602. szoba

Nem mondom, hogy nem lélegeztem fel, mikor kimondta, hogy elenged. Bár egy férfi szemszögéből erősen megfutamodás ízű volt, egy percig sem gondoltam, hogy én itt most el fogom játszani a hőst és majd megmutatom, hogy hol a helye egy gyenge nőnek. Ez a mai világban már amúgy is elavult nézet volt, de a mostani szituációban meg végleg. Sokkal erősebb volt nála ez volt az igazság. Én meg nem voltam hülye!
- Azt hiszem nem fogok könnyet hullatni, ha nem futunk össze többet. - biccentek a szavaira, de mikor betöri az ablakot és a ruháimat kihajítja a hatodikról, azért a düh piros színe megszínesíti az arcomat. - De azt ne várd, hogy elfelejtsem ezt a kis együttlétünket.
Azzal lekaptam az ágyról a lepedőt és már húztam is kifelé az ajtót bevágva magam után. A folyosón magamra tekertem a leplet és bár elég sokan kimeredt szemmel néztek rám, azért sikerült összeszednem a ruháimat, mielőtt más lecsapott volna rá, aztán egy wc-ben felöltöztem.
Azt hiszem lesz egy kis feladatom életem hátralévő részében. Meg kell találnom a módot, hogy kinyírjam a szukát.

//Köszönöm a játékot - tényleg nagyon...hmmm nagy élmény volt //

A férfi távozott, én pedig az ablakhoz rohantam, hogy még lássam, ahogy a ruháit összekapkodja. Megfordult a fejemben, hogy összeszedem én őket és vissza reptetem a szobába, de... elég lesz neki ennyi mára.
Mikor feltűnt, hangos nevetés tört fel a torkomból.
Hiába... már nem ölhetek meg bárkit csak úgy. Láttak vele és sajnos a pozícióm...
Hosszú az élet... fogjuk mi még látni egymást, és akkor talán már nem lesz ilyen kellemes és élvezetes napja.
A szobát úgy hagytam, ahogy kinézett... végül is, magamhoz képest alig dúltam fel, és visszaindultam az állomásra.

(Én is köszönöm a játékot Picit lightos lett, de nagyon jó )

Egy ideje itt éltünk már Blaire-rel. Ő gyakran eltűnt, gondolom, a saját ügyeit intézte. Én jobbára csak ittam és gondolkodtam, mi legyen a következő lépés. Kíváncsi voltam, ki lesz az utódom. Maradtak barátaim a műholdon, és ők azt mondták, Dario King már a távozásom után néhány nappal felkereste Morganát. Nem hittem volna, hogy ő Elnök akar lenni, de ha valóban őt választanák, legalább nem lenne nehéz manipulálni. Végül is, itt van még nekem Blaire... King pedig köztudottan nem bírt azzal a bizonyos testrészével.
Vártam, hogy az üzlettársak, ismerősök, akiknek igencsak előnyös volt, hogy Elnök vagyok, felbukkanjanak. Úgy tűnt, az első meg is érkezett, legalábbis a portáról felszóltak, hogy egy nő tart felém. Kíváncsi voltam, ki hagyja el elsőként a süllyedő hajót...

Praktikus volt, hogy Jason Light a Földön húzta meg magát... Ezúttal legalább nem kellett repkednem.
Ürutazó faj... a fenèket! Lifttel mentem... nem hittem, hogy meg akarna ölni.
Amúgy a portást vajon mièrt fizetik? Mert tuti nem a vendèket magánèletènek vèdelmèèrt. Úgy köhögte ki a szobaszámot, mintha legalább megfenyegettem volna. Persze, nem vomtam kètsègbe, hogy az exelnök máris tudja, hogy megyek.
Kilèptem a liftböl ès az ajtóhoz lèptem, majd kopogtam. Milor nyílt az ajtó belèptem, makd egy kènyelmes fotelban foglaltsm helyet.
- Csak semmi alkoholosat - mondtam, bár a fèrfi nem kèrdezte. - Mr. Zahn aggódott maga miatt, elnö... Mr. Light. - folytottam vissza egy mosolyt.

