Belső tér

Itt találhatóak a két/több személyes asztalok. A hosszú tölgyfa pult, valamint a színpad.

Ma én álltam a pult mögött. Nem ígérkezett túl mozgalmas napnak, vagyis hát estének. Igaz, amikor Shalimar énekel, mindig megszalad egy kicsit a bevétel, szeretik itt ők az emberek. De még így sem számítottam túl nagy tolongásra.
Kiadtam egy-két sört, egy töményet egy szesznyáknak, aki már dél óta itt piált, de még nem kezdett balhézni, így tőlem nyugodtan ihat holnap délig is, ha azt tartja kedve.
Szállingóztak az emberek. Ma még nem kellett a pult alatti, különleges tokba rakott lézervetőmért nyúlnom, de még ahhoz a baseball-ütőhöz sem, amit kisebb balhékra tartogattam. Igaz, ezek amúgy is ritkán kellettek.
Vártam, hogy Shalimar színpadra lépjen.

Mondhatjuk rutinnak azt, hogy a színpad felé lépdelek és üdvözlöm a zenekart. De ezt ugyanúgy nem tudom megszokni, mint... minthogy én vagyok Lady. A gyomrom kavarog és úgy érzem, ha kinyitom a szám vagy kukorékolás vagy szamárbőgés fog kijönni rajta.
De ilyenkor csak Benre kell néznem. A szemébe, ami megnyugtatja a lelkem és szerelemmel árasztja el a bensőmet.
És bár a világ nem szűnik meg, de ilyenkor bátorságot merítek ahhoz, hogy mindenki másnak is a szemébe tudjak nézni, hisz tudom, bárhogy legyen én Shalimar maradok, és lesz valaki akihez fordulhatok.
Felhangzott a zene és én énekelni kezdtem.

Megint egy fuvar és megint a várakozás a visszaútra, amit valahogy el kell ütni. Giselda, az itteni kapcsolatom éppen nem ért rá, így gondoltam miért ne üthetném el az időt, a helyi kocsmában vagy akármiben, ahol piát adnak és kicsit megöntözhetem a torkomat.
Egyik hely számomra már olyan, mint a másik, székek, asztalok, bárpult, így nagyon körül sem nézek, csak leülök az egyik bárszékre és rendelek egy üveg sört, amit ha megkapok félig le is gurítok, de majdnem félrenyelek, mikor meghallom az éneket és meglepve bámulok a színpad irányába.
- Ejha! - füttyentek egyet halkan, csak úgy majdnem magamnak. - Ez aztán az énekes madárka!

Hosszú 20 óra állt mögöttem. Igaz hogy kicsit több mint egy bolygó fordultával ezelőtt hagytam el az anyabolygót de ez az idő trükkös dolog. A lényeg az a kimenő ami az őrjárat után jár. Nem totojáztam ilyesmivel mint átöltözni. A környezet szabályzó tökéletes, izzadásnak helye nincs. Lejelentkeztem a felettesemnél és úgy ahogy voltam leléptem. Kijárat előtt még a sisak maradékát is helyére parancsoltam. A főtörzs, aki nem éppen ma kezdte a pályafutását és nem is a szüleim idejében, ajánlott egy jó kocsmát. A vén róka biztos tudja mi a jó, ennyi év szolgálat után illenék is. El is navigáltattam magam a helyre. Elsőre nem tűnt jó ötletnek teljes menet felszerelésbe, oldalamon lifegő fegyveremmel be slattyogni egy kocsmába de a környéken ügyet se vetettek rám. Beléptem és ahogy sétáltam egyre beljebb körbenéztem. Hangulatos volt, tiszta és nyugis. Az előadáson ragadt a tekintetem a pulttól vagy 3 méterre. Így az utolsó métereket lassan tettem meg. Pultot tapogatva felültem rá a csapos elé.
-Szép estét. Mi a ma esti ajánlat?
Nagy nehezen lecuppantottam a szemeim az aprócska énekes nőről. Körbenéztem, nem egy rám hunyorgó szempárt láttam de ezekkel nem foglalkoztam. Kíváncsian néztem végül a pultosra.

