Argus Magánnyomozó-iroda

A férfi kifakadása meglepett, de lepergett rólam. Na tessék! Az ember lánya kedves hozzá és ez a hála! Meg se éri nem pszichopatának lenni...
- Pfs! Nem haltok meg te nagyon okos! Morganát meggyógyítom, hogy megtarthassuk az eljegyzési partyját Jasonnal, te meg... mivel nem köpök, szép lassan el leszel felejtve. - kiabáltam vissza. Szép lassan lesétáltam a lépcsőn, majd fogtam egy taxit. Igen, annyi erőm már van, hogy be merjek szállni egy taxiba a Marson...

A nap sugarai tompán és bágyadtan szűrödnek be az ablakon, megvilágítva az asztalt, azon pedig egy dobozt és a friss újságot. "James Boyd, egykori rendfenntartó, nyugalmazott rendőrkapitány, ma hajnalban életét vesztette saját otthonában, családja körében. A 160 éves, emberi felmenőkkel rendelkező Boyd halála kapcsán sem ön-, sem idegenkezüséget nem állapítottam meg."

Beléptem az irodámba. Semmi kedvem nem volt ma bejönni. Az ilyen napokon hívja fel az ember a titkárnőjét, és közli vele, hogy senkit nem fogad. De nekem nem volt titkárnőm, így kénytelen voltam kikelni az ágyból.
Pont, mivel nem volt titkárnőm, éreztem furcsának, hogy valaki pakolt az asztalomon. Más dolgok voltak ott, mint amiket én otthagytam. Felvettem az újságot, és megnéztem. Összeszorult a szívem. Az öreg Bnyd...
Félretettem az újságot, és a kezembe vettem a dobozt. Aktiváltam az implantomat, és máris hallottam mindent, amit csak hallani lehetett a környező utcákban. A dobozra koncentráltam. a szagát és a hangját figyeltem, nem bomba vagy ilyesmi-e...

Ha a robbanásra vársz, az elmarad. A doboz nem ad ki semilyen hangot, és a szagából is csak annyira következtethetsz, hogy régi papírt is tartalmaz. Ha úgy döntesz, kinyitod a dobozt, kétes beszámolókat, történelmi feljegyzéseket, homályos holoképeket találsz benne Dark Heartról, valamint egy borítékot 'Ilona' felirattal. A doboz alján egy cetli figyeg: "Tartoztam neked, kölyök. Ezzel leróttam az adósságom. Találd meg, és helyettem is kívánj valamit."

Felbontottam a dobozt. Nem pontosan értettem azt, amit találtam benne. Egy csomó szemcsés felvétel, meg adat, és mind... Na jó... Ez fura. Azt tudtam, hogy az öreg Boyd nagy Dark Heart hívő, de én sosem mondtam neki, hogy én is az lennék. Még azt sem tudtam, mit is gondolok a témáról. Akkor meg miért nekem küldte el a kutatásait? Nem mondom, érdekes, de... Nem értettem.
"Tartoztam neked..." Nos, ez igaz. De... Ha ő úgy gondolta, ezzel viszonozhatja, akkor komolyan hitt benne. És akkor viszont talán érdemes volna komolyan is foglalkozni vele.
Felvettem az "Ilona" feliratú borítékot. Még mielőtt kibontottam volna, eszembe jutott valami. Boyd halott. De akkor ki és hogyan hozta be ide az irodámba a csomagot?
Nem jutottam semmire töprengéssel, így inkább feltéptem a borítékot.

A boríték nagyon keskeny. Kinyitva is csak néhány jegyzetet, felírást, és talán történelem könyvekből kitépett fecnit találsz. De képet, egyet sem. "II. Béla, magyar király felesége" "Bátjával, Belos bánnal karöltve uralkodott" "Apja: I. Uros, szerb nagyzsupán" "1131 Hatvan nyolc ember halálát okozza" "Mikor halt meg? Hogy végzett egymaga hatvannyolc férfival? DarkHeart!?" Több információt nem adhat a doboz.

