A Vándor

Bár a visszavágása most sem marad el, furcsa, hogy milyen hirtelen változik meg a gunyoros arckifejezése és mélyülnek, komolyodnak meg a vonásai, hogy ha nem ismerném, hogy milyen is tud lenni, hát most meg nem mondanám róla. Tényleg valami komoly tudós benyomását kelti, és ez legalább reménykedésre ad okot, hogy még sem hallgattam a becsmérlő szavait hiába.
- Rendben! – bólintottam én is elkomolyodva, és most mellőztem minden más megjegyzést, hiszen innentől, még ha annyira nem is dob fel a dolog, mégis csak üzleti kapcsolatban állunk.
- Akkor, ha van valami, értesíts. Remélem tényleg legalább annyira érted a dolgodat, amennyire el vagy telve magadtól, mert akkor még talán valaha ki is jövünk egymással. – mondom oda neki, miközben felállok, majd egy utolsót biccentve felé visszaindulok a kikötőbe, hogy hazamenjek.

//Én is köszönöm – klassz volt és még találkozunk //

*Túltettem magam a megjelenő cikken és már ismét tettre készen indultam el, a már jól megszokott helyre. A szokásos hajó várt a kikötőben, ahol mindig volt egy hely a számomra. Kisebb-nagyobb szívességekért cserébe persze. Megpattanva a szerkezetről viszont egyenesen a kocsma felé vettem az irányt. Belépve körbe tekintettem és mosolyogva indultam a pulthoz, ahol már széles vigyorral várt a behemót.*
- Szia Jerry… Még mindig nem gondolkoztál azon, hogy lefogysz? * Kérdeztem egy barátságos vigyor közepette, miközben megöleltem a nagy testét a pult oldalánál és egy puszit nyomtam az arcára. Hajam most össze volt fogva, így kevesebb volt az esély rá, hogy a férfi megint meghúzza a nagy szeretetében. De erre a karika fülbevalóm találta meg, amit szépen igyekezett beleépíteni a nyakamba. ~ Sosem fog már tanulni. ~A szívélyes üdvözlés közben pedig a fülembe súgta, hogy hol is várnak épp. *
- Egy sört is kérek. * Biccentettem felé köszönetképp és már hátra is indultam, hogy találkozzak a telepatámmal. Ha valakinek feltűnt a kis incidens, akkor az csak egy csinos, de egyszerű lányt pillanthatott meg. Nem volt rajtam se smink és semmilyen cicoma. Egyszerű, fekete farmernadrág feszült a lábaimra, a zöld pulcsim pedig egy fekete kabát takarta. Halk és könnyed haladásomban azonban nagyban segített, hogy a hideg ellenére csak egy fekete, kissé hosszított szárú tornacipőt viseltem. Az asztalhoz érve, minden köszönést mellőzve lehuppantam és karba tett kézzel vártam az infókat, no meg a söröm. Mikor végeztem, a korsóm már csak félig volt és kifizetve a pasast tértem vissza a pulthoz.*
- Te Jerry… ismersz valami Darrow fiút? *Tettem fel a kérdést félhangosan, miközben könnyedén felugortam a bárszékre.*

Az utóbbi néhány napban, ami az elnöknővel való találkozás óta telt el, enyhén szólva sem érezte jól magát. Édesanyja persze biztosította róla, hogy minden a legnagyobb rendben van, és a világon nincs miért aggódnia, ám gondolatolvasóként sajnos pontosan tudja, mikor hazudik neki. Hogy akkor mégis hogy hihet a télapóban 22 korában is, az örök rejtély marad, azt viszont telepátia nélkül is tök egyedül kifundálta, hogy kedvenc hobbija(ülni egy sötét szobába tök egyedül, szemtanúk nélkül, akár napokig is egy huzamban, körbevéve gyors kajákkal, elektromos cuccokkal, és díszfegyverekkel) sajnos káros az egészségére, ezért ha szeretné megélni, hogy Light elnök úrt leváltság, bizony jobban jár, ha nyilvános helyen múlatja az idejét. Szerencsére a "Vándor"-ban van ingyen WiFi...
~Miféle bénák tolják ezt a játékot? Világ életemben béna voltam minden fps-ben, itt meg tarolok...hé, várjunk csak, jól hallottam???~
Vezetékneve hallatára látványosan felkapja a fejét, ahogy vele együtt még három fiú, és egy lány is, kiknek mindannyiuknak Darrow a vezetékneve, ám mivel jelenleg Luke a legzűrösebb ebből a bandából, Jerry is felé mutat.
~Banyek! Máris utánam küldtek valakit? Igen, ez tényleg engem keres! Úristen, de hát...hmmm...hmmm...HMMM! Ez igen!!!~
Annyira leblokkol a szolid öltözékében is gyönyörű nő látványától, hogy még fejvesztve menekülni is elfelejt, legalábbis egy ideig. Egy röpke pillanatra megfordul a fejében, hogy a fejére húzza zöld pulcsija kapucniját álcázásként, de aztán ő is belátja, hogy ez hülyeség, így inkább csak feszülten vár, mi lesz ebből.

*Szemem sarkából láttam a felkapott fejeket és csak a szemem forgatva vettem tudomásul, hogy akár egy hal is adhatta volna ezt az információt. Körülbelül annyit ért. Legalábbis így egymagába. De mázlimra Jerry itt van nekem és már meg is mutatja a megfelelő emberkét. *
- Ezért kár volt felülnöm. * S már le is ugrottam erről a magas vacakról. Igazán kitalálhatná már valaki a hidraulikus bizgentyűt ami gombnyomásra lejjebb engedi a bárszéket, hogy a nők is kényelmesen letudjanak szállni vagy felülni. *
- Jerry, ha elfogy a söröm és még nem rohantam ki a hajam tépve, akkor hozz két sört. Ha igen, akkor küld utánam a gorilláid, hogy fizessek. * Vigyorogtam a férfire és már ott sem voltam. Jó, volt már itt számlám, de sosem maradtam sokáig adós. Így csak viccnek szántam, és Jerry láthatólag értette, mert csak felhorkantott és már ment is a dolgára. A fiú asztalához sétálva, udvariaskodás nélkül lehuppantam.*
- Az elkényeztetebb fajtából való Darrow? *Vontam fel a szemöldököm, de nem igazán vártam erre a kérdésre választ. De fő az udvariasság… Ha pedig megkaptam, akár igenlő akár nemleges válasz esetén is folytattam.*
- Azt csiripelik a űrverebek, hogy örökölted apuci képességét. Volna egy ajánlatom. Te nyitva tartod a fejed, én a fülem és összedobjuk, amink van. Közben pedig továbbra is játszhatod a kamasz fiút, aki lázad a származása és az egész világ ellen. Na mit szólsz? * Eresztettem meg felé egy bájos mosolyt, mielőtt bele ittam volna a sörömbe.*