Ahogy Shal énekelni kezdett, többen is felé fordultak. Elragadó jelenség volt, és ehhez a hangja csak egy részt adott. azt hiszem, a szépsége és a kisugárzása is bőven közrejátszott ebben. Na persze az is lehet, hogy egyszerűen csak elfogult vagyok. Miért is ne? Végtére is, a menyasszonyom. Szomorú volna, ha nem volnék elfogult.
Na de azt már nem lehetett az elfogultságom számlájára írni, hogy a szkafanderes fickó is úgy bámulta Shalimart, mint egy jelenést. Meggyőztem magam, hogy csak a hangja miatt, és így kedves tudtam maradni a fickóhoz.
- Üdv! A ház ajánlata? Hát... Próbálja ki ezt, járőr.
Egy kis pohárnyi whiskey-t tettem elé. Megvolt vagy húsz éves. Jóféle. De mindig is volt bennem valami szimpátia azokkal szemben, akik olyanok voltak, mint én. Bár én nem pilótaként szolgáltam, de hát akkor is...
- Mit repül? Nekem X-100-asom van - mondtam barátságosan.
Közben fél szemmel a másik fickóra figyeltem, aki belépésnél dünnyögött valamit Shalimarról. Nem tudtam megállapítani, dicsérő vagy lenéző volt-e a hangsúly, ezért gondoltam, szemmel tartom.

A dal véget ért és én a föld felett fél méterrel lebegtem. Legalábbis képzeletben. Tekintetem végig a közönséget pásztázta.
Szélesen vigyorogva hajoltam meg, majd a zenekarhoz fordultam, hogy szóljak, elugrok inni. És már ott se voltam. De nem hazudtam. valóban leugrottam a színpadról. Szerencsére nem volt magas, bár talán még az se tartott volna vissza. Ugrani jó...
Előregaloppoztam és bebújtam a pult oldalán lévő rekesz alatt. A töpörtyűlét örömei...
- Szííííía - mosolyogtam Benre oldalra döntött fejjel. - Kapok inni? -
A pultnál ülő férfi felé tekintettem. Igen, Ben sokra becsüli a régi italokat... némelyiket... azokat, amik jók réginek is. Becsülni én is becsültem őket, de csak megfelelő távolságból.

Míg a kistermetű énekeslányon legeltettem a szemem, addig fél szemmel láttam, hogy belép a helyiségbe egy pilóta. Nem volt nehéz kiszúrni, hiszen teljes szerelésben jött, ami nagyfokú fennhéjázásra vallott, hiszen mi az istennek kérkedik még itt is vele? Dühösen morrantam egyet, majd újra a kislányra néztem, de ő pont akkor fejezte be és már ugrott, futott, mint egy kis üstökös a pult túloldalára és csillogó szemekkel bámult fel az ott kiszolgáló csaposra.
- Nagyon szép volt az éneked kis csillag. Hallom szomjas vagy, meghívhatlak egy italra? - ültem kicsit távolabb a pilótától és közelebb a lánykához.
Szavaimban semmi más nem volt, mint szimpla érdeklődés, hiszen ez a lány még nagyon fiatal volt. Csak kedves akartam lenni, ha már kénytelen egy ilyen helyen elvesztegetni azt a szép hangját. - Hé, barátom adj neki, amit inni szeretne. Én állom a cehhet. - intek a pultos felé.

Elveszem az italt. De megakadok a megnevezésen. Járőr...
-A katonasághoz tartozom. Nem a helyi rendfenntartókhoz.
Javítottam ki közben az italt vizsgáltam. Meglötyögtettem, bele szagoltam az erős szeszbe. Épp bele ittam volna mikor megkérdezte, hogy mivel repülök.
-Most momentán épp semmivel. X-100-as? Az nem épp mai darab. De jó kis gép. Élmény vezetni.
Tettem vissza a pultra az italt meglepettségemben. Már harmadjára próbáltam bele inni de sikertelenül. Nem mindennap fut össze az ember olyannal aki ilyet vezet. Nálunk is van egy a hangárba de csak ritkán engednek vele repülni. Balesetem óta nem is próbáltam.
~Na majd elviszem egy körre.
-Ha meghibásodik honnan szerez hozzá anyagot?
Végre sikerült belekortyolni az italomba. Kissé összehúzta az arcom. Nem semmi ital.
-Hú... ez már valami... jajj...
Kaptam észbe, hogy mit is kérdeztem tőle. Hiszen más ebben a göncben teljesen más titulust képviselek mint egy közember.
-Ezzel ne foglalkozzon, nem vagyok szolgálatban...
Sepertem le a felsőmet és ittam még egy kortyot hasonlóan fancsali képet vágva utána. Eközben a zene is véget ért az énekes pedig beviharzott a kis körünkbe. Amikor rám téved a tekintete csak biccentek felé. Talán egy kicsit tovább bámulom a kelleténél ezért ahogy észbe kaptam zavartan ittam egy kortyot.
-Szép hangja van, nem gondolt még rá, hogy felsőbb körökben is fellépjen?

