Sikátorok

- Ne mond meg nekem, hogy mit merjek és mit ne! *Kiáltottam el magam a kihalt utcán és csak reménykedtem benne, hogy a szomszédok még alszanak, és nem hallatszik be. Bár… itthon még nem csináltam jelenetet soha. Az újabb mondatára csak a hajamba túrtam mérgesen.*
- De nem bírom! Akárhányszor hozzám ér egy idegen férfi beugrik, hogy mit tettem. És nem akarok emlékezni rá Dar. Mért nem bírod te sem megérteni? Te, aki fegyelemben él? *Néztem szemeibe elég közelről, hogy szavaim közben közel mentem hozzá. Nem tartottam valószínűnek, hogy kedvet érez újra hozzám nyúlni.*

Apránként terhelni kezdtem a lábamat de még közel sem volt az igazi. Nagy levegőket vettem és próbáltam rezzenéstelen arccal tűrni ahogy üvöltözik velem. Meg sem moccantam mikor közelebb ért. Van akit ilyen távolságból már támadónak vélek és lecsapom. De Mira esetében az egyetlen ok a támadásra az érintés, azt pedig nem szándékozom kiprovokálni belőle. Egy ideig csak szemeztem vele, végül halkan, higgadtan, talán kissé ijesztően szóltam hozzá.
-Keress fel egy telepatát...
Fejünk mellett csettintettem egyet.
-Ennyi és kipucolná a fejedből... Én csak elfogadom a parancsot, megérteni nem fogom... Ahogy egyenlőre téged sem tudlak. Más örül ha egyáltalán valaki hozzá ér. Nem, hogy még egy fárasztó nap után, kap egy bátorító ölelést, vagy valami. Az érintés a legelemibb érzésünk. Ne hagyd hogy bármi bemocskolja...

*Az ajánlatra csak a szemeim forgattam.*
- Most hogy mondod Dar, tényleg… nekem ez eddig eszembe sem jutott. *Csaptam a homlokomra és hangomból csöpögött az irónia.*
- Ez volt az első lehetőség, ami felmerült bennem. De attól még nem kaptam volna vissza a katonámat és nem lett volna meg nem történt. Ha már telepatához fordulok, akkor első körbe megkérem, hogy az éjszakáról adja vissza az emlékeim. Nem tudom mit csináltam, nem tudom, hogy mi történt és ez csak még jobban bánt, de ugyan akkor a tudatot, hogy megtettem is szeretném feledni.* Ingattam meg a fejem miközben hátat fordítottam neki, hogy kissé hátra döntve a fejem az égre nézhessek. *
- Nem csak másnak Dar. Nekem is jól esne. De még nem megy… még nem… Viszont nekünk kéne. Tudsz jönni? *Sütöttem le a tekintetem a kérdésemre.*

Az a gúnyos hangvétel amit alkalmazott, szóról szóra nyomta fel bennem a pumpát. Fújtatásom nyomán már vibrálni kezdett a levegő, végül elértem egy olyan pontra ahol nem láttam értelmét idegeskedni az ügyön. Behunytam a szemem és lemondóan sóhajtottam. Egészen nyugodtan folytattam ezután.
-Nem hallottam még egy telepatáról sem, aki meg nem történté tudna tenni dolgokat. Vagy sajnáltatod magad tovább, vagy pedig megpróbálsz továbblépni. Szépen fokozatosan. Hogy elfogadod e mások segítségét vagy sem, azt rád bízom.
Mikor hátat fordított lebiggyesztette ma fejem és megmozgattam a lábamat. Már alig akartam össze csinálni magam a fájdalomtól.
-Sajnálom, de ennél többet én nem tehetek... Talán már haza tudok evickélni.

