Gyárnegyed

- Nem kampányolok... Ès, ha mègis azt akarnám tenni, akkor se egy kislányon keresztül akarnám elèrni, hogy megkedveljenek. - Sõt, gondoltam. Ha az új elnök megfelelõ lesz, a mandátumom lejártával, nem is indulok a következö választáson.
- Igen... ezt neki kell eldöntenie. Ès ne aggódj... nem fogom azzal elbizonytalanìtani, hogy elmondom neki, melyik fajhoz is tartozik. - Ès ezt fogom elvárni mindenki mástól is.
- Jöhetnek màs telepaták igen, de Sarah Rose mellè, csak egy kísèröt adhatsz, aki nem te leszel, ès õ vele lehet egèsz idõ alatt. Nem egyszerre, ès nem ugyanattól fognak tanulni. Más a kèpessègük... Ès a többsèg tudtommal tud bánni az erejèvel is. Viszont... az általános tanulmányok több idõt igènyelnek... -
Oldalra pillantottam, ahogy Paul intett a nönek, hogy jöjjenek vissza. Shiva is elindult felènk, majd mikor hozzám èrt, letelepedett a lábam mellett.

*Nos… kaptam egy farkast is a nyakamba. De vajon arra szolgált, hogy engem tartson szemmel vagy csak Sarah Rose nyugtatására? Ahogy leültünk a farkas is letelepedett velem szembe. Ch… több esze van, mint gondoltam ennek az állatnak. Még véletlen sem ért hozzám, Sarah akárhogy is nyúzta az ölemből. De hogy ez a lány mennyit tud beszélni, az ember azt hinni, hogy sosem áll be a szája. A gond az, hogy nem sok érdekesett mondott. Csak gyertyákról beszélt, erről a rejtélyes Auroráról meg, hogy tanul és a számhálózatokról. Na erről szerintem napokig is tudna beszélni. De a mi a frász az a „számhálózat”? Ó és majdnem elfelejtettem, Paul főzési kísérletéről. Na ezen jót röhögtem. Sarah érintései a pokolba kergettek. Annyira… annyira közvetlen. Oké gyerek ezzel semmi baj nincs, de muszáj minden kedves mondat miatt a nyakamba borulnia vagy épp puszival bombáznia? De nem szóltam, nem tettem semmit csak egyre türelmetlenebbül vártam, hogy mikor szabadulhatok meg ettől. Félreértés ne essék, aranyos, okos és szép kislány és jól el lettünk volna, ha az érintés nem a lételeme lenne. Így aztán óvatosan ugyan, de mintha tűzbe nyúltam pattantam fel és Sarah kezét megfogva mentem vissza a többiekhez. Odaérve pedig Paulra néztem…*
- Egy kérdésemre válaszolj, és utána megint befogom a szám, legalábbis míg nincs vége ennek. * Vigyorodtam el, hisz utána aligha lehet befogni a számat. Legalábbis sosem volt egyszerű feladat. *
- Mi a frász az a számhálózat? *Néztem Paulra, aztán meg le Sarahra aki a kérdésem miatt nevetni kezdett. Na kinyújtottam a nyelvem és ha megkaptam a válaszom, akkor bizony visszamentem hátra, ahol eddig is voltam.*

*Kényelmes volt itt. Nem nyomta a hátsom a beton, hát miért is hagytam volna el Miranda ölét? Hát semmiért. Innen csacsogtam és minden kedves szavát egy öleléssel vagy egy puszival viszonoztam. A farkas komának megőrültem és az ujjacskáim szinte le sem vettem róla. De nem ám… Még a fadarabokról is megfeledkeztem. De hogy mennyire buta ez a néni… azt sem tudja mi az a számhálózat. Azért azt hittem, hogy ettől okosabb. Legalábbis annak tűnt. De tévedtem. Hosszasan ecseteltem neki, de még úgy sem értette meg, így aztán Auroráról beszéltem, na meg a felnőttek butaságáról.
Aztán mikor szólt, hogy hívnak minket úgy pattantam fel, mint a rakéta és mentem vissza a nő kezét fogva a másik oldalamon a farkassal. Odaérve megálltam Morgana és Paul között, de tudtam, hogy hova tartozom. Így aztán ezt kifejezve egy lépéssel Paul mellé álltam. Nem, nem elutasítottam a nénit, csak jeleztem, hogy akár mire is jutottak, ha Paul azt mondja, hogy nem, akkor azt elfogadom, és nem megyek Morgana nénivel. Kérdőn néztem fel rá, de aztán a csendkirálynő kérdezett én meg nevettem.*
- Én nem tudtam neki elmagyarázni. Olyan értetlen Miranda néni…*Vontam meg a vállaimat bocsánat kérőn Paultól, hogy szembesülnie kellett ezzel a kérdéssel. Na de míg ezt tisztázták, vagy, épp nem mert Paul nem válaszolt csak lehajtott fejjel és kissé izgatottan, ám mégis beletörődően vártam az ítéletet. *

