602. szoba

Minden luxussal felszerelt szállodai szoba.

A Hotel és a szoba meglepett és azt mutatta, hogy Bianca nem éppen a szegény rétegek népességét növeli, hanem van mit a tejbe aprítani. Innentől már sejtettem, hogy miért is lebzsel a móló környékén, talán itt szedi fel éjszakai szórakozásához alkalmi partnereit, hiszen sok gazdag nő így szerez partnert, így szórakozik.
Az autóban már eléggé feltüzelte a véremet, annyira, hogy nagyon nem kellett szárogatni a ruhámat, mire felértünk ide, ebbe a luxus szobába.
Itt már én sem fogtam vissza magam, és mivel nem vagyok túl szégyenlős, ha hagyta magát és pár forró csókot tudtam lopni tőle, ledobtam magamról a vizes göncöket és igyekeztem a forró csap alá, ahová reméltem, hogy ő is követ majd.
- Ha nem tévedek mozgalmas éjszakánk lesz, nem árt, hozzá felkészülni.

Kellemes meglepetés volt számomra, hogy a férfi vette a célzást, sőt az irányítást is igyekezte átvenni.
Alig értünk a szobába és már forró csókban forrtunk össze, majd a férfiról a ruhái is lekerültek, így megbizonyosodhattam róla, hogy jól döntöttem, mikor nem öltem meg rögtön.
Széles mosollyal arcomon követtem őt a fürdőszobába, miközben utamat lehulló ruhadarabjaimmal jelöltem.
Aztán beléptem mellé a zuhany alá. Ismételtem megcsókoltam, majd karjaimat a vállára helyeztem.
- Ahogy mondod... érdekes és élvezetes éjszaka vár ránk. - vigyorogtam.Bár főleg rám, gondoltam.

+ 18

Úgy látom nem kellett nagyon kéretni és hagyta magát a fürdőbe vezetni, ahol, miközben a forró víz minden irányból folydogált ránk, és karjait a vállamra tette, én meg megragadva a derekát szorosan magamhoz húztam, miközben ajkammal az ajkát kerestem és hosszú csókban részesítettem, melyben nyelvem bebarangolta a száját. A kezem is vándorútra indul, hogy végigcirógassam selymes bőrét, majd belemarkoltam feszes fenekébe és még jobban magamhoz húztam, hogy érezze, én már készen állok.
- Maradjunk itt, vagy kényelmesebb helyet szeretnél. - lihegtem közben felhevülten a fülébe.

Éreztem, hogy ő már nem igen tudja vagy akarja türtőztetni magát. A csók átható volt,talán kicsit túl átható is. De mikor magához húzott és testének éke közénk préselődött úgy döntöttem, elég volt a játszadozásból.
Lendültem és combjaimat a dereka köré fontam.
- Kezdhetjük itt. - vigyorogtam.
A lihegése imponált mégis ledöntötte még azt a kis elismerést is, amit irányába tápláltam.
Nézzük a jó oldalát... az elszabaduló hormonoktól kevésbé fogja érezni, azt, ami a szex után jön. Talán... De vajon, mivel kezdjem majd?
- A második körben mit szólnál egy kis kikötözéshez? - vigyorogtam továbbra is.

+ 18


Nem nagyon fogta vissza magát, ezért bár meg is lepődtem, mikor hirtelen a derekamra fonta a lábait és máris a dolgok közepébe vágtunk, azért én sem voltam ellene, hogy felpörgessük a tempót. Igazán elismerésre méltó lendülettel láttunk a dolognak, aminek hamar meg is lett az eredménye és én egy kielégült nyögéssel adtam tudtára, hogy mennyire kívánatos volt, bár azért igyekeztem megvárni, hogy ő is elérjen a fellegekbe.
Csak ekkor válaszoltam a kérdésére, ami igen csak felpiszkálta a fantáziámat.
- Szeretem az ilyen élénk képzelőerőt Bianca! És a szex legtöbb formáját nem vetem meg, azt hiszem érdemes lesz kipróbálni veled. - vigyorogtam nagyon, már előre élvezve a helyzetet.
Mivel minden téren hamar regenerálódom, így most sem okozna gondot, ha egész éjjel szexelünk, én bírom az iramot csak kérdés, hogy a lány mit szól hozzá.

