemen éreztem a finom lüktetést ahogy küldte széjjel a meleget bennem. Protektor hallatán mintha kihagyott volna a szívem egy ütemet.
-Azért az erős túlzás lenne. Jól tartja magát, de nem az esetem. Különben sem ér annyit az előléptetés hogy az ágyában kössek ki. Feszélyezve érezném magam utána a munka helyemen... Más meló viszont nem tudok végezni, ehhez értek...
Fogtam rövidre a témát ismét teljesen kiegyenesedtem. Kedven támadt megtámasztani a fejemet az övén de szinte már láttam magam előtt ahogy kirúgja a lábaimat, levisz a földre és itt ott eltör 1-1 végtagot majd kirúgja az állkapcsom a helyéről. Valahogy nagyon leragadtam ennél a képsorozatnál. Milyen vad... milyen eleven... milyen szexi.
-Igen, sajnos még messze van... de ez esetben úgy érzem meg érni várni. Majd írd föl magadnak, ugyanis szavadon foglak.
Vettem egy hatalmas levegőt, amit aztán néhány másodpercig benntartottam, végül lassan kifújtam. A távolba meredve kissé elbambultam, fel sem tűnt, hogy hüvelykujjam közben neki állt finoman sepregetni a karomban tartott nő hátán.

- Grr… bár nem ismerlek, de egy világ omlana bennem össze ha nem sikerülne nem nyávogni. *Na jó egy világ azért nem, de egy kép biztosan. Valahogy tényleg nem tudtam elképzelni, hogy nyávogjon, bár elég viccesen nézne ki. S a gondolat egy mosolyt csalt az arcomra, amit nem láthatott. *
- Pedig igazán jó béby-csősz lennél. *Kuncogtam bele a mellkasába, ahogy Dart elképzeltem egy hordányi kölyökkel akiknek mesét olvas fel a déli alváshoz. *
- Nem lesz szükségem rá. Biztos vagyok benne, hogy nem fogod hagyni, hogy elfelejtsem. *A csendbe és a melegbe beburkolózva álltam és már csak élvezni akartam ezt a gyenge pillanatot. De valahogy mégis hiányzott valami… valami olyan, amit senkitől nem kaphatok meg. Valami, amire mindig is szükségem volt, van és lesz is de nem tudom megnevezni. Vagyis de, érzelem. De ez meg olyan átfogó, hogy sosem jutottam a végére mikor elkezdtem gondolkodni rajta. A simogatás feltűnt még kabáton keresztül is. Igyekeztem nem bunkó lenni és szólni, hanem inkább megszokni, de valahogy nem ment. Az, hogy radiátorként használom, meg táncolunk oké. De ne simogasson. Még annak ellenére sem, hogy… á h mindegy. Szóval ne. Torkom meg is köszörültem egy kicsit.*
- De ha szeretnéd a nyári randit, akkor most el kell tűnnünk mielőtt még pirkadna. Különben elvesztené a varászát. * Mosolyodtam fel a férfire, de nem húzódtam el… még. De az igazság az volt, hogy…*
- Szeretnék haza menni. Az ajánlatom még mindig áll. De ha maradnál… * Vontam meg a vállam és tettem egy lépést hátra.*

-A gyerekeket szeretem, csak a türelemmel néha akadnak problémáim.
Elképzeltem magam egy papucsban egy ciki kötött négyzetmintás felsőben ahogy gyerekeket pesztrálok. Hát nekem valahogy nem tűnt olyan viccesnek, mint a mellkasomon kuncogó lánynak. Eztán hosszas, békés csönd köszöntött ránk. Csak a Temze véget nem érő ostroma hallatszott ahogy szüntelenül ütlegeli a partot ami szilajan ellenállt neki immáron több mint 1300 éve. A lány köhintésére felkaptam a fejem és az ujjmozgás is abba maradt.
-Hm?
Hajoltam el egy kicsit hogy a szemeibe tudjak nézni. Lassan elengedtem.
-Igazad van. A meghívást pedig azt hiszem elfogadom, köszönöm.
Biccentettem felé. Ahogy hátra akartam lépni egy éles hang ütötte meg a fülemet. A korsó ami korábban a földre került most elborult és hangosan csörömpölt a rücskös betonon. Az a pár korty sör kifolyt de az üveg szerencsére egyben maradt. Felvettem a földről.
-Vigyük vissza, utána felőlem mehetünk.