Belső tér

Megvakartam a tarkóm, és Shalimarhoz fordultam.
- Értem én, hogy azt dobok ki, akit akarok, de nem mehet-e el utána a mora jogok biztosához, vagy ilyesmi? Egyáltalán, van ilyen? Nem tudom, mostanság a morák értelmes létformának számítanak?
Nem tudtam visszafogni magam, pedig senkit sem akartam megbántani. Mély levegőt vettem, és próbáltam barátságosabb pillantást vetni a morára. Nem tudom, mennyire jött össze...
- Maga nyilván nem a Királynő. De ez nem volt olyan régen. És sem a vén konzul, sem senki más nem tett az ellen, amit a Királynő tervezett, márpedig meg sem próbálta titokban tartani. Szóval nekem ne mondja senki, hogy a Királynő bűneiért csak a királynő a felelős, mert a nácik bűneiért sem csak Hitler a felelős.
A pilóta felé fordultam.
- Nem hülyültem meg, ne aggódjon - mondtam barátságosan - Nem verem szét a saját pubomat.

Kezdtem ideges lenni és ezt a lámia is megérezte. Fájdalom hasított az állkapcsomba, ahogy a fogaim igyekeztek visszahúzódni. De még ellenálltam. Kiegyenesedtem és a két civakodó közé álltam. 'csak az egyiket együk meg és a probléma letudva'
- A királynő és a te ügyed nem hiszem, hogy belefolyhata mindennapi életbe. Ben, kérlek... - nem tudtam mivel is téríthetnél el a céljától, miszerint a morát olyan messzíre hajítsa, hogy csak holnap találjon kia városból. Lefoglalt az az erőteljes hang a fejemben, ami táplálékot követelt, és aminek az irányítása kicsúszott a kezemből, mikor Ben tanítani kezdett az önvédelemre.
- Ez a mora nem hiszem, hogy az uralkodójára támadhatott volna, csak hogy az ne... ne csábítsa el a Ladyt. És hagyjuk is ennyiben. - nem néztem a két idegenre. Ha valaki képes lefogni, amikor a lámia előtör az Ben... de bár ne jönne elő...

- Ne aggódjon nem szándékozom kidobatni magam. - néztem a pilótára, aki mintha kissé kezdett volna ideges lenni és egy fegyvert hordó férfi sosem jó, ha ideges.
Persze nem mondom, hogy nem lettem én is feszültebb, hogy a meták főnöke akar éppen hátsón billenteni, és ebben nem nagyon akadályozza, hogy a drága menyasszony igyekszik csillapítani a kedélyeket. Úgy látszik muszáj bűnbakot keresnie a sérelmeire, és az is mindegy neki, hogy kin veri le. Talán jobb lenne távozni?
De én, amilyen hülye vagyok, nem megyek, mert nem akarom megadni neki ezt az örömöt, hiszen igaz, hogy semmi közöm a királynőhöz, de mora vagyok és utálom, ha a fajtám miatt kötnek belém.
- Már bocs, ha kijavítom, de én sosem dolgoztam a királynőnek, és ebben kicsit sántít a Hitleres hasonlata. - vetettem oda, hogy lássa, értelmes létforma vagyok. - És a puszi pajtása sem vagyok, hogy közölje velem a terveit, vagy egyáltalán érdekeljen, hogy mit miért tesz. Ezt meghagyom maguknak fejeseknek, csak öljék halomra egymást, talán a Gyűjtők így is elérik a céljukat hosszú távon. - hajtom fel az italomat és csúsztatom arrébb az üveget kihívóan a férfi szemébe nézve. A pilóta egyelőre nem érdekel, valószínűleg csak egy ember, aki sok vizet most nem zavar.