Sosem kedveltem túlzottan a magabiztos nőket. Veszélyesek. Aki félénk, nem mer kiállni magáért, aki a hercegre várt, aki majd megvédi, az használható. A magabiztos nőt csak akkor lehet használni, ha akarja, hogy használják, mint Blaire-t.
Nagy volt a kísértés, hogy nemhogy alkoholt, de még valamilyen drogot is az italába csempésszek, de semmi nem volt kéznél, így csak egy pohár gyümölcslevet kapott.
- Azon gondolkodom, Miss Gray, hogy Mr. Zahn vajon máris leírt-e engem, vagy csak viccesnek találja, hogy megsérthet azzal, hogy a személyes látogatás helyett a kurvái főnökét küldi el hozzám?

Hangosan, mègis valamelyest fenyegetõen, felnevettem.
- Nyilván nem írta le... Elvègre nem azèrt küldött, hogy megöljem. - vettem el a poharat mosolyogva.
- Amièrt most itt vagyok, az az, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ön nem árulta el Mr. Zahnt. Hisz elvettèk a rangját, a befolyását... már nem figyelnek magára. Egyfelöl... felmerült, hogy egy, a fõnökömmel közös üzleti miatt távolítottál el... Másrèszt... a mellõzött ember sok mindenre kèpes a figyelemèrt. - kortyoltam, majd keresztbe vetettem a lábam.
- Tudom, hogy megtudna ölni... Ès azt a fõnököm nem kultiválná. De akkor ki marad magának?

Úgy láttam, megpróbál felbosszantani. Nyilván nem tetszett neki a titulus, amivel illettem. De ha egyszer valóban az... És még mindig szolidabb voltam, mintha egyszerűen csak "főkurvának" neveztem volna.
- Az ügyben nem indult vizsgálat, éppen azért, mert önként lemondtam, így Zahnnak nincs mitől félnie - mondtam hidegen - És valószínűleg magát sem ölöm meg. Bár... Zahn szövetsége már korántsem ér annyit, mint mikor teljes mozgástér állt rendelkezésemre, és ezért az ő forrásait is teljesen ki tudtam használni...
Ittam egy kortyot, majd kedvesen a nőre mosolyogtam.
- Valóban azt hiszi, hogy Scott Zahn-t igazán zavarná a maga halála? Bosszantaná, persze, de ő az a fajta ember, aki senkit sem tart pótolhatatlannak. Azt ajánlom, tanuljon egy kis tiszteletet, mert a hatalmasok között egy olyan semmiség, mint maga, hamar eltűnhet, ha nem vigyáz a szájára.
Felálltam, és sétálni kezdtem a szobában.
- Ami a rangomat illeti, igen az oda. A befolyásom azonban így is legalább akkora, mint a főnökéé, és szeretném, ha ezt ő is észben tartaná. A mellőzött ember, aki figyelemre vágyik, ostoba. a mellőzött, aki kihasználja észrevétlenségét, okos. ez utóbbi kívánok lenni. Nem szálltam ki a játszmából, csak kevesebbet szerepel az arcom az újságokban. De ne aggódjon, ha ügyesen űzi a szakmáját, egy befolyásos férfi oldalán egyszer még az öné is oda kerülhet...

Ezúttal mèg hangosabban nevettem.
- Magával kell egyetèrtenem: Mr. Zahn számára mindenki pótolható. Maga is. - Arrogáns ès sèrtôdèkeny... ezek emberi tulajdonságok.. hidegen hagytak.
- Nem kívánok címlapokon szerepelni... Így nem is dobhatnak fèlre. Tènyleg nem tudom megèryeni... de nem az èn büszkesègem csorbult... Mindenkèppen tájèkoztatom mr. Zahnt, hogy maga szeretnè, hogy támogassa. - vigyorogtam.
- Düh... büszkesèg... Az elsõ elhamarkodott ès hibásvdöntèsekhez vezet. A második megalapozatlan. - letettem a poharat, majd felálltam. - De ha vigyáz a pofijára, talán a mèdia nem veszi majd úgy semmibe, mint a nèpe... Vagy... Hm... Talán csak nem több van a dolog hátterèben? Nem lehet, hogy esetleg, nem csak az elnöki szèket vesztette el..?