- Én sem, de ha a füledbe jut, gondolj rám. *Szúrtam közbe, ám a következő szavaira csak megingattam a fejem. *
- Egyedül kell végig csinálnom és végig is fogom. Az első lépést is ismerem. De ez ettől még nem lesz könnyebb. De mondjuk úgy, hogy ha nyáron megejtjük a randinkat már nem fogom szétrúgni a térdet ha megfogod a csuklom. * Vigyorodtam el az orrom alatt miközben megfordultam.*
- Gondolom már másodjára nem fogod elhinni, ha kifejezem a sajnálatomat. * Tekintettem fel a szemébe egy pillanatra, aztán mikor a távozásáról beszélt már felkaptam a fejem és sértett volt a tekintetem.*
- Nem azért ajánlottam fel a vendégszobát, hogy bármit is tegyél cserébe. Mindössze, csak nem akartam, hogy visszamenj arra a sivár helyre, amit Ti laktanyának neveztek és elfogadtad. Azért mert máshogy alakult az este és meg tudtál ezt-azt nem fogom megmásítani az ajánlatom. Vagy azt várod, hogy most kézzel-lábbal kapálózzak, hogy gyere velem? Esetleg ajánljam fel a saját szobám? * Néztem dühösen a tekintetébe.*

Megerősítésképpen bólintottam. Nekem is lenne 1-2 dolog amit szívesen hagytam volna ki az életemből. Mikor mosolyogva fordult velem szembe, kissé megtörten, fáradtan néztem vissza rá.
-Ezt, jó hallani, szurkolok. Hm... A végtagjaim értékelni fogják.
A bocsánat kérésre csak legyintettem egyet.
-Áhh... Volt már rosszabb is, látnád a kiképzőnket rossz napján...
Azzal ép sarkomon fordultam és indultam is volna el amikor ecsetelni kezdi, hogy mégis mi a helyzet ezzel a hazamenetellel. Alig bicegtem kettőt már meg is álltam. Hátranéztem a vállam fölött. Rezignáltan kifújtam a levegőmet és lassan vissza fordultam felé.
-Félre ne értsd, nem várok tőled semmi ilyesmit. Hálás is vagyok érte, de inkább vérezném össze az ottani huzatot, mint valaki másét.
Ecseteltem neki, de tekintetéből nem úgy tűnt, mint aki jó néven venné ha most lelépnék. Egy pillanat erejéig letöprengtem.
-Anyukádnak bociszemeket ígértem igaz...?
Jelent meg egy fáradt mosoly az arcomon.

- Nem akarom látni és Te sem akarod, hogy lássam. * Ingattam meg a fejem lemondóan. Az, hogy miért nem akartam látni az egyértelmű volt, de az, hogy a másik miért is nem akarja, hogy látni még számomra is kérdés volt. De szavaira csak felvontam a szemöldököm.*
- Ezt reméltem. Mert akkor tényleg haza kéne menned. Ami pedig az ágyneműt illeti, ismerős az a szó, hogy mosógép? Anyám meg már tökéletesen kitanulta a vér eltüntetésének a fortélyait, nem egyszer mentem már haza vérezve vagy épp törött végtagokkal. *Mosolyodtam el. De tekintetem határozott maradt mindaddig, míg nem láttam meg a mosolyát. Aztán a jeges szürkeség megolvadt és oda sétáltam hozzá.*
- Igen. *S a kezét a vállaimra dobtam.*
- Nem mondom, hogy támaszkodj rám, mert beleépítesz a betonba, de azért valamivel könnyebb lesz menned. S újabban szokásommá vált részeg kölyköket támogatni, bár könnyebb, mint Te, de azért edzésnek nem rossz. *S ha hagyta elindultam vele a házunk irányába.*
- Mellesleg ha egy kis szabadságra vágysz még… a térded megfelelő indok erre. Van egy orvos ismerősöm, aki szívesen alátámasztja ezt néhány dokumentummal, ha megkérem. A feletessed csak nem kockáztatná, hogy ilyesmi miatt elveszítse egy emberét.

-Még az ellenségeimnek se kívánom a kopaszt... Tudom- tudom de illetlenségnek tartom akkor is. De ha már ilyen jól felkészítetted annó a fogadásomra akkor nem látom akadályát a dolognak.
Vettem én is lazábbra a figurát. Azt már nem akartam megkérdezni, hogy a rossz napok is ráadtak e egy lapáttal a gyakorlással. Azon csak magamban mosolyogtam. Nők. Nagyokat pislogtam rá amikor nyakába vette a karomat.
-Hát szerintem sem lenne egy bölcs ötlet.
Lassan leemeltem róla a kezemet és bicegtem előre kettőt.
-Köszönöm de odáig már elevickélek. Ha kéne le is sprintelném, annyira már nem vészes a helyzet.
Arcomon nem látszott, de mocskosul fájt még néha egy-egy bizonyos mozdulat.
-Ilyennel nálunk nem lacafacáznak, 2 injekció, egy jól irányzott ütés, egy futókeret aztán szaladjál és szedd a morfiumot. Pilótáknál meg pláne fölösleges... Kedves, hogy segíteni akarsz de ez egy hivatás. Elkezdted nincs megállás. Úgy hogy menjünk mert sosem érünk oda.
Biccentettem előre mosolyogva mintha volna róla gőzöm, hova is kell menni.