Bár nem bíztam meg a nőben teljesen, a feltételei elfogadhatóak voltak és ő is elfogadta az enyémeket, így nem erősködtem tovább, innen a döntés Sarah Rose volt és Auroráé, mert őt szándékoztam majd a kislánnyal és, ha valaki még menni akar, akkor vele küldeni.
- Tanulni már itt is tudnak, csatlakozott hozzánk valaki, aki felvállalta, hogy okítja a srácokat. – mondom Morgana-nak, hogy nehogy azt higgye milyen műveletlenek is vagyunk.
Aztán megérkezik először a nő farkasa, aztán a két lány is. Sarah Rose izgatottan repesve, Miranda inkább mérhetetlenül megkönnyebbülve valamiért.
- Számhálózat? – nézek rá kérdőn, de aztán a kislány szavaira csak felkuncogok. – Majd bent megmutatom, ha elmagyarázni nem sikerült. Én sem vagyok toppon benne. – nyugtatom meg a riporternőt.
- Sarah Rose, kérdésem lenne hozzád és most nagyon gondold meg mit szeretnél, mert te döntesz. – guggoltam le hozzá, komolyan a szemébe nézve. – Ez a néni itt elvinne a saját bolygólyára pár napra, hogy segítsen a varázslatod biztonságossá tételében. Ott vannak olyanok, akik segíthetnek neked ebben és fejlődhetsz is. Veled menne Aurora, meg pár srác. Aztán haza jönnétek és ha lesz kedved, ezt többször is meg lehet csinálni. – magyarázom neki, remélve, hogy megérti mit akarok mondani. – El akarsz menni?

A szememet forgattam Hogyne, evan, aki oktatja õket... a kèrdès csak az: mire. Nyilván egy polihisztor... egy emver tutira át tudja adni azt a tudást, amit másik nègy is, akik kèpzettek ès gyakorlottak.
Máris itt az elsõ jele a fene nagy tudásának. Az Orion, mint bolygó. A kislány se olyan naiv, hogy egy müholdról elhiggye, hogy bolygó... mègcsak nem is kerek!
Vártam hát, bár elhihetni Sarah Rosezal, hogy többen lesznek?! EGY kísèrõ. A többi telepata máshol tanul. Naív remèny, hogy Paul a harmadik elmagyarázás után megèrti.
Hátrèbb lèptem, ès elfordítottam a fejem, nehogy megvádoljanak, hogy befolyásolom a kislányt.

*Nem kellett sokat várnom arra, hogy felvázoljak, hogy miként is döntöttek, hisz Paul fejével találtam szembe magam, elég alacsonyan. Így bizony már nem a cipőmet nézegettem, hanem őt és a komoly szemeit. Na mikor ilyen volt, az sosem jelentet jót senkinek. Figyelmesen hallgattam, hogy mit mond és a döntés súlya alatt toporogni kezdtem. Mikor végzett Morganára néztem, de nem láttam a szemeit. Egy kis hallgatás után megszólaltam.*
- Én szeretnék elmenni tanulni. Tudod, hogy szeretek. De Aurora biztos elkísér és nektek nem fog innen hiányozni? Veled is sokat foglalkozik…*Néztem a szemeibe. Igen, Én szerettem volna, de Aurora a többieket is szerette és nekik is sokat segít nem csak nekem. Csak ez miatt pedig nem akartam, hogy a többiekkel gond legyen. Valahogy rá hallgattak… Kivéve persze Ragyást meg némelyik nagyfiút, akik szerettek feleselni. Aztán Morgana elé sétáltam és meg érintettem a kezét, hogy rám figyeljen.*
- Azt megígérted, hogy engem nem bántotok, nem szólsz a fejembe és ha akarok, akkor haza jöhetek. De a kísérőmről még nem volt szó. Ha Paul beszél Aurorával és hajlandó elkísérni, akkor Őt sem bántjátok és Ő is haza jöhet? Ő nem varázsló, hanem ma…mera…morger vagy valami ilyesmi. Megígéred nekem Morgana néni? * Ha viszont megígérte és még el is hittem, már pedig mért ne tettem volna, akkor naná, hogy mentem. Ki nem hagytam volna. Már csak Aurorán állt, hogy jön-e vagy sem és, hogy mikor indulhatunk. Na ha minden simán ment, akkor meg is kérdeztem.*
- Mikor indulunk?

Sarah Rose válasza nem lepett meg, de az igen, hogy mennyire komolyan felfogta, hogy mi is a kérdés és hogy mi múlik rajta. Bár nem kellett volna, hogy csodálkozzam rajta, hiszen ez a pöttöm lány mindig is okos volt, így aztán a kérdésére csak megráztam a fejem.
- Ha Aurora elvállalja, hogy elmegy veled az Orionra, akkor megoldjuk, hogy meglegyünk nélküle addig. Tudod régen sem volt, aki foglalkozzon a srácokkal, így megleszünk egy darabig. – nyugtattam meg a kislányt és a fél szemem közben a telepata elnöknőn tartottam, nehogy trükközzön itt nekem.
Mikor Sarah Morganához ment és szabályos ultimátumot adott neki, nem tudtam elfojtani egy széles vigyort, hiszen ez is mutatta, hogy a kislány mennyire ragaszkodik már hozzánk, és, hogy mennyire a helyén van az esze.
- Az, hogy mikor indultok egyrészt tőle függ. – mutattam Morganára. – Na meg Aurora-tól, hiszen még neki is bele kell egyeznie. Ha nem Ő nem akar menni, akkor pedig Ragyás, vagy Arkangyal megy veled. – szögeztem le.

Egy mora... már ha jól sejtettem mit akar mondani Sarak Rose. Amilyen szerencsèm van, mèg ebböl.is lesz egy kis gubanc.
A kicsihez fordultam, ahogy szólt hozzám, majd rámosolyogtam.
- Megígèrem. Ahogy neked, úgy neki sem esik baja, ès visszatèrhet ide... legyen a kísèrõd bárki. - tekintetemet Paulra emeltem. ' Nagyon remèlem, hogy a jószándèkomat nem kihasználni akarod. Semmi kèmkedès, semmi szabotàzs kísèrlet, semmi tiszteletlensèg ès rendbontás, sma sèrelmek megtorlàsának kifogásával.' Sarah Rose èrdekeit nèzd, ne a sajátjaidat.'
- Hogy mikor jöttök, az nem rajtam áll. A hajóm, most itt van. Jöhettek, akár most, vagy kèsõbb is. Ahogy kènyelmesebb, ès ahogy meg tudjátok oldani.

