Muscle Edzőterem

Látszott a lányon, hogy meglepődött és kissé zavarba is jött, hiszen azonnal a ruháihoz vágtatott és felvett egy pólót, amivel csak részben takarta el magát, hiszen a rásimuló ruhadarab talán még jobban kiemelte a domborulatokat.
- Hát te mondtad, hogy kilenctől egyig jöhetek. – vontam meg a vállam. – Miért nem adtál meg konkrét időpontot, akkor nem zavartalak volna meg. Bár…. – emelem a mennyezet felé a szemem kajánul, - ez egyáltalán nem biztos.
- És, hogy tudnék egy ilyen meghívásnak ellenállni? – vigyorgok most már rá szélesen, miközben közelítek hozzá, majd egy fél méterre tőle megállok. – Tudod én sem vesztegettem az időmet és a….a befolyásomat, hogy úgy mondjuk, és megtudtam ezt-azt. – bólintottam a kíváncsi kérdésre. – De, természetesen a meghívásod is szerepet játszott abban, hogy itt vagyok. Tudod szeretem tudni, hogy mi zajlik a közelemben, és ha már megkerestél, akkor azt is, hogy kicsoda és micsoda Miranda Owen valójában. – nézek rá sokatmondóan, félrebillentett fejjel. – Tudod a dolognak két éle van. Ha már üzletet akarsz kötni velem, akkor tudni akarom, hogy kivel teszem azt, nehogy aztán érjenek kellemetlen meglepetések. Így aztán nem csak az elrablódnak vagyis, a majdnem elrablódnak néztem utána……

- Nem hogy egyáltalán nem biztos, hanem tuti. Mivel tudtad, hogy egyedül leszek hajtott volna a kíváncsiság, hogy előtte mit csinálok. S ha nem is jöttél volna fel… nos, a biztonsági részlegen kémkedtél volna. Ha Én meg tudom nyitni az utat magamnak ide és töröltetni a felvételek az itt töltött éjszakáimról, akkor neked a kisujjad se kéne mozdítani, hogy beülhess és bepillantást nyerhess. * Vontam meg a vállaimat.*
- Így legalább volt némi reményem arra, hogy nem szeretsz korán kelni és később jössz. * Vigyorogtam a másikra jó kedvűen.*
- Büszkeség, dac vagy csak az élvezet, mely az nyújtana, hogy ha nem jössz el, akkor én kajtatok utánad. Azt meg nem tudhattad előre, hogy ezt nem tettem volna.*Feleltem a költői kérdésére is. Nem épp a legjobb tulajdonságom volt, de jobb tisztázni az ilyeneket is. Nem foglalkoztam a közeledésével, legalábbis látszólag. De tegnap elég pofátlan volt, így azért az ösztöneim kiélesedtek még ilyen távolságból is. De csak a cipő cserével foglalkoztam, miközben hallgattam. Azonban egy pillanatra megálltam a mozdulatban mikor a valódi énemhez ért. De aztán csak megkötöttem a másik cipőm is, és a kesztyűm kezdtem el magamra erőszakolni. A fáslitól nem volt könnyű, de azt nem vehettem le. Egyedül nem tudtam volna visszatenni. De szemeimet az övébe fúrtam és egy mosoly jelent meg az ajkaimon miközben beszéltem.*
- Úgy sem árulnád el, hogy mit tudtál meg, így felesleges rá kérdeznem. Azonban ha már a valóságot emlegetted felmerül a kérdés, hogy hány embert öltél meg érte? Az a maréknyi ember aki tudja, hamarabb ölné meg saját magát. Így a valóságot csak Tőlem tudhatod… Találgatásokat, felvetéseket, elferdített pletykákat azonban bárkitől Szépfiú… Az meg már mellékes, hogy ezeknek mennyi a valóság alapja. * Vontam meg a vállaim és közben felkerült az első kesztyű. Csuklónál megszorítva húztam meg és láttam neki a másiknak.*
- Bár be kell vallanom, nem mondhatom, hogy nem érdekel mit hordtak össze... Néha egészen mulatságosak.

Bár tisztában voltam vele, hogy megleptem, azért nagyon jól leplezte magát és azt is, amikor egészen közel mentem hozzá, hogy provokáljam.
- Úgy látom szereted az öngyilkos küldetéseket: illegális motorverseny, utánam való kajtatás….- vigyorgok rá, de a szemeim komoly figyelmeztetéssel villannak fel, hiszen ez igazán nem jó ötlet lenne a részéről, sőt talán halálos is.
Közben azért kitartóan öltözködik és a befáslizott kezére nézve, meg kell állapítanom, hogy nagyon úgy néz ki, mégis csak szereti a veszélyes kihívásokat és talán bele is futott egybe.
- Mi történt? Másnak is fájt rád a foga?
Arra, hogy elárulom-e, hogy mit tudtam meg, csak vidám mosollyal reagáltam, hiszen bár volt igazság abban, amit mondott, de most nem ezért jöttem, hogy titkolózzam, vagy nem teljesen, különben el sem jöttem volna.
- Nem kellett megölnöm érte senkit, de a főnököd, nem az a fene nagy macsó gyerek, mint akinek képzeli magát. – vonom meg a vállam nem törődöm módon, mint akit ez teljesen hidegen hagy. – Egy kis fenyegetés, és máris maga alá vizelt félelmében. Gondoltad, hogy a titkod nála biztonságban van? – kérdeztem őszinte kíváncsisággal. – De azért a többiek pletykái helyett a te verziódat is szívesen meghallgatom, bár az övé sem volt semmi, szívesen kasztráltam volna ki miatta, de hát tudod a kéz kezet mos elve még működik. – dőltem neki kényelmesen mellette a falnak. – Egyébként erre voltál kíváncsi? – kérdeztem enyhe gúnnyal a hangomban, hogy ennyire lebecsült engem.
- És a heves udvarlódról, arról, aki el akart rabolni is tudok még mesélni, ha még érdekel ezután is a dolog. – bár felkészülök, hogy ha a hírek igazat mondanak, akkor talán engem fog bokszzsáknak nézni, ami elég érdekes lenne.

- Egyszer mindenki meghal, akkor legalább magam rohanjak a vesztembe és élvezzem az utat… * Most minek ferdítsem a valóságot? Már tegnap elmondtam, hogy nem igazán hátrálok meg és rám ijeszteni sem könnyű. Felesleges megerősíteni, így meg talán rá jön, hogy hiába fenyegetőzik, azzal csak kihívást nyújt. A kérdésére elmosolyodtam, de csak a fejem ingattam.*
- Rossz napjaim voltak és egy kedves ismerősöm úgy döntött, hogy kiprovokálja a vesztét, ha már szóra nem bírt. Csak elfelejtett védekezni, aztán mikor rájött, hogy kéne katona módjára tette. Kissé sérült a kezem. Utána meg egész éjszaka itt voltam. Eleinte a zsákkal aztán meg az edzőmmel. Nem platinából vannak a csontjaim… megesik, hogy kissé elcsúsznak a bütykeim, meghúzódnak az ízületeim, megrepednek és esetenként el is törik egy-egy csontom. De nem vészes… Pár nap és levehetem a fáslit. *Mondtam el tömören az igazságot. Az, hogy az egész éjszaka valóban a teljes éjszaka volt és, hogy akadt aznap két összeroppanásom is már igazán nem tartozott rá. A válaszára lesápadtam és még a mozdulatban is megálltam, ahogy a csuklómra erősítettem a kesztyűt. Na ezt már csak remegő kézzel tudtam befejezni.*
- Ez esetben sajnálom, hogy nem nyírtad ki. Téged legalább nem tudtak volna összekötni velem. A saját érdekében remélem, hogy nem tálalt ki. A munkámat köti a titoktartás szerződés, ahogy engem, úgy őt is. S jelenleg nem áll olyan jól anyagilag, hogy egy pert a nyakába vegyen. * Próbáltam, reménykedtem benne, hogy csak a munkámról beszélgettek. De a kisördög csak minduntalan ott kacagott a fejemben, hogy a Josh mindent tud. Ami persze kicsit sem lett volna az ínyemre. Nem véletlen tartottam titokban… Kezem az üvegem után nyúlt, de látva a remegését inkább rámarkoltam az ablakpárkányra.*
- Mond el mit mondott a főnököm… csakhogy ne kezdjek el feleslegesen olyan dologról locsogni, aminek semmi köze ahhoz, amire kíváncsi vagy. * Tekintettem rá oldalra. De nagy önuralomra volt szükségem, hogy a hangom az továbbra is határozott maradjon és érdeklődő. Bár az utóbbihoz nem kellett erőlködni. Valóban érdekelt, hogy mit tudott meg attól a féregtől. Ujjaim összefűzve tettem meg az utolsó igazítást a kesztyűkön, hogy azok ne akadályozzanak semmiben. *
- Igen, érdekel. De nem esett szó az árról… ingyen senki nem beszél. Szóval talán előbb erre kéne kitérni. * Említettem meg, hogy miért is szólt a meghívás. Aztán csak ellöktem magam az ablaktól és pár lépéssel odébb mentem és felé fordulva nyújtottam ki a kezem a mutató ujjammal hívogatva.*
- Gyere… * Vigyorodtam rá kihívóan. Ha már itt van… még mindig jobb, mint az egyhelyben lévő zsák. *

