Glaw Theater

Mosolyogva ráztam a fejem, de előtte, hogy mindenki láthasson, levettem a maszkomat.
- Elfeledtetni? Ugyan már... Eszemben sincs. Bemocskolni... Azt akarom, hogy a következő tízezer évben úgy emlékezzenek rád, mint Ametsre, a köpönyegforgatóra, a morák legrosszabb uralkodójára. És ami a halált illeti... Ha a sajátod nem is rémít, a szeretteidé annál jobban fog, ahogy sorra hullanak el...
Forrt bennem a düh, de csak mosolyogtam tovább.
- Már látom is az első szalagcímet: "Amets királynő hullákat gyaláz! A köztudottan szabados erkölcsű uralkodóról újabb sötét titok derült ki: nekrofil!". Az újságok imádni fogják...
Magamhoz rántottam, és közvetlen közelről néztem a szemébe.
- Ideje volna rettegned, királynő... Eljöttem érted!

Ahogy magához rántott, az ajkamba haraptam.
- Egy bùcsú csók Phillipe? - nevettem, majd átkaroltam a nyakát... - A kèjt, nekem nem annak a kis kurvának a vonaglása okozta... Haem az, hogy ùjra ès ùjra megölhettem... Hogy láttam kihunyni a fènyt a szebèben... Hogy hallottam könyörögni... Nem bántod a szeretteimet... Hisz most se teszel semmit... Gyerünk Phillipe! Fejezzük be együtt! Hisz èrtem jöttèl! - suttogni kezdtem, mintha el akarnám csábítani... hangom lágyan, kihívóan csengett. - Te... èn... A harc izgat fel ugye... a kiömlõ vèrem ígèrete... akarod... felcsigáz... Egy felöl függsz tõlem... A kezemben vagy... - kacagtam èlvezettel.

Tudtam, hogy ennek a kihívásnak nem volna szabad eleget tennem. De hát igaza volt... Valóban azt akartam, amit mondott. Megölni vagy megerőszakolni, vagy mindkettőt, tetszőleges sorrendben... De még nem most. Ismerte a gyenge pontomat, a türelmetlenséget. Ám ha hagyom, hogy ez átvegye felettem a hatalmat, minden tervem dugába dől, és itt veszek oda. Hiszen ez nem hivatalos kihívás, és vele meg Hectorral együtt nem bírok el... Nem.
Inkább a számba vettem az ajkát, amit az imént megharapott, és utána ellöktem magamtól.
- Még nem öllek meg, királynő... Még nem. Előbb azt akarom, hogy megismerd a megaláztatást és a fájdalmat... És mielőtt elkezdenél az őreidért és a vénemberért kiabálni: aláaknáztam az épületet. Ha túlzottan felgyorsul a szívverésem, netán leáll... Mind meghalunk.

A mosolyom jeges volt, mègis vidámságról árulkodott.
Aki felènk nézett, tudhatta mi játszódik le köztünk, de nem èrdekelt. Nem èrdekelt, Morgana, nem èrdekeltek a vezetõk... Látták Phillipet, ès egyelõre elèg ennyi...
- Hajts fejed királynõd elött ès viseld tetteid következmènyèt morához mèltón. - Hangom kemènyen ès határozottan csengett, ès betöltötte a termet, miközben kezemet a fèrfi felè nyújtottam. - Utolsó alkalom ez, mielött megtagadlak ès számüzlek. - Immár komolyság költözött arcomra, de szám szèlèn mosoly bújkált.
Nem robbant... Nem, amíg van a teremben olyan, akit felhasználhat.
Közelebb lèptem ès halkan szóltam.
- Èlvezd a bált... - azzal nem törõdve tovább vele, indultam a kert felè.

Nem gondoltam, hogy bármi jó származhat abból, ha engedek a kérésének.Különboző fájdalmas halálnemek rémlettek fel előttem, és tudtam, hogy a nagy Báthory Erzsébet mindnek a szakértöje. Léptem egyet hátra, és elvigyorodtam.
- Nem kétlem, hogy megkapnám, ami szerinted nekem jár. De én inkább va!lodi igazságszolgáltatásra vágyom.
Eldobtam a kalapom, a maszkom, és egy asztal tetejére szökkentem.
- Emberek! Remélem, jól szórakoztok! Hadd szóljak pár szót nemes vendéglátókról... Köszönjük neked, királynő! Köszönjük neked, hogy ilyen pompás estélyt adtál nekünk az áldozataid pénzéből, a városodban, amit kisajátítottál magadnak! Te, aki annyi embert megöltél, most mégis itt tündökölsz! Köszönjük, hogy általad láthatjuk, milyen mélyre süllyedhet valaki! Nos... Felelsz nekem valamit, gyiokosok királynője?

Megtorpantam, ahogy a fèrfi ismèt szólt, majd megfordultam ès hangosan vettem, miközben tapsolni kezdtem.
- Bravó... bravó... bravó. A franciák híres drámai èrzèke... Ez ezernyolcáz èv alatt se veszett ki az Ùrból... - kacagtam. - Ne alázd meg magad Phillipe... Csak nèzz az itt jelenlèvõk szemèbe. Lásd a folytott haragot, az undort. Kèpmutatásod elhomályosítja bosszùd magasztját. Marion èletèt ès halálát gyalázod meg ezzel... Kèrlek... Kis mèltóságot tanusíts... - visszalèpdeltem hozzá.
- Phillipe du Saint-Étienne... Megtagadlak. Nem tartozol többè a morák közè. Büntetlen marad az, aki bevègzi bosszùját felèd. Ès sokaknak tartozol ezzel... Hosszù èletet... - azzal ismèt hátat fordítottam neki. Kutató tekintetek kereszttüze... halk suttogások... Színház az elèg világ, nemde?

