Parancsnoki iroda

Legszívesebben a falba vertem volna a fejem, hiszen az az agyas némber elérte, hogy magam sétáljak be az oroszlán barlangjába és egy csomó terhelő dolgot valljak be magam ellen, hiába volt ő is, meg a magánhekus is, meg főleg Jason bűnös, a gazdagok mindig megússzák és én fogok sz@rban maradni.
Nem kellett nagy észlénynek lennem, hogy a parancsnok nem kajálja meg a kényszeredett magyarázatomat, hiszen nem volt hülye, sosem becsültem le a vén rókát, így nem nagyon ért váratlanul, hogy a maga javára akarja majd fordítani a dolgokat, és ez talán még nekem is jó lehet, ha megpróbálom meglovagolni.
- Én semmi ilyesmit nem csináltam! – emeltem fel a kezem védekezően. – A telepata srác önként tartott velünk, a volt zsaru meg magánhekus és nyitva volt az irodája, és a telepata srác meg ellenünk fordult és nem kutakodott semmi után, így ezt ne akarja rám verni főnök. – ráztam meg a fejem. – És persze elmondom ki küldött, ha mindezt maga is így látja. – jelent meg egy számító mosoly a szám sarkában.

Vigyorogva néztem a kölyökre.
- Ja, persze. És Kyle is biztosan így emlékszik rá, nem? Hagyjuk a rizsát, kölyök. Nincs nekem ehhez kedvem. Amit elmondtál, az tiszta és világos. Nézd... Eddig nem voltunk rosszban, igaz? Mindig tudtad, hol a határ, és ha kellett, nekem is segítettél. De most az álladig ér a trutyi, kölyök, és nem látom okát, hogy kihúzzalak belőle. Hogy lehettél ilyen hülye? Belekeveredni a nagyok játékaiba... Értem én, hogy sokat ígértek, de egy kis hal, az kis hal marad, kölyök. Mindig.
Mélyet sóhajtottam, és elnyomtam a félig se szívott szivart.
- Elmondod, melyik vett rá végül, hogy ide gyere, de nem hiszem, hogy ennek bármi jelentősége volna. Valami zajlik, de biztos, hogy máris lemaradtunk róla. Na mindegy. Szerinted hogyan tovább, kölyök?

Nagyon szerettem volna, ha a kapitány is vevő a dologra, de úgy látom most tényleg elég nagy kulimászba másztam bele, mert most az infók felajánlása sem segített. Persze, azért én sem voltam hülye, tudtam, hogy most tényleg olyanokkal keveredtem egy szintre, akik simán legyalulnának a föld színéről és van valamennyi sejtésem arról is, hogy ezt a parancsnokkal is megtehetnék.
Éppen ezért nem is értettem így belegondolva, hogy miért éppen hozzá küldött az a némber., csak arra tudtam gondolni, hogy engem ki akart vonni a forgalomból, vagy eltűntetni Jason szeme elől, amíg vége nem lesz a kisded játszadozásuknak. Azért azt a telepata elnök sem merné megkockáztatni, hogy nyíltan ujjat húzzon a Rendfenntartók parancsnokával.
Talán!
- Na jó! – adtam meg magam sóhajtva. – belátom, valahol igaza van, de az elején még csak egy sima kis infószerzésnek tűnt. – magyarázom a bizonyítványomat. – Amikor meg már komolyra fordultak a dolgok nem nagyon lehetett volna kiszállni anélkül, hogy ne veszítsem el a fejem. Szó szerint! – húztam el a szám.
- Az elnöknő, Morgana küldött ide és parancsolt rám, hogy mondjak el mindent, ő meg ott maradt azzal a régi telefonnal, amit én kaptam Jasontól. – vontam meg a vállam. – De most, hogy ezt is elmondtam, azért ugye most is kihúz a pácból, uram? – néztem rá kérdőn, de a kérdése meglepett. – Hogy hogyan tovább? Már mire gondol uram? Nekem ennyi elég volt a telepatákból….- ekkor jutott eszembe, hogy ő is az, ha jól tudom, - már bocsásson meg uram, nem magára gondoltam. – visszakoztam zavartan. – De szerintem ezeki most kicsinálják egymást és mivel mindkettő nagyon erős, tippem sincs, hogy ki jön ki belőle győztesen. Én azt hiszem kimaradnék belőle a maga helyében, és elengedném magamat, mert túl kis hal vagyok én ebben. – győzködtem a férfit, aztán viszont eszembe jutott valami. – Bár lehet, hogy pár napig inkább itt maradnék. – néztem rá kíváncsian, mit szól hozzá. – Csak amíg lenyugszanak a kedélyek.