Nem mondom, hogy nem csodálkoztam a magyarázatán, hogy mi történt a kezével, hiszen ez egyáltalán nem volt túl nőies viselkedés a részéről, de hát azt hiszem ebben a lányban semmi nem olyan, mint amit egy átlag nőtől elvárna az ember, de talán pont ez tette számomra érdekessé.
Bár látszólag teljesen érdektelenül közöltem vele, hogy mindent tudok a múltban történtekről és, amiért ilyenné vált, de persze közben nagyon is szemmel tartottam, egyrészt pont azért, mert hallottam már a vehemens természetéről és én nem az a fajta voltam, akiről az előbb mesélt, aki nem védekezik, másrészt kíváncsi is voltam, hogyan reagál rá.
Meg kell vallanom, hogy elég jól leplezte a meglepődését, de az egy pillanatig tartó megdermedését is észrevettem, hiszen pont erre voltam kihegyezve.
magamban kajánul elvigyorodtam, de kifelé rezzenéstelen volt az arcom, hiszen úgy látszik rátapintottam a gyenge pontjára.
- Tudod bébi, nekem nehéz ellenállni. – mondtam neki sokat sejtetően. – És, mint mondtam az előbb, a főnököd nagyon is félti a bőrét ahhoz, hogy ne mondja el nekem a „teljes” igazságot. – nyomtam meg a „teljes” szót, hogy Miranda is értse, hogy mindent tudok. – Elég, ha annyit mondok, hogy szívesen heréltem volna ki saját kezűleg? – néztem a feszültnek tűnő lányra kérdőn. – Rühellem az ilyen gyáva férgeket, akik még nőt is csak erőszakkal tudnak szerezni maguknak. – morogtam őszinte haraggal a hangomban. – De, hát a főnökeim még hasznot remélnek ettől a kis csótánytól, így nem nyúlhattam hozzá. – vontam meg a vállam kelletlenül.
- Áááá, az ár! – villant meg egy széles mosoly az arcomon. – Gondolkoztam rajta és igazán nem jutott sok minden az eszembe, de az információt azért megkaphatod, legfeljebb, majd egyszer megkereslek, hogy bevasaljam az árát. – mondom neki vidáman, hiszen most nem tudnám hasznát venni, de még bármikor jól jöhet az ismeretségünk.
Az invitálására először csak kérdőn felhúzom a szemöldököm, de aztán mikor rájövök, hogy tényleg engem akar használni a bokszzsák helyett elvigyorodom, de aztán a kezére bökök.
- Nem korai ez még kissé? A tánc jobban tetszett, nem inkább azt kéne gyakorolni?
Ha viszont nem tántorodik el a dologtól, akkor állok elébe, bár nem akarom komolyan bántani, de abban biztos lehet, hogy én nem az a fajta vagyok, aki hagyja magát egy nőtől megütni.
- Jól fontold meg szivi, mert ha belevágsz, akkor lehet, hogy fájni fog. – figyelmeztettem azért. – Verekedésben nem szoktam úriember lenni.