-Ezt örömmel hallom... Nincs sok kedvem ilyen csodabogarak ügyébe keveredni...
Ittam még egy kortyot a sörömből. Kezeimet ölbe vettem és lábam közé lógattam őket. Hol egyikükre hol másikukra néztem. Sűrűn pillantottam le az aprócska kijelzőre aminek gyorsan levettem a fényerejét. Nem kell feltűnősködni. Belőttem egy panoráma kép készítést az arcfelismerővel. A kijelző fényereje nullán volt így csak egy szürke része volt a ruhámnak. Ujjaimmal kopogtam az asztalon és hallgatóztam. A gép közben lefuttatta az arcfelismerőt és lekérte az adatokat a központi szerverünkről. Amikor biztos voltam hogy nem fényképez akkor megfogtam a korsót és ismét beleittam.
~Királynő, Lady... olyan ismerősnek tűnnek ezek a kifejezések...
Zavartan vakarni kezdtem a fejem. Furcsa érzésem támadt, talán csak a szesz volt. Mind e mellé még egy hőhullám is végig futott rajtam amitől kivert a víz és meg is borzongtam. A hirtelen jött meleg érzetre csak ittam még egy kortyot.

Felvontam a szemöldökömet.
- Nem dolgozik a Királynőnek? Érdekes... De gondolom élt már akkor, vagy nem? Ez majdnem egy évtizedig tartott. Látta az egész világ. Hacsak nem a Naprendszer peremén repkedett, biztos hallott róla... De értsen félre, nem gondolom, hogy személy szerint hibás lenne. Csak kifejtettem, hogy nem kedvelem a morákat, ennyi az egész.
Láttam, hogy Shalimar egyre feszültebb lesz. a vállára tettem a kezem, kicsit megszorítottam.
- Nyugi - súgtam neki.
Nem akartam, hogy átalakuljon és romhalmazt csináljon a bárból... Megint. És ráadásul a másik férfi is mintha feszültté vált volna... Na remek. Ben, jobb lenne, ha megtanulnád befogni a szád.

A fejem lüktetett, de a külvilág hangjai még átszűrődtek a doboláson. Szorosan fogtam az italomat, majd felhajtottam.
Emberi alakban kell maradnom és véget kell vetnem ennek a vitának. csak ez lebegett előttem.
Lassan körbe tekintettem. Ben és a mora szópárbaján túl történt még valami. A harmadik férfi igencsak furán festett. Ismerős volt, amin keresztül ment. Izzadt és láthatóan ideges lett. Hasonló történik egy még gyakorlatlan metamorffal, mikor átalakul.
Ez a kis közjáték elterelte legalább az én figyelmem, így a lámia egy időre ismét nyugodni tért, de sejtettem nem húzhatom soká a vadászat kerülését.
- Na most legyen elég! Kérek mindenkit, hogy fogja vissza magát, és ha erre nem hajlandó senki, legalább annyi tisztességet és értelemet találjanak magukban, hogy kint intézik a tesztoszterontól bűzlő ügyeiket! - Vagy harapok! Tettem hozzá gondolatban. Nem féltettem Ben-t. Tisztában voltam az erejével, és első látásra a mora nem tűnt számára ellenfélnek. Mindamellett, ha mégse alakulnak jól a dolgok, bármelyiket megharaphatom... nem halnak bele.

Igazából nem akartam én balhét, sosem kerestem a bajt, de azt sem, ha provokálnak, amellett nem mentem el szó nélkül.
A pilóta úgy láttam egyre feszültebb és idegesebb lett a mi kis szópárbajunk alatt, amit nem nagyon tudtam hová tenni, hiszen neki végképp semmi köze nem volt hozzá, hacsak ő is nem utálta a morákat és most a pultos pártját akarta fogni, vagy azt erősíteni, ha fizikai erőszakra kerül sor.
A lány viszont talán még idegesebb lett a kialakuló helyzet miatt, ezt viszont, ha ennek a Bennek a menyasszony még meg is tudtam érteni, hiszen gondolom félti a párját.
Aranyos volt ezzel a harapok kifejezéssel, amit mosollyal is jutalmaztam.
- Ne haragudjon kisasszony, de nem én kezdtem! Talán nem kéne sértegetni a vendégeket és akkor nem lenne probléma. De, ha valakinek gondja van velem, nem is szaladok el előle. - tettem le az üveget a pultra és néztem a férfi szemébe.