Hideg mosolyra húzódtak az ajkaim, ahogy válaszoltam.
- Elmondom magának, mi történt, mert félek, hogy a pletykák alapján téves képet fog kialakítani. Azt pedig senki sem szeretné, ha félretájékoztatná Zahn-t... Legfőképpen nem maga, higgye el nekem.
Újra leültem, a könyökömet a térdemre támasztottam, államat pedig az ujjaimra. Felnéztem a nőre.
- Elveszítettem egy csatát, ami bizony veszteségekkel járt. De ez egyetlen csata... És nem több. Buktam már nagyobbat, és győztem már hatalmasabb dolgokban is. Ez - mutattam körbe a luxuskivitelű szállodai szobában - Múló kellemetlenség. Maga, aki még sohasem játszott ilyen játékot, és nem ismeri a szabályokat, nem tudhatja, milyen ez. De ha elég sokáig tartózkodik nagy emberek közelében, talán beletanul. Vagy meghal... Majd elválik.
Felemeltem a fejem, és a nő szemébe néztem.
- De soha semmi nem fog kiderülni a maga számára, ha még egy sértés elhagyja a száját, azon kívül, mennyire fájdalmas a felszakadt vénák okozta lassú halál. Ebben a szellemben szeretném folytatni a beszélgetést.

Nem folytottam vissza a mosolyom, de elismerèssel adóztam a fèrfinak, hogy majdnem sikeresen visszatartotta haragját.
- Folytatni?.. Amit akartam megtudtam. Pedig nem is játszottam... Leggugoltam a fèrfi elè. - A hatalmasok játszájával kèt baj van: hogy nem ôk küzdenek ès hogy maga már nem tartozik közèjük... Light exelnõk úr. - Felálltam ès az ajtóhoz lèptem.
Hirtelen ötlettöl vezèrelve egy látomást küldtem a fèrfi felè: Amint a fõ artèria a csuklójában elpattan. Csak másodpercekig tartott, aztán abbahagytam a büvölèst.
- Csak nem valami ilyesmi? - kacsintottam. - Meg se próbáljon vègezni velem... menne. De... azzal sokat kockáztat. Ès sose tudhatja: lehet, hogy ez csak egy hallucináció... Így vagy úgy, inkább prôbáljon felèbredni.

A csuklómhoz kaptam, aztán láttam, hogy semmi nem történt. Felnéztem a nőre. Telepata volna? Az Elnökségem alatt minden telepata születését feljegyeztettem, a potenciálisokét is, és kinyomoztam szinte az összes élőt. Majdnem mindegyikről tudtam, hogy hol van, miből él, mit gondol rólam. Végül is, miért van az embernek kémhálózata, ha em használja, nem igaz?
De, hogy Scott Zahn alkalmazásában is egy telepata állna, arról soha nem volt szó. Pedig az üzletfeleimet, szövetségeseimet különösen erős megfigyelés alatt tartottam, épp emiatt. De akkor hogyan lehetséges ez?
Felálltam. Az ajtó hangos kattanással záródott be.
- Ki maga?

A szememet forgattam, ahogy az ajtó az orrom elött csapódott be. Milyen emberi... Pedig tènyleg lett volna jobb dolgom...
- Aki sokat kèrdez ostoba... ès rendszerint rövidèletü... Mègse tud annyit annyit, mint állította? - fordultam meg. - Tudja ki vagyok... - mosolyogtam szèlesen. - Ès mostmár azt is, hogy mi vagyok. De... ha ragaszkodik hozzá: Sophia Giambelli vagyok, telepata ès Mr. Scott Zahn alkalmazottja... Jah... ès patológus. -
A nevet egy könyvbõl szedtem, a többi beidegzödèsböl jött. - Ès maga ki?