- Azért annyira mégsem… * Fűztem közbe, bár tudtam, hogy nem épp erre gondolt vagy szólt a mondani valója. De akkor is ellenálltam a jó fenekének és „bájos” modorának. De ezzel talán a saját feszültségem akartam némiképp csökkenteni. De a szája nem állt be és azt hiszem kezdtem el fogadni, hogy mindent tud. Talán még többet is Én magam. Ami azért röhej, tekintve, hogy nekem jobban kellett volna tudnom, hogy mi történt. De mikor kibökte a lényeget a dühe kissé meglepett és felvont szemöldökkel tekintettem rá. Aztán csak megingattam a fejem.*
- Hasznot? Maximum csak akkor ha kell valaki aki tud ugráltatni másokat. Szerintem a székét is megvette anno mikor beleült. Mert, hogy nem saját erőből jutott oda az is fix. S bár ugyan az a végzetsége, mint nekem vagy a kollegáimnak, érdekes módon ki sem dugja a fejét az irodából. Mikor őt kérik fel valamire azt is rám sózza… * Húztam el a számat, de aztán sóhajtottam egyet és az ablakon tekintettem kifelé.*
- Azonban el kell, hogy keserítselek, nem tudok semmit sem mondani. A párom küldetésen volt és így egyedül mentem el a céges felhajtásra. Mindig tudom, hogy mennyit szabad innom és hol, így nem állt szándékomba részegre innom magam. Pláne, hogy másnap érkezett a kedvesem és családi ebédre jöttünk volna anyuhoz. De csak arra emlékszem, hogy kaptam egy pohár pezsgőt, ami a második volt. Egy idő után elkezdett fájni a fejem és a víz is levert. Az egyik kolleganőm bekísért a mosdóba, hogy rendbe szedjem magam… másnap abban a lakásában ébredtem, amit a kis kilengéseihez használt. Nem voltam jól, de haza mentem ahol csak bezuhantam az ágyba. A párom az újsággal ébresztett, amiben egy kép szerepelt, ahogy besegít az autójába és együtt elhagyjuk a bulit. Nem hallgatott ment és elment. * Vontam meg látszólag könnyedén a vállaimat.*
- Bár nem is tudtam volna mit mesélni neki. Pár nap múlva már annyira elviselhetetlen volt, hogy nem emlékszem és a fájdalmaim, hogy elmentem orvoshoz. Csinált pár vizsgálatot és egy vérképet. Nos… mikor elhozta az eredményem közölte, hogy még így, napok múlva is akkora adag drog maradvány van még a szervezetembe, hogy az a csoda, hogy mikor beadták nem hagytam ott a fogam tekintve, hogy korábban soha nem nyúltam semmihez. Sem önként, sem erőszakkal. Mikor végre fel tudtam állni és bementem dolgozni, azzal a céllal, hogy kinyírom… ami röhej, tekintve, hogy pont ez ellen harcolok évek óta. Az orrom alá dugott egy szerződést, amit aznap este írtam alá. A lényege annyi volt, hogy öt évig nem mondhatok fel, nem tehetek ellene és halála esetén én és a párom vonható felelősségre. Én azóta sem tudom, hogy mi történt pontosan azon az éjszakán. Az akkori barátom módszeresen tüntetett el maga után minden nyomot és csak nem rég találkoztam vele újra, így majdnem három év után. A drága főnököm, csak tönkre tette az életem, s azóta ilyen vagyok, és már maradok is. Erre voltál kíváncsi Joshua? Hívjam a sajtót vagy akad ott is ismerősöd? * Néztem vissza a szemébe pár pillanatra. De csak ennyire, egyrészt nem akartam, hogy sokáig élvezze a fájdalmat, amit még mindig éreztem a történtek miatt. Másrészt voltak ennek a dolognak még vonzatai, amit kihagytam. Mint az álmaim, hogy a tükröket rühellem, legalább annyira, mint az érintést. Azt meg még anyám sem tudta, hogy annak a rohadéknak annyi esze sem volt, hogy védekezzen. Egyedül csak én tudtam és nem is óhajtottam, hogy ez másképp legyen. Hangom is csak olyan volt, mintha csak épp azt beszélném le vele, hogy mi legyen a vacsora.
Arra, hogy majd később megkeress csak összevontam a szemöldököm, hisz tegnap pont ennek a buktatóit fedtem fel. Kezem az üvegért nyúlt, se ezúttal már nem remeget.*
- Te is tudod, hogy vannak határaim és hogy ezek a határok nem feltétlen fizikálisak, hanem erkölcsiek. Honnan tudhatnám, hogy nem gázolsz olyan pontra akár szándékosan, akár nem, ami pont abba a kategóriába tartozik már, hogy ennyit nem ér? Persze, kevés dolog van, amit ne tennék meg a nevéért. De van. S ide tartozik többek között a kedves vacsora meghívásod és annak vonzatai, nem ölök embert s alkalmatlan is lennék rá. Azonban nem is adok ki senkit, akire tudom, hogy ez vár. *Vontam meg a vállaim kissé még mindig feszültem, de már kezdtem lenyugodni és ennek csak örültem. A hezitálása nem volt meglepő, azonban a kérdésére csak csípőre vágtam a kezem és mosolyogva néztem rá.*
- Ha friss sérüléssel végig edzettem csaknem 5 órát anélkül, hogy egyszer is felszisszentem volna, pedig még helyre se rakattam. Akkor most sem fog problémát okozni. Csak meghúztam és a bütykeim elmásztam. Se nem repedt, se nem tört. * Nyugtattam meg a másikat ám a második kérdésére csak a szemem forgattam.*
- A táncot meg nem gyakorolni kell, hanem érezni. * Vázoltam fel a dolgot, hisz egyáltalán nem gyakorlásnak csináltam, hanem, hogy lehűtsem magam és egy kis vidámságot csempészek a napomba és ne azon rágódjak, hogy mi lesz az utazás alatt. *
- Első ránézésre azt mondanám, hogy a szexben sem épp a kenyered az udvariasság. De nem is kértem, hogy az legyél. Az utcán sem nőként bánnak velem és az edzőm sem…* Legalábbis a termen belül. De ez már csak gondolatba került mellé és vártam, hogy jön vagy mi lesz. *
- De még mielőtt elkezdenénk, egy apróságot meg kéne tenned… *Kezeim előre nyújtottam tenyérrel lefelé, hogy lássa, nem csak egy csel.*
- Érints meg… * Na igen.. ez egy olyan dolog, ami elkerülhetetlen lesz közben. S jobb önként megtapasztalni, mintsem, hogy menetközben érjen váratlanul. *

Nem csodáltam, hogy az volt a véleménye a főnökéről, ami, én azt hiszem simán kicsináltam volna, miután ezt művelte velem, de hát nem vagyunk egyformák, sőt még egy neműek sem.
Egy hang és egy arcrezdülés nélkül hallgattam végig Mira saját verzióját a történtekről és bár igazából sok közöm nem volt hozzá, mégis valahogy egyre jobban dühített az egész.
Mivel nem beszélt róla, először azt hittem, hogy még azt sem tudja, hogy az a mocsok, nem csak egy szerződést iratott alá vele, amíg kábult, vagy eszméletlen állapotban volt, hanem még meg is alázta, megbecstelenítette, ami nálam a férfiatlanság teljes hiányát mutatta. De aztán a lány azt mondta, hogy volt orvosnál az eset után, azt meg kizártnak tartottam, hogy ott ne mondták volna el neki ezt is.
Persze az is közre játszhatott abban, hogy erről nem beszélt, hogy ki a fene voltam én neki, hogy kiöntse itt a lelkét, de a szavaimból már sejthette, hogy ez sem maradt titok előttem, hiszen pont ezért mondtam, hogy legszívesebben kiherélném a fickót.
- Sajnálom, hogy a barátod ennyire bunkó volt. – vontam meg a vállam. – De abban tudok segíteni, hogy az a szerződés esetleg eltűnjön, mintha sosem létezett volna. – néztem a szemébe nyíltan.
Az, hogy továbbra sem kultiválta, hogy zsákbamacskába ugorjon bele, csak az előrelátását bizonyította, ami nem volt rossz tőle, hiszen ismertem jól magamat.
- Igazad van. – kuncogtam fel. – Jobb, ha velem szemben vannak fenntartásaid, de most az egyszer megígérem, hogy semmi olyat nem kérek tőled, amit nem tennél meg. Sőt…- mondtam tovább kis gondolkodás után, - felajánlom, hogy következmények nélkül visszautasíthatod, de egyszer, egy kérést el kell vállalnod.
Ez részemről igazán nagylelkű ajánlat volt, de ennek hátterében az állt, hogy az információ, amit kért tőlem, nem okozott fejfájást, és talán még jót is tett nekem, ha a fickó Mira hatására eltűnik a színről, így akár ingyen, minden ellentételezés nélkül is megkaphatta a nevet.
A velem való bunyótól sem hátrált meg, és ez tetszett, bár kissé mazochista hajlamokat sejtettek, de sejtettem, hogy ez is a vele történtek utóhatása, hogy így kínozza magát, fájdalmat okoz magának, holott ezt inkább mással kéne megtennie.
- Óóóó! Csak nem érdekel, hogy milyen vagyok az ágyban? – kérdeztem kajánul. – Szívesen mesélek róla, ha érdekel, de ezt inkább csinálni kell, mint beszélni róla, nem? Neked nem ez a véleményed bébi?
A kinyújtott kezére egy pár másodpercig csak érdeklődve néztem, majd rátettem a sajátomat, eltakarva a sokkal kisebb kezét.
- Nem tudom, hogy miért hagytad életben. – néztem rá őszinte kíváncsisággal, és tudtam, hogy érteni fogja a kérdést.