*Arra, hogy Aurora nem volt mindig itt csak értetlenül néztem Paulra, de nem most. Persze hallottam, hogy valaki mondott már ilyet, de sosem hittem el. Nekem Aurora itt ugyan olyan természetes volt, mint mondjuk a gyertyáim az éjszakába. HA Paul azt mondja, hogy meg lesznek, akkor az úgy is van. S ezen nem akadékoskodtam és nem is kételkedtem a szavaiban. Moragana néniére azonban széles vigyor szaladt szét az arcomon.*
- Rendben. * S hittem neki. Valóban hittem, hisz nem látszott a szemén, hogy hazudna. De miért is tette volna? Vagy épp miért ne? NA ezen nem gondolkoztam sokáig, a hajó az mindent kivert a fejemből.*
- Húúú… egy hajó? Egy igazi hajó? * Csillantak meg a szemeim. Szerettem Őket nézni ahogy leszállnak a kikötőben. *
- Én most szeretnék. Sok mindent nem kell csomagolnom. * Vontam meg az apró vállaimat izgatottan. Aztán Paulra néztem.*
- De azt nem tudom, hogy hol van Aurora. Én reggel láttam utoljára és mikor Paulhoz mentem sem volt ott. De mivel Ragyás itt van, így messze nem lehet. *Vontam meg kicsi vállaim. Aztán döntse el Paul, hogy miként is keríti elő lányt. Néha úgy mozog, hogy észre sem venni, hogy mikor jön vagy megy. Na persze ha nem mérges. Na, olyankor úgy csapódik az ajtó, hogy azt hiszem, ránk szakad az egész raktár.*
- De ha Ragyást elküldöd, Ő biztos megtalálja. * Vigyorogtam a nagyfiúra. Köztudott tény volt, hogy nem kedveli a nőt. Ennek ellenére azért mégis csak sokat van vele. No meg… képessége miatt nem nehéz kitalálnia, hogy merre van lány. Ahol nagy nyugalmat érez és vidámságot… na ott van Aurora is.

’Nagyon remélem, hogy most utoljára jártál a fejemben!’ –néztem Morgana-ra dühösen. ’És hidd el én nem vagyok politikus, hogy bárkit is ilyen módon használjak ki, főleg nem egy kislányt!’ – válaszoltam vissza most én is gondolatban, mert ezt nem óhajtottam Sarah előtt lejátszani.
- Rendben! Megpróbálom meggyőzni magam, hogy igazat mondasz és tényleg nem esik bajuk. – bólintottam végül, ami végül is beleegyezés volt a részemről, még ha nem is volt könnyű a döntés.
Láttam, hogy Sarah Rosa majd kiugrik a bőréből mikor Morgana megemlítette, hogy itt a hajója és akár rögtön indulhatnának is.
- Várj kis varázsló, várj! – emeltem fel vigyorogva a kezem, hogy nyugalomra intsem, mielőtt még nagyon belelkesül. – Tudom, hogy ez milyen izgalmasan hangzik, de ezt még Aurora-val is meg kell beszélni. Az övé az utolsó szó, hogy mikor tudtok elindulni.
Azzal intettem Ragyásnak, aki már tudta mit akarok és el is lohol, hogy pár perc alatt előkerítse a „tanítónénit”, aki szegény még nem is sejtett semmit, milyen merényletet szerveztünk ellene.
- De neked kell meggyőznöd, hogy menjen veled. – böktem meg játékosan Sarah Rose-t.

*Épp a bevásárlásból pakoltam le a táskáim és halkan dudorásztam mikor megérkezett Ragyás, azzal a címszóval, hogy a Főnök látni akar. Hát most szívesen mondtam volna, azt, hogy ha látni akar, akkor a konyhában megtalál, mert ebédet készítek. De Ragyás nem tűnt vicces kedvében és Paul sem szokott rángatni, így követtem.
Egy lezser épphogy térd fölé érő, kékes-zöld, selyemruhában érkeztem meg a kis csapathoz, ami kiemelte jókedvűen csillogó zöld szemeim. Hallhatták, hogy jövök, hisz magas sarkúm előre jelezte. Hajam, mint mindig, most is kiengedve és kíváncsi szemeim Paulon állapodtak meg. Az ismeretlen nőkkel most nem foglalkoztam.*
- Bocs… vásárolni voltam az ebédhez. Miről maradtam le? * Na és csak most tekintettem körbe, még mindig széles mosollyal az arcomon, a kis társaságon. A háttérbe húzódó nőnek csak biccentettem, ha tudnom kell kicsoda, azt majd Paul elmondja. Na de mikor az Elnöknőn állapodott meg a tekintetem… A mosolyom halványodott ugyan, de nem szűnt meg. S előre léptem.*
- Ha nem tévedek, akkor a hírhedt és nem szívesen látott Morgana elnök asszonyhoz van szerencsém. Aurora Moreia. *Mutatkoztam be, és kezem a nő felé nyújtottam. A kérdés rajta állt, hogy elfogadja vagy sem. Ó nem, nem volt a szívem csücske a nő. De vannak illemszabályok melyeket itt is be kell tartani. S ellenszenvem oka is csak az volt, hogy Pault bántotta. De az éremnek két oldala van és Én csak egyet ismertem.*
- Viszont most már tényleg nem értem, hogy miért van itt rám szükség. A vitátokba eddig sem folytam bele és aligha hiszem, hogy rám volna szükség, hogy Morgana asszonyt távozásra bírjátok. Szóval ki világosít fel? * Néztem kedvesen mosolyogva és kérdőn az egész bagázsra.*