Ahogy a számba ért a sör kellemetlen meglepetésben lett részem. Majd hogy nem forró volt a sör. Ijedtemben és az undortól vezérelve azonnali távozásra bírtam azt az egy kortyot. A kellemetlenséget fokozta, hogy ugyan ott távozott ahol bejött. Mindenek tetejébe permet formájába és nem a pohárra hanem úgy a nagy világba. Fel sem tűnt, hogy a Mora utolsó szavaira sikerült kiköpnöm az italt egyenesen rá. Számoz kaptam a kezem a sört pedig az asztalra raktam. Erős fintorral néztem a meleg italt. Az előbb még megült a hideg üvegen a pára, most meg meleg...
~Mi a franc?
-Ez meleg...
Ekkor vettem csak észre hogy a söröm hol kötött ki. Sajnos még Shalimarra is jutott bőven... Ijedten hátra hőköltem. Kezeimet rögvest magam elé kaptam és védekezően tartottam fel.
-ÚÚhh... elnézést nem akartam!

A férfire mosolyogtam, olyan kedvesen, amennyire tőlem telt.
- Nem akarok verekedni. A mai edzésem már megvolt, és senkit sem akarok bántani.
Shalimarra néztem, hogy megnyugtassam, de mielőtt megszólalhattam volna, a pilóta beterített minket meleg sörpermettel. Jó, én alig kaptam belőle, de annak sem örültem. Összevont szemöldökkel fordultam oda.
- Mi a...
A söre majdhogynem gőzölgött. Ahogy az üveg felé nyúltam, éreztem a belőle áradó meleget. A pilótára meredtem. Gerincoszlopomon fájdalom suhant végig, az átváltozás első jele, de megálljt parancsoltam neki. Reflex volt, semmi több. Reméltem, hogy nem is lesz szükség többre.
- Ezt maga csinálta?

- Ismerem azt a kifejezést, hogy a vevőnek mindig igaza van, de ez csak azokra a vendégekre igaz, akit visszavárnak. Sajnos viszont nekem az a sanda gyanúm, hogy, ha a tulajt sértegeti, annak is örülhet, ha a saját lábán hagyja el a kocsmát. Én nem szeretném, ha ez a dolog elfajulna, így kérem? ne ingerelje fel azt aki csontropit tud zúzni magából. - mosolyogtam barátságosan.
Ahogy a sör rám fröccsent majdnem felsikítottam. Forró volt...
- Milyen sört szolgálsz te itt fel? - kérdeztem vidáman Bentől, mert láttam, ahogy egy pillanatra elveszíti a kontrollt, majd mikor lecsillapodni látszott a sört rám borító férfihoz fordultam. Kihallottam a hangjából, hogy valóban véletlenül történhetett az eset.
- Ugyan... semmi baj. Ilyen meleg sört bárki kiköpne, de... mitől melegedett fel így a sör vajon?-
A morára pillantottam. Egyrészt nem hallottam még olyat, hogy egy mora babrálni tud a hőmérséklettel, másrészt nem hittem volna, hogy pont a pilótán állna bosszút.

Először csak megértően bólogattam a metamorf vezér szavaira, aztán viszont megütközve néztem az engem kioktató lányra.
- Hogy én sértegettem valakit is? - néztem körbe segítségkérő mosollyal az arcomon. - Nem kever össze valakivel? A párja kezdte szapulni a fajomat és a királynőt! Én csak jeleztem, hogy nem vagyok részese Amets semmilyen tervének! Aztán......
Ekkor ütött be a krach és kaptam egy .....meleg zuhanyt, amit egy pillanatra nem is tudtam, honnan érkezett, míg ki nem töröltem a szemebe jutó folyadékot, és meg nem láttam az egyenruhás fickó bocsánatkérő arcát.
- Mi a jó fenét csinál maga! - kérdeztem kissé mogorván és kezem önkéntelen mozdult a fegyverem felé, de a kialakult képet nézve, hajlottam a dologra, hogy tényleg nem volt szándékos, pedig először azt hittem, hogy ezzel akarja elvonni a figyelmemet.
Azt nem igazán értettem a lány miért néz éppen rám, így értetlenül és nem kevéssé morcosan néztem vissza.
- Meleg sör? Az enyémnek semmi baja nem volt. - rántottam meg a vállam.