*Mivel a gondolatolvasás nem tartozik a képességeim közé, amik csak abban nyilvánulnak meg, hogy ösztönösen találom meg a bajt, így nem is tudtam reagálni. Pedig nem, nem azért nem mondtam semmit, mert nem akartam. Hanem mert nem tudtam biztosra semmit. Amit az álmaim mutattak… hajm… sosem mutatták ugyan azt.*
- Évekig haragudtam rá miatta… de én sem reagáltam volna jobban fordított esetben. * Ingattam meg a fejem, aztán már nem tudtam elfojtani azt a halvány reményt, ami felcsillant a szemeimben mikor a szerződést említette.*
- Én már megpróbáltam. Háromhavi fizetésem ment el a technika ördögeire, de valahonnan mindig elővarázsolt egy biztonsági másolatot és az eredetivel nem is találkoztam. Ő sem hülye… Mellesleg pedig, van egy olyan érzésem, hogy sokba kerülne nekem, ha Te tüntetnéd el. * Ingattam meg a fejem. Annyira azért nem volt fontos, hogy megégessem magam miatta és fejvesztve kapjak az alkalmon. Ha három évet kibírtam, akkor ez a kettő már gyerekjáték lesz.*
- Mindenkivel szemben Szépfiú… nem csak a Te érdemed, hogy óvatos vagyok. * Vigyorodtam el, de az ajánlata nagylelkű volt. Túlságosan is.*
- Ha olyat kérsz, ami teljesíthető, megteszem. Sosem vagyok hálátlan, és ha valaki segít, akkor én is megteszem. Ha visszautasítok valamit, azt meg fogom indokolni. Normális, elfogadható indokkal szolgálok és hidd el, nem azért mert épp meghalt a macskám vagy épp letört a körmöm. De meg kell vallanom, hogy ez Tőled feltűnően nagylelkű ajánlat. Tehát vagy van ennek valahol buktatója, vagy csak el vannak túlozva a pletykák Rólad. * Billentettem oldalra a fejem kissé fürkészőn*
- De rendben. * Bólintottam rá, hogy elfogadom a nem jellemző ajánlatot még akkor is, ha a kisördög nem aludt ki a buksimban. Ahogy közeledett a szavaira csak elmosolyodtam.*
- Nem Szépfiú… nem érdekel. Ez csak egy szimpla következtetés volt, amit a viselkedésedből vontam le. * Ingattam meg a fejem, ám a kérdésére az ajkamba haraptam egy pillanatra, hisz nem tudtam, hogy mit feleljek erre.*
- Nos… régen ez volt. De a főnököm volt az utolsó, aki ilyen téren hozzám ért… azóta nem tartok igényt a gyakorlatra és nem is lennék képes elviselni. * Vontam meg könnyedén a vállaim és csak egy pillanatra néztem a szemébe, hogy lássa komolyan gondoltam. De mikor a keze hozzámért, hiába fojtottam el érezhette, hogy összerezzentem miatta. Még ha az arcomon csak egy halvány rezdülést is láthatott. *
- Mert talán egyszer majd tudni akarom, hogy mi történt pontosan azon az éjszakán. De ezt csak Ő fogja tudni megmondani. Plusz nem érte meg feladni az elveim és bár más szívesen megtette volna helyettem, de nem véletlen nem beszéltem senkinek róla. Mellesleg… magam ki tudtam volna mosni, hisz elég nagy nyilvánosságot nyer a halál elleni munkáságom. De Ricket nem… Annyit meg végképp nem ért, hogy Őt vegyék elő. Az űristen se mosta volna le Róla, még úgy sem, hogy nem Ő tette. Eléggé agresszív jellem már önmagában is, pláne, ha Rólam van szó…. vagyis csak volt. *Néztem a szemeibe őszintén. Miközben beszéltem kissé megforgattam a keze alatt a sajátomat, hogy szokjam és végére már nem volt annyira elviselhetetlen és feltűnő a testem rezdülése. Még ha maga a tény, hogy hozzám ér valaki nem volt kellemes. De ezt már figyelmen kívül tudtam hagyni. *
- Köszönöm. * Szólaltam meg, és leengedve a kezeimet léptem hátrébb egy mosollyal az arcomon.*
- Támadsz Szépfiú, vagy a kezdő lépést lepasszolod? * Kérdeztem és a válaszától függően vártam, vagy épp támadtam. Ha vártam, akkor csak könyöknél meghajlítottam a kezeim, hogy ne legyen hátrányban a reakció időm és vártam.
Ha támadnom kellett, akkor a művelet ugyan ez volt, azonban a jobb lábammal előre léptem és ökölbe szorított kezem oldalról vette célba az álkapcsát. Számítottam rá, hogy védekezni fog, hisz ez volt a lényeg, így a balkezem viszont a gyomrát vette célba… A lábam kissé befogyasztva és a bal, hátsó lábammal löktem magam, megadva a lendületet, de a jobb lábam az stabilan állt… *

- Én nem csak a gépéből töröltetném ki azt a szerződést, – ingattam meg a fejem egy gonosz mosollyal. – hanem még a fejéből is, és hidd el, biztos sikerrel járnék.
Arra, hogy ennek valószínűleg túl nagy lenne az ára, csak egy kiismerhetetlen mosollyal reagáltam egyelőre, mert azt hiszem ezt neki kell eldöntenie, mi a túl nagy ár, ha valaki egy ilyen mocsoknak kénytelen dolgozni és nap, mint nap találkozni vele a történtek után.
Azt is csak egy biccentéssel vettem tudomásul, hogy elfogadta az ajánlatomat és az információért cserébe, így majd csak később nyújtom be a számlát.
- Tudok én nagylelkű is lenni, ha valaki kiérdemli, vagy felkelti az érdeklődésemet. – vonom meg a vállam. – És a rólam keringő pletykák kicsit túloznak is persze. – szerénykedem egy kicsit, de azt is tudom, hogy azért a valóság alapja is meg van, és ezen nem is akarok változtatni, mert rontaná a túlélési esélyeimet.
Mivel már tudtam a férfiakkal való viszolygásának okáról, még ha teljesen megérteni nem is bírtam, azért nem csodálkoztam, mikor ezt szavakba is öntötte, bár őszintén reméltem, hogy nem fog azért apácazárdába vonulni örökre, hiszen csinos, fiatal nő volt.
- Bébi! – néztem a szemébe most először teljesen komolyan. – Ne a főnöködből indulj ki, az egy utolsó mocska a férfitársadalomnak. – mondtam meggyőződéssel. – Kár elpazarolni egy ilyen szép pofit miatta és kár megfosztani magadat is egy jó kis szextől.
- Ahhoz, hogy megtudd mi történt ott akkor, meg nem kell a főnököd, de nem szólok bele, azt csinálsz, amit akarsz. Az ajánlatom áll, csak keress meg, ha érdekel. Az exed meg egy nagy hülye, ha emiatt dobott téged. – adtam tudtára a véleményem, még akkor is, ha nem kérdezte.
Nem reagáltam arra, amikor összerezzent az érintésemtől, bár azért sajnáltam valahol ezért, de ez az érintés lesz a legkisebb baja, ha bunyózni fogunk.
Teljesen komolyan gondoltam, hogy én nem hagyom, hogy megüssön, ezért is figyelmeztettem, ráadásul sejtésem szerint nem is örült volna ennek, így mikor megindította a támadást az állam felé tartó jobb kezét alkarral ütöttem félre és azzal a lendülettel fordultam ki oldalra, így elkerülve a bal kézzel a testre indított ütését.
Ahogy elsuhant mellettem a bal ökle, már meg is ragadtam a karját és rántottam meg előre és lefelé, igyekezve kibillenteni az egyensúlyából a saját lendületét is felhasználva, és ha sikerül szépen a földre viszem leszorítva a kezét és rátérdelve a gyomrára.