Nem értettem a nőt. Hogyhogy ki vagyok? Nagyon jól tudja, ki vagyok. az egész világ tudja, hogy ki vagyok.
A név, amin bemutatkozott, túl jól hangzott ahhoz, hogy igazi lehessen. De nem is a neve számított, sokkal inkább az, hogy valóban telepata-e, és ha igen, hogyhogy nem tudok róla. És van egy jó módszerem, hogy ezt megtudjam...
Távolról továbbra sem tudtam belépni mások elméjébe, de az érintés útján könnyen ment. Előreléptem hát, hogy megérintsem, de aztán megálltam félúton.
- Nem mondhatja, hogy nem figyelmeztettem...
Intettem, mire a jobb karján, a hasán, a bal vállán és mindkét combján hosszú, véres seb nyílt. Egyik sem volt túl mély, ám mindegyik nagy fájdalommal járt.
- Ezt azért, mert nem vigyázott a szájára. És most halljam, ki maga valójában!

Tèrdre rogytam ès az ajkamba haraptam. A fájdalom èles volt... ès èn nem is tudtam ez ellen tenni. Lehet, hogy igazuk volt... A mèrgezõ vèr nem èr ennyit.Az inkognitómat pedig vèdenem kell. A fèrfi jól látta, a császár, ha bajom esik, csak megró, hogy figyelmetlen ès gyenge voltam.
- A rohadt... - sziszegtem. A fájdalomtól nem tudtam kobcentrálni... más kèpessèget pedig nem használhattam. A vèrem áztatta a ruháimat ès a földet egyaránt... ha valaki felnyalja...
- Na jó... A nevem nem Sophia Giambelli... ganem Helena Grey. De a többi igaz... - nèztem haragosan a fèrfi szemèbe. - Az igazság fáj... egyenlõre nekem...

Bólintottam.
- Remélem, akkor most már értjük egymást. Sem maga, sem a gazdája, sem senki más nem írhat le engem. Továbbra is az vagyok, aki voltam. Jason Lighttal nem lehet tiszteletlenül beszélni. Azt hiszi, a rang számít bármit is? A gazdája egy senki, jól fizetett kuplerájos. Ha akarnám, eltipornám őt. De nincs szándékomban, ahogy magát sem akarom bántani. Feltéve, hogy nem kényszerít rá.
Visszamentem a fotelomhoz és leültem.
- Maga telepata. Hogyan lehetséges ez? Az összeset felkutattam. És ne próbáljon hazudni! Tudni fogok róla.

- Mièrt is nekem kène megmondanom, hogy mièrt vègezte rosszul a dolgát? - kèrdeztem.
Tudtam, hogy nem öl meg... Bármilyen nagynak mutatta magát, most nem vállalhat kockázatot. Ahogy èn se azzal, hogy átváltozom. Meg se ölhetem... akkor az uralkodó haragja zúdulna eám... akkor meg inkább öljön meg ez a piperkõc.
- Nem rejtõztem soha... De nem is vertem nagtdobra. - Hogy az a... most mehetek v3rbeb dütödve haza... - A kèpessègem csak pár ève alakult ki. Ha megtudott mindent, mennèk ellátni a sebeimet. Ma mèg dolgoznom is kell... - mondtam higgadttan.

Egy intéssel elbocsátottam, és, mert a válasza mégsem tetszett egészen, az intést az ajtó nyílását jelző kattanáson kívül egy utolsó, nyakon nyíló, de persze nem veszélyes seb is követte. Mondhatni, csak a miheztartás végett.
- Üzenem a gazdájának, hogy a jövőben, ha beszélni kíván velem, személyesen jöjjön... Sértő, hogy ilyen senkiket küld hozzám... Meglehet, hogy a következőt darabokban küldöm haza. Vagy, ha egy percen belül nem takarodik el a szemem elől, esetleg megpróbálkozik a kis trükkjével, akkor nem is várom meg a következőt.
Azzal elfordultam tőle, és nem fordítottam rá több figyelmet.