-Nem én voltam efelől biztosíthatom...
Körbenéztem a kocsmába hátha van valami csodabogár még errefelé aki minket figyel de nem igazán voltak feltűnő emberek a kocsmában.
-Én ember vagyok, maguk ketten ezek szerint Metamorfok, maga pedig vélhetőleg... Mora. Aki nem a királynője Amets alatt szolgál...
Ahogy ezt a szót kimondtam ismét végig futott rajtam a forróság és az a furcsa érzés. Mintha egy arckép villant volna elém. A sört tartó pohár hirtelen megrogyott a benne lévő sör pedig hevesen buborékolni, forrni kezdet.
-Rendben ez már nem vicces uraim...
A biztonság kedvéért rátámaszkodtam a fegyverem markolatára és gyanakodva néztem végig a három emberen. Nem akarok balhét keverni de jobb az óvatosság...
~Az kéne még csak, hogy kigyulladjon...
Több sem kellett kék lángok kezdték marcangolni a poharat és a forralt sörből visszamaradt anyagokat a pulton. Ez már ijedségre adott okot így lepattantam a székről és kézbe vettem a fegyverem.
-Magyarázatot követelek...
~Ennyitől nem rúghattam be, pláne ennyire. Biztos volt valami abban a whiskyben...

Már csak fél füllel figyeltem a morára, sőt, Shalimarra is. Forróságot éreztem, mintha meleg hőhullámok érkeznének valahonnan. Azt is tudtam, hogy honnan: a pilóta felől. A pilóta felől, aki pedig fennhangon állítja, hogy ember. De egy ember nem képes ilyesmire... Még implanttal sem. Az nem okozhat a telepatákéhoz hasonló képességeket... Bár, ha meghibásodik... Ki tudja?
Akaratlanul is elvigyorodtam azon, amit a moráról mondott. Nagyjából igaza volt. minden mora a Királynőt szolgálja. Kötelességük, még ha nem is akarják.
A pilóta felugrott és fegyvert rántott, a kevés alkoholtartalmú sör meg lángra lobbant. hogy a fenébe? Ilyen lehetséges?
Én is előhúztam a pult alatti tartójából az ódon lézerfegyvert. Még a háborúban használta az egyik ősöm, azóta meg apáról fiúra száll. De nagyon jól működik...
- Tegye el a fegyvert! - kiáltottam a fickóra - Most! Utána majd kitaláljuk, mi történt, de most tegye el a fegyvert!

A helyzet kezdett kaotikus állapotot ölteni. Vagy csak én láttam így. Hirtelen jött melegség járt át, a pultot és pilóta italát pedig kék lángok nyaldosták.
- Elég! - ordítottam fel. Éreztem magamban, hogy nem tudom fékezni a lámiát.
' Te már itt semmit se tehetsz. Így nem. Engedj szabadjára és együtt megoldjuk.'
Megráztam a fejem. Éreztem, hogy a fogaim visszahúzódnak és méregfogaim veszik át helyüket. Ha eddig nem figyeltek rám, a sziszegést majd biztos észre veszik...
- Mindenki tegye el a fegyvert! - megfordult a fejemben, hogy a pilóta egy telepata, csak most jönnek elő a képességei, de azt valahogy nem akartam megkérdezni, hogy bisssz...tosan ember-e, mert akkor mindenki röhögő görcsöt kapna, az meg csak még jobban felingerelné a lámiát.

Aztán kicsit felgyorsultak az események és most már kezdett igen komolyra fordulni a dolog, hiszen a pilóta láthatóan pánikba esett és vádlón szegezte ránk először csak a szemeit, később már a fegyverét is, ahogy az italát tartalmazó pohár először megolvadt, majd az egész trutyi lángra kapott.
Most már én sem haboztam, hiszen nagyon úgy nézett ki, hogy engem, vagy a pultost tartja az történtekért felelősnek, melyhez nyomatékként a pisztolyát is bevetette.
Persze, ha ezek itt metamorfok, akkor vajmi kevés az esély, hogy ők tették, én tudom magamról, hogy nem vagyok rá képes, így kizárásos alapon csak a felháborodott és zavarodott fickó lehetett.
Mikor Ben is fegyvert ragadott, akkor már az én kezemben is ott volt a sajátom és jó pár lépést hátráltam, hogy mindenki képben legyen, ha használni kell.
Ekkor sziszegett bele a játékba Shalimar. Miii??? Sziszegett?
A pisztolyom ugyan nem mozdult, de a szemem igen és döbbenten néztem a kissé megváltozott kislányra.
- Én elteszem, ha ők is. - intettem a többek felé, de egyelőre nem mozdultam, hiszen nem tudtam mire megy ki a játék, bár én szívesen elkerültem volna a lövöldözést.
- De tisztázni kéne a sráccal, hogy valami vele nem stimmel. - bólintottam a pilóta felé.