- Egyszer a büszkeségetekbe fogtok bele halni… *Forgattam a szemeimet mikor leemelte rólam a kezét. Aztán mikor az orvos alól is kibújt csak sóhajtottam.*
- Tudom… Titeket meg kell erőszakolni, hogy ugyan éljetek már egy kicsit. Nem kell bemutatni, hogy milyen a rendszeretek. *De hát, ha akár futni is tud, akkor hajrá. Gyorsítottam a lépteimen, mert már hiányzott a meleg. De már tényleg nem volt messze…*
- Egyébként ha nem állnánk le állandóan veszekedni mint a rossz házasok már rég otthon lennénk. Látod azt a házat… *Mutattam egy hárommal odébb lévőre.*
- Na oda megyünk. Ha jól látom, már mindenki alszik és a bátyám nem hiszem, hogy itthon van. Szóval majd azért csendesen. Ha éhes vagy csak szólj és csinálok valamit. De most mond, mert otthon egyből az emeletre irányítalak. Nem sok lépcső, de lépcső. Anyuék szobája lent van, az enyém és a többi meg fent. Szóval ott már akár énekelhetsz is. *Fejeztem be mikor a kapuhoz értünk. Elővadászva a kulcsaim indultam befele….
A házba érve felkapcsoltam az előszoba lámpát, ahonnan a lépcső is vezetet felfelé. Cipőmből kibújtam miközben Darra néztem.*
- Neked nem kell… csak ez kopog. *S intettem neki, hogy jöjjön utánam. Előtte mentem és a lépcsőnél a falon csupa családi fotók díszelegtek. Az emelet falai is fehérek voltak és a folyosón 5 ajtó helyezkedett el. Ebből 4 szoba volt és 1 a fürdő. A legközelebbi szobába benyitottam és lámpát kapcsolva mentem be.*
- Ez a vendégszoba… Szóval most sorold, hogy mire van szükséged. *A szobához tartozott egy külön kis fürdő, ami belőle nyílt. De itt csak zuhany volt. A berendezése nem hivalkodó… egy nagy ágy, éjjeliszekrény, íróasztal és egy ruhás szekrény.*

-Sajnos az evolúció ezt még nem nevelte ki belőlünk.... Rossz házasok mi?
Vontam vállat flegmán és ahogy tudtam úgy bicegtem mellette. A házat könnyedén megtaláltam, azok után hogy betájolta melyik az.
-Jól néz ki...
Jelentettem ki egy elismerő biccentéssel. Az étel említése juttatta az eszembe, hogy már pedig eltudnék viselni valami ételt. Hasamra fogtam és megsimogattam.
-Az igazat megvallva... eltudnék viselni pár falatot...Énekelni meg inkább nem... Táncolni csak-csak de az éneket hanyagoljuk...
A házba lépve miután körbenéztem már léptem is a sarkamra, hogy megszabaduljak a lábbelimtől de csak fel lettem zavarva az az emeletre. Ahogy bicegtem felfelé, volt időm végig nézni a képeket. Besántulva a vendégszobába ott is ámulattal néztem körbe.
~Ez nálunk 3 darab négyfős szoba...
-Egy pohár víz jólesne, köszönöm. Meg akkor le is tusolnék ha nem nagy gond. Kicsit leizzadtam a táncban.
Jöttem ki lassan a révületből és a második mondatra már sikerült rá néznem.