Végigolvastam mindent, amit a borítékban találtam. a szavak egy része ismeretlen volt számomra, de kitaláltam, hogy rangokat jelölnek. Elgondolkodtam ezen. hogyan végzett egy nő egymaga több, mint hatvan férfivel, Nos, valóban lehetne Dark Heart keze a dologban. Már ha annak a vénségnek van bármi oka pusztításra való hatalmat adni egy földi halandónak... Várjunk csak? Egyáltalán nem biztos, hogy az a halandó halandó volt. egy mora, egy ügyesebb mora, ha nála a meglepetés előnye, könnyedén rendezhet ilyen mészárlást.
Talán náluk kéne érdeklődni? Még egy szívesség a királynőtől... nem túl jó ötlet. Esetleg Hector? Eh, őt nem ismerem, ő a nagyobbik rossz. Élt vajon a tizenkettedik században Amets? Meglehet.
És csak egy módon deríthetem ki... Vagyis egy módon deríthetném, ha teljesen elmentek volna otthonról nekem. Így inkább a holoneten kezdtem kutakodásba...

A holonetet böngèszve is csupán az eddig
megtalált adatokra lelsz. Informácìók garmadája sorakozik a kèpernyön. De az említett asszonyról mèg kèpet sem találsz. A láthatóan megvágott ès felszìnes információk után viszont egy ismert ikon bukkan fel. A mindenkori protector pecsètje. Vajon az emberek vezetöje töröltetett minden (az átlag ember számára hasztalan ès lènyegtelen) információt? Majd' kètezer èv távlatában erre mi okuk lett volna?

Nem értettem, amit láttam. Miért törölne bárki is információkat egy sok száz éve halott királynőről? Hacsak nem bukkantam valóban nyomra...
Eltettem a kommunikátorom, és a kabátomért nyúltam. A mozdulat félúton megakadt, ahogy az immár hús-vér karomat néztem. Igen... Talán tudnék mit kérni Dark Heart-tól, ha megtalálnám.
Felöltöztem, és úgy gondoltam, ideje kérnem egy meghallgatást a protectortól... evégre, egy kis nyomozás nem árthat.

//Föld//

Lássuk akkor a teendőimet:
1. Kémkedni a látnok elnöknő hapsija után. Sétagalopp.
2. Mindenképpen úgy csinálni, hogy diszkrét legyek, vagy Morgana felfalja az arcom. Háááát.
3. És még csak el sem szabad csábítanom a manust. Na jó, ezen a ponton már csak szívózni akar velem Dario, ebben egészen biztos vagyok.

Minden esetre, a munka az munka, így ha durcásan is, de nekiláttam a feladatnak. Matt amolyan meg nem értett hős alkatnak tűnt számomra, ezért magamhoz édesgettem egy részeget a közeli kocsmában, a képességem segítségével, majd a célpont irodája előtt, pont abban a pillanatban ahogy feltűnt Matt meggondoltam magam, és pofon vágtam a szerencsétlent, mire a részeg persze megragadott, és a falhoz nyomott, elvégre ez azért mégis csak sok, hogy fél órája izgatom itt, aztán játszom a prűdet...valahol meg tudom érteni szegényt, de most dolgozom, úgyhogy!
-SEGÍTSÉG!!!

Hallottam a flörtölő párocskát már két utcával arrébbról. Szerencsére az őrült nőszemély a fejembe ültetett chipet nem vette el... Bár, ha megtette volna, akkor az erősebbik karom eltűnése lenne a legkisebb gondom. Aztán jött a csattanás, és a tompa puffanás, épp akkor, amikor befordultam a sarkon. Kezemben az ebédemmel futni kezdtem feléjük, amikor a nő segítségért kiáltott. Fél kézzel ragadtam meg a pasi grabancát, és rántottam rajta egyet, hogy az utca túloldalán kössön ki... És megint szembesülnöm kellett azzal, hogy erre többé nem vagyok képes. Rohadt telepaták! Ööö... Bocsi Morgana!
Azért a pasi így is hátrébb tántorodott, én meg, jobb ötletem nem lévén, az arcába nyomtam a hot-dogomat. Úgyis elég szarul nézett ki...

Ahogy Matt megérkezik, már épp rákészülök, hogy hatalmas, csillogó szemeimmel ostromoljam a tekintetét, aztán a nyakába ugorjak, és kicsit ölelgessem hálám jeléül, amint félrehajítja ezt a fickót, mint egy zsákot, de aztán ez elmarad valamiért.
~Na ne! Nem úgy volt, hogy robot keze van? Hát ilyen nincs!~
Mivel az nem volt benne a tervben, hogy a páncélos lovagom ellen konzervnyitó nélkül száll harcba, és a gyors elkergetése helyett csak még kevésbé szalonképessé teszi az arcát, bevallom kissé megijedtem. Utálom, ha valami nem jön össze, ráadásul el sem szaladhatok, mert dolgom van ezzel a manussal, úgyhogy jobb híján az egyik kuka fedelével kezdem püfölni mustáros képű udvarlóm fejét, de mivel ezen a körnéken az ilyesmi műanyagból készül, legfeljebb abban reménykedhetek, hogy halálra röhögi magát.
-Szállj le rólam te perverz állat!