A tempót egészen addig fokoztam, míg már nem tudtam és nem is akartam késleltetni az orgazmust. Fejem hátracsuklott és egy apró sikoly kíséretében értem el a kielégülést.
Rövidke, de annál intenzívebb kör volt. Ki tudja... talán beleférne még egy, ám más irányú tervek és vágyak vették át a szexuális éhség helyét.
- Képzelőerőben nem lesz hiány az éjszaka, ebben biztos lehetsz. - vigyorogtam, majd elengedtem a férfit és hátravettem magam.
Persze nem estem le. Ritkán használtam... olyan előtt, akit később még láthatok, de igen. Egyszerűen arrébb lebegtem, majd lassan leereszkedtem a földre.
Normál esetben persze az én erőm se érte volna el ezt a szintet. De nem is ért véget az életem kétszáz évesen ugyebár.

Igazán hálás lehettem a sorsnak, hogy ezt a kiéhezett teremtést vezette az utamba, hiszen lázasan csillogó szemei és a sokat mondó mosoly a szája szegletében, mind-mind fantasztikus éjszakát ígért.
- Eddig nem volt a Föld a kedvenc helyeim listáján, de azt hiszem ezután az éjszaka után ezt át kell értékelnem. - vigyorogtam a szemébe, miután szabályosan ellebegett tőlem, bár még utána is kaptam, mikor hátra vetette magát, hiszen azt hittem először leesik. De, ha valaki ilyen produkcióra képes, az még okozhat meglepetést később is az ágyban.
- Annál jobb édes! Annál jobb és már alig várom, hogy lássam, mire képes az a piszkos kis fantáziád. - túrtam bele a hajába és vontam magamhoz ajkait egy újabb csókra, majd elzártam a vize t és bekapcsoltam a szárítót, hogy minél előbb kényelembe helyezhessük magunkat.
Hamar kész voltam és már semmi nem tartott vissza, hogy belekezdjünk egy újabb játékba.

A férfi páratlan naivitásról tett tanúbizonyságot. Vagy csak egyszerűen hülye volt, nem tudom...
Hagytam, hogy megcsókoljon, sőt még viszonoztam is. Hadd élvezze ki utolsó pillanatait a nyugodt ás áldott békének. Hadd merüljön bele a fantáziáiba.
A szárító halk berregéssel éledt fel és én a férfi karjaiban vártam, hogy ismét száraznak mondhassam magam, bár önszántamból sose használtam volna a gépet. Mikor végeztünk, kiléptem a fülkéből és egy vigyorral az arcomon néztem a férfira.
- Hosszú még az éjszaka... lehet, hogy csak még jobban megutálod a Földet... De a fantáziám igen széles skáláját fogod a saját bőrödön megtapasztalni, arról kezeskedem. - Besétáltam a szobába és magamra öltöttem az egyik köpenyt, és italt töltöttem, majd leültem a fotelbe és vártam a férfit.

Továbbra is pezsgésben tartott az a misztikus ígérgetése, amit pajzán vigyorgás kísért és olyan odaadóan simult a karjaimba, hogy én mindent elhittem neki, még úgy is, hogy tulajdonképpen semmi konkrét nem hangzott el.
Lehet, hogy gyanakodnom kellett volna, de hát miért, már eddig is kellemesen telt a nap, és semmi okom nem volt azt feltételezni, hogy ez nem lesz még jobb.
Mikor megszáradtunk először Bianca hagyta el a fürdőt, míg én szusszantam egyet és néztem ahogy ringó csípővel a szobába megy, majd én is összekaptam magam és utána sétáltam. Követtem a példáját és én is töltöttem magamnak, bár én nem apróztam el, egyből felhajtottam, majd várakozva az ágyra telepedtem, onnan néztem a vékony köntös által takart kívánatos testét.
- Nagyon szép vagy, ugye tudod! - szólaltam meg egy kis szünet után, hiszen nem árt maximumon tartani a lángot. - Gyere, ne várakoztass sokáig. - veregette meg magam mellett a széles ágyat.