Büszkesèg belèm is szorult... de a kötelessèg ès a fajom èrdeke miatt, nem engedhettem meg magamnak, hogy eltiporjam ezt a humanoid fèrget!
Felálltam, majd mikor már az ajtóhoz èrtem volna, èles fájdalom hasìtott a nyakamba. Odakaptam, ès ahogy visszahúztam a kezem, nem meglepõ módon vères volt.
- Igen kreatív... Jason exelnök... Ha legközelebb felkeresem azt maga nem fogja túlèlni. Nem csak a kurvákat szoktam fegyelmezni... - lèptem ki az ajtón.
A dühömnek nem lett volna szabad megnyilatkoznia... mègis, ahogy haladtam a lèpcsön lefele, karmaim szèles vájatot hagytak a falon...


(Köszönöm a játèkot )

Újra itt álltam, de ezúttal nem hibázhattam. Muszály lesz megalázkodnom ez elött a fèreg elött. Ès mègcsak nem is ez lesz a nap legrosszabb rèsze...
Gyors lèptekkel haladtam felfelè a lèpcsõn... Az a hat emelet mèg jó indulatlevezetõnek is.
Edward... valahogy el kell èrnem, hogy eltünjön, vagy legalább tõlem messze kerüljön... Nem akartam... Nem szabad most erre gondolnom.
Kopogtam, majd mikor nyílt az ajtó szèles mosolyt villantottam.
- Mr. Light... Úgy nèz ki mègis az èn társaságomat kell èlveznie, ha fenn kívánja tartani az üzleti kapcsolatot Mr. Zahnnal... De ne aggódjon... igyekszem szórakoztató társaságnak bizonyulni. - lèptem a szobába. - Azt hiszem egy bocsánatkèrèssel tartozom... Kezdetnek...

Mélyeket lélegeztem, hogy sikerüljön megnyugodnom valamelyest, mire a nő felér a szobámba. Tisztában voltam vele, hogy a megaláztatás, amit a személye hordoz, nem az ő hibája, mégis óriási volt a kísértés, hogy rajta töltsem ki a haragomat. Scott Zahn nagyon közel volt ahhoz, hogy átlépje a tűréshatáromat, azt pedig eddig mindenki megemlegette.
- Annyival valóban tartozott, igen - erőltettem egy mosolyt az arcomra, mikor a nő megjelent az ajtóban - De azt hiszem, a legutóbbi találkozásunk alkalmával én magam sem viselkedtem tökéletes úriember módjára. Örömmel látom - simítottam végig gyengéden a nyakán lévő seb hűlt helyét, miután közel léptem hozzá - Hogy az ostobaságom nem okozott kegyednek maradandó problémát.
Intettem, hogy üljön le, és a bárszekrényhez sétáltam.
- Narancs? Ásványvíz? Vagy valami erősebb?
A rendelését leszállítottam neki, majd helyet foglaltam vele szemben egy fotelben. Sejtettem, hogy az előző, katasztrofális találkozásunk után aligha tudom közelebbi érintkezésre rávenni, és ezt bántam: kezdtem borzasztóan ráunni Blaire-re.
- Felteszem, az érkezésének oka van - szóltam, miután rá emeltem a poharam, és ittam egy kortyot - Mit tehetek önért, vagy jobban mondva Mr. Zahn-ért?

- Ebben az esetben... Azt hiszem megbocsájthatunk egymásnak - A mosolyom kihívóbbá vált, ahogy ujjai a bõrömhö èrtek, majd a fotelhoz lèptem ès levettem a kabátomat, ami alatt egy ujjatlan, szük blúzt viseltem, mèly nyakkivágással.
- Egy gintonic most jól esne, köszönöm. - Ültem ès helyeztem keresztbe lábaimat. - Korábbi látogatásom alkalmával nem is sikerült megnèzni, milyen izlèses is ez a kis lakosztály... - hordoztam körbe tekintetem, röviden elidõzve a hálóba vezetõ ajtónál.
Tudtam mi a dolgom, ha nem marad más...
- Öszinte leszek... Azèrt küldtek, hogy a terveirõl... a szándèkairól èrdeklõdjek.