- Efelől semmi kétségem sincs. * Vigyorodtam el kissé vidámabban. De nincs mit tenni, nem mertem kockáztatni. Különben is… Bár Ricknek igaza van, és pikk-pakk találnék másik állást de… de itt legalább minden következmény nélkül küldhettem el melegebbre a főnököm. De nem ez tartott vissza továbbra sem.*
- Nocsak… érdemben nem tettem semmit. Szóval mivel kelltettem fel az érdeklődésed és miért? * Vontam fel kérdőn a szemöldököm. A pletykás részre nem válaszoltam. Elég tapasztalatom volt, hogy tudjam, olykor túlzók azonban van alapja. A becenévre ismét ráemeltem a tekintetem, ám amit mondott kellő alapot nyújtott ahhoz, hogy tudjam félreértett.*
- Félreértettél… Oké, a viszolygásom idővel talál, letudom küzdeni. De az utolsó látleleteimet elnézve fizikálisan nem volnék képes elviselni. Bár nem tudom, hogy mi történt, de a nőgyógyászomnak elég szép elképzelései vannak a sérüléseket elnézve. De ez még akkor volt s azóta nem tudom, mi változott… * Vontam meg könnyedén a vállaimat. Na igen, azóta nem voltam orvosnál csak egyszer. De akkor is a világ másik felén és nem épp ezért. Így nem tudom, hogy a belső sérüléseim mennyire gyógyultak vagy épp mennyire érzékenyek még mindig. *
- Ha a telepatákra gondolsz… nos, arra felé is van ismerősöm. De nem akarom, hogy bárki más tudja a konkrét történteket rajtam kívül. De kösz… majd átadom neki, ha ismét látom. *Mosolyogtam rá és bár valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy mégis mennyire vagyok vagy voltam nehéz esett és valószínűleg a külsőm miatt kaptam, de akkor is jól esett a kedveskedő gesztusa.
Ha csak egy könnyű célpontot akartam volna, akkor megmaradtam volna a zsáknál. Az úgy sem mászott sehova és még védekeznem sem kellett volna. De ez unalmas és sokat nem is használ, azon kívül persze, hogy edzésben tart. Azonban tanulni csak is élőcélponton lehet, még ha nem is oktató jellegű.
A védésre meg sem rezzentem, ám az, hogy kilépett oldalra már váratlanabbul ért így a csuklóm el tudta kapni ám a rántása közben a csuklóból megcsavartam a kézfejem és az övére fogva bújtam át a karja alatt, azzal a lendülettel, amivel megrántott. Így reményeim, ha összejött, akkor igyekeztem hátra csavarni a kezét.
De ha nem… nos, akkor bizony a földön kötöttem ki kiszegezve, a nyomással a hasamon.*
- Innen lentről sem vagy csábítóbb… * Ugrattam a másikat mosolyogva és láthatta, hogy már ennyitől is jobb kedvre derültem. Sokkal szórakoztatóbb volt így. Na de azért nem trécselni vagyok itt és szavaim követően már lendült is a térdem, hogy fenéken rúgjam és ezzel ha kibillen az egyensúlyából, vagy épp balga mód a másik lábán támaszkodik meg, egy hirtelen, határozott mozdulattal oldalra döntsem s ezúttal én legyek felül. Bár az izom méreteket tekintve, aligha bírtam lenyomni a csuklóimat fogó kezét, de azért mindent megtettem… *

- Csak ritkán van dolgom olyan lánnyal, aki vagy nem tojja össze magát előttem, ahogy meglát, vagy nem akar az ágyamba bújni. Ettől válsz különlegessé és érdemelted ki a figyelmem. – válaszoltam a kíváncsiskodására.
Az, hogy az a barom, még valami maradandó sérülést is okozott neki, persze elfelejtette megemlíteni, ezért megérdemel majd még egy látogatást tőlem, de nem akartam tovább ezzel stresszelni Miranda-t, mert legalább már annyit elértem nála, hogy párszor elmosolyodott.
- Többször kéne mosolyognod szivi, nagyon jól áll. – jegyzem meg csak úgy mellékesen.
A telepatás megjegyzésénél azért ráemelem a pillantásomat és nemet intek, de hát végül is ez sem rossz megoldás, de én magamra gondoltam.

Ezután azonban már az izmoké és a test testelleni küzdelemé volt a terep és egy önelégült mosollyal jutalmaztam a lányt, mikor a földre és alám került azután, hogy sikerült kibillentenem az egyensúlyából.
- Ez most szíven ütött! – kaptam a szívemhez színpadiasan, de ezzel el is követtem az első hibát, hiszen már biztos voltam a győzelmemben, és a fogásom is lazult. Mikor megéreztem a derekamnál a rúgást ezt már tudtam, de késő bánat volt, mert a teste is megrándult és én szépen eldőltem oldalra. Sejtettem, hogy jönni fog utánam, így azonnal tovább is gördültem és a hasamhoz húztam a lábam, ahogy a kiképzésemen tanultam, hogy egyrészt megakadályozzam, hogy rám vetődjön, másrészt egy erős hasizom munkával, fel tudok ugrani.

- Ez nekem úgy tűnik, mintha kihívást látnál bennem. Hogy elérd vagy ezt, vagy azt. De nekem aztán mindegy… azért köszönöm. * Na nem azt, amit mondott, hanem, hogy egyáltalán válaszolt. De hát vannak még a földön „csodák”… Talán nem véletlen nem mondta a férfi Joshnak… hanem azért, mert Ő maga sem tudta, hogy mit okozott. A szabijaimat nem szoktam megindokolni, így a terhességemről sem tudott senki. Még az anyám sem… De azért annak örültem, hogy a másik nem erőlteti a témát és, hogy ennyi is kielégítette a kíváncsiságát. Baromi rossz hazudozó voltam, hisz nem szokásom. *
- Ó hidd el… kellemesebb témával indítasz, le sem tudod törölni a mosolyom és bármily hihetetlen még nevetni is szoktam. * Öltöttem rá nyelvet játékosan. S bár nem feledkeztem meg arról, hogy miért is van itt és, hogy kinyögje a drága nevét. De ez még ráért… bőven volt még időm. A fejingatására csak kérdőn vontam fel a szemöldököm, hogy akkor mégis mire gondolt. De azt nem tudtam, hogy kész vagyok-e megtudni.*

A színpadias mozdulatra nevetnem kellett, de csak egy széles vigyor lett belőle hisz nevetve aligha tudtam volna a tetteimre koncentrálni. De még mennyire, hogy fordultam utána ám ahelyett, hogy a mellkasán kötöttem volna ki, közénk került a térde is. Na ebből a helyzetből, pláne úgy, hogy a csuklómat fogta nem bírtam tovább menni és csak összevont szemöldökkel néztem rá. *
- Ch… milyen hevesen védekezel az ellen, hogy rád másszak. *Utaltam a közénk szorult térdeire, de tisztában voltam vele, hogy mikor kell feladni.*
- Viszont ebből szabadulni nem tudok és megfordítani sem a helyzetet, szóval ez a kör a Tiéd Szépfiú. *S érezhette, hogy mind a testem, mint a kezeim is kissé elernyednek jelezve, hogy nem kívánok tovább támadni és komolyan gondoltam a szavaim.*

Meg kell vallanom, laikus létére nagyon jó érzéke van a közelharchoz és még engem is meg tudott lepni, pedig még fel is készültem a támadására. De ez is bizonyította ma nekem, hogy senkit nem szabad lebecsülni, mert éles helyzetben, ez akár a halálomat is jelenthette volna.
Persze, azzal is tisztában voltam, hogy semmi esélye ellenem, hiszen szépen is néznék ki, ha egy képzetlen amatőr lány, itt két vállra fektetne.
Így aztán nem okozott meglepetést, mikor elismerte, hogy ebből nem tud szabadulni és nem erőltette tovább, de ez is egy jó pont volt neki, hiszen tudta mikor kell abbahagyni.
- Hát miért nem mondod, hogy ez a célod? – kérdeztem egy fülig érő vigyorral, majd hirtelen lendületet véve a térdeimmel kicsit fellöktem a testét, és gyorsan kinyújtottam a lábam, így ha a lány nem számított rá és nem fordult ki, akkor bizony rám esett, de persze nem volt nagy a köztünk lévő távolság, így megütni nem tudta magát, meg aztán puhára is esett. – Így már jobb? – jegyeztem meg még mindig vidáman, ha minden sikerült.
Ha viszont nem, akkor elengedtem és aztán felültem.