Két kézbe fogtam a fegyvert és a pult tövébe mutattam vele, emberre... vagyis... humanoidra nem akartam fogni. Az túl provokatív lett volna. Egyenlőre csak készenlétben volt. De ahogy Ben elővette a sajátját, valami ódon típus lehetett rögtön rászegeztem az enyémet. Sisakom egy része rögtön előkerült de arcomat nem takarta el. Akarva, akaratlanul is többször pillantottam a lángoló pohárra. Olyan kellemes érzéssel töltött el a háborgóan csapkodó kék lángnyelvek látványa. Ahogy lassan megnyugodtam a lángok maguk is csöndesebben kalimpáltak. Lassan leengedte ma fegyvert, a láng pedig egy szép formás gyertyalánggá zsugorodott. Többiekre is sűrűn rá pillantottam. Részben a felszólítások részben az a tény hogy még nem lőttek le rámutatott arra, hogy fölösleges a fegyver. A Sziszegést hallva majdnem Shalimra szegezte ma fegyvert de az egyenlő lett volna a fejbelövéssel Ben részéről. Lassan leengedtem és a sisakom is visszahúzódott a gallérba.
-Elnézést, csak nem vagyok hozzá szokva hogy spontán kigyulladnak dolgok... Mondják, hogy csinálták? Meg... nem kéne eloltani mielőtt a pult is lángra kap?
Fel sem tűnt, hogy a tűz belsejében már nincs is semmi ami éghetne csak a pult felszínén lobog. Még egy szúrós pillantást vetettem a Mora-ra. Oké, hogy szolgálaton kívül vagyok, de akkor is, srácnak nevezni?

Volt egy pillanat, amikor tényleg tartottam tőle, hogy lövöldözés lesz. Nem magamat féltettem, hisz tudok vigyázni magamra, és értelemszerűen nem is a morát, aki felőlem ott dögl... Na de hagyjuk. Még csak nem is a kocsma volt a lényeg. Hanem Shalimar. Még ha idejében át is változik, a pikkelyei sem nyújtanak tökéletes védelmet.
De aztán mintha megnyugodtak volna a kedélyek. A pilóta meg... Nos, ő volt az egyetlen, aki nem tudta, hogy ezt ő csinálta. Márpedig más nemigen lehetett...
- Nézze, barátom... Én nem akarom kioktatni. De lehetséges, hogy árvaházban nőtt fel? Arra gondolok, hogy mit tud a származásáról? A szüleiről? Mert van, hogy egy-vagy két nemzedék át lappang a dolog, állítólag... Szóval azt hiszem, maga telepata.

Megfordultam és acsapból vizet szerezve, megpróbáltam eloltani a tüzet, majd megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. De bánatomra, hiába a hirtelenjött békesség, a fogaim csak nem nőttek ki újra. Na szuper... már megint nem telefonálhatok... Megböködtem bent.
- Psssz...t. Megint nem... - mutogattam a fogaimra elkeseredve. Aztán nagy levegőt vettem és a pilótához fordultam.
- Nem mi voltunk. Ész ssss...zerintem nem is a mora férfi. Kérem, nyugodjon meg és tisss...ztázzuk nyugodtan a dolgot. - Na mi van? Ösztönösen megtalálom az 'sz' betűs szavakat? - Ssss...zépen mindenki elteszi a fegyvert, már aki tudja.