Nos, meg kell hagyni, hogy ez nem ment éppen zökkenőmentesen. ÁTkozott Blaire... És még csak meg sem öltem. De most mit csináljak, vágjam le a karom, hogy újra művégtagot kaphassak? Vagy cseréltessem le a csontjaimat acélcsontokra? Azt meg nem fizeti a biztosító...
A fickón látszott, hogy a nő támadása nem igazán hatotta meg. Befurakodtam közéjük, és hús-vér, de azért nem elhanyagolható állast adtam a pasinak, aki ettől szép szabályosan lefeküdt pihenni. Fújtam egy nagyot, majd a nő felé fordultam.
- Minden rendben van?

~Na végre! Mostantól csak olyannak hagyom, hogy "molesztáljon", aki kisebb, és gyöngébb nálam.~
A tervem innentől kezdve marad az eredeti. Ahogy udvarlóm kosarat kap, nyomban Matt nyakába ugrom, és szorosan átölelem őt, igaz a termetbeli különbségek miatt inkább a "belé kapaszkodok" a helyes kifejezés talán.
-Ó köszönöm! Úgy örülök, hogy erre járt! Én annyira, annyira....istenem...
És akkor most jönnek a krokodil könnyek. A hangom már eddig is egyre magasabb és magasabbá vált, ám ahogy rákezdek az Oscar díj átvevéséhez illő bőgésbe, már tényleg senki sem értheti mit vinnyogok. Igazán én sem. Nem is fontos, a lényeg, hogy kapaszkodom ebbe az izmos férfiba, és hagyom, hogy megvigasztaljon. Nem sok, de legalább ennyi.
-Hol...hol vagyunk? - Kérdem pár perccel később. - Megfogta a karom, és idáig ráncigált a szemét...én...azt hiszem szédülök...

A nő a nyakamba ugrott, így, más választásom nem lévén, átöleltem, és igyekeztem vigasztaló hangokat kiadni, miközben sután a hátát simogattam. Néhány hónappal ezelőtt még hogy örültem volna egy ilyen lehetőségnek! Jó nő, részeg erőszakoskodótól megmentve, hálával telve... Tuti zsákolás. De jól kellett viselkednem, már amennyiben a saját jó nőmet meg szándékoztam tartani. Tekintve, hogy ő belelát a fejembe, még ez az ölelkezés sem túl nyerő...
- Hé, hé, nyugi, nincs semmi baj. Már elment. Elment, hallod? Már nem bánthat. Vége van. Nincs semmi baj.
Mindezt igyekeztem nagy meggyőződéssel mondani, hátha akkor ő is elhiszi.
- Egy nem túl jó környéken - adtam választ a kérdésére - De nyugi, itt van az irodám, ebben az épületben. Most szépen feljössz, iszol egy kis szíverősítőt, és megnyugszol, jó? Na gyere szépen.
Kibontakoztam az öleléséből, és megfogtam a kezét, hogy szelíden magam után húzhassam.

Hát ilyen nincs, felveszem itt az egyik legkivágottabb ruhámat amit csak találtam a szekrényemben, és még csak meg sem fogja a seggem "véletlenül" ölelés közben? Hát hova süllyedtek a mai férfiak? Vagy lehet csak én vesztettem a vonzerőmből? Esetleg, lehet megbízhatunk ebben a manusban?
-Az...jó...lenne...köszönöm...
Á, talán azt azért nem. Minden esetre a meghívást elfogadom abba az irodába, ha már az a cél. Mosolyogva veszem tudomásul,hogy annyira azért nem akar elengedni, még akkor is, ha úgy fogja a kezem, mintha egy 12 éves kislány lennék.
-Irodád van? Mégis miféle iroda lehet ezen a környéken? - Kérdem, a könnyeimet törülgetve, aztán ha már úgyis ott a kezem, pár kósza a tincset is a fülem mögé igazítok, ami kiszabadult a fejem búbján lévő szénaboglyából.