- Ez nem ingyen szálló, kölyök - förmedtem rá - Ha bevarrlak, akkor bevarrlak. Akkor minden bűnödért felelned kell, és nem csak ebben az ügyben. Vagy beállsz közénk... De azt nem élnéd túl.
Elengedtem a fülem mellet a célzást a telepatákat illetően. Na igen... Figyelemmel kísértem az eseményeket, amennyire tudtam. Morgana és Jason mindig is egy kicsit túl nagy figyelmet követeltek maguknak. A politika mocskos játék...
- Az egyik győzni fog, a másik talán meghal. Nem tehetek semmit. nincsenek olyan embereim, akikkel leállíttathatnám őket. A győztes vagy meg akar ölni téged, vagy nem... De ez már mellékes. Aligha maradnak mindketten hatalmon, hacsak be nem vallják egymásnak, hogy szeretik egymást... De ez is kiderül. most a te jövőddel kell foglalkoznunk.
Felvettem az elnyomott szivart, majd inkább visszatettem a hamutartóba.
- Három lehetőséget ajánlok fel neked. Az első, hogy belépsz hozzánk, eltöröljük a múltadat, és lehúzol köztünk két évet. A szerződésszegés büntetése kétmillió dollár vagy tíz év szigorított fegyház. A második, hogy letartóztatlak, és leülöd, amit kirónak rád, de az is tíz év környékén fog mozogni. a harmadik a vádalku. Szabadon elmehetsz, ha segítesz. De a megbízás nagyon-nagyon durva lenne... Durvább még annál is, amibe most keveredtél. Te döntesz.

Püff neki! Hát ettől féltem, hogy nem fog semmi jó kisülni ebbel az egészből! Hogy nekem miért is kellett idejönnöm? Na persze! Nem sok választásom volt, nem igaz?
Döbbenten hallgattam, hogy miket mond, na persze nem azt, hogy melyik nyamvadt telepata főmufti fogja kinyírni a másikat, vagy marad életben, vagy rosszabb esetben egymás nyakába borulnak, még az sem, hogy esetleg az én bőrömre is pályáznak, hiszen pont ez jutott az előbb az eszembe, amire le is lettem hurrogva, hanem, hogy milyen választási lehetőségeket ajánlott fel a kapitány. Hát ezt érdemlem, hosszú-hosszú kapcsolatunk után?
Egy pár pillanatig még levegőt venni is elfelejtettem, úgy bámultam a szivarját babráló férfire.
- Hogy…..hogy…..mi? Már bocsásson meg uram, de úgy nézek én ki, mint egy zsaru?
Ha nem lettem volna ilyen szorult helyzetben még biztosan jót is röhögtem volna rajta, de ez most nem volt vicces, ahogy a második variáció sem. – Ez most komoly? Ezt akarja felajánlani nekem, miután annyi hasznos infót elcsepegtettem egy-két befolyásos emberről?
Egyre jobban úgy éreztem, hogy szépen ballagok a hóhér bárdja alá, bár legalább nem hitegetett, hogy valami könnyű kis feladatot kapok, ha az egyetlen választható lehetőséggel élek.
- Esetleg valami más? Annyira nem vagyok egy szuperhős! – vetettem le magam az asztallal szemben lévő székre, mert nem éreztem jól magam.
Persze, ahogy én, a parancsnok is tudta, hogy mit fogok választani, ha rákényszerít, és ha biztos vagyok benne, hogy másként nem úszhatom meg.