- Most nem állok neki főzöcskélni, de anyu biztos főzött. Szóval éhen nem maradsz… *Nyugtattam meg némiképp. Egyébként is az Én tudásom leragadt az egyszerű ételeknél, amiket szeretek. A szobába lekaptam a kabátot és az íróasztalnál lévő székre tettem.*
- Köszönöm szépen és akkor megyek hozok neked vizet, meg enni. A fürdő ott van. *Mutattam az ajtó felé.*
- A csap alatti szekrényben találsz új fogkefét és tisztálkodási cuccot. Azt hiszem itt még férfi is található. A törölköző az ajtó mögötti szekrényben. De itt csak zuhany van. Ha nem felel meg, akkor az ajtóddal szemben lévő oldalon a bal oldali ajtó a másik. De az közös használatú és ha Gabrielnek épp pancsolni volt kedve, számíts rá, hogy úszik a fürdő. *S ha nem volt más akkor ott hagytam…

*Hagytam neki időt, hogy le tudjon fürdeni közben melegítettem egy kis tésztát pörivel meg csináltam két szendvicset valami hússal. Akármi is volt nem néztem meg a csomagolását. Egy kis tálba viszont majonézes kukorica saláta volt. Na az az enyém. Két poharat és egy doboz baracklevet tettem melléjük a tálcára és visszatérve leraktam az ágyra és vártam, hogy végezzen a másik.*

-Annyira nem fontos...
Végül csak bele törődtem. Rég voltam vendégségbe, pláne úgy hogy senkit nem kellett kirobbantani, kifüstölni vagy kicibálni a lakásból. De meg kell valljam olyan megnyugtató, hogy az ember nem maga intézi a dolgait. Talán apám is ezért házasodott meg.
-Az bőven jó lesz.
Miután fel lettem homályosítva hogy mi merre van kicsit nekivetkőztem és elvonultam a fürdőbe. Hideg víz alá raktam a kezemet majd szépen apránként kiszedegettem a maradék szilánkokat. Potyogtak a kis véres, egyébként pedig átlátszó üveg bumezlik szorgosan a kézmosóba. Egy pukli így is volt még benne. Minden erőmet össze kellett szednem. Pólómat a számba vettem és egy határozott mozdulattal a helyére ütöttem. Szemeim könnybe lábadtak és a lábamon is alig bírtam megállni. Egész testem megfeszült, csoda hogy a fogaimat nem törtem össze. Még vagy egy percig csak fújtattam míg nagy nehezen enyhült a fájdalom. Bemásztam a zuhany alá, megfürödtem. Derekamra ügyeskedtem félkézzel és foggal a törülközőt aztán hónom alá csapva a ruháimat, ugyan azon kézzel biztosítva a törülközőt kislattyogtam a fürdőből ahol már Mira és az étel várt. Először meglepődtem a látványon aztán elmosolyodtam.
-Ez aztán a vendég szeretet.

*Míg vártam a szobába kissé elálmosodtam. A zuhany kihallatszó halk kopogtatása, a meleg és az ágy kényelme. Nekem sem kellett több, nyomban hátra is dőltem az ágyon. El ugyan nem aludtam, de csak néztem a fehér és mosoly ült ki az arcomra. Na de, hogy mi jutott eszembe az titok. No meg Inf is, jött ki és én úgy ültem fel a szavaira, mint akinek rugó nőt a derekába. Bár ne tettem volna… ahelyett, hogy megkérdeztem volna, hogy ezzel most mi a baja csak kissé kikerekedet szemekkel néztem rá. *
- Te most komolyan kijöttél a fürdőből egy szál törölközőbe, miközben tudtad, hogy itt leszek?* Kérdeztem, miközben végig mértem a férfit és a jobb szemöldököm felszaladt.*
- Nem rossz, bár ismerek valakit, akinek jobb. *Tettem megjegyzést az izmaira egy gonosz mosollyal az ajkaimon. Távol állt Tőlem, hogy megbántsam a férfit. De ha engem akar tesztelgetni, akkor vállalja a következményeit. Mert, hogy ez egy teszt volt… amin bár elbuktam, de legalább nem egyedül. S megfogva a salátámat másztam át a székre, miközben a lábaimat felraktam az asztal sarkára.*
- Sajnálom, de velem fogsz most enni. Mert nincs kedvem a konyhában meg tenni. Az én szobám pedig kajamentes. ~Már amikor betartom.~
- A többi a Tiéd. Kivéve az egyik poharat, csak elfelejtettem ide hozni. Remélem megfelel…