Legyintettem. Nem igazán volt titkolnivalóm.
- Nem szokott meghibásodni. Eleinte nehéz volt. Majdnem a nulláról raktam össze. Mostanában, ha van vele valami, megoldom otthon. Meg aztán itt-ott még akad pár roncs belőlük, amiből ki lehet nyerni használható dolgokat...
Shalimar megérkezett, s mint mindig, magára vonta a férfiak figyelmét. Adtam egy gyors puszit a szájára, aztán kitöltöttem neki a kedvenc üdítőjét. Mivel úgy ítéltem meg, hogy a messzebb ülő tag nem akarja felszedni, barátságosan szóltam oda neki.
- Szerencsére annyira nem rossz a helyzet, hogy a menyasszonyomnak fizetnie kelljen az italért a kocsmámban, de ha ragaszkodik hozzá, barátom, elfogadom.
Aztán visszafordultam az egyenruhás felé.
- Ugyan már... A magafajta mindig szolgálatban van, nem? Legalábbis nálunk régen így volt.

A jelenlévőkre mosolyogtam. Hol az egyikre, hol a másikra. - Hát... ami azt illeti nem kényszerből lépek fel és nagyon kedves a felajánlása. - mondtam az egyiknek (Mathias), majd a másikhoz fordultam. - Nem... ez még eszembe se jutott. Tulajdonképpen nem is vágyom rá. Nincs túl sok szabadidőm mostanában - húztam el kicsit a szám. - De ami van, azt itt töltöm főleg és énekelek. - költözött ismét mosoly az arcomra, majd Ben felé fordultam, hogy elveygem az italt miközben a szememet forgattam. Na igen... Ben és az ő Rendfenntartós múltja.
Kicsit zavarban is voltam, ezért talán valamelyest jó volt, hogy Ben mesélt és mesélt és mesélt... Hú!Zsongást éreztem a fejemben attól, amit és ahogy mondott. A lényeg: nem lenne szabad zavarba jönnöm. Ezt mondták. Határozottság! Határozottan beleittam az üdítőmbe, hogy ne kelljen megszólalnom.

~ Menyasszony? ~ hőköltem meg egy pillanatra, hiszen ez a lány, alig érhette el a nagykorúságot, ha elérte egyáltalán. De, hát nem az én dolgom, nem igaz?
- Nyugodtan írja a számlámhoz, legalább honoráltam valamivel a szép hangját. - biccentettem a pultos felé, akit most jobban megnéztem magamnak, hiszen nem semmit tudhat, ha egy csitrit akar elvenni.
Most, hogy ez is tisztázódott, habár eddig sem akartam ráhajtani a csajra, már én is a másik beszélgetésre kezdtem figyelni.
Hiába nem szeretem az egyenruhás figurákat, túl sok volt velük már az afférom és erre kiderül, hogy a pultos is az volt. Jó lesz fülelni, hátha mondanak valamit, amire nem árt odafigyelni.
- Cöh! - bukott ki a számon önkéntelenül is, mikor a pilóta jelezte, hogy nincs szolgálatban és neki most mindent el lehet mondani. Remélem a pultos nem dől be neki, bár ha ő is zsaruféle volt, akkor aligha.