~Hmm...szenzoros bárszék, ami leereszkedik, ha valaki elé áll, és fel, ha rá ülnek...nem is hülyeség, ha a csaj nem tart rá igényt, lehet majd én jól feltalálom, ha tényleg nincs még ilyen!~
Egy kocsmában akár még tipikusnak is mondható az a helyzet, ha az embernek filmszakadása van, és csak több percnyi fehér zaj után eszmél rá a valóságra, ám egy olyan fiútól, aki utoljára az érettségi bankettjén fogyasztott alkoholt ez azért mégiscsak teljesítmény...
-Öhm... - "feleli", a kérdő hangsúly hallatán, aztán nagyot kortyol almalevéből, hogy enyhítse az égető fájdalmat kiszáradt torkában, s csak aztán felel értelmesen is:
-Bocsánat, de ennek a trükknek nem dőlök be még egyszer. A múltkor se lett jó vége, és tényleg nem érdekel, hogyan fordulhatna még rosszabbra a helyzet. - Közli a poharával, aztán szabad kezével idegesen a tarkója vakarásába kezd.
-Várjunk...maga...riporter?
~Ezt nem értem...miért szerveznének be ellenem valakit a médiából? Ők azok, akik elől a leginkább titokban kéne tartani...nos mindent, ha az ember híresség nem? Kezdek összezavarodni...~
-Mmm...mit is akar tőlem pontosan?

- Még egyszer? *Vontam fel a szemöldökömet kérdőn és sütött rólam, hogy fogalmam sincs, hogy miről beszél. De a zavara szórakoztatott, de nem tettem rá megjegyzést és még ki sem nevettem. Még én is emlékeztem, hogy milyen rossz érzés. De a poharának intézet szavaira csak a fejem ingattam és átnyúltam az asztal felett, hogy az állánál kissé megemeljem a fejét. Nem voltam erőszakos, sőt…*
- Egyrészt, ha a poharaddal beszélgetsz, a felét nem értem. Másrészt, semmibe nem akarlak bele keverni még csak a lábad sem kell kitenned a kalitkádból. Harmadrészt pedig, igen, riporter vagyok. De amint láthatod, vagyis láthatnád, ha rám néznél, nem vagyok szolgálatban. Vagy látsz te itt kamerát, mikrofont vagy bármi ilyesmit? *De ezután ismét hátra dőltem és mosolyogva feleltem.*
- Információt. Cserébe, pedig ha kidugod a nózid innen, szívesen körbe vezetlek a Földön vagy a Marson. Mondanám, hogy a másra van szükséged is megtalálsz és segítek. De egy olyan jó fiúnak mint Te aligha volna ilyen dolgokra szüksége, ahogy a pénzre sem. De ha van valami más ajánlatod ám hallgatom. * Vontam fel kérdőn a szemöldököm.*
- Óh és majd elfelejtettem.. a szemeidről egy szuvenír képet. Ígérem nem lesz benne semmi az arcodból és meg is nézheted. *Emeltem fel a kezeim esküre.*

Sosem értett hozzá, hogy az emberek arcáról olvassa le, mit gondolnak, igaz a gondolataikat már annál jobban hallja, ezért gyorsan leesik neki, mennyire mellé lőtt az előbb.
-Nem érdekes... - Jegyzi meg elhaló hangon, aztán pedig végképp megkukul, ahogy azok a finom, bársonyos ujjak az állát érik, és gyengéden állítják orcáját egy udvariasabb szögbe.
-Őh...helló... - kapcsol szája autópilótára, agyában pedig olyan hevesen égnek a vörös riadó szirénái, hogy még a fülei is átveszik ezt a színt.
-Hát, látni épp nem látok, de a mai kamerák simán elférnek egy tollban is például.
Természetesen a felelete nem volt ilyen ilyen folyékony, vagy hússzor nyelt közben, vagy hívta fel Miranda figyelmét arra, hogy "őőőőő". Luke már csak ilyen bátor, ha a számára szebbik nemről van szó, ezért aztán nem meglepő, hogy az utolsó mondat végképp kiveri nála a biztosítékot.
-H....hogy mi??? A szememről? Én...mi van??? - Kérdi értetlenkedve, aztán drága jó agya a segítségére siet, és pontosan érteni kezdi, mire is célzott a nő...na nem mintha nagyon köntörfalazva mondta volna ki, csak épp, még így is alig akarja elhinni, amit hallott.
~Na jó...Lehet light úgy próbál megölni, hogy eléri, élve temessem el saját magam? A terve eddig zseniálisan működik...~
-Hát...ami az illeti, a pénz nem jönne rosszul...jelenleg ez a pohár almalé minden vagyonom...de mégis milyen információt szeretne?
~A Földön pedig jártam már...és a Marson is. Az utóbbira nem vagyok kíváncsi többé...~

- Szia? *Feleltem némi kérdő hangsúllyal a köszönésére. De azt hittem, hogy csak így akarja felhívni az elmaradt illemre a figyelmem, így hát viszonoztam. A következő mondatára azonban elismerően biccentettem. *
- Jobb vagy mint hittem. De így azt is tudod, hogy a táskámban van, és azt is, hogy nem használom a diktafonos kamerát, ami mindig nálam van. *Feleltem egy szuszra a zavart válaszára. ~ Ó mamám, ha így haladunk, akkor holnap este is ezzel a szép szeművel beszélgetek anélkül, hogy jutnék valamire.~ De az újabb hitetlenkedésre, csak megadóan felsóhajtottam.*
- Jerry, kérem a söröm. *Kiabáltam a pultosnak, aki nevetve kiabált vissza, hogy nem járt le az 5 perc.*
- Nem baj… és hozz egy rövidet is, mert ez hosszú menet lesz. * Ingattam meg a fejem és bíztam benne, hogy a sör majd megteszi a hatását. Ha nem, nos, a rövidet sem épp magamnak szántam. A választása viszont meglepett és meg sem próbáltam meg eltitkolni. ~ Csak nem rossz kisfiú voltál Darrow, hogy anyuci megvonta a zsebpénzed?~ A kérdés viszont pontosan neki irányítottam. Tudtam, hogy meghallja.*
- Akkor hamarosan gazdagodsz egy sörrel és egy röviddel is. Nem leitatni akarlak, de kissé megoldja a gátlásaidat és talán nem ülünk itt holnap is. De a lényeg annyi, hogy minden olyanról tudni akarok, amiben elhangzik a fegyver, a halál, a kivégzés szó. Még akkor is ha egy macskáról van szó.

-Igazándiból, csak tippeltem... - jegyzi meg szerényen, majd a táska felé sandít. - Na meg...imádom az ilyen cuccokat. Az ötleted például az intelligens bárszékkel egy aranybánya is lehet, és talán össze is tudnám dobni otthon...némi segítséggel a fatertól.
Miranda továbbra is remekül ért hozzá, hogy filmszakadásokat okozzon a fiúnál, ki csak akkor tér magához, amikor arra terelődik a szó...na jó, a csaj gondolata, hogy rossz fát tett volna a tűzre...bárhonnan is ered ez a kifejezés!
-Nem zsebpénzen élek, viszont van egy havidíjas játékom, munkát meg nem tudok vállalni még pár hónapig...legalábbis eddig azt hittem.
Pislogva figyeli a korsó sört, és az elé rakott rövidet, aztán kérdőn néz a nő szemébe, de aztán megvonja a vállát, és egy hajtásra kiissza a rövidet, majd a sört is közelebb húzza magához kicsivel.
-Elég morbid téma ez első randihoz, de annyi baj legyen, legalább tudom, hogy nem a két szép szememért kapom...
~..várjunk, ezt hangosan mondtam?~
-Öhm...szóval fegyverek...hát...mesélni azt éppen tudnék, de nem hiszem, hogy szabadna, már így is épp eléggé utál az elnök...legalábbis jobban, mint egy ártatlan kocka megérdemelné.
Belekortyol az aranyló italba, apró bajuszt készítve magának a habokból, aztán folytatja:
-Amúgy sem aktuális már, felrobbant az összes fegyver...asszem...

*Oké. Most rajtam volt a sor, hogy olyan képet vágjak, mint egy idi0ta. Mióta társultam hozzá igyekeztem figyelni a gondolataimra, de ez még jóval előtte volt.*
- Öhm… hát… akkor sok sikert hozzá, és ha összejön, jussak az eszedbe. * Kellett idő, mire összekaptam magam, hogy akár minden mást is kiolvasott, amit korábban gondoltam mióta beléptem ide. Nem mindig hasznos, ha tudják, hogy valaki ismeri minden gondolatát.*
- Még pedig minden munkáért fizetség jár. Mennyit kérsz a szolgálataidért? * Tettem fel a kérdést, még mielőtt még bele merültünk volna jobban. Elvégre én is csak addig tudok nyújtózkodni ameddig a takaróm ér.*
- Köszi Jerry. *Mosolyodok fel a pultosra egy röpke pillanatra, aki a bajsza alatt kuncogott valamiért. De jelenleg, nem érdekelt. Az viszont már annál inkább, hogy a Darrow fiú egy húzásra lehúzta azt a löttyöt, mintha mi sem volna természetesebb. Szerintem még le sem ért a torkán az ital, mikor újra meglepet. ~ No csak, tele van meglepetéssel~
- Látom, már csak az alkohol tudata is elég ahhoz, hogy levetkőzd a zavarod. * Most nem tudtam, hogy nevessek, zavarba jöjjek, vagy épp elismerjem a srác nagy száját. Így talán mindegyikből keveredet egy kicsi a tekintetembe és a gondolataimba is. *
- Ha már randi, akkor talán elárulhatod a keresztneved. *Persze csak egy alap volt az egész, hogy feltegyem a kérdésem. A randi az nem kocsmáknál kezdődik, pláne nem egy kölyökkel. De már figyeltem is a mondani valójára, ahelyett, hogy hagytam volna magam mélyebbre ásni ebben a témában. S közben szépen, lassan iszogattam a söröm. Majd a bajszát meglátva felálltam és gondolatban kezdtem el felelni neki, miközben egy szalvétáért mentem a pulthoz. ~ Hidd el, nem érdekel az elnök. Ha ez érdekelne, nem hozzád fordulok, aki közvetlen érintet. ~ *
- De a fegyverek érdekelnének… de nem ezek. Olyat mondj, ami nem kerül az életedbe, ha kitudódik. Hisz pont ezt akarom megakadályozni. * Fejeztem be a mondatom, miközben az a szájára nyomom a szalvétát és visszaülök a helyemre. Persze figyeltem, hogy véletlen se érjek a bőréhez. Az kéne, még, hogy megint makogni kezdjen. Bár meg kell hagyni, egész aranyos lesz Tőle.*

-Feltétlenül - biztosítja a nőt, s kicsit fel is bátorodik azon, hogy kivételesen neki sikerült zavarba hozni Miranda-t, ám ez sem tart ki sokáig természetesen, hisz ő már csak ilyen, még alkohollal megtöltve is.
-Hogy mennyit...? Hát...a havidíj az 30...kaja sem ártana....kezdjük mondjuk 50-nél az első tippet, aztán meglátjuk, hirtelen úgysem jut túl sok minden az eszembe, a fegyvercsempészek marha ritkán tárgyalnak a szobámban szerencsére.
Újra elpirul, és ezúttal az alkohol is jócskán rásegít a dologra.
-Bocsánat - szól halkan - tényleg nem úgy gondoltam, hogy Luke...mármint, hogy ez egy randi...a keresztnevem pedig Luke. Nem olyan szép, mint a Miranda, de nekem bejön...mondjuk a Miranda is...Khmm...szóval fegyverek? Lássuk csak...
A szalvéta a szájához ér, a gondolat pedig a tudatáig, hogy egész aranyos, bár a pia kezdi korlátolni a teljesítőképességét-e téren. egyszer már komolyan elgondolkodott rajta, hogy lehet akár normális életet is élhetne, ha folyton be lenne állva, de hamar rá kellett döbbennie, hogy a gonosz manók bezzeg ilyenkor még erősebbek. Néhány tárgy a távolban mintha már most is gyanúsan kezdene mozogni.
-Hát...van hozzá épp némi közöm, de üsse kő. A Marson, találkoztam egy gyerekmaffiával, vagy mivel. A vezetőjük, Paul Donovan elég érdekes fegyvereket szerzett be...szerintem őt kéne kikérdezni, biztos rengeteg mindent tudna mesélni.

*Az árra csak bólintottam, míg a további szavaira elmosolyodtam.*
- A Tiédben nem. De elég nagy az Orion és hírek gyorsan terjednek, ha valaki arra képes, amire Te. *Aztán ismét habogni kezd a másik és akaratlanul is kuncogni kezdek, amit a kezemmel igyekszem eltakarni.*
- Nézd Luke, tényleg nem leitatni akarlak. De ha eddig tartott az, hogy oldódsz, akkor Jerryvel hozathatok még egyet, ha az segít. * Ajánlottam fel és innen a saját döntése, hogy mennyire issza le magát. Hisz ha vele végeztem, akkor én már itt sem vagyok. Nem szeretek itt lenni és még csak nem is volna hol töltenem az éjszakát. *
- De ha sokáig húzod az időt, elmennek a menetrend szerinti járataim és kénytelen leszel egész éjszaka boldogítani. Hideg van kint és semmi kedvem megfagyni. * Azt talán Luke is tudja, hogy még korán van a valódi menetrend szerinti járatokhoz. De azt nem tudhatja, hogy én nem ezekkel utazom. Azok pedig nem járnak mindig. A folytatásra azonban a jó kedv tova szál és feszülten hallgatom a szavait. Végül a tokom megköszörülve bólintok, és igyekszek némi életet csiholni a vonásaimba.*
- Ha adsz egy címet és egy számot, amin elérem, kapsz 70-et. Ha csak az egyiket kapom meg, akkor 60. Ha egyik sincs, akkor bizony marad az 50. * Hangom határozott. De egy figyelmesebb és tapasztaltabb ember észreveheti benne a fájdalmat és a keserűséget. A gondolataimat most igyekeztem lezárni, de nem vagyok sem telepata sem más ilyen ördögi lény, hogy semmi ne szivárogjon ki. Így ha Luke figyelt, akkor bizony elkaphatott egy-egy gondolat foszlányt, ami a hugom felé terelődött. *

-Ááá..annyira nem vagyok nagy szám...sőt, én vagyok a legbénább gondolatolvasó, az újszülötteket is beleértve.
Az ajánlatra csak bátortalanul bólint, és tovább kortyolgatja a sörét, az viszont, hogy Miranda-t kell boldogítania egész éjjel valahogy nem tudja zavarni.
-El tudnám szúrni rosszabbul is ez estémet - jegyzi meg autópilótára kapcsolt szája - úgysem terveztem hazamenni innen, az őseim éjszakáznak, és kicsit paranoiás vagyok mostanában...
Aztán felfogja, hogy hogyan is hangzott amit mondott, és megint a poharát kezdi el nézni, miközben elgondolkodik, hogyan is segíthetne a nőnek.
-Megvannak a GPS koordinátái a helynek, ahova vittek, de nem biztos, hogy még mindig ott élnek.
Maga sem tudja, honnan meríti hozzá a bátorságot, de ahogy felbukkannak a nő emlékei elvesztett húgáról, előre dől az asztal fölött, és együtt érzően a nő kezére teszi a kezét.
-Részvétem - szól halkan, majd elveszi a közben kihozott rövidet. - Ennél többet viszont BIZTOS nem iszom. Nagyon nem bírom...

- Nem kell szerénykednek. Azt ugyanis még én is tudom, hogy eléggé erős génállományból születtél. *Jó, mindössze alig negyed órája tudtam csak és nem volt időm leellenőrizni az infót. De nem nagyon szoktak átvágni, pláne mivel visszatérő vendég vagyok.*
- Jerry… hozz még egyet kérlek. *Kiabáltam oldalra egy kedves mosoly kíséretében, miközben Luke rövides poharát meglengettem a levegőben, hogy megelőzzem az alapvető kérdést Jerrytől. Ő tuti nem gondolatolvasó, hisz már kinyírt volna az első találkozónk alkalmával. *
- Én viszont eltudnám jobban is, mint egy kocsmában, kényelmetlen székeken ülve. De ne is próbálkozz a boci szemű, elveszett kisfiú ábrázattal. Attól azért több kell, hogy itt töltsem az éjszakát. * Ingattam meg a fejem, egy kisebb füllentés kíséretében. Az igazság az volt, hogy ez bőven elég lett volna arra, hogy maradjak. De nem akartam és így igyekeztem megelőzni. *
- Hmm… még ha el is költöztek, könnyebb kideríteni úgy, az új helyet, hogy ha ismerem a régit. * Bólintottam rá a koordinátákra. *
- Kifizessem most, vagy majd kikísérsz, nehogy visszajusson anyuci fülébe és kérdezősködni kezdjen? *Vontam fel a szemöldököm és a zsebemből egy egyszerű kommunikátort csúsztattam a férfi elé. *
- Gondolom, nem kell bemutatnom, hogy hogyan működik. Mentsd át az adatokat. De… * Kezdtem volna ám Jerry megérkezett és mosolyogva biccentettem, miközben gondolatban befejeztem a kérdésem. ~… honnan tudjam, hogy nem hazudsz Luke?~ Aztán mikor kissé előredőlt érdeklődve figyeltem, hogy ebből meg mi lesz. De a szavaira és az érintésére összerezzentem. ~ Ne. Nyúlj. Hozzám.~ Kiáltottam minden egyes szót gondolatban, hogy biztos meghallja a másik és feltűnést se keltsek a kirohanásommal. Itt még csak mosolyogni láttak, maximum kissé kedvetlennek. De nem is próbált meg hozzám érni senki, úgy, hogy nem engedtem meg vagy nem én kezdeményeztem.*
- Ez sem volt erőszak. Egyébként meg van, akire még jó hatást is gyakorol.

A vérvonalra, amire a nő utal a homloka az asztalon koppan válaszként.
-Ne... - nyögi erőtlenül - csak ezt ne. Én vagyok a család fekete báránya...dobhatnánk a témát? Cserébe elismerem, 10 méteren belül senkinek sincs titka, így rendben van?
A következő felest ezek után ha lehet még gyorsabban önti le, tovább tompítva ezzel érzékeit, és némítva a hangot, ami arra figyelmezteti, hogy lehet le kéne állnia, ugyanis nem a gondolatolvasás az egyetlen, amit ezen az állomáson jobban bír egy újszülött.
-Hát, azt hiszem megértem - emeli fel a fejét, és a néz a nőre szomorú kiskutya szemekkel..vagy bocival? A lényeg, hogy valami elesett állat legyen, és hogy ne lépjen le...kicsit már zavarosak a gondolatai, de ebben a kettőben még biztos.
-Hát, akár ki is kísérhetlek...de mondom, holnap délig látni sem fogom, szóval kétlem,hogy a fülébe jut...
A kommunikátorra lelkesen csap le, aztán kissé esetlen mozdulattal kapja elő a sajátját, amiről még így spiccesen is olyan ügyességgel tölti át az adatokat, hogy szerénytelenség nélkül hívhatná magát az informatika Mozartjának...ha tudná, ki az a Mozart.
-Tessék.
Aztán, amikor érintésére a nő rákiabál, úgy ugrik hátra a székén, hogy hanyatt is vágódik azzal együtt, egy hatalmas csattanás kíséretében.
-Sajnálom... - nyögi, aztán felkapaszkodik, és a tenyerét mutatja a többi vendég felé. - Jól vagyok...asszem haza kell mennem...

*A koppanásra csak elmosolyodok, pláne az utána való szavakra. Kezem önkényesen indul a fiú fejéhez és kócolja össze a rövid haját.*
- Héé… nem szívózásból mondtam. És bár elismerted, de ez nem igaz. Nekem vannak titkaim, pedig én a 10 métereden belül vagyok. *Persze nem sokáig babusgattam a haját, csak egy pillanat volt az egész és már vissza is húztam a kezeim. De aztán ahogy rám nézet… ~ Ó istenem, mit vétettem? Komolyan mondom, szoríthattál volna belém némi kegyetlenséget is.~ Fohászkodtam gondolatban, miközben egy pillanatra lehunytam a szemeim, hogy ne lássam Luke elesett tekintetét.*
- Ne legyél ostoba. Nem csak Tőled juthat vissza információ anyuhoz. Bárki figyelhet Téged, vagy csak észrevehet véletlen. Ennyire nem nevelhettek rózsaszín ködben. * Ingattam meg a fejem. De míg vártam, hogy végezzen feltettem újra a kérdésem, ezúttal már szavakkal.*
- Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? *Billentettem oldalra a fejem vizslatóan és közben eltettem a készülékem, miután leellenőriztem, hogy valóban le-e mentette. A csattanásra még én is felugrottam, és nyomban a másik mellett teremtem, hogy felsegítsem.*
- Jól vagy? * Kérdeztem némi aggodalommal, miközben megfogtam a karját. Oké, ez igy a srácnak értelmetlen lehet. Megeszem, hogy ne nyuljon hozzám aztán meg én teszem. De Én értettem és ez a lényeg.*
- Ha ez megjelenik valahol, kitekerem a nyakadat. *Szűrtem a fogaim között, hogy a többiek ne hallják. De nem volt ebben semmi bántó a fiú felé. Elvégre nem tehet arról, hogy ki Ő. *
- Ejnye… már is haza? Az imént még itt akartál tartani, hogy veled töltsem az éjszakát. Arról már nem is beszélve, hogy lógsz egy képpel szép szemű. * Igyekeztem viccesre venni a figurát miután talpra „szökkent” a másik és elengedtem.*
- De ha menni akarsz, ám legyen. Kifizetem, a számlát aztán elkísérlek egy darabig. De ha nem bánod, nem vonulok önszántamból az agyasok birodalmába.

-Hát...őőő...ja, még valóban nem tudom minden titkodat... - jegyzi meg szerényen, és főleg gyorsan, mielőtt a haja érintésétől megint elveszteni a kommunikációt képességét egy rövidebb időre.
-Ez igaz...de mondjuk nagyon nem kell aggódnod, anyám neme gy házisárkány...mindig.
Ártatlan, megkínzott bociszemeivel tovább mered a nő szemeibe, hisz hallja, hogy ez a fegyvere úgy tűnik működik, bár őszintén szólva az már kezd egy kicsit ködös lenni, hogy pontosan mit is szeretne elérni nála, ahogy minden más is, ezért lehet, hogy az előbb elfelejtett válaszolni egy amúgy lényegesnek mondható kérdésre:
-Hát, megbízhatsz bennem. Vagy felbérelhetsz egy másik telepatát, aki kiolvassa az agyamból, hogy hazudok-e, de akkor azt is megtudod, milyen gondolataim támadnak, ha rád nézek, ráadásul a te fejedben is fog olvasni, és nem mellesleg, többet kér majd, mint én, szóval jobban jobban jársz, ha megbízol bennem, már csak anyagilag is - hadarja el, kissé borízű hangján. Aztán megint kicsit felgyorsulnak az események, az egyik pillanatban még a fejét harapja le, most meg itt ölelgeti, és becézgeti...
-Most vagy te vagy egyre furább, vagy nekem ez tényleg sok már...izé, jó értelemben fura...asszem...
Minden esetre hagyja magát kifelé támogatni, az "agyasok birodalma" dumára viszont szomorúan mered a padlóra.
-De, bánom...meg akartam mutatni a bélyeg gyűjteményem...
~Huhh, most jön az, hogy mi az a "bélyeg" ! Csapó indul...~
-Egyébként sincs kedvem haza menni, amióta az elnök megorrolt rám, utálok egyedül lenni...

- Csak azon titkaimat tudhatod, amikre gondolok. Márpedig ez a hely, pont nem az, ahol az ilyesmiken szoktam gondolkodni. Ha csak nincs egy rejtett képességed, amiről nem tudok. * Vontam fel a szemöldököm. Az, hogy nem találkoztam lélekbe látóval, még nem jelenti azt, hogy nincs. De ha van… az a legjobb, ha nem is tudom meg. *
- És mégis mit mondanál neki? „Ó igen, anya elvettem. De csak azért, mert információkat kért Tőlem.”? Nem ismerem az anyád, de szerintem nem biztos, hogy ki jutnék innen. Legalábbis nem élve.* Jó-jó, ez egy nagyon csúnya előítélet volt Tőlem. De nem csak én vagyok képes merénylet elméleteket gyártani. A feltűnően értelmes és összeszedet válaszra csak bólintottam. Meglepő, hogy anyuci kicsi fia, képes gondolkodni is. Még akkor is, ha nem épp ketyerékről van szó.*
- Okos fiú vagy Te Darrow. Nem szeretem, ha kutatnak, a fejemben szóval hiszek neked. Ha meg még sem jó… nos… úgy is jövök még erre. * Ez nem fenyegetés volt, az nem az én asztalom és szélesen vigyorogtam a másikra.*
- Szóval örülnék, ha Te sem tennéd. De arról biztosíthatlak, hogy semmilyen hasonló gondolataim nem támadnak, mint neked. Ha gondolatban címzek neked valamit, ha célirányosan neked küldöm azt meg úgy is észreveszed. * Vontam meg a vállam és bíztam benne, hogy valóban abba fogja hagyni, hogy minden egyes gondolati rezdülésemre figyeljen. *
- Vagy mindkettő Luke. Te két felestől berúgtál és meg fura vagyok. De hidd el, nem akarod megérteni. Egyéként is csak annyit kérek, hogy ne nyúlj hozzám, ha Én nem teszem. * Tekintettem komolyan a másik szemeibe. Egy jó ideje ez megy már és még csak egyszer kellett hátsón rúgnom valakit ez miatt. De ezt is elhessegettem és a táskám felkapva indultam kifelé Lukot támogatva. *
- Ha bánod, ha nem… Na jó. Ha elérünk odáig és még mindig nem tudsz egyedül menni egyenesen. Akkor oké, bekísérlek te meg azt valamiféle levelet vagy pecsétet, hogy szabadon távozhatok, és útközbe ne… * Feleltem, de már közölte is, hogy nem akar haza menni.*
- Oké. Akkor mit óhajt Ő felsége? Vigyem magammal a Marsra? * Forgattam meg a szemeim, miközben elértünk a pulthoz.*
- Na támaszkodj meg szépen. * Utasítottam és könnyed léptekkel Jerryhez mentem.*
- Kérem a számlát szépfiú… * Ugrattam a másikat, miközben elővadásztam a tálcám. Persze nem maradt válasz nélkül és le lettem ovónénizve. Amire csak elnevettem magam és kifizetve a számlát, a pult oldalához mentem és nyomtam egy puszit a kövér fickó arcára. *
- Ha legközelebb jövök, azt halljam, hogy 10 kilót fogytál. * Kacsintottam rá és már mentem is vissza Darrowhoz, hogy tovább haladjunk. De Jerry szavaira csak a fejem ingattam nevetne. ~ Mostanra már legalább nem komolyan gondolja azt, hogy menjek hozzá. Bár sokat szívatott a köpcös. De hogy még mindig ez a hobbyja. ~*
- Mellesleg pedig Luke, lassan több mint 900 éve nem használnak bélyeget. De ígérem, hogy ha egyszer a bélyegekről készítek riportot, fel foglak keresni. * Mondtam a fiúnak miközben kiléptünk a kocsmából, a csípős hidegbe.*

-Ez igaz - jegyzi meg csalódottan - mondtam, hogy béna vagyok. A rejtett képességem meg...az origami számít? Mondjuk azzal nem szedek ki belőled semmit, legfeljebb ha...elárulod nekem a legbelsőbb titkaidat, ha csinálok neked egy papírvirágot?
~Csak...honnan a francból szerezzek most papírt?~
Sajnos ez a monológ az egyre inkább ritkaságba menő, folyékony pillanatainak egyike, mikor nem csak összefüggéstelen mondatokra...vagy épp szavakra képes.
-Hogy...mi? Hát..majd azt mondom...nem is tudom...mondjuk...izé...hogy kölcsön kaptam, igen! Lenyűgöztem egy csajt a dumámmal..és kölcsön adta..! Nem...szerintem sem veszi majd be...
Zavart, szégyenlős arcán némi dac is megjelenik, mikor vezetéknevén szólítják. Nyomban összeráncolja a homlokát, és a tőle telhető legszigorúbb hangon kéri a nőt:
-Luke. Ne szólíts Darrow-nak...nem szeretem, olyan rideg...
A következő kioktatásra pedig csak fáradtan sóhajt.
-Nem tudom kikapcsolni...tudok persze nagyon bamba lenni, de ennyi, vagy mindent hallok, vagy az égvilágon semmit.
Ötlete sincs, miért ne akarná megérteni ezt a szép lányt, aki ráadásul fura is, és bár hozzá kicsit túl idős, de na...na? Mi? Ja, semmi...izé...hmmm.
-Nem viccel egyébként - feleli a bárpulton fekve, mikor Mira visszatér érte. - De hát egy ilyen szép nőnek sosem mondanak ilyet viccből...izé...felség? Ne már, itt demo...izé van. A Luke tényleg megfelel.
~Mars...mars...akarok én oda menni? Rémlik, mintha valaminek eszembe kéne jutnia arról a bolygóról. De minek? Á...annyira csak nem lehet olyan fontos...~
-Az csodás lenne...hé várjunk... te tudod, mi az a bélyeg??? - Kérdi elámulva. - Hozzám jössz feleségül?

- Ha az Oriont hoznád le a földre sem árulnám el. * Nevettem el magam a papírvirágon. Azért meg kell hagyni, szórakoztató egy figura. Pláne, mikor elkezdte ecsetelni, hogy mit is fog mondani majd anyucinak. Nehezen tudtam visszatartani, hogy ne röhögjem el megint magam.*
- Ez jó meglátás. Én sem hinném el. *Ingattam meg végül a fejem. Ám a szigorú hang hallatán rá néztem. Olyan volt mint egy gyerek, akinek elvették a nyalókáját. De azért bólintottam.*
- Rendben Luke. Egyébként meg, nem is olyan rideg. Minden szónak az a jelentése, amit mögé hallunk. *Vontam meg a vállam és így megemelkedett a másik keze is. *
- Ezt nem tudtam. *Feleltem őszintén a képességére. Hisz ennyire mélyreható információt nem adtak. A pultnak intézet szavaira csak a fejem ingattam miközben újra felkaroltam.*
- Eleinte nem viccelt, de már igen. De ha még nem is, akkor is jobb mindkettőnknek, ha azt hiszem, hogy igen. Ez női logika. Ne is próbáld megérteni. A szó, amit keresel, az a demokrácia. És tudom. De olyan szeszélyes vagy, hogy egy herceg hozzád képest kutya füle. *Fedtem meg egy kicsit, aztán jött a döbbenet, és a még nagyobb döbbenet a kérdését hallva. De csak lemondóan felsóhajtottam.*
- Sőt, a viaszpecsétet is tudom, hogy mi. Pedig az még a középkorban volt divat az előkellőségek körében. De nem értem miért olyan furcsa. Riporter vagyok és szeretek olvasni. A munkám meg megkövetel némi háttérkutakodást és a Holoneten minden megtalálható. Ami pedig a kérdésed illeti, előbb nőj fel Luke és keress egy korod és rangodbeli lányt. De biztos, hogy a Marsra akarsz velem jönni? *Hangomban némi szomorúság vegyült és már itt sem voltam. Legalábbis nem gondolatban. ~ Mit meg nem adtam volna ezért a kérdésért ha Stepytől hallom. Stepy… ~ A már tolultak is fel a boldog, boldogtalan emlékek. ~

-És ha csillagot hajtok? Ja várj, az Orion egy űrbázis...az nem megy...francba...
Hogy mennyire rideg a vezetékneve, arról inkább nem nyit vitát. Számára azon emberek összességét jelenti, akikre mindig számíthat, hogy a családi összejöveteleken barackot adjanak a fejére, és úgy általában lenyomják mindenben, amihez nem kell számítógép.
-A legtöbb gondolatolvasó így működik...egyesek szerint van aki ki tudná kapcsolni, csak nem meri...de ez nem igaz...asszem...
Aztán vállat von, sőt, még egyet, meg mégy egyet...kezd kételkedni benne, hogy ő irányítja a saját testét, néha akkor is vállat von, amikor Mira-nak kéne...vagy lehet a nő von vállat, neki meg nincs választása, mert épp cipeli? Az élet nagy kérdései...
-Nem vagyok amúgy nagyon nehéz? És naná, hogy jönni akarok a Marsra! Ezek szerint legalább egy jó nő lesz ott, és az pici bolygó, szóval nem leszek ilyen nehéz...vagy nem lennék, ha az a rohadt kupola nem csinálni földi gra...gaga....gru...grav...tudod te.
Aztán tovább ámuldozhat, hogy ez a nő mennyit tud, és milyen felkészült arról a középkornak nevezett időszakról, ami olyan, mint a kedvenc játékai fele, csak sárkányok nélkül, és több pestissel, ám ezúttal eltekint egy újabb lánykéréstől, a szomorú gondolatok hallatán.
-Shepy...fura név ez egy kommandósnak...jesszus!!!
Hirtelen elengedi a nőt, és olyan messzire tántorog tőle, amennyire csak tud, aztán igénybe veszi a szemközti fal segítségét, hogy talpon tudjon maradni, nagyjából.
-Neked van egy terminátor hapsid, én meg itt taperollak...nem hiszem el...az univerzum engem ki akar nyírni...ó banyek...

- Nem Luke. De sosem kértem a csillagokat. * Sosem voltak nagy elvárásaim egy férfitől. De persze a nagy fogalma mindig is relatív marad. De nem mélyedtem bele ezen gondolatomba, és némán hálát adtam a srácnak, hogy most bizony jár a szája. *
- Nem értek az agyasokhoz, így ha azt mondod, hogy nem lehet. Én elhiszem. * Biccentettem oldalra a fejem, hogy egy pillanatra a fiúra tekinthessek.*
- Mennyi idős vagy Luke? *Merült fel bennem a kérdés, amit aztán hangosan is feltettem. S kíváncsian hallgattam a további fecsegését, de a végén elmosolyodtam.*
- A gravitáció. Ez esetben viszont a roppant kényelmetlen kanapém a szolgálatra készen vár. De akkor menjünk kicsit gyorsabban, mert ha itt hagynak… akkor itt maradunk. *Állapítottam meg roppant értelmesen. *
- Azért az ölembe nem kapnálak, de így, hogy nem a teljes súlyod van rajtam elviselhető vagy. Legfeljebb majd megmasszírozhatod azt az egy jó nőt. * Csipkelődtem egy kicsit, remélve, hogy zavarba hozom. Azért még se bókolgasson ennyire. De aztán a pillanatnyi jó kedvem tova is szállt, ahogy az exem becenevét, az Ő szájából hallottam. Annyira megdöbbentem, hogy még tovább menni is elfelejtettem. Csak pislogva néztem ahogy elhátrál és még nagyobb döbbenettel a szavait hallva. De már a düh jött is, és amilyen gyorsan csak tudtam ott termettem előtte és a grabancánál fogva nyomtam a falhoz. Ami nem volt jelenleg nehéz, tekintve, hogy alapból a fal támasztotta. Szemeim jeges szikrákat szórtak, ahogy bele néztem a másikéba.*
- Első körben, melegen ajánlom, hogy felejtsd el ezt a nevet! Másod körben, meg hagyd békén a magánéletem, mert menetközben ki leszel hajítva a hajóból. Hidd el, a fiúk repülve fogják teljesíteni a kérésem, anélkül, hogy bármit is kérdeznének. *S ekkor hirtelen elengedtem és eltávolodtam Tőle.*
- Ha taperoltál volna, már rég eltörtem volna a kezed. De csak hogy tudd Darrow. Nem a hapsim… már egy jó ideje nem az. *Egy pillanatra ismét szomorúság volt a hangomba, de aztán már ott sem volt.*
- De ha ilyen fitt vagy, hogy tudsz ugrálni miközben magad alá csinálsz egy katonától, akkor egyedül is tudsz jönni. Ha lemaradsz, itt maradsz… * S némán pufogva elindultam a kikötő felé. Persze nem gyorsan, hisz nem akartam itt hagyni az egérkét, de ha még mindig kedvet érzett oda figyelni a gondolataimra, akkor tudhatta, hogy most túllőtt a célon. DE ezek után igyekeztem folyamatosan egy rózsa kertre gondolni, ahol épp sétálgatva szagolgatom a virágokat. Talán ha tudatosan lefoglalom a gondolataim, akkor elkerülhetem, hogy más kerüljön a felszinre.*

-Ó, azt egy normális...hé, hova lettél...ja itt vagy a vállam alatt...folyton elbújsz...szóval egy normális...ne menj már el folyton, na! Eszem megáll...szóval, egy rendes lány sosem kér ilyet...csak mégis szeretnénk megtenni...vagy lehet csak én? Hát, valamit szeretnék csinálni, az biztos...asszem...
A következő percek ismét elég homályosan játszódnak le benne, mintha egy régi dvd-t próbálna az ember dekódolni egy még régibb bakelit lejátszóval. Abban biztos, hogy válaszolt a kérdésre, és talán az igazi korát is mondta ami....ami ugye....22? 21 már biztos elmúlt, mert kapott sört, és 23-nál több sem lehet, mert rémlik, hogy Mira-t idősebbnek gondolta magánál...ráadásul ezt az okfejtést mintha hangosan ejtette volna meg...még ezt a részt is...de kínos...
~Na...ideje lenne befogni.~
Hogy végül ezért haragudott-e meg rá a nő, vagy valami más hülyeséget mondott, abban nem biztos, csak abban, hogy a falra kenték, ami fájdalmasan ismerős helyzet. Kábán tekint a formás, ringatózó fenék után, ami borzalmas messzeségekbe távolodik tőle, majd sután botorkálva indul meg utána.
-Hé..hé...na...ne már...aú!
Pofára esni még mindig nem szeret, szó szerint legalább annyira, mint képletesen sem. A holoneten olvasta valahol, hogy az egykori Egyesült államokban volt egy állam, ahol mindenki józannak számított, aki kapaszkodás nélkül tud feküdni a földön. Hogy ez igaz-e afelől vannak kétségei, de még ha az is lenne, ő akkor sem vezethetne ott sem, az tuti.
-Jól van na...jövök m...BLÖEEE!!!
Reggelije, és ebédje, ami némi chips, és az előbb elfogyasztott két feles, meg a sör most nagyot toccsan a padlón, ő maga pedig alig tudja megakadályozni, hogy bele feküdjön.
~Basszus, miért ittam? Nem piáltam 5 éve, és akkor is ez történt!!!~
Amúgy kezdi nem érdekelni a környezete. Csak próbál a bűztől minél hátrébb húzódni, de azt is egyre kevésbé...olyan kényelmes még a hideg padló is...

*A sok badarság mit sem bizonyít jobban, minthogy a másik részeg és legnagyobb szerencsétlenségemre még víz sincs nálam, hogy tisztuljon egy kicsit Tőle. ~ A büdös életbe nem adok többet alkoholt ennek a kölyöknek. ~ Fogadom meg folyamatosan némán, miközben össze-vissza hadovál és még a korában sem biztos. No mindegy, az a legjobb ha csendben hallgatom a sok ostobaságot. Ami azért annyira nem is az, ha jobban belegondolnék. De ügye nem lehet, mert a részeg madárka lecsap rá. A kiabálása nem hat meg, hisz még mindig haragszom. Bár nem rá, de akkor is. Csak a puffanásra tekintek hátra és igyekszem vissza hozzá, hogy segítsek. De ekkor még hányni is elkezd.*
- Az űristen verjem meg Luke Darrow. * Szidom meg a másikat, ám mikor kiadta a dolgokat vállánál fogva segítek neki felállni. Vagyis segítenék, ha nem akarna a földön maradni.*
- Állj már fel… Érjük el a hajót, majd ott pihenhetsz és komolyan mondom, még ápollak is míg kijózanodsz de most menjünk. * S minden igyekezetemmel próbálom felállítani és a karját átvetni a nyakamon. De nem vagyok díjbirkózó, hogy ez sikerüljön. Egyedül biztos nem.*
- A srácok nem fognak ide jönni értünk. Szedd már össze magad. Ha nem vissza megyek vízért de komolyan mondom, nyakon öntelek.

-Jól van na...jééézusom!! - Méltatlankodik egy sort, aztán nagy kegyesen segít feltápászkodni, nemsokára pedig újra a nő ölelésében találja magát.
-Az eszem megáll...meggondoltam magam, mégsem veszlek el, te is folyton csak ugráltatnál. Legfeljebb alkalmi szexről lehet szó, de ennyi! Hogy...űrhajó..? Ja...jó. Menjünk...
Innentől csendben, engedelmesen halad a nő mellett, és ha eljutnak az űrhajóig, ott szép nyugodtan kuporodik le a lehető legkényelmesebb helyre, amit csak talál, aztán magzat pózban fekszik, és aludni próbál, köszönhetően annak, hogy nem igazán fogja fel, hol van, elvégre miért pont a repüléstől ne félne? Ha hagyják, szép csendben elszenderül, és nem is ébred fel addig, amíg a Marson nem találják magukat, és eljön az idő a leszálláshoz. Ott is amolyan engedelmes zombiként követi a nőt, amíg el nem jut a következő fekhelyig, ott viszont aztán istenesen kialussza magát, megint magzat pózban, és persze szép csendben, olyannyira, hogy csak mellkasa mozgásából lehet észlelni, hogy lélegzik egyáltalán.

//Folytatás: Mars...gondolom //