Kérdésére megtorpantam, összehúzott szájjal pillantottam jobbra, balra végül vissza rá.
-Öhm... Azért jöttem törülközőben...
Mosolygós megjegyzésére csak végig néztem magamon. Aztán ahogy leesett a tantusz egy halovány félmosoly az én arcomat is befedte.
-A kormány mozgatásához nem kell túl sok erő...
~Különben is, többet tűzzel mint erővel.
Az ágyhoz csasszogtam és a szélére ejtettem a ruháimat. A másik szélére leültem ami közelebb volt a kajához és mellesleg Mirahoz is. Ölembe rakta ma béna kezemet, utána pedig a lábaimra vettem a tálcát és elsőként a pörköltnek láttam neki, de még az első falat előtt ismét megköszöntem neki.
-Hmm... Isteni. Szóval ilyen a rendes étel... Van íze...
Nem szoktam totojázni az evéssel mert nem hagyják, meg azt a borzalmat jobb hamar belapátolni de ez ez rendes étel volt és minden falatját kiélveztem. Néha felhümmögtem.

- - … Mert nem szereted vagy, csak nem vagy hozzá szokva a köntöshöz. Vagy csak kinyomta a szemed, és nem vetted észre, hogy az ajtóra van felakasztva. Tudom… * Hárítottam gyorsan a magyarázatot, ismertem már a kibúvó szövegeket.*
- … Ismerős szöveg, bár a legjobb, amit hallottam az az volt, hogy bent nem kell ilyenekkel törődni. *
- Attól még edzeni lehet… De nem nekem kell, hogy be gyere. *Vontam meg a vállam egy újabb mosollyal követve. De aztán már néztem is ahogy hozzá lát enni. Magam is így tettem, de jobban élveztem a másikat nézni, ahogy élvezi azt, amit csinál.*
- Igen. De ilyet még Én is tudok, és ha nincs kedved nyárig várni, mire megint normális ételt eszel, akkor, ha a Marson jársz keress meg. Itthon csak akkor vagyok, ha muszáj. * Ajánlottam fel, hogy a kevés főző tudományommal szívesen megetetem. Bár tény, hogy ha valami újat kell kitalálni akkor az rossz lesz. De a régi dolgok egész jól beváltak.*

-Mert nem vagyok hozzászokva, se a törülközőhöz...
Vontam vállat. Bent ugyanis nincs időnk ilyesmivel foglalkozni.
-Szoktam, azért nem vagyok olyan csoffatt, mint a többiek... Jobb lenne ha felvenném ugye?
Mutattam a fürdő felé. Félre raktam az ételt, vissza ahonnét elvettem és elvonultan a fürdőbe, hogy magamra erőszakoljam a ruhadarabot. Összejött nagy nehezen de bekötni sehogy se tudtam fél kézzel. Vagy a csomót nem tudtam megkötni vagy a ruha csúszott szét. Magamra hajtogattam és kézzel ott tartottam majd kicsoszogtam.
-Nagy kérés lenne ha...
Nem fejeztem be a mondatot, a lógó övről egyértelműnek tartottam a helyzetet.
-Még meglátjuk, legközelebb holnap megyek a Marsra felderíteni, utána pedig az isten tudja mikor. De ha arra járok, okvetlenül benézek. Nem hiszem, hogy egyhamar lesz alkalmam ilyet enni.
Azzal folytattam tovább szorgosan a lapátolást.

- Okos dolog lenne, ha nem akarod, hogy legeltessem a szemem aztán pedig zavart csendben együnk vagy épp a saját szobámba meneküljek. *Vallottam be, de aztán mikor bement nagyot sóhajtottam. ~ Az isten verje meg ezt az egész életet. Mi a poklot csináltam, hogy ezt érdemeltem? Nem voltam elég jó kislány vagy mi? Komolyan kezdem unni, ezt az átokverte…~ De a gondolatomat nem sikerült befejeznem, hisz Dareios kijött és nem volt megkötve a köntös, de legalább összevolt fogva. Pislogtam párat a kérésére majd torkom megköszörülve bólintottam. Lábaimat leraktam a földre és kissé előrébb dőlve nyúltam a kötőért. Majd egy gyors mozdulattal megkötöttem és gyorsan visszahúzódtam rák vörös arccal.*
- Hogy mi? *Néztem bambán a szavaira, mert nem tudtam mire vélni így hírtelen. ~ Na pont erről beszéltem~*
- Jaaa… persze, majd ha arra jársz… *Feleltem bár fogalmam sem volt, hogy mire. De ha helyeselek abból nagy gond nem lehet. S szemeim lesütve igyekeztem összekapni magam, de nem akaródzott összejönni.*