-Elismerésem. A Semmiből egy tartós gépet összerakni nem kis idő.
Bólogattam aprókat. Már elején úgy tűnt hogy ezek ketten igen csak jóban vannak de sosem gondoltam volna, hogy házasok. Milyen fiatal lány. Mondjuk a pultos sem egy aggastyán így a következő furcsaság az volt amikor kiderült hogy ex kollégáról van szó. Egy félmosoly keretében fejemhez emeltem a kezem szalutálás ként. Majd leengedtem.
-Hivatalosan nem is vagyok. Az alvilág dolgait elengedem a fülem mellett. De ha úgy adódik akkor közbelépek civilben is. Lopás, tömegverekedés, rendzavarás rongálás stb... Ha két részeg egymásnak esik hát istenem.
Vontam vállat. A melettem helyet foglaló illető megjegyzésén jót mosolyogtma és a párocskára néztem.
-Maga igazán szerencsés. De ha nem haragszik, nem tűnik egy aggastyánnak. Hogy lehet az, hogy az ön idejében. Korán leszerelt?
Kérdeztem vissza és vártam vajon ezt mivel magyarázza meg. Megittam a whiskymet. Nem volt finom, valahogy nem nyerte el az ízlésemet. Ehhez állítólag kell egy kor amit a magaméval nem igazán közelítettem még meg. Padszomszédom ciccegését hallva lesajnálóan ránéztem. Szem forgatva meg ingattam a fejem és inkább a pultosra figyeltem. Még sóhajtottma is egyet. Biztos valami alkoholista rendszer ellenző nyomorult.

Bólintottam a fickónak, és fejben tényleg feljegyeztem a a számlájához Shalimar üdítőjét. Nekem végül is mindegy, és sok kicsi sokra megy. Utána vetettem egy oldalpillantást még felé. Shallal mintha szimpatizált volna, de a másik fickóval nem túlzottan. Ez már hadd ne legyen az én bajom... Legalábbis amíg balhézni nem kezdenek. Aztán majd persze kiderül, hogy biztos valami überbrutál telepata mindkettő, és jól szétverik a helyet... Megint... Na jó, talán mégis az én gondom.
Visszafordultam a pilóta felé.
- Elég öreg vagyok, de nem a földi erőknél szolgáltam. Mifelénk kicsit keményebben mentek a dolgok. Nem mintha azt hinném, hogy magának könnyű... De azért a Rendfenntartóknál se volt semmi az élet...

A semmi álcája tökéletes volt. Szinte éreztem, ahogy láthatatlanná válok, s lám, máris nem lát senki. Aztán lehet, hogy eszszerüen nem látszom ki a pult mögül...
Ben tovább magyarázott a Rendfenntartókról... na igen. Az tényleg nem lehet egy álom munka, hisz lássuk be a parancsnokuk is... leépült.
Azért a férfira, aki felajánlotta, hogy az italomat fizeti, rámosolyogtam.
- Igazán kedves. -
aztán csak hallgattam a beszélgetést, ami nemkötött le. De nem volt igazán dolgom.
- Ben csak szerénykedik. Valójában egy igazi aggastyán, csak a kocsma világítása elég gyér.

Az egyenruhás sajnálkozó nézését most elengedtem magam mellett, hiszen nem akartam balhét, főleg nem az első söröm után.
Aztán kezdtek belemerülni a régi szép idők felemlegetésébe és ez csak annyiban volt érdekes, hogy, tényleg fiatalnak tűnt a pultos ahhoz, hogy így beszéljen, és ha nem passzol a kor és a kinézet, akkor mi van? Hát belefuthat az ember olyan fajokba, akik nem csípik a fajtáját.
A lány láthatóan és látványosan unatkozott a pasi mellett, azért bár a fülem a beszélgetőkön tartottam, próbáltam szót váltani vele.
- Hogy kerül egy ilyen szép fiatal lány, egy ilyen helyre? És, hogy lesz ilyen gyorsan menyasszony? Már, ha meg szabad kérdezni? - mosolygok rá a lehető legmegnyerőbb mosolyommal.

Meglepődtem ahogy a Rendfenntartók szóba jönnek. Kissé hátra is hőkölök.
-Woah... Hát, oda kell is az éjjel nappali őrség... Párszor voltam ott de nem tartozik a kedvenc helyeim közé. Itt kicsit lazább az élet az tény. Amióta a Brit szigetek leégtek és kiirtották a gyűjtőket azóta oda járunk segíteni többnyire és én is csak fuvarozok. Állítólag valami napalmot dobtak oda vagy Atomot szóval nem örülök ha még radioaktív a hely.
A végét már kissé elhaló hangon mondtam, csöppet belemerültem a gondolataimba. Az zökkentett vissza amikor a hölgy Benként hivatkozott a pultosnak. Megvártma míg befejezik a báj csevejt ugyanis ez engem is érdekelt. Kezet nyújtottam Ben felé hogy bemutatkozzak.
-Dareios. A hölgy pedig ha szabad kérdezni? Sok aggastyánt láttam már de hozzájuk képest maga tinédzsernek tűnik.

