Belső tér

A taszigálás, ahogy mész előre, kissé gyengül, de ha megpróbálnál hátrálni, újra felerősödne, és nem hagyna más irányba menni, mint előre. Még egy lépés, aztán még egy... Halk zúgás, aztán egy vakító, erős fény...
Sötét. Csend. Valami csöpög, és olyan hang hallatszott, mintha fém ütődne fémhez, valahol nagyon-nagyon távol. Bár nem sokat látsz, azt érzékeled, hogy a tér körülötted kitágult, megnagyobbodott.
- Shalimar! Shalimar, itt vagy?
A hang, mely akár még Tyler hangja is lehet, borzasztó messziről hallatszik feléd. Talpad alatt kemény, hosszú valamit érzel, meg kavicsos földet.

//Folytatás: Romváos, metróhálózat//

Lassan haladtam elõre a sötètben. Ebben az óvatosság ugyanannyira játszott közre, mint a fèlelem. Ha megpróbâltam megállni a taszigálás visszatèrt.
- Válaszoljon már! Mi folyik itt? -
Kezemet a fal mentèn húztam, míg nem a fal távol nem került tõlem. Hallottam Tylert... õ kell, hogy legyen.
- Tyler! Tyler, hol vagy? Válaszolj kèrlek... - megbotlottam valamiben ès kezem köves talajt tapintott. Ès valamit, amit már a lábammal us èreztem... fèm.... mint abban a filmben... A csontember.... De, az hol volt? Neeeem....
- Valaki... kèrem! - kezdtem egyre inkább a pánik hatása alá kerülni. Futni akartam, de tudtam hamar a földön találnám magam.


//Folytatás: Romváos, metróhálózat//