Argus Magánnyomozó-iroda

-Blablabla - mondom, kicsit keserűen, jobb kezemből tátogó csőrt formázva, és bevallom, kissé grimaszolva is. - Persze, gyönyörű vagyok, és kívánatos, csak az olyan férfiaknak mint te, többet kell innia előttem, megértem én. Semmi baj, papucskám.
Hogy durcás lennék? Talán egy kicsit...de túlélem.
-Bevallom, annyira nem vagyok kíváncsi, csak beszélgetni próbáltam, ha már másra nem számíthatok, most, hogy eltetted a vodkát. Szóval Morgana Hmmm? Kicsit olyan boszorkányos neve van, értem már, miért félsz tőle ennyire...
Vajon meddig cukkolhatom még, mielőtt elveszti a fejét? Á, jó fiúnak tűnik, azt hiszem napestig. Kár, hogy egy óra múlva indul a gépem a visszafelé.
-Ez az asztal téma pedig igazán jól hangzik, de tudod, én már kinéztem magamnak a szőnyeget...viszont, utána lehet róla szó - kacsintok rá, még egyszer utoljára, de kezdem belátni, hogy a munkám itt bevégeztetett. Nem tudom elcsábítani, legfeljebb a képességemmel, de könnyen lehet, hogy még azzal sem, és az egyébként sem ér. Legyőztek. Nyomorult egy érzés...

Úgy láttam, kimondottan letört annak hallatán, hogy nem fogok lefeküdni vele. Ez újdonság volt számomra. Persze egy nő hiúságát megsérteni kész öngyilkosság, amit a lány a csípős megjegyzéseivel bizonyított is, de életemben pont elégszer döntöttem már rosszul ahhoz, hogy most a helyes utat válasszam.
- Teljesen józanul is a magamévá tennélek vagy háromszor, de nem tehetem. Mondtam már: szeretem Morganát. Ne hidd, hogy könnyű ellenállni neked... Minden akaraterőmre szükségem volt. És egy olyan férfi, mint én... Nos, csak óriási szerencsével kaphat olyan nőt, mint te. Ezt jegyezd meg, és ne pazarold az idődet a magamfajtára. És ami a boszorkányosságot illeti... Ő egy nagyon erős telepata. És nem félek tőle, de nem is akarom homokozóban játszó kislányként tölteni a következő hónapot, ezért igyekszem nem felbosszantani - mondtam nevetve.
Ekkor jutott eszembe, amire már rég gondolnom kellett volna. Egy gondolati paranccsal aktiváltam az implantomat, és a lány szívverésére koncentráltam. Ha hazudik, fel fog gyorsulni...
- Szóval az a fickó csak úgy rád akaszkodott? Te pedig nem akartál tőle semmit? Csak azért kérdem, hátha nem ártana utána néznem...

-Csak háromszor? - Kérdem, úgy mosolyogva, hogy ehhez már tényleg csak az hiányzik, hogy közben megsimogassam buksi fejét a kis aranyosnak, amiért ilyeneket mond nekem. - De rendben, nem erőszak a disznótor...
~Leginkább, mert megtiltották! Komolyan mondom, remélem nem Dario lesz az elnök, ha ilyen parancsokkal traktál.~
-Szóval, veszélyes telepata hmmm? Igazi telepata, vagy olyan itt a piros, hol a piros hamiskártyás?
Aztán hirtelen inkább inkább az én pasim kezdi érdekelni, ami elég furcsa, ha már két jó nőről is beszélhetnénk, de legyen.
-Persze, hogy nem akartam tőle semmit! - Jelentem ki, kicsit ingerülten az igazat. - És, hát lehet megittunk együtt ezt-azt...de na...nem tudom miért hitte azt, hogy ha meghív egy italra, már meg is kaphat...ráadásul a sikátorban...
Hát, ez már nem teljesen igaz, de le is sütöm a szemem elpirulva. Persze, ha tudnám, hogy épp hazugság vizsgál, lehet jobban megcsavarom a szavaim, de na...szerencsére kiképeztek rá, hogy sose hazudjak teljesen, csak amennyire feltétlen muszáj, hogy jó kislánynak tűnjek.
-Nem tudom, mit tehetnél vele...úgy értem, már a Marson van, én eddig azt hittem, eleve ide száműzik az összes részeges hím sovinisztát...

- Igazi telepata - válaszoltam mosolyogva - Az a fajta, amelyik belelát a fejedbe, és elhiteti veled, hogy kutya vagy.
Nem tudtam eldönteni, hogy vajon igazat mond-e, vagy sem. Azt nem mertem volna egyértelműen állítani, hogy hazudik, de volt valami a szívverésében, ami arra utalt, hogy valami nem stimmel. Ez persze betudható lett volna az átélt sokknak is... Szóval nem tudtam eldönteni. Ha megfogtam volna a csuklóját, vagy a mellkasát, talán többre megyek, de nem akartam lebukni. Amúgy is, ha mellkasi tájékon vizsgálódom, kezdődik az egész csábítgatás újra...
- Tudod, van rosszabb, mint szabadnak lenni a Marson. Például, börtönben lenni a Marson. Vagy a Földön... Bár... Ez utóbbi lehet, hogy jobb. Mindenesetre szólhatok a Rendfenntartóknak, hogy figyeljenek oda rá.

-Ó - vonom fel a szemöldököm, a nő képességei hallatán - akkor már mindent értek - teszem még hozzá, kissé gúnyos hangon. Aztán keresztbe teszem a lábaim, és hátradőlve az iroda berendezését kezdem el nézegetni...mondjuk nem tart sokáig.
-Á, hagyd csak, ha mindenkit sittre vágnának, mert csinált egy hülyeséget részegen, csak az unalmas emberek lennének szabadlábon. Hmmm...fogadni mernék, te sem vagy annyira unalmas...jójó, abbahagytam! - Kapom fel mindkét kezem védekezőn. - Jön a féltékeny pincérnőd, és kikanalazza az agyam! Világos.
~Francba, ez így nagyon nehéz...vajon nagy baj lenne, ha bevetném a képességem, csak egy picit? Igen...egészen biztosan....francba!~