(Az új sorrend: Morgana, Paul, Sarah, Aurora)

Sarah Rosera mosolyogtam, majd lehajolram, hogy a fülèbe suttoghassa.
- Az enyèm a világegyetem legdrágább, legmodernebb ès legbiztonságosabb hajója. Van rajta minden, amiröl álmodni lehet. -
Figyeltem, ahogy Paul csicskája elviharzik.
' Hát hogyne... az egèsz bandádat egyetlen parancsszóval vègezhetnèm ki, de csak mert egy tiszteletlen, müveletlen, taknyos utcakölyök arra kèr, nem szólok hozzá mentálisan.' Küldtem egy mosolyt Paul felè. ' Sarak Rose sorsa èrdekel... a telepaták sorsa èrdekel... a tied nem. Nem ártok neked, míg ez a szándèk kölcsönös, de ennyi!'
Vègre megèrkezett a sokat emlegetett nõ is... Le se tagadhatja, hogy ide tartozik... Mèg, ha nem is itt nõtt fel. Kezwt fogtam vele, bár le kellett alacsonyodnom.
- Bár viszonozhatnám a bókot, de Paul magáról semmit nem mesèlt. ' Ès, ami azt illeti mèg a gondolatai közt sem szerepel' Sugalltam egy mosoly kísèretèben.
Shiva felmorrant... valami nem tetszhetett neki. Valószínüleg csak az èn türelmetlensègem.
- Paul... vagy valaki. Ha elmagyaráznátok... Találkozóra sietnèk...

Legszívesebben megfojtottam volna az előttem álló boszorkányt, de nem akartam, hogy megsérüljön valaki, főleg nem, hogy itt volt Sarah Rose, Miranda és éppen ebben a percben érkezett meg a maga jókedvű és vidám módján Aurora.
~ ’Most erős vagy, de nem lesz mindig így, nekem is lesznek erős telepatáim és akkor még megbánod ezeket a szavakat!’ ~ néztem a nőre villogó szemekkel, de aztán már a mellém toppanó Aurora-ra fordítottam a figyelmemet.
Láttam, hogy ahogy Morgana-ra néz kissé elfelhősödik a tekintete, de más jelét nem adta, hogy neheztelne rá. Volt kellő higgadtsága és ennek most még örültem is, hiszen elmeséltem neki a régebbi esetemet az elnöknővel.
- Persze ez csak az elnöknőtől csak a megszokott kedves hazugság. – mosolyodtam el hidegen. – És, ha nem ér rá, hogy Sarah Rose-t magával vigye, akkor már mehet is, nem igaz? – néztem körbe és a srácok csak helyeseltek hozzá. – Viszont, ha mégis úgy dönt, hogy ráér még egy kicsit, akkor felvázolom a helyzetet. – fordulok Aurora felé. – Morgana elvinni magával az Orionra Sarah Rose-t, hogy ott megtanulhassa uralni a ké…..a varázslatát. Segítenek neki ebben és fejleszthetik is. Havonta pár napról lenne szó és azt szeretném, és Sarah Rose is, hogy te kísérd el. Ebbe az elnöknő is beleegyezett, így már csak rajtad múlik, hogy elvállalod-e. – néztem rá kérdőn és türelmesen vártam a választ.

*Morgana szavaira csak még jobban csillogni kezdett a tekintetem. Az én álmaimat nem volt nehéz túlszárnyalni, hisz nem emlékszem, hogy valaha ültem volna olyanba. De majd most.*
- Az szuper lesz… * Vigyorogtam rá, aztán már le is hervadt a mosolyom, ahogy Paul figyelmeztetett, hogy még nincs minden eldöntve. Karba fontam a kezeim és durcásan néztem a férfire fel. Úgy, mint akinek elvették a nyalókáját.*
- Ha nem akar, akkor megparancsolhatod neki… * Mosolyogtam el csíntalanul. Persze tudtam Én, hogy ez még viccnek is rossz. Sosem parancsolt Aurorának, legalábbis még nem hallottam. De azért egy próbát megért. *
- Mindent megteszek, amit tudok… * Bólintottam szavaira, de aztán csak a farkashoz sétálva simogattam és azon gondolkoztam, hogy miként is győzzem meg a nőt. *
Mikor Aurora megérkezett otthagytam és vártam, hogy a nagyok megbeszéljék, amit kell. Na de mikor Paul elhallgatott, már ott is teremtem Aurora mellett és megfogtam a kezeit.*
- Nem tart sokáig… csak most először. Kérlek… Paul azt mondta, hogy egy hétig kibírják nélküled. Ha nem érzed jól magad és nagyon hiányoznak, akkor szólj és haza jövünk. Morgana megígérte, hogy nem bánt és nem szól bele a fejembe. Kérlek Aurora… ha nem jössz velem, akkor Paul Ragyást küldi el velem. * Játszottam ki mind a két ütőkártyám. Első Paul volt, a második pedig Ragyás. Bár nekem semmi bajom nem volt a fiúval, ha nem dörgölte az orom alá, mikor épp belém kukucskált.