*A fülig érő vigyor nem jelentett semmi jót, azonban rosszat sem sejtettem így nem feszítettem meg magam. Könnyedén tudott kissé kidobni, amire nem számítottam így oldalra nem fordultam ki, de a visszafelé úton már bizony reflexből rántottam meg a kezem, hogy azzal támasszam ki magam a vállai vagy a feje mellett. Ahogy épp sikerült, de ez nem volt kellemes, de ez nem látszódott rajtam. Még csak egy halván rezdülés sem. A szavaira először csak pislogtam, aztán meg jókedvűen elnevettem magam.*
- Menj a fr@ncba Szépfiú… * Ingattam meg a fejem s ez volt az összes válaszom a kérdésére. De a jóból is megárt a sok a közelségből meg pláne, így aztán kezeimmel meglöketem magam, hogy a talpamra érkezzek vissza. Na nem, álló helyzetbe azért nem tudtam lökni magam még akkor sem ha akartam volna. De jó volt nekem így guggolva is, különben is könnyebb felállni belőle, amit meg is tettem és hátralépve nyújtottam felé a kezem, hogy segítsek neki. *
- Még egy menet? S közben talán elárulhatod, hogy mit tudtál meg. Csak nem okoz gondot egyszerre beszélned és cselekedned. * Mosolyogtam rá, ám ha nem kért a segítségből nem erőszak csak visszaengedtem a kezem magam mellé.*

Bár nem tudtam, hogy fog a dologra reagálni, azért jól esett, hogy nem próbált meg képen törölni a kis akciómért, hanem még el is nevette magát, igaz, hamar igyekezett lekászálódni rólam.
- De hát miért? Én csak teljesítettem az óhajodat bébi. – néztem rá a földről, ahogy felállt.
Aztán bár láttam, hogy felém nyújtja a kezét, még szép is lett volna, ha ő segít fel, ezért inkább egy erőteljes homorítás után, megfeszítettem az izmaimat és guggolásba ugrottam, majd felálltam én is.
- Hát ha megint közelebbi ismeretséget szeretnél kötni velem, akkor én benne vagyok. – fordultam felé, miközben a válaszon is gondolkoztam.
- Bár a szemeid néha tényleg elvonják a figyelmemet, azért a vér még táplálja az agyamat és nem igyekezett más testrészem felé annyira, hogy ezt ne tudjam elmondani. – nevettem fel. – Kezdj és én közben elmondom, amit megtudtam. – intettem, miközben beálltam egy általános alapállásba. – A fickó neve Gerald Warner, és egy üzletlánc milliárdos tulajdonosa, aki titokban pár nich klubban is csendes társ. Persze ezek nem átlagos klubbok, csak nagyon zárt közönség látogathatja. – kezdek bele.

- Ha minden óhajom ilyen lelkesen teljesíted, sűrű vendég leszek. * Persze ezt azért én sem gondoltam teljesen komolyan, bár ki tudja. Ha mindig ilyen készséges, akkor még az is megeshet, hogy nem egyedül töltöm itt a legtöbb órát. A kezem mindössze csak egy gesztus volt, de mint mondtam, ha nem hát nem. Így csak magam mellé engedtem a kezem és megvártam, míg magától felkászolódik… ami azért elég ügyes mutatvány volt. Bár mi mást vártam egy helyi macsótól… Az első megnyilvánulására csak megvontam a vállaimat. Ha óhajtotta akár így is felfoghatta attól függetlenül, hogy nem ez volt a célom.*
- Nem tudom, hogy ezzel miként fog megbarátkozni a hiúságom… * Cincogtam jó kedvűen, s a hiúság az amivel sosem foglalkoztam. Így érezhette, hogy nem gondoltam komolyan a szavaim. Sosem vágytam rá, hogy vérproblémákat okozzak a másik nemben. Ahogy intett, hogy kezdhetek kissé másképp kezdtem, nem akartam a földön kikötni megint. A birkózás nem az én műfajom és a testi adottságaim sem a legjobbak hozzá. Így a bal lábam lendült a feje oldalról, mintha csak egy forgó rúgást akarnék. Ám arra számítottam, hogy ezt is védeni fogja… ha elkapta a lábam, akkor bizony a tartására támaszkodva lendült utána a másik, hogy befejezzem a pörgést és azzal találjam el.
Azonban ha csak ellökte, akkor, ahogy a másik lábam érkezett vissza a jobb lábam már lendült is, hogy alulról találja el az állkapcsát és ha közben vissza érkezett a lábam a földre, már azon támaszkodtam.
De azért figyeltem is a szavaira és közben nekem sem okozott gondot kérdezni.*
- Mi köze ennek a fickónak a miniszteri székhez? Még csak nem is hallottam a nevét…

Ritka pillanat az, mikor úgy igazán elengedhetem magam és nem kell azon agyalnom, hogy hogyan tudom fenntartani a rólam kialakult veszélyes és kegyetlen képet, hanem kicsit lazábbra vehetem a figurát. Hát most ez a helyzet állt elő Mirandával és ezek az apró szurkálódásokat, csipkelődéseket nagyon élveztem, mondhatni egyre jobban. Persze, hogy veszélyes lennék, mint a vadászó mérgeskígyó, azt nem tagadom, és azt sem hogy a legtöbbeknek, akivel szóba állok van félni valója, de most én is kicsit lazítok egyelőre.
- Állok rendelkezésedre bébi. – biccentek felé. – Mindenféle téren és ha bántja a hiúságodat a dolog, csak tenned kell ellen. – vigyorogtam vissza rá.
Mivel rábíztam a kezdést, azért árgus szemekkel követtem minden mozdulatát, mert azért nem szerettem volna, ha meglep valamivel és tőle minden kitelt.
Igazából sejtettem, hogy most valamiért nem kézzel fog próbálkozni, így még beszéd közben sem okozott gondot érzékelnem, hogy közeledik felém a bal lába. De meg kell dicsérnem, mert gyors volt, nagyon gyors és gondoltam, hogy ez csak a kezdet, így nem csak védekeznem kellett, hanem ellen támadni, hogy ne legyen ideje semmi másra.
Utolsó pillanatban kaptam fel a kezem és a bokája hátsó részénél ragadtam meg, majd egy erős mozdulattal löktem felfelé a lábát, arra kényszerítve, hogy hanyatt essen, vagy ha jók a reflexei, akkor csináljon egy szaltót a levegőben. Ha ez sikerül neki, akkor megpróbálom a földet érés pillanatában kisöpörni a lábát. Bár ez kockázatos, mert ha elég ügyes, akkor még kijöhet belőle jól és akkor nem biztos, hogy ebből az alacsony helyzetből menni fog a védekezés.
- Erős kapcsolatok fűzik a felsőbb körökhöz, maga is indult már választáson és szerintem most is arra készül, így jó pár miniszter barátja van, akik titokban a klubjának is exkluzív tagjai. – magyarázom közben.