Elvigyorodtam a kérdésére.
- Pocsék Rendfenntartó lennél, kölyök. egy hétig se bírnád. Nem is gondoltam komolyan, hogy azt választanád. És ne gyere nekem azzal, mennyi mindent adtál, mert akkor is megsértetted a törvényeket. Tudod, hogy hívják errefelé a törvényt? Jack Carthy-nak hívják, és nagyon nem jó dolog baszakodni vele, ezt egyszer és mindenkorra jegyezd meg, világos? Bűnt követtél el, és lebuktál. Hülye voltál, és ezért most vállalni fogod a következményeket. Ez van, törődj bele.
Mély levegőt vettem, hogy megnyugodjak, aztán folytattam.
- Nyilván a legkényelmesebb alternatívát fogod választani, de hát a te fajtád mindig a könnyű utat választja. Kaptál egy hajót Light-tól, igaz? akkor ülj szépen bele, és csapj fel kalóznak. Hallottad már a Collector kapitány nevet? mindent tudni akarok róla. Mindent.

Elkeseredve láttam, hogy bizony a kapitánynak a szavaim ellenére sem esik meg rajtam a szíve és inkább még rá tesz egy lapáttal. Persze tudtam, hogy igaza van, és ha nagyon akar akkor tényleg bevarr jó néhány évre, és onnan lehet nem jövök ki élve, de reménykedtem, hogy nem lesz ilyen kegyetlen. Viszont úgy látszik ő sem akar ujjat húzni a vezetőivel és így most kellőképpen megszívtam, hogy beletenyereltem a dolgokba.
- Oké, oké! – emeltem fel védekezően a kezem a kirohanására. – Hülye voltam, elismerem, de azért nem kéne a fejem venni rögtön. – alkudoztam….volna, de mikor meghallottam, hogy mit akar tőlem, a szám olyan lett, mint a sivatag és gondolom alaposan el is fehéredtem.
- Hogy…..hogy….mi? Kalóz?.....Collector? Na ne! Főnök, ezt nem ……ezt nem gondolhatja…..ezt nem akarhatja tőlem? Hiszen ezzel alá is írja a halálos ítéletemet! – hebegtem könyörgő szemekkel. – Ennél még a 10 év kényszermunka is jobb! Az az ember egy kegyetlen vadállat!
Belegondolni sem mertem, hogy mi van, ha a kezébe kerülök, hiszen olyanokat hallottam már róla, hogy a víz kivert. Jack kapitány biztosan csak a frászt akarja hozni rám, hogy okuljak a dologból, hiszen nem lehet ilyen kegyetlen!
- Ugye ez valami átverés csak? – néztem reménykedve a férfira.

Láttam a kölykön, hogy megijedt. Nem hibáztattam. Collector egy állat. Veszélyes, és ha lehet hinni a pletykáknak, halhatatlan. Már száz évvel ezelőtt is volt róla aktánk... És akkor is ugyanígy nézett ki. De persze az sincs kizárva, hogy az az apja volt... Semmi sincs kizárva.
Felvettem, majd újra letettem a félig szívott szivarom. Még mindig nem döntöttem el, akarok-e rágyújtani még egyszer.
- Rendben, kölyök, akkor tehát a tárgyalást választod. Tudod, valahogy éreztem. Nem gondoltam, hogy elég bátor lennél a másik úthoz... De ezt legalább nagy eséllyel túléled.
A belső kommrendszer gombja felé nyúltam, és lenyomtam, de még nem szóltam bele.
- Akkor tehát végleges a döntésed? Nem akarom feleslegesen idecsődíteni a fiúkat...