Nem kerülte el a figyelmem, hogy a nő viselkedése ezúttal sokkal... Kezesebb. A gazdája nyilván ráparancsolt, hogy engeszteljen ki úgy, ahogy tud... Nos, ha ez békülő ajándék Zahn részéről, nekem nincs ellenemre...
Meglögyböltem a whiskeym a pohár aljában, és átfutott az agyamon, hogy mostanság túl sokat iszom. Erről Morgana tehet... Ha nem teszi azt velem, amit, sokkal kiegyensúlyozottabb lennék. Talán mégis meg kéne fizetnem neki...
- A terveimről és szándékaimról - ismételtem lassan, nem nézve a nőre- Értem. - felpillantottam - És azt is elárulta Mr. Zahn, hogy ezek miért tartathatnak számot az ő kíváncsiságára?
Igyekeztem nem fenyegetően beszélni, de a harag ismét kezdett felhorgadni bennem. Idővel majd ezzel a problémával is kezdenem kell valamit...

Mintha halványan harag sugárzott volna a hangjából... Hát ezzel kezdeni kène valamit...
- Nem... engem nem avatott be a rèszletekbe. - emeltem ajkaimhoz a poharat.
Nagyon nem fülött hozzá a fogam, hogy itt legyek... ezzel a fèrfival.
- Nyilván csak a befektetèseit vèdi... Ès elhiheti, az Önhöz hasonló üzletfeleihez igen lojális. Gondolom nem akarja elveszíteni azt az èrtèket, amit a maga barátsága kèpvisel. - kortyoltam. - Ès... nem is hibáztatható ezèrt. - mosolyogtam a fèrfira.
- Bár... - álltam fel - ha az èn vèlemènyemre kiváncsi... - lèptem hozzá - Attól tart, hogy maga, mègha jogos is, de bosszúhadjáratba kezd.

Átkaroltam a nő derekát, és lehúztam magam mellé, a fotelom karfájára. Tenyeremet a combjára helyeztem, és úgy válaszoltam.
- Ezek nagyon szép szavak, Miss Grey. De én mégis azt hiszem, hogy ennél többről van szó. Sokkal többről.
Végül aztán, ahogy őseink mondták, kibújt a szög a zsákból. Elmosolyodtam, kissé megszorongattam a nő combját, és így szóltam:
- És Mr. Zahn nyilván attól fél, hogy egy ilyen bosszúhadjárat őrá is rossz fényt vetne. Vagy talán tévedek?
Persze tudtam, hogy erről szó sincs, így hát folytattam:
- Az aggodalmának van alapja, Miss Grey. De ha Mr. Zahn vette volna a fáradtságot, hogy kiismerjen - ahogy Morgana tette, gondoltam - Akkor tudná, hogy csak akkor indítok támadást, ha nekem magamnak nincs veszíteni valóm. És Zahn is a veszíteni való kategóriába sorolandó. Persze, még lehet belőle járulékos veszteség... Esetleg bűnbak is. De egy olyan gyönyörű nő, mint kegyed, akkor sem maradna állás nélkül...

Mosolyogva türtem, hogy maga mellè vonjon, ahogy axt is, hogy kezèt a combomon nyugtassa. Hisz ez a dolgom...
- Ön igazán kedves Mr. Light... De èn most nem magamèrt aggódom. Inkább azokèrt, akik szembe szálltak magával. De... - simitottam egyik ujjammal vègig a mellkasán - kiváncsi teremtès vagyok, akit nagyon-nagyon megbüntetnek, ha megint üres kèzzel áll a fönöke elè. Tudja... - búgtam. - Egy megegyezès sok... elõnyt rejthet mindenki számára. De ahhoz... bizalom szüksèges. - Hajoltam közel hozzá. - Èn kiteregettem a kártyáimat Mr. Light. Most maga jön.