*Morgana köszöntésére csak a fejem ingattam meg, s persze Paul már egyből hárított is. De csak a kezem emeltem fel, úgy, hogy még mindig háttal voltam neki. Nem, nem kell félre érteni, nem parancs volt, csak jelzés, ami akár egy legyintés is lehetne.*
- Hagyd csak Paul… Akár így, akár úgy de biztos vagyok benne, hogy érdekesebb téma is volt nálam. * Mosolyogtam. Pláne, hogy sosem szerettem, ha rólam beszélnek és jobb volt, ha vissza sem jutott a fülembe ilyesmi. Nem azért voltam itt, hogy én kerüljek a Mars közepére. Persze Morgana által küldött gondolat sem kerülte el a figyelmem. A szemeimben megvillant a nem tetszésem, de hangosan nem reagáltam rá. Nem kellett még több feszültség közte és Paul között.
~ A maga közelében Én is odafigyelnék a gondolataimra, de gyakorlat hiányában nyitott könyv vagyok maga előtt. S nem bánom, hogy Paul képes elrejteni a gondolatait, még ha azzal is teszi, hogy inkább nem gondol rám. Nem is az a dolga, hogy éjjel-nappal én járjak a fejében Elnök asszony. Ő így véd engem, de maga is képes így védeni a kedvesét? Vagy jelenleg is ki van szolgáltatva az ex elnök bosszújának?~
Feleltem gondolatban a nőnek. A mosolyom nem halványodott, hisz nem bántani akartam a másikat. De a hosszas hallgatásunkban Paul vázolta is a helyzetet, aztán Sara Rose érintésére leguggoltam hozzá.*
- Nyugalom Sara Rose… nem kell könyörögnöd. * Simogattam meg a fejecskéjét, de jót mosolyogtam a Ragyásra tett megjegyzésén. Egy pillanatig hezitáltam, hisz nem akartam itt hagyni Pault. DE volt valami, ami még fontosabb volt ettől. A srácok. Sarah Roset felemelve álltam fel és Morganára néztem, aztán meg Paulra.
- Most lenne egy pár kérdésem, de bízom benned. Ha nem volna biztonságos, akkor nem engedted volna még azt sem, hogy ide jöjjek nem még, hogy oda menjek. Így ezekkel nem húznám az időt. Elmegyek Sarahval és az Elnök asszonnyal. De nem csak Sarah Rose fejlődését kell figyelemmel kísérni és nem csak ez fontos. Tehát elmegyek azzal a feltétellel, hogy távollétemben sem hagyod, hogy a srácok ellógják vagy elhanyagolják a tanulást. Napi szinten tájékoztatsz, hogy hogyan haladnak. Arkangyal tud segíteni, az utóbbi időben nekem is sokat segített. Ő tudja, hogy ki miben gyenge és kinek mi van kiadva vagy mi követezik. HA ezt megígéred Paul, akkor tíz perc alatt elkészülök és felőlem indulhatunk. * Néztem most Morganára, ha már úgy is siet. S igyekeztem lemaszirozni magamról a fojtogató karocskákat melyek az öröm miatt szorítani kezdtek.*
- Gondolom, hiába kérném magától, hogy ne turkáljon a fejemben, az emlékeimben… Csak felesleges szócséplés lenne. De higgye el, hogy Én vagyok az utolsó, aki hazudna. Ha kérdez vagy mond valamit, azt hangosan is megteheti. Semmivel sem fognak különbözni a szavaim a gondolataimtól. Még akkor sem, ha az esetleg sértené Önt, vagy bárki mást… * S ha nem volt más, akkor felőlem aztán tényleg indulhattunk. A Raktárba csak pár holmit és a gépem kellett elpakolnom s nem tarthatott tovább 10 percnél.*

' Le kell, hogy lombozzam... Paul nem tudja elrejteni elõlem a gondolatait. De amíg nem sodor ismèt èletveszèlybe engem ès a szeretteimet, ès nem turkál kõnyèkig a magánèletemben, vagy a telepaták sorsában, nem bántok senkit. Engem nem èrdekel se õ, se maga. A telepatáknak szeretnèk jobb èletet biztosítani, elfeledve mindazt, amit Paul tett velem.' - sugalltam a nönek, majd Paul felè küldtem egy mosolyt. ' Tudod, hogy az mèg kevès lenne...' - majd ismèt a nõhö fordultam. ' A társam miatt ne aggódjon... megvèdem. Mèg a taknyos bandájuktól is. Ha Paul nem sodorta volna õt veszèlybe, csakhogy egy kis aprót kapjon, senkinek se lett volna baja. Így pedig mindenki sèrült. Elhiheti, legszívesebben a legkegyetlenebb módon vègeznèk a kis fèreggel, de nem süllyedek le a szintjère. Nem fenyegetôzöm bosszúval, meg ilyesmi. De minek is koptatom a gondolataimat... gondolom maga begyöpösödötten híve ennek az utcai patkánynak, aki csak èlõsködik mások fájdalmán!'
Lehajoltam Shivához. Õ már nagyon ideges volt, hisz èn is az voltam.
- Kèrem siessen... tènyleg fontos dolgom van, ès mèg szeretnèm szemèlyesen bemutatni Sarah Rose-t a tanárának. Nèztem a kislányra. - Amíg odaèrünk, mit szólnàl hozzá, ha csináltatnánk palacsintát? - mosolyogtam. - Teljes legènysèggel jöttem, ugyanis hosszú napnak nèztem elèbe.
' Paul! - szólaltam meg a fiú elmèjèben. - Egy utolsó jôtanács. Jason ès a...segèdje vadászni fog rátok. Tudom, hogy a büszkesèged többet èr, mint a gyerekek èlete, de azèrt felajánlom: ha segítsèg kell hívj. '