Tényleg megijedtem, hiszen túl fiatal voltam még a halálhoz, így aztán most vadul száguldoztak a gondolataim, hogy vajon mi tévő is legyek.
Tisztában voltam vele, hogy Jack kapitány már döntött és tényleg képes rá, hogy a sittre küldjön, ha nem vállalom el ezt a melót, de még a fejem felett lebegő 10 év kényszermunka sem tudta kevésbé veszélyesnek feltüntetni a kalózvezér utáni kutakodást.
Végül kissé megtört tekintettel intettem a parancsnok felé.
- Nem kellenek a fiúk, elvállalom a feladatot, de félre értés ne essen, nem azért mert olyan szépen kérte, vagy mert én olyan über bátor vagyok. – sóhajtottam, mint aki épp a halálba sétál és most úgy is éreztem, de magamban már azon sakkoztam, hogy miként fogom én ezt kijátszani.
Hiszen csak egyszer jussak ki innen, teszek pár kört az űrben, ügyelve rá, hogy kalóz a közelben sem legyen, aztán időnként jelentem, hogy egyelőre nem találtam semmit.
Ezen egészen felvidultam, de persze ezt nem mutattam ki, nehogy idő előtt lebukjam.

Elvettem az ujjam a belső kommrendszer gombjáról. A kölyökre vigyorogtam.
- Tudtam, hogy meg fogunk tudni egyezni. Hetente kérek jelentést... És lehetőleg eredményeket. Ha jobb módszert nem látsz, állj be közéjük kalóznak. Amíg nem veszel részt gyilkosságban, az ottani bűneidért előre is amnesztiát kapsz. De azért csak óvatosan.
Megsimogattam az állam. Fehér borostám csak úgy sercegett. Valahogy sose jutott időm a borotválkozásra.
- Talán okosabb lenne adnom melléd egy embert... De félő, hogy azt felismernék. Téged is fel fognak, szóval nagyon meggyőzőnek kell lenned. Nem kérek sokat... Pár hasznos belső infó épp elég lenne. Érdekel a létszámuk, a hajóik száma, típusa és felszereltsége, Collector szokásai, trófeái és persze tervei. A kisebb támadásokba ne folyj bele, nekem nagyhal kell. Minden világos?

Kissé megnyugodtam, mikor elvette a kezét a gombról, de a vigyora az azért kellően aggasztott, mert olyan volt, mint mikor egy tigris vigyorog egy gazellára, ami általában nem jelent jót.
A jó tanácsaira csak bólogattam persze, hiszen mindenképpen meg akartam győzni, hogy jól választott, én vagyok erre a megfelelő, ha már ilyen kedvesen kérte, de aztán hirtelen megállt bennem az ütő, amikor azt kezdte pedzegetni, hogy ad mellém egy embert, de aztán egy hatalmas kő esett le a szívemről, amikor ezt gyorsan el is vetette.
- Teljesen igaz, a legjobb, ha egyedül csinálom. – értettem vele gyorsan egyet. – De nem tudom, hogy mivel tudom őket kellően meggyőzni, hogy marsi bandavezérből, hogy avanzsáltam kalózzá. – bizonytalanodtam azért el, mikor erre terelődött a szó, aztán bevillant valami, ami talán elég hatásos lehet. – És mi lenne, ha mégis letartóztatna és valamiért a földre, vagy az Orionra kéne szállítania és közben pattannék meg? – nézek rá kíváncsian, mit szól az ötlethez. – Ha ennek híre megy, akkor már tuti nem fognak gyanakodni és könnyebben kielégíthetem a kíváncsiságát is parancsnok.
Ha már a nyakamat a hurokba kell dugni, akkor legalább a legkisebb kockázattal tegyem.
- Ja és még valami! – jutott eszembe. – Ezt valami megállapodás formájában írjuk le valahová, mert ha véletlenül maga elpatkol, akkor nehogy már még kalózkodással is megvádoljanak!