-Engem ugyan nem zavar...*Vontam vállat nem törődöm módon, de aztán kiegészítettem a mondatot mielőtt faképnél hagyna. -De jobb szeretem a társaságod a szabadságnál.
Mondtam mosolyogva aztán tovább gondoltam az elhangzottakat. Arcomra telepedő döbbenet lesöpörte a mosolyt.
~Jujj.... ez kicsit nagyon félre érthető volt.
-Már úgy értve hogy... szóval, érted...
Csak remélni mertem, hogy érti. Annak ellenére is, hogy ő is nagyon zavarba jött. A kialakult többszörösen kellemetlen helyzet miatt inkább csöndbe maradtam, és falatoztam. Mikor kezdett zavarni a csönd leraktam az evőeszközt, lenyeltem a falatot.
-Nagyon szép ez a ház belülről is...
~Ennél jobbat i se találhattam volna... Gratulálok......

- Persze értem… most kissé ugyan burkolva, de házassági ajánlatot tettél. * Vigyorodtam el, de aztán megingattam a fejem.*
- Röhej, hogy te vagy a 2. aki az elmúlt héten elő állt ezzel az első találkozón. * De aztán felálltam a poharamért és töltöttem magamnak a barack léből és visszasétáltam a székhez. A ránk telepedő csenddel azonban nem tudtam mit kezdeni és inkább megettem a maradék salátámat. Mikor végeztem Dar végre megtalálta a nyelvét amire egyből elröhögtem magam.*
- Ettől jobbat is tudsz katona… ezt majd anyámnak mond a reggelinél. * S felállva az ágyhoz sétálva leültem rá egy kicsit messzebb Dartól, de csak annyira, hogy ne érjek hozzá. *
- És most mi legyen?

-Ehh, remek, pedig nem volt tervbe véve a dolog...
Vakartam meg a tarkómat kelletlenül. Ha mást nem a hangulatot sikerült ezzel a hülye kérdéssel feloldani.
-Majd átadom neki...
A tálcát vissza pakoltam a kis szekrényre. Egyenlőre jóllaktam. Kinyaltam, mint koldus a vájlingot. Elégedetten sóhajtottam, de csak tanácstalanul fordultam Mira felé. Kérdésére a válasz egy tanácstalan vállrándítás volt.
-Nem tudom. Fiatal még... az este...
Szakadt félbe a mondatom az óra láttán. Mindazok ellenére hogy igen hosszú napom volt, pláne éjszakám nem éreztem magamat fáradtnak. Aludni ugyan tudtam volna.
-Rád bízom a dolgot, én még bírom. De ha mennél aludni, annyit megtennél még előtte, hogy segítesz bekötni a kezem?

- És ha elfogadnám mit tennél? * Kérdeztem egy gonosz mosollyal az ajkaimon. Ám az óra nekem sem kerülte el a figyelmem, ami tökéletesen ellentétje volt a férfiéval. *
- Rendben. *S felállva az ágyról a fürdőbe megkerestem az elsősegély dobozt. Amit az ágyon nyitottam ki. Egy pillanatnyi habozás után megfogtam a köntös szélét a férfi mellkasánál és igyekeztem a lehető legóvatosabban kihámozni a kezeit. De olykor-olykor akaratlanul is megérintettem a bőrét. Nem voltam ápoló, de nekem is voltak már sérüléseim, arról nem is beszélve, hogy Shepy mellett is volt részem benne bőven.*
- És ezt mégis hogyan kössem be neked? *Tekintettem rá tanácstalanul. Fogalmam sem volt, hogy mi volna a megfelelő.*

-Meglepődnék.
Merengtem el látványosan a plafon felé fordítva tekintetem. Onnan tova siklott a tekintetem és jobban szemügyre vettem a szobát. Szinte az egészet sikerült végig csodálkoznom, míg vissza ért a kötszerrel. Egy kicsit meglepődtem és igyekeztem nem rosszra gondolni ahogy a köntösöm felsőjéhez nyúlt.
-Szerintem elég lesz könyéktől lefelé, nem kell annyi kötszert pazarolni.
Szóltam neki higgadtan, de ha továbbra is ragaszkodott az egész bekötéséhez akkor némi tortúra után kiügyeskedtük a jobb oldalam a köntösből.
-Egy kicsit szorosan, hogy adjon neki némi tartást.
A művelet előtt nagy levegőt vettem, meg ásítottam is egyet, majd a sérült résznél aláfogtam a kezemet. Azt hittem a legkisebb mozdulat is kínok kínját fogja okozni de szerencsémre tévedtem. Ugyan volt hogy összeszorultak a fogaim a fájdalomtól de elviselhetőbb volt, mint vártam.