Nem tudtam elrejteni egy mosolyt, ahogy Sarah Rose, ahogy szóhoz jutott letámadta Aurorát, és egy felnőtt is megirigyelhette volna, ahogy szépen felépítette a magyarázatát és a kérését. Kíváncsian vártam mit reagál a dologra a mora lány, bár nem hiszem, hogy nagyon ellent lehetne állni ezeknek a nagy könyörgő szemeknek.
Nem is csalódtam, bár Aurora azért párat odaszurkált Morgana-nak, ami azért simogatta a lelkemet, főleg az után, hogy természetesen nem hagyta szó nélkül az elnöknő a gondolataimat. De most már le akartam zárni ezt a dolgot, így nem reagáltam rá. Ha egyszer sor kerül rá, akkor úgy is kiderül, melyikünknek van ideje.
Aurora persze nem mehetett el anélkül, hogy ki ne osztotta volna a feladatokat, kinek mit kell csinálni, és nagyon úgy nézett ki, hogy rám vár a feladat, hogy számon is kérjem az érintettektől.
- Na persze, majd én leszek a "tanárbácsi". - sóhajtottam dörmögve, de tudta, hogy úgy is megteszem, amit kér. - Na jó! Legyen, megígérem, hogy minden úgy lesz, ahogy kéred és mindenről informállak majd. De Aurora, csak pár napról van szó ám! - tettem még hozzá, hátha inkább szabadságot ad a diákjainak.
Nem örültem, hogy ilyen hirtelen kell ennek megtörténnie, de most már nem akartam visszaszívni semmit és elrontani Sarah Rose örömét, így nem gördítettem akadályt a készülődésük elé.
- Nem ismétlem magam. - néztem közben Morgana-ra. - Remélem tartja az adott szavát.

*Arra, hogy Paul lesz a tanár bácsi elnevettem magam. Vicces lett volna végig nézni. Kár, hogy nem lehettem itt. Na de Morgana néni már megint meglepett.*
- Úúú… a hajon sütni? * Kerekedtek ki a szemeim és már el is kezdtem lemászni Auroráról.*
- Felőlem rendben. Nekem úgy sincs sok mindent csomagolnom. Szóval mehetünk is. * De még mielőtt oda mentem volna elmentem Paulhoz, és ha értett abból, hogy megrángattam a kezét és lehajolt egy puszit nyomtam az arcára.*
- Köszönöm. Ígérem, jó kislány leszek és vigyázok Aurorára… * Na a második részt már csak suttogtam és ott sem voltam. Morgana kezébe fűztem az ujjaim, hogy mehetünk is.*

//Varázslók birodalma //

Morgana szavaira ezúttal látványosan szaladt ráncba a szemöldököm és kissé bizonytalanul tekintettem Paulra. Valami nekem nem volt tiszta és valami nem stimmelt. De aztán csak a fejem ingatva sütöttem le a szemem, egy sóhajjal kisérve.*
~ Nagyon előítéletes asszonyom. De bízom benne, hogy ezt egy alkalmasabb helyen, alkalmasabb időben is meg tudjuk majd egyszer vitatni.~ S Én a magam részéről ezzel zártam a kommunikációt fejben. *
- Hé Arkangyal… ha tényleg neki áll tanítani, örökítsd meg kérlek. Valamin mulatnom kell, ha haza érek. * Szóltam oda csíntalanul kacsintva a lánynak. De a kifogásra csak a fejem ingattam.*
- Pár nap most és több év amit eddig elmulasztottak. Van mit pótolni… * S ezzel ezt is lezártam. Saraht letettem és hagytam, hogy Morganához menjen a kitérője után. A kitérőnél alig bírtam visszafogni a nevetésem. Suttogott a lány, de hallottam.*
- Hagyd csak Sarah, menj nyugodtan majd én összepakolom. Menjenek asszonyom, 10-15 perc és utolérem magukat. Később találkozunk… * S ha nem mondott már mást Morgana, akkor elindultam visszafelé a raktárba. Siettem, de azért nem használtam azt a sebességet, aminek a tulajdonában voltam. A raktárba egy bőröndbe belepakoltam mindent, amire szükségem lehet ott és Sarahét is mellé pakoltam, persze a gyertyáival és a zenedobozommal együtt. Mikor végeztem szolidan – megöleltem és kapott az arcára egy puszit - elköszöntem Paultól és a többiektől.*
- Ó és Paul… Bokrocska használhatja a krémet, amit itthon hagytam. A hűtőben van kaja de ne forgassátok fel a konyhát, mert morcos leszek. Este hívlak… * S ezzel ki is mentem a raktárból. Morganát és Saraht az állomáson értem utol, hisz egy idő után nem használhattam a képességeim a tömeg miatt. *

//Orion 2 – Az állomás//

A számat elhúzva fordultam el a nötöl, majd elkezdtem egy üzenetet bepötyögni a kommunikàtoromba, miszerint kèszítsèk a kompot a felszállásra. Le'Morttal nem szállhattam le... a Mars kikötõje... nem tudná fogadni. Ès az se utolsó, hogy tudom, felettem repked, a fegyverei pedig tüzelèsre kèszek.
Mikor lezàrultak az utolsó megbeszèlèsek ès a búcsúzkodás, Sarah Rose kezèt fogva indultam a kikötõbe, ahol már várt ránk egy pilóta ès kèt testör. Auróra megèrkezèse után pedig, már csatlakoztunk is a hajóhoz. Problèmás, de szüksèges procedúra. Èn pedig a szigeten törtèntek után nem szívesen kockáztattam.
Egy kabint is elõkèszítettem a vendègeknek arra a kèt órára, míg az út tartott. Csak egy hagyományos kabin volt... müszörmèvel bevont kanapèval, diófa asztallal, italokkal... na jó, ugyanolyan igènyesen felszerelt volt, mint bármi más, ami az enyèm vokt
Betartottam az ígèretem ès mikor felèrtünk már várt ránk a temèrdek palacsinta, ami elè le is ültettem a kislânyt, majd fèlrevontam Aurorát.
- Nekem el kell mennem, így csak elkísèrem Sarah Roset ès magát valakihez, aki a továbbiakban foglalkozik a kicsivel. Ha valamire szüksègük van, csak szóljanak a szemèlyzetnek. - majd elvonultam a kabinomba.