Bólintottam.
- Na igen... Északon még vannak gondok. Itt lent nincs nagy gáz, de a szigetek többi része... De azt hiszem, nem sugároznak. Gyűjtő-fegyverek pusztították el őket. Azok máshogy működtek, legalábbis nekünk ezt tanították. Annyira nem vagyok öreg, hogy a háborúban is részt vehettem volna. Nem vagyok én mora... - tettem hozzá, és bár nagyon próbáltam, mégsem sikerült teljesen eltüntetnem a hangomból a gúnyos hangsúlyt.
Aztán egy fél perccel később már egészen más miatt aggódhattam. amíg én a szegről-végről kollégának tekinthető fickóval beszélgettem, a másik mintha ráhajtott volna Shalimarra. Hm... Ez is olyan dolog, amiről a végén majd kiderül, hogy túlreagáltam, gondolom. De hát oda se neki... azért én csak túlreagálom. nincs abban semmi rossz.
- Fiatalnak fiatal - mondtam a fickónak - De már menyasszony. Hogyan? Nos hát... Eljegyeztem. Nem is olyan bonyolult, igaz?
Barátságosan szóltam, szinte viccelődve, de a szememben azért láthatta, hogy eddig és ne tovább.

Blablablabla... minden szót értettem. Aztán a kérdezőhöz hajoltam.
- Ez igen egyszerű... tizonnyolc éves korom óta alíg volt olyan nap, hogy ne találkoztunk volna, úgy hogy igen relatív, hogy gyorsan. A hely pedig adta magát. Imádok énekelni, de nem túl sok a szabadidőm, mivel tanulok és a... közigazgatásban dolgozom. - Nem jött a számra az igazság. Talán, mert még elég szokatlan volt, vagy egyszerűen, mert az emberek hirtelen máshogy kezdenek viselkedni, ha megtudják.
Inkább a másik férfi felé fordultam.
- Shalimar - mosolyogtam, majd Ben felé kezdtem szikrákat szórni a szememből.

Bár szimplán a lány unalom űzésének esete forgott fenn részemről, mivel a fiúk nagyon belemerültek a nosztalgiázásba és ez rajtuk kívül senkit nem kötött le, úgy látszik felkeltettem a pultos ellenszenvét.
Már a gúnyos megjegyzése a morákról sem nyerte el a tetszésemet, mert bár sokan nem szerettek minket, azért ezt kicsit túlzásnak éreztem és általában ez egy fajhoz kötődött igazán. Talán ős is az lenne? Jobban megnéztem magamnak, míg a lány bemutatkozott a pilótának.
- Nem, nem bonyolult barátom, csak megkérdeztem udvariasan szóval tartva a hölgyet, míg ti itt bájcsevegtetek, miközben ő unatkozott. - vágtam vissza. - És különben is vele beszélgettem és gondolom ő is tudott volna válaszolni, vagy tilos neki? - emeltem fel a fejem és néztem a fickó szemébe. - És talán valami bajod van a morákkal? - vált kissé rekedtebbé a hangom, bár nem terveztem, hogy ma faji kérdésekről fogok vitatkozni, de valahogy kezdett nem tetszeni a férfi.

