Muscle Edzőterem

*Ahogy visszakaptam a kommunikátorom minden szó, vagy ellenőrzés nélkül mentettem el a ráaggatott becenévre, ami nem más volt, mint a „Szépfiú”. Ahogy mindenki más is valamilyen becenéven szerepelt benne, amit Tőlem kapott. Kérdése inkább hangzott kijelentésnek, így nem is akartam rá felelni. De módomban sem állt, hisz még pislogni sem volt időm és már máris és ismételten testközeli kapcsolatba rántott. Amit kicsit sem díjaztam, pláne nem azzal megtoldva, hogy még át is karolt. Azt tudtam, hogy pofátlan, dehogy ennyire…*
- Engedj el… * Csattantam fel és meg is rántottam a kezem, hogy ugyan legyen már szíves. De nem, nem támadtam. Ilyen közelről amúgy is maximum a térdem használhatnám, de a másik nem ostoba. Úgy szorított magához, hogy a lábam nem tudtam megfelelően helyezni hozzá. Ha a szemeimmel ölni lehetett volna… de nem lehetett, így a másik még élvezhette, ahogy a fülembe suttog és egy ugyan olyan könnyed mozdulattal visszatérített a helyemre. Miközben az Én buksimba ezer meg egy hasonlókép cikázott végig, mely… ah mindegy, csak összezavartak.*
- Semmit nem értékelek, amihez az kell, hogy ilyen közel kerüljek bárkihez is. * Ez egy igaz és szép mondat volt, már ha nem rontott ezen az a tény, hogy a hangom bizonytalan volt a jól megszokott határozott helyett. Mikor ezt észrevettem megköszörültem a torkom és bólintva felkaptam a cuccaim, hogy menekülőre fogjam. Persze nem ilyen nyíltan.*
- Ha megvárod, míg átöltözöm akkor igen… * S ezzel meg is indultam az öltöző irányába, de az ajtóból még visszafordultam.*
- Feltéve, ha ez nem egy újabb próbálkozás csak most a vacsi helyett ebéd van porondon. * Mosolyodtam el, de már választ sem várva be is csukódott mögöttem az ajtó… *

*A másiknak nem kellett sokat várnia, bár ez egy nagyon is tág fogalom. Ki minek nevezi azt a tíz percet, míg lezuhanyoztam és átöltöztem abba a ruhába, amibe ideérkeztem. Na igen, ez nem volt a megszokott, tekintve, hogy nem akartam pletykákra haza jönni így tipikusan úgy öltöztem mintha dolgozni mennék. Csinosan. Fehér szoknya, királykék blúz és a vörös hosszított kabátom, mely elengedhetetlen tartozék, hisz imádtam. Hajam kiengedtem és a magas sarkúmba belelépve már kész is voltam. Nem kell ezt túlbonyolítani. Mikor kiléptem az öltözőből a folyosóra a kezemben ott pihent a bőröndöm. Ami nem volt egy nagy, hisz csak két napra mentem. S ennek is a nagy részét a fényképezőm és a gépem foglalta el. De már célirányosan haladtam is a cél felé…*
- Remélem semmi kifogásod a pizza ellen… * Néztem Joshuára ha megvárt, ha meg nem… nos magamba nem beszéltem, csak felmentem ebédelni.*

//Folytatás: Pizzéria //