Úgy láttam, végre kezd megnyugodni. Ennek örültem, mert egy síró nővel hosszú távon nem sok mindent tudtam kezdeni.Azért a kezét továbbra sem engedtem el, ahogy felvezettem a lépcsőn, biztos, ami biztos.
- Magánnyomozó-iroda. Pont egy ilyen lepukkant környékre való. Bár, itt, a Marson, minden lepukkant, nem igaz?
Elengedtem a kezét, hogy kinyithassam az ajtót. Odabent egy székhez terelgettem, és egy kis bádogbögrébe töltöttem neki két ujjnyi vodkát.
- Ezt idd meg. Talán kicsit lenyugszol tőle.
Végignéztem rajta, majd leültem az asztalom sarkára.
- Mégis, mi a jó fenét keresel te errefelé?

-Hát, amennyire emlékszem az...ja... - Értek egyet, cseppet bugyután, aztán gyorsan kapcsolok, hogy annak aki nem tudta ezt már eddig is, bizony érdekesen hangzana a másik információ, így azonnal felkapom a fejem.
-Magánnyomozó...iroda?! Ez komoly? Wooooow....
Hatalmas, rajzfilmfigura szemekkel meredek rá, mint aki életében nem hallott semmit, ami ennyire izgalmas. Közben megkapom a poharam, és miközben iszom egyet, úgy teszek, mintha nem venném észre, hogy megnézett magának.
-Ó, én csak...nemrég kidobtam a vőlegényem, és gondoltam bulizok egyet ott, ahol biztos nem botlok ismerősbe. Egész jól is ment, amíg nem botlottam bele abba a melákba...még szerencse, hogy a Marson sem ismeretlen teljesen a lovagiasság.
Újabb bűbájos mosolyt küldök a férfi felé, aztán keresztbe teszem a lábaimat, és én is jobban megnézem őt magamnak. Hmmm, nem is rossz Morgana...nem rossz.

Vetettem rá egy gyanakvó pillantást. Ki volt írva az ajtóra, hogy mi ez a hely... Meg odalent is. Egy kicsit túlzottan meglepődött, nem is beszélve arról, hogy a lelkesedése is mintha egy hajszálnyival nagyobb lett volna a kelleténél. De persze lehet, hogy csak paranoiás vagyok...
- Az az általános tapasztalat, hogy itt mifelénk addig jó, míg az ember nem botlik ismerősbe. - jegyeztem meg, aztán töltöttem magamnak még egy italt, és kérdőn felé nyújtottam az üveget.
- Lovagiasság... Az talán túlzás... De hát éppen erre jártam. Hagytam volna a dolgot, de úgy tűnt, nem igazán boldogulsz. Szóval honnan jössz?

Ajajj, valamiért gyanakszik rám, de miért? Lehet nem kezdtem el elég hamar vetkőzni? Nem az én hibám, megtiltották!!! Na jól van, derítsük ki gyorsan, mi baja...
-Nem köszönöm, már így is kezd a fejembe szállni, és félek a végén még...hülyeséget csinálok - teszem hozzá, sejtelmesen mosolyogva. - Egyébként a Földről. Ezek szerint mégsem rí le rólam annyira, mint a többi pasi állította.
Mosolyogva állok fel a székből, és lassú léptekkel megközelítem a férfit. Kezem kinyújtom, és ha hagyja, ujjam hegyével lágyan megcirógatom az álla alatt.
-Egyáltalán nem túlzás - búgom halkan, mosolyogva - Maga az én páncélos lovagom. Komolyan nem tudom mi lett volna velem, ha nem bukkan fel akkor és most.
Enyhén előre dőlök, hogy láthassa az ikreket, ha esetleg érdekli...naná, hogy érdekli! Ajánlom, hogy érdekelje!!!
-Mivel tudnám meghálálni a hősiességét, hmmm?

Néhány másodpercig hagytam, hogy cirógasson, és még a dekoltázsát is megszemléltem, ami igazán nagyon figyelemre méltó volt... De aztán gyengéden elkaptam a csuklóját, és a kezét az oldala mellé vezettem.
- Igazán megtisztelő, de tudod... Van valakim, és nem akarom megcsalni. Ha valamivel meg akarod hálálni a dolgot, akkor próbálj meg legközelebb nem bajba kerülni.
Biztosan sokkal hitelesebb lettem volna, ha mindezt nem a melleinek mondom, de végül erőnek erejével felnéztem, és a lányra mosolyogtam. Elengedtem a csuklóját.
- Én csak azt tudom, hogy nem tűnsz ide valósinak. Ha tippelnem kellett volna, azt hiszem, én is a Földet mondtam volna.

Na, azért annyira mégsem vagyok vén, hogy ne bámuljon meg ez rohadék, Nagyon helyes! Széles mosolyra húzom a számat, ahogy eltolja magától a kezem, olyan szexi, hogy ilyen határozott próbál lenni!
-Ó, szóval bekötötték a fejed? Sejthettem volna - jegyzem meg, cseppet sem vesztve vidámságomból, majd színpadiasan körbenézek. - És hol van? Felőlem jöhet ő is!
Persze nem hagyom magam lepattintani ilyen könnyen, és ha továbbra is ilyen erőtlenül ellenkezik, szemből az ölébe ülök, két térdem közé fogom a csípőjét, karjaimat pedig a nyaka mögött kulcsolom össze.
-Szerencsés lány lehet...de mi lenne, ha mi ketten hozzákezdenénk, amíg ideér? - Kérdem, csábon suttogva, egészen közelről, aztán összeszorítom a fogaimat, készülve az elkerülhetetlenre. Remélem a szőnyeg tényleg olyan uha, mint amilyennek látszott.

Nagyot nyeltem. Igen, ez nem is rossz ötlet, jöjjön Morgana is... Illetve... Nem! Miket gondolok, te jó ég... Hé!
A lány az ölembe ült, eléggé félreérthetetlen módon, és még ha én nem is akartam, a testem persze rögtön reagált. a szemét áruló! Mély levegőt vettem, és felálltam, vigyázva, hogy a nő ne essen le rólam. Finoman lefejtettem magamról, és a talpát a földre helyeztem.
-Igen, ő nagyon szerencsés lány. És sajnos kikaparná a szemedet, ha ezt látta volna, úgyhogy jobb is, hogy nincs itt. Nem az az elnéző fajta.
Arról nem is beszélve, gondoltam még, hogy még így is kiolvashatja a fejemből az egészet... Akkor pedig jaj ennek a nőnek, ha megtalálja...
- Nézd, te... Ülj csak le arra a székre, jó? Na figyelj. Igazán nagyon vonzó nő vagy, és ha nem volnék ilyen régimódi, biztosan kapva kapnék az alkalmon, de szeretem azt a nőt, úgyhogy sajnos, bármennyire is hízelgő, sőt, kecsegtető az ajánlat, inkább passzolok.

A szőnyeg valóban puha, igaz csak a cipőmön keresztül érzem nagyjából, nem pedig a hátamon, és a fejemen, nagyot nyekkenve rajta, mint ahogy vártam volna. Na sebaj, sosem gond, ha nem zúzom össze magam még néhány helyen nem igaz?
~Mondjuk, a szőnyegen lévő néhány megszáradt foltból ítélve, lehet csak azért nem mászott rám, mert déja vú érzése támadt...hmmm...~
-Hát jó... - sóhajtok szomorúan, puha kezeimet végighúzva izmos vállain, miközben lemászom róla. - De tudod, van egy olyan érzésem, hogy annyira még sincs ellenedre a dolog - sandítok lefelé, kacéran. Aztán, ha továbbra is ellenkezik, hátat fordítok neki, és ringatózó mozgással a szék felé tipegek.
-Mégis ki ez a lány, hogy így képes volt elcsavarni a fejed? Nem tűnsz nekem papucsnak...legalábbis, elsőre nem hittem volna...

Fáradtan elmosolyodtam, miközben felmerült bennem a gyanú, hogy az imént még kis híján megerőszakolt nők talán mégsem vigaszszexbe igyekeznek menekülni...
- Valóban nagyon jó lenne... Nézd, te egy gyönyörű nő vagy, és minden férfi arról álmodik, hogy egyszer egy hozzád hasonló nő akarja őt.
Felhajtottam a vodkát, aztán inkább elpakoltam az egészet. Még nem kellett kipróbálnom, de gyanítottam, hogy minél több az alkohol a véremben, annál kisebb az akaraterőm.
- Attól még, mert nem lehet engem hűtlenségre csábítani, nem vagyok papucs, kislány - mondtam nevetve - Csak épp szeretem a nőt, akivel együtt vagyok. Tudom, tudom, ez olyan uncsi, huszadik századi dolog... De én ilyen vagyok. Hidd el, ha más lenne a helyzet, már a hátadon feküdnél az asztalomon, én meg ott állnék, és... Na de hagyjuk is. A lényeg, hogy szeretem ezt a nőt. Egyébként Morganának hívják, ha már ilyen kíváncsi vagy...
És talán azt is elárulja, miért olyan kíváncsi...