*Az utasításra mintha tűzbe nyúltam voltam kaptam el a kezem és vált vörössé az arcom. *
- Hát persze… * Hebegtem zavartan és hagytam a köntösét. Közben pedig magamban puffogtam, hogy mégis mi a fenét gondoltam, mikor elkezdtem vetkőztetni a másikat, hogy bekössem a felkarját, miközben az alkarja volt dérült. Aztán elővettem a vastag fáslit és elkezdtem bekötözni jól meghúzva azt és szépen lassan haladva, hogy fedjék egymást a rétegek.*
- Nagyon fáj? * Kérdeztem miközben igyekeztem leplezni a zavaron. De ez is egy díjat érdemlő kérdés volt, az ostoba kérdések top listáján. *
- Ha végeztem, akkor hagylak is aludni és visszavonulok. * Jeleztem, hogy nem kerülte el a figyelmem az ásítás.*

Kérdésére csak fájdalmasan elhúztam a számat. Büszkeségem nem engedte jobban kifejezni mennyire rossz a helyzet.
-Hát, nem egy gyógymasszázs...Sssz... de az épségért áldozatokat kell hozni.
Szólaltam fel jókedvűen. Míg tekergette addig elméláztam hogy mikor is voltam utoljára masszőrnél. A seregben lévő csontkovácsot leszámítva. Továbbá az akupunktúra se számít annak még ha tényleg úgy ellazít ahogy semmi más.
-Jah, nem vagyok fáradt mondom, csak kis oxigénre volt szüksége az agyamnak.
Ecseteltem a kifogást aminek igazándiból volt valóság alapja.
-Szóval ha gondolod még maradj... Köszönöm. Máris jobb.
Mondtam vidáman, hogy munkáját dicsérjem. Finoman végig simítottam a kötésen. Amitől összeráncoltam a homlokomat. Ugyanis tényleg jobb volt. Sikerül egy kicsit megmozdítani egy picikét az ujjamat. Bár ez fájdalmas művelet volt. Így inkább nem kísérleteztem tovább a dologgal. A pihenés majd jót fog tenni neki.
-Vagy fáradt vagy és inkább mennél?

- Mindjárt vége… * Mosolyogtam le rá egy pillanatra, amit szimplán azzal érdemelt ki, hogy nem próbált meg macsót játszani, hogy már pedig neki semmi nem fáj. S mikor végeztem, akkor a kötés végét csak aládugtam a karján lévő szoros réteg alá. Volt annyira szoros, hogy ne tudjon kicsúszni neki később se. A visszakérdésére csak széttártam a karjaimat és megingattam a fejem.*
- Hát úgy nézek Én ki mint aki fáradt? Holnap bőven lesz időm aludni, míg haza fele utazok arról már nem is beszélve, hogy tudtom szerint semmi halaszhatatlan nem vár, ha csak nem kell, helyszínre rohanom valami gyilkosság miatt. Szívesen maradnék, de… * Végül csak lemondóan visszahuppantam az ágyra.*
- Itt vagyok egy férfivel a vendégszobában, akin nincs semmi csak egy köntös. Nekem ez kellemetlen, azok után amit a parton beszéltünk. Arról nem is szólva, hogy fogalmam sincs, mit csináljunk. Ülni és egymást nézni… ettől még az alvás is jobb. Ha hozok fel egy üveg bort, akkor nagy az esély, hogy nem jutok el a szobámig és itt fogok kidőlni. Vagy beszélgessünk? Mégis miről Dareios? Már így is többet tudsz az életemről, mint azt kéne. Vagy bármelyik eshetőség is legyen… az esélye még mindig ott van annak, hogy elpattan valami és még jobban tönkre teszlek. Sz*rdolog mert nem ezt érdemelnéd… de jobbat és többet nem tudok és nem is akarok adni.