Lassan azért csak lecsillapodni látszódtak a kedélyek, és bár már mindenki sejtette, hogy a pilóta a ludas a dologban, annyira meglepődött saját trükkjén, hogy hajlottam én is arra, hogy fogalma sincs róla, hogy ő okozta a tüzet.
De a pultos Ben átvette a beavatás gondját és megpróbálta rávezetni a kölyköt, hogy talán nézzen egy kicsit magába, hátha megtalálja ott a telepatát.
~ Na jól nézek ki! Egy részről metamorfok, másrészről egy lökött telepata! ~ dugtam vissza a fegyverem a tokjába, aztán csak néztem, ahogy Shalimar eloltja a tüzet, de mosolyognom kellett, ahogy végig sziszegte a mondanivalóját, bár sejtem, hogy nem örültem volna, ha véglegesen átváltozik azzá a lénnyé, ami így sziszeg.
- Én már eltettem. - emeltem meg a kezem, aztán tovább figyeltem, hogy most mit kezd magával az egyenruhásunk.
- Szar ügy pajti, ha eddig nem tudtad magadról. - mondtam együtt érzően.

// Elnézést kérek mindenkitől, hogy eddig kellett rám várni, húzós volt ez a hét és még nincs vége... //

-Én telepata? Ezt kétlem... Apám Dandár tábornok volt, nagyapám hadmérnök, fegyvertervező és fejlesztő volt. Elég finnyás család voltunk.. vagyunk... végig nézték az anyai ágat, hogy mindenki úgymond "tiszta" e... Elég maradi volt az öreg.
Merültem bele kicsit a családfa részletezésébe. Ezalatt a fegyvert is lassan elraktam a helyére ismételten bebiztosítva azt. De a mozdulatba bele fagytam amikor ismét meghallottam Shamilar sziszegését. Oké biztos valami metamorf de ez a hang akkor is ijesztő egy ekkora emberből... Ekkor ismét a Mora felé néztem szúrós pillantással.
-Nem... vagyok... telepata...
Ahogy ezt kipréseltem a számon, tartózkodva attól, hogy nekiessek ismét egy hőhullámot éreztem távozni a testemből. Ezt betudtam az idegességnek ami úrrá lett rajtam. De nem a dühféle idegesség hanem sokkal inkább a félelem keltette idegesség.
~Ki is tagadnának ha Telepata lennék...

(Semmi probléma. )

A helyzet lassan megnyugodott, de még mindig nem volt az igazi. Shalimar eloltotta a tüzet. Nem tudom, ki vette észre rajtam kívül, hogy magában égett. Izzadtam, mert a férfi mellett igencsak meleg volt. Valódi hőhullámokat gerjesztett. Azonban ahogy végighallgattam a kis beszédét, elgondolkodtam.
- Szóval biztos benne, hogy nem telepata. Esetleg egy nem régi műtét...? Hallottam olyasmiről, hogy rosszul működő chipek stimulálták az agy egy részeit.
Azt nem tettem hozzá, hogy abban a kevés esetben, amikor ez előfordult, az alany megőrült vagy belehalt a chip által okozott károkba. Még a végén nagyon megijed, és felgyújt itt mindenkit.
Shalimarra néztem. Próbáltam neki telepatikusan üzenni, hogy menjen innen, de hát nem működött. Nem úgy van, hogy a párok néha kitalálják a másik gondolatait? Hát, ez most baromi jól jönne. Nem örülnék, ha Shalnak bármi baja esne. A sziszegése viszont mosolyt csalt az arcomra. Persze nincs ebben semmi vicces... Főleg, ha haragjában megharapja az embert...

[Lefoglaltuk magunkat ]

Egy kicsit közelebb mentem a katonához. 'Hidegvérű vagyok na!' ' Lámiának cssss... a neve!' Bizarr érzés, ha az ember lánya magával beszélget. Nem úgy, skizofrén módra, hanem tényleg magával.
A dilidoki szerint ő is én vagyok, és ha szépen lassan elfogadom ezt, akkor valahol kettőnk közt összeolvadunk. Vagy... valami.
Az, hogy a katona családja ilyen... elutasító, nagyon megdöbbentett és fájt. Meg... el is szomorított. De nem ítélkezhetek.
Amit Ben mondott... Chipek. Mesterséges vackok az emberekben... brrr! És, az a nézés... tudtam mit akar. Mindig ugyan azt... vagy a másikat. De most egyikhez se volt kedvem.
De a lényeg, hogy egy fegyver sem volt már elől... lőfegyver. Azért igencsak összehúztam a szám, és meg se szólaltam. Persze, még bármikor előkerülhetnek újra azok a bizonyos pisztolyok, főleg, ha mora tovább iszik.