// Orion2 //

//Az Alison, Ragyás kocsmázásból hazaérve.//

*Mire haza értünk elfogyott az innivalóm és nem meglepő módon nagyon szomjas voltam, de azért a gyárnegyed előtt csendre intettem Ragyást. Ami fura lehetett, hisz egész úton az Én szám nem állt be, és ha csak nem alkalmazott erőszakot, akkor szóhoz sem jutott. De hogy mit magyaráztam… az jó kérdés. Mert nem tudom.*
- Psssztt… ne keltsük fel őket. Már alszanak… * Suttogtam a fülébe kuncogva, pedig még az ajtó közelébe sem jártunk. Addig még volt két épület, de Én tudtam, hogy a többiek alszanak. Csak a forgolódás hangját hallottam, na meg a horkolásét. Ha mégis ébren volt valaki az nem járkált és semmilyen zajt nem csapott.
Halkan nyitottam ki az ajtót és „settenkedve” mentem célirányosan az ágyhoz. Nem voltam biztos a mozdulataimban így nem kockáztattam a konyha felé, hogy csillapítsam a szomjam, ha már lámpára nem volt szükségem, ne pont ezzel keltsem fel őket. De nem is a saját „ágyam” felé vettem az irányt. (Ott vagy Alison aludt, de ha nem akkor is az ösztöneim másfelé hajtottak.) Nagy nehezen lehámoztam magamról a csizmát, a pulcsit, a nadrágot, amiket csak ott hagytam a földön. Tőlem nem megszokott módon. De hogy felöltözzek… na arra már nem volt erőm, bár inkább nem is jutott eszembe. Így aztán a mélyen dekoltált fehér topba – mert azt azért már nem vettem le – és egy bugyiba másztam be az ágyba.*
- Csss… csak menj arrébb egy kicsit. * Noszogattam meg kicsit Pault, akár aludt, akár nem én bizony mellé feküdtem, és ha megakart lógni, vagy kikelni, akkor bizony visszahúztam – s ezúttal nem is fogtam vissza az erőm, hisz nem voltam a tudatában annak, hogy használom - a derekánál.*
- Neee… maradsz. * Egyszerre volt „parancs” és lágy kérlelés. Hangomon hallhatta, hogy valami nagyon nem stimmel. S ezt az alkohol szaga csak megerősíthette. De ha sikerült a helyén tartanom, akkor bizony oldalra fordulva a vállára fektettem a buksim, lábam kissé felhúzva vetettem az övére miközben a karom továbbra is a derekán pihent. A sötétben nyomtam az arcára egy puszit és kitartóan fürkésztem a vonásait… *

Sosem alszom nagyon mélyen, így most is hallottam, amikor nyílt a raktár ajtaja, de aztán a kicsik miatti minimális fényben megismertem a későn jövőket, így vissza is fúrtam magam a párnámba, egészen addig, míg hirtelen meg nem éreztem, hogy valaki megemeli a takarómat és máris egy hűvös és felettébb ruhátlan és nőies idomokkal megáldott test kúszott be mellém. Először megdermedtem a döbbenettől, ezzel aztán el is szállt a lehetőségem, a menekülésre, mert szinte azonnal fogságba estem.
Nem mondom, hogy kellemetlen volt, sőt, ilyen fogságot bármikor vállalok máskor is, de a lány leheletén éreztem, hogy ezt talán most ő sem gondolja komolyan.
Még jó, hogy sötét volt, mert így nem látta, ahogy a puszija után, ég nagyobb zavarba jövök, de mivel szorosan tartott és már a lábai és a feje is rajtam pihent, így inkább nagyot sóhajtva nyugton maradtam, bár a testem egészen mást kívánt volna a fészkelődésére. Én egyre inkább tisztában voltam vele, mit érzek iránta, de tudtam, hogy ő talán ezt nem így érzi, és sosem használtam volna ki a helyzetet.
- Jó éjszakát Aurora! - adtam egy puszit végül a feje búbjára és gyengéden simogattam a hátát, amíg el nem aludt.

*A sötét most sem jelentet akadályt, azonban a köd az agyam körül már inkább. Így bár láttam, de fel nem fogtam, Paul reakcióját. Bár egy átlag napon sem mindig tudtam dekódolni, hogy most mi is a helyzet vele. A puszira csak behunytam a szemeim és amolyan „haza érkeztem” érzés kerített hatalmába. Ami még azért elég reális is, tekintve, hogy tényleg otthon voltam. A simogatásra pedig ösztönösen csúsztam közelebb, már ha ez lehetséges volt, de nem volt, így csak neki nyomódtam. De az ölelő kezem pedig lágy simogatásba kezdett a másik oldalán. Ha nem volt rajta felső, akkor csak megkönnyítette a dolgom, de ha volt az űristen talán megmondja miért, ha már Én nem tudom, de akkor is bőrét simogattam így persze a felső alá furakodva. (De ha nagyon zavar, akkor legfeljebb letépem a későbbiekben, hogy ne legyen útban. Nem okoz gondot egy kis szövet…) Ahogy igyekeztem, a jókívánságának eleget tenni sem állt meg a kezem. De nem ment… valami megmagyarázhatatlan oknál fogva halkan kuncogni kezdtem és az arcomat a mellkasába fordítva igyekeztem tompítani. De aztán csak felkönyököltem és így néztem a szemeibe… azokba a kék szemekbe, amiből négy volt és mindegyik igyekezett a fogságába tartani. Kettőnek még ellent tudtam állni, na de négy ilyen szem már az én erőm is felülmúlta.*
- Nem bírok aludni… korán van. De két szád van… mi lenne, ha legalább az egyiket most nem fejmosásra használnád, hanem mondjuk valami sokkal jobbra? * Vigyorogtam le rá, de persze az ujjaim cirógatása egy percre sem maradt abba az oldalán eddig. Most pedig mikor abba maradt is csak azért, hogy megfogjam azt a kezét, amelyik azon az oldalt volt, hogy a derekamra csúsztassam. Áldott sötétség és áldott az is, hogy Paul nem mora… Nem biztos, hogy akartam Én azt, hogy lássa most a szemeim. Akár mi is legyen benne… Hisz jelenleg úgy éreztem, hogy hasznosítani kéne a sok elméleti tudást a szaporodásról. Elvégre minek tanultam annyit, ha még csak hasznát sem veszem?*