Elgondolkodtam mindkét ötletén, aztán szélesen elvigyorodtam.
- Ez jó, kölyök! Nagyon jó. Rendben. Így sokkal hihetőbb lesz... Látod, tudsz te, ha akarsz. Megrendezünk egy kis balesetet... Hm. Fogunk egy hullát. Azt mondjuk, ő volt az őröd, de kinyírtad, és kapsz egy másik hajót is, ami meg a belépőd lesz hozzájuk.
A fiókba nyúltam, elővettem egy sztenderd szerződést, és megszövegeztem.
"Én, Jack Carthy kapitány tanúsítom, hogy a mai naptól Paul Donovan állományba véve, rendkívüli feladattal ellátva dolgozik nekem. A feladat titkos, esetleges bíróság előtti megvádolás esetén jelen szerződés a nevezett ártatlanságát bizonyítja."
Aláírtam a miniszámítógépet, és a kölyök orra alá dugtam.
- Írd alá te is. A széfembe rakom. Ha meghalok, azt kinyitják, és tudni fogják, mi a helyzet. Állományba nem veszlek, mert annak nyoma maradna akkor is, ha álnéven vezetnélek fel. Remélem, így minden oké, kölyök. Itt kell maradnod egy hétig, hogy elterjedjen a híre, hogy elkaptunk... De nyugi, a legjobb ellátásban lesz részed. Mához nyolc napra utazol.

Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, mikor szinte azonnal elfogadta a biztonságosabb javaslatomat és még abba is belement, hogy írjunk egy emlékeztetőt arról, hogy miért is állok kalóznak. Mert pár lopás és orrgazdaság, még tán betörés is benne van a pakliban, de nem akarok életem végéig egy fegyenctelepen rohadni, vagy rosszabb esetben kinyíratni magam kalózkodásért.
Így aztán a lehetőségekhez képest örömmel írtam alá a nevem a kis szösszenete alá.
- Rendben uram, úgy ismerem magát, mint aki tartja a szavát, így bízom benne, hogy ez a kis írás meg is marad, mag elvégzem a dolgom.
Mikor aztán a javaslatom még túl jóra is sikerül, hiszen egy hétig még itt dekkolhatok valami cellában és az sem vigasztal túl sokat, hogy nem kenyéren és vízen.
- 8 nap? – húzom el a számat azért. – Főnök, üzennem kéne a srácoknak, hogy nehogy elkanászodjanak addig. Megszervezné, hogy Arkangyalt beküldjék hozzám pár instrukcióért? – Nézek rá kérdőn, hiszen ha már bevállalom ezt a veszélyes küldetést azért a kölykökkel az élet nem állhat meg.

Elgondolkodtam a kérdésén, de hamar bólintottam. Végül is, a gyerekek, azok gyerekek... Sose értettem, honnan jött ennek a kölyöknek az ötlet, hogy modernkori Twist Oliver-t játsszon azzal a rakás gyerkőccel, de legalább az becsülendő, hogy tényleg foglalkozott velük.
- Egen... Az megoldható lesz. De csak egyszer, különben még gyanút kelthet... Szóval légy ügyes, és ne húzd az időt.
A hízelgésére először nem akartam felelni, aztán mégis megtettem.
- Tudom, hogy az oroszlán barlangjába küldelek, kölyök. Nem szeretlek éppen, de azért ahhoz eléggé hasznos vagy, hogy szívesebben lássalak élve, szóval nem kérem, hogy nyírasd ki magad. Épülj be, szerezz valami használhatót, és húzz a jó fenébe. És próbálj mostantól úgy működni, hogy ne kerülj megint elém, mert lehet, hogy legközelebb nem fog érdekelni, hogy túléled-e. Na nyomás a fogdába, kölyök.
Intettem, hogy elmehet, és utána szóltam a titkárnőmnek, hogy küldje be a magánhekust.

//Köszönöm a játékot!//

Azért reménykedtem, hogy a kapitány nem olyan kőszívű, hogy egy ilyen kis szívességet megtagadjon tőlem, ha már bevállalom neki ezt az életveszélyes feladatot.
Egy halvány vigyorral vettem tudomásul, hogy hozzájárult végül és még egy kis lelki ápolgatást is kaptam, hogy mennyire jó fejnek tart, de persze megértettem, hogy nem mutathatja ki mennyire, így csak burkoltan célzott rá.
- Oké, köszönöm Főnök, majd, ha nagy leszek meghálálom a hozzám való jóságát. – vigyorodtam el most már azért nyíltabban és egy olyan szalutálásfélét levágva, kihúztam az ajtón. Csak kicsit voltam elkeseredve, hiszen lehetett ez volna sokkal rosszabb is.

//Köszönöm a játékot én is //