- Jelenleg jobb örülnék, ha feküdnél. *Kacsintottam rá, aztán a szavai már ismét csak egy vigyort húztak az ajkaimra.*
- Mi vagyok én? Potencia nővelő? * Tettem döbbenetet, de a halvány öröm csillogásai nem hunytak ki a szememből és másik jó megfigyelő volt, így nem hívtam fel megint a figyelmét, hogy csak hülyéskedek, ahogy az imént is tettem. Ha megunja, akkor majd csak jelzi, ha meg nem akkor vállalja a következményeit.*
A késői védekezés nem tett boldoggá, azonban az sem hogy felfelé lökte a lábaim, de hát mit van tenni… nem épp a reflexeimen múlt a dolog, hanem azon, hogy erre a mozdulatra a táncban is szükségem volt és volt benne gyakorlatom. De ha már tánc… mikor számítottam a földet téresemre nem teli talppal érkeztem, hanem lábujjhegyre, hogy azzal a lendülettel vissza is lökjem magam, és ezzel kis felületen tudjon kibillenteni az egyensúlyomból. A lába hozzám ért és seperte is az ennyimet oldalra, ám az elrugaszkodásom miatt csak kicsit mentek ki a lábaim oldalra. Nem voltam merev és ez valóban segített. Ha pedig sikerült ellöknöm magam felfelé, akkor a kis ugrási magasságomból visszafelé érkezve nyújtottam ki a jobb lábam, hogy bizony fentről lefelé sújtsam a vállát a sarkammal. S hogy a megfelelő magasságba kerüljek, és kellő erő hasson a másik lábam egyszerűen hátra nyújtottam mintha spárgába akarnék érkezni. Ezt a mozdulatot már láthatta mikor táncoltam, annyi, hogy akkor nem akartam senki kulcscsontjába illeszteni a sarkaim. *
- És tudni, hogy merre találni a Drágát? Szeretnék kissé elbeszélgetni vele. * Csúszott egy sok jót nem ígérő vigyor az arcomra. *

A lányra vigyorogtam, ahogy ismét riposztozott, természetesen rajtam élcelődve, de hát ez az, amiért kezdtem egész megkedvelni és amiért hajlandó voltam még itt ugrabugrálni is, pedig nem éppen ehhez voltam öltözve, de hát az utcán sem válogathatom meg, hogy mikor akarnak éppen eltenni láb alól és ez a heves vérmérsékletű csaj, most nagyon jó partnernek bizonyult benn.
Mint mondtam, számítottam rá, hogy elég hajlékony és rugalmas, ahhoz, hogy kivédje ezt a védekezést is, amivel szinte a levegőbe dobtam, de igazam is lett, hiszen azonnal feltalálta magát és a már nyújtott lába kalapácsként közelítette a vállam felé, amit a félig guggoló helyzetem miatt, amit a lábsöprés miatt vettem fel, már nem bírtam elkerülni, így csak megfeszítettem magam, hogy minél kevesebb lendületet adjak az ütésnek.
Tudtam, hogy így fájni fog, de az egyensúlyomat talán így nem veszítem el, de a lábsöprést is elfelejthetem, hiszen a másik lába jó messzire került tőlem így.
Inkább azon igyekeztem, hogy megragadjam a vállamon landoló lábát és egy erős csavaró mozdulattal oldalra döntsem. Mivel most van a leginstabilabb helyzetben, elméletileg simán oldalra kéne esnie és a fájdalmas csavarás miatt meg sem tudna mozdulni, de mivel Miranda eddig sem volt az a kiszámítható, így természetesen felkészültem, hogy bármi megtörténhet.
- Természetesen tudni, de mielőtt elmondom, meg kell ígérned, hogy egyedül nem mész oda. – néztem rá kissé elkomolyodva. – Nem venném a lelkemre, hogy ennyi kecsmunka után, mégis csak a háremben köss ki. – vettem el a szavaim élté egy mosollyal.

*Mikor a lábam betalált hirtelen azt sem tudtam, hogy most örüljek, a fejemnek vagy épp kezdjek el tartani a megtorlástól. Bár ha a másik látta a szemeimet, akkor bizony egy pillanatra észrevehette a meglepettséget bennük. De még mielőtt túl sokat agyaltam volna, és ezzel tökéletesen kiszolgáltatom magam a másiknak, inkább igyekeztem minél távolabb kerülni. A terv az volt, hogy ha már ilyen szépen megtaláltam a helyem, akkor csinálok egy bukfencet előre, amiből fel is állok. De idáig már nem jutottam le, hisz a másik irányba dőltem, ahogy megcsavarta a lábam. Na, ez az a két tesztrészem a nyakam után, ami nem szokott hozzá a csavargatáshoz, így nem is volt meglepő, hogy mikor megtette egy pillanatra valamit észrevehetett a szememben ebből. Az oldalra billentésemnek egyetlen előnye volt számomra, hogy a másik lábam is visszakerülhetett az eredeti helyére. Azonban egy egyszerű visszahúzás helyett inkább azzal a lendülettel rúgtam is előre a mellkasát megcélozva. Legalábbis látszólag, hisz ha közelért a lábam, akkor megrántottam felfelé, hogy az állát találjam el alulról. Ha közben elengedte véletlen a másik lábam olyan gyorsan kezdtem el hátrálni, ahogy csak tudtam, hogy ha kellő távolságba érjek, akkor bizony fel is álljak. A „földi élet” nem nekem való.
Szavai azonban megleptek így nincs kizárva, hogy valahol hibáztam és csak rosszabb helyzetbe kerültem, mint amiből menekülni akartam.*
- Ejnye Szépfiú, már Te is féltesz? Vagy komolyan ennyire ostobának nézel? * Az első kérdésemnél még mosolyogtam, hisz azt csak ugratásnak szántam… legalábbis részben. De a második már valahogy sokkal élesebb volt és a mosolyom sem volt sehol. Oké, nem voltam százas és nem riadtam vissza semmitől. De akkor is… ennyire vak még én sem vagyok, hogy bemásszak egy olyan helyre, ami miniszterekkel és képzett testőrökkel van tele. Nem vagyok béna és esetlen tyúk, de szabaduló művész vagy katona sem. *

Bár a csavarás sikerült, azért nem számítottam arra, hogy bele mer vágni egy veszélyes mutatványba, mégpedig, hogy a másik lábával felém rúg, hiszen, így, ha nem engedem el a lábát, alaposan hanyatt esik és akár a feje meg is sérülhet. Így aztán inkább gyorsan elengedtem a lábát, mert nem akartam, hogy baja essen, ez a játék nem erről szól, így tudtam, hogy valószínűleg el fog találni, amit csak tompítani tudtam, azzal, hogy kicsit hátra hajoltam és elfordítottam a fejem, ezért a lábfeje csak oldalról találta el a fülem környékét.
Persze fájt, de nem volt vészes, ezért megajándékoztam egy szisszenéssel és utána egy vigyorral, ahogy hátrább lépett.
- Nem vagy ostoba. Egyáltalán nem, de eléggé vakmerő vagy, hogy valami járjon abban a szép fejecskében, csak ezért szólok. – vontam meg a vállam, és azért még annyira nem voltunk jóban, hogy, ha mégis odamenne a figyelmeztetés ellenére, ne csak, mint egy felejthető buta tyúknak tartsam, de ezt Mira-ról tényleg nem feltételeztem az eddig megismertek alapján.
- Engem nem érdekel tovább az ügy, amíg nem lépnek olyan területre, ami minket is érint, így innentől azt csinálsz, amit akarsz az infóval, de azért én a helyedben óvatos lennék. Elég nagy kutyák érintettek az ügyben és könnyen előfordulhat, hogy ha nagyon veszélyben érzik magukat, nem nyeretlen kétéveseket küldenek utánad.

*Az, hogy ezt sem hárította rendesen, hol ott elkerülhető lett volna és még a lábam is elengedte két dolgot vont maga után. Elsősorban, hogy fel tudtam állni, másodsorban pedig azt, hogy nem támadtam tovább. Értelmetlen volt… így csak az ablakhoz sétáltam, hogy igyak egy kicsit. De közben figyeltem a szavaira is.*
- Helyes meglátás… * De nem fordultam visszafelé csak az ablakon tekintettem ki a forgalmas London utcáira.*
- Nincs is csábítóbb, mint a tiltott gyümölcs. S ha ez a gyümölcs elérhető közelségbe kerül, akkor bármi áron megszerezzük. Tudom, hogy nem ostoba az ipse… de én sem vagyok az. Eszemben sincs hozzá menni… inkább elérem, hogy Ő maga jöjjön hozzám. Persze a háttérben megteremtve a feltételeket, hogy egyedül érkezzen, és ne legyen ideje riasztani a kutyáit. *Biccentettem oldalra a fejecskémet.*
- Az lesz a csali, amit a legjobban szeretne… * Szemeimbe viszont volt valami kiismerhetetlen mélység mikor megfordultam a másik felé.*
- Ezt veheted ígéretnek is, hogy nem teszem be a lábam oda és arra is, hogy nem leszek egyedül. Szóval hol található?
- Ó ha csak ennyi tart vissza, ha szeretnéd, megoldhatom, hogy mégis érintet legyél benne. * Mosolyodtam el kedvesen. De persze eszemben sem volt belekeverni a másikat.*
- Mind a kettőt könnyű szerrel kivédhetted volna erőfeszítés nélkül… mért nem tetted? *Kezdtem el méregetni oldalra biccentett fejjel a másikat, míg vártam a válaszát. Tudtam, hogy érteni fogja, hogy a betalált rúgásokra gondoltam. Ismertem a határaimat, ahogy azt is tudtam, hogy úgy is védhette volna, hogy nem okoz sérülést. Így ez számomra nem is volt elfogadható indok és csak bíztam benne, hogy nem ezzel próbál megetetni.*

Meglepett, hogy nem támadott tovább, de láttam rajta, hogy mintha elvesztette volna az érdeklődését hirtelen a gyakorlás iránt, inkább az ablakhoz ment és miközben ivott a kinti tájat fürkészte, mintha most látná először.
Utána sétáltam és nekidőltem mellette a falnak, úgy hallgattam aztán, hogy mik a tervei.
- Nem mondom, hogy ez sokkal jobb, mint az előző variáció, talán csak éppen akkor biztonságosabb. – jegyeztem meg fejcsóválva. – s mit akarsz elérni vele, hogyha oda csaltad? Gondolom nem akarod megölni, akkor meg hosszú távon semmivel nem vagy előrébb, de……- emeltem meg a kezem védekezően, miközben még meg sem szólalt, csak elképzeltem a reakcióját, - semmi közöm hozzá, igazad van.
Aztán azon töprengtem, hogy tényleg megadjam-e neki azt a nevet, mert a végén még akármilyen okos, kinyíratja magát ezzel a mentalitással. De, hát egyrészt megígértem, másrészt most már kíváncsi is vagyok, mi sül ebből ki, de azért rajta tartom a szemem ezen a nagyon is kiismerhetetlen lányon.
- A Ritzben lakik, a 601-esben. – mondtam végül lassan, és a szemébe néztem. – Legalábbis nem régen még ott volt, de majdnem minden bolygón van érdekeltsége és lakása is. – tettem még hozzá. – És nem lenne jó ötlet részedről belekeverni, ha csak nem szeretnéd, hogy ezután nem csak a kedves úriember loholjon a nyomodban, hanem még a maffia is.
Aztán teljesen váratlanul egészen más vizekre evezett és így a kérdésére csak csodálkozva néztem rá.
- Nem tudom. – vontam meg a vállam. – Egyrészt felesleges lett volna, ha durva vagyok és esetleg megsérülsz….megint…. – intek a befáslizott kezei felé. – Másrészt ez csak gyakorlás, nem éles küzdelem és még akkor sem szívesen ütök meg nőt, bár néha elkerülhetetlen, de az nem az a helyzet. Ügyes vagy és a technikát is jól alkalmazod, de egy profi férfi verekedővel szemben, nem veheted fel a versenyt, de gondolom ezzel te is tisztában vagy, akkor minek a sérülést kiprovokálni egy gyakorlásnál?

*Lehet velem civilizáltan is beszélgetni, bár tény ritka alkalom, ha épp valamiért nem vagyok már alapból az egekbe és így még csak bunkó sem vagyok. Nos, ez most egy ilyen volt és szavai ellenére nem akartam elrontani. Amúgy sem lett volna miért… De csak épp kinyitni sikerült a számat már belém is fojtotta. Na tessék… még a végén itt csendre int.*
- A magánéletemhez, a múltamhoz nincs semmi közöd… de Te mégis többet tudsz róla, mint kéne. Bár nem értem, hogy miért a magánéletemről kutakodtál… De szerintem még akkor sem vágtam a fejedhez, hogy semmi közöd hozzá. De oké… befogtam. Csak ne szokd meg… * Mosolyodtam el halványan, a címet elraktároztam magamban és csak bólintással feleltem első körben.*
- Kösz… Gondolom, nem kell megadnom az elérhetőségeim… De Te megkönnyíthetnéd a dolgom… * Vettem el a párkányról a készülékem és nyújtottam felé felvont szemöldökkel. Na de aztán jött az, amire már megint széles vigyorral feleltem.*
- Ha mindegyikőtöknek ilyen hátsója van, akkor még le is maradok. * A nagyfürkészésben azonban már csak összeszaladt a szemöldököm. Nem értettem a csodálkozását, még mázli, hogy beszélt is. Azt valahogy mindig megértem. Legalábbis az esetek többségében.*
- Mint mondtam ezt magamnak köszönhetem és az edzéseim nem is ilyenre épülnek, azok leginkább a védekezésből indított támadásokra. Igen, tudom, hogy esélyem sem volt és pont, azért amiért ezzel tisztában vagyok, tudom azt is, hogy sérülés nélkül is tudtad volna hárítani. De mindegy, ha nem hát nem. Nem fogok kétségbe esni, legfeljebb még indulás előtt lesz időm ebédelni. * Tekintettem az órára, hogy mi mégis mennyi időm van még. De aztán már idő ide vagy oda, elkezdtem leszedni a kesztyűimet.*
- Nem sérülést provokáltam Szépfiú… Mindössze minden lehetőséget kihasználtam. Ha már figyelmeztettél, hogy nem épp vagy gyengéd, akkor ehhez hűen álltam hozzád. Meg a finomkodás amúgy sem az Én asztalom, ha a másik nemről van szó. * Vontam meg a vállaimat és mikor levettem a kesztyűt kihúztam a lejátszóból az adathordozómat, még mielőtt itt felejteném. *

Mikor az elérhetőségéről került szó, csak megráztam a fejem, hiszen tényleg nem kellett megadni, hiszen már tudtam, de azt tetszett, hogy simán le akarta csekkolni az enyémet. Egy vigyor kíséretében ezért meg is adtam a számomat, hiszen aki ilyen rámenős, az meg is érdemli.
- Azt hiszem az lenne az utolsó, amit kedved lenne nézegetni. – csóváltam meg a fejem az újabb beszólásán, ami persze komolytalan volt, de ez a csaj még arra is képes, hogy ennyire értékelje, ha a nyomában lohol a fél alvilág.
Nem tudom mi nem tetszett neki abban, amit mondtam, hiszen én csak kíméletes akartam lenni, de úgy látszik inkább azt várta volna, hogy beledöngöljem a padlóba, de lehet, hogy akkor meg az lett volna a baj.
- Te nem tudod, hogy én milyen vagyok, ha bele lendülök és nem vigyázok bébi? – markoltam rá a kezére és rántottam magamhoz közel, és a másik kezemmel a derekát fogtam át, hogy ne tudjon elhúzódni, és mélyen a szemébe néztem. – Ha valaki figyelmes veled azt nem értékeled, a durvaságot igen? – suttogtam a fülébe, majd azzal a lendülettel vissza is perdítetem az előbbi helyére. – Nem vagy sablonos, és ezért csípem a burád, de tudok keményen is játszani, a látszat ne tévesszen meg. – villant rá a szemem. – Egyébként meghívhatlak arra az ebédre? – váltottam ismét mosolygósra, mint ha mi sem történt volna.
Persze, ha védekezett, akkor most durván leszereltem és nem engedtem, hogy átvegye az irányítást.