-Örvendek Shamilar.
Biccentettem feléje majd Ben re néztem.
-Látom nem szívleli túlzottan a Mora-kat.
Vonom le a jól látható következtetést. Ezzel is próbálva folytatni a beszélgetést. Azonban ezek ketten úgy fest nem igazán tudnak zöld ágra vergődni. Így egy picit a mellettem ülő felé is fordulok, hogy jobban rálássak. Remélem nem akarnak itt egymásnak esni. Egyenlőre csak szócséplésről volt szó de nem árt az óvatosság.
-Töltene valami könnyebb italt?
Tettem fel gyorsan a kérdést, hogy legalább addig se egymással foglalkozzon ez a kettő.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepett a barátságtalan hangnem. Az túlzás, hogy épp ezt akartam kiprovokálni, de azért számítottam rá.
- Dehogyisnem válaszolhat - mondtam szelíden - Nagylány már, azzal áll szóba, akivel akar. Csak, mint ahogy maga is felhívta rá a figyelmem, unatkozott, ezért igyekeztem jelezni neki, hogy rá is figyelek.
Kitöltöttem egy pohár sört a pilótának, majd visszafordultam a másik felé.
- A morákkal? Hm... Egy kicsi. Nem sok. Csak mióta a Királynőjük megpróbálta rabszolgasorba hajtani a fajt, amit vezetek, kissé neheztelek rájuk, ennyi az egész. Meg aztán ott van az a dolog a gyilkolással is... De tényleg nem kell engem komolyan venni. Csak egy vénember vagyok, aki össze-vissza fecseg.
Végig mosolyogva beszéltem, de a szemem most már jéghideg volt.
- Te Shalimar... Az negatív diszkrimináció, ha valakit kidobok a pubomból, csak mert mora? Elriasztja a vendégeket...
Nem voltam biztos benne, hogy a fickó tényleg mora, de a reakciója alapján annak tűnt nekem.

- Ben. - szóltam szelíden. Tudta mit gondolok a mora-gyűlöletéről. Valahol persze meg tudtam érteni, mi vezérli, de egyetlen tagja miatt nem szabad elítélni egy egész fajt.
- Nyilván nem kell magyaráznom, hogy a saját bárodban azt teszel amit csak akarsz. De mint a... - jaj már, hát csak ki kéne mondanom? - a fajod érdekei vedd figyelbe. Ahogy te a morákat lenézed Amets miatt, úgy más ugyanúgy megteheti ezt a metamorfokkal. - aztán a férfira néztem, akivel vitába keveredett. - A faj egy dolog, de kérem, maradjon higgadt - ismét Benre néztem, majd vissza a férfira, aki... na szép, aki még be se mutatkozott. - A másik kérdés pedig: Igen, nagylány vagyok. - nagy fogakkal, gondoltam. - Meg tudom válogatnia beszélgetőpartnereim és meg tudom ítélni a beszélgetések hosszát is.

Úgy nézett ki, hogy az udvariasság álarca mögött egy igen gyűlölködő férfi lapult, aki mint pár mondat után kiderült nem más, mint a metamorfok vezetője.
~ Hát ez szép! Kikbe nem botlik bele az ember, pedig csak egy italra tértem be. ~ könyveltem el magamban, hiszen, ha a férfi a Lord, akkor a lány valószínűleg a Lady és én meg itt jópofizok velük.
- Szerintem nem nekem kéne lehiggadnom Shalimar, hanem a kedves párjának, aki szerintem igazán jól tenné, ha jobban hallgatna magára. - néztem a Ben nevű kissé vehemens metamorfra.
- Nekem semmi közöm a királynőhöz és a cselekedeteihez, ahogy más fajok kicsinyes torzsalkodásához sem. - vonom meg a vállam. - Én a saját utamat járom, de jelzem, még soha nem dobtak ki sehonnan. - vigyorodom el cseppet sem berezelve a fenyegetésétől.

Biccentéssel köszöntem meg az italt. Magamhoz húztam és rögvest bele ittam. Sokkal kellemesebb érzéssel töltött el, mint az a whisky nevezetű borzadály. Pohár mögül kukucskálva néztem hol az egyikükre, hol a másikukra. Nem ittam folyton, inkább csak pihentettem a számhoz emelve. A kialakuló helyzet túlságosan is váratlan volt ahhoz, hogy vedeléssel tölthessem el az időt. Még sosem láttam metamorfot, legalábbis olyat amelyikről tudnám, hogy az, erre itt van az egésznek a feje és neje. Ez pedig valószínűleg egy mora... Kezdtem kirekesztve érezni magam. Sosem voltam több egy hitvány embernél. Nekem nem voltak különleges képességeim ami elkülönítene egy humanoidtól. Nem vágok senkihez tárgyakat gondolati parancsra, nem alakulok át mindenféle furcsa lénnyé és nem élek több száz évig.
Eluntam a szócséplést és a pultra csaptam a poharat. Nagyot kondult de nem tört el.
-Ekhm... Ha kérhetem nem nyilvánosan essenek egymás torkának... Itt vannak emberke is... Maga pedig őrizze meg jó szokását, hogy nem kell innen kidobni.