Figyeltem a férfit. A mozdulatait, a gesztusait... a testét. De ez, már nem egy nő kíváncsisága volt. Inkább olyan, mint... egy sebészé talán. Mondjuk az évek során ragadt rám anatómiai ismeret nem is kevés... pedig sose jártam orvosira. A gyakorlat híve voltam...
Ittam, és közben végig a férfin tartottam a szemem, majd mikor elvettem a poharat ajkaimtól elmosolyodtam.
- Igen. Tudom... - szélesedett ki a mosolyom. - Sajnálom, de a mókának ezen része lezárult. Most én jövök... - Megemeltem a karom, ezzel együtt a férfi testét is a magasba emeltem, majd ismét az italomba kortyoltam. - Ha kiáltasz, kitépem a nyelved.

Mikor elmosolyodott, azt hittem, hogy most kezdődik a móka és engedelmesen mellém jön és én a karjaimba zárhatom, ehelyett hirtelen azt éreztem, hogy valami irdatlan erő egyszerűen felkap az ágyból és én lebegni kezdek, pedig azért nem vagyok egy pehelysúlyban.
Ami viszont még jobban meglepett, ahogy Bianca szavait meghallottam.
Először azt hittem, hogy ez is a játék része, de gyanús volt a hangsúly és az utolsó mondat, így még mindig bizonytalankodtam.
- Mi ez, valami szado-mazo játék? Szeretsz domina lenni? - kérdeztem inkább meglepődve, mint ijedten, mert hiszen a fürdőben is valami kötözést emlegetett, de elvégre nekem így is jó. - Ilyet még úgy sem játszottam. - vigyorodtam el, bár kezdett némi gyanú mocorogni bennem és körbepislantottam, merre is hagytam a fegyverem.

- Hm... hívhatjuk annak is. Igen... szado-mazo. Így még nem is gondoltam rá. - A játék élvezetesebb része következett. Csak egy dolog volt, amire figyelnem kellett. Hogy nem menjek a közelébe. Máshogy nem igen tehet bennem kárt.
Felálltam, de nem mentem a közelébe. Biztonságos távolságból köröztem... vagyis félköröztem, és a férfit mértem fel.
- Mond csak... milyen gyorsan regenerálódsz? - kérdeztem, majd feltéptem a bőrt az egyik karján. Csak a bőrt. A többit, majd később.
A térdét viszont eltörtem. Mindkettőt, majd ledobtam.
Újratöltöttem a poharam, majd ismét a fotelbe telepedtem.

Aztán egy csapásra minden megváltozott! A hangja már nem a vágytól és a szerelemtől búgott, vagyis a vágytól igen, csak egészen mástól, mint amit én reméltem tőle. Ó én ökör! Hogy megtévesztett ez a telepata szuka! De már késő bánat volt, mire biztos lett a felismerés és nagyon fájdalmas is egyben.
Mikor még csak a bőröm bánta, nem is volt vészes, de....
- Honnan tudod, hogy regenerálódom? engedje el te....te őrült nőszemély! - sziszegtem, ahogy felnyílt a bőröm, és eszem ágában sem volt már semmilyen információt megosztani vele, de aztán már ordítottam is, ahogy eltörte mindkét térdemet és ezen az sem segített, hogy aztán bevágódtam az ágyba.
- A jó istenit, mit csinálsz? - kiáltottam rá miközben igyekeztem nem elájulni a fájdalomtól.
Igaz, hogy azonnal megkezdődött a regenerálódás, de azért a kín az megmaradt és a gyógyulás sem volt fájdalommentes.
- Engedj el és még megúszhatod! - lihegtem vergődve, hogy érezzem, mikor leszek képes felállni és megragadni, bár láthatóan félt közelebb jönni hozzám.