[Még Amets és Phillipe jelenete előtt]

Figyeltem Zack válaszára, de már messze jártam. Nem itt, agyam a holnapi napon kattogott vagy azon, hogy mi lesz e következő három napba. Persze sokáig nem élvezhettem a dolgot. Még két számot táncikáltam csendesen néha-néha megengedve egy halvány mosolyt. De a hangulatom hanyatlása nem engedte, hogy tovább jól érezzem magam. A holnapi út, a reggeli megbeszélésem Joshhal a teremben, s az, hogy miként tálaljam neki a dolgot. Épp az asztalnál álltunk mikor bocsánatot kérve kiszaladtam a mosdóba. Nos, ez a tipikus közhelynek is beillene. Hisz vissza már nem mentem. Biztos voltam benne, hogy akkor ZAck velem tartana és ragaszkodna az etikett szabályokhoz, márpedig Őt nem akartam elrángatni. Így a tömegen keresztül a legnagyobb ívben kerültem el, hogy még véletlen se szúrjon ki. Világoskék ruhámban, nos nem tudom mennyire sikerült… de a helyet elhagytam és a kikötőig meg sem álltam.

//Sajnálom és köszöntem a játékot.//

Elmosolyodtam. Mindig is jó ellenfélnek tartottam Ametset. Hisz lám, még most is milyen becsületesen játszik, fegyvereket ad a kezembe...
- Ostoba... - súgtam, majd fennhangon folytattam - Íme, Amets királynő, aki Mindenek Úrnőjének hiszi magát! Emberek, metamorfok, telepaták! A törvényeitek ellen való qa gyilkosság? Hát persze, hogy az! Ez a nő, ez az aljas kígyó mégis arra szólít fel benneteket, hogy öljetek... És büntetlenséget ígér egy gyilkosnak! Nyilatkozzatok hát, Elnökök és Protectorok és uralkodók... Felettetek áll Amets királynő? Mert ha nem... Akkor ideje ezt neki is elmondanotok, mert úgy látom, nem tudja.

Megdörzsöltem mundkèt szemem.
- A korodat figyelembe vève kèpmutató vagy. - kezdett idegesíteni a fèrfi arroganciája.
- Ez itt egy bál... Tulajdonkèppen a te tiszteletedre, de ez más kèrdès most... Akik itt vannak, nem azèrt vannak itt, mert kötelesek voltam... - halvány mosoly villant az arcomon, majd a vendègek felè fordultam ès szèttártam karjaimat.
- Ez a bál - mondtam fennhangon - A szövetsèg jegyèben született... Közös világban èlünk, közös èrdekek hajtanak. Hibâzunk, szeretünk és gyülölünk mind. De itt, ezen a helyen nincsenek gátak. Egyenlõek vagyunk... itt ès a világban. Ès èn segítsèget kèrtem ma este... Ès megkaptam. - fordultam vissza Phillipehez. - Sokkal tartozol itt nèhány szemèlynek... Tanácsolom óvatosan osonj ki.

Leszökkentem az asztalról, és Amets előtt elsétálva a táncparkett közepére léptem. Láttam, hogy Hector fontolgat valamit, de a zsebemhez nyúltam, és mosolyogva megcsóváltam a fejem. Jobb, ha most inkább mozdulatlan marad.
- Sok dolog van, amiben a mi nagyra becsült királynőnk igazán jó. Például a csábítás... De hát a metamorfok ezt a saját kárukon tapasztalták meg, nem igaz? Na és persze ott van az uralkodás. Az már más kérdés, hogy ő általában nem csak a saját faján akar uralkodni... Vagy vegyük a tények megmásítását. Ő ebben is otthon van... De hát, mindenkinek vannak hibái, nem igaz?
Kedvesen Ametsre mosolyogtam, és folytattam.
- Én támadtam meg Amser herceget. Én fogom megölni Amets királynőt és a consult, én fogok végezni mindenkivel, aki az utamba áll. Ezt jól jegyezzétek meg,m halandók. Én leszek a morák következő királya, és végre olyan király leszek, aki nem nézi le a többi faj fiait és lányait. Nem fogom szolgasorba taszítani azokat, akik nem morának születtek. De ha ti ragaszkodtok inkább a királynőhöz... Nos, akkor ti is elpusztultok majd. Új világrend közeleg, és a változás elsodor majd minden maradit. ezt jól jegyezzétek meg.
Azzal az árnyékok közé léptem, és a felmorajló beszélgetések közepette távoztam.

Ökölbe szorított kèzzel vártam, mìg Phillipe elmenekül, majd intettem az õröknek, hogy kutassâk át az egèsz színházat ès a vendègekhez fordultam.
- Tudjâk ki vagyok. Vannak, akik emlèkeznek is râ... Õket Phillipe rögtönzött közjátèka nem ingathatott meg. A többieknek: Szövetsègükben továbbra is remènykedek. Phillipe du Saint-Étienne nem csak a morák ellen elkövetett büneièrt fog felelni, de a többi faj tagjai ellen elkövettekèrt is. A döntès errõl nem.csupán az enyèm ès nem is lesz az. - Sarkon fordultam, majd az udvar felè vettem.az irányt. Gyülöltem Phillipet, mert miatta ennyire le kellett alacsonyodnom...