Hát én ezt nagyon szépen elterveztem, de az élet sosem ilyen egyszerű, mert Aurora természetesen keresztül húzta a számításaimat, amikor azt hittem, hogy szépen nyugton marad legalább, ha más rám tapadt, mint egy második bőr, és majd szépen elalszik. Persze! Ahogy én elképzeltem! Nem, hogy nem maradt nyugton, de még simogatni is kezdett! Mivel, már jó ideje külön aludt, így nem számítottam ágybérlőre és csak egy bő rövidnadrág volt rajtam és a simogatására szinte azonnal lúdbőrözni kezdtem, persze nem a hidegtől, mondanom sem kell.
Próbáltam nem arra gondolni, hogy azok a kívánatos mellei most a mellkasomnak nyomódnak, egyre jobban forrósodó bőrünk összetapad és az ujjai lágyan cirógatják fedetlen bőrömet, de persze, hogy csak ez járt a fejemben és ennek meg is lett a kézzel fogható eredménye, bár mennyire is igyekeztem visszafogni magam. De, hát itt feküdt mellettem az a lány, akibe nagyon úgy néz ki, hogy alaposan beleestem és most már nem csak tettekkel, hanem a szavaival is a tudtomra adja, hogy akar engem.
Próbáltam belenézni a szemébe, hogy abból olvassam ki, amit szerettem volna, de még a maradék józan eszemmel igyekeztem uralkodni magamon, hiszen az is lehet, hogy csak az ital tette ilyen felszabadulttá és holnap reggel, ha felébred, sose bocsátja meg nekem, amit tettünk.
- Aurora! Te ma sokat ittál és nem biztos, hogy akarod is, amit most elmondtál. – suttogtam rekedten, miközben igyekeztem a derekamat kissé arrébb húzni a combjától, hogy ne lepleződjek le, mennyire kívánom.
- Nagyon kívánlak és megőrülök érte, hogy megcsókoljalak, de tényleg ezt akarod? – leheltem olyan közel az ajkaihoz, hogy csak egy kis mozdulatba került volna, hogy rátapadjak és eleget tegyek a kérésének és a vágyaimnak.

- Jössz vissza… * Fogtam rá a derekára mosolyogva és bizony egy könnyed mozdulattal húztam vissza az épp meglépni készülő alvótársam. *
- Mindig csak menekülsz… Ittam-ittam… csináltam Én ma este mást is. *Forgattam a szemeimet jelentőségteljesen, hogy már megint csak a kifogás.*
- Most azért mert ittam, holnap azért mert főztem… Hány kifogást találsz még, hogy visszautasíts? * Kérdeztem vigyorogva.*
- De most nincs menekvés… * S bizony az a kezem ami eddig fogva tartotta az arcához vándorolt.*
- Na hogy is volt ez? Mit is olvastam? Áh meg van… * Fel szem tűnt, hogy hangosan, gondolkodok hiába volt a hangom suttogó. S ahogy eszembe jutott a könyvből a jelenet. Paul arcát oldalra fordítottam az enyémet meg a nyakába fúrtam, hogy apró puszikat leheljek rá. De ma nem voltam kitartó így csak kapott egy párat és ott is hagytam a nyakát. Viszont a lábam feljebb csúszott és bizony megéreztem a ficergést a takaró alatt…*
- Új hálótársad van? Küld el innen, mert ma Én alszom itt, és különben ha sokat ficereg meg lüktet akkor csikizi a combom. * Néztem jelentőség teljesen a másikra és fel sem fogtam, hogy az nem egy hálótárs, hanem épp Paul vágyának a következménye. De a kérdésére csak lemondóan sóhajtottam…*
- Paul már csókolóztam… Igaz, csak kétszer és azt sem akartam. Az elsőt tuti nem, a másik meg dühből fogant. * Vigyorodtam el, hisz ez után a dolog után futottam bele Paulba… szó szerint.*
- Akkor azt mondtad, hogy ha ez a következménye annak, hogy feldühít, valaki akkor szívesen megteszed… most komolyan az kell ahhoz, hogy megcsókolj, hogy tajtékozzak a dühtől? Nem lehetne egyszerűbben megoldani? * Ó ugyan… el nem húzódtam Tőle… s bár az alkohol beszéltetett, így csak folyamatosan érezte a leheletem cirogatását. De kit érdekel ez? S ha nem tette meg még ezek után sem…*
- Ha nem teszed meg felöltözök és keresek egy készségesebb valakit… * … akkor hassunk egy kicsit a féltékenységére és arra, hogy nem bírta elviselni, ha valaki más két lépésnél közelebb jön hozzám. Mocskos eszköz, de Ő is az. Hát szabad így visszautasítani azt akinek más vágya sincs? Legalábbis most. A hatás kedvéért bizony el is kezdtem lekászálódni róla...*