Számomra egyértelmű volt, hogy ő gerjeszti a hőhullámokat és azt, hogy még maga előtt is tagadja, nem csodáltam, hiszen láthatóan nagyon izgatott és ideges lett még a feltételezéstől is. Ezek szerint nem biztos, hogy a környezetében örülnének neki, ha kiderülne, hogy nem teljesen ember. Csak sajnálni tudtam.
A metamorf is igyekezett lenyugtatni, bár szerintem ő is tisztában volt, azzal, hogy nem valami műtéttel belejuttatott chip a ludas, de ez talán kicsit lehűti a forrófejű katonát.
- Okés, haver! – vontam meg a vállam, hiszen tényleg nem nagyon izgatott fel a dolog, kivéve, ha engem akar lángra lobbantani, mert akkor nem leszek ilyen barátságos. – Csak nyugodj meg és ne pattogj, mert mindjárt mást is meggyújtasz. – morogtam oda neki, majd visszaültem a helyemre, d most úgy, hogy azért szemmel tartsam a pilóta barátunkat.
- Azt hiszem most jól jönne még egy kis sör. – emeltem meg az üres üvegemet, jelzés értékűen. – Talán lehűti a kedélyeket is. Ha gondolod, meghívlak egyre pajtás. – nézek a még mindig eléggé izgatott pilótára.
Talán ez a kis közjáték még azt is sikeresen elfelejteti, hogy az előbb majdnem egymás torkának ugrottunk. De nekem most kell egy kis lazítás, az tuti.

-Könyökömet műtötték de bő egy éve... a Chipek a pilótáknál nem engedélyezettek. Hivatalosan...
~Az más, hogy van akinek van...
Ahogy lassan lenyugodtam kezdtem érezni, hogy melegebb van a kellemesnél. Karomon benyomtam két gombot mire a felsőm ujja visszahúzódott egy ujjatlan felsőbe. Szinte nem is éreztem hogy enyhült volna a forróság. Olyan volt mint amikor a baleset után kimásztam a gépből a sivatagba. Ugyan az forróság. Így belegondolva a gépben is hőhullámokat éreztem mielőtt kigyulladt volna. A pultnak támaszkodtam és másik kezemmel pedig a homlokomhoz nyúltam. Nagy levegőket vettem és próbáltam nem kiborulni de melegem volt.
~Ez így nem lesz jó...
-Ha megbocsájtanak...
Azzal a lendülettel a mosdóba vettem az irányt, megmostam az arcom de nem segített, mire felnéztem a tükörbe már száraz is volt az arcom. Megmostam megint, majd a mosdóból egyenesen az udvarra siettem. Lassan de biztosan éreztem, hogy hűlök lefelé. De a mosdóból kilépve már megint száraz volt az arcom kezem.

A pilóta nagyon modern ruhája szabályozásával próbálta elérni, hogy kevésbé legyen melege. Nem sok sikerrel járt, ahogy láttam, mert továbbra is izzadt, ráadásul nekem is melegem volt. Az az érzés sem múlt, hogy egy időzített bomba mellett ücsörgök. Jó, nekem ez nem újdonság, de Shalimar... Ő mindenhogy szép, de gyanítottam, hogy szénné égve még ő sem volna az.
Le sem véve a szememet a fickóról, letettem még egy sört a mora elé. Nagyszerű nap. Egy látszólag közveszélyes telepata, aki nem tudja uralni az erejét, és egy mora, aki igyekszik berúgni... Valószínűleg nem utoljára vettem elő a lézervetőt az előbb.
Aztán a pilóta lelépett a vécé irányába. Ez végül is nem rossz ötlet...
- Shal, be tudnál állni? Ha öt perc múlva nem jön vissza, utána megyek. Szarul nézett ki.