- Mora vagy. Ha még túl fiatal a regenerálódáshoz... - rántottam meg a vállam. - az se számít. A te bajod, nem az enyém. A kérdés attól még lehet aktuális. -
kortyoltam ismét, de a közömbösségem megmaradt.
Tulajdonképpen eddig igencsak kesztyűs kézzel bántam vele, hisz az ágyra ejtettem le. Nem értettem, miért vinnyog.
- Hogy mit csinálok? Ez látod jó kérdés... Neked van ötleted? Arra gondoltam esetleg felnyithatnám a mellkasod és zsonglőrködhetnék a veséiddel... - Aztán harsányan felnevettem.
- Ez ígéret, vagy fenyegetés Mathias? - kacagtam tovább. - Megúszom, elhiheted. De te... Ha nem én, hát majd a nap végez veled.

Ahogy követtem a szememmel minden mozdulatát egyre döbbentebben láttam, hogy milyen közömbös lett hirtelen, mintha abszolúte nem érdekelné mások szenvedése, és ez minden bizonnyal így is volt, vagy inkább élvezet, bár azt most nem láttam rajta. Eszelős nevetésére azonban végig futott a hideg a hátamon és tudtam, hogy minden bizonnyal meg is tudja tenni, amit mondott és bár minden bizonnyal még ezt is túlélném, de iszonyatos lenne.
Most már azt is tudtam, hogy első perctől kezdve erre ment ki a játék, valószínűleg tudta, hogy mora vagyok már akkor is és azt is, hogy így hosszan élheti ki szadista örömeit, hiszen nem fogok belehalni, bármit is tesz velem, legalábbis majdnem mindent megtehet velem. Ez őrület! Ez nem lehet igaz!
Szabályosan erőlködtem, hogy a a térdeim minél előbb helyre jöjjenek és már csak az alkalomra vártam, hogy kihasználva ember feletti gyorsaságomat neki ugorjak és akkor jaj neki!
- Mindkettő Bianca, ha egyáltalán ez a neved! - morogtam neki megvetően. - Én sosem foglalkoztam a fajtáddal, de úgy látom igaza van a többieknek, hogy el kéne törölni benneteket a föld színéről, az agyatokra megy a képességetek, mind kattantak vagytok. - igyekeztem elterelni a figyelmét.

Figyeltem őt. A hangszíne változását, az apró mozdulatai, amiket tett. Szinte már tanulmányoztam.
- Csak azt ne mond, hogy meg akarsz támadni? És utána mit teszel? A falhoz vágsz? Lelősz? Eltöröd a nyakam? Te regenerálódsz, de én halhatatlan vagyok. - vigyorogtam szélesen. Na persze, volt egy módja az én halálomnak is. Azaz kettő. A S.W.A.T.-kommandó, vagy, ha eltávolítják a formás kis fejecskémet a csinos nyakamról. Talán... a szívem elvesztését se élném túl, de nem is szeretném kipróbálni azért.
- Nem... nem Bianca. Az pedig, hogy a fajomat szidod hidegen hagy, de... - kifordítottam a csuklóját. A roppanás zene volt füleimnek. - A legjobb barátaim telepaták... - vigyorogtam kitartóan.

Már bármelyik percben képes leszek felállni, és akkor nem kegyelmezek neki! Addig fogom szipolyozni, míg csak dobog a szíve. Az ilyen elmebeteget ki kell vonni a forgalomból örökre. De miért pont ilyen szép testtel ajándékozta meg a természet, hogy aztán kelepcébe csalja a gyanútlan embereket?
Mondanám a szavaira, hogy teljesen igaza van, megtámadnám, de ahogy hallom halhatatlannak is hiszi magát. Vajon ezt mire alapozza.
- Hahh! Azt mindjárt gondoltam, hogy nem ez az igazi neved. - bólintott és ugráshoz készülődtem, mikor újabb fájdalom söpört végig rajtam és a csuklómhoz kaptam. - Neee!....Mit érsz el vele, hogy széttrancsírozol? Valamit meg akarsz tudni? - nézek rá, de a szemeiben csillogó őrület azt sugallja, hogy nem akar ő tőlem semmit, csak pusztán élvezi, hogy megteheti.
Nincs idő, hogy megvárjam míg újra épek lesznek a csontjaim, előre lendülök, remélve, hogy a gyorsaságom most segít és időben elérem.
Ha ez nem sikerül, még mindig reménykedhetek benne, hogy valaki csak meghallja az ordításomat és megnézi mi folyik itt. Így el is határozom magam, hogy nem fogom visszafogni magam ezután, de remélem erre nem kerül sor.

- Akkor te nagyon okos fiú vagy. - gúnyolódtam. - Hogy mit érek el vele? Miért kéne, hogy legyen bármilyen hasznom a dologból? De valamit valóban meg akarok tudni. Méghozzá, hogy milyen gyorsan gyógyulsz, de... bizonyára igen fiatal vagy, hisz láthatóan lassan. - Az ablak felé fordultam, hogy lássam, elkezdett-e már felkelni a nap.
Ám ekkor váratlan meglepetésben volt részem. A férfi, sebesülései ellenére, rám vetette magát. Tudtam mire készül, de hirtelen nem tudtam mit tenni. Képességem folyamatosan igyekezett pótolni az erőt, amit a mora elvett.
- Ügyes fiú. - minden erőmmel a férfinak feszültem. Fizikaival és mentálissal egyúttal. Csak le akartam rázni magamról.

Igazából már nem érdekel, hogy mit válaszol, csak azt figyelem, hogy mikor lankad egy pillanatra a figyelme. Bár még fájnak a térdeim és az egyik csuklóm félig, a másik sehogy sem regenerálódott, összeszorított fogakkal, a könnyeimmel küszködve fogom a nőt, hogy ne tudjon elmenekülni, miközben folyamatosan szívom ki belőle az életerőt, olyan sebességgel, amilyet még sosem tettem.
De meglepő módon valahonnan tudja pótolni és lehet, hogy mégis igazat mondott abban, hogy nem lehet megölni?
Éreztem, ahogy a magamba szívott erő fokozatosan feltölt és a regenerálódás is gyorsabbá válik, de azt is, hogy a nő iszonyatos erővel küzd ellenem, bár azért valószínűleg nem vetekedhet egy mora erejével, ha csak nincs valami még a tarsolyában.
- Nem fogsz kicsúszni a markomból és lehet, hogy nem tudlak így megölni, de legyengíteni igen és utána majd meglátjuk mire megyek. - sziszegtem a fülébe, amikor bár erősen igyekeztem fogni, egyszerűen átlökött a szobán.

- Mondták már, hogy szexi mikor fülbe suttogsz? - kérdeztem még, majd fellélegeztem, ahogy elrepült.
Lihegve rogytam a földre, onnan néztem a férfira a szoba másik végében.
Bár a szervezetem pótolta amit elvett, de nem olyan gyorsan, és nem olyan hatásosan, hogy változatlan maradjon az állapotom.
- Mint... mondtam - lihegtem kissé, de a mosolyom még mindig tartott. Mint abban a régi hajlakk reklámban... - Igen ügyes vagy. Több téren is. Azt hiszem még egyszer nem kéne elengednem téged. - és ismét a magasba emeltem.
Szórakoztató volt, noha veszélyes is.
- Nos... megnézed velem a napfelkeltét?

Kemény landolás volt, de igyekeztem mielőbb felugrani, hogy ne legyen ideje támadni, de elkéstem és bár láttam rajta, hogy nem múlt el nyomtalanul az elszívásom hatása, más egy ilyenbe már többszörösen belehalt volna, ő meg egy kicsit lihegett.
Tényleg nagyon erős volt és olyan képességekkel rendelkezett, amivel vajmi kevés eséllyel vehettem fel a harcot, bár én sem voltam gyenge.
- Azt hiszem inkább maradtunk volna a szexnél, az én jobban élveztem volna. - válaszoltam, de a következő pillanatban már ismét a levegőben voltam tehetetlenül.
- Azt hiszem azt szívesen kihagynám. - nyögtem fel, de egyelőre ötletem sem volt, hogy ha csak nem fárad el, akkor mit tehetnék ellene. - Bár persze a Holdon vagy a Marson akár többször is.
Nem láttam még egy fajtársamat sem a naptól meghalni, csak szóbeszéd járja, hogy nem egy szép látvány és iszonyú szenvedés. De mióta legtöbb helyen kupolák védik fajunkat, így ez a baleset forrás is jóformán megszűnt. Szándékosan meg senki nem választja ezt a halált magának.

A humorérzéke kellemes meglepetésként ért. Elmosolyodtam és felhúztam a szemöldököm.
- Nocsak, milyen jó kedvedben vagy. Ezek szerint már nem is fáj semmid... - Hatalmas dilemma előtt álltam. A férfi szimpatikus volt és szórakoztató. Ilyen még sose fordult elő, de elgondolkodtam, hogy talán életben hagyom. Ez mondjuk fel tud vetni problémákat... nem igen kéne, hogy mások is értesüljenek az itt történtekről. Meglátjuk mit lép a férfi és majd utána döntök.
Ledobtam a földre.
- Ha megtámadsz, azt már nem valószínű, hogy túléled. - néztem a szemébe, majd a minibárhoz léptem és kevertem egy vodkamartinit.

Hát így belegondolva, nem volt mit vesztenem, így az ironikus humor épp megfelelőnek tűnt, hiszen legszívesebben fenékbe rugdostam volna magamat, hogy ilyen hülye mód fogok meghalni. Nem, nem féltem a halált, hiszen elég hosszú életem volt, bár meg kell vallanom meghalni sem volt kedvem. De könyörögni nem fogok, az biztos, bármit is tartogat nekem ez a némber.
De úgy látszik pont jó hangot ütöttem meg, ami valamiért bejött neki és bár felkészültem a szavaira az újabb fájdalmakra, de meglepetésemre leeresztett a földre. Jó, jó, nem volt ez olyan pihe-puha leérkezés, de elengedett és ez volt a lényeg. Értetlenül, de határozottan megkönnyebbülve álltam fel, habár még nem lélegezhettem fel. Ez a nő iszonyúan veszélyes volt. Közveszélyes.
- Nem fogok támadni, hiszen egyébként sem én kezdtem. - maradtam ott ahol voltam, de határozottan kezdett zavarni, hogy pucér vagyok. - És most mi lesz?

Ismét a fotelbe vetettem magam, lábaimat pedig a karfára raktam.
- Látod Mathias, ez egy igen jó kérdés. De... ha 30 másodperc alatt eltűnsz innen nem öllek meg. És talán még a napot is elkerülheted. De... az, hogy ki kezdte lényegtelen. Most még elengedlek. Ha a jövőben találkozunk, már nem foglak. - Felhajtottam az italt, majd az ablak felé fordultam. Az üvegszilánkok hangos robbanással hagyták el a keretet. Néhányt elkaptam az elmémmel és magam körül kezdtem forgatni.
A férfi ruháit viszont, úgy ahogy voltak, kihajítottam az egyedien kitárt